Múzeumba járni jó, éjszaka múzeumba járni még jobb. Ez a mondat, ha máskor nem is, a Szent Iván éjjeléhez legközelebb eső szombaton megtartott Múzeumok Éjszakáján biztosan igaz. A más időpontban nem látható bemutatók, az alkalomra összeállított programok, a maxi vagy mini tárlatvezetések és az, hogy jóval a nyitvatartási időn túl lehet barangolni a kiállítótérben biztosan különlegessé teszik ezt az estét. Éppen ezért a Múzeumok Éjszakája nekem mindig is az kedvenc nyári program volt. Színes és személyes ajánló következik, különleges képekkel.
A Múzeumok Éjszakája egész éjszakás kulturális programsorozatot 2003-ban rendezték meg első alkalommal. „Ez az éjszaka más, mint a többi” – így hangzott a program szlogenje, és valóban. A legnépszerűbb években a város szinte pezsgett, tömegek keltek útra és vándoroltak programról, programra, múzeumról, múzeumra. A pezsgés nem túlzás, 2010-ben például országosan 500 ezer karszalag kelt el, félmillió ember választotta azon az éjszakán programként a múzeumlátogatást. A megnövekedett utasforgalmat a BKV-nak is észrevette, helyzetre jól reagálva plusz járatokat indítottak, ingyenessé tették a tömegközlekedést.
Nekem a 2008-as volt az első Múzeumok Éjszakája, amin részt vettem – a korábbi években mással voltam elfoglalva – természetesen hol máshol lettem volna a családdal, mint Budai Várban és a Gyermekvasúton.
Budai Vár
Az idén is alaposan felkészültem a látnivalókból és programokból a honlapról. A rengeteg helyszín közül végül Óbudára esett a választásom, mert ott több, számomra érdekes helyszín található egymáshoz közel. Azt pedig sejtettem, hogy mivel nem belváros és nem Budai Vár, olyan sokan azért nem lesznek.
A Magyar Vendéglátóipari és Kereskedelmi Múzeum az egyik kedvenc múzemom, már csak szakmai érdeklődés miatt is. Évekkel ezelőtt már jártam, jártunk itt Múzeumok Éjszakáján. A múzeumnak otthont adó épületben egykor Krúdy Gyula is élt, erről tanúskodik egy emléktábla is. A múzeumjárást ennek megfelelően az Így isztok ti, mini tárlatvezetéssel kezdtem. Németh Ádám múzeumpedagógus előadása szubjektív, magával ragadó volt. Még úgy is, hogy én például egyáltalán nem iszom alkoholt. A bor és a fröccs között pedig a hazai Pepsi gyártásról és a kalandos szocializmus korabeli cserekereskedelem volt a téma.
Később megnéztem az általam szintén nagyon várt Fiume – Kapu a nagyvilágra című kiállítást. A város virágkorát, iparát bemutató tárlatvezetés, dacára a teremben uralkodó trópusi klímának, érdekfeszítőnek tűnt. Mindent megtudhattam erről városról, már ami az Osztrák-Magyar Monarchia-beli időszakot illeti. Maga a tárlat nem túl nagy, egy terem mindösszesen, de a kiállított darabokról rengeteg információ áll rendelkezésre. Számos érdekesség mellett volt szó a vasút megépítéséről, a kőolajfinomító mesés osztalékáról, beruházások azóta sem látott volumenű megtérüléséről, sőt a Titanicról is.
Aki szeretné megismerni ennek a városnak mindennapjait, iparát és kereskedelmét, az mindenképpen keresse fel a kiállítást, ami a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal együttműködve valósult meg és október 31-ig látogatható.
Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
A múzeum udvarán meglepetésként a Honvéd Kerékpáros és Hagyományőrző Egyesület tagjai idézték meg tengerésznek beöltözve a száz évvel ezelőtti, a Monarchia végén történt eseményeket. Több, mint 100 évvel ezelőtt süllyedt el a legnagyobb magyar építésű hajóként számon tartott SMS Szent István tengerjáró. A Ganz-Danubius gyártelepén készített és 1915-ben szolgálatba állított hajó nagy tűzerővel rendelkezett, amit sajnos szinte nem is volt alkalma használni. A Múzeumok Éjszakáján bemutatták robosztus ágyúinak tűzerejét, természetesen nem a gyakorlatban. Ami az egyik fotón elsőre egy hatalmas fém malomkeréknek tűnik az valójában a lövegcső huzagolt acélból és öntöttvasból készült metszetének replikája. A bemutatót Lajta Monitor egyenruhájába öltözve tartotta a legénység. A most már múzeumként hadihajó éppen nem látogatható, a cikk végén egy fotón látható. Egy korábbi Kulturális Örökség Napok során bejártam azt is. A bemutató és a „legénység” felkészültsége remek volt. A katonai hagyományőrzés fontos része örökségünknek. Leginkább arra kell, hogy emkéztessen bennünket, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokat békésen használjuk fel és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a múlt borzalmai ne ismétlődhessenek meg.
A éjszaka már nem volt fiatal, amikor odaértem a másik választott helyszínhez, az Óbudai Zsinagógához. Ezt az épületet már nagyon szerettem volna belülről megnézni, azóta mióta megtudtam, hogy a kívülről is szemmel láthatóan vallási helynek tervezett hatalmas épület belülről egy raktár. A Nyitott Zsinagógák éjszakája csatlakozott a Múzeumok Éjszakájához, így ezen a hétvégén szombaton több budapesti zsinagóga is megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt. Az Óbudai Zsinagóga épülete idén 200 éves és gyönyörű. Finoman és szépen felújított, méltó fényében ragyog ismét. Az épületet Landherr András tervezte, a hat korinthoszi oszloppal övezett bejárat a Hármashatár-hegyre tekint.
A felavatás után több, mint 100 éven keresztül zsinagógaként működött, majd a hívek állítólag csekély számára hivatkozva a Magyar Állam tulajdonába került. Textil Műszaki Múzeum lett belőle, majd az akkor még létező Magyar Televízió tulajdonába került. Szóval, nem túlzás azt mondani, hogy ez az épület nagyon hányatott sorsú volt az utóbbi évtizedekben. Hiszen forgattak itt mesefilmet és vetélkedőt és talán még archívumot is kialakítottak. Végül 11 évvel ezelőtt újraavatták a zsinagógát és azóta eredeti pedig feladatát betöltve, egyre gyarapodó közösséggel működik.
A járvány kitörése óta az egyik első nagyobb kulturális program, ami a lehetőségekhez képest – szerintem – elég jól sikerült. Habár a maszk, a védettségi igazolvány, a rengeteg kézfertőtlenítő, a sokak mellől hiányzó emberek, a felirat a karszalagon emlékeztetett arra, ez még/már nem az a Múzeumok Éjszakája, mint egykor, akár a pandémia előtt volt.
Ettől függetlenül, jó volt kimozdulni, régi és új arcokkal találkozni.
Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted
Képgaléria
A Kőolajfinomító által készített kőolajpárlatok (részlet)
A rovátkák vagyis a huzagolás a lövedék megpörgetésével a pontosabb célzást tette lehetővé.
Az Országház előtt horgonyzó Lajta Monitor Múzeumhajó