Nőtörténeti séta a Sétaműhellyel

Néhány éve kezdtek elérhetővé válni azok a séták Budapesten, melyek a helyibelieknek kínálnak könnyed ismeretterjesztő programot. Azoknak, akik szívesen nyaralnak, vagy pihennek otthon is, és azoknak is, akiket érdekel a kultúra és a fogékonyak a társadalmi ügyekre. Már több ilyen városi sétát kipróbáltam; legutóbb a Sétaműhellyel a nők egyenjogúságának nyomában jártunk. A séta egyik pontja a Károlyi-kert, aminek történetéről már én mesélek egy kicsit bővebben. Nőtörténeti séta a Pride jegyében.

A Sétaműhely hosszú évek óta, egyre többféle sétát szervez Budapesten. Egy általuk szervezett séta nem csak kikapcsol, hanem lehetőséget ad rácsodálkozni a közvetlen környezetünkben megtalálható értékekre. Arra, hogy emlékezzünk azokra, akik sokat tettek a társadalomért, vagy a társadalom hátrányos helyzetű tagjaiért. Például a nőkért. Magyarországon a nőknek nagyon sokáig nem volt választójoga, vagy nem azokkal a feltételekkel, mint a férfiaknak. A Tanácsköztársaság bukása után a nők választójoga például, sok más feltétel mellett, írástudáshoz volt kötve. Az általános, egyenlő és titkos választójog csupán az 1945. VIII. törvény alapján valósult meg. 

A Mégis hol a nők helye séta olyan nőkről szól, akik mindezek ellenére a kiálltak a nők egyenjogúsága mellett és tettek a nők oktatásáért, kivívták maguknak – és ezzel példát mutattak másoknak -, hogy egyetemek végezhessenek, hogy orvosként és ügyvédként dolgozhassanak. A séta a Váci utcában a Veres Pálné szobornál indul, vezetője Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke, tanár, újságíró.

Veres Pálné – Beniczky Herminként született 1815-ben, a nehéz sorsú lány Veres Pál főjegyző feleségeként vált a magyar nőoktatás múlhatatlan érdemű alakjává. Madách Imrét az Ember tragédiája megírása kapcsán sokan ismerjük, az Akadémiai székfoglalója kapcsán kevésbé. Madách ebben kifejti, hogy “A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre soha nem jut; könnyebben felfog és tanul, de teremtő genius hiával ez emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedik”.  Ezek a mondatok még akkor is tragikusak, ha az abban leírtak jelentősen nem különböznek a reformkor (!) szellemétől.

Veres Pálné 1868. márciusában gróf Teleky Sándornéval együtt megalakította a Női Önképző Egyesületet. A nőnevelés helyzetét kívánta előmozdítani, jelszavuk az volt: Haladjunk! Célul tűzték ki azt, hogy a nőnevelés hiányain segítsenek, valamint a vagyontalan nők önfenntartását lehetővé tegyék. A népiskolai közoktatás bevezetéséről szóló 1868. évi XXXVIII. törvénycikket jegyző Eötvös József közoktatási miniszter ellenezte az iskola létrehozását, Deák Ferenc viszont támogatta. Az iskola, vagy ahogy akkor nevezték az Országos Nőképző-Egylet Tanintézete 1869-ben kezdte meg működését 12 tanulóval. Az iskola, alapításának 11. évében kiadott egy értesítőjéből kiderül, hogy 4 elemi, 4 polgári és 2 felső osztályban akkora már több, mint 150 tanítványuk volt. A felső osztályt elvégző diákok tanítókként dolgozhattak. A lányokat oktató tanoda hamarosan külhonban is híressé vált.
A XIX. század végére az alapítókban megfogalmazódott annak igénye, hogy egy nyolcosztályos, egyetemi tanulmányokra felkészítő – micsoda forradalmi gondolat volt ez akkoriban – leánygimnáziumot alapítsanak. A nevelőnők és tanítónők képzése mellett olyan iskolában gondolkodtak, mely lehetővé teszi a nőknek az egyetem látogatását. A leánygimnázium 1986. szeptemberében kezdte meg működését, I és V. osztállyal. Veres Pálné – Beniczky Hermin unokája halála után, annak emlékére a Zöldfa felépíttette az iskola első saját épületét, melyet később egy második épülettel bővült.
Az épületben ma is oktatás folyik, itt található a Veres Pálné Gimnázium. A gimnázium előterében állandó kiállítás látható a névadó-alapítóról. 

A belvárosi utcákon járva alig árulkodik valami arról, hogy milyen jelentős események történtek az épületekben. A séta során az ELTE jogi karának épülete előtt például azt tudjuk meg, hogy az Ungár Margit volt az első nő, aki ügyvéd lehetett és ő volt az, aki a  diplomáját rózsaszín selyembe burkolva kapta meg. A pergő nyelvű, éles eszű, később büntetőügyekben tevékenykedő ügyvéd férfi kollégáinak diplomája fekete volt. Hugonnai Vilma volt az első orvos a nők közül, akinek diplomáját itthon évtizedekig tartott elismertetni.

Glücklich Vilma pedig az első egyetemet végzett nő volt, aki barátnőjével Bédy-Schwimmer Rózával együtt megalapította a Magyar Feministák Egyesületét. A séta ennek megfelelően érinti azt a helyet is, ahol a megalakult meg a Magyar Feministák Egyesülete. Az általuk kiadott lapból pedig az is kiderül, hogy már 100 évvel ezelőtt is szokás volt egy nő véleményét a külseje alapján megítélni. Ahogy az is, hogy a koedukált oktatás szükségessége, a nemek közötti egyenlőség és a gyermekvédelem már 100 évvel ezelőtt is szívügye volt az erős, bátor és tettrekész nőknek, feministáknak.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A séta egyik pihenő pontja a Károlyi-kert, ahol látszólag kevés nőtörténeti emlék van, de kicsit utánaolvasva a terület történelmének, kiderül, hogy mégis.  A tér sok évszázadra visszatekintő kalandos történetét és történelmi értékét ismerve meglepő, hogy az elmúlt évtizedek optimális területkihasználásra törekvése, értsd beépíteni minden négyztcentimétert mellett ez a tér még megvan és zöldjével, árnyas fáival hűs oázist nyújt a legmelegebb napokon is. 

Károlyi-kert nyáron

A Károlyi-kertet, illetve  területét a régészeti leletek alapján évszázadok óta használja az ember. Árpád-kori leletek alapján már 1000 évvel ezelőtt is lakott volt ez a része a városnak.  Egy részén temető lehetett azonban a török hódoltság végére, ez is, mint Buda és Pest nagy része elnéptelenedett. A Károlyi család birtokába egy hatalmas épülettel egyetemben végül a XVIII. század végén került, a hozzá tartozó csaknem másfél hektáros parkkal együtt. Annak ellenére, hogy a világvárossá növekedő Budapest egyik legforgalmasabb pontján volt található, a nagyközönség, de még a környéken lakók számára sem volt látogatható csak a palota vendégei és lakói tartózkodhattak benne. A terület végül állami tulajdonba került és 1932-től közparkként működik. A Károlyi-kert területe tehát évszázadok óta lakott, a város török kor utáni újbóli benépesedés óta a földjét építkezés, régészet miatt időről-időre felforgatták, így őshonos fajnak, védett élőlénynek nem volt esélye volt megmaradni. A 7625 négyzetméteres terület arra azonban bőven elég, hogy zöldjével, árnyat adó fáival frissítő oázis legyen a lakóházak rengetegében. Ahhoz, hogy ez így legyen, egy kertet meg kell tervezni. A budapesti közparkok tervezése, karbantartása a Főkert feladata, még akkor is ha némely előremutató újításúkat hozzá nem értők, lekaszálják A Károlyi-kertet az Észak-Déli metró építése után kellett újratervezni, mert területének 90%-a felvonulási terep volt, magyarul szinte semmi nem maradt meg az eredeti állapotából.

Az új Károlyi-kert megtervezője Kecskésné Szabó Ildikó, Főkert Tervező Csoportja vezetője volt. Aki kiemelkedő számú tervnek köszönhetően jelentősen hozzájárult Budapest közparkjainak megszépüléséhez. Megvalósult tervei megtalálhatók a városban a Gellért-hegytől a Margitszigetig, de a  nevéhez fűződik például a várbeli Tóth Árpád sétány megtervezése is. Számos könyv szerzője és több kollégája hivatkozik rá szakmai pályafutásuk kapcsán. Munkásságáért Ormos Imre díjjal is kitüntették.

A séta 2,5 óra hosszú. Miközben egy 150 éves időutazáson veszünk részt és ráébredünk, messze még az út vége.

Kapcsolódó linkek, források:
Nőkért Egyesület honlapja
Mégis, hol a nők helye – Sétaműhely séta
A nők választójogának története
Madách Imre Akadémiai székfoglalója
1868.évi XXXVIII.évi törvénycikk a közoktatás tárgyában
Iskolai értesítők: Országos Nőképző-egyesület Veres Pálné leányiskolája, Budapest, 1878
Iskola értesítők: Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné leánygimnáziuma, Budapest, 1896
Iskola értesítők: Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné leánygimnáziuma, Budapest, 1918-1919.
Pesti László – Tarjányi Ferenc: Parkok és kertek Pesten és Budán
Bercsek Péter: Részletek a Margitsziget történetéhez
Csorba Veronika: Mindig a természetes formák inspiráltak

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted

Szitakötő

Kapcsolódó bejegyzés: Játszótértől játszótérig

Ez az éjszaka más, mint a többi – Múzeumok Éjszakája 2021

Múzeumba járni jó, éjszaka múzeumba járni még jobb. Ez a mondat, ha máskor nem is, a Szent Iván éjjeléhez legközelebb eső szombaton megtartott Múzeumok Éjszakáján biztosan igaz. A más időpontban nem látható bemutatók, az alkalomra összeállított programok, a maxi vagy mini tárlatvezetések és az, hogy jóval a nyitvatartási időn túl lehet barangolni a kiállítótérben biztosan különlegessé teszik ezt az estét. Éppen ezért a Múzeumok Éjszakája nekem mindig is az kedvenc nyári program volt. Színes és személyes ajánló következik, különleges képekkel.

A Múzeumok Éjszakája egész éjszakás kulturális programsorozatot 2003-ban rendezték meg első alkalommal. „Ez az éjszaka más, mint a többi” – így hangzott a program szlogenje, és valóban. A legnépszerűbb években a város szinte pezsgett, tömegek keltek útra és vándoroltak programról, programra, múzeumról, múzeumra. A pezsgés nem túlzás, 2010-ben például országosan 500 ezer karszalag kelt el, félmillió ember választotta azon az éjszakán programként a múzeumlátogatást. A megnövekedett utasforgalmat a BKV-nak is észrevette,  helyzetre jól reagálva plusz járatokat indítottak, ingyenessé tették a tömegközlekedést. 

Nekem a 2008-as volt az első Múzeumok Éjszakája, amin részt vettem – a korábbi években mással voltam elfoglalva –  természetesen hol máshol lettem volna a családdal, mint Budai Várban és a Gyermekvasúton.

Múzeumok Éjszakája 2008
Budai Vár

Az idén is alaposan felkészültem a látnivalókból és programokból a honlapról. A rengeteg helyszín közül végül Óbudára esett a választásom, mert ott több, számomra érdekes helyszín található egymáshoz közel. Azt pedig sejtettem, hogy mivel nem belváros és nem Budai Vár, olyan sokan azért nem lesznek.

A Magyar Vendéglátóipari és Kereskedelmi Múzeum az egyik kedvenc múzemom, már csak szakmai érdeklődés miatt is. Évekkel ezelőtt már jártam, jártunk itt Múzeumok Éjszakáján. A múzeumnak otthont adó épületben egykor Krúdy Gyula is élt, erről tanúskodik egy emléktábla is. A múzeumjárást ennek megfelelően az Így isztok ti, mini tárlatvezetéssel kezdtem. Németh Ádám múzeumpedagógus előadása szubjektív, magával ragadó volt. Még úgy is, hogy én például egyáltalán nem iszom alkoholt. A bor és a fröccs között pedig a hazai Pepsi gyártásról és a kalandos szocializmus korabeli cserekereskedelem volt a téma.

Később megnéztem az általam szintén nagyon várt  Fiume – Kapu a nagyvilágra című kiállítást. A város virágkorát, iparát bemutató tárlatvezetés, dacára a teremben uralkodó trópusi klímának, érdekfeszítőnek tűnt. Mindent megtudhattam erről városról, már ami az Osztrák-Magyar Monarchia-beli időszakot illeti. Maga a tárlat nem túl nagy, egy terem mindösszesen, de a kiállított darabokról rengeteg információ áll rendelkezésre. Számos érdekesség mellett volt szó a vasút megépítéséről, a kőolajfinomító mesés osztalékáról, beruházások azóta sem látott volumenű megtérüléséről, sőt a Titanicról is.
Aki szeretné megismerni ennek a városnak mindennapjait, iparát és kereskedelmét, az mindenképpen keresse fel a kiállítást, ami a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal együttműködve valósult meg és október 31-ig látogatható.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A múzeum udvarán meglepetésként a Honvéd Kerékpáros és Hagyományőrző Egyesület tagjai idézték meg tengerésznek beöltözve a száz évvel ezelőtti, a Monarchia végén történt eseményeket. Több, mint 100 évvel ezelőtt süllyedt el a legnagyobb magyar építésű hajóként számon tartott SMS Szent István tengerjáró. A Ganz-Danubius gyártelepén készített és 1915-ben szolgálatba állított hajó nagy tűzerővel rendelkezett, amit sajnos szinte nem is volt alkalma használni. A Múzeumok Éjszakáján bemutatták robosztus ágyúinak tűzerejét, természetesen nem a gyakorlatban. Ami az egyik fotón elsőre egy hatalmas fém malomkeréknek tűnik az valójában a lövegcső huzagolt acélból és öntöttvasból készült  metszetének replikája. A bemutatót Lajta Monitor egyenruhájába öltözve tartotta a legénység. A most már múzeumként hadihajó éppen nem látogatható,  a cikk végén egy fotón látható. Egy korábbi Kulturális Örökség Napok során bejártam azt is. A bemutató és a „legénység” felkészültsége remek volt. A katonai hagyományőrzés fontos része örökségünknek. Leginkább arra kell, hogy emkéztessen bennünket, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokat békésen használjuk fel és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a múlt borzalmai ne ismétlődhessenek meg.

A éjszaka már nem volt fiatal, amikor odaértem a másik választott helyszínhez, az Óbudai Zsinagógához. Ezt az épületet már nagyon szerettem volna belülről megnézni, azóta mióta megtudtam, hogy a kívülről is szemmel láthatóan vallási helynek tervezett hatalmas épület belülről egy raktár. A Nyitott Zsinagógák éjszakája csatlakozott a Múzeumok Éjszakájához, így ezen a hétvégén szombaton több budapesti zsinagóga is megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt. Az Óbudai Zsinagóga épülete idén 200 éves és gyönyörű. Finoman és szépen felújított, méltó fényében ragyog ismét. Az épületet Landherr András tervezte, a hat korinthoszi oszloppal övezett bejárat a Hármashatár-hegyre tekint.

A felavatás után több, mint 100 éven keresztül zsinagógaként működött, majd a  hívek állítólag csekély számára hivatkozva a Magyar Állam tulajdonába került. Textil Műszaki Múzeum lett belőle, majd az akkor még létező Magyar Televízió tulajdonába került. Szóval, nem túlzás  azt mondani, hogy ez az épület nagyon hányatott sorsú volt az utóbbi évtizedekben. Hiszen forgattak itt mesefilmet és vetélkedőt és talán még archívumot is kialakítottak. Végül 11 évvel ezelőtt újraavatták a zsinagógát és azóta eredeti pedig feladatát betöltve, egyre gyarapodó közösséggel működik. 

A járvány kitörése óta az egyik első nagyobb kulturális program, ami a lehetőségekhez képest – szerintem – elég jól sikerült. Habár a maszk, a védettségi igazolvány, a rengeteg kézfertőtlenítő, a sokak mellől hiányzó emberek, a felirat a karszalagon  emlékeztetett arra, ez még/már nem az a Múzeumok Éjszakája, mint egykor, akár a pandémia előtt volt.

Ettől függetlenül, jó volt kimozdulni, régi és új arcokkal találkozni.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted

Képgaléria

Múzeumok Éjszakája 2008 – Filmvetítés a Gyermekvasúton
Így isztok ti – az első hazánkban palackozott Pepsi Cola
Fiume – Kapu a Nagyvilágra Időszaki kiállítás
Fiume – Kapu a Nagyvilágra
A Kőolajfinomító által készített kőolajpárlatok (részlet)
SMS Szent István hajó fegyverzet, lövegcső replika
A rovátkák vagyis a huzagolás a lövedék megpörgetésével a pontosabb célzást tette lehetővé.
Kulturális Örökség Napok 2018.
Az Országház előtt horgonyzó Lajta Monitor Múzeumhajó