A mai napig emlékszem, hogy mekkora élmény volt a Sziget első évében az a Kispál koncert. Kicsit tétováztam, hogy a másik estén fellépő Tankcsapda koncertjére menjek, de 300 forintnál többet nem tudtam egy héten koncertre költeni. Az, hogy ’93 óta mennyire megváltozott a Sziget, nem lehet elég jól leírni: egy népszerű, de nem túl nagy rendezvényből egy abszolút naprakész, széles körű ismertségnek örvendő, elismert és mindenekelőtt monstre fesztivállá vált.
A DiákSzigetből a Sziget fesztivál lett és én az elkövetkező években szinte minden alkalommal kint voltam, egy, vagy több napot, sőt egyszer egy hetet is, és nem bántam meg.
A fesztiválnak helyet adó Óbudai-sziget az év minden szakában egy varázslatos hely, nem csak a szigetet körülölelő folyó, de a számtalan ligetes rész, a tágas mezők, az eldugott részeken fellelhető számtalan állatfaj miatt is. A Sziget megépítése heteken keresztül folyik és a rendezők ebben az évben a fesztivál vendégeit igyekeznek még környezettudatosabban kiszolgálni.
A Zöld Sziget és azon belül a Love Revolution egyik fő üzenete a környezettudatosság és a fenntartható fejlődés, ennek megvalósítására idén még nagyobb gondot fordítanak. A hangsúly azon van, hogy közösen lehessen elérni a fenntartható fejlődést és a környezetünk megóvása a mindennapok része legyen. Így a népszerű repohár mellett lesznek ivóvíz pontok, a kulacsok újra töltésével egy ekkora fesztiválom már jelentősen kevesebb egyszer használatos műanyag palack fog fogyni. A képzésről a Green Sziget Centerben gondoskodnak, ahol workshopokkal, előadásokkal várják a vendégeket, a fesztivál után pedig egy fenntarthatósági jelentésben számolnak be az elért eredményekről. Kézenfekvő az, hogy vigyáznak a Duna tisztaságára is, ezért meghirdették a Tisztább folyópart programot, hogy a pillepalackok se kerüljenek a vízbe. A fesztivál ideje alatt összegyűjtik a folyóparton keletkezett szemetet és megakadályozzák annak folyóba jutását. A keletkezett zöldhulladékot pedig komposztálják.
A Sziget Fesztivál után hátramaradt sátrakat, matracokat és hálózsákokat pedig összegyűjtik és olyan embereknek adják, akiknek ez nagy segítség. Ebben benne van az, amit én is gondolok a világról. Ne csak a környezetünkkel legyünk tudatosak, ne csak növényeket és állatokat védjünk, hanem figyeljünk embertársainkra is, lehet nekik is szükségük van figyelemre, segítségre, jó szóra.
A műanyagmentes július hihetelen népszerű mozgalommá nőtte ki magát néhány év alatt, szerte a világban emberek százmilliói próbálnak meglenni műanyagok nélkül. Az idei év különösen eredményes volt, hiszen a mozgalmat elindító Plastic Free July arról számolt be, hogy 230 millió ember csatlakozott hozzájuk és egy hónapon keresztül törekedtek a műanyag felhasználásuk csökkentésére. Egy évvel ezelőtt, 2018. júliusában a Forest&Fruit is csatlakozott ehhez a mozgalomhoz és nem csupán egy hónapra. Egy év után pedig eljött az ideje, hogy több szempontból is értékeljem a műanyagmentes mindennapokat, áttekintve közben a műanyagipar szédítő sebességű fejlődését.
A műanyag felfedezése nagyjából a miben tároljuk a mindent feloldó anyagot probléma ellenkezője. Hiszen itt egy anyag, ami nehezen bomlik le és sokáig megőrzi eredeti összetételét. Az anyagok átalakítása, valami kölönleges megteremtése a természettudomány azon része, mely mindig is vonzotta az embereket. Gondoljunk csak az aranycsinálás vágyára. Az embert hajtotta természetes kíváncsisága, a természet törvényszerűségeinek megismerése, de minden új felfedezés újabb talányt hozott.
A műanyagok felfedezéséhez, vagy inkább megalkotásához és tetszés szerinti alakítgatásához a szerves kémia tudományának fejlődésére volt szükség és nagyjából 150-200 évnyi szorgalmas kísérletezgetésre. Manapság a különböző szerves és szervetlen molekulák vegyítésével katalizátorok használatával, a hőmérséklet és a nyomás variálásával a létrehozható anyagok spektruma igen széles.
A kémiai alapismeretek kapcsán sok embernek akkor csukódik be a füle, amikor a kovalens kötésről először szó esik. Tény, hogy talán elsőre nem tűnik túl izgalmasnak az, hogy két, az atommag körül magányosan keringő elektron összeáll párba és egyesült erővel nemesgáz-szerkezethez segítenek egy-egy atomot. Pedig így jön létre mondjuk a hidrogénmolekula, a két kialakuló kötést a kovalens kötés. A műanyagok már nem mikró- hanem makromolekulák, igazi óriási méretű vegyületek. Ezekben az atomok egymáshoz kovalens kötéssel kapcsolódnak. Vagyis a különböző vegyipari eljárások során létrejövő anyag egy stabil kémiai kötést tartalmaz, nem csak olyan tessék-lássék másodlagos kötést.
A műanyagok polimerizációval képződnek, így lesz a két szénatomos, kettős kovalens kötésű gáz halmazállapotú szénhidrogénből, az etilénből egyszeres kovalens kötésű polietilén. Ezzel az anyaggal minden bevásárlásnál találkozhatunk, egyik változatából az LDPE-ből készülnek ugyanis a leheletvékony, könnyen szakadó, de kémiailag stabil, egyszer használatos zacskók. Az egyik első véletlenül előállított műanyag a PVC volt, ez a rövidítés a poli(vinil-klorid) elnevezést rejti. A vinil-klorid az etilén egy klórszármazéka, a molekulában az egyik hidrogén helyett klór van. A vinil-klorid vízben rosszul oldódó, mérgező gáz, amiből szintén polimerizációval jön létre a hőre lágyuló, ellenálló poli(vinil-klorid), aminek lágyabb változatát előszeretettel használják elektromos szigetelőanyagnak (ez borítja az elektromos vezetékeket, telefontöltő zsinórját) a keményebb változatából pedig csöveket, padlóburkolatot készítenek. A műanyagok színes világát még számtalan molekulán keresztül be lehet mutatni, mert ez eddig csak egyetlen egy szerves molekula és egy származékának felhasználási módja volt.
Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
Ha a számokat nézzük, akkor az látható, hogy 1900-ban a világ műanyagtermelése 20 ezer tonna volt, ami 1956-ra már 3400 tonnára nőtt. A volumennövekedést sem a két világháború, sem a 20-as évek gazdasági válsága nem törte meg. A természetes, például cellulóz, alapú műanyagok gyártása mellett nagyipari igényeket viszont hamarosan az addig maradványterméknek tekintett kőszénkátrány, majd a kőolaj elégítette ki.
A második világháború után a hazai műanyagipar is számos újítással járult hozzá ennek az elpusztíthatatlan anyagnak az elterjedéséhez. A műanyag kedvező tulajdonságai miatt komoly kutatások és kísérletek folytak a fa műanyagokkal való nemesítésésre (ez nem elírás) és vizsgálták, hogy a fémeket hogyan helyettesítheti ez az anyag.
A fanemesítés legcélszerűbb módjának az ojtásos sugárkémiai polimerizáció tűnt, ami tényleg az, aminek első olvasatra tűnik. Gamma vagy elektronsugárzás mellett az impregnáló oldattal érintkező, átitatott fában térhálós kopolimer alakul ki. A kopolimernek azt a műanyagot nevvezzük, amiben nem ugyanazon egy típusú molekula ismétlődik, henm több. Mintha kooperálnának egymással a különböző vegyületek. A kémiai folyamat során keletkezett mesterséges termékből azért volt szinte lehetetlen volt eltávolítani a műanyagot, mert előfordult, hogy a térhálós műanyag a növényi sejt falán belül jött létre. Folyékony halmazállapotban az alkotóelemek bekerült a sejtbe majd térhálósodtak, megszilárdultak. A Műanyagipari Kutatóintézet 1967-es kiadványa szerint ezt a kedvező tulajdonságú, nemesített fát széles körben lehet majd használni, sportszerek, bútorok, padlóburkolatok készítésére.
A fémek kiváltására a műanyagokat elsősorban kedvezőbb fizikai tulajdonságaik és áruk miatt szerették volna használni. Egy szintén 1967-es egyetemi jegyzetből viszont érdekes tények derültek ki. Amíg a fémek korrodálódása tömegvesztéssel jár és a folyamatnak az anyag belsejébe való átterjedését a kialakuló védőréteg meg is állíthatja, a műanyagok nem várt módon viselkednek. A vízbe tett műanyagoknál a korrodálódási folyamat az anyag belsejében is folytatódik, a korrodálódásért felelős anyag növelheti a műanyag tömegét, vagyis egyesül vele. Kevesen gondolnánk, hogy a műanyag igy reagál a vízzel. A tankönyv nagyon alapos, a műanyagok vízfelvételi képességéről is közöl egy részletes táblázatot, ugyanis vannak olyan műanyagok, amik felveszik és át is eresztik a vizet.
A hatvanas évek persze elég régen voltak és most a 2000-es években a műanyagok egyre több, határozottan kedvezőtlen tulajdonságára derül fény. Pontosabban kap kellő hangsúlyt. Azon kívül, hogy a műanyag nehezen, hosszú évek alatt bomlik le, most már sikerült igazán figyelemre méltó mennyiséget termelni itt a Földön. Viszont tévedés azt állítani, hogy a valaha megtermelt összes műanyag itt van még velünk. Főként tőlünk nyugatabbra előszeretettel égetik el speciális, erre a célra kialakított erőművekben, kihasználva azt, hogy a fűtőértéke nagyobb, mint a széné és nem sokkal marad el a fűtőolajétól.
Sajátos utat jár be így a nyersolajból hosszas folyamatokon keresztül előállított anyag, amíg szerves vegyületként szén-dioxiddá és vízzé ég el. Hosszú és anyag-és energiaigényes utat. Attól viszont mindenkit óva intenék, hogy hulladékmegsemmisítés címén önfeledten bedobja a pillepalackot, vagy az elvásott telefontöltő zsinórt az otthoni kazánjába, kandallójába, tábortüzébe. Ezek ugyanis nem csupán szén és hidrogén alkotta vegyületekből előállított tárgyak. A sok adalékanyagból, vagy például a klórtartalmú PVC-ből, mérgező anyagok szabadulnak fel az égetés során.
Az nem is kérdés, hogy a műanyagok mennyiségét csökkenteni kell és valóban érdemes átgondolni, hogy az egyes ember mit tud hozzátenni a bolygó műanyag-mentesítéséhez. A műanyagmentes július és a szívószálmentes augusztus ehhez azért kevés lesz, de első, parányi lépésnek ideiglenesen talán megteszi. Azért ideiglenes, mert nem lehet tartósan elvárni egy társadalomtól, hogy kiskapuzzon és cipelje magával a befőttesüvegét, dobozát, járjon több boltba, akkor is, ha nem akar. Hogy saját idejét és energiáját nem kímélve otthon keverjen, kavarjon ételt és mosószert egyaránt, majd alkudozzon a sajtosnál, húsosnál, hogy most akkor mibe is kerülhet az áru. A vászonszatyi és a bevásárlótáska nyilván megoldható és a fogyasztás racionalizálása is elengedhetetlen. De közben nem lehet úgy végigmenni egyetlen bolt, hiper- és szupermarket polcai között sem, hogy ne műanyag palackok és csomagolások foglalnák a helyet csúfondárosan mindenhol. Az üveg és/vagy fémcsomagolású termékek – ahol egyáltalán kaphatók – pedig jóval többe kerülnek.
Az igazi változáshoz fel kell ismerni: a környezet nem szennyezhető tovább felelőtlenül.
Az igazi változás nem akkor kezdődik, amikor a kedvenc tusfürdő a műanyag flakonja miatt nem kerül a kosárba, hanem ott, hogy gyártó készít belőle szappant, környezetbarát, papír csomagolásban. Ahogy a Crepto meg tudta lépni, hogy gazdaságos kiszerelésben, kartonpapírba csomagolja a toalettpapírt és nem műanyagba úgy ezt valószínűleg más gyártó is meg tudja tenni. Ahogy van számos higiéniai termék is, aminek nem a házilagos elkészítés a valódi megoldása, hanem az, hogy nagyüzemben készüljön környezetbarát, higiénikus és instant módon.
Az igazi változás akkor kezdődik – addig azért mindenki tegyen meg a lehető legtöbbet a műnyagmentes mindennapokért – amikor a gyártók is felismerik, nem szennyezhetik a környezetettovább felelőtlenül.
Továbbra is fontos tudatosítani, hogy személy szerint minden ember felelős a környezetéért. Ha nem is mindenki kedveli meg a kémiát és nem lesz oda szerves kémiáért, talán átolvassa a műanyagiparról szóló fejezeteket. Megérti, hogy a kovalens kötés bizony fontos, mert a darabokra aprózódó műanyag trükkös, kémiailag mit sem változik. Ahogy azt is fontos észrevenni, hogy a műanyag kínálta kényelem csak látszólagos.
Ezúton szeretném megköszönni a bejegyzés elkészítésében nyújtott segítségüket a KSH Könyvtár könyvtárosainak. Nélkülük nagy valószínűséggel soha nem bukkantam volna rá a következő könyvekre: – Barta István: Fémek helyettesítésére szolgáló korszerű műanyagok – Tankönyvkiadó 1967 – dr. Czikovszky Tibor: Fanemesítés műanyagokkal – Műanyagipari Kutató Intézet 1967 – Macskásy Hugó: A műanyagipar fejlődése a kapitalista országokban – Műanyagipari Kutató Intézet 1957
