Egy korábbi blogposztban már volt arról szó, hogy milyen kihívás fellépcsőzni a János hegyre. Itt az ideje, hogy frissítsem ezt a posztot, többek között azért, mert azóta hivatalosan is átadták a János-hegyen a káprázatos útvonalon vezető piros háromszög jelzést. A János-hegyi kilátó már kilométerekkel a város határ előtt látszik. Két túraútvonal, változatos terepen és panorámával.
A Budai-hegység egy középhegység, nem túl magas, nem túl alacsony. A legmagasabb fővárosi pontjának meghódítása energia befektetést igényel. Egy ilyen túrán kellemesen el lehet ugyan fáradni, de kimerülni biztosan nem. Egy szó mint száz, a János-hegyre kirándulni – induljunk bárhonnan is – mindig egy üdítő program.
Két túraútvonalat ajánlok, mindkettő kiindulási pontja a zugligeti Lóvasút végállomás és mindkettő végállomása a Libegő. Az első túrán könnyed sétával, lassan emelkedve érjük el a János-hegy csúcsát. A második túrán viszont a lépcsőket részesítjük előnyben, a kijelölt útvonal mellett – ahol csak lehet – lépcsőzve tesszük meg a távot.
Tündér-szikla és a Tündérhegyi kőfejtő
Az első túra a zöld háromszög jelzésen induljunk el a Lóvasút végállomástól, majd a Libegő végállomása után forduljunk jobbra és induljunk fel el a Csiga úton. Fontos információ, hogy a Libegő 2022. május 2. és június 3. között karbantartás miatt nem üzemel. A Csiga utca lépcsőin lassan haladunk, miközben felettünk haladnak el – most pont nem – a Libegő székei, balra pedig a Remete-szikla borostyánnal benőtt tömbje magasodik. Ennek a területnek a flórája mellett a faunája is nagyon gazdag, rengeteg a madár, az ember közelségét már megszokó feketerigók egészen közel repülnek, de vannak itt bizony békák is.
A Csiga út a Remete úton ér véget, itt balra kell fordulni. Rövid szakaszon rátérünk a Budai Zöld sávjára néhány méter után pedig ott vagyunk a Tündér-szikla aljához vezető lépcső sornál. Újabb lépcsősor következik, itt már nagyobbakat kell lépni. Ezeket a lépcsőfokokat nem kényelmes járásra, hanem a hegyről lezúduló biciklisek miatt porló dolomit megállítása miatt alakították így ki. A kerékpáros helyzet mit sem változott, ezért ne csak a lábunk, hanem magunk elé is figyeljünk. Könnyen előfordulhat hogy szembetalálkozunk egy-egy biciklissel. A Tündér-szikla alján lehet egy kicsit pihenni, bár pad nincs, csak egy általában szemetes tűzrakóhely és egy fektetett farönk. Ha a fák még nem zöldellnek, akkor nagyon szépen látni a Hunyadorom egyelőre meghódítatlan ormát.
A túra ezen pontján választhatunk, hogy a Tündér-hegy oldalán futó zöld háromszög jelzést követjük, vagy további lépcsőzés után a hely kopár oldalán érünk fel a Tündér-szikla tetejére. vagy a hegy kopár déli részén öles léptekkel haladunk a meredek lépcsősoron. Akárhogy is döntünk, körülbelül 10 perc alatt érhetünk fel szikla csúcsához. Bár sokan megteszik mi azért ne álljunk fel a Tündér-szikla csúcsára, a dolomit fizikai nyomásra hasad, nem tesz jót a kőzetnek az évtizedek óta tartó tapodás. Az turisták és biciklisek által okozott erózió az elmúlt néhány évtized alatt mintegy fél méterrel csökkentette az út szintjét.
A kopár dolomitszikla
A Tündér-szikla csúcsától már jól kiépített lépcsősoron haladhatunk felfelé. Rövidesen elérjük a Tündér-hegy csúcsát, néhány méter után pedig a Tündérhegyi útra érkezünk. Innen még mindig tudunk lépcsőzve haladni felfelé. A két évvel ezelőtt megépített, de csak most átadott káprázatos panorámájú piros háromszög jelzésen tempótól függően 15-30 perc alatt a Libegőnél lehetünk.
A Budai Zöld Ezer lépcsős túrájával ellentétben nem számoltam meg hogy összesen hány lépcsőfokból áll a túra. A lépcsők száma mellett a Tündér-hegy elmúlt néhány évtizedben bekövetkezett változása sokkal meglepőbb.
A második túra szintén Lóvasút végállomástól indul és ezen a túrán szinte végig követjük a zöld háromszög jelzést. Az aszfaltúton felmegyünk az Erdei útig, vigyázva, hogy a járdán(!) ne gázoljon el bennünket egy mounten bike-os. Dús erdei avaron taposva érünk a Tündér-szikla aljához, ahonnan az elmúlt évtizedben sokat szélesedett, a Tündér-hegy oldalában futó úton és néhány kopott lépcsőn haladva megérkezünk a Tündér-szikla tetejéhez. Innen a Tündér-hegy csúcsán keresztül vezet az út. Majd a műútra, a Tündér-hegyi útra kiérve jobbra fordulunk, a Szépjuhászné irányában haladunk to az erdőbe ismét. A lankás emelkedő a túra leghosszabb része, de mivel kellemes erdei talajon halad, nem igazából megerőltető. Az túra vége pontosan a Libegőnél van, ahol megpihenhetünk a padokon, illetve megnézhetjük a kilátást az Erzsébet-kilátóból az alatta lévő kilátó teraszból.
A piros háromszög jelzés kezdete
Az ajánlott két túra 3-5 kilométer hosszú, változatos terepen és csodás környezetben haladnak. Érdemes a János-hegy és s Tündér-hegy ezen oldalát is felfedezni és amennyire csak lehet óvni. A kedvelt kirándulóhelyek sokak számára útcélok, másoknak viszont a jellegzetes sziluett megpillantása egyet jelent az érzéssel, hazaérkeztem. Vigyázzunk az otthonunkra, legyen az bárhol is.
Kelt tésztás édesség, ami megéri a ráfordított energiát és időt. A kenyérsütés után szintet léptem a konyhámban, így be tudom mutatni azt a süteményt, amit évente legalább egyszer érdemes elkészíteni. Az ünnepi asztal méltó dísze lehet, legyen az ünnep az év bármelyik részében. A recept édes, kakaós és mindemellett tej-és tojásmentes.
A jeruzsálemi kaláccsal, vagy más néven babkával még évekkel ezelőtt találkoztam és először a neve tetszett meg. Mivel addig nem készítettem kelt tésztás süteményeket, határozottan nem terveztem, hogy megpróbálkozom vele. Még úgy sem, hogy minden receptben áradoztak róla. Aztán két évvel ezelőtt tavasszal a kenyérsütés kapcsán jelentősen megváltozott a kelt tésztákhoz való viszonyom.
Azt nem mondom, hogy virtuóz lettem, de nagy valószínűséggel kerülnek ki igazán finom kenyerek a sütőmből. Az idei karácsony pedig elhozta nekem a régóta várt robotgépet. Vége tehát a kézzel gyúrásnak, jöhetnek a kelt tésztás receptek.
A babka elkészítéséhez egy jó recepten kívül elég sok idő szükséges. A gyúrás és a formázás mellett kétszer kell keleszteni, egyszer 12, majd a formázás után még körülbelül 3 órát. A kelesztési időt betartani, az elsőt mindenképp, viszont jó időbeosztással ez nem jelent sokkal több munkát. A babkához érdemes este hozzákezdeni és a 12 órás kelesztési időt éjszakára időzíteni.
Ennek a babkának a receptje tej-és tojásmentes, hogy azok is fogyaszthassák, akik valamelyik összetevőt kihagyják az étrendjükből.
Hozzávalók: A tésztához 250 g sima fehér liszt 250 g kelt tészta liszt 15 g friss élesztő 100 g margarin 10 g só 25 g cukor 200 ml langyos víz 1 kanál étolaj a tepsi kenéséhez
A töltelékhez 15 dkg margarin 3 púpozott evőkanál Nesquik kakaó
A cukorsziruphoz 100 g cukor 1 dl víz
A liszteket a keverőtálba teszem, egyik oldalra morzsolom a szobahőmérsékletű élesztőt, hozzáadom a cukrot a másikra oldalra szórom a sót, végül a langyos vizet. Nagyjából összegyúrom a robotgéppel, majd hozzáadom az olvasztott margarint. Sima, egynemű állapotig gyúrom. Akkor jó, ha a tészta simán kicsúszik a keverő üstből.
A tésztát átteszem egy kisebb kelesztőtálba és 12 órára beteszem a hűtőbe. Fél nap, vagyis egy éjszaka alatt szépen megkel, a hűtő hidege miatt pedig megkeményedik a margarin is. Ennek köszönhetően másnap reggel jól lehet dolgozni a tésztával.
A receptben megadott adagot én kétfelé szoktam venni és két kisebb babka készül, így a kettő pont kitölti a tepsit. A tészta feléből tehát gonbócot formázok, majd a belisztezett deszkán óvatosan téglalap alakúra és kb 6 mm vastagra formázom, nyújtom. A megolvasztott margarint összkeverem a kakaóporral és a keverék felét rákenem a tésztára. Összetekerem, majd éles késsel, hosszában megfelezem a hengert. A vágott felüket felfelé fordítok, majd X alakban egyiket a másikra helyezzem, majd alatta és felette ismét keresztezzem a tésztaszálakat. A végét összecsípem és egy koszoríút formázok belőle, ezután a kiolajozott tepsibe teszem. A másik gombóc tésztával úgyanígy járok el.
A megtöltött és megformázott tésztát újabb 3 órára félretettem keleszteni, ennyi idő alatt kel ugyanis nagyjából duplájára.
Kelesztés után előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöm. Sütőtől függően ez lehet kevesebb vagy több is. Nekem egy egyszerű elektromos sütőm van, amiben ennyi idő alatt készült el.
Jeruzsálemi kalács, más néven babka
Miután megsül, hagyom kihűlni és nem felejtem el arról, hogy cukorszirppal még finomabbá lehet tenni ezt a süteményt. A cukorszirup végtelenül egyszerű, a vizet és a cukrot összekeverek egy edényben , majd 10 percig forralom. Amikor elkészül, bekene ezzel a babka tetejét és készen is vagyok.
Kiskanál küldetés
Látsz valakit, vagy tudsz valakiről, akinek jólesne egy tál étel, egy pár cipő, ruha, vagy bármi, ami neked feleslegben van, neki meg nincs? Kérdezd meg, hogy adhatsz-e és ha úgy gondolod, akkor adj. Ami neked egy kiskanálnyi, neki lehet, egy egész tányér.
Az almát és a palacsintát mindenki szereti, ezért megéri összekomponálni őket egy ételbe. Ebben a palacsinta receptben ez történik, meglepően ízletes eredménnyel. A recept tej-és tojásmentes
Ha jól emlékszem, a palacsinta volt az első étel, aminek az elkészítésében aktívan részt vettem. Kora gyermekkoromban, az akkor elterjedt nehéz öntöttvas palacsintasütő segítségével próbálkoztam a palacsintasütéssel. Később más helyeken és más serpenyőkkel, készítettem a pillanatok alatt elfogyó finomságot. Baráti összejöveteleken azért volt segítségem is. Remek fotók készültek arról, ki a társaságból ki és hogyan tudja a a serpenyőből feldobva a levegőben megforgatni a tésztát. Sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk, kis ügyesség, egy jó serpenyő és egy egyszerű recept és kell hozzá.
A receptet meg is hoztam hozzá, Tej-és tojásmentes, finom és laktató.
Hozzávalók A tésztához 250 g finomliszt 80 g teljes kiőrlésű Graham liszt 1,5 kávéskanál sütőpor szénsavas ásnyványvíz, vagy szódavíz két csipet só 0,5-1 dl étolaj
A töltelékhez 4 alma lereszelve 100 g cukor 1 kávéskanál fahéj
Elkészítés A száraz hozzávalókat összekeverem, majd a szénsavas vízből annyit adok fokozatosan! a liszthez, hogy palacsintatészta sűrűségű keveréket kapjak. Ekkor hozzáteszem az ízés szerint az étolajat, majd 30 percre félreteszem állni. Addig az almát meghámozom, lereszelem, megszórom cukorral és fahéjjal és egy kicsit, pont annyira, hogy a roppanósságát elveszítse megpárolom. A levéből egy keveset leöntök róla, majd összeturmixolom. Félóra után elkezdem sütni a palcsintát. Ahogy kisült, rögtön megtöltöm az almás fahéjas keverékkel, amíg el nem fogy.
Kiskanál küldetés
Látsz valakit, vagy tudsz valakiről, akinek jólesne egy tál étel, egy pár cipő, ruha, vagy bármi, ami neked feleslegben van, neki meg nincs? Kérdezd meg, hogy adhatsz-e és ha úgy gondolod, akkor adj. Ami neked egy kiskanálnyi, neki lehet, egy egész tányér.
Érdemes télen is arra törekedni, hogy szezonális és helyi ételek kerüljenek az asztalra. A néhány éve még ritkaságnak számító édesburgonya előnyös tulajdonságai miatt mára mindennapos lett az étkezésünkben. Éppen ezért a decemberi recept dömping első finomsága egy kenyér, édesburgonyával és mazsolával. Egy ízletes és laktató recept következik.
A recept nem teljesen a saját, édesanyám ötlete alapján készült. Ő az aki a családban igazán jól és kreatívan tud sütni és főzni. A receptjét változtatásokkal kiegészítve teszem közzé.
Hozzávalók 250 g főtt édesburgonya 60 g teljes kiőrlésű Graham liszt 400 g finomliszt 1,5 dkg élesztő 5 dkg mazsola 1 kiskanál cukor
Az élesztőt 1 dl langyos vízben a kiskanál cukorral felfuttatom, a mazsolákat egy evőkanálnyi vízzel megnedvesítem és hagyom, hogy kicsit megszívják magukat. Ezután egy kelesztőtálban összekeverem a szobahőmérsékletű hozzávalókat. Az édesburgonyához először a Graham lisztet adom hozzá, majd a finomlisztet adagolom egészen addig, amíg puha, kellemesen ruganyos lesz a tészta. A keverék először nagyon ragad, a liszt adagolásával lesz egyre simább a tészta. Amikor ezzel készen vagyok egy kis liszt kíséretében hozzáadom a tésztához a mazsolát és egybegyúrom azzal is. Előfordulhat, hogy a 400 g lisztből valamennyi kimarad, ez függ a többi hozzávaló nedvességtartalmától is.
Konyharuhával letakarva 1 óráig kelesztem a tésztát. Ezután gyengén átgyúrom és átemelem a sütőformába. Meleg helyen újabb 40 percig kelesztem. Majd bevagdalom és a tetejét kevés vízzel meghintve az 200 fokra előmelegített sütőbe teszem.
A magas cukortartalom miatt könnyen megéghet, ezért alsó álláson sütöm. Sütőtől függően a kenyér kb. 45-60 perc alatt készül el. Csak akkor veszem ki a formából, amikor kihűlt. Reggelire karamellás tejjel kiváló napindító, de a gyümölcslekvár is jól illik hozzá. Jó étvágyat!
Kiskanál küldetés
Látsz valakit, vagy tudsz valakiről, akinek jólesne egy tál étel, egy pár cipő, ruha, vagy bármi, ami neked feleslegben van, neki meg nincs? Kérdezd meg, hogy adhatsz-e és ha úgy gondolod, akkor adj. Ami neked egy kiskanálnyi, neki lehet, egy egész tányér.
A Gubóvirág-tanösvény a Duna-Ipoly Nemzeti Park egyik legfiatalabb tanösvénye, az útvonalát 2020. júliusában jelölték ki és tették a nagyközönség számára látogathatóvá. A Budaörsi kopárok távolról egy olyan csupasz, sziklás területnek tűnik, ahol szabadon lehet barangolni kilátópontról, kilátópontra. Ez nem így van, ugyanis a Budaörsi-kopárok fokozottan védett, Natura 2000-es terület*, ahol a túrázás, kirándulás, csak a kijelölt útvonalakon lehetséges. Tanösvényt bemutató bejegyzés térképpel, a cikk végén képgalériával.
A Budaörsi kopárok területe mindig is népszerű volt nem véletlenül. A síkságból kiemelkedő sziklákhoz számtalan monda és történet kapcsolódik, elég csak Törökugrató, a Szekrényes, Huszonnégyökrös, neveket felidézni. A fokozatosan terjeszkedő ember előbb kisebb területeket foglalt el, majd Budapest létrejötte után gyakorlatilag körbeépítette Farkas-hegy környékét, hasonlóan Hűvösvölgyhöz. A város szabad földjeinek felparcellázása idején természettudós szerencsére felfedezték, hogy milyen ökológialag értékes részeket szeretnének beépíteni és javaslatot tettek a védetté nyilvánításra. Így menekülhetett meg több, mint 60 éve a budai Sas-hegy és így lett védett a nyolcvanas években a Budaörsi-kopárok is. A védettség évei előtt azért forgattak itt ifjúsági sorozatot: a Mit csinál őfelsége délután 3-tól 5-ig boltíves betondíszlete mai is része a tájnak. Kicsivel korábban a hazai vitorlázórepülés is itt kezdte szárnyait bontogatni a múlt század húszas éveiben. A meredek – és nem látogatható! – Szekrényes-hegyen található rámpa ma is erről árulkodik. És persze a vitorlázórepülő emlékmű a Farkas-hegy csúcsán.
Vitorlázórepülő emlékmű Farkas-hegyen
A budaörsi-kopárokat alkotó kőzetről, a dolomitról a Tündér-szikla kapcsán már volt szó. A kalcium és magnézium karbonátos vegyülete meleg tengerek üledékes kőzete, évmilliók alatt keletkezett. Magyarországon több hegység ebből a kőzetből áll. Tulajdonságainak megértéshez egy másik kőzetről a mészkőről, más néven a kalcium-karbonátról. és a gyakoribb földfémekről a kalciumról és a magnéziumról is beszélnünk kell.
A mészkővel már mindenki találkozott, mivel többek csontjaink egyik alkotórésze. A kalcium-karbonát ezen kívül hegységalkotó közet, ezért a kalcium a földkéreg harmadik leggyakoribb eleme. A mészkövet már a gyenge savak is oldják. Ha a kezünk ügyébe kerül valami kalcium-karbonát tartalmú anyag, egy darab kréta, egy tyúktojás, vagy vízköves lesz a vízforraló, akkor magunk is meggyőződhetünk arról, hogy mire tesz a 20 %-os ecetsav oldat ezzel az anyaggal. A savakkal való reakció miatt alakulhattak ki a mészkőhegységek gyomrában üregek, barlangok évmilliók alatt. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy számos ilyen mészkőbarlangot meg is nézhetünk Budapesten, erről többek között ITT is írtam.
A magnézium szintén alkáliföldfém – földfémnek a kőzetalkotó elemeket nevezik – és a nyolcadik leggyakoribb elem a földkéregben. Ez a jó helyezés annak köszönhető, hogy a dolomit, más néven a kalcium-magnézium-karbonát szintén jelentős mennyiségben előforduló hegységalkotó, üledékes kőzet. A vegyület tulajdonságai a magnézium tartalom miatt – nem túl meglepő módon – megváltoznak, mintha a mészkő felvenne egy vékonyabb-vastagabb páncélmellényt. A dolomit enyhe savakkal nem reagál. Hideg sósavval kelletlenül reakcióba lép, a forróval pedig rendesen pezsegve.
Szeretnél még több hasonló bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
A dolomit – attól függően, hogy még milyen más elemekkel, vegyületekkel társul – keményebbé, ridegebbé válhat. Lehet, hogy jól aprózódó, murvásodó kőzetté vált, olyanná. amiből tisztító, pontosabban súrolószert készítenek. Kovasav beépülésével viszont egy olyan kemény kőzet alakult ki, ami újabb évmilliókig ellenállt az eróziónak és lassan a hegy síkjából kiemelkedő szikla vált belőle. Mint a Beethoven-szikla a már említett Sas-hegyen, vagy a Tündér-szikla, vagy a Budaörsi-medence tanúhegyei.
A dolomit alkotta hegységekben nincsenek barlangok. Ha vannak bennük üregek, azokat általában katonai céllal vájták a hegyek gyomrába, például az árulkodó nevű Örödögorom sziklába. Érdekességképpen megjegyzem, hogy a kőzetek keménységét az úgynevezett Mohr skálán mérik és a kalcium bizony puhább, morzsalékosabb, mint a dolomit.
Budaörsi-kopárok panoráma, dolomittal
Nem érdekesség, hanem fontos és alapvető információ, hogy a dolomit nem mállik, hanem fizikai erőhatás következtében aprózódik, kisebb-nagyobb, éles szélű darabokra hasad. Éppen ezért nagyon fontos, hogy sziklás dolomitgyepen járva mindig maradjunk a kijelölt útvonalon. Arról letérve ugyanis ha bele, vagy mélyebbre taposunk egy dolomit darabkát a földbe, az biztosan elvágja az ott élő növény gyökerét, elpusztítva azt. Néhány meggondolatlan lépéssel visszavonhatatlan kárt tudunk okozni. Csak nézzünk át a szemközti hegyre és az azon található évtizedes terepmotorversenyek okozta tájsebre.
A Budaörsi kopárok területe fokozottan védett, Natura 2000-es terület. A dolomit sziklagyepek értékét már 40 évvel ezelőtt is felismerték. A Turista Magazin 1980-ban sorozatot indított, hogy az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal elnöke által kijelölt területeket bemutassa. Az újságban található térkép elég egyértelműen megmutatta azt, hogy Farkas-hegy mely része volt már akkor is fokozottan védett. Vagyis idő már lett volna arra, hogy bekerüljön a köztudatba: nem lehet keresztül kasul sétálgatni a ezen a dolomitgyepen.
A dolomit sziklákon a termőtalaj rendkívül vékony, az itt élő fajok extrém módon alkalmazkodtak ugyan a körülményekhez. Mégis szűktűrésűnek számítanak, vagyis csekély mértékű környezeti változás is veszélyeztetheti a létüket. A növényfajok nagy részük endemikus, bennszülött faj, a magyar méreggyilok, a budai imola, magyar gurgolya elnevezés talán sejteti, hogy máshol a világon ezek a növények nem fordulnak elő. A műanyagmentes július kapcsán íródó bejegyzésemből ki fog derülni, hogy az ember által okozott fajkihalásban már átléptünk egy vörös vonalat. Éppen ezért szükséges a még meglévő fajokra vigyázni.
A Gubóvirág tanösvényen a káprázatos az ökoszisztéma, lépten nyomon újabb fajok mutatják meg magukat az év minden napján. A friss levegő, a nyugodt táj mellett még csodálatos panorámában is gyönyörködhet az, aki erre jár. Apropó panoráma. Habár csábító lehet az összes kilátó pontot végigjárni továbbra is szükséges a tanösvényen maradni. A stilizált gubóvirág virágot ábrázoló oszlopokat nem lehet eltéveszteni. Ha vannak vezetett túrák, érdemes azokhoz csatlakozni, a következő augusztus 28-án lesz.
A tanösvényt legutóbb szakvezetéses túrán jártam be. A túravezető Mocsári Vazul természetvédelmi őr volt, akit korábban a Sas-hegyen is vezetett túrát. Azon kívül, hogy rengeteg hasznos információt, érdekességet elárult a környékről, állatokról, a fekete fenyő örökségéről, növényekről, azt hiszem, nem volt olyan kérdés, amire ne tudott volna válaszolni.
A Gubóvirág tanösvény 1,1 kilométer hosszú és összesen hat állomásból áll.
Állomás neve
Látnivaló
Izgő, mozgó színkavalkád
magasabb virágos növények, lepkefajok
Virágoskertek a dolomiton
védett növények
Titokzatos dolomit
dolomit
A Budaörsi-medence panorámája
magával ragadó panoráma
Tájformáló ember
vitorlázó repülő emlékmű
A fekete-fenyő öröksége
fekete fenyő
A Gubóvirág tanösvény bejárása előtt érdemes letölteni a Duna-Ipoly Nemzeti Park oldalán található tanösvény füzetet. A nemzeti parknak van még egy egy alkalmazása is, amit a Google Play-ről lehet letölteni, INNEN. Ebben az alkalmazásban a Duna-Ipoly Nemzeti Park több tanösvényét is megtalálhatjuk, térképpel, részletes és alapos leírésokkal. Amennyiben az egyes ösvényeken kísérő nélkül megyünk, úgy az applikáció elindításával, pont olyan, mintha vittünk volna magunkkal egy túravezetőt.
A Duna-Ipoly Nemzeti Parktól megszokott magas minőségű szakmai anyag segítségével minden fontos információt megtudhatunk az egyes állomásokról. Sőt, ha nem szeretnénk olvasni a tudnivalókat, azokat meg is hallgathatjuk.
Amennyiben a túrát a KFKI-nál – 21-es busz végállomása – kezdjük meg, majd oda érkezünk, és szigorúan az úton maradva bejárjuk a tanösvényt, akkor a túra hossza nagyjából 5 és fél kilométer. Az időtartam pedig annyi amennyit valaki rászán.
A vezetett túra 3 órás hosszúságú volt, a teljes naplementét nem vártuk meg, így is sötét lett mire visszaértünk a KFKI-hoz.
A sötétedés beálltával célszerű felvenni egy fényvisszaverős mellényt, ugyanis az elvártnál – nulla – nagyobb az autó és motorkerékpár forgalom az úton.
1. állomás Kézben tartott telefonnal ennyit lehet megörökíteni egy pillangóból.
Közönséges orbáncfű
Macskafarkű veronika
Kilátás a 4. állomásról A Budaörsi-medence középen a TörökugratóvalKilátás a 4. állomásról Szállás-hegy a 60 évvel ezelőtti motorversenyek nyomaivalKilátás a 4. állomásról A Szekrényes-hegy5. állomás A hazai vitorlázórepülés bölcsője. A Farkas-hegy csúcsa, szemben a Szekrényes-hegy és a egy díszletként épített boltív6. állomás A fekete fenyő öröksége. Kopár fásítás a dolomiton
Források: – Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapja, szakvezetése – *275/2004.(X.8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről. – A HUDI20010 Budaörsi kopárok kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve – http://dinp.nemzetipark.gov.hu/_user/browser/File/Natura2000/Fenntartasi_terv_Budaorsi_koparok_egyeztetesre.pdf – Tájvédelmi körzetek 1980 Turista Magazin, 1980 (26. évfolyam, 1-11. szám) -Saját tudás, tapasztalat
Kovácsoljunk hátrányból előnyt, készítsünk a görögdinnye megmaradt héjából valami finomat. A nyár idényzöldsége a görögdinnye kedvező ára miatt gyakran bekerül a bevásárlókosaramba. Éppen ezért célszerűnek tűnt – már csak a műanyagmentes július kapcsán – ínycsiklandó receptek alapján feldolgozni a dinnye maradékát. Abszolút zero waste, vagy ha úgy tetszik, hulladékmentes recept következik.
A görögdinnyének zamatossága, jelentős rost-, vitamin- és ásványi anyag tartalma mellett az a hátrányos tulajdonsága, hogy a héja – komposztáló és baromfiudvar híján – a kukában végzi. Emiatt rengeteg hasznos anyag, vitamin és ásványi anyag végzi a szemétben, ezen szerettem volna változtatni. Mivel idén – többek között a magas gyümölcsárak miatt – egyszerűen elmaradt a befőzés, az jutott eszembe, hogy a megmaradt dinnyehéjakat feldolgozom, így az sem megy kárba. Összesen három receptet hoztam ebből egy édes kettő pedig savanyú. Mindhármat kóstoltam, hogy melyik a kedvencem az maradjon a bejegyzés végére.
Görögdinnye-héj savanyúság és lekvár
Az idei évben – tapasztalatom szerint – a görögdinnye termés különösen finom és a gyümölcsök elszálló árai ellenére elfogadható összeget kell kifizetni egy közepes méretű Mióta láttam szedret 125 g-os kiszerelésben, műanyag dobozban, 995 Ft-ért, azóta igazán értékelem a 150 Ft körüli kilónkénti dinnyeárat a közeli boltban.
Dinnyehéj lekvár Vannak olyan receptek amelyeken egyszerűen nem érdemes változtatni. A Gourmet Fesztivál műsorvezetője, Mautner Zsófi blogján talált dinnyelekvár recept pont ilyen. ITT lehet elolvasni és pontról pontra követve megalkotni egy érdekes és izgalmas ízvilágú édességet. A hozzávalók nem igényelnek nagy előkészületet, mindösszesen a dinnye héjára, cukorra, citromlére és egy kis újdonságok iránti nyitottságra van szükség. Kóstolás után számomra már kiderült, hogy a dinnye biztosan a tökfélékhez tartozik. A lekvárban most még halványan visszaköszön a tök semleges íze, de ez el fog tűnni.
Babérleveles görögdinnye-héj savanyúság A következő recept már savanyúság és saját kísérletezés eredménye. Habár mostanában nem készítettem savanyúságot eltevésre, a változatos összetételű salátaöntetek évtizedek óta a konyhám részei.
Hozzávalók 3 liter léhez 2,5 liter víz 0,5 liter 10% os ecet 8 deka só 4 dkg cukor üvegenként egy babérlevél szemes bors mustármag
A vizet felforralom, beleöntöm az ecetet, hozzáteszem a sót, a cukrot végül a fűszereket is. Amíg a víz felforr dinnyéket kis hasábokra vágom és a darabokat lehető legszorosabban a sterilizált üvegekben tuszkolom. A levet érdemes megkóstolni és ízlés szerint utána ízesíteni. A felöntés után az üvegeket dunszba, majd teljes kihűlés után hűtőbe tettem. Itt kb. 6 hétig áll el. Ha több hónapra szeretnénk tartósítani, akkor a dunszt előtt kerüljenek a savanyúságok 10 percre gyöngyöző vízfürdőbe.
Kapros görögdinnye-héj savanyúság A harmadik recept szintén savanyúság. Mivel a görögdinnye tényleg tökféle, így remekül illik hozzá a kapor. A savanyú lébe ennek megfelelően a cukor, só, ecet és víz mellé a babérlevél és a mustármag helyett bors és kapor kerül. A fűszerezése így pont olyan, mintha tökfőzelék készülne. Nekem ez a kedvencem, eddig natúr sovány húsok mellé kiváló választásnak bizonyult.
Kiskanál küldetés
Látsz valakit, vagy tudsz valakiről, akinek jólesne egy tál étel, egy pár cipő, ruha, vagy bármi, ami neked feleslegben van, neki meg nincs? Kérdezd meg, hogy adhatsz-e és ha úgy gondolod, akkor adj. Ami neked egy kiskanálnyi, neki lehet, egy egész tányér.
Az Északi Járműjavítóban megnyílt időszaki kiállítás a kötöttpályás közlekedés rajongóinak a nyár egyik legjelentősebb eseménye. Az egykori Ganz-MÁVAG területén, egy különleges helyen megépített, hiánypótló céllal létrehozott tárlat több ikonikus járművet mutat be. A blog leghosszabb bejegyzésében nem csak a kiállításról, meg egy több, mint 50 tonnás járműról mesélek, hanem arról is, hogy mi mérünk a manométerrel.
A Városligetben álló Közlekedési Múzeum bezárásával és lebontásával sokat vesztettek a közlekedéstörténet után érdeklődők, gyerekek és felnőttek egyaránt. Az új Közlekedési Múzeum várhatóan 2026-ban nyílik meg, A városközponttól jóval távolabb, barnamezős beruházásként, Kőbányán az egykori Ganz-Mávag területén. Kilenc év nem nagy idő egy város életében, de egy gyerek kijárja az általános iskolát és egy évet a középiskolából, úgy, hogy alig találkozik közlekedéstörténettel egy kétmilliós nagyvárosban. Ennek a hiánynak az átmeneti pótlására vállalkozott 2021. nyarán a múzeum nélküli Közlekedési Múzeum. Az Északi Járműjavítóban a műemléki védettség alatt álló Dieselcsarnokban 2000 négyzetméteren berendeztek egy ideiglenes kiállítást, benne 7 járművel, makettekkel, motorkerékpárokkal és persze a tömegközlekedés megújításának nagyszabású terveivel.
A Ganz-MÁVAG története
A hazai közlekedéstörténet szorosan összekapcsolódik a Ganz névvel. A XIX. század kezdődött a történet, amikor Ganz Ábrahám létrehozta öntödéjét Budán a mai Bem József utcában. A hely ma is létezik, Öntödei Múzeum néven. Engem akkor ejtett rabul a nehézipar, amikor évekkel ezelőtt egy Múzeumok Éjszakáján közelebbről megnéztem az öntöde kiváló állapotú vaskohóját. A robosztus fekete fém, a matt, szegecselt felületek, a még akkor is érződő szénporszag, valami egészen elbűvölő még ma is. Az öntöde építkezéshez szükséges elemeket, öntvényeket gépalkatrészeket, hengereket és mindenféle vasból öntvényeket készített, aminek köszönhetően nem kellett azokat Angliából beszerezni. Ganz Ábraház szabadalmakkal is hozzájárult a növekedéshez, így az öntöde gyorsan növekedett. 1869-ben már Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt volt a neve. A néhány évvel később a szintén budai Kacsa utcában megnyitott elektrotechnikai műhely pedig a hazai villamos gyártás történeté szempontjából volt kiemelkedő.
Szeretnél még több hasonló bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
Vasúti berendezések, lokomotívok és gőzösök gyártásával a XIX. század közepén azonban egy másik cég is foglalkozott, melyet a II. világháború után Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak, röviden MÁVAG néven ismerünk. A nem kevésbé kalandos sorsú, a történelem viharaiban sokszor és gyorsan átalakuló vállalat alapját az 1869-ben alapított Magyar-Belga gép- és hajóépítő társaság adta. Ezt a céget és az egy évvel később alakult Magyar-Svájci kocsigyárat vette meg 1870-ben a Magyar Állam, létrehozva a Magyar
Állami Gép és Kocsigyárat. A gyár eleinte vasúti járművek javításával, később már új vasúti járművek gyártásával is foglalkozott. Az 1873. évi bécsi világkiállításon már nagy sikerrel szerepelt az első hazánkban épült normál nyomközű mozdonnyal. Ugyanebben az évben alakult meg a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára, ennek a gyárnak már a része volt az Északi Főműhely, amit ma Északi Járműjavító néven ismerünk. Néhány évvel később, 1880-ban a MÁV Gépgyárát és a Diósgyőri Magyar Királyi Vas és Acélgyárat is összevonták, majd 22 évvel később még a Győri Ágyúgyárat is. 1925 az az év, amikor létrejön a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak, röviden: MÁVAG. A II. világháború után az államosítást ez a gyár sem kerülhette el, 1949ben már MÁVAG Mozdony- és Gépgyár nevet viseli. A két vállalat összeolvasztása 1959-ben következett be. Ekkor jött létre a számtalan üzemmel. gyáregységgel bíró óriásvállalat, a nehézipar jelentős szereplője a Ganz-MÁVAG óriásvállalat.
Információk a kiállításról
A Közlekedési Múzeum kiállítása június 16-án nyílt meg és október utolsó napjáig várja a látogatókat. Az Északi Járműjavító egykori területén, a műemléki védettség alatt álló, még elhanyagolt állapotában is gyönyörű Dieselcsarnokban összesen hét jármű várja a látogatókat. 5 mozdony: a 424-es gőzös, 2 darab M44-es vontatómozdony, a V60-as Kandó-mozdony és a gyönyörő zöld és áramovonalas 242-es gőzös, valamint az Árpád sínautóbusz és egy több, mint 100 éves, felújított harmadosztályú személyvagon. A csarnokban láthatók még modellek, makettek, alkatrészek, szerszámok, kerékpárok, motorok. A leghátsó helyiségben pedig egy kis ízelítő a nagyvállalat dolgozóinak kulturális életéből.
A kiállítótérbe csomagokkal, hátizsákkal nem lehet bemenni, azokat egy 100 forintossal működő szekrénybe kell elhelyezni. A kiállítás minden héten csütörtöktől vasárnapig, 12 és 19 óra között van nyitva. Megközelítés: a 9-es buszról vagy a 28-as villamosról pedig az Eiffel Műhelyház megállónál, az 1-es villamosról a Könyves Kálmán körút/Kőbányai út megállónál kell leszállni, utóbbinál kell egy kicsit gyalogolni. Részletes információk a kiállítás honlapján elérhetők ITT. A kiállítás értékelése kedvenc járművem bemutatása után pedig ITT olvasható.
Volt egyszer egy Északi – időszaki kiállítás
A 424-es gőzös
A kiállításon bemutatott 7 jármű első ránézésre nem tűnik soknak, még a melléjük rakott makettekkel, szerszámokkal és motormeszetekkel sem. Pedig minden egyes darabnak története van, és nem csak a legrégebbi gőzösöknek, hanem a néhány éve még rendszeresen vontatásra használt Bobóknak, az M44-eseknek is. Egytől egyig lenyűgöző mérnöki munka eredménye mind, még akkor is, ha a korábbi tulajdonosról nem feltétlenül megbízható működés jut eszünkbe. A járművek közül kedvencem a 424-es sorozatszámú gőzös, nem csak azért, mert ez magasodik rögtön a bejáratnál. A gőzösök alapjaiban változtatták meg az termelést, az ipart, a gőz erejével hajtott gépek nélkül elképzelhetetlen lett volna az ipari forradalom.
A gőzmozdonyok szerepe a szállításban szintén elvitathatatlan. A fekete színú, hatalmas tömegű, robosztus gépek, tekintélyt parancsolók ugyan, de igazi értékük az, hogy a kor mérnöki munkájának a csúcsteljesítményét jelentették. A változatos terepű pályákon eltérő feladatot ellátó vonatok, mozdonyok nem univerzálisak voltak, hanem minden típust a pálya adottságaihoz és az ellátandó feladathoz tervezték. A mozdony megalkotása, vagy ahogy abban a korban mondták a megszerkesztés során figyelembe vették még a felhasznált fűtőanyag minőségét is. Egy megbízhatóan és főleg gazdaságosan működő gőzös megtervezése évtizedekre meghatározhatta egy iparág megítélését, fennmaradását.
A 424-es sorozatú gőzös megtervezésére az első világháború idején került sor. A hadianyagok szállításához, nagy tengelyszámú szerelvényre, azokhoz pedig nagy vonóerejű, emelkedőn is megbízhatóan teljesítő mozdonyra volt szükség. A terv hamar elkészült, de megépíteni már nem volt értelme, mert közben jelentősen megváltoztak a körülmények. Az hazai vasúthálózat fejlett és jól megszervezett volt, Európa egyik legjobbja. A kiegyezés után következő fejlődés a vasútra is hatással volt, és nem mellesleg, a gőzösök működéshez szükséges jó minőségű feketekőszén is országhatáron belül volt. Trianon után ez egy csapásra megváltozott. A vasúthálózat szerkezet módosult, hossza jelentősen csökkent. Más típusú és teherbírású, és bizony a kőszén bányák elvesztése miatt más fűtőanyaggal is hatékonyan működő járművekre volt szükség.
424-es gőzös az Északi Járműjavítóban kiállítva 2021. augusztus
A megváltozott körülményekhez igazodva 1924-ben újratervezték a 424-est. A szerkesztő Láner Kornél, gépészmérnök a Vasuti és Közlekedés Közlönyben ismertette a gőzös műszaki paramétereit. Az adatok még mai szemmel nézve is lenyűgözőek. A kapcsolt kerekek átmérője 1606 mm, a gőzhengerek átmérője 600 mm, a kazánnyomás 13 atmoszféra, a tapadási súly 57,6 tonna volt, a szertartályban 23 köbméter víz és 9 tonna szén fért el. A hatalmas gépezetben számos szabvány biztosította hogy a gőzös beváltsa a hozzá fűzött reményeket. A gép lelke egy Brotán-féle állókazán és túlhevítő lett. A kapcsolt kerekek oldairányban is eltolhatóak voltak, így a mozdony akár a méretéhez képest csekélyebb sugarú ívekben is áthaladhatott. Került bele légfék is, ami a párban lévő kereket fékezte. Ezen kívül a gőzösökben nélkülözhettelen víztisztító, valamint sebesség- és persze nyomásmérő is. Az utóbbinak a neve a manométer, amit a szemfülesek megtalálhatnak a vezetőfülkében.
Az első mozdony 1924-ben gördült ki a gyárból, ami akkor már Budapesti Magyar Királyi Állami Gépgyár nevet viselte. A korábbi gyárösszevonások és profilbővítés miatt 1873-től egyre gyorsuló ütemben készültek a mozdonyok, többféle típus természetesen. 1896-ban az 1000., 1908-ban a 2000., 1913-ban a 3000., 1917-ben a 4000. végül 1932-ben az 5000. mozdonyt alkották meg. A gyár neve ekkor már hogy Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak, röviden, MÁVAG volt . Azt hiszem, ez a név már ismerősen cseng.
Az 5000. mozdony egy 424-es sorozatú gőzös volt. A jeles esemény alkalmából a mozdony tervezője Láner Kornél gépészmérnök – amellett, hogy röviden összefoglalta a gyár történetét – a gőzös megszerkesztésekor figyelembe vett szempontokat is ismertette a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében. A 424-es sorozatú gőzösből összesen 514 darabot gyártottak, változó kerékátmérővel, több darabot fekvőkazánnal.
A gőzösök kora az ötvenes évek vége felé kezdett leáldozni, amikor gazdasági okokból egyszerűen alulmaradtak a dieselmozodonyokkal szemben. A felfűtéshez szükséges szénből hatalmas mennyiség égett el a kazánokban. A dieselek működtetéséhez pedig – a szállított áru mennyiségéhez vizonyítva – jóval kevesebb gázolajra volt szükség. A világpiacra gyártott mozdonyok eladási ára közöt is jelentős különbség volt. 1959-ben a dízelmozdonyok eladási ára kilónként 1,2-1,6 dollár, míg az akkor is legkorszerűbbnek számító 424-es mindössze 0,75 dollár volt.
Vélemény a kiállításról
Ami jól sikerült
– Tetszetős design. – Különleges járművek. – Makettek, modellek bemutatása. – Közelről szemügyre vehető szerszámok. – Az M44 es mozdony bársonyos hangja. – Testközelből is alaposan szemügyre vehető műszerfal, vezetőfülke. – Múzeumpedagógiai elemek. – Készséges munkatársak. – A kilátás a mosdótól.
Amin még lehetne javítani
– A lehetőségekhez és a Ganz-MÁVAG gazdag történetéhez képest a kiállításon közzétett információ nagyon kevés. – Felületesség a tartalomban, kevés információ a kiállított járművekről – A tér nem megfelelő kihasználása, oda nem illő információk elhelyezése. – A járműveket nem lehet körbejárni, a kiállítás nem interaktív. Ma, amikor már mindenkinek a kezében van az okostelefon, kár kihagyni ezt a platformot. – Állandó és monoton vetítés, a kiállításhoz nem feltétlenül kapcsolódó tartalommal. – Honlap információtartalma, jegyárak.
Összességében a kiállítás vasút-hely-és közlekedéstörténet iránt érdeklődőknak kihagyhatalan. A Közlekedési Múzeum saját bevallása szerint a kiállítás célja a Dieselcsarnok bemutatása, ugyanis azt átépítik és akkor már nem lesz eredeti állapotában megtekinthető. Ezért is érdemes alaposan utána, vagy előre olvasni. Már megjelent beszámolókból, ajánlókból, megbízható internetes forrásokból, vasúttörténeti könyvekből.
A kiállításon szobrokként láthatóak nagy múltú járművek. Pedig működés közben látni egy gőzmozdonyt és utazni a vezetőfülkében kihagyhatalan élmény. A Közlekedési Múzeum vezetősége a közeljövőben remélhetőleg arra is fordít majd energiát, hogy ezeket üzembe helyezzék, vagy üzemben tartsák. Mint, teszik ezt civilek, saját erőforrásaikat nem kímélve. De ez már egy másik történet.
Képgaléria
424-es gőzös oldalnézet
424-es gőzös kazán, előtte mérőműszerek, köztük a víz nyomását mérő manométer
242.001-es mozdony, hazánk leggyorsabb gőzöse volt.
A V60-as, más néven Kandó-mozdony és a leggyorsabb gőzmözdony, a 242-es hátulnézetbőlMozdony és makettDieselcsarnok az Északi Járműjavító területén
Néhány éve kezdtek elérhetővé válni azok a séták Budapesten, melyek a helyibelieknek kínálnak könnyed ismeretterjesztő programot. Azoknak, akik szívesen nyaralnak, vagy pihennek otthon is, és azoknak is, akiket érdekel a kultúra és a fogékonyak a társadalmi ügyekre. Már több ilyen városi sétát kipróbáltam; legutóbb a Sétaműhellyel a nők egyenjogúságának nyomában jártunk. A séta egyik pontja a Károlyi-kert, aminek történetéről már én mesélek egy kicsit bővebben. Nőtörténeti séta a Pride jegyében.
A Sétaműhely hosszú évek óta, egyre többféle sétát szervez Budapesten. Egy általuk szervezett séta nem csak kikapcsol, hanem lehetőséget ad rácsodálkozni a közvetlen környezetünkben megtalálható értékekre. Arra, hogy emlékezzünk azokra, akik sokat tettek a társadalomért, vagy a társadalom hátrányos helyzetű tagjaiért. Például a nőkért. Magyarországon a nőknek nagyon sokáig nem volt választójoga, vagy nem azokkal a feltételekkel, mint a férfiaknak. A Tanácsköztársaság bukása után a nők választójoga például, sok más feltétel mellett, írástudáshoz volt kötve. Az általános, egyenlő és titkos választójog csupán az 1945. VIII. törvény alapján valósult meg.
A Mégis hol a nők helye séta olyan nőkről szól, akik mindezek ellenére a kiálltak a nők egyenjogúsága mellett és tettek a nők oktatásáért, kivívták maguknak – és ezzel példát mutattak másoknak -, hogy egyetemek végezhessenek, hogy orvosként és ügyvédként dolgozhassanak. A séta a Váci utcában a Veres Pálné szobornál indul, vezetője Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke, tanár, újságíró.
Veres Pálné – Beniczky Herminként született 1815-ben, a nehéz sorsú lány Veres Pál főjegyző feleségeként vált a magyar nőoktatás múlhatatlan érdemű alakjává. Madách Imrét az Ember tragédiája megírása kapcsán sokan ismerjük, az Akadémiai székfoglalója kapcsán kevésbé. Madách ebben kifejti, hogy “A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre soha nem jut; könnyebben felfog és tanul, de teremtő genius hiával ez emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedik”. Ezek a mondatok még akkor is tragikusak, ha az abban leírtak jelentősen nem különböznek a reformkor (!) szellemétől.
Veres Pálné 1868. márciusában gróf Teleky Sándornéval együtt megalakította a Női Önképző Egyesületet. A nőnevelés helyzetét kívánta előmozdítani, jelszavuk az volt: Haladjunk! Célul tűzték ki azt, hogy a nőnevelés hiányain segítsenek, valamint a vagyontalan nők önfenntartását lehetővé tegyék. A népiskolai közoktatás bevezetéséről szóló 1868. évi XXXVIII. törvénycikket jegyző Eötvös József közoktatási miniszter ellenezte az iskola létrehozását, Deák Ferenc viszont támogatta. Az iskola, vagy ahogy akkor nevezték az Országos Nőképző-Egylet Tanintézete 1869-ben kezdte meg működését 12 tanulóval. Az iskola, alapításának 11. évében kiadott egy értesítőjéből kiderül, hogy 4 elemi, 4 polgári és 2 felső osztályban akkora már több, mint 150 tanítványuk volt. A felső osztályt elvégző diákok tanítókként dolgozhattak. A lányokat oktató tanoda hamarosan külhonban is híressé vált. A XIX. század végére az alapítókban megfogalmazódott annak igénye, hogy egy nyolcosztályos, egyetemi tanulmányokra felkészítő – micsoda forradalmi gondolat volt ez akkoriban – leánygimnáziumot alapítsanak. A nevelőnők és tanítónők képzése mellett olyan iskolában gondolkodtak, mely lehetővé teszi a nőknek az egyetem látogatását. A leánygimnázium 1986. szeptemberében kezdte meg működését, I és V. osztállyal. Veres Pálné – Beniczky Hermin unokája halála után, annak emlékére a Zöldfa felépíttette az iskola első saját épületét, melyet később egy második épülettel bővült. Az épületben ma is oktatás folyik, itt található a Veres Pálné Gimnázium. A gimnázium előterében állandó kiállítás látható a névadó-alapítóról.
A belvárosi utcákon járva alig árulkodik valami arról, hogy milyen jelentős események történtek az épületekben. A séta során az ELTE jogi karának épülete előtt például azt tudjuk meg, hogy az Ungár Margit volt az első nő, aki ügyvéd lehetett és ő volt az, aki a diplomáját rózsaszín selyembe burkolva kapta meg. A pergő nyelvű, éles eszű, később büntetőügyekben tevékenykedő ügyvéd férfi kollégáinak diplomája fekete volt. Hugonnai Vilma volt az első orvos a nők közül, akinek diplomáját itthon évtizedekig tartott elismertetni.
Glücklich Vilma pedig az első egyetemet végzett nő volt, aki barátnőjével Bédy-Schwimmer Rózával együtt megalapította a Magyar Feministák Egyesületét. A séta ennek megfelelően érinti azt a helyet is, ahol a megalakult meg a Magyar Feministák Egyesülete. Az általuk kiadott lapból pedig az is kiderül, hogy már 100 évvel ezelőtt is szokás volt egy nő véleményét a külseje alapján megítélni. Ahogy az is, hogy a koedukált oktatás szükségessége, a nemek közötti egyenlőség és a gyermekvédelem már 100 évvel ezelőtt is szívügye volt az erős, bátor és tettrekész nőknek, feministáknak.
Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
A séta egyik pihenő pontja a Károlyi-kert, ahol látszólag kevés nőtörténeti emlék van, de kicsit utánaolvasva a terület történelmének, kiderül, hogy mégis. A tér sok évszázadra visszatekintő kalandos történetét és történelmi értékét ismerve meglepő, hogy az elmúlt évtizedek optimális területkihasználásra törekvése, értsd beépíteni minden négyztcentimétert mellett ez a tér még megvan és zöldjével, árnyas fáival hűs oázist nyújt a legmelegebb napokon is.
Károlyi-kert nyáron
A Károlyi-kertet, illetve területét a régészeti leletek alapján évszázadok óta használja az ember. Árpád-kori leletek alapján már 1000 évvel ezelőtt is lakott volt ez a része a városnak. Egy részén temető lehetett azonban a török hódoltság végére, ez is, mint Buda és Pest nagy része elnéptelenedett. A Károlyi család birtokába egy hatalmas épülettel egyetemben végül a XVIII. század végén került, a hozzá tartozó csaknem másfél hektáros parkkal együtt. Annak ellenére, hogy a világvárossá növekedő Budapest egyik legforgalmasabb pontján volt található, a nagyközönség, de még a környéken lakók számára sem volt látogatható csak a palota vendégei és lakói tartózkodhattak benne. A terület végül állami tulajdonba került és 1932-től közparkként működik. A Károlyi-kert területe tehát évszázadok óta lakott, a város török kor utáni újbóli benépesedés óta a földjét építkezés, régészet miatt időről-időre felforgatták, így őshonos fajnak, védett élőlénynek nem volt esélye volt megmaradni. A 7625 négyzetméteres terület arra azonban bőven elég, hogy zöldjével, árnyat adó fáival frissítő oázis legyen a lakóházak rengetegében. Ahhoz, hogy ez így legyen, egy kertet meg kell tervezni. A budapesti közparkok tervezése, karbantartása a Főkert feladata, még akkor is ha némely előremutató újításúkat hozzá nem értők, lekaszálják A Károlyi-kertet az Észak-Déli metró építése után kellett újratervezni, mert területének 90%-a felvonulási terep volt, magyarul szinte semmi nem maradt meg az eredeti állapotából.
Az új Károlyi-kert megtervezője Kecskésné Szabó Ildikó, Főkert Tervező Csoportja vezetője volt. Aki kiemelkedő számú tervnek köszönhetően jelentősen hozzájárult Budapest közparkjainak megszépüléséhez. Megvalósult tervei megtalálhatók a városban a Gellért-hegytől a Margitszigetig, de a nevéhez fűződik például a várbeli Tóth Árpád sétány megtervezése is. Számos könyv szerzője és több kollégája hivatkozik rá szakmai pályafutásuk kapcsán. Munkásságáért Ormos Imre díjjal is kitüntették.
A séta 2,5 óra hosszú. Miközben egy 150 éves időutazáson veszünk részt és ráébredünk, messze még az út vége.
Múzeumba járni jó, éjszaka múzeumba járni még jobb. Ez a mondat, ha máskor nem is, a Szent Iván éjjeléhez legközelebb eső szombaton megtartott Múzeumok Éjszakáján biztosan igaz. A más időpontban nem látható bemutatók, az alkalomra összeállított programok, a maxi vagy mini tárlatvezetések és az, hogy jóval a nyitvatartási időn túl lehet barangolni a kiállítótérben biztosan különlegessé teszik ezt az estét. Éppen ezért a Múzeumok Éjszakája nekem mindig is az kedvenc nyári program volt. Színes és személyes ajánló következik, különleges képekkel.
A Múzeumok Éjszakája egész éjszakás kulturális programsorozatot 2003-ban rendezték meg első alkalommal. „Ez az éjszaka más, mint a többi” – így hangzott a program szlogenje, és valóban. A legnépszerűbb években a város szinte pezsgett, tömegek keltek útra és vándoroltak programról, programra, múzeumról, múzeumra. A pezsgés nem túlzás, 2010-ben például országosan 500 ezer karszalag kelt el, félmillió ember választotta azon az éjszakán programként a múzeumlátogatást. A megnövekedett utasforgalmat a BKV-nak is észrevette, helyzetre jól reagálva plusz járatokat indítottak, ingyenessé tették a tömegközlekedést.
Nekem a 2008-as volt az első Múzeumok Éjszakája, amin részt vettem – a korábbi években mással voltam elfoglalva – természetesen hol máshol lettem volna a családdal, mint Budai Várban és a Gyermekvasúton.
Múzeumok Éjszakája 2008 Budai Vár
Az idén is alaposan felkészültem a látnivalókból és programokból a honlapról. A rengeteg helyszín közül végül Óbudára esett a választásom, mert ott több, számomra érdekes helyszín található egymáshoz közel. Azt pedig sejtettem, hogy mivel nem belváros és nem Budai Vár, olyan sokan azért nem lesznek.
A Magyar Vendéglátóipari és Kereskedelmi Múzeum az egyik kedvenc múzemom, már csak szakmai érdeklődés miatt is. Évekkel ezelőtt már jártam, jártunk itt Múzeumok Éjszakáján. A múzeumnak otthont adó épületben egykor Krúdy Gyula is élt, erről tanúskodik egy emléktábla is. A múzeumjárást ennek megfelelően az Így isztok ti, mini tárlatvezetéssel kezdtem. Németh Ádám múzeumpedagógus előadása szubjektív, magával ragadó volt. Még úgy is, hogy én például egyáltalán nem iszom alkoholt. A bor és a fröccs között pedig a hazai Pepsi gyártásról és a kalandos szocializmus korabeli cserekereskedelem volt a téma.
Később megnéztem az általam szintén nagyon várt Fiume – Kapu a nagyvilágra című kiállítást. A város virágkorát, iparát bemutató tárlatvezetés, dacára a teremben uralkodó trópusi klímának, érdekfeszítőnek tűnt. Mindent megtudhattam erről városról, már ami az Osztrák-Magyar Monarchia-beli időszakot illeti. Maga a tárlat nem túl nagy, egy terem mindösszesen, de a kiállított darabokról rengeteg információ áll rendelkezésre. Számos érdekesség mellett volt szó a vasút megépítéséről, a kőolajfinomító mesés osztalékáról, beruházások azóta sem látott volumenű megtérüléséről, sőt a Titanicról is. Aki szeretné megismerni ennek a városnak mindennapjait, iparát és kereskedelmét, az mindenképpen keresse fel a kiállítást, ami a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal együttműködve valósult meg és október 31-ig látogatható.
Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
A múzeum udvarán meglepetésként a Honvéd Kerékpáros és Hagyományőrző Egyesület tagjai idézték meg tengerésznek beöltözve a száz évvel ezelőtti, a Monarchia végén történt eseményeket. Több, mint 100 évvel ezelőtt süllyedt el a legnagyobb magyar építésű hajóként számon tartott SMS Szent István tengerjáró. A Ganz-Danubius gyártelepén készített és 1915-ben szolgálatba állított hajó nagy tűzerővel rendelkezett, amit sajnos szinte nem is volt alkalma használni. A Múzeumok Éjszakáján bemutatták robosztus ágyúinak tűzerejét, természetesen nem a gyakorlatban. Ami az egyik fotón elsőre egy hatalmas fém malomkeréknek tűnik az valójában a lövegcső huzagolt acélból és öntöttvasból készült metszetének replikája. A bemutatót Lajta Monitor egyenruhájába öltözve tartotta a legénység. A most már múzeumként hadihajó éppen nem látogatható, a cikk végén egy fotón látható. Egy korábbi Kulturális Örökség Napok során bejártam azt is. A bemutató és a „legénység” felkészültsége remek volt. A katonai hagyományőrzés fontos része örökségünknek. Leginkább arra kell, hogy emkéztessen bennünket, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokat békésen használjuk fel és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a múlt borzalmai ne ismétlődhessenek meg.
A éjszaka már nem volt fiatal, amikor odaértem a másik választott helyszínhez, az Óbudai Zsinagógához. Ezt az épületet már nagyon szerettem volna belülről megnézni, azóta mióta megtudtam, hogy a kívülről is szemmel láthatóan vallási helynek tervezett hatalmas épület belülről egy raktár. A Nyitott Zsinagógák éjszakája csatlakozott a Múzeumok Éjszakájához, így ezen a hétvégén szombaton több budapesti zsinagóga is megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt. Az Óbudai Zsinagóga épülete idén 200 éves és gyönyörű. Finoman és szépen felújított, méltó fényében ragyog ismét. Az épületet Landherr András tervezte, a hat korinthoszi oszloppal övezett bejárat a Hármashatár-hegyre tekint.
A felavatás után több, mint 100 éven keresztül zsinagógaként működött, majd a hívek állítólag csekély számára hivatkozva a Magyar Állam tulajdonába került. Textil Műszaki Múzeum lett belőle, majd az akkor még létező Magyar Televízió tulajdonába került. Szóval, nem túlzás azt mondani, hogy ez az épület nagyon hányatott sorsú volt az utóbbi évtizedekben. Hiszen forgattak itt mesefilmet és vetélkedőt és talán még archívumot is kialakítottak. Végül 11 évvel ezelőtt újraavatták a zsinagógát és azóta eredeti pedig feladatát betöltve, egyre gyarapodó közösséggel működik.
A járvány kitörése óta az egyik első nagyobb kulturális program, ami a lehetőségekhez képest – szerintem – elég jól sikerült. Habár a maszk, a védettségi igazolvány, a rengeteg kézfertőtlenítő, a sokak mellől hiányzó emberek, a felirat a karszalagon emlékeztetett arra, ez még/már nem az a Múzeumok Éjszakája, mint egykor, akár a pandémia előtt volt.
Ettől függetlenül, jó volt kimozdulni, régi és új arcokkal találkozni.
Múzeumok Éjszakája 2008 – Filmvetítés a GyermekvasútonÍgy isztok ti – az első hazánkban palackozott Pepsi ColaFiume – Kapu a Nagyvilágra Időszaki kiállításFiume – Kapu a Nagyvilágra A Kőolajfinomító által készített kőolajpárlatok (részlet)SMS Szent István hajó fegyverzet, lövegcső replika A rovátkák vagyis a huzagolás a lövedék megpörgetésével a pontosabb célzást tette lehetővé. Kulturális Örökség Napok 2018. Az Országház előtt horgonyzó Lajta Monitor Múzeumhajó
Ki mondta, hogy a gombóc csak szilvával az igazi? Ez a burgonyás tészta a nyár valamelyik savanykás gyümölcsével, például eperrel töltve és egy kis kakaóval vegyítve igazi meglepetés finomság. Klasszikus recept kis csavarral.
Megérkezett végre a nyár, ezzel együtt az igazi kánikula és a szezonális nyári gyümölcsök minden mennyiségben. Eper, cseresznye, áfonya, ribizli, van miből válogatni, csak bírja a pénztárca. Az eper magasan szárnyaló ára miatt a korábbi évek hagyonányát megszakítva idén szinte biztos nem készül lekvár, vagy nem nagy mennyiségben.
A recept elkészítésénél a klasszikus Horváth Rozi-féle szakácskönyvre hagyatkoztam, amit inkább megszokásból vettem elő. A gombóckészítés olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni.
Hozzávalók: 1 kg sárga héjú burgonya 3+5 dkg libazsír 50 kg finomliszt 25 dkg eper 8 dkg kakaó 10 dkg cukor 20 dkg zsemlemorzsa csipet só
A kruplit meghámoztam, feldaraboltam és egy csipet sóval feltettem megfőni. Amíg a krumpli megfőtt, addig libazsíron enyhén megpirítottam a zsemlemorzsát, majd odatettem egy nagy fazék vizet a gombóc kifőzéséhez. Megmostam, lecsumáztam és nagyobb darabokra vágtam az epret.
A megfőtt kruplit hagytam egy kicsit hűlni, majd kevés levet rajtahagyva összeturmixoltam. A masszát összekevertem a libazsírral és annyi liszttel, hogy könnyű, laza, de gyúrható tésztát kapjak. A tésztát pihenetetés nélkül fél centi vastagságúra nyújtottam és kb 8-szor 8 centis darabokra vágtam éles késsel. A kakaót összekevertem a cukorral, ebből minden darabra egy negyed kávéskanálnyit tettem és rá annyi epret, hogy még kényelmeses tudjak a tésztából gombócot formázni.
A lobogva forró vízbe beletettem a gombócokat, annyit, hogy elférjenek egymás mellett. Miután feljöttek a víz felszínére még öt percig főztem. A kész gombócokat a lehűlt zsemlemorzsába forgattam. Porcukorral megszórva, de anélkül is nagyon finom.
