A Budai Zöld túra kirándulók által gyakrabban látogatott utolsó szakasza a Hűvösvölgyi úttól a Szépvölgyi útig tart. Lassú de biztos emelkedőjén szinte észrevétlenül lehet felérni a főváros egyik legszebb panorámájú, csaknem 100 éves kilátójához. Aki szeretné Budapest több arcát megismerni, annak ideális választás ez a közepesen könnyű, nem túl hosszú túra Hűvösvölgytől Szépvölgyig.
Az előző túra, ahol Mátyás király palotájának romjainál is voltunk, a hűvösvölgyi villamos Nagyhíd megállójánál ért véget. A Hűvösvölgyi út aszfaltcsíkja és az Apáthy-szikla orma között körülbelül félúton lévő villamosmegálló, az egyik legszebb Budapesten mióta néhány évvel ezelőtt felújították. A Széll Kálmán tér és Hűvösvölgy közötti, rendkívül elhasználódott csaknem 7 kilométeres pálya töredékét tették csak rendbe, de ebbe a felújításba a Nagyhíd pont belefért.
A 170 méteres tengerszint feletti magasságról az Ördög-árok felett átkelve a Battai út és a Csalán és Nagybányai utakat összekötő rengeteg lépcső leküzdése után már ott is vagyok a természetvédelmi terület határán egy remek, de kissé szemetes kilátópontnál. Szemben a Tündér-szikla és a János-hegy, de jó időben jól látható balra a Duna a Gellért-heggyel, ahonnan a Budai Zöld indul. Az utóbbi időben ez a kilátópont volt a kedvenc pihenőhelyem, de másnak is, szóval nem egy csendes hely.
Nem csak jobbra, hanem szemben is vannak érdekes látnivalók: az egykori OPNI hatalmas épülete még romos, egyre pusztuló állapotában kitűnik a házak közül. A budai molnárról Göbl Lipótról elnevezetett terület még bőven a városhatáron kívül esett, amikor 152 évvel 1868 december 6-án megnyílt a Magyar Királyi Országos tébolyda. A kor igényeit kiszolgáló és csaknem folyamatosan fejlődő intézmény 137 évének története minden részletében izgalmas, de terület ma már nem látogatható, az emlékek pedig lassan kopnak. Bármilyen hihetetlen több, mint 10 évvel ezelőtt 2007-ben egyik napról a másikra úgy döntöttek, hogy az intézményt be kell zárni. Megalapításának 100 éves évfordulóját méltó módon ünnepelték 1968-ban, 50 évvel később már nem sikerült.
A pihenőpont után az Apáthy-szikla hegyoldalból kiemelkedő dolomittömbje a cél, ahonnan a panoráma még szebb és szélesebb. A turistautak mentén méretes fehér korlát védené a természetet, mégis sokan szeretnek felmenni egy-egy jó fotóért, szelfiért a dolomitgyepre. Elmondom, ez miért nem jó ötlet. A szabadon látogatható 14 hektáros természetvédelmi területen sokféle természeti érték van, a sérülékeny dolomitgyep vékony termőtalaján 26 féle védett növényfaj él. Minden egyes növényre szükség van, hogy az időjárási viszonyok miatt ne csupaszodjon le a táj szikláig.
Egy-egy ballépéssel növényeket a földbe taposva hatásosan rombolható a sziklagyep. Van még itt cserszömörce, karsztbokorerdő és tölgyes is, ezeket mind meg lehet csodálni a turistaútról a korláton belül maradva. Különböző maradványok miatt is értékes geológiailag ez Natura 2000-es terület. Az párszáz méteres tanösvény mellett a tájékoztató táblán már az erdőbe érve azt is megtudhatjuk, hogy a mára már zárványjellegű zöldterület madárvilága is kiemelkedően gazdag, hát ezért is érdemes ide eljönni.
Az erdőből némi lépcsőzés után a Görgényi útra értem ki a 11-es busz végállomásának közelébe. Balra a nem olyan régen szintén felújított Macis játszótérre lehetne menni, de zöld jelzés egyenesen folytatódik, kicsit kaptatósan. Ez az túra, ahol az út a kilátóig tényleg csak felfelé visz és egy idő után a meredek emelkedő is megszelídül.
Az Árpád kilátóig tartó néhány száz méteren a fák ágai között szemügyre lehet venni a János-hegyet, majd ahogy elkanyarodik az út a lassan kibontakozó panorámát is. A hegy viszonylag lankás voltát az idei építkezők is maximálisan kihasználták. Néhol a belátni a lakások ablakán, annyira felkúsztak ide a házak.
Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
A Látó-hegyen csaknem 100 évvel ezelőtt megépített Árpád kilátó 376 méteres magasságából minden évszakban pazar a kilátás, a nincs nagy köd, akkor még a téli szürke napokon is. A túrázás és friss levegő miatt ide bármikor érdemes jönni, évszakváltáskor egyenesen ajánlott. Az őszi, gyakori látogatásaim alkalmával, jó volt gyönyörködni a hétről hétre változó tájban. Itt találkozik és kicsit összefonódik az Országos Kéktúra kékje és a Budai Zöld zöldje, ügyelni kell arra, hogy a nézelődés után merre indul az ember. A kilátótól balra vezet tovább a zöld út, kicsit kanyargós, majd egyszerre lejtős lesz. Itt is vannak fenyvesek, pihenőhelyek (focipálya). A táj arculata észrevehetően megváltozik, a talajt tűlevelek borítják. Ha csendesen megyünk, akár az erdőben élő félénk nagyvadakkal is találkozhatunk, nekem néhányszor már sikerült.
Egy hosszabb lejtő végén egy, járművek által is használt erdei útra értem, ahol balra fordulva mentem tovább. A túra vége a Szépvölgyi útnál, a Szépvölgyi köznél ér véget, Ez egy megállóra jánál van a Fenyőgyöngyétől. Ide a 65-ös busz már csak hívásra, vagy óránként jár. Összességében kicsit több, mint 4 kilométer a túra, emelkedőkkel, lejtőkkel és remek panorámával tarkítva. Érdemes télen is kipróbálni.
Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.
A Budai Zöld eddig megtett szakaszai:
1000 lépcső útja 1. rész – Városmajortól Istenhegyig
1000 lépcső útja 2. rész – Gőzmozdonnyal a Svábhegyre
1000 lépcső útja 3. rész – Svábhegy kincsei