Egy korábbi blogposztban már volt arról szó, hogy milyen kihívás fellépcsőzni a János hegyre. Itt az ideje, hogy frissítsem ezt a posztot, többek között azért, mert azóta hivatalosan is átadták a János-hegyen a káprázatos útvonalon vezető piros háromszög jelzést. A János-hegyi kilátó már kilométerekkel a város határ előtt látszik. Két túraútvonal, változatos terepen és panorámával.
A Budai-hegység egy középhegység, nem túl magas, nem túl alacsony. A legmagasabb fővárosi pontjának meghódítása energia befektetést igényel. Egy ilyen túrán kellemesen el lehet ugyan fáradni, de kimerülni biztosan nem. Egy szó mint száz, a János-hegyre kirándulni – induljunk bárhonnan is – mindig egy üdítő program.
Két túraútvonalat ajánlok, mindkettő kiindulási pontja a zugligeti Lóvasút végállomás és mindkettő végállomása a Libegő. Az első túrán könnyed sétával, lassan emelkedve érjük el a János-hegy csúcsát. A második túrán viszont a lépcsőket részesítjük előnyben, a kijelölt útvonal mellett – ahol csak lehet – lépcsőzve tesszük meg a távot.
Az első túra a zöld háromszög jelzésen induljunk el a Lóvasút végállomástól, majd a Libegő végállomása után forduljunk jobbra és induljunk fel el a Csiga úton. Fontos információ, hogy a Libegő 2022. május 2. és június 3. között karbantartás miatt nem üzemel. A Csiga utca lépcsőin lassan haladunk, miközben felettünk haladnak el – most pont nem – a Libegő székei, balra pedig a Remete-szikla borostyánnal benőtt tömbje magasodik. Ennek a területnek a flórája mellett a faunája is nagyon gazdag, rengeteg a madár, az ember közelségét már megszokó feketerigók egészen közel repülnek, de vannak itt bizony békák is.
A Csiga út a Remete úton ér véget, itt balra kell fordulni. Rövid szakaszon rátérünk a Budai Zöld sávjára néhány méter után pedig ott vagyunk a Tündér-szikla aljához vezető lépcső sornál. Újabb lépcsősor következik, itt már nagyobbakat kell lépni. Ezeket a lépcsőfokokat nem kényelmes járásra, hanem a hegyről lezúduló biciklisek miatt porló dolomit megállítása miatt alakították így ki. A kerékpáros helyzet mit sem változott, ezért ne csak a lábunk, hanem magunk elé is figyeljünk. Könnyen előfordulhat hogy szembetalálkozunk egy-egy biciklissel. A Tündér-szikla alján lehet egy kicsit pihenni, bár pad nincs, csak egy általában szemetes tűzrakóhely és egy fektetett farönk. Ha a fák még nem zöldellnek, akkor nagyon szépen látni a Hunyadorom egyelőre meghódítatlan ormát.
A túra ezen pontján választhatunk, hogy a Tündér-hegy oldalán futó zöld háromszög jelzést követjük, vagy további lépcsőzés után a hely kopár oldalán érünk fel a Tündér-szikla tetejére. vagy a hegy kopár déli részén öles léptekkel haladunk a meredek lépcsősoron. Akárhogy is döntünk, körülbelül 10 perc alatt érhetünk fel szikla csúcsához. Bár sokan megteszik mi azért ne álljunk fel a Tündér-szikla csúcsára, a dolomit fizikai nyomásra hasad, nem tesz jót a kőzetnek az évtizedek óta tartó tapodás. Az turisták és biciklisek által okozott erózió az elmúlt néhány évtized alatt mintegy fél méterrel csökkentette az út szintjét.
A Tündér-szikla csúcsától már jól kiépített lépcsősoron haladhatunk felfelé. Rövidesen elérjük a Tündér-hegy csúcsát, néhány méter után pedig a Tündérhegyi útra érkezünk. Innen még mindig tudunk lépcsőzve haladni felfelé. A két évvel ezelőtt megépített, de csak most átadott káprázatos panorámájú piros háromszög jelzésen tempótól függően 15-30 perc alatt a Libegőnél lehetünk.
A Budai Zöld Ezer lépcsős túrájával ellentétben nem számoltam meg hogy összesen hány lépcsőfokból áll a túra. A lépcsők száma mellett a Tündér-hegy elmúlt néhány évtizedben bekövetkezett változása sokkal meglepőbb.
A második túra szintén Lóvasút végállomástól indul és ezen a túrán szinte végig követjük a zöld háromszög jelzést. Az aszfaltúton felmegyünk az Erdei útig, vigyázva, hogy a járdán(!) ne gázoljon el bennünket egy mounten bike-os. Dús erdei avaron taposva érünk a Tündér-szikla aljához, ahonnan az elmúlt évtizedben sokat szélesedett, a Tündér-hegy oldalában futó úton és néhány kopott lépcsőn haladva megérkezünk a Tündér-szikla tetejéhez. Innen a Tündér-hegy csúcsán keresztül vezet az út. Majd a műútra, a Tündér-hegyi útra kiérve jobbra fordulunk, a Szépjuhászné irányában haladunk to az erdőbe ismét. A lankás emelkedő a túra leghosszabb része, de mivel kellemes erdei talajon halad, nem igazából megerőltető. Az túra vége pontosan a Libegőnél van, ahol megpihenhetünk a padokon, illetve megnézhetjük a kilátást az Erzsébet-kilátóból az alatta lévő kilátó teraszból.
Az ajánlott két túra 3-5 kilométer hosszú, változatos terepen és csodás környezetben haladnak. Érdemes a János-hegy és s Tündér-hegy ezen oldalát is felfedezni és amennyire csak lehet óvni. A kedvelt kirándulóhelyek sokak számára útcélok, másoknak viszont a jellegzetes sziluett megpillantása egyet jelent az érzéssel, hazaérkeztem. Vigyázzunk az otthonunkra, legyen az bárhol is.
Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted!
Kapcsolódó bejegyzés
Lépcsős túra a János-hegyen
Egy-egy ballépéssel növényeket a földbe taposva hatásosan rombolható a sziklagyep. Van még itt cserszömörce, karsztbokorerdő és tölgyes is, ezeket mind meg lehet csodálni a turistaútról a korláton belül maradva. Különböző maradványok miatt is értékes geológiailag ez Natura 2000-es terület. Az párszáz méteres tanösvény mellett a tájékoztató táblán már az erdőbe érve azt is megtudhatjuk, hogy a mára már zárványjellegű zöldterület madárvilága is kiemelkedően gazdag, hát ezért is érdemes ide eljönni.
