Sokáig romosan árválkodott a Zugligeti út 64. alatt az egykor szép napokat megélt Lóvasút-végállomás, a pusztulófélben lévő épületet szinte a legutolsó órában mentették meg. A zimankós időjárás miatt mi egy délutánt töltöttünk el a most már kulturális és rendezvényközpontként működő varázslatos hangulatú, barátságos épületben.
A Budai-hegység lábánál fekszik Zugliget, mely mára már szervesen a fővároshoz tartozik és igen kedvelt hely a kikapcsolódásra, sportolásra vágyók körében. A területet a középkorban még vadban nagyon gazdag vadregényes, tölgyes erdővel borította, de a zegzugos terület a 19. századi pest-budai polgárság számára is kedvelt kirándulóhely volt, alpesi hangulata és jó levegője miatt.
Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.
A hely népszerűségét jó mutatja, hogy jövedelmező volt egy külön villamosvonalat a létesíteni a kirándulók számára. A Budai Közúti Vaspálya Társaság által 1868 június 30-án indított lóvontatású villamos a Lánchídtól közlekedett és a végállomása a mai Zugligeti út 64. alatt álló épület területénél volt. A járat végállomásánál ekkor még csak egy fából készült pavilon állt, a ma is látható épület Kauser József tervei alapján 1886-ra készült el. Az állomásépület két zárt és közötte egy nyitott térből állt, egyikben posta és távírda, másikban pedig a kocsivezetői laktanya és az állomásfőnöki szoba volt. A kettő között egy nyitott csarnokban várakozhattak az utasok, de volt az állomáson illemhely is. Ebben a korban előszeretettel terveztek épületeket gazdagon díszített, finom megmunkálású faelemekkel és alkalmaztak olyan építészeti megoldásokat, melyektől egy egyszerű állomásépület tündérkastélyként tudott tündökölni. Valóban, ha jobban szemügyre veszünk néhány részletet – a nyolcszögletű lépcsőteret a bejáratnál, a felső ablakokat és a rengeteg finom, nagy gonddal elkészített díszítést és áttört mintát a tetőn és a faszerkezeteken – láthatjuk, hogy mindez egészen mesebelivé és derűssé teszi ezt az épületet.
Néhány évtized alatt eljárt az idő a népszerű és Pest-Budán több helyen is használt lóvasút felett, ezért 1896-tól már Zugligetben is gépi erővel vontatták a villamosokat . A épület kevesebb, mint 30 évig volt végállomás, egy baleset miatt a pályát továbbépítették és az utolsó megálló átkerült a Tündér-szikla lábához. A 30-as években az akkor már Budai Közúti Vaspálya Társaság felügyelet alatt működő vonal mellett lévő állomás középperonját, személyzeti laktanyává alakították és családok költöztek be a megváltozott funkciójú épületbe. Időközben az erre járó villamosvonal a 81-es számot kapta és már csak a Széll Kálmán tértől közlekedett. Később a járatszám 58-asra módosult és a vonal hossza tovább rövidült. Végül a pálya romlása miatt, az akkor már csak Budagyöngye és Zugliget között járó villamosvonal bezárásáról döntöttek. Ezzel egy időre megpecsételődött az egykori Lóvasút-végállomás sorsa is, habár a 2000-es évekig még lakóházként működött.
Budapest tömegközlekedésének története dióhéjban
A főváros tömegközlekedésére, mely mintegy 150 éves múltra tekint vissza, kezdetekben az volt a jellemző, hogy a különböző viszonylatokat egymástól függetlenül működve más és más társaságok hozták létre és üzemeltetették. Az első omnibusz a reformkor idején jelent Pesten, ahogy az Osztrák Magyar Monarchiában gyarapodó Pest-Buda közlekedése rohamosan fejlődésnek indult. Az omnibuszok után megjelentek a sínen vontatott lóvasutak, a gőzmozdonyos vasutak, később a villamosok is, sőt hajójáratok is összekötötték a Duna által elválasztott városrészeket. A 20 század elejének viharos időszaka után a húszas évekre az egyre nagyobbra növekvő és monopóliumra törekvő, különböző vonalakat birtokló részvénytársaságok és a város vezetése között megjelenő hatalmi harc miatt elkerülhetetlenné vált a tömegközlekedés egységesítése. Így 1923. január 1-jével megalakult a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság, rövidebb és ismertebb nevén a BSZKRT. Érdekes tény, hogy a BSZKRT volt az első vállalat, mely pszichotechnikai intézetet hozott létre a dolgozók alkalmasságának megállapítására. A közel 3 évtizeden keresztül létező BSZKRT a fővárossal együtt fejlődött, nőtt a hálózat hossza és egyre korszerűsödött a járműpark. 1949-ben, az újabb világégést követően az tömegközlekedésért felelős egységes nagyvállalatot ismét szétdarabolták, mígnem a jelentkező nehézségekből a 60-as évek közepétől arra következtettek a hozzáértők, de olykor a laikusok is, hogy hiba volt ezt tenni. Ezért 1968-ban megalakult a Budapesti Közlekedési Vállalat, közismertebb nevén a BKV 5 vállalat, a Fővárosi Villamosvasút, a Fővárosi Autóbuszüzem, a Budapesti Helyi Érdekű Vasút, valamint a Fővárosi Hajózási Vállalat összevonásával.
Végül a 24. órában a Hegyvidéki Önkormányzat és a Miniszterelnökség – Társadalmi és Örökségvédelmi Ügyekért, valamint Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Helyettes Államtitkársága szárnyaik alá vették az épületet.
A felújítást övezte egy kis aggodalom, a középrészt kibontása után attól tartottak, hogy ez egy teljes bontás lesz, de csupán az eredeti állapot helyreállítása volt a cél. Ahogy a panorámafotón is látható, alaposan le kellett csupaszítani az épületet, ami végül 2017 őszére az önkormányzat beruházásában, a magyar állam és az EGT Alap támogatásával megújultan áll ismét a látogatók rendelkezésére.
Aki járt már itt, elmondhatja, hogy az egykori állomást sikerül nagyon szépen helyreállítani és közben új funkciókat is beleépíteni. Az egész épület belülről egyterű lett, szellős és világos; szabad az átjárás az elejétől a végéig. Az eredetileg szabadon álló középperon üvegfalakat kapott és egy másik épületet is felhúztak a hegyoldalra, a kettő között egy alagúton is lehet közlekedni és itt vannak a mosdók is. A rendelkezésre álló térben kulturális eseményeket rendeznek, vannak filmvetítések, koncertek, könyvbemutatók, sőt vannak gyerekeknek múzeumpedagógiai foglalkozások. Az épület minden héten szerdától vasárnapig 10-18-ig van nyitva. Ottjártunkkor a kulturális és rendezvényközpont központi terében a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény volt kiállítva, mi hosszan böngészgettük a kiállított tablókat és hallgattuk az ott dolgozó munkatárs kalauzolását és ismertetőjét. Petra végigfotózta az összes tablót, de olyan mennyiségű és minőségű válogatott helytörténeti anyagot sikerült kiállítani, nem beszélve a személyes tárlatvezetésről, hogy meg sem próbáljuk átadni az élményt.
Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.
Az épület környezetét is rendbe tették, hosszú évek után ismét van járda az Zugligeti út páros oldalán is, csaknem végig lehet sétálni a Zugligeti út bal oldalán az elejétől a végéig. A Nyugati pályaudvartól a Rózsadombon át ide tekergőző 291-es busz megállóját és az épület környékét is rendezték, parkosítottak és padokat, turista jelzéseket, térképet is elhelyeztek. A lassan zöldellő parkban jólesik üldögélni, de a térképet szemlélve elindulhatunk az itt kezdődő zöld háromszög túrára, melynek a vége az Erzsébet kilátónál van.
Aki erre jár, megcsodálhatja eredeti pompájában az egykori Lóvasút-végállomást és meggyőződhet arról, hogy korszerűen felújítva és új funkciókkal kibővítve milyen sikeresen lehet megmenteni egy jelentős emléket.
Szerző: Tünde
Források:
http://www.kitervezte.hu/epuletek/kozlekedes/zugligeti-uti-lovasut
http://hampage.hu/kozlekedes/58-as/index.html#zugligetiut
http://oroksegfigyelo.blog.hu/2015/10/22/volt_egyszer_egy_zugligeti_lovasut
Koroknai Ákos-Sudár Kornélia: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada I.-III.
A szerző saját emlékei, tapasztalatai
Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.