Kelt tésztás édesség, ami megéri a ráfordított energiát és időt. A kenyérsütés után szintet léptem a konyhámban, így be tudom mutatni azt a süteményt, amit évente legalább egyszer érdemes elkészíteni. Az ünnepi asztal méltó dísze lehet, legyen az ünnep az év bármelyik részében. A recept édes, kakaós és mindemellett tej-és tojásmentes.
A jeruzsálemi kaláccsal, vagy más néven babkával még évekkel ezelőtt találkoztam és először a neve tetszett meg. Mivel addig nem készítettem kelt tésztás süteményeket, határozottan nem terveztem, hogy megpróbálkozom vele. Még úgy sem, hogy minden receptben áradoztak róla. Aztán két évvel ezelőtt tavasszal a kenyérsütés kapcsán jelentősen megváltozott a kelt tésztákhoz való viszonyom.
Azt nem mondom, hogy virtuóz lettem, de nagy valószínűséggel kerülnek ki igazán finom kenyerek a sütőmből. Az idei karácsony pedig elhozta nekem a régóta várt robotgépet. Vége tehát a kézzel gyúrásnak, jöhetnek a kelt tésztás receptek.
A babka elkészítéséhez egy jó recepten kívül elég sok idő szükséges. A gyúrás és a formázás mellett kétszer kell keleszteni, egyszer 12, majd a formázás után még körülbelül 3 órát. A kelesztési időt betartani, az elsőt mindenképp, viszont jó időbeosztással ez nem jelent sokkal több munkát. A babkához érdemes este hozzákezdeni és a 12 órás kelesztési időt éjszakára időzíteni.
Ennek a babkának a receptje tej-és tojásmentes, hogy azok is fogyaszthassák, akik valamelyik összetevőt kihagyják az étrendjükből.
Hozzávalók: A tésztához 250 g sima fehér liszt 250 g kelt tészta liszt 15 g friss élesztő 100 g margarin 10 g só 25 g cukor 200 ml langyos víz 1 kanál étolaj a tepsi kenéséhez
A töltelékhez 15 dkg margarin 3 púpozott evőkanál Nesquik kakaó
A cukorsziruphoz 100 g cukor 1 dl víz
A liszteket a keverőtálba teszem, egyik oldalra morzsolom a szobahőmérsékletű élesztőt, hozzáadom a cukrot a másikra oldalra szórom a sót, végül a langyos vizet. Nagyjából összegyúrom a robotgéppel, majd hozzáadom az olvasztott margarint. Sima, egynemű állapotig gyúrom. Akkor jó, ha a tészta simán kicsúszik a keverő üstből.
A tésztát átteszem egy kisebb kelesztőtálba és 12 órára beteszem a hűtőbe. Fél nap, vagyis egy éjszaka alatt szépen megkel, a hűtő hidege miatt pedig megkeményedik a margarin is. Ennek köszönhetően másnap reggel jól lehet dolgozni a tésztával.
A receptben megadott adagot én kétfelé szoktam venni és két kisebb babka készül, így a kettő pont kitölti a tepsit. A tészta feléből tehát gonbócot formázok, majd a belisztezett deszkán óvatosan téglalap alakúra és kb 6 mm vastagra formázom, nyújtom. A megolvasztott margarint összkeverem a kakaóporral és a keverék felét rákenem a tésztára. Összetekerem, majd éles késsel, hosszában megfelezem a hengert. A vágott felüket felfelé fordítok, majd X alakban egyiket a másikra helyezzem, majd alatta és felette ismét keresztezzem a tésztaszálakat. A végét összecsípem és egy koszoríút formázok belőle, ezután a kiolajozott tepsibe teszem. A másik gombóc tésztával úgyanígy járok el.
A megtöltött és megformázott tésztát újabb 3 órára félretettem keleszteni, ennyi idő alatt kel ugyanis nagyjából duplájára.
Kelesztés után előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöm. Sütőtől függően ez lehet kevesebb vagy több is. Nekem egy egyszerű elektromos sütőm van, amiben ennyi idő alatt készült el.
Miután megsül, hagyom kihűlni és nem felejtem el arról, hogy cukorszirppal még finomabbá lehet tenni ezt a süteményt. A cukorszirup végtelenül egyszerű, a vizet és a cukrot összekeverek egy edényben , majd 10 percig forralom. Amikor elkészül, bekene ezzel a babka tetejét és készen is vagyok.
Kiskanál küldetés
Látsz valakit, vagy tudsz valakiről, akinek jólesne egy tál étel, egy pár cipő, ruha, vagy bármi, ami neked feleslegben van, neki meg nincs? Kérdezd meg, hogy adhatsz-e és ha úgy gondolod, akkor adj. Ami neked egy kiskanálnyi, neki lehet, egy egész tányér.
Az almát és a palacsintát mindenki szereti, ezért megéri összekomponálni őket egy ételbe. Ebben a palacsinta receptben ez történik, meglepően ízletes eredménnyel. A recept tej-és tojásmentes
Ha jól emlékszem, a palacsinta volt az első étel, aminek az elkészítésében aktívan részt vettem. Kora gyermekkoromban, az akkor elterjedt nehéz öntöttvas palacsintasütő segítségével próbálkoztam a palacsintasütéssel. Később más helyeken és más serpenyőkkel, készítettem a pillanatok alatt elfogyó finomságot. Baráti összejöveteleken azért volt segítségem is. Remek fotók készültek arról, ki a társaságból ki és hogyan tudja a a serpenyőből feldobva a levegőben megforgatni a tésztát. Sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk, kis ügyesség, egy jó serpenyő és egy egyszerű recept és kell hozzá.
A receptet meg is hoztam hozzá, Tej-és tojásmentes, finom és laktató.
Hozzávalók A tésztához 250 g finomliszt 80 g teljes kiőrlésű Graham liszt 1,5 kávéskanál sütőpor szénsavas ásnyványvíz, vagy szódavíz két csipet só 0,5-1 dl étolaj
A töltelékhez 4 alma lereszelve 100 g cukor 1 kávéskanál fahéj
Elkészítés A száraz hozzávalókat összekeverem, majd a szénsavas vízből annyit adok fokozatosan! a liszthez, hogy palacsintatészta sűrűségű keveréket kapjak. Ekkor hozzáteszem az ízés szerint az étolajat, majd 30 percre félreteszem állni. Addig az almát meghámozom, lereszelem, megszórom cukorral és fahéjjal és egy kicsit, pont annyira, hogy a roppanósságát elveszítse megpárolom. A levéből egy keveset leöntök róla, majd összeturmixolom. Félóra után elkezdem sütni a palcsintát. Ahogy kisült, rögtön megtöltöm az almás fahéjas keverékkel, amíg el nem fogy.
Kiskanál küldetés
Látsz valakit, vagy tudsz valakiről, akinek jólesne egy tál étel, egy pár cipő, ruha, vagy bármi, ami neked feleslegben van, neki meg nincs? Kérdezd meg, hogy adhatsz-e és ha úgy gondolod, akkor adj. Ami neked egy kiskanálnyi, neki lehet, egy egész tányér.
Érdemes télen is arra törekedni, hogy szezonális és helyi ételek kerüljenek az asztalra. A néhány éve még ritkaságnak számító édesburgonya előnyös tulajdonságai miatt mára mindennapos lett az étkezésünkben. Éppen ezért a decemberi recept dömping első finomsága egy kenyér, édesburgonyával és mazsolával. Egy ízletes és laktató recept következik.
A recept nem teljesen a saját, édesanyám ötlete alapján készült. Ő az aki a családban igazán jól és kreatívan tud sütni és főzni. A receptjét változtatásokkal kiegészítve teszem közzé.
Hozzávalók 250 g főtt édesburgonya 60 g teljes kiőrlésű Graham liszt 400 g finomliszt 1,5 dkg élesztő 5 dkg mazsola 1 kiskanál cukor
Az élesztőt 1 dl langyos vízben a kiskanál cukorral felfuttatom, a mazsolákat egy evőkanálnyi vízzel megnedvesítem és hagyom, hogy kicsit megszívják magukat. Ezután egy kelesztőtálban összekeverem a szobahőmérsékletű hozzávalókat. Az édesburgonyához először a Graham lisztet adom hozzá, majd a finomlisztet adagolom egészen addig, amíg puha, kellemesen ruganyos lesz a tészta. A keverék először nagyon ragad, a liszt adagolásával lesz egyre simább a tészta. Amikor ezzel készen vagyok egy kis liszt kíséretében hozzáadom a tésztához a mazsolát és egybegyúrom azzal is. Előfordulhat, hogy a 400 g lisztből valamennyi kimarad, ez függ a többi hozzávaló nedvességtartalmától is.
Konyharuhával letakarva 1 óráig kelesztem a tésztát. Ezután gyengén átgyúrom és átemelem a sütőformába. Meleg helyen újabb 40 percig kelesztem. Majd bevagdalom és a tetejét kevés vízzel meghintve az 200 fokra előmelegített sütőbe teszem.
A magas cukortartalom miatt könnyen megéghet, ezért alsó álláson sütöm. Sütőtől függően a kenyér kb. 45-60 perc alatt készül el. Csak akkor veszem ki a formából, amikor kihűlt. Reggelire karamellás tejjel kiváló napindító, de a gyümölcslekvár is jól illik hozzá. Jó étvágyat!
Kiskanál küldetés
Látsz valakit, vagy tudsz valakiről, akinek jólesne egy tál étel, egy pár cipő, ruha, vagy bármi, ami neked feleslegben van, neki meg nincs? Kérdezd meg, hogy adhatsz-e és ha úgy gondolod, akkor adj. Ami neked egy kiskanálnyi, neki lehet, egy egész tányér.
Kovácsoljunk hátrányból előnyt, készítsünk a görögdinnye megmaradt héjából valami finomat. A nyár idényzöldsége a görögdinnye kedvező ára miatt gyakran bekerül a bevásárlókosaramba. Éppen ezért célszerűnek tűnt – már csak a műanyagmentes július kapcsán – ínycsiklandó receptek alapján feldolgozni a dinnye maradékát. Abszolút zero waste, vagy ha úgy tetszik, hulladékmentes recept következik.
A görögdinnyének zamatossága, jelentős rost-, vitamin- és ásványi anyag tartalma mellett az a hátrányos tulajdonsága, hogy a héja – komposztáló és baromfiudvar híján – a kukában végzi. Emiatt rengeteg hasznos anyag, vitamin és ásványi anyag végzi a szemétben, ezen szerettem volna változtatni. Mivel idén – többek között a magas gyümölcsárak miatt – egyszerűen elmaradt a befőzés, az jutott eszembe, hogy a megmaradt dinnyehéjakat feldolgozom, így az sem megy kárba. Összesen három receptet hoztam ebből egy édes kettő pedig savanyú. Mindhármat kóstoltam, hogy melyik a kedvencem az maradjon a bejegyzés végére.
Az idei évben – tapasztalatom szerint – a görögdinnye termés különösen finom és a gyümölcsök elszálló árai ellenére elfogadható összeget kell kifizetni egy közepes méretű Mióta láttam szedret 125 g-os kiszerelésben, műanyag dobozban, 995 Ft-ért, azóta igazán értékelem a 150 Ft körüli kilónkénti dinnyeárat a közeli boltban.
Dinnyehéj lekvár Vannak olyan receptek amelyeken egyszerűen nem érdemes változtatni. A Gourmet Fesztivál műsorvezetője, Mautner Zsófi blogján talált dinnyelekvár recept pont ilyen. ITT lehet elolvasni és pontról pontra követve megalkotni egy érdekes és izgalmas ízvilágú édességet. A hozzávalók nem igényelnek nagy előkészületet, mindösszesen a dinnye héjára, cukorra, citromlére és egy kis újdonságok iránti nyitottságra van szükség. Kóstolás után számomra már kiderült, hogy a dinnye biztosan a tökfélékhez tartozik. A lekvárban most még halványan visszaköszön a tök semleges íze, de ez el fog tűnni.
Babérleveles görögdinnye-héj savanyúság A következő recept már savanyúság és saját kísérletezés eredménye. Habár mostanában nem készítettem savanyúságot eltevésre, a változatos összetételű salátaöntetek évtizedek óta a konyhám részei.
Hozzávalók 3 liter léhez 2,5 liter víz 0,5 liter 10% os ecet 8 deka só 4 dkg cukor üvegenként egy babérlevél szemes bors mustármag
A vizet felforralom, beleöntöm az ecetet, hozzáteszem a sót, a cukrot végül a fűszereket is. Amíg a víz felforr dinnyéket kis hasábokra vágom és a darabokat lehető legszorosabban a sterilizált üvegekben tuszkolom. A levet érdemes megkóstolni és ízlés szerint utána ízesíteni. A felöntés után az üvegeket dunszba, majd teljes kihűlés után hűtőbe tettem. Itt kb. 6 hétig áll el. Ha több hónapra szeretnénk tartósítani, akkor a dunszt előtt kerüljenek a savanyúságok 10 percre gyöngyöző vízfürdőbe.
Kapros görögdinnye-héj savanyúság A harmadik recept szintén savanyúság. Mivel a görögdinnye tényleg tökféle, így remekül illik hozzá a kapor. A savanyú lébe ennek megfelelően a cukor, só, ecet és víz mellé a babérlevél és a mustármag helyett bors és kapor kerül. A fűszerezése így pont olyan, mintha tökfőzelék készülne. Nekem ez a kedvencem, eddig natúr sovány húsok mellé kiváló választásnak bizonyult.
Kiskanál küldetés
Látsz valakit, vagy tudsz valakiről, akinek jólesne egy tál étel, egy pár cipő, ruha, vagy bármi, ami neked feleslegben van, neki meg nincs? Kérdezd meg, hogy adhatsz-e és ha úgy gondolod, akkor adj. Ami neked egy kiskanálnyi, neki lehet, egy egész tányér.
Néhány éve kezdtek elérhetővé válni azok a séták Budapesten, melyek a helyibelieknek kínálnak könnyed ismeretterjesztő programot. Azoknak, akik szívesen nyaralnak, vagy pihennek otthon is, és azoknak is, akiket érdekel a kultúra és a fogékonyak a társadalmi ügyekre. Már több ilyen városi sétát kipróbáltam; legutóbb a Sétaműhellyel a nők egyenjogúságának nyomában jártunk. A séta egyik pontja a Károlyi-kert, aminek történetéről már én mesélek egy kicsit bővebben. Nőtörténeti séta a Pride jegyében.
A Sétaműhely hosszú évek óta, egyre többféle sétát szervez Budapesten. Egy általuk szervezett séta nem csak kikapcsol, hanem lehetőséget ad rácsodálkozni a közvetlen környezetünkben megtalálható értékekre. Arra, hogy emlékezzünk azokra, akik sokat tettek a társadalomért, vagy a társadalom hátrányos helyzetű tagjaiért. Például a nőkért. Magyarországon a nőknek nagyon sokáig nem volt választójoga, vagy nem azokkal a feltételekkel, mint a férfiaknak. A Tanácsköztársaság bukása után a nők választójoga például, sok más feltétel mellett, írástudáshoz volt kötve. Az általános, egyenlő és titkos választójog csupán az 1945. VIII. törvény alapján valósult meg.
A Mégis hol a nők helye séta olyan nőkről szól, akik mindezek ellenére a kiálltak a nők egyenjogúsága mellett és tettek a nők oktatásáért, kivívták maguknak – és ezzel példát mutattak másoknak -, hogy egyetemek végezhessenek, hogy orvosként és ügyvédként dolgozhassanak. A séta a Váci utcában a Veres Pálné szobornál indul, vezetője Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke, tanár, újságíró.
Veres Pálné – Beniczky Herminként született 1815-ben, a nehéz sorsú lány Veres Pál főjegyző feleségeként vált a magyar nőoktatás múlhatatlan érdemű alakjává. Madách Imrét az Ember tragédiája megírása kapcsán sokan ismerjük, az Akadémiai székfoglalója kapcsán kevésbé. Madách ebben kifejti, hogy “A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre soha nem jut; könnyebben felfog és tanul, de teremtő genius hiával ez emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedik”. Ezek a mondatok még akkor is tragikusak, ha az abban leírtak jelentősen nem különböznek a reformkor (!) szellemétől.
Veres Pálné 1868. márciusában gróf Teleky Sándornéval együtt megalakította a Női Önképző Egyesületet. A nőnevelés helyzetét kívánta előmozdítani, jelszavuk az volt: Haladjunk! Célul tűzték ki azt, hogy a nőnevelés hiányain segítsenek, valamint a vagyontalan nők önfenntartását lehetővé tegyék. A népiskolai közoktatás bevezetéséről szóló 1868. évi XXXVIII. törvénycikket jegyző Eötvös József közoktatási miniszter ellenezte az iskola létrehozását, Deák Ferenc viszont támogatta. Az iskola, vagy ahogy akkor nevezték az Országos Nőképző-Egylet Tanintézete 1869-ben kezdte meg működését 12 tanulóval. Az iskola, alapításának 11. évében kiadott egy értesítőjéből kiderül, hogy 4 elemi, 4 polgári és 2 felső osztályban akkora már több, mint 150 tanítványuk volt. A felső osztályt elvégző diákok tanítókként dolgozhattak. A lányokat oktató tanoda hamarosan külhonban is híressé vált. A XIX. század végére az alapítókban megfogalmazódott annak igénye, hogy egy nyolcosztályos, egyetemi tanulmányokra felkészítő – micsoda forradalmi gondolat volt ez akkoriban – leánygimnáziumot alapítsanak. A nevelőnők és tanítónők képzése mellett olyan iskolában gondolkodtak, mely lehetővé teszi a nőknek az egyetem látogatását. A leánygimnázium 1986. szeptemberében kezdte meg működését, I és V. osztállyal. Veres Pálné – Beniczky Hermin unokája halála után, annak emlékére a Zöldfa felépíttette az iskola első saját épületét, melyet később egy második épülettel bővült. Az épületben ma is oktatás folyik, itt található a Veres Pálné Gimnázium. A gimnázium előterében állandó kiállítás látható a névadó-alapítóról.
A belvárosi utcákon járva alig árulkodik valami arról, hogy milyen jelentős események történtek az épületekben. A séta során az ELTE jogi karának épülete előtt például azt tudjuk meg, hogy az Ungár Margit volt az első nő, aki ügyvéd lehetett és ő volt az, aki a diplomáját rózsaszín selyembe burkolva kapta meg. A pergő nyelvű, éles eszű, később büntetőügyekben tevékenykedő ügyvéd férfi kollégáinak diplomája fekete volt. Hugonnai Vilma volt az első orvos a nők közül, akinek diplomáját itthon évtizedekig tartott elismertetni.
Glücklich Vilma pedig az első egyetemet végzett nő volt, aki barátnőjével Bédy-Schwimmer Rózával együtt megalapította a Magyar Feministák Egyesületét. A séta ennek megfelelően érinti azt a helyet is, ahol a megalakult meg a Magyar Feministák Egyesülete. Az általuk kiadott lapból pedig az is kiderül, hogy már 100 évvel ezelőtt is szokás volt egy nő véleményét a külseje alapján megítélni. Ahogy az is, hogy a koedukált oktatás szükségessége, a nemek közötti egyenlőség és a gyermekvédelem már 100 évvel ezelőtt is szívügye volt az erős, bátor és tettrekész nőknek, feministáknak.
Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
A séta egyik pihenő pontja a Károlyi-kert, ahol látszólag kevés nőtörténeti emlék van, de kicsit utánaolvasva a terület történelmének, kiderül, hogy mégis. A tér sok évszázadra visszatekintő kalandos történetét és történelmi értékét ismerve meglepő, hogy az elmúlt évtizedek optimális területkihasználásra törekvése, értsd beépíteni minden négyztcentimétert mellett ez a tér még megvan és zöldjével, árnyas fáival hűs oázist nyújt a legmelegebb napokon is.
A Károlyi-kertet, illetve területét a régészeti leletek alapján évszázadok óta használja az ember. Árpád-kori leletek alapján már 1000 évvel ezelőtt is lakott volt ez a része a városnak. Egy részén temető lehetett azonban a török hódoltság végére, ez is, mint Buda és Pest nagy része elnéptelenedett. A Károlyi család birtokába egy hatalmas épülettel egyetemben végül a XVIII. század végén került, a hozzá tartozó csaknem másfél hektáros parkkal együtt. Annak ellenére, hogy a világvárossá növekedő Budapest egyik legforgalmasabb pontján volt található, a nagyközönség, de még a környéken lakók számára sem volt látogatható csak a palota vendégei és lakói tartózkodhattak benne. A terület végül állami tulajdonba került és 1932-től közparkként működik. A Károlyi-kert területe tehát évszázadok óta lakott, a város török kor utáni újbóli benépesedés óta a földjét építkezés, régészet miatt időről-időre felforgatták, így őshonos fajnak, védett élőlénynek nem volt esélye volt megmaradni. A 7625 négyzetméteres terület arra azonban bőven elég, hogy zöldjével, árnyat adó fáival frissítő oázis legyen a lakóházak rengetegében. Ahhoz, hogy ez így legyen, egy kertet meg kell tervezni. A budapesti közparkok tervezése, karbantartása a Főkert feladata, még akkor is ha némely előremutató újításúkat hozzá nem értők, lekaszálják A Károlyi-kertet az Észak-Déli metró építése után kellett újratervezni, mert területének 90%-a felvonulási terep volt, magyarul szinte semmi nem maradt meg az eredeti állapotából.
Az új Károlyi-kert megtervezője Kecskésné Szabó Ildikó, Főkert Tervező Csoportja vezetője volt. Aki kiemelkedő számú tervnek köszönhetően jelentősen hozzájárult Budapest közparkjainak megszépüléséhez. Megvalósult tervei megtalálhatók a városban a Gellért-hegytől a Margitszigetig, de a nevéhez fűződik például a várbeli Tóth Árpád sétány megtervezése is. Számos könyv szerzője és több kollégája hivatkozik rá szakmai pályafutásuk kapcsán. Munkásságáért Ormos Imre díjjal is kitüntették.
A séta 2,5 óra hosszú. Miközben egy 150 éves időutazáson veszünk részt és ráébredünk, messze még az út vége.
Múzeumba járni jó, éjszaka múzeumba járni még jobb. Ez a mondat, ha máskor nem is, a Szent Iván éjjeléhez legközelebb eső szombaton megtartott Múzeumok Éjszakáján biztosan igaz. A más időpontban nem látható bemutatók, az alkalomra összeállított programok, a maxi vagy mini tárlatvezetések és az, hogy jóval a nyitvatartási időn túl lehet barangolni a kiállítótérben biztosan különlegessé teszik ezt az estét. Éppen ezért a Múzeumok Éjszakája nekem mindig is az kedvenc nyári program volt. Színes és személyes ajánló következik, különleges képekkel.
A Múzeumok Éjszakája egész éjszakás kulturális programsorozatot 2003-ban rendezték meg első alkalommal. „Ez az éjszaka más, mint a többi” – így hangzott a program szlogenje, és valóban. A legnépszerűbb években a város szinte pezsgett, tömegek keltek útra és vándoroltak programról, programra, múzeumról, múzeumra. A pezsgés nem túlzás, 2010-ben például országosan 500 ezer karszalag kelt el, félmillió ember választotta azon az éjszakán programként a múzeumlátogatást. A megnövekedett utasforgalmat a BKV-nak is észrevette, helyzetre jól reagálva plusz járatokat indítottak, ingyenessé tették a tömegközlekedést.
Nekem a 2008-as volt az első Múzeumok Éjszakája, amin részt vettem – a korábbi években mással voltam elfoglalva – természetesen hol máshol lettem volna a családdal, mint Budai Várban és a Gyermekvasúton.
Az idén is alaposan felkészültem a látnivalókból és programokból a honlapról. A rengeteg helyszín közül végül Óbudára esett a választásom, mert ott több, számomra érdekes helyszín található egymáshoz közel. Azt pedig sejtettem, hogy mivel nem belváros és nem Budai Vár, olyan sokan azért nem lesznek.
A Magyar Vendéglátóipari és Kereskedelmi Múzeum az egyik kedvenc múzemom, már csak szakmai érdeklődés miatt is. Évekkel ezelőtt már jártam, jártunk itt Múzeumok Éjszakáján. A múzeumnak otthont adó épületben egykor Krúdy Gyula is élt, erről tanúskodik egy emléktábla is. A múzeumjárást ennek megfelelően az Így isztok ti, mini tárlatvezetéssel kezdtem. Németh Ádám múzeumpedagógus előadása szubjektív, magával ragadó volt. Még úgy is, hogy én például egyáltalán nem iszom alkoholt. A bor és a fröccs között pedig a hazai Pepsi gyártásról és a kalandos szocializmus korabeli cserekereskedelem volt a téma.
Később megnéztem az általam szintén nagyon várt Fiume – Kapu a nagyvilágra című kiállítást. A város virágkorát, iparát bemutató tárlatvezetés, dacára a teremben uralkodó trópusi klímának, érdekfeszítőnek tűnt. Mindent megtudhattam erről városról, már ami az Osztrák-Magyar Monarchia-beli időszakot illeti. Maga a tárlat nem túl nagy, egy terem mindösszesen, de a kiállított darabokról rengeteg információ áll rendelkezésre. Számos érdekesség mellett volt szó a vasút megépítéséről, a kőolajfinomító mesés osztalékáról, beruházások azóta sem látott volumenű megtérüléséről, sőt a Titanicról is. Aki szeretné megismerni ennek a városnak mindennapjait, iparát és kereskedelmét, az mindenképpen keresse fel a kiállítást, ami a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal együttműködve valósult meg és október 31-ig látogatható.
Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
A múzeum udvarán meglepetésként a Honvéd Kerékpáros és Hagyományőrző Egyesület tagjai idézték meg tengerésznek beöltözve a száz évvel ezelőtti, a Monarchia végén történt eseményeket. Több, mint 100 évvel ezelőtt süllyedt el a legnagyobb magyar építésű hajóként számon tartott SMS Szent István tengerjáró. A Ganz-Danubius gyártelepén készített és 1915-ben szolgálatba állított hajó nagy tűzerővel rendelkezett, amit sajnos szinte nem is volt alkalma használni. A Múzeumok Éjszakáján bemutatták robosztus ágyúinak tűzerejét, természetesen nem a gyakorlatban. Ami az egyik fotón elsőre egy hatalmas fém malomkeréknek tűnik az valójában a lövegcső huzagolt acélból és öntöttvasból készült metszetének replikája. A bemutatót Lajta Monitor egyenruhájába öltözve tartotta a legénység. A most már múzeumként hadihajó éppen nem látogatható, a cikk végén egy fotón látható. Egy korábbi Kulturális Örökség Napok során bejártam azt is. A bemutató és a „legénység” felkészültsége remek volt. A katonai hagyományőrzés fontos része örökségünknek. Leginkább arra kell, hogy emkéztessen bennünket, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokat békésen használjuk fel és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a múlt borzalmai ne ismétlődhessenek meg.
A éjszaka már nem volt fiatal, amikor odaértem a másik választott helyszínhez, az Óbudai Zsinagógához. Ezt az épületet már nagyon szerettem volna belülről megnézni, azóta mióta megtudtam, hogy a kívülről is szemmel láthatóan vallási helynek tervezett hatalmas épület belülről egy raktár. A Nyitott Zsinagógák éjszakája csatlakozott a Múzeumok Éjszakájához, így ezen a hétvégén szombaton több budapesti zsinagóga is megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt. Az Óbudai Zsinagóga épülete idén 200 éves és gyönyörű. Finoman és szépen felújított, méltó fényében ragyog ismét. Az épületet Landherr András tervezte, a hat korinthoszi oszloppal övezett bejárat a Hármashatár-hegyre tekint.
A felavatás után több, mint 100 éven keresztül zsinagógaként működött, majd a hívek állítólag csekély számára hivatkozva a Magyar Állam tulajdonába került. Textil Műszaki Múzeum lett belőle, majd az akkor még létező Magyar Televízió tulajdonába került. Szóval, nem túlzás azt mondani, hogy ez az épület nagyon hányatott sorsú volt az utóbbi évtizedekben. Hiszen forgattak itt mesefilmet és vetélkedőt és talán még archívumot is kialakítottak. Végül 11 évvel ezelőtt újraavatták a zsinagógát és azóta eredeti pedig feladatát betöltve, egyre gyarapodó közösséggel működik.
A járvány kitörése óta az egyik első nagyobb kulturális program, ami a lehetőségekhez képest – szerintem – elég jól sikerült. Habár a maszk, a védettségi igazolvány, a rengeteg kézfertőtlenítő, a sokak mellől hiányzó emberek, a felirat a karszalagon emlékeztetett arra, ez még/már nem az a Múzeumok Éjszakája, mint egykor, akár a pandémia előtt volt.
Ettől függetlenül, jó volt kimozdulni, régi és új arcokkal találkozni.
Ki mondta, hogy a gombóc csak szilvával az igazi? Ez a burgonyás tészta a nyár valamelyik savanykás gyümölcsével, például eperrel töltve és egy kis kakaóval vegyítve igazi meglepetés finomság. Klasszikus recept kis csavarral.
Megérkezett végre a nyár, ezzel együtt az igazi kánikula és a szezonális nyári gyümölcsök minden mennyiségben. Eper, cseresznye, áfonya, ribizli, van miből válogatni, csak bírja a pénztárca. Az eper magasan szárnyaló ára miatt a korábbi évek hagyonányát megszakítva idén szinte biztos nem készül lekvár, vagy nem nagy mennyiségben.
A recept elkészítésénél a klasszikus Horváth Rozi-féle szakácskönyvre hagyatkoztam, amit inkább megszokásból vettem elő. A gombóckészítés olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni.
Hozzávalók: 1 kg sárga héjú burgonya 3+5 dkg libazsír 50 kg finomliszt 25 dkg eper 8 dkg kakaó 10 dkg cukor 20 dkg zsemlemorzsa csipet só
A kruplit meghámoztam, feldaraboltam és egy csipet sóval feltettem megfőni. Amíg a krumpli megfőtt, addig libazsíron enyhén megpirítottam a zsemlemorzsát, majd odatettem egy nagy fazék vizet a gombóc kifőzéséhez. Megmostam, lecsumáztam és nagyobb darabokra vágtam az epret.
A megfőtt kruplit hagytam egy kicsit hűlni, majd kevés levet rajtahagyva összeturmixoltam. A masszát összekevertem a libazsírral és annyi liszttel, hogy könnyű, laza, de gyúrható tésztát kapjak. A tésztát pihenetetés nélkül fél centi vastagságúra nyújtottam és kb 8-szor 8 centis darabokra vágtam éles késsel. A kakaót összekevertem a cukorral, ebből minden darabra egy negyed kávéskanálnyit tettem és rá annyi epret, hogy még kényelmeses tudjak a tésztából gombócot formázni.
A lobogva forró vízbe beletettem a gombócokat, annyit, hogy elférjenek egymás mellett. Miután feljöttek a víz felszínére még öt percig főztem. A kész gombócokat a lehűlt zsemlemorzsába forgattam. Porcukorral megszórva, de anélkül is nagyon finom.
A Hogyan túrázz sorozat 6. része. A még mindig fennálló rendkívüli helyzetben továbbra érdemes felelősen kirándulni, hogy a szabadban eltöltött tevékenység öröm és kikapcsolódás legyen negatív következmények nélkül. Néhány rövid és szubjektív gondolat arról, mire érdemes figyelni, ha a hatályos szabályok betartása mellett valaki a felvenné a túracipőt.
Egészségi állapot Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy megfelelő egészségi állapotban induljunk el kirándulni, túrázni. Aki pedig beteg, az maradjon otthon.
Megfelelő öltözék A tavaszi időjárás idén különösen kiszámíthatatlan, olykor úgy tűnik, a tavasz várat magára. A megfelelően öltözék azért is elengedhetetlen, hogy egy begyűjtött megfázás ne rontsa el később az élményt. A technikai felszerelés továbbra is ajánlott.
Szükséges enni- és innivaló Egy évvel ezelőtt azt írtam, hogy nincs most ideje az Országos Kéktúra bejárásának; ez ebben az évben is igaz. A különbség annyi, hogy országosan kötelező maszk használat miatt közeli távra még enni-és innivalót sem érdemes vinni, ha elindulástól haza érkezésig rajtunk marad a maszk. Attól még lehet – ezek nélkül még most sem indulok el én sem – legfeljebb érintetlenül hazaviszem egy nagyobb séta után. Amennyiben messzebbre merészkedünk, autóval ajánlott, akkor érdemes mindenből a megfelelő mennyiséget pakolni. Elsősorban olyan ételeket, amiket jól be lehet csomagolni, szépen kiporciózni.
Felszerelések, előkészületek, tennivalók Az erdőben továbbra sem kötelező szolgáltatás a szemetesedény. Tapasztalat azt mutatja, hogy az egyszer használatos palackok üresen könnyebbek, mint ha tele vannak, ezért kidobás céljából haza is lehet ezeket vinni. A kommunális hulladéknak számító szalvéta, zsebkendő, banánhéj, pedig semmiképpen maradjanak az erdőben. Még akkor sem, ha van szemetes.
Választott táv és terep, avagy social distancig és a keskeny ösvények Kirándulóhely manapság van népszerű és még népszerűbb. Ezért a túra útvonalát és időpontját érdemes úgy megválasztani, hogy ott a lehető legkevesebben legyenek. Szerencsére van elég zöld terület, így ha szerencsénk van és nem ismert a hely, lehet, hogy nem lesz más ott rajtunk kívül. Hétközben kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy kiránduljanak, ezért akkor értelemszerűen kevesebben vannak az erdőkben. Hétvégén, hangozzék ez bármilyen furcsán, érdemes inkább városban maradni. Budapesten a zöldebb kerületekben, nevezetességek környékén a turisták távolmaradása miatt a social distancing szabályainak megfelelően lehet a szabadban időt tölteni.
A bögrés sütemények könnyű és gyors elkészítésük miatt méltán népszerúek, hiszen csak néhány hozzávalót kell összekeverni. A szárazanyagok, mint a liszt, sütőpor, cukor, kakaó bögrében kimérve és a nedves hozzávalók, mint tej, vaj, tojás piporciózva pillanatok alatt összekeverhetők és sütóbe tehetők. Vajon kisüthető ez a klasszikus piskóta állagú finomság tej és tojás nélkül? A helyzet az, hogy határozottan igen, mégpedig könnyen és gyosan. Íme az ellenálhatatlanul édes és finom tej-és tojásmentes bögrés sütemény.
Kevés olyan étel van, aminek a receptjének tökéletesítésén ennyit dolgoztam, pedig elég régen tevékenykedem a konyhában. Ahhoz képest főleg, hogy nem vagyok szakács. Fáradozásom nem volt hiábavaló, végül sikerült egy finom, kellemes illatú és pont jó, piskóta állagú bögrés süteményt megalkotni. A receptben a bögre 3 deciliteres. űrtartalmat jelent.
Hozzávalók: 2,5 bögre liszt (ez kb. 300g) 1 bögre kókuszreszelék ¾ bögre nesquik kakaó ¾ bögre cukor 1 csomag sütőpor 1 csomag vaníliás cukor 1,5 teáskanál szódabikarbóna 12 dkg margarin 1 dl olaj 2 alma nagylyukú reszelőn lereszelve 0,2-0,5 dl víz 1 citrom leve
Összekeverem a száraz hozzávalókat, majd ehhez hozzáadom a megolvasztott margarint az olajat és az almareszeléket, a citrom levét. Szükség szerint adok hozzá még vizet, óvatosan nehogy túl híg legyen. Addig adagolom, amíg egy nagyon-nagyon sűrű, muffintészta lesz a tálban. Kikent tűzálló tálba öntöm a tésztát és 170 fokos előmelegített sütében megsütöm.
A nagy almatartalom miatt lassan kell sütni, hogy ne legyen szalonnás állagú a tészta és közben ne is égjen meg. Sima villanysütőben 50 perc alatt kész, érdemes közben többször ellenőrizni.
A Pantone évente kiválasztja az év színét, a 2021-es évre rendhagyó módon kettőt is. A vidám napsárgát ellenpontozza a méltóságteljes, kiegyensúlyozott szürke. A kaotikus 2020-as év után következzen valami más, valami jobb. Az év színéhez illően az idei egyik első túrám a sárga jelzésen halad, a Hárs-hegy Hűvösvölgy között vezető körtúrán. Könnyű terep, meglepő látnivalók – ez az idei első ajánlatom szabadtéri kikapcsolódásra.
A Hárs-hegy szelíd lankáit egyelőre megkímélte az egyre növekvő budai beépítési láz, csak remélni lehet hogy még sok éven keresztül gyönyörködhetünk az itt zöldellő lombos örökerdőkben. A hegy népszerűségét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy számtalan turistaútvonal szeli keresztül kasul a Budai-hegység ezen részét, a gyalogos utakon kívül van itt sífutó út, tematikus és tanösvény. Nem, kerékpáros út nincs, még akkor sem ha sokan azt gondolják. Sőt akad néhány szakasz, ahol a hegy méretéhez képest jelentős a szintkülönbség. Sáros, havas, csúszós terepen azonban nyugodtan maradhatunk olyan túraútvonalon, ahol nincsenek nagy emelkedők, lejtők, vagy ha igen, akkor azok könnyen teljesíthetők.
A sárga kör jelzésre legcélszerűbb Hűvösvölgyben kapcsolódni, a Gyermekvasút alagútjánál. Ez az út az Országos Kéktúra része, egy kirándulást tavalyelőtt pont itt fejeztünk be. Annak ellenére, hogy a környék eléggé beépített és az erdő is ritkás, futott már át előttem ezen az úton egy csapat csíkos kismalac, nyomukban a kocával kora délután. A kék/sárga jelzés a Nagyrét felé vezet, de a sárga jelzés a kék háromszöggel együtt hamarabb leágazik. A jelzést követve jobbra fordultam és a hangulatos, napsütéses erdőben haladtam tovább. A szintemelkedésből és persze a térképből arra következtettem, hogy hamarosan elérem a Budai-hegység egyik csúcsát, már ha a 255 méteres magasságot csúcsnak lehet nevezni. Rövidesen valóban feltűnt egy katonai lőállás és egy kis sziklán lépegetés után megérkeztem a Fazekas-hegyre. Mint a Budai-hegység egyik kimagasló pontját annak idejét ezt a helyet is légvédelmi célokra használták, erről tanúskodik a hegycsúcson árválkodó építmény. A legközelebbi utca szinte karnyújtásnyi távolságra található innen, a sokatmondó villám nevet viseli. A hegy csúcsáról csaknem belátni a közeli házak kertjébe, távolban felsejlik a Pilis. A Fazekas-hegy egyik oldaláról a Hárs-hegyre látni, amit a naplemente miatt lehetetlenség volt nem ellenfényben fotózni. Jobbra szintén remek a panoráma, elénk tárul Máriaremete és a Hármashatár-hegy méltóságteljes vonulata.
A csodás panoráma fotózása után óvatosan leereszkedtem a hegyről és csakhamar aszfalton folytattam az utat: kiértem az erdőből és egy meredek úton lefelé elértem a Nagyrét utcáig. Innen már csak egy ugrás volt a Nagyrét. A hatalmas zöld mező az utóbbi években alaposan átalakult, kihasználatlanság és gazdátlanság miatt eltűnt a céllövölde bódéja és nincs már meg a kedves körhinta sem. Van viszont egy vadonatúj sportpálya, miközben az egykor hasonló funkciót betöltő terület leromlott állapotban leledzik. Ráférne egy kis frissítés a 2008-ban ide telepített akadálymentes tanösvényekre is.
A sárga jelzésen a Nagyrét szélén mentem tovább, majd keresztezve a Nagykovácsi utat, a Hárs-hegy lábánál folytattam a kissé emelkedő de még abban a sáros időben is, amikor én voltam, nagyon jól járható úton a kirándulást. Hamarosan ismét kereszteztem a Gyermekvasút vonalát és innen már az öles bükkös őserdőn keresztül haladtam. Mivel itt viszonylag közel volt a közút és a lombok sem tompították a járművek zaját, ez nem az a madárcsicsergős kirándulás volt. Az erdő a maga apró szépségeivel kárpótolt, nagyon érdekes volt felfigyelni a fakó barna téli erdőben szépen zöldellő és spóratartóikkal az ég felé nyújtózó mohákat.
Rövid gyaloglás után elértem a Hárs-hegyről lefelé vezető sárga jelzéshez, itt nem mentem tovább a Tótasszony sétányon, hanem jobbra fordultam és ismét átmentem a Nagykovácsi úton. A meredek lejtő után már a villamospálya közelében haladtam. Ezen az eltávolított aljnövényzet miatt szép kilátással bíró úton már csak néhány száz méter a hűvösvölgyi végállomás.
A túra hossza összesen három és fél kilométer, nagyon kezdő túrázóknak ideális választás lehet. A rövid táv alatt ki lehet próbálni emelkedőt, lejtőt van sziklamászás, a hosszabb egyenes szakaszokon pedig az erdő szépségeiben lehet zavartalanul gyönyörködni.