Lépcsős túra a János-hegyen

A Budai Zöld túra egyik, a Városmajorból induló szakaszán nyolc kilométeren és ezer lépcsőn keresztül vezetett az út felfelé. Aki szeret lépcsőzni, annak ez a Normafánál végződő út jó bemelegítés lehet egy Zugliget, Erzsébet-kilátó távhoz. Idei egyik első nyári túrám képgalériás beszámolója következik.

A Libegő és Zugliget közötti távot az elmúlt években többször is megtettem, a János-és Tündér-hegyet sűrűn behálózó utaknak köszönhetően változatos módon. Volt, hogy a kanyargós ösvényeken a lehető leghosszabb úton ereszkedtem le a hegyről, de az is megtörtént, hogy szinte végig lépcsőn haladtam lefelé. A legutóbbi alkalommal viszont úgy gondoltam, hogy Zugligetből indulok el a János-hegyen felfelé, végig a zöld háromszögön. A kiindulási pont az egykori Zugligeti lóvasút végállomás volt, erről a szépen felújított és azóta újabb funkcióval bővülő épületről már írtam korábban. A tábla szerint az útvonal mindössze 3,7 km hosszú és 45 perc alatt leküzdhető, a szintemelkedés pedig mindössze 270 méter.

09_kilatas_tunder-szikla_1.jpg

A több hetes home office és a 30 fok felletti hőmérséklet miatt úgy gondoltam, nem feszegetem a határaim, ahol lehet, a lankásabb emelkedőket választom. A túrát így a zöld háromszög vonalán kezdtem el egy kilométert megtéve a Zugligeti úton, majd egy lépcsősor után már az erdei talajt taposta a lábam. Lassan de biztosan nyílt kilátás a városra és a szemben lévő szinte bevehetetlen meredekségű Hunyadoromra. A zöld sáv és a zöld háromszög találkozásánál ráfordultam a Tündér-sziklához vezető lépcsősorhoz, ami első ránézésre úgy néz ki, mintha óriásoknak tervezték volna. A talaj és terepviszonyok miatt 50-60 cm magas lépcsőkön ettől függetlenül jól lehet haladni, a bal oldalon lassan előbukkanó Normafa és a zöld számtalan változatát megmutató panoráma miatt azért meg is lehet állni. Mondjuk volt annyi szúnyog, hogy nem akartam gyakran megállni, keveset is fotóztam. A pulzusemelő lépcsősor után a meredek sziklafalként elém tornyosuló Tündér-szikla lábánál szusszantam egy kicsit. Innen azért hiányzik egy-két pad és jó lenne a spontán tűzrakóhelyet is karban tartani. Innen a zöld háromszög egy rövidebb sík szakasz után kis falépcsőkön, a hegy bal oldalán vezet fel a Tündér-szikla csúcsához. A túrámat én viszont nem ezen az úton, hanem a hegy jobb oldalán kialakított lépcsősoron folytattam, így kevesebbet gyalogoltam, cserébe rövidebb távon nagyobb volt az emelkedő és gyérebb a szúnyogpopuláció. A szorgalmas hegymenet mellett nem felejtettem el a lombok közül is nagyszerűen látható budapesti panorámát megörökíteni, iránytól függetlenül lefelé és felfelé is magával ragadó. Nem túl gyors tempóban értem el a Tündér-szikla csúcsához, ami a túrának a mindössze a második kilométere volt, hát egy kicsit többnek érzetem.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A Normafa és János-hegy területei rehabilitációjának köszönhetően a Tündér-szikla és a Tündér-hegy csúcsa közötti talán száznéhány méter hosszú úton most már egy kapaszkodós, murvás lépcső van. Ami egyrészt megnyugtató, mert talán kevesebb az esély, hogy egy hegyikerékpáros szembe jön, másrészt, habár az eddigi útvonalakhoz képest sokkal könnyebb volt ezen haladni, nekem azért hiányzott a rönkökből épített régi lépcső.

A Tündér-hegy csúcsára érve konstatáltam, hogy a vizem felfelé elfogyott, így végül a Tündér-hegyi kőfejtőnél üldögélve úgy döntöttem, hogy sem a most már piros háromszöggel jelölt a kőfejtő felett is elhaladó úton, sem pedig a hosszabb, de kellemes emelkedésű zöld háromszög útvonalon nem fogok továbbmenni. Helyettük a végig aszfaltos Tündér-hegyi utat választottam és kényelmes tempóban lesétáltam a Szépjuhásznéhoz. A túra így mindösszesen 4 kilométer hosszú lett, 190 méter szintemelkedéssel. Azt végül nem tudtam meg, hogy a János-hegy hány emelet magas, azt viszont igen, hogy a Tündér-hegy 26.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

A túra és a Zugliget-Libegő közötti táv fotói ebben a képgalériában tekinthetők meg.

 

 

 

 

A Tündér-szikla, ahogy még soha nem gondoltál rá

A blog tavalyi évét a Budai-hegységben készült legszebb fotóinkból összeállított naptárral zártuk. Így az is megismerkedhet a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket. A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januárifebruárimárciusiáprilisimájusijúniusijúliusiaugusztusiszeptemberi és októberi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról.

calendar_hu_201811.jpg

A novemberi naptár fotója 2008. november 1-jén készült, amikor egy kellemesen meleg őszi napon Zugligetből elindultunk fel a Normafához, majd onnan a kisvasúttal vissza Hűvösvölgybe. A fotók tanúsága szerint olyan meleg volt, hogy aznap kabát sem kellett a túra nagy részében.  Habár idén is végigjártuk november elsején egy részét a távnak, most mégis a 2008-as túrát idézzük fel. Olyan szépek voltak akkor az őszi erdő színei, hogy kár lenne 10 év után nem elővenni őket. Közben teszünk egy kis időutazást néhány panorámás Budapest fotóval.

A Budai-hegység számos pontján vannak a tájból kiemelkedő szikladarabok, magányos, változatos formájú kövek. Ezek közül én a Tündér-sziklát ismertem meg legelőször, a jellegzetes alakja után a neve is megtetszett, nem véletlenül. A sok-sok évvel ezelőtti kirándulásokról nem készítettem fotókat, de mivel az első túra óta rendszeresen visszatérek, visszatérünk a sziklához, pontosan felismerhető, hogy milyen sokat és milyen gyorsan változott a terület az eltelt évek alatt.  Bárki számára, aki rendszeresen túrázik arrafelé, könnyedén nyomon követhető, hogy az 1977 óta természetvédelmi területként nyilvántartott területen hogyan áll vesztésre a természet. Hogyan porlad a kelleténél jobban a nem csak turistabakancsokkal koptatott dolomitos kőzet, tűnnek el a lépcsősorok és süllyednek a turistautak. 

A Budai-hegység alapját triászban a területet borító sekély és meleg Thetys-tenger élőlényeiből származó üledékből kialakuló mészkő és dolomit képezi. Az évmilliók alatt képződött jelentős mennyiségű és vastagságú kőzetben ezek nyomai mai is több helyen fellehetők. A többféle kőzetből álló területen a miocén kor elején törések alakultak ki, változatos formájú hegység alakult ki. Az ezután bekövetkező eróziós folyamatok következtében nyerte el mai formáját a Budai-hegység néhány jellegzetes kőformája, többek között a Tündér-szikla is.   A mészkő és dolomit egyaránt a karbonátok családjába tartozó egyásványos üledékes kőzetek, összetételük legalább 90%-a kalcium-karbonát, illetve kalcium-magnézium karbonát. A legkevésbé kemény ásványok közé tartozó mészkő színe a benne lévő további anyagok miatt változatos színű lehet. Gyenge savas közegben oldódik, üregekbe alakulnak ki benne és a beáramló nagyobb keménységű hordalék erősen koptatja. Rideg és állékony kőzet, a mészkőbarlangok hosszabb ideig megmaradnak. A mészkőnél keményebb dolomit színe szintén változatos lehet, a szennyezőanyagoktól függően. Az ásványok keménységét kifejező Mohs-skálán 3,5-4 az értéke és savakban is rosszabbul oldódik. A dolomithegységekre nem jellemzőek a barlangok. Évmilliók után most az ember alakítja drámai gyorsasággal a környezetét.

20181208_tunder09.jpg

A túrára az éppen 2008. szeptembere óta közlekedő 291-es busz végállomásától indultunk el és az enyhén emelkedő Zugligeti úton elsétáltunk az 1847-es Dűlőkeresztelőnek helyet adó, mára jelentősen kibővült és iskolaként működő épületig. Zugliget évtizedek óta népszerű a kikapcsolódásra vágyók körében és számtalan módon lehet bejárni ezt a területet, néhány útvonalat ITT ajánlottunk. 

20181208_tunder01.jpg

Egy kicsivel az épület előtt a Zugligeti útból nyílik a Disznófő út, amin végig haladva végül a romantikus hangulatú, zsákutcaként végződő Szilassy úton ballagtunk tovább.

20181208_tunder02.jpg

Az itt található Disznófő forrás már akkor is körbe volt kerítve, a terület is talán rendezettebb volt, mi a kerítés mellett elhaladva meg sem álltunk a Normafáig.

20181208_tunder03.jpg

A késő őszi erdő színei mindig magával ragadók és az akkor a szürkületbe hajló délutánon különösen ragyogók voltak a fák. Néhány fotó a látható panorámáról, a képre kattintva galéria nyílik.

A kék jelzés érintésével elbóklásztunk a Normafa megállóig, ahol a 4 kilométeres séta után pont elcsíptük az Gyermekvasút egy délutáni szerelvényét és visszavonatoztunk Hűvösvölgybe. A túra 4-5 kilométerét pontosan 3 óra alatt tettük meg, szóval nem haladtunk túl gyorsan.

20181208_tunder10.jpg

Az idei évben az időjárás nem volt olyan kegyes hozzánk és a felhős ég nem sok jót ígért. A Zugligeti úton a zöld háromszög jelzés egy lépcsőn az Erdei úton folytatódik.

Habár a Tündér-sziklán messziről nem látható sok változás, a hegyből lemorzsolódó apró dolomitdarabkák az utat és a lépcsőt teljesen beterítik. A szikla messziről hatalmasnak és lerombolhatatlannak tűnik, de a hegy lábánál rendre összegyűlő kődarabkák jelzik, fogy a hegy.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

Panoráma túra

A blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket.

A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisimájusi, júniusi  és júliusi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról. A Forest & Fruit Naptár 2018 augusztusi fotója a Budapesti panorámát örökíti meg a hegyvidék egy másik nevezetességéről, a Libegőről. A fotó 7 évvel ezelőtt 2011 augusztusában készült. Idén, a harmadfokú hőségriadó idején nem tűnt valószínűnek, hogy napra pontosan lelibegjünk a hegyről, pedig mi készültünk és a panoráma tényleg megunhatatlan. calendar_hu_201808.jpgAmíg a Budai-hegység más tájai el nem csábítottak, éveken keresztül kedvencünk volt a most ajánlott túraútvonal, ami ideális egész napos program, ha az időjárás kegyes hozzánk. Hűvösvölgyből indulunk és Zugligetbe érkezünk, a köztes távon pedig a Budai-hegység különböző pontjairól gyönyörködünk a beépült és a beépítetlen tájban. Ha úgy választjuk meg az útvonalat, nem kell sokat gyalogolni, mert a táv egy részét vonatozunk, a másik részén meg libegünk.

 Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A túra első szakaszát a Hűvösvölgyből induló a Gyermekvasúttal tesszük meg, a Szépjuhászné, vagy a János-hegy megállóig. A kisvasút hűvösvölgyi végállomása 235 méter magasan fekszik, a Hárs-hegy megálló 300, míg a Szépjuhászné megálló 350 méter magasan van. A keskeny nyomtávú vonalon a dízelmozdonyok erőltetett hegymenetben kúsznak fel a magasan fekvő nyeregre miközben áthaladnak egy patkó alakú alagúton. Az első panorámás hely, ahol a 20 kilométer/órás sebességről lassító vonatról érdemes szemlélődni (ügyesebben fotózhatnak is), a Hárs-hegy és Szépjuhászné megálló között található kilátókanyar.

A Szépjuhászné megállótól a 490 méter magasan fekvő Libegőhöz az Erzsébet kilátón keresztül a piros jelzésen jutunk el, egészen pontosan 2,5 kilométer gyaloglás után. Ezt a túrát már több alkalommal javasoltuk, rövid, változatos terepű, panorámás séta, ami többször keresztezi a János-hegyi és a Tündér-hegyi utat.

20180907_panoramatura01_2.jpg

A lombok közül néhány helyen rátlátni a környező hegyekre és a rajtuk lévő kilátókra, levelek közül itt éppen Kaán Károly kilátó tűnik elő.

Béka-tó

Aki kevesebbet szeretne gyalogolni, az a 410 méter magasan fekvő János-hegy megállónál szálljon csak le. Az idáig tartó utazás során a vonatból kitekintve megcsodálhatjuk a Budapest nyugati szomszédságát, a közeli és távolabbi településeket, hegyeket és a fákkal borított, az ősszel egyre színesedő tájat. A kisvasút megállójából egyhén emelkedő úton, a piros jelzésen jutunk el a Libegőhöz, kicsit több, mint egy kilométeres séta után. Útközben megnézhetjük a hegy oldalán található parányi Béka-tavat, amelyet egészen érdekes módon az év egy részében nádas övez.

20180907_panoramatura02_2.jpg

Mivel sokáig ez volt az egyik kedvenc túraútvonalunk, az elmúlt évek alatt számtalan képet készítettünk az erdő változó arcáról és az ember által okozott változásokról. Általános tapasztalatunk, hogy a Budai-hegységben a turista jelzések jól nyomon követhetők, eltévedni csak nagy igyekezettel, a kijelölt útvonalról letérni pedig csak szándékosan lehet. Annak ellenére, hogy a Budai-hegységben számos jelzett kerékpárút, a János-hegyen pedig változó minőségű aszfaltos műút van, egyre többen tekernek önfeledten az erdőben úgy, hogy védett növényeket letarolva alakítanak ki járatokat az erdő aljnövényzetében. Persze nem lehet minden védett növény és állat mellé természetvédelmi őrt állítani, de ha eltűnik az erdő aljnövényzete, majd az erdő, akkor nem is lesz mit védeni. A kerekek alatt kikopó aljnövényzet helyét hamar átveszik a csupasz sziklák, ugyanis a csapadék a kerekek nyomvonalában talál utat magának sodorja magával a vékony erdei talajt. Az arasznyi keréknyom néhány év alatt méteres, kopár csapássá szélesedik, így lesz lesz egyre nagyobb területen tarra koptatva a hegy.

20180907_panoramatura06_3.jpg

Számtalan kanyargós lépcső után érünk fel a Budai-hegység sziluettjétől elválaszthatatlan Erzsébet kilátóhoz, aminek a legfelső szintjéről 360 fokban lehet szemlélődni. A korábban készült fotón nem csak Széchenyi hegy, a fákkal borított hegyoldal és a zöldellő Normafa látható, hanem az is, hogy a János-hegy fáinak még erősödnie kell. 

20180907_panoramatura03_2.jpg
 A Libegő előtti területet idén megújítják; remélhetőleg eltakarítanak valamennyit az évek alatt idekerült betonból, aszfaltból és murvából. Jó lenne, ha Budapest egyik szó szerint is kiemelt helyen fekvő természetvédelmi területe zölden újulna meg. Aki követi ezt a panorámás túraútvonalat, a bejegyzés fotói alapján szemügyre veheti, hogy mennyit változott a János-hegy és környezete az elmúlt években. 

A Libegő nyitva tartását érdemes megjegyezni, ugyanis augusztus 31-ig 19 óráig, szeptember 1-től viszont 18 óráig van nyitva. Így maradtunk mi le az idei nyári libegőzésről. Ha már így alakult, kipróbáltuk a régóta bakancslistás zöld háromszög jelzést és megtoldottuk néhány kilométerrel a tervezett távot.

20180907_panoramatura04_2.jpg

A bejegyzés egyetlen idén készült fotóján látható, hogy milyen a panoráma az út felénél 390 méter magasan. Innen a Tündér-hegy felé véve az irányt lelépcsőztünk a Tündér-szikla mellett, majd a zöld sáv jelzésen balra fordulva a Csiga úton értünk le a Libegőhöz, ahonnan a 291-es busszal indultunk el hazafelé.

Összesen kicsit több, mint 5 kilométer lett a megtett táv, az emelkedők, majd a lépcsők miatt kellemesen fárasztó kiránduláson.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted:

 

A választás szabadsága

Egy kirándulás során soha nem lehet tudni, hogy az adott útvonal milyen meglepetéseket és élményeket tartogat. Az erdő szélén a turistajelzésre pillantva még ismeretlen terep előtt állunk, a térkép persze segít valamennyit, de magunk fogjuk megtapasztalni, hogy mit rejt az erdő, ha rálépünk az útra. Magunknak kell majd utólag bevallani, hogy jó döntést hoztunk, amikor azt választottuk amit, nem bántuk meg a döntésünket, és valóban jó élményekkel gazdagodva, feltöltődve térünk haza.

calendar_hu_201804.jpg

Valahogy ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor összeszedegettem a Forest&Fruit Naptár 2018 áprilisi fotójához kapcsolódó blogbejegyzéshez az anyagokat. Az blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy-egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi, ezért úgy döntöttünk, hogy idén a túráink során felkeressük azt a helyet, ahol a naptárkép készült és szemügyre vesszük a kép készítése óta történt változásokat.

Az április fotón a Budai-hegység jellegzetes és nagyon különleges természeti képződménye van, a Tündér-szikla, melyet a 291-es busz végállomásából fotóztam le, pont egy évvel ezelőtt. 2017-ben is napsütéses volt április eleje, pont, mint idén, a különbség csak a hőmérsékletben jelentkezett. Míg tavaly már érezhető volt a meleg hatása, ébredezett a természet, rügyeztek a fák, addig idén ennek alig volt jele. A sokáig elhúzódó tél és a makacsul vissza-visszatérő hideg miatt a fákon alig volt rügy és az erdőben is csak a tavaszi lágyszárú növények és a kecskerágó bontogatták virágaikat. Nem javította a hőérzetet az olykor feltámadó szél sem, ami miatt ajánlott volt óvatosnak lenni az erdőben.

A Tündér-szikla a 386 méter magas Tündér-hegy kelet-északkeleti oldalában álló, onnan toronyszerűen kiemelkedő dolomitkő képződmény. Könnyen megközelíthető éppen ezért kedvelt a kirándulók körében. Növény és állatvilága miatt évtizedek óta része a Budai tájvédelmi körzetnek. A terület védettsége miatt és a szikla porlódása miatt nem ajánlatos felmászni rá, legyen a lehetőség bármilyen csábító.

20180407_avalasztasszabadsaga04.jpg

Az osztrák-magyar monarchiában a Buda határában fekvő területeknek német neve volt, de Döbrentei Gábor királyi tanácsos kezdeményezésére ezeket a neveket magyarosították. Így lett Sauwinkel Zugliget, Krutzenwinkel Kurucles, Dreihotter pedig Csillebérc. Az 1847-ben megtartott dűlőkeresztelőn az Am Himmel nevet viselő hely megkapta a Tündér-szikla nevet.

A Tündér-hegy és a János-hegy oldalán több egymással párhuzamos túraútvonal is van, melyeken keresztül bebarangolhatjuk Zugligetet. Időjárástól és a rendelkezésre álló időtől függően többféle túra közül lehet választani, ha a Zugligeti úton lévő egykori Lóvasút végállomáson elindulunk a zöld háromszög jelzésen és célnak a 155-ös autóbusz végállomását határozzuk meg.

Az 1. túra egy részét már bemutattuk, de akkor a zöld háromszög jelzés után a zöld sáv jelzésen folytattuk a gyaloglást.  Most ne ijedjünk meg a lépcsőktől, vegyünk egy nagy levegőt és vágjunk neki a felfelé vezető útnak. Egy rövid, de annál meredekebb lépcsőzés után – itt a lépcsőket óriásoknak tervezték – meg is érkezünk a Tündér-szikla lábához.

20180407_avalasztasszabadsaga03.jpg

Tényleg pár lépés és magunk mögött tudhatjuk a város zaját, elénk tárul egy kis tisztás és már felettünk magasodik a dolomitképződmény. Innen a már egyenesen vezet lefelé egy jól járható turista út, a zöld jelzés és nagyjából 1 kilométer séta után ki érünk az erdőből. Az aszfaltos úton felfelé elhaladunk a Tücsök rét, majd az egykori OPNI épület mellett és már ott is vagyunk a 155-ös autóbusz megállójában. Legutóbb idén februárban voltunk ezen a távon – és ahogy a képekből kiderül, az előző években még néhányszor. Most egy kevés hóban és még kevesebb panorámában volt részünk a köd miatt. Frissítő, de alig 2 kilométeres, rövid túra, erős emelkedővel az elején és enyhe lejtővel a végén.

 

20180407_avalasztasszabadsaga01.jpg

A 2. túra során szintén nem ijedünk meg a lépcsőktől és nem is állunk meg a Tündér-szikla lábánál, hanem a hegy oldalában kialakított lépcsőkön felmegyünk a Tündér-szikla tetejéhez. Ehhez már egy kicsivel több lendület kell, hiszen csaknem 40 méter szintemelkedést kell leküzdeni. Az elénk táruló panoráma miatt megéri erőfeszítést tenni. Ha kifotóztuk magunkat, akkor a málló kövekkel borított vezető úton induljunk el lefelé. Az út a kövek miatt lefelé csúszhat, ezért óvatosan haladjunk, aztán ismételt lépcsőzés – most lefelé – után az első és a második túra útvonala itt találkozik, átérünk a zöld jelzésre, majd a már említett aszfaltos útra.  Kicsivel több, mint 2 kilométeres túra, kicsit nehezebb terepen, lépcsőkkel. 

20180407_avalasztasszabadsaga02.jpg

A 3. túra egy hosszabb és kalandosabb gyaloglást ígér, ugyanis a Tündér-szikla elérése után újabb erőt gyűjtve tovább lépcsőzünk, fel egészen a Tündér-hegy csúcsára. A megteendő táv hossza nagyjából 600 méter és közben 80 méteres szintemelkedést kell leküzdeni. Ha tetszett a Tündér-sziklától elénk táruló panoráma, érdemes hátra pillantani lépcsőzés közben, a feltűnő Hármashatárhegy és Budapest panorámája is tetszeni fog. Ha elértük a Tündér-hegy csúcsát és tovább haladunk az erdőben hamarosan ismét egy aszfaltborítású úton találjuk magunkat, a Tündér-hegyi úton, amin balra fordulva haladunk tovább.  A túrának a további része már ismerős lesz, ugyanis leánykökörcsinek után kutatva már jártunk errefelé.  Sőt, télen is.  A túra során elmegyünk egészen a Tündér-hegyi út végéig, majd a Kossuth-szobornál, ahol a zöld jelzés keresztezi az utat elindulunk lefelé. A Disznófő-forrás és a romokban álló Disznófő étterem, majd a Tücsök-rét után érünk el a 155-ös autóbuszhoz. Ez egy 4 kilométeres túra, erős emelkedőkkel, változatos terepen és sokféle látnivalóval.

Mivel Zugliget a János-hegy északi-északkeleti oldalán fekszik, bármelyik túra jó választás lehet még melegebb időben is, nem csak kora tavasszal. Reméljük, ezzel a háromféle útvonallal kicsit meg tudtuk mutatni, hogy milyen változatosság rejtőzik a nem is olyan távoli Budai-hegyekben. Hiszen már a 19. században is annyira kedvelt volt Zugliget, hogy megérte villamosvonalat létesíteni az ide kirándulók kiszolgálására.

A választás csak rajtunk múlik.

Hegyre fel, hegyen át

A Budai-hegységben lévő számtalan túraútvonal bőséges választékot nyújt mindenkinek, aki hosszabb vagy rövidebb kirándulásra vágyik. Sőt, az útvonalakat lehet egymással kombinálni, így csaknem végtelen számú lehetőség van előttünk, ha kirándulni, feltöltődni szeretnénk. Mi az egyik hétvégén egy olyan túrát választottunk, ahol egy kis emelkedő után hosszabban lehet sétálni az erdőben. A kiránduláson a Zugligeti úttól a Tündér-hegyen és a János-hegy északi oldalán gyalogoltunk át egészen a Budakeszi útig. Az egyetlen nehézséget a sáros talaj jelentette, de ha esik a hó, vagy szárazabb az idő ez nem jelent problémát, cserébe a kilátás és a táj igazán nagyszerű.

A túra elején a zöld háromszög jelzést követtük, ami a Zugligeti úton lévő egykori Lóvasút végállomáson indul. Érdemes elidőzni itt és megnézni a közelmúltban gyönyörűen felújított és a mellé felhúzott épületet is. Utóbbi a Helytörténeti gyűjteménynek ad helyet. A nem olyan régen még romosan csúfoskodó épültet alaposan átformálták, tetszetősen egyterűvé alakították. A tavalyi megnyitó óta már számos rendezvény volt itt kicsiknek és nagyoknak is. A rendezett környezetben bármikor jó megpihenni, hallgatni a természet hangját és beletörődni, hogy villamos már nem fog erre járni.

A Zugligeti úton az enyhe emelkedőn felfelé haladva előbb elértünk a busz végállomásához, majd az út túloldalára érve a Libegőhöz. A jelzés a kemping bejárat mellett bal oldalon folytatódik, végig a járdán maradtunk, előbb átkeltünk a kemping felett átívelő hídon és vetettünk egy pillantást vetve az egykori villamos végállomásra, majd a néhány száz méter után konstatáltuk, hogy most pedig lépcsőzni fogunk. Bizony a jelzés a Zugligeti útról egy lépcsősorra vezetett és már bent is voltunk az erdőben. Lassan, komótosan haladtunk felfelé, a levéltelen fák miatt elég jó volt a kilátás a környező hegyekre és a városra is. Nyáron ettől sokkal kevesebbet lehet látni a lomboktól. Aztán ez erdő csendjét hirtelen egy régi Ikarusz busz tört meg, a meglepetésből ocsúdva sikerült felvenni pár másodpercet, ahogy a többévtizedes jármű megküzd az emelkedővel. Mi is megküzdöttünk a hosszú emelkedővel, ami után a zöld háromszög jelzés egy meredek emelkedőben és lépcsősorban folytatódott és ha úgy terveztük volna, a Tündér-sziklán keresztül elmehettünk volna egészen az Erzsébet-kilátóig, ugyanis háromszög jelzés mindig valamilyen csúcs felé vezet. De nem úgy terveztük.

20180216_hegyrefel01ff.jpg

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A Tündér-szikla alatt találkozik ugyanis a zöld háromszög, a zöld sáv és a zöld kör jelzés és mi átváltottunk a zöld sávra, ami a annak a Budai Zöldnek a része, ami a Szent Gellért téren kezdődik. Mivel ebben az évben dokumentáltan végig járjuk Budai Zöldet, adódott az alkalom, hogy megnézzük, milyen a jelzés János-hegyen átvehető szakasza. Most leginkább sáros volt, de még így is lenyűgözően szépnek tűnt az erdő. Hatalmas fák, most éppen kevés aljnövényzet és alkalmanként pompás panoráma.

20180216_hegyrefel02ff.jpg

Az út vezetett kicsit felfelé, kicsit lefelé és pont mire belefeledkeztünk volna a gyaloglásba, le is ágazott a zöld körről és a Budakeszi út felé kellett vennünk az irányt. Ha eddig nem is, most lett igazán fontos, hogy körültekintően lépkedjünk, mert hó ugyan nem volt, de a sáros ázott talaj lefelé is tartogathatott volna meglepetést, ha nem figyelünk. Így a legutolsó lejtőn nagyjából egy csiga sebességével araszoltunk lefelé és éreztük a combizmainkban, hogy edzésbe lendültek. Kevéssel a Dénes utcai buszmegálló felett bukkantunk ki az erdőből, ahol balra fordulva kényelmes tempóban elsétáltunk felfelé a következő buszmegállóig. Egy kényelmes, üdítő nagyjából egy órás sétát tudtunk magunk mögött, ezen a napsütéses téli-tavaszi februárban.

A zöld sáv jelzés a Szépjuhászné megállónál megy át a Budakeszi úton és folytatódik a Hárs-hegyen, amiről már korábban írtunk egy másik bejegyzésben, ami IDE kattintva olvasható.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.