Kéktúrázz Budapesten

Az Országos Kéktúra 1164 kilométere Magyarország északi részén vezet Írott-kőtől Hollóházáig, a táv egy rövidke szakasza érinti Budapestet. Pár nappal ezelőtt egy remek hangulatú és jó szervezésű túrán én is kipróbáltam a Kéktúra fővárosi szakaszát. A hét kilométeres távot lassan tettük meg, a meleg őszi napon hagytunk időt napfürdőzésnek, játéknak és helytörténetnek egyaránt. Képes beszámoló következik a Kéktúra könnyű, de látványos budapesti szakaszáról.

A négy színnel jelölt turista utak közül eddig főleg a zöld, a sárga és a piros színnel jelzett utakról írtam, ami nem meglepő, hiszen ezek főleg helyi túrák. A viszonylag rövidebb táv ellenére ezek az útvonalak is változatos terepen és tájon haladhatnak keresztül. A Kéktúra a maga 1164 kilométerével egy igazán tekintélyt parancsoló táv, a túrázás egy új szintjét jelenti, ha valaki szakaszról szakaszra elkezdi teljesíteni. Egy kedves invitálásra igent mondtam és én is ráléptem erre az útra. Azt kell mondjam, eddig nem bántam meg.

A túra kiindulópontja a Fenyőgyöngye volt a Szépvölgyi úton, ahová a 65-ös busszal jutottam el. Kedvelt találkozási pontja ez a túrázóknak, futóknak és bicikliseknek egyaránt, hiszen innen lehet az Újlaki-hegy felé venni az irányt, de a Glück Frigyes úton a Hármashatár-hegy csúcsára is hamar felérhetünk. Mi a kéken az Árpád-kilátó felé indultunk el, a reggeli nap szokatlanul melegen sütött, ilyen ez az indián nyár.

kekturazzunk071.jpg

A Szépvölgyből induló út jól kiépített és enyhén emelkedik, a jelzéseknek köszönhetően jól lehet rajta tájékozódni. A terület rendezettségéből látszik, hogy a Látó-hegy már régóta népszerű a turisták körében. Az úton rengeteg a gyalogos és a futó is, a csendes erdő varázsára még várni kell. Többen a természetvédelmi terület tenyérnyi köveit megpillantva fedezik fel a bennük élő Rodent és építenek tornyocskákat. A kis alkotások a kövek alatt lakó élőlények számára a lakóhelyük elvesztését jelentik, szóval alkotás helyett érdemes gondolkodni, hogyan változhat az erdő ökoszisztémája a beavatkozástól. 

 

kekturazzunk01.jpg

A fotóim között kutatva találtam egy 11 évvel ezelőtti fotót, a Budai Zöldön túráztunk szintén egy nagyobb csapattal, október közepén. Akkor nem ilyen ragyogó zöld lombok és remek kilátás, hanem rozsdásodó levelek és ködös Budapest fogadtak bennünket a kora délutáni időpont ellenére.

kekturazzunk0101.jpg

A kék és a zöld jelzés találkozik a kilátónál, az utat a kéken folytatunk, a kőkapun a Budai Zöld halad át. Rövid kanyargás után a focipálya következett – senki nem hozott labdát – így ezt kihagytuk. A Glück Frigyes út és a kék jelzés a Kecske-hegy oldalában kanyargott tovább, ezen haladtunk. A Látó-hegytől 10 méterrel magasabb dolomithegység erdővel sűrűn borított útjáról a fák lombjai közül megpillanthattuk a János-hegy csúcsán lévő Erzsébet, majd egy kanyar után a Hárs-hegy tetején lévő Kaán Károly kilátókat. A Kéktúra fővárosi szakasza azért kedvelt a túrázók körében, mert a változatos panoráma mellett a kényelmesen bejárható terepen számos nevezetesség is látható, amellett, hogy az év nagy részében az erdő üde zöldjében is lehet gyönyörködni.

kekturazzunk061.jpg

Hamar odaértünk a II. világháborúban megsérült Oroszlán-sziklához, aminek a formáját egy kicsit a nevéhez igazították. Az út mentén magasodó dolomitröghöz hasonló darabok az út bal oldalán is fellelhetők, némelyik kicsit mohosan húzódik meg a fák árnyékában. A mészkő mellett a dolomit a másik fő hegységalkotó kőzet a Budai-hegységben, a keményebb anyagból álló nevezetes sziklákból több is található a fővárosban, például a Tündér-szikla, vagy a különleges növény-és állatvilágú Sas-hegy.

kekturazzunk031.jpg

A Kecske-hegyről kanyargós úton értünk Vadaskertbe. A hely nem csak mostanában népszerű, hanem évszázadokkal ezelőtt is az volt, eleink sportolás helyett a gazdag vadállomány miatt látogattak ide. Vadaskert hajdanán Mátyás király által vadászatra használat területe volt. A  mostani Hűvösvölgyi út közepe táján valamikor állt egy Bonfini által is említett vadászkastély, aminek romjai még ma is láthatók.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A túra következő állomása az egykori reptér hatalmas síksága volt, itt egy hosszabb pihenőn töltődtünk fel. A reptér 8 évtizeden keresztül szolgálta ki a kisgépes repülés szerelmeseit, 4 éve már csak kutyasétáltatásra használják, a hangár és a kiszolgáló épületen üresen állnak. Egy közelmúltban született bírósági ítélet alapján lehet, hogy van remény arra, hogy a területet 1933-ban örökhasználatra megkapó Műegyetemi Sportrepülő Egyesület ismét működtethesse a repteret. Most siklóernyősöket láttunk, akik a közeli domboldalról, vagy az Újlaki-hegy csúcsáról indultak és egy-egy kör után a légáramlatok meglovagolva ügyesen ugyanott landoltak.

A befejező etap már ismerő lehetett annak, aki erre teker bátran, hiszen a Kéktúra ezen szakasza már nem csak turista, hanem kerékpáros útvonal is. A terep is barátságosabb, hatalmas szál bükk-és erdei fenyőfák mellett puha talajon haladunk. A 334 méter magas Nyéki hegy oldalában már nyoma sincs a dolomithegység éles köveinek. Egy kicsit lassulva érünk az Ördög-árokhoz, amiben az aszályos időjárás miatt – augusztusban elmaradt a szokásos nyár végi zápor – kevés víz csillan meg, sajnos annál több benne a szemét.

A túrát végül egy fagyizóban zárjuk, aki magával hozta a füzetét az a 7 kilométeres táv legyaloglása után most pecsételhet a Kék Túra füzetébe. A túrát remekül megszervező Kati ezt a távot egész naposra tervezte, így szintidőt most nem írok. Biztosan mondhatom, hogy a túrán, a programokon mindenki remekül érezte magát és a rengeteg napsütésnek is köszönhetően feltöltődve mehetett haza.

A Kék Túrának a budapesti szakasza az, amire érdemes a slow living jegyében egész napot szánni és átvenni egy kicsit az erdő ritmusából.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.