Változó természet II.

A Forest&Fruit Naptár 2018 első bejegyzése 2017 december 31-én jelent meg, benne tizenkettő, a Budai-hegység közkedvelt helyeit bemutató fotóval. A 2018-as év során ezt a bejegyzést követte még tizenkettő, majd 2019-ben a 13., ami ITT olvasható, ez pedig a 14., a projektet záró bejegyzés. A Forest&Fruit Naptár 2018 fotói az elmúlt 10, vagyis most már 11 év során készültek, a havi naptárbejegyzésekben pedig az egyes helyszíneket jártuk végig. A havi rendszerességű írásokban hónapról-hónapra megmutattuk, hogyan változott a Budai-hegység egy évtized vagy rövidebb idő alatt. Ez a naptár nem csupán színes képek gyűjteménye, sokkal inkább dokumentálása az időjárás okozta változásoknak, az urbanizációnak és annak, hogy mi történik, ha figyelmen kívül hagyjuk az erdőjárás szabályait. A tapasztalatainkat hónapról hónapra lebontva osztjuk meg veletek, felhívva a figyelmet a környezettudatos viselkedésre. Íme az év második hat hónapjának tapasztalata.

Urbanizáció

Júliusban ismét a János-hegyen voltunk és a kék, majd a piros sáv jelzésen haladva mentünk keltünk át a hegyen ITT. A WWF Örökerdő tanösvénye a sokak által használt, csatornázott turistaúttól kissé távolabb a hatalmasra megnőtt bükkfák alatt vezet. A fák mérete önmagában is lenyűgöző, érdemes a tanösvényt alaposan végig járni, ha szeretnénk megtudni, hogy milyen valójában az örökerdő. Valóban azt gondolhatnánk, hogy egy érintetlen erdőben sétálunk, ha nem csikordulna meg a lábunk alatt a gondosan leszórt murva. Ennek a hónapnak fotója a naptár legkorábbi képe, pontosan 10 év távlatából tudjuk összehasonlítani, hogy mi változott a budapesti panorámában 2008 óta. Az élesebb szemű olvasók számára észrevehetők a részletek.

Ismét a jégkár

Tavaly nyáron többször is készültünk a Libegőhöz , de előbb júliusban a nagy tömeg és az éjszakában önfeledten kiabáló résztvevők miatt nem vettünk részt az I. Libegők éjszakáján, augusztusban pedig a hőségriadó miatt maradtunk le erről a programról és nem készítettük el 2011 után ugyanonnan a panorámás Budapest fotót. A városra nyíló kilátás bemutatására viszont vállalkoztunk és megmutattuk, hogy a januári hónapnál említett jégkár hogyan tépázta meg a János-hegy csúcsa körül elterülő erdőket ITT. Hiába teltek el hónapok a zord időjárás óta, 2015 késő tavaszán a fák törzsén és ágain jól láthatóan fehérlettek a letört ágdarabok nyomai.

A látogatók és járművek okozta környezeti terhelés

Szeptemberben is a János-hegyen voltunk és bemutattuk a terület elnevezésének és kilátójának történetét  ITT, az elmaradhatatlan közeli és a távoli fotókkal. Feltérképeztük azt, hogyan változik a talaj szerkezete, amikor ott és úgy törnek utat az védett erdőben, ahogy nem kellene. A János-hegy Hárs-hegy felé eső része kedvelt kirándulóhely, és elég népszerű a hegyről úgymond toronyiránt leszáguldó kerékpárosok körében. Akik, hatalmas és jól dokumentálható környezetkárosítást vittek végbe a Budai-hegységben az elmúlt néhány évben. A változásokat még az is észreveszi, aki csak évente néhány alkalommal ballag át a hegyen, mert ott bizony jól láthatóan ritkul a növényvilág. A Pilisi Parkerdő kezelésében lévő budai erdőségekben szép számmal vannak kijelölt kerékpárutak, ott lehet hódolni ennek a szenvedélynek. Mert mára az évekkel ezelőtt keskeny, erdőbe hasított sávok méteres utakká terebélyesedtek, ahol a védett növények és állatok helyett már nem él meg semmi és egyszer ez az erdő is elfogy.

Többször látunk a kerékpárok vájta meredek, sziklás csapásokon felfelé igyekvő kirándulókkal, akik elvétették a jelzést. Hiába tettek ki évekkel ezelőtt korlátokat, azokat hamar lekerültek a helyükről, a legtöbb helyen csak az oszlopok maradtak. 

forestandfruit_rider.jpg

Megváltozott időjárás

Októberben szintén egy 2017-es fotóhoz kapcsolódóan bemutattuk, hogyan lehet eljutni Szépjuhásznétól Hűvösvölgybe ITT. Nekünk a Hárs-hegy az egyik kedvenc terepünk, a hegynek nincs olyan túraútvonala, amit ne jártunk volna be többször. Ezért is örültünk előre, hogy a szépen karban tartott Makovecz-kilátóból milyen remek fotókat tudunk majd készíteni. Aztán nem készítettünk semmilyet, ugyanis azokban a napokban városszerte poloskainvázió volt és a szokatlan meleg napon, ezek az ízeltlábúak pont a kilátó faszerkezetén pihentek nagy tömegben, mi meg nem zavartuk el őket. Az ajánlott túra a sárga jelzésen vezet el Szépjuhásznétól Hűvösvölgyig, benne olyan látnivalókkal, mint a Pilisre panorámás Csanádi pihenő, a Kaán Károly-kilátó, a Bátori-barlang, a  már említett Makovecz-kilátó, a Gyermekvasút Hárs-hegyi megállója, az ismeretlen katona sírja és a túra végén Hűvösvölgyben a Gyermekvasút végállomása. 

forestandfruit_makovecz.jpg

Járművek okozta környezeti terhelés

A novemberi Tündér-sziklát ITT bemutató bejegyzésünkkel egy régi adósságunkat törlesztettük, ugyanis Zugliget ezen nevezetességéről még nem írtunk külön bejegyzést. A naptár fotója szintén 2008-as keltezésű, és bizony ezen a fotón az avatott szem kiveszi, hogy változott a szikla és környéke. A blog történetében itt történt meg először, hogy moderálnunk kellett kommentet a területet nem túl környezetbarát módon használó emberek miatt. Az indulat érthető, a dolomitos, fizikai behatásra könnyen málló szikla bizony magán viseli annak nyomát, hogy nem csak turista bakancsokkal koptatják. Ennek a sziklának a kialakulásához, a fantasztikus forma létrejöttéhez szükség volt néhány évre és lehet, hogy egy ideje kicsit gyorsabban kopik a kelleténél. A sziklával együtt gyérül és tűnik el az a különleges növény- és állatvilág, ami miatt ez a terület már évtizedek óta védett.

Szeretnél még több, környezetvédelemmel foglalkozó cikket, bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Zugligetben, ahogy a budai rész számos területén egyre-másra állnak üresen jobb sorsra érdemes épületek. Ilyen volt az egykori Lóvasút végállomás, amit nem csak hazai támogatások igénybevételével is szépen megmentettek, erről ITT írtunk. Remélhetőleg, az egykor nagy népszerűségnek örvendő Fácános épületei is méltó módon kapják vissza a régi fényüket, az erről szóló hírek mindenesetre biztatók; a fotón az építkezés utcáról látható állapota.

10 évvel ezelőtt Zugligetből felsétáltunk a Normafához és az akkor készült fotókat a maiakkal összehasonlítva elég feltűnő, hogyan urbanizálódott az Anna-rét és környéke. Sok kiránduló és számos terepkerékpáros jár erre, akik felfelé inkább tolják a járműveiket és lefelé már száguldanak. A fák persze minden évben ugyanolyan pompás színekbe öltöznek ősszel, addig, amíg vannak.

Ismét a megváltozott időjárás

A Budai-hegység addig közelről szemügyre vett nevezetességeit decemberben távolabbi perspektívából szemléltük meg és írtunk róla ITT. Az Apáthy-sziklánál készült fotók mindössze egy év különbséggel készültek, itt nem volt olyan sok a változás, amit regisztrálni tudtunk volna. Felépült egy újabb ház, természetesen örökpanorámával, az általában csurig töltődő szemetest a kilátó padtól pedig áthelyezték egy kevésbé észrevehető helyre.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,

Az időjárás viszont jelentősen eltért az egy évvel korábbitól, 2018-ben szokatlanul sokáig volt az átlagnál magasabb a hőmérséklet és nem csak ősszel vagy télen. 2017-ben lombtalan fák és bokrok között készültek a fotók, most decemberben még zöld leveleket is lehetett szép számban találni néhány bokron. 

Összességében tanulságos volt a naptár fotói alapján végigjárni a Budai-hegység nevezetességeit. Számítottunk arra, hogy számos tényezőt figyelembe véve jelentős változásokat fogunk dokumentálni és ez a feltételezésünk igaznak bizonyult. Összességében nem csupán az környezeti tényezők, az időjárás  változtatják meg természetes környezetünket. Az ember  által okozott változások, az urbanizálódás, az eltűnő források, tavak, a környezeti terhelés, a szemetelés rövid idő alatt és masszív lenyomatot képzett. Tényleg nyomot hagyunk.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Változó természet I.

A Forest&Fruit Naptár 2018 első bejegyzése 2017 december 31-én jelent meg, benne tizenkettő, a Budai-hegység közkedvelt helyeit bemutató fotóval. A 2018-as év során ezt a bejegyzést követte még tizenkettő, ez pedig a 13., és ez már 2019-ben íródik. A Forest&Fruit Naptár 2018 fotói az elmúlt 10, vagyis most már 11 év során készültek, a havi naptárbejegyzésekben pedig az egyes helyszíneket jártuk végig. A havi rendszerességű írásokban hónapról-hónapra megmutattuk, hogyan változott a Budai-hegység egy évtized vagy rövidebb idő alatt. Ez a naptár nem csupán színes képek gyűjteménye, sokkal inkább dokumentálása az időjárás okozta változásoknak, az urbanizációnak és annak, hogy mi történik, ha figyelmen kívül hagyjuk az erdőjárás szabályait. A tapasztalatainkat hónapról hónapra lebontva osztjuk meg veletek, felhívva a figyelmet a környezettudatos viselkedésre. Íme az első hat hónap tapasztalata, az eredeti és a 2018-as fotók lapozható képgalériában a cikk legvégén.

Környezeti tényezők, időjárás okozta változások

Az erdők és a bennük lévő fák állapotából számtalan dologról árulkodik, a szélsőséges időjárási viszonyok okozta károk nyomai például elég sokáig fellelhetők. A Forest&Fruit Naptár 2018 első, januári naptárlapjának képeslapra kívánkozó fotóját még 2009-ben készítettük. A mesevilágot idéző, zúzmarával vastagon fedett fákkal valóban hangulatos volt az erdő. A János-hegy északi oldalán végig futó Tündérhegyi úton az elmúlt években gyakran megfordultunk, tavaly év elején is; akkor fehér, zúzmarás, hanem fakóbarna, hómentes erdőben jártunk, ITT írtunk erről, egyik kedvenc tavaszi virágunkról pedig ITT.

Kilenc év alatt nem csak az időjárás változott meg, hanem az erdő is: habár az út hegyfelőli oldalán ugyanúgy álltak a fák és a panoráma mit sem változott, a város felőli oldalán számos fának törött volt ága, törzse. Ezen a területen főleg tölgyesek vannak, amik 10 év alatt már látható mennyiséget nőhetnek, de egy szélsőséges időjárási esemény miatt sajnos a legtöbb fának nem volt lehetősége nagyobbra nőni. 2014 kora telén jelentősebb mennyiségű jeges csapadék zúdult többek között a Budai-hegységre, és a fákra fagyó ónos eső hihetetlen kárt okozott. A Budai-hegység erdeinek jelentős részét akkor lezárták, a saját érdekében mindenki jobban tette, ha az erdőhatárokon húzott szalagon kívül maradt, mert a megdermedt csapadék súlya alatt leszakadtak a faágak, derékba törtek örökzöldek és lombhullatók egyaránt. A 2018-as fotó a 2014-es jégkár után 4 évvel készült és a nyomok még jól láthatók. 

Megváltozott időjárás

A tavalyi évben az időjárás nem mindig igazodott a naptárhoz és ez már rögtön év elején így volt. Februárban a Hárs-hegyen barangoltunk. Habár 8 év után nem leltük meg a pontos helyszínt, a 2010-es hatalmas havazással beköszöntő utolsó téli hónaphoz képest tavaly futóidőben, a laza talaj miatt nehéz terepviszonyok között jártunk ismét az eltűnt hó ITT nyomában.

Ismét a megváltozott időjárás

Márciusban, a tavasz első napjain igazi hamisítatlan téli fotók készültek a Hárs-hegyen. Végre megérkezett az addig hiányolt hó, és mi a 2015-ben készült, 3 éves fotó alapján a sárga jelzésen, vaddisznólesen jártunk ITT, előtte egy évvel pedig a hegyen nagy tömegben nyíló keltikéket mutattuk be ITT. Az eredeti fotó a zöld kör jelzésen készült, mi viszont a sárga jelzésen indultunk fel a hegyre. A tavaszi tél hava március elején végül pár nap alatt olvadt el a hirtelen jött felmelegedésnek köszönhetően.

Szeretnél még több, környezetvédelemmel foglalkozó cikket, bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Látogatók okozta környezeti terhelés, szemetelés

Áprilisban Zugligetben jártunk 2017 után 2018-ban is és mivel a hegyvidéknek ezt a kies részét, hagyományait és nevezetességeit jól ismerjük több túraútvonalat ajánlottunk ITT, hogy meglegyen a választás szabadsága. Az tavalyi fotón nem a Tündér-szikla, hanem a vele szemben lévő Hunyad-orom van, mindkét fotó április legelején készült egyetlen év eltéréssel. A népesebb városnegyedektől nem túl távol fekvő Zugliget évszázadok óta igen kedvelt a friss levegőre vágyó emberek körében és ez meg is látszik rajta. A Budai-hegység erdeit úton útféle csúfítják az otthagyott műanyag-vagy üvegpalackok, alumínium dobozok, szélfútta, soha le nem bomló műanyag zacskók, vagy a szemetesekből a szél vagy az erdei állatok által kifújt, kitúrt hulladék. Az erdőben járó emberek között bizony vannak, akik az amúgy is környezetszennyező pillepalackot csak tele töltve tudják vinni a hátizsákjukban, üresen már nem. Az erdők kezelői elhelyeznek szemetes konténereket a turista útvonalak mellé és rendszeresen el is szállítják azokból a bele dobált hulladékot. De ez nem azt jelenti, hogy a szemeteseket kötelező tele pakolni. Ez egy plusz szolgáltatás, és ha megoldható, haza lehet vinni a szemetet és szelektíven megszabadulni attól. Idén is jártunk már Zugligetben és az erdőben heverő szekrényre még nem találtunk magyarázatot.

Eltűnő források, tavak

Májusban ismét Zugligetben voltunk és a terület most még meglévő egyik forrását mutattuk be ITT egy 2010-es fotó alapján. A következő hasonló szögből készült fotó 2016-os, pazar látvány a virágba boruló szikla. A középkori Magyarországról beszámoló írások mind, mind vizekben gazdag erdőségként írták le a Budai-hegyeket is. Nos, manapság ennek a vidéknek a vízhozamára aligha tudna a város hagyatkozni. Ahogy a terület beépült, a talajt és annak szerkezetét megbolygató földmunkák miatt úgy apadtak el  az egykor bővízű források. Tényleg ilyen egyszerűen lehet meddővé tenni egy gazdag vízhozamú kies völgyet: néhány rosszul elhelyezett ház, csatornázás, és volt forrás, nincs forrás? Sajnos kevesen emlékeznek a földrajz órán tanultakra, arra, hogy mi táplálja a tengereket, óceánokat. A természetes vízfelületek csökkenése nem csak Zugligetben figyelhető meg. A János-hegy oldalában lévő Béka-tó is egyike az utolsó, tengerszem szerű, felszíni vizeknek. A már 2011 áprilisában is parányi méretű tó számos állatfajnak ad otthont, békák és pettyes gőték élnek itt. 

forestandfruit_bekato.jpg

A látogatók okozta környezeti terhelés, urbanizáció

Júniusban egy igazi turistamágnes helyre mentünk és a János-hegy ezer arcát mutattuk be ITT a 2016-ben készült fotóhoz kapcsolódóan. Egy másik alkalommal pedig lesétáltunk a budai zöld jelzésen Zugligetbe ITT. Budapest legmagasabb pontja minden kiránduló bakancslistáján szerepel a kötelező látnivalók között a hozzá közel álló Normafával együtt, ami meg is látszik a mindkét területen. Érdemes azzal tisztában lenni, hogy jelenlétünk az erdőben környezeti terhelést jelent, zavarjuk az erdő állatvilágát, és ha letérünk a turistaútról, eltaposva a növényzetet, akkor nagyobb nyomot hagyunk a kelleténél. Éppen ezért érdemes úgy kirándulni, hogy a lehető legkevesebbet változtassunk az erdőn, ne vigyünk haza gombát, növényt, állatot, így más is gyönyörködhet a természet szépségében. 

forestandfruit_juniusf.jpg

Az Erzsébet kilátó környéke inkább az terület, ami nem a bakancsos, hanem az utcai cipős, tipegős kirándulók kedvence. Nincs semmi baj azzal, ha valaki nem technikai pólóban és terepre termett bakanccsal rója a kilométereket, azzal viszont már van, ha a kilátóig autóval megy, az ugyanis tilos.

Normafa a síelésre alkalmas lankái miatt télen előszeretettel és sokan síelnek Európa egyetlen ilyen alacsonyan fekvő sípályáján. A rövid szezont rengetegen akarják kihasználni és hétvégente hatalmas tömeg hömpölyög a két rendelkezésre álló sípályán és az Anna-réti szánkópályánál. Ez nagyon megterhelő a környezet számára, hazánkban jellemzően nem tart sokáig a tél, de néhány hétig még így is fokozott terhelés éri a védett növényekben és állatokban gazdag Natura 2000 besorolás alatt álló területet. Az Anna-réti játszótér, most már inkább játszórét, évről évre egyre nagyobb helyet foglalnak el a legkisebbek számára telepített játékok. Néhány évvel ezelőtt itt álló pár kedves faépítmény helyett – emlékszik valaki a favonatra? – komplex és terebélyes várak, építmények vannak. Ha leülünk egy-egy fa alá a padra, a madarak már vannak olyan bátrak, hogy a közvetlen közelünkben is merészkednek. 

Ezek az év első hat hónapjában felfedezett változások, változtatások,  folytatás következik.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

 

 

A tavasz színes hírnöke – az egyhajú virág

Még javában tart a tél, de már sokan vagyunk, akik várjuk, hogy a tavasz első sugarai előcsalogassák a tarka virágokat. Nos, vannak olyan növények, amik nem várnak a tavaszra, hanem már most elkezdik bontogatni szirmaikat egy kis színt csempészve a hideg téli hónapokba. Egy Budapesttől nem túl távoli természetvédelmi területet kerestünk fel néhány évvel ezelőtt, hogy szakértő kiséret mellett lefotózzuk az egyik legkorábban nyíló virágunkat, az egyhajú virágot. A szuper fotók mellett hasznos tudnivalókról is írunk azoknak, akik felkerekednének megnézni ezt a 100 ezer forintos természeti értékű növényt

A Duna-Ipoly Nemzeti Park területén változatos terep és domborzati viszonyok jellemzők, ami nem meglepő, hiszen a Park a Szentendrei-sziget egy részét, három hegységet, az Ipoly völgyének egy szakaszát foglalja magában. Területén 8 tájvédelmi körzet és 37 tájvédelmi terület van, melyek mind, mind megannyi különlegességet és megőrzendő értéket rejtenek. Az egyik ilyen védett terület a Budapesttől mintegy 55 kilométerre lévő, lassan 20 éve várossá avatott pest-megyei kistelepülés Tura mellett található.

20190202_egyhaju0100_1.jpg

A Galga-patak partján elterülő mindössze 14 hektár kiterjedésű Turai-legelő Természetvédelmi Terület 1987-ben hozták létre, az itt honos tavaszi kikerics – más néven egyhajú virág védelme érdekében. Ez a növény, nem meglepő módon a kikericsfélék családjába tartozó, reliktumjellegű növény. Hazánkban is több, egymástól mára elválasztódott élőhelye van ezek közül egy a turai. Magyarországtól délre is van élőhelye: Szabadka környékén a tarka sáfránnyal virágzik egy időben és helyen. Maga a növény nem túl feltűnő és nem is túl termetes, mindössze 5-20 cm magasra nő, így könnyű nem észrevenni a fűben.

20190201_egyhaju020.jpg

Kettő vagy három szálas levele körbe öleli a virágot, a rózsaszín 10-12 cm hosszú, csaknem teljes hosszukban szabadon álló lepelleveleket, a hangsúlyos porzót és a bibeszálakat is. A virág formája kehelyszerű, kissé elnyílva csillag alakú és toktermése van.

20190201_egyhaju010_1.jpg

Az egyhajú virághoz védettségén kívül azért sem érdemes hozzányúlni, vagy a növényt tépdesni, mert mérgező, még a növényevő állatok sem fogyasztják. Kiásni és hazavinni szintén nem érdemes –amellett, hogy tilos! – mert nem él meg cserépben és kertbe kiültetve sem.

Tetszett, amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Ez a virág az egyik legkorábban virágzó növényünk, így minden évben február 1-től március 31-ig a virágzás idején Turai legelő Természetvédelmi Terület csak kísérettel látogatható. A Duna-Ipoly Nemzeti Park kapcsolattartójával telefonon vagy e-mailben felvéve a kapcsolatot, a fő közlekedési útvonalaktól biztos távolban lévő területen, szakértő vezetés mellett lehet a vidám, halvány rózsaszínben pompázó virágokat fotózni. A szakértő kíséret már csak azért is indokolt, mert a lelőhely kellő helyismeret nélkül elég nehezen található meg. Az egyhajú virág természeti értéke 100 000 Ft, vagyis egy-egy óvatlan lépéssel is hatalmas károkat lehet okozni. Éppen ezért a taposási károk kivédésére a virágokat a lehető legjobban elkerítik, az elkerített területre tilos belépni. 

Tura egy kicsit csipkerózsika álmot alvó város, aminek határában évtizedekkel ezelőtt gyógyászati célokra is alkalmas 93 fokos termálvizet találtak egy olajfúrás során. A település közelmúltban is többször bekerült a hírekbe hazánk egyik talán legkülönlegesebb kastélyával. Az épületegyüttes neoreneszánsz stílusban, a kor technikai vívmányait felvonultatva épült 1881 és 1883 között, majd a következő néhány évtizedben többször gazdát cserélt. A II. világháború után ez az épület is új funkciót kapott, általános iskola lett belőle. Állagmegóvás híján az épület állapota leromlott, előbb a 70-es évek elején az iskolát költöztették el, majd a nyolcvanas évek elején az addig szabadon látogatható és a falusi búcsúnak is helyet adó kastélykertet kerítették el. Az épület évtizedekkel ezelőtt magánkézbe került, majd egy új tulajdonos néhány évvel ezelőtt felújításba kezdett.

Ahogy az évtizedes fotón látható, ezen a gyönyörű épületen valóban nyomott hagytak az évek. A képen az egykori pálmaház egy részlete.

20190202_egyhaju11.jpg

A Schosberger-kastély most nem látogatható, de aki Turán jár, annak érdemes megnézni a kastély mellett álló, több, mint 200 éves barokk stílusú, romosan is feltűnő magtárat, a falumúzeumot a Rákóczi úton, a több, mint 100 éve épült Városházát, a hozzá közel fekvő, csaknem 700 éves múltra visszatekintő római katolikus templomot és az 1849-es csata Piactérnél lévő emlékművét.

Tura megközelítése a Budapest- Hatvan vasútvonal felújítása miatt ebben az évben nem túl egyszerű, a pótlóbuszos vonatozás helyett érdemes inkább a távolsági buszt, vagy az autót választani. A közlekedési bonyodalmak ellenére a kora tavaszi hétvégék ideális és üdítő programja lehet egy ilyen fotózással egybekötött kirándulás.

*A közeli fotókért köszönet Vilmosnak, aki mérhetetlen türelemmel, profizmussal a növényeket óvva készítette ezeket a felvételeket. 

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.