1000 lépcső útja – 3. rész

Tavalyelőtt kezdtük el feltérképezni és bejárni Budapest 42 kilométeres zöld folyosóját a Budai Zöldet, idén pedig leírjuk, hogyan bontottuk szakaszokra az útvonalat és azt is, hogy mit érdemes megnézni, felfedezni ezen az úton.  A túrák során eddig minden alkalommal a Gellért-hegy irányából haladtunk Nagykovácsi felé, négy túra és néhány kilométer megtétele után jutottunk el a Duna partjától az Sváb-hegyig. Az ötödik túrára egy évek óta üresen álló szanatóriumtól indultunk el és végül Budapest turistamágnes helyéhez a pazar kilátású Normafához értünk fel.

A túra előző részét a Szépkilátás cukrászdánál fejeztük be, habár itt szép kilátás nincs, egy sütire érdemes megállni, ha úgy alakul. A Budai Zöld túra a Mártonhegyi út és a Karthauzi utca kereszteződésében folytatódik. Ezen a sarkon látható az évek óta elhagyatottan álló Svábhegyi Gyermekgyógyintézet épülete. A város egyik legmagasabb pontját álló épületet eredetileg a tébécés gyerekeknek építették, de hamar országos lefedettségű, asztmás és allergiás kicsik gyógyítására magas színvonalon felszerelt, járó- és fekvőbetegeket is ellátó intézménnyé vált.

1000lepcso001.jpg
Ami most már több, mint 10 éve üresen áll, miközben a szakmai gárda Buda egy nem túl friss levegőjű negyedében gyógyít tovább. Járóbetegeket.  Ennek a területnek a mostoha sorsú épületeit és kiürített egészségügyi intézményeinek tevékenységéről ITT, sorsáról ITT, ITT, és ITT, a tervezett beépítésekről pedig ITT lehet olvasni. 

Svábhegy levegője a Jókai által is gyakran említett északi szél miatt mindig is friss volt, nem véletlenül épültek nyaralók, villák és fényűző szállodák ide a mostoha megközelíthetőség ellenére. A közlekedés fejlődésével egyre nagyobb mértékűvé vált a terület beépítettsége, és ahogy a mesében a róka a sajtot, az újabb házak is falatonként, telkenként falják fel a zöldterületet. Az infrastruktúra fejlődés – úgy tűnik legalábbis – nem követi látványosan a területek beépülését, a levegő minőségének romlása mellett viszont egy-egy reggeli közlekedési dugóért nem kell elmenni a Margit-hídig, megvan az már az Istenhegyi úton is.

A túránkat a zöld jelzést követve, a Karthauzi utcában folytattuk, a Fogaskerekű vonala mentén haladtunk egy darabig, amíg be nem kanyarodtunk a kedves nevű Evetke utcába. Innen egy lépcsősorra térve felfelé haladtunk és hamar elértünk Budapest egyik legszebb és méltatlanul ismeretlen kilátójához, a Széchenyi-kilátóhoz.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni tőlünk? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

 Erről a remek formájú építményről még az Urbanista blogon olvastam, de a Széchenyi-hegyen járva mindig volt valami érdekesebb, annál, hogy pont ezt a funkcióját csak részben betöltő kilátót megkeressük. Az emlékhely mellett elhaladva kezd kibontakozni Budapest remek panorámája, majd feltűnik az egykori Gloriett is.

1000lepcso006.jpg

Az 1884-ben a Hősök tere helyére felépített kútházként és millenniumi emlékműként is funkcionáló építményt átadása után csupán 5 évvel már áttelepítették jelenlegi helyére, a Széchenyi-emlékhely fölé. Ez utóbbiból sajnos pont a Széchenyi szobor hiányzik, mivel több, mint 2 évtizede ellopták Stróbl Alajos alkotását.

Ahhoz képest, hogy nem egy zsúfolt területen van, azért mindig vannak erre emberek, akik pár percre megállnak a kilátónál és gyönyörködnek a fekete fenyők közül kibukkanó panorámában.

1000lepcso005.jpg

Az építmény város felőli oldalán a kétszárnyú csillagdíszes vasajtó a kútházat rejti, a nyolcszög alakú egykori kútházra a kétoldalt hozzáépített korlátos lépcsőn lehet felmenni. A Gloriett valami egészen finoman és részletgazdagon díszített, számos dekoratív mintát lehet megcsodálni a hengeres oszlopokon, a párkányon és a kupolán. A Budapest címereken kívül van itt oroszlán, delfin, gyöngysor és rozetta is. Ottjártunkkor a csíkos szalaggal elkerített és földdel feltöltött medencében éppen cserélték a virágokat, ami így nem túl fotogén, de legalább látszik, hogy valamennyire gondozzák.

1000lepcso004.jpg

A túra a Széchenyi emlékúton folytatódik, a lombok között olykor ki lehet látni a városra, a Svábhegyi egykori gyógyszálló szintén mostoha sorsú épületére a másik oldalon pedig egy varázslatos kaput találni. Nem vagyunk messze a Fogaskerekűtől és a hegy vonulata a hangot fel is hangosítja, szóval nem olyan csendes hely ez a Svábhegy. Kis kitérő után ismét a Karthauzi útra érünk, de már nincs messze a hegycsúcs. Ehhez előbb a Svájci úton lépcsőzünk, majd a Rege úton érünk el előbb a Fogaskerekű, majd a Hegyhát úton a Gyermekvasút végállomásához. A Gyermekvasútról több alkalommal is írtam már a blogon, de azért megálltunk megcsodálni az éppen bent álló szerelvényeket és a nem olyan régen ismét üzembe helyezett gőzöst.

1000lepcso003.jpg

Amikor tavaly novemberben jártunk erre, akkor a nap már igencsak alacsonyan járt az égen és éppen lebukni készült a hegyhát mögött. 

Innen már könnyű terepen haladunk a sínek mentén, jobbra lakóházak, balra a Csillebérc terül el. A túra vége a Normafánál van, a jól ismert domborműnél, ahonnan a naplemente miatt már novemberben már nem lehetett mobillal jó fotókat készíteni. Hónapokkal később fényképezőgéppel már igen: mivel a képanyag nem sikerült tavaly túl jól, ezért idén tavasszal is bejártuk ugyanezt az utat. Így néz ki naplemente előtt egy órával télen majd  tavasz végén a Normafa és a János-hegy.

1000lepcso0910.jpg

A megtett táv most 3,4 kilométer, a szintemelkedés 90 méter volt, az 1000 lépcsős túra összesen pedig 9,1 kilométer hosszú, amit mi 3 részletbe bontottunk: így jutottunk fel a 140 méteren elterülő Városmajortól a 479 méter magas Normafához. Ez a táv egyszerre, de két részletben is megtehető, viszont az útvonal gazdag történelmi múltja egyszerűen nem engedi, hogy csak úgy keresztül szaladjunk a Svábhegy ezen kies tájain.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

A Budai Zöld Túra eddig megtett szakaszai

Ivókúttól víztározóig

Játszótértől játszótérig

1000 lépcső útja 1. rész – Városmajortól Istenhegyig

1000 lépcső útja 2. rész – Gőzmozdonnyal a Svábhegyre

1000 lépcső útja 3. rész – Svábhegy kincsei 

1000 lépcső útja – 2. rész

Tavalyelőtt kezdtük el feltérképezni és bejárni Budapest 42 kilométeres zöld folyosóját a Budai Zöldet, idén pedig leírjuk, hogyan bontottuk szakaszokra az útvonalat és azt is, hogy mit érdemes megnézni, felfedezni ezen az úton. Eredeti tervünkkel ellentétben végül egy év alatt nem jártuk végig a teljes távot, igaz helyette minden hónapban visszatértünk a Forest&Fruit Naptár 2018 nevezetességeihez és felfedeztük hogyan változik észrevétlenül, de nyomon követhetően a természet.  A túra során eddig minden alkalommal a Gellért-hegy irányából haladtunk Nagykovácsi felé és továbbra is így fogunk tenni. Három túra és néhány kilométer megtétele után jutottunk el a Duna partjától az Istenhegyig. Most egy emlékműtől, egy lóitatótól indultunk el és az előző túrához hasonlóan ismét néhány száz lépcsőt megtéve a Széchenyi hegyhez értünk fel.

forestandfruit_ezerlepcso200_1.jpg

Az ezer lépcső útjának nem túl hosszú, de nagy szintemelkedésű első szakasza az Istenhegyi úton ért véget, éppen ezért a túra következő szakaszát innen folytattuk. Előre elárulom, ez a szakasz nem zöldben, hanem várostörténeti emlékekben bővelkedik. A Szendrő utcán indultunk el felfelé, az útvonal lassan emelkedik, fokozatosan bontakozik ki a budapesti panoráma, hamar feltűnik a Várhegy. 

forestandfruit_ezerlepcso201.jpg

Az Istenhegy és Orbánhegy között haladó Diana utcában mentünk tovább. Az Isten-hegy 372 méter magas dombja teljesen beépített, hasonlóan az Orbán-hegyhez. Ez utóbbi mindössze 286 méter magas, a 19. század végéig ezen a területen is a szőlőtermesztés volt jellemző.

forestandfruit_ezerlepcso2011.jpg

A Diana utcán enyhe ívben kanyarodó – az alacsony magasság és a nagyobb járófelület miatt sokkal kényelmesebb – hangulatos lépcsőin haladunk felfelé, amíg 386 lépcsőfok után elértünk a Gyöngyvirág utcában lévő feszületig.

forestandfruit_ezerlepcso203.jpg

A túrának ez a része csupa kedves elnevezésű utcán halad keresztül. A Tündér utcában egy emléktábla mutatja, itt van az a hely, ahol Radnóti Miklós nyaranta pihent és több versét ihlette az Istenhegyen található villa kertje. A hely varázslatos hangulatát megismerhetjük a költő Alkonyattól hajnalig, a Hajnali kert vagy a Zápor után című verseiből, érdemes ezeket újra olvasni.

Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel foglalkozó bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A Svábhegy városrész nevét a Sváb-hegyről kapta, aminek elnevezése a Kis-Sváb-hegyhez hasonlóan szintén a Buda visszafoglalásakor jeleskedő, a Várhegyre lövő sváb tüzérségnek állít emléket. A Költő utca, aminek elnevezése nem meglepő, határolja egyik oldalról a ma már ismét Széchenyi István nevét viselő hegyet ami a rendszerváltás előtt még Szabadság-hegy volt, korábban pedig Isten-hegynek hívták. Itt található a Jókai kert, ami nekünk még bakancslistás, hiába járunk gyakran ezen a környéken, még nem sikerült megnézni Jókai Mór egykori villájának kertjét. Ez a kert ma már országos jelentőségű természetvédelmi terület, és az író emlékszobáján kívül van még itt szakkönyvtár, ásványtani ösvény, sőt a Magyar Madártani Egyesület és a Duna-Ipoly Nemzeti Park székhelye is itt található. A Költő utca az Istenhegyi útba torkollik, ahova kiérve megpillantjuk a János-hegyet és a csúcsán ékeskedő Erzsébet kilátót. Pont mint az 1000 lépcsős túra előző szakaszán, csak egy kicsit közelebbről.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,

 

A Fogaskerekű megépítése az egyre népszerűbb Széchenyi-hegy városból történő megközelítése miatt vált szükségessé, a 19. század végének technikai fejlődése pedig lehetővé tette az elképzelés megvalósítását. Valóban lenyűgöző, hogy az 1871-es világpremier után mindössze néhány évvel sikerült hazánkban is megépíteni ezt a speciális hegyi vasutat. A Svábhegyi Vasút 1874 június 24-i átadásakor a gőzmozdony vontatta két, három kocsiból álló járművek a Svábhegyig közlekedtek a Városmajorban, svájci stílusban Walser Frigyes tervei alapján épült favázas lévő állomástól a hasonló stílusban épült Svábhegy végállomásig. Az átadás évében a járműállomány 3 gőzmozdony, 10 személy- és 2 teherkocsiból állt. Az egyvágányos vonal egyetlen tolópados kitérőjét a mai Erdei iskola megállónál helyezték el, ez lehetővé tette a 30 perces követési időt, sőt menetrendjét a Zugligeti Lóvasúttal összehangolva szerkesztették meg. A hegyivasút működése kezdetben veszteséges volt, sőt pár évvel az átadása után a tevékenység beszüntetése is felmerült, de különböző, az utasoknak nyújtott kedvezményekkel, kiegészítő szolgáltatásokkal – teherszállítással, amikor még lovaskocsikat is szállítottak – és számos együttműködéssel sikerült 1877-re nyereségesség tenni. Hétköznap a hegymenet 30, a völgymenet pedig 20 krajcárba került, de ha úgy adódott megérte menettérti jegyet venni 40 krajcárért. 1890-re a vonalat meghosszabbították a Széchenyi-hegyig, így a szerelvények a 3,7 kilométerre bővített pályán abban az évben már 220 ezer kirándulásra készülő vagy éppen nyaralójába hazatérő utast szállítottak Buda kies zöld övezetében. A vonalat 1928-ban villamosították, egy nagyobb rekonstrukcióra pedig a vasút 100 éves fennállása idején került sor. Mivel több kitérőt is beépítettek napjainkban a kerékpárszállításra is alkalmas motorkocsik már 14-15 perc alatt kapaszkodnak fel a Városmajor 135 méteréről a Széchenyi-hegy 460 méteres magasságáig.

A műszaki paraméterek változásáról és egy tragikus balesetről ITT bővebben lehet olvasni, de aki meg tudja szerezni, forgassa bátran a BKV által kiadott, nekünk forrásul szolgáló, a főváros tömegközlekedésének másfél évszázadát bemutató könyvet is.

A Budai Zöld azonban nem az Fogaskerekű vonala mellett halad tovább, hanem tesz egy kis kitérőt a Tücsök és a Szépkilátás utca felé, így mi is ezt követjük, majd az ugyanilyen nevű cukrászda előtt fejezzük be az ezerlépcsős túra második, kicsit több, mint 2 kilométeres szakaszát.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.