Lépcsős túra a János-hegyen

A Budai Zöld túra egyik, a Városmajorból induló szakaszán nyolc kilométeren és ezer lépcsőn keresztül vezetett az út felfelé. Aki szeret lépcsőzni, annak ez a Normafánál végződő út jó bemelegítés lehet egy Zugliget, Erzsébet-kilátó távhoz. Idei egyik első nyári túrám képgalériás beszámolója következik.

A Libegő és Zugliget közötti távot az elmúlt években többször is megtettem, a János-és Tündér-hegyet sűrűn behálózó utaknak köszönhetően változatos módon. Volt, hogy a kanyargós ösvényeken a lehető leghosszabb úton ereszkedtem le a hegyről, de az is megtörtént, hogy szinte végig lépcsőn haladtam lefelé. A legutóbbi alkalommal viszont úgy gondoltam, hogy Zugligetből indulok el a János-hegyen felfelé, végig a zöld háromszögön. A kiindulási pont az egykori Zugligeti lóvasút végállomás volt, erről a szépen felújított és azóta újabb funkcióval bővülő épületről már írtam korábban. A tábla szerint az útvonal mindössze 3,7 km hosszú és 45 perc alatt leküzdhető, a szintemelkedés pedig mindössze 270 méter.

09_kilatas_tunder-szikla_1.jpg

A több hetes home office és a 30 fok felletti hőmérséklet miatt úgy gondoltam, nem feszegetem a határaim, ahol lehet, a lankásabb emelkedőket választom. A túrát így a zöld háromszög vonalán kezdtem el egy kilométert megtéve a Zugligeti úton, majd egy lépcsősor után már az erdei talajt taposta a lábam. Lassan de biztosan nyílt kilátás a városra és a szemben lévő szinte bevehetetlen meredekségű Hunyadoromra. A zöld sáv és a zöld háromszög találkozásánál ráfordultam a Tündér-sziklához vezető lépcsősorhoz, ami első ránézésre úgy néz ki, mintha óriásoknak tervezték volna. A talaj és terepviszonyok miatt 50-60 cm magas lépcsőkön ettől függetlenül jól lehet haladni, a bal oldalon lassan előbukkanó Normafa és a zöld számtalan változatát megmutató panoráma miatt azért meg is lehet állni. Mondjuk volt annyi szúnyog, hogy nem akartam gyakran megállni, keveset is fotóztam. A pulzusemelő lépcsősor után a meredek sziklafalként elém tornyosuló Tündér-szikla lábánál szusszantam egy kicsit. Innen azért hiányzik egy-két pad és jó lenne a spontán tűzrakóhelyet is karban tartani. Innen a zöld háromszög egy rövidebb sík szakasz után kis falépcsőkön, a hegy bal oldalán vezet fel a Tündér-szikla csúcsához. A túrámat én viszont nem ezen az úton, hanem a hegy jobb oldalán kialakított lépcsősoron folytattam, így kevesebbet gyalogoltam, cserébe rövidebb távon nagyobb volt az emelkedő és gyérebb a szúnyogpopuláció. A szorgalmas hegymenet mellett nem felejtettem el a lombok közül is nagyszerűen látható budapesti panorámát megörökíteni, iránytól függetlenül lefelé és felfelé is magával ragadó. Nem túl gyors tempóban értem el a Tündér-szikla csúcsához, ami a túrának a mindössze a második kilométere volt, hát egy kicsit többnek érzetem.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A Normafa és János-hegy területei rehabilitációjának köszönhetően a Tündér-szikla és a Tündér-hegy csúcsa közötti talán száznéhány méter hosszú úton most már egy kapaszkodós, murvás lépcső van. Ami egyrészt megnyugtató, mert talán kevesebb az esély, hogy egy hegyikerékpáros szembe jön, másrészt, habár az eddigi útvonalakhoz képest sokkal könnyebb volt ezen haladni, nekem azért hiányzott a rönkökből épített régi lépcső.

A Tündér-hegy csúcsára érve konstatáltam, hogy a vizem felfelé elfogyott, így végül a Tündér-hegyi kőfejtőnél üldögélve úgy döntöttem, hogy sem a most már piros háromszöggel jelölt a kőfejtő felett is elhaladó úton, sem pedig a hosszabb, de kellemes emelkedésű zöld háromszög útvonalon nem fogok továbbmenni. Helyettük a végig aszfaltos Tündér-hegyi utat választottam és kényelmes tempóban lesétáltam a Szépjuhásznéhoz. A túra így mindösszesen 4 kilométer hosszú lett, 190 méter szintemelkedéssel. Azt végül nem tudtam meg, hogy a János-hegy hány emelet magas, azt viszont igen, hogy a Tündér-hegy 26.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

A túra és a Zugliget-Libegő közötti táv fotói ebben a képgalériában tekinthetők meg.

 

 

 

 

Elfeledett budai palota – ez maradt Mátyás király vadászkastélyából

A Budai Zöld túra a Normafától lefelé is tartogat meglepetéseket, nem is akármilyeneket. A János-hegyről lefelé vezető út továbbra is lejtős és keskeny, kissé elhanyagolt ösvényeken keresztül lehet haladni. A dimbes-dombos terepen persze a kaptató sem maradhat el; a túra utolsó szakaszán pedig egy európai szinten is jelentős történelmi épületegyüttes romjai várnak.

A túra előző szakasza a Budakeszi út Irén utca kereszteződésében ért véget, most pedig ennek a keskeny bekötő útnak az elejéről indultam. Megjegyzés: a Humap térképe és a felfestett túrajelek nincsenek szinkronban, a térkép szerint néhány száz méterrel korábban a Dénes utca magasságában kellett volna a forgalmas Budakeszi úton átkelve elérni a Hárs-hegyet. A terep ismeretében úgy ítéltem meg, hogy érdemes követni a fákra felrajzolt jelet és nem kockáztatni a nehezen belátható kanyarban az átkelést. 

matyaskiraly00.jpg

Az túra egy erősen lejtős aszfaltúton kezdődik, amit magas kerítés szegélyez mindkét oldalról. A János-hegy alatt húzódó táj egy kissé rendezetlennek, néhol elhanyagoltnak tűnik, teljesen váratlanul bukkanak fel házak itt-ott. Szemmel láthatóan koncepció nélkül, telkenként építették be a természetvédelmi terület egyes részeit. Pedig a hely hangulata varázslatos. A Budai Zöldnek ezen a belső szakaszán, úgy feltekintve a János-hegyre, hogy mögöttem a Hárs-hegy lankája terül el, egy kicsi felsejlik abból, milyen lenne a táj ember nélkül.

matyaskiraly02.jpg
A Budakeszi út idáig hallatszó zaja és a közelben található lakópark visszaránt a valóságba. Itt a hatvanas években itt még kemping volt. A túra a lakópark háta mögött, egy kiépített jól járható aszfaltúton folytatódik, keskeny kanyargós ösvénynek, a lejtős partfalon bicikligumi nyomok. Ezen az erdőn már nyomot hagyott az ember és nem a jó értelemben. Van, aki úgy gondolja a természetvédelmi területen speciális gumibontó baktériumok laknak és autógumi formájában hoz nekik ennivalót. Pedig ilyen élőlények nincsenek és ezek a gumiabroncsok – hacsak valaki el nem szállítja – sok-sok évig fognak majd heverni majd az erdő mélyén.

matyaskiraly01.jpg

Keskeny ösvény vezet át a 291 méter magas dolomitból álló Ferenc-halomhoz, ami a Kis-Hárs-hegytől délre van. Az itt maradt kőkapu talán az egykori cserkészpark kapuja lehet. A szemmel láthatóan rendezetlen, feldúlt terep után egy rövidke szakasz következik, ahol széles út, hatalmas fák jelzik, ez az erdő ilyen is lehetne.

matyaskiraly10.jpg

Hamar a Kuruclesi út felső végéhez érek, ami a túra erdei szakaszának végét is jelenti. Innen aszfalton megyek tovább, a Széher út magasságáig a Gyémántos lépcsőn keresztül felfelé, majd a Bölöni György úton már lefelé vezet az út. A cél Budapest egyik legszebb villamosmegállója a Nagyhíd, ahonnan az év minden napján pazar a panoráma az Apáthy-sziklára és a Hármashatár-hegy közeli vonulataira.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten. 

De túrának még nincs vége, mert a Nagyhíd előtt egy kis kitérővel meglátogatom Buda egyik méltatlanul elfeledett romját, Mátyás király évszázadokig föld alatt rejtőző vadászkastélyának maradványait. Nincs túl nehéz dolgom, a lámpaoszlopon található L alakú jelzés egyenesen egy kopott kerítéshez vezet, mögötte pedig ott vannak az épületek, vagyis ami maradt belőlük.

matyaskiraly051.jpg

A Hűvösvölgyi út közepe felé található kastélynak nem csak a középkori Magyarországban betöltött szerepe jelentős, ugyanolyan jelentős újkori feltárásának módja. Buda területén több falu is volt, melyek ma már csak utcanevekben léteznek. Logod falu nevét és templomának maradványait a Logodi utca, vagy Nyék nevét a róla elvezet kerületrész őrzi. A török uralom másfél évszázada alatt számtalan település elnéptelenedett, jelentős épületek pedig eltűntek. Az Ördög-árok vagyis a mai Hűvösvölgyi út mentén a kiegyezés után kezdtek el ismét házak sorjázni egyre gyorsuló ütemben, a terjeszkedő Budapest fő útvonalának mindkét oldalát felparcellázták.

Antonio Bonfini a XV. században élt tanár, történetíró a felülmúlhatatlan jelentőségű Rerum Ungaricarum Decades szerzőjének leírásait alapul véve, egy autodidakta régész Garády Sándor lelte meg a romokat. Kimérte a leírásokban megadott 3 mérföld távolságot a Budavári palotától és további információkat gyűjtve végül megtalálta a Mátyás-korabeli vadászlakot, vadászkastélyt, Árpád korabeli templomromot és sírokat a mai Hűvösvölgyi út 78-as szám (akkor még Hidegkúti út 48.) alatt 1932-ben.

matyaskiraly11.jpg

A páratlan épületegyüttes éppen hogy megmenekült a teljes eltűnéstől, a körülötte már felparcellázták a területet. A szerencsés megmeneküléshez az is hozzájárult, hogy a Mátyás királyról szóló mondák miatt az akkori tulajdonos nem épített a telek dombos részére, sőt a terület a török dúlás utáni évszázadokban is beépítetlen maradt. A szájhagyomány útján terjedő történet Mátyás csodálatos lakjáról, ahonnan egykor vadászni és talán a szép Juhásznéhoz indult, igaznak bizonyult.

matyaskiraly09.jpg

A vadászkastély, illetve ami megmaradt belőle, jelenleg nem látogatható. A Kulturális örökség Napokon 2018. szeptemberében megnyitották egy rövidke délelőttre és egy remek zenés reneszánsz mulatság és idejére. Az eseményen megtekinthetők voltak a Budapesti Történeti Múzeumnak nagyszerű anyagai is. Addig is és azóta is csak kerítésen kívülről lehet szemlélni a romokat és különböző portálokról, múzeumokból összeszemezgetni ennek a páratlan történelmi emléknek a múltját. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,

A fotók a nyílt napon, idén tavasszal és a közelmúltban készültek.

matyaskiraly14.jpg

A túra a Hűvösvölgyi út túloldalán a Zsemlye úton folytatódik, a lejtős utcácskából rálátni a Vaskapu hegyre, majd előtűnik az Apáthy-szikla. 

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted. 

Hegyek árnyékában

Budapest egyik legismertebb védett zöld területére, a Normafára 1000 lépcsőn át vezet az épített emlékekben gazdag Budai Zöld túra. Több részletben jártuk be a Városmajortól Normafáig tartó, ide vezető 9 kilométeres szakaszt, azért, hogy a lehető legtöbb értékes nevezetességet csodálhassuk meg, megismerhessük múltjukat, jelenüket és gondolkodhassunk jövőjükön. A gyakran aszfalton haladó zöld jelzésen kanyarogva egy kis ízelítőt kaptunk Budapest pompás panorámájából. A Normafától induló és a Budakeszi útig tartó hatodik szakaszon a kilátás, a növény-és állatvilág ha lehet még szebb, tartalmasabb és izgalmasabb az eddigieknél, tartsatok velünk.

A Budai Zöld ötödik szakasza a Normafánál ért véget, a túrának ez az egyik legmagasabb pontja, innen egy darabig lefelé vezet az út. A Budai-hegység város fölé emelkedő magaslata a főváros legnépszerűbb kirándulóterülete, aminek látogatottsága évtizedek óta töretlen mértékben emelkedik. A XIX. században még a pesti polgárok kirándultak errefelé, a keskeny ösvényekről letekintve vagy a János-hegy csúcsán fából ácsolt vadászlesből áradoztak a kies tájról és a gazdag élővilágról. Ahogy a kő felváltotta a fát és gyarapodtak, szélesedtek az ösvények, úgy szorultak ki a növények és állatok innen és úgy csökkent a biodiverzitás.

hegyekarnyekaban07.jpg

A jó levegő miatt ma is sokan látogatnak el jó időben és hétvégén a Normafára és a játékokkal az utóbbi években telezsúfolt Anna rétre. Az épített nevezetességek közül pedig töretlen népszerűségnek örvend a Libegő és az Erzsébet-kilátó. A fotósok is imádják ezt a helyet, hiszen innen Budapest bármelyik nevezetessége nagyszerű fotókon örökíthető meg.  

hegyekarnyekaban00.jpg

A régi viharbükknek és a Norma áriáját eléneklő Schodelné Klein Rozáliának állít emléket egy tábla a hegygerinc alatt, itt haladtunk tovább. Ezt az útvonalat már bemutattuk korábban ITT. Érdemes újra és újra megcsodálni a János-hegynek ezt a történelmi nevezetességekben, növény és állatvilágban gazdag területét. Ahol a vaddisznó sem ritka, de a vaddisznó-csapda még üres volt.

hegyekarnyekaban06.jpg

A Tücsök-réten nem az iskolaként működő,a dűlőkeresztelőnek helyt adó régi présház épülete felé vettük az irányt, hanem  balra kanyarodtunk és rátérünk a Tündér-hegy oldalán vezető útra. Habár ez a rész is ismert és kedvelt a turisták és kutyatulajdonosok között, itt már sokkal kevesebben voltak. A murvás út helyett jó volt ismét a puha erdei talajt érezni a lábunk alatt. A zöld jelzésről balra felfelé vezet a zöld kör jelzés, amin a Tündér-szikla csúcsához lehet feljutni, de ezt kihagytuk. A lombok között itt-ott ki lehetett kukkantani a városra, a távoli panoráma helyett érdemes volt a közelben zöldellő Hunyad-oromra figyelni.

hegyekarnyekaban08.jpg

A Budai-hegységnek ez egy olyan területe, ahol előfordulnak még a vaddisznón kívül más nagyvadak is. A Hunyad-orom csúcsa egyik oldaláról a teljes beépítettség miatt megközelíthetetlen, a másik oldalon meg elég meredek, ahhoz, hogy a kíváncsi túrázó más útvonal után nézzen. A következő pihenőhely a Tündér-szikla lábánál van, itt már többször készült fotó a szikláról és a virágzó, vagy éppen lombjukat vesztett fákról, télen pedig a városról.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Az út, nem meglepő módon továbbra is lefelé haladt és a lépcsők olyanok voltak, mintha óriásoknak szabták volna. Ha felfelé mentünk volna, akkor a Tündér-szikla csúcsához, majd onnan a Tündérhegyi úthoz értünk volna. A zöld háromszög jelzésű útvonalat nemrég felújították, a lépcső korlátot kapott, az utat durva murvával szórták tele. Most viszont lefelé mentünk és öles, de óvatos léptekkel haladtunk. A málló dolomitból nem csak az időjárás viszontagságai miatt sok, közreműködnek az aprózódban az itt lekerekező biciklisek is.

hegyekarnyekaban09.jpg

A lépcső alján már el is értük a lakott terület határát és a Tündér-hegy alsó részén ismét balra kanyarodtunk. A városra nyíló panorámát itt sajnos korlátozta a természetvédelmi terület határára felhúzott házikó kerítése, a Libegő ülései a házak udvarai felett libegnek.

hegyekarnyekaban03.jpg

A Remete út végén tértünk vissza az erdőbe, ami ismét új arcát mutatta. A hegynek ez az északi oldala. Itt gyérebb az aljnövényzet, az erdő a tájolás miatt  árnyékosabb, sötétebb és bizony, egy picit hűvösebb. A magas, sima törzsű bükkfák között egy kicsit felfelé is haladtunk a csendes erdőben, az avarból madarak nesze hallattszott. A vaddisznók ezt a helyet is előszeretettel választják otthonuknak, ezt ne feledjük, ha erre járunk. Néhány száz méter után az zöld jelzés elkanyarodott jobbra és vékony növendékfák között értünk el a zajos Budakeszi úthoz. A túrának még nem volt vége, gyalogátkelőhely híján az Irén utcáig az öles fák alkotta erdő árnyékában gyalogoltunk. A csendnek már nyoma sem volt, de a lombok kicsit csökkentették a zajt.

hegyekarnyekaban05.jpg

A túra hatodik szakasza az Irén utcai buszmegállóban ér véget. Pihenőkkel tarkítva végül kicsit több, mint 4 kilométer lett, miközben a város legmagasabb pontja mellől leereszkedtünk a két hegy között fekvő völgybe. Ezt a távot nyár elején tettük meg, de az út az év bármely hónapjában elég jól járható.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

A Budai Zöld túra eddig megtett szakaszai

Ivókúttól víztározóig

Játszótértől játszótérig

1000 lépcső útja 1. rész – Városmajortól Istenhegyig

1000 lépcső útja 2. rész – Gőzmozdonnyal a Svábhegyre

1000 lépcső útja 3. rész – Svábhegy kincsei 

Hegyek árnyékában

Kéktúrázz Budapesten

Az Országos Kéktúra 1164 kilométere Magyarország északi részén vezet Írott-kőtől Hollóházáig, a táv egy rövidke szakasza érinti Budapestet. Pár nappal ezelőtt egy remek hangulatú és jó szervezésű túrán én is kipróbáltam a Kéktúra fővárosi szakaszát. A hét kilométeres távot lassan tettük meg, a meleg őszi napon hagytunk időt napfürdőzésnek, játéknak és helytörténetnek egyaránt. Képes beszámoló következik a Kéktúra könnyű, de látványos budapesti szakaszáról.

A négy színnel jelölt turista utak közül eddig főleg a zöld, a sárga és a piros színnel jelzett utakról írtam, ami nem meglepő, hiszen ezek főleg helyi túrák. A viszonylag rövidebb táv ellenére ezek az útvonalak is változatos terepen és tájon haladhatnak keresztül. A Kéktúra a maga 1164 kilométerével egy igazán tekintélyt parancsoló táv, a túrázás egy új szintjét jelenti, ha valaki szakaszról szakaszra elkezdi teljesíteni. Egy kedves invitálásra igent mondtam és én is ráléptem erre az útra. Azt kell mondjam, eddig nem bántam meg.

A túra kiindulópontja a Fenyőgyöngye volt a Szépvölgyi úton, ahová a 65-ös busszal jutottam el. Kedvelt találkozási pontja ez a túrázóknak, futóknak és bicikliseknek egyaránt, hiszen innen lehet az Újlaki-hegy felé venni az irányt, de a Glück Frigyes úton a Hármashatár-hegy csúcsára is hamar felérhetünk. Mi a kéken az Árpád-kilátó felé indultunk el, a reggeli nap szokatlanul melegen sütött, ilyen ez az indián nyár.

kekturazzunk071.jpg

A Szépvölgyből induló út jól kiépített és enyhén emelkedik, a jelzéseknek köszönhetően jól lehet rajta tájékozódni. A terület rendezettségéből látszik, hogy a Látó-hegy már régóta népszerű a turisták körében. Az úton rengeteg a gyalogos és a futó is, a csendes erdő varázsára még várni kell. Többen a természetvédelmi terület tenyérnyi köveit megpillantva fedezik fel a bennük élő Rodent és építenek tornyocskákat. A kis alkotások a kövek alatt lakó élőlények számára a lakóhelyük elvesztését jelentik, szóval alkotás helyett érdemes gondolkodni, hogyan változhat az erdő ökoszisztémája a beavatkozástól. 

 

kekturazzunk01.jpg

A fotóim között kutatva találtam egy 11 évvel ezelőtti fotót, a Budai Zöldön túráztunk szintén egy nagyobb csapattal, október közepén. Akkor nem ilyen ragyogó zöld lombok és remek kilátás, hanem rozsdásodó levelek és ködös Budapest fogadtak bennünket a kora délutáni időpont ellenére.

kekturazzunk0101.jpg

A kék és a zöld jelzés találkozik a kilátónál, az utat a kéken folytatunk, a kőkapun a Budai Zöld halad át. Rövid kanyargás után a focipálya következett – senki nem hozott labdát – így ezt kihagytuk. A Glück Frigyes út és a kék jelzés a Kecske-hegy oldalában kanyargott tovább, ezen haladtunk. A Látó-hegytől 10 méterrel magasabb dolomithegység erdővel sűrűn borított útjáról a fák lombjai közül megpillanthattuk a János-hegy csúcsán lévő Erzsébet, majd egy kanyar után a Hárs-hegy tetején lévő Kaán Károly kilátókat. A Kéktúra fővárosi szakasza azért kedvelt a túrázók körében, mert a változatos panoráma mellett a kényelmesen bejárható terepen számos nevezetesség is látható, amellett, hogy az év nagy részében az erdő üde zöldjében is lehet gyönyörködni.

kekturazzunk061.jpg

Hamar odaértünk a II. világháborúban megsérült Oroszlán-sziklához, aminek a formáját egy kicsit a nevéhez igazították. Az út mentén magasodó dolomitröghöz hasonló darabok az út bal oldalán is fellelhetők, némelyik kicsit mohosan húzódik meg a fák árnyékában. A mészkő mellett a dolomit a másik fő hegységalkotó kőzet a Budai-hegységben, a keményebb anyagból álló nevezetes sziklákból több is található a fővárosban, például a Tündér-szikla, vagy a különleges növény-és állatvilágú Sas-hegy.

kekturazzunk031.jpg

A Kecske-hegyről kanyargós úton értünk Vadaskertbe. A hely nem csak mostanában népszerű, hanem évszázadokkal ezelőtt is az volt, eleink sportolás helyett a gazdag vadállomány miatt látogattak ide. Vadaskert hajdanán Mátyás király által vadászatra használat területe volt. A  mostani Hűvösvölgyi út közepe táján valamikor állt egy Bonfini által is említett vadászkastély, aminek romjai még ma is láthatók.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A túra következő állomása az egykori reptér hatalmas síksága volt, itt egy hosszabb pihenőn töltődtünk fel. A reptér 8 évtizeden keresztül szolgálta ki a kisgépes repülés szerelmeseit, 4 éve már csak kutyasétáltatásra használják, a hangár és a kiszolgáló épületen üresen állnak. Egy közelmúltban született bírósági ítélet alapján lehet, hogy van remény arra, hogy a területet 1933-ban örökhasználatra megkapó Műegyetemi Sportrepülő Egyesület ismét működtethesse a repteret. Most siklóernyősöket láttunk, akik a közeli domboldalról, vagy az Újlaki-hegy csúcsáról indultak és egy-egy kör után a légáramlatok meglovagolva ügyesen ugyanott landoltak.

A befejező etap már ismerő lehetett annak, aki erre teker bátran, hiszen a Kéktúra ezen szakasza már nem csak turista, hanem kerékpáros útvonal is. A terep is barátságosabb, hatalmas szál bükk-és erdei fenyőfák mellett puha talajon haladunk. A 334 méter magas Nyéki hegy oldalában már nyoma sincs a dolomithegység éles köveinek. Egy kicsit lassulva érünk az Ördög-árokhoz, amiben az aszályos időjárás miatt – augusztusban elmaradt a szokásos nyár végi zápor – kevés víz csillan meg, sajnos annál több benne a szemét.

A túrát végül egy fagyizóban zárjuk, aki magával hozta a füzetét az a 7 kilométeres táv legyaloglása után most pecsételhet a Kék Túra füzetébe. A túrát remekül megszervező Kati ezt a távot egész naposra tervezte, így szintidőt most nem írok. Biztosan mondhatom, hogy a túrán, a programokon mindenki remekül érezte magát és a rengeteg napsütésnek is köszönhetően feltöltődve mehetett haza.

A Kék Túrának a budapesti szakasza az, amire érdemes a slow living jegyében egész napot szánni és átvenni egy kicsit az erdő ritmusából.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

1000 lépcső útja – 3. rész

Tavalyelőtt kezdtük el feltérképezni és bejárni Budapest 42 kilométeres zöld folyosóját a Budai Zöldet, idén pedig leírjuk, hogyan bontottuk szakaszokra az útvonalat és azt is, hogy mit érdemes megnézni, felfedezni ezen az úton.  A túrák során eddig minden alkalommal a Gellért-hegy irányából haladtunk Nagykovácsi felé, négy túra és néhány kilométer megtétele után jutottunk el a Duna partjától az Sváb-hegyig. Az ötödik túrára egy évek óta üresen álló szanatóriumtól indultunk el és végül Budapest turistamágnes helyéhez a pazar kilátású Normafához értünk fel.

A túra előző részét a Szépkilátás cukrászdánál fejeztük be, habár itt szép kilátás nincs, egy sütire érdemes megállni, ha úgy alakul. A Budai Zöld túra a Mártonhegyi út és a Karthauzi utca kereszteződésében folytatódik. Ezen a sarkon látható az évek óta elhagyatottan álló Svábhegyi Gyermekgyógyintézet épülete. A város egyik legmagasabb pontját álló épületet eredetileg a tébécés gyerekeknek építették, de hamar országos lefedettségű, asztmás és allergiás kicsik gyógyítására magas színvonalon felszerelt, járó- és fekvőbetegeket is ellátó intézménnyé vált.

1000lepcso001.jpg
Ami most már több, mint 10 éve üresen áll, miközben a szakmai gárda Buda egy nem túl friss levegőjű negyedében gyógyít tovább. Járóbetegeket.  Ennek a területnek a mostoha sorsú épületeit és kiürített egészségügyi intézményeinek tevékenységéről ITT, sorsáról ITT, ITT, és ITT, a tervezett beépítésekről pedig ITT lehet olvasni. 

Svábhegy levegője a Jókai által is gyakran említett északi szél miatt mindig is friss volt, nem véletlenül épültek nyaralók, villák és fényűző szállodák ide a mostoha megközelíthetőség ellenére. A közlekedés fejlődésével egyre nagyobb mértékűvé vált a terület beépítettsége, és ahogy a mesében a róka a sajtot, az újabb házak is falatonként, telkenként falják fel a zöldterületet. Az infrastruktúra fejlődés – úgy tűnik legalábbis – nem követi látványosan a területek beépülését, a levegő minőségének romlása mellett viszont egy-egy reggeli közlekedési dugóért nem kell elmenni a Margit-hídig, megvan az már az Istenhegyi úton is.

A túránkat a zöld jelzést követve, a Karthauzi utcában folytattuk, a Fogaskerekű vonala mentén haladtunk egy darabig, amíg be nem kanyarodtunk a kedves nevű Evetke utcába. Innen egy lépcsősorra térve felfelé haladtunk és hamar elértünk Budapest egyik legszebb és méltatlanul ismeretlen kilátójához, a Széchenyi-kilátóhoz.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni tőlünk? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

 Erről a remek formájú építményről még az Urbanista blogon olvastam, de a Széchenyi-hegyen járva mindig volt valami érdekesebb, annál, hogy pont ezt a funkcióját csak részben betöltő kilátót megkeressük. Az emlékhely mellett elhaladva kezd kibontakozni Budapest remek panorámája, majd feltűnik az egykori Gloriett is.

1000lepcso006.jpg

Az 1884-ben a Hősök tere helyére felépített kútházként és millenniumi emlékműként is funkcionáló építményt átadása után csupán 5 évvel már áttelepítették jelenlegi helyére, a Széchenyi-emlékhely fölé. Ez utóbbiból sajnos pont a Széchenyi szobor hiányzik, mivel több, mint 2 évtizede ellopták Stróbl Alajos alkotását.

Ahhoz képest, hogy nem egy zsúfolt területen van, azért mindig vannak erre emberek, akik pár percre megállnak a kilátónál és gyönyörködnek a fekete fenyők közül kibukkanó panorámában.

1000lepcso005.jpg

Az építmény város felőli oldalán a kétszárnyú csillagdíszes vasajtó a kútházat rejti, a nyolcszög alakú egykori kútházra a kétoldalt hozzáépített korlátos lépcsőn lehet felmenni. A Gloriett valami egészen finoman és részletgazdagon díszített, számos dekoratív mintát lehet megcsodálni a hengeres oszlopokon, a párkányon és a kupolán. A Budapest címereken kívül van itt oroszlán, delfin, gyöngysor és rozetta is. Ottjártunkkor a csíkos szalaggal elkerített és földdel feltöltött medencében éppen cserélték a virágokat, ami így nem túl fotogén, de legalább látszik, hogy valamennyire gondozzák.

1000lepcso004.jpg

A túra a Széchenyi emlékúton folytatódik, a lombok között olykor ki lehet látni a városra, a Svábhegyi egykori gyógyszálló szintén mostoha sorsú épületére a másik oldalon pedig egy varázslatos kaput találni. Nem vagyunk messze a Fogaskerekűtől és a hegy vonulata a hangot fel is hangosítja, szóval nem olyan csendes hely ez a Svábhegy. Kis kitérő után ismét a Karthauzi útra érünk, de már nincs messze a hegycsúcs. Ehhez előbb a Svájci úton lépcsőzünk, majd a Rege úton érünk el előbb a Fogaskerekű, majd a Hegyhát úton a Gyermekvasút végállomásához. A Gyermekvasútról több alkalommal is írtam már a blogon, de azért megálltunk megcsodálni az éppen bent álló szerelvényeket és a nem olyan régen ismét üzembe helyezett gőzöst.

1000lepcso003.jpg

Amikor tavaly novemberben jártunk erre, akkor a nap már igencsak alacsonyan járt az égen és éppen lebukni készült a hegyhát mögött. 

Innen már könnyű terepen haladunk a sínek mentén, jobbra lakóházak, balra a Csillebérc terül el. A túra vége a Normafánál van, a jól ismert domborműnél, ahonnan a naplemente miatt már novemberben már nem lehetett mobillal jó fotókat készíteni. Hónapokkal később fényképezőgéppel már igen: mivel a képanyag nem sikerült tavaly túl jól, ezért idén tavasszal is bejártuk ugyanezt az utat. Így néz ki naplemente előtt egy órával télen majd  tavasz végén a Normafa és a János-hegy.

1000lepcso0910.jpg

A megtett táv most 3,4 kilométer, a szintemelkedés 90 méter volt, az 1000 lépcsős túra összesen pedig 9,1 kilométer hosszú, amit mi 3 részletbe bontottunk: így jutottunk fel a 140 méteren elterülő Városmajortól a 479 méter magas Normafához. Ez a táv egyszerre, de két részletben is megtehető, viszont az útvonal gazdag történelmi múltja egyszerűen nem engedi, hogy csak úgy keresztül szaladjunk a Svábhegy ezen kies tájain.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

A Budai Zöld Túra eddig megtett szakaszai

Ivókúttól víztározóig

Játszótértől játszótérig

1000 lépcső útja 1. rész – Városmajortól Istenhegyig

1000 lépcső útja 2. rész – Gőzmozdonnyal a Svábhegyre

1000 lépcső útja 3. rész – Svábhegy kincsei 

1000 lépcső útja – 1. rész

Tavalyelőtt kezdtük el feltérképezni és bejárni Budapest 42 kilométeres zöld folyosóját a Budai Zöldet, idén pedig leírjuk, hogyan bontottuk szakaszokra az útvonalat és azt is, ha arra járunk mit érdemes megnézni, felfedezni. Eredeti tervünkkel ellentétben végül egy év alatt nem jártuk végig a teljes távot, igaz helyette minden hónapban visszatértünk a Forest&Fruit Naptár 2018 nevezetességeihez és felfedeztük hogyan változik észrevétlenül, de nyomon követhetően a természet

A túra során eddig minden alkalommal a Gellért-hegy irányából haladtunk Nagykovácsi felé és továbbra is így fogunk tenni. Két túra és néhány kilométer megtétele után jutottunk el a Duna partjától a Városmajorig. Persze, lehet gyorsabban is haladni, sőt maratonfutóként mindössze 4 óra is megtehető a Gellért-hegy Nagykovácsi táv. De a túrázás nem az a sport, mi lassan, de alaposan haladunk. Most a Városmajorból indultunk és néhány száz lépcsővel később Istenhegyre értünk fel, áthaladva a Budai-hegységben most már zárványként létező Kis-Sváb-hegy Természetvédelmi Területen

Soha nem tudtam elképzelni, hogy a Budai Zöld hogyan ér fel a zajos Krisztina körútról a valamivel csendesebb Normafához, habár sejtettem, hogy lépcsős, kaptatós a túrának ez a szakasza, végül kiderült, – megszámoltuk –  ezer lépcsőn keresztül vezet az út. A túra ezen szakaszát még tavaly három novemberi hétvégi nap alatt jártuk le. Tény, nem siettünk, a megtett táv összesen nem volt több, mint 8 kilométer, a szintemelkedés viszont jelentős, 140 méterről jutunk el a 479 méter magasan lévő Normafához.

1000lepcsoutja03.jpg

A túrát a Városmajorban kezdtük, a parkon átmentünk és Koós Károly szobránál lépcsőztünk fel a Városmajor utcára, majd elindultunk a Budapest egyik legmeredekebb utcáján az Alma utcán. Akit hidegen hagy a Budai Zöld és néhány érdekes épület, az nyugodtan mehet tovább az Alma utcán, tapasztalatból írjuk, rövidebb és kicsit pihentetőbb úton fog felérni a Kis-Sváb-hegyre. Mi követtük az zöld jelzést és a kissé lejtős Bíró utcában folytattuk az utat. A Ráth György, Tóth Lőrinc, Istenhegyi út és Határőr utcák által határolt területen áll az Árkay Aladár által tervezett Bírák és Ügyészek lakótelepe. A Kis-Sváb-hegy déli lejtőjén több, mint 100 évvel ezelőtt kialakított különleges kísérleti telep lakóinak foglalkozásáról ma már csak az utcanevek árulkodnak. Akkoriban a városvezetés támogatásával a filoxéra miatt kipusztult szőlőültetvények helyén a felparcellázott területeken épült villákat, bérházakat magasabb társadalmi státuszú, tehetős polgárok vették birtokba, az Bírák és Ügyészek egyesületének tagjai. A tömegközlekedés és az úthálózat fejlődésével Budának ez a része nem volt már nehezen és költségesen megközelíthető a múlt század elején, így a tehetősebb polgárok szívesen költöztek ki a Belvárosból a modern épületekbe. Az lakótelep házai különböző, egyedi stílusban, de hasonló elrendezéssel, tágas terekkel épültek, habár az építésük utáni viharos évtizedek miatt belső felosztásuk némileg átalakult, érdemes a egy sétát tenni ebben a városrészben ma is. ITT pedig egy remek tanulmány olvasható a telepről.

A Bíró utcából már felsejlett előttünk valamennyi Budapest panorámájából, de látványosabb összképre a Csaba utca sarkán induló lépcső sorról visszatekintve láttunk rá. A Csaba utcát a budai zöld a Városmajor előtt keresztezi, majd az U alakú kitérő után ismét ebben az utcában folytatódik. A Kis-Sváb-hegy meredek oldalára végül 330 lépcső leküzdése után jutottunk fel keresztezve a Ráth György, Határőr, a Goldmark Károly és a Gál József utat. A budai zöld jelzés most már valóban zöldben folytatódik, az 1992-ben védetté nyilvánított Kis-Sváb-hegy Természetvédelmi Területen. A kirándulók mellett a futók és a kutyasétáltatók számára is vonzó ez az elszigetelt pár hektárnyi rész, a keskeny ösvényen állandó a jövés-menés. Az erdőbe belépve viszont a lombjukat lehullajtó fák közül alaposan szemügyre vehetjük a városi panorámát.

1000lepcsoutja05.jpg

A Budai Zöldnek ez a szakasza inkább a szemnek ad élményeket, mert elég csekély része halad a zöldben. Magunk sem hittünk a térképnek, csak a gyerekjátékok megpillantása után jöttünk rá, nem arra kellett volna mennünk. A jelzést követve végül hamarosan magunk mögött hagytuk a Kis-Sváb-hegy Természetvédelmi Területet, majd a János-hegyre panorámás Álom utcán folytattuk a gyaloglást.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,

A túra többi részében a Budai-hegység magaslataiban és a vidám színekbe öltözött őszi tájban gyönyörködhettünk a Trencsényi úton haladva. A Matyó út végén, az Istenhegyi útnál pedig véget is ért az 1000 lépcsős túra első szakasza.

1000lepcsoutja06.jpg

Összességében zöldben szegény, lépcsőben, panorámában és várostörténetben jeleskedő szakasza ez a Budai Zöldnek, ami bemelegítés lehet egy nagyobb túrához.

A Budai Zöld Túra eddig megtett szakaszai

Ivókúttól víztározóig

Játszótértől játszótérig

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

Egy zöld zárvány Buda szívében

Minden bizonnyal sokan várják az idei első hosszú hétvégét és tervezik, hogy a rendelkezésre álló három napot hogyan és mivel tudják tartalmasan tölteni. Amellett, hogy ezt az ünnepet érdemes méltón megünnepelni, a kicsit hosszabb hétvégében beleférhet egy kirándulás, vagy egy kalandtúra és rossz idő esetén egy régen megvásárolt könyv olvasása. A kikapcsolódásnak, de még az aktív pihenésnek is pont az a lényege, hogy ekkor időt szentelünk a máskor rohanva elvégzett tevékenységeknek és valóban odafigyelünk arra, amit csinálunk. Egy rövid túra, kicsiknek való tanösvénnyel, néhány nagyszerű makrófotó és két remeknek ígérkező könyv az ajánlat a hosszú hétvégére.

Egy zöld zárvány Buda szívében

A Budapestiek közül többen szívesen kirándulnak olyan zöldterületre, ami nincs túl messze a lakóházaktól, jól megközelíthető, de azért ad valami pluszt, ami miatt érdemes felkeresni. A XII. kerület közepén magasodó Kis-Sváb-hegy pont ilyen övezet. A hegy, mint nevéből sejthető méretét tekintve nem túl jelentős nagyságú és valóban, legmagasabb pontja mindössze 258 méterre van a tengerszint felett. A Városmajor felé eső részét meredek sziklafal zárja, míg a másik oldalon a Széchenyi-hegy részének tekinthető, mára teljesen beépült Isten-hegy és Orbán-hegy övezi. Utóbbi nevét a középkorban itt folyó szőlőtermesztés miatt kapta Szent-Orbánról. A Kis-Sváb-hegyet korábban Vérmezőn kivégzett Martinovics Ignácról nevezték el, mára ezt a nevet csupán a hegy déli részének meredek sziklafalában lévő kristálybarlang őrzi. A sváb elnevezés pedig a Buda visszafoglalásakor a várat lövő sváb ágyúkhoz köthető.

Ahogy a gazdag múlt nyomot hagyott a természeten úgy épült be a remek kilátás miatt a hegy területe, és az urbanizáció miatt a Budai-hegység többi részétől elszigetelődött, zárvány jellegűvé vált. 1991-ben a Kis-Sváb-hegy kicsivel több, mint 6,5 hektár nagyságú része természetvédelmi oltalom alá került, amit nem csupán a terület kiemelkedő geológiai értékei, hanem a betelepített tájidegen vagy özönnövények és a zárvány jelleg miatt sérülékeny élővilág is indokolt.

Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel foglalkozó bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A Kis-Sváb-hegy szabadon látogatható, ráadásul van egy remek tanösvénye, pompás panorámája és számtalan más érdekessége, így egy hosszú hétvégén ideális célpont. A hegyen és a tanösvényen is több alkalommal voltunk már, 2 éve tavasszal azért például azért, mert a lombtalan fák közül remek kilátás nyílik a szemközti Rózsadombra, de túráztunk itt már nyáron és ősszel is. Legelső alkalommal a város majdnem legmeredekebb utcáján lépcsőztünk fel, majd a Gál József úton értük el a természetvédelmi területre vezető zöld jelzést. A hegymenetet elkerülhetjük, ha a 39-es busz Goldmark Károly utcai megállójánál szállunk le, majd a Csaba utcán lépcsőzhetünk felfelé.

A Kis-Svábhegyi Tanösvény mellett elhelyezett 8 információs táblát átolvasva többet tudhatunk meg az erdőjárás írott és íratlan szabályairól, az állat-és növényvilágról, különleges növényekről, és a már említett tájidegen fajokról, a karsztbokorerdőről, sőt gyarapíthatjuk geológiai, geodéziai ismereteinket. A tanösvény egy darabig együtt halad a Budai zöld jelzésével, itt az egyik oldalon erdő, a másik oldalon korlát. Ez utóbbin tényleg nem érdemes átmászni, ez a hegy meredek sziklafalban végződő része. Több helyre a sziklafal fotóit is elhelyezték, tájékoztatva az arra járókat, itt az úton kell maradni.

20190311_slowvacation09.jpg

Egy kereszteződésnél balra kell fordulni, ahonnan felfelé vezet az út. Útközben több kisebb, gyerekek számára készített játékot is láthatunk, jópofa katicát, hernyót és mellé az érdekességekről hírt adó táblát. A hegytető sokáig katonai terület volt, ezek nyoma a mai napig látszik. A Kis-Sváb-hegy legmagasabb pontján egy 22 centiméteres kőhasáb van, ami egy helymeghatározást segítő földméréstani pont van és amit funkciója miatt szigorúan firkálni, rongálni, elmozdítani. Innen valóban csodás panoráma nyílik a városra, jó időben nem csupán Budapest, de a távolabbi hegyek is jól láthatók. 

20190311_slowvacation07.jpg

Innen az út már lefelé vezet a tanösvény tájékoztató táblái mellett. Végül az Álom és a Zalatnai utca sarkánál érkeztünk vissza a lakóövezetbe, ahonnan nyúlfarknyi gyaloglással az Istenhegyi úton voltunk és a 21-es busszal mentünk tovább.

Azok a csodálatos ízeltlábúak – fotóválogatás

Kirándulásaink során általában törekszünk arra, hogy egy-egy területen ne csak úgy átrohanjunk, hanem hagyunk időt pihenésre, letelepedésre, és arra, hogy szemügyre vegyük a körülöttünk lévő természetet. A nyíló virágokat, a szirmok között repdeső rovarokat, a fákon, fűszálakon mozgó parányi élőlényeket. Aki észreveszi a természet fajgazdagságát és a kis méretükben is nagyszerű növényeket, állatokat, talán jobban figyel, és jobban óvja környezetét. A fotókat Vilmos készítette.

Írj és olvass – könyvajánló

A hosszú hétvége arra is kiváló alkalmat ad, hogy olvassunk, tallózzunk a régi kedvencek közül, vagy válasszunk egy új kedvencet. Több könyv ötletünk is van a hosszú hétvégére vagy későbbre, ezekről a szerző vagy a kiadó már most miatt tudjuk, kedvencünk lesz. Március idusán milyen más könyvet lehet leemelni a könyvespolcról, mint azt, aminek azt a címe: Hogyan kerülj be a sajtóba ingyenesen. A fülszöveg szerint a könyvet szerzője Kádár Tímea Londonban élő szabadúszó szövegíróként írta és alkotott egy olyan stratégiát, aminek segítségével el lehet érni, hogy rólunk is szóljanak a hírek. A Madárbarátok Nagykövét a Magyar Madártani Egyesület szóvivője írta és nagyon meggyőzőnek tűnik, hogy több, mint 300 oldalon a szerző Orbán Zoltán több, 700 saját fotója látható. A könyvet beharangozó bejegyzésben az is kiderült, hogy ez a 2. kiadás miben más az előzőnél, hasznos olvasmánynak ígérkezik.

Jó feltöltődést, pihenést mindenkinek!

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

A Tündér-szikla, ahogy még soha nem gondoltál rá

A blog tavalyi évét a Budai-hegységben készült legszebb fotóinkból összeállított naptárral zártuk. Így az is megismerkedhet a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket. A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januárifebruárimárciusiáprilisimájusijúniusijúliusiaugusztusiszeptemberi és októberi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról.

calendar_hu_201811.jpg

A novemberi naptár fotója 2008. november 1-jén készült, amikor egy kellemesen meleg őszi napon Zugligetből elindultunk fel a Normafához, majd onnan a kisvasúttal vissza Hűvösvölgybe. A fotók tanúsága szerint olyan meleg volt, hogy aznap kabát sem kellett a túra nagy részében.  Habár idén is végigjártuk november elsején egy részét a távnak, most mégis a 2008-as túrát idézzük fel. Olyan szépek voltak akkor az őszi erdő színei, hogy kár lenne 10 év után nem elővenni őket. Közben teszünk egy kis időutazást néhány panorámás Budapest fotóval.

A Budai-hegység számos pontján vannak a tájból kiemelkedő szikladarabok, magányos, változatos formájú kövek. Ezek közül én a Tündér-sziklát ismertem meg legelőször, a jellegzetes alakja után a neve is megtetszett, nem véletlenül. A sok-sok évvel ezelőtti kirándulásokról nem készítettem fotókat, de mivel az első túra óta rendszeresen visszatérek, visszatérünk a sziklához, pontosan felismerhető, hogy milyen sokat és milyen gyorsan változott a terület az eltelt évek alatt.  Bárki számára, aki rendszeresen túrázik arrafelé, könnyedén nyomon követhető, hogy az 1977 óta természetvédelmi területként nyilvántartott területen hogyan áll vesztésre a természet. Hogyan porlad a kelleténél jobban a nem csak turistabakancsokkal koptatott dolomitos kőzet, tűnnek el a lépcsősorok és süllyednek a turistautak. 

A Budai-hegység alapját triászban a területet borító sekély és meleg Thetys-tenger élőlényeiből származó üledékből kialakuló mészkő és dolomit képezi. Az évmilliók alatt képződött jelentős mennyiségű és vastagságú kőzetben ezek nyomai mai is több helyen fellehetők. A többféle kőzetből álló területen a miocén kor elején törések alakultak ki, változatos formájú hegység alakult ki. Az ezután bekövetkező eróziós folyamatok következtében nyerte el mai formáját a Budai-hegység néhány jellegzetes kőformája, többek között a Tündér-szikla is.   A mészkő és dolomit egyaránt a karbonátok családjába tartozó egyásványos üledékes kőzetek, összetételük legalább 90%-a kalcium-karbonát, illetve kalcium-magnézium karbonát. A legkevésbé kemény ásványok közé tartozó mészkő színe a benne lévő további anyagok miatt változatos színű lehet. Gyenge savas közegben oldódik, üregekbe alakulnak ki benne és a beáramló nagyobb keménységű hordalék erősen koptatja. Rideg és állékony kőzet, a mészkőbarlangok hosszabb ideig megmaradnak. A mészkőnél keményebb dolomit színe szintén változatos lehet, a szennyezőanyagoktól függően. Az ásványok keménységét kifejező Mohs-skálán 3,5-4 az értéke és savakban is rosszabbul oldódik. A dolomithegységekre nem jellemzőek a barlangok. Évmilliók után most az ember alakítja drámai gyorsasággal a környezetét.

20181208_tunder09.jpg

A túrára az éppen 2008. szeptembere óta közlekedő 291-es busz végállomásától indultunk el és az enyhén emelkedő Zugligeti úton elsétáltunk az 1847-es Dűlőkeresztelőnek helyet adó, mára jelentősen kibővült és iskolaként működő épületig. Zugliget évtizedek óta népszerű a kikapcsolódásra vágyók körében és számtalan módon lehet bejárni ezt a területet, néhány útvonalat ITT ajánlottunk. 

20181208_tunder01.jpg

Egy kicsivel az épület előtt a Zugligeti útból nyílik a Disznófő út, amin végig haladva végül a romantikus hangulatú, zsákutcaként végződő Szilassy úton ballagtunk tovább.

20181208_tunder02.jpg

Az itt található Disznófő forrás már akkor is körbe volt kerítve, a terület is talán rendezettebb volt, mi a kerítés mellett elhaladva meg sem álltunk a Normafáig.

20181208_tunder03.jpg

A késő őszi erdő színei mindig magával ragadók és az akkor a szürkületbe hajló délutánon különösen ragyogók voltak a fák. Néhány fotó a látható panorámáról, a képre kattintva galéria nyílik.

A kék jelzés érintésével elbóklásztunk a Normafa megállóig, ahol a 4 kilométeres séta után pont elcsíptük az Gyermekvasút egy délutáni szerelvényét és visszavonatoztunk Hűvösvölgybe. A túra 4-5 kilométerét pontosan 3 óra alatt tettük meg, szóval nem haladtunk túl gyorsan.

20181208_tunder10.jpg

Az idei évben az időjárás nem volt olyan kegyes hozzánk és a felhős ég nem sok jót ígért. A Zugligeti úton a zöld háromszög jelzés egy lépcsőn az Erdei úton folytatódik.

Habár a Tündér-sziklán messziről nem látható sok változás, a hegyből lemorzsolódó apró dolomitdarabkák az utat és a lépcsőt teljesen beterítik. A szikla messziről hatalmasnak és lerombolhatatlannak tűnik, de a hegy lábánál rendre összegyűlő kődarabkák jelzik, fogy a hegy.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

Két kilátó túra, avagy melyik út vezet Hűvösvölgybe?

A blog tavalyi évét a Budai-hegységben készült legszebb fotóinkból összeállított naptárral zártuk. Így az is megismerkedhet a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket. A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januárifebruárimárciusiáprilisimájusijúniusijúliusi és augusztusi  és szeptemberi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról.calendar_hu_201810.jpg

A Forest & Fruit Naptár 2018 októberi fotóját Budapest egyik kilátójáról készítettül el, megörökítve két másik nevezetességet. A Makovecz-kilátó szerintünk minden kiránduló kedvence, izgalmas formája és könnyű megközelíthetősége miatt. A János-hegyet és a csúcsára épült Erzsébet kilátót pedig pont az előző havi naptár bejegyzésünkben mutattuk be. A naptárban szereplő fotó 2017 október elején készült készült, egy olyan hétvégi napon, amikor gomolyfelhők borították az eget. Egy kicsit talán az eső is szemerkélt, ezért jól felöltözve túráztunk a Hárs-hegyen. Idén zord időjárásról szó sem volt, ragyogó napsütésben, 20 fokos melegben jártuk az erdőt Szépjuhászné és Hűvösvölgy között. Nem titok, ebben az évben is többször túráztunk a Hárs-hegyen, számtalan fotót és videót készítettünk a Budai-hegység legnépszerűbb területéről. A bejegyzés fotóinak egy része nyáron készült, a tarka lombú fákon kívül a nyári harsogó zöld erdőt is szeretnénk nektek bemutatni.
 20181102_ketkilatotura01.jpg

A Budai-hegység sűrű turista útvonal hálózatának köszönhetően több lehetőség is áll a kirándulók előtt, ha a Szépjuhászné 424 méter magasan fekvő nyergéből lejutnának a 234 méter magasságban elterülő Hűvösvölgybe. A legrövidebb és leggyorsabb mód, Gyermekvasút; mindössze 15 perc alatt a kilátókanyar mentén és egy patkó alakú alagúton áthaladva már Hűvösvölgyben is vagyunk. A vonzó vonatozás helyett kicsit hosszabb úton, előbb a zöld körön majd a sárga jelzésen haladva is megtehetjük a túra két pontja közötti távolságot, így egy kb 2-3 kilométeres, kényelmes és gyakorlatilag folyamatosan lejtő útvonalon haladuk Hűvösvölgy felé.

20181102_ketkilatotura02.jpg

A tapasztaltabb turisták tudják, hogy a Szépjuhásznétól északkeletre található Hűvösvölgy eléréséhez északnyugat felé, a sárga jelzésen elindulni. Az kisvasút állomása előtt el kell kanyarodni balra, majd sínek után egyenesen előre tartani.  A túra rögtön egy kiadós hegymenettel indul, ami télen havas időben igazi edzésnek számít. Mi márciusban is jártunk errefelé a vaddisznók nyomában, azóta elolvadt, majd újra megérkezett a hó. A Hárs-hegynek ez a része nem csak az itt honos állatok és növények miatt érdekes, de alkalomadtán érdemes kitérőt tenni a hegy oldalában található felhagyott és messziről is jól látható mészkőbánya miatt. Néhány évvel ezelőtt az első pihenőnél fákat kivágtak ki, de a fák lombja mára ismét elrejti a köves hegyoldalt.

Jó időben és száraz terepviszonyok mellett kényelmes tempóban hamar fel lehet érni a 454 méter magas Hárs-hegy csúcsára, előbb a Hármashatár-hegyre panorámás Csanádi Pihenőhöz, majd a kőből és fából készült masszív kilátóhoz. Az építményt Kaán Károly erdőmérnökről, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjáról nevezték el, aki újjászervezte a hazai erdőgazdálkodás és neki köszönhetően született meg 1923-ban az Alföld fásítási törvény, majd jött létre a modern állami természetvédelem.  Maga a kilátó 1989-ben épült és nem olyan régen, 2016-ban újították fel. Szükség is volt rá, hiszen a faszerkezet elég megviselt állapotban volt. A több emelet magas épület legfelső szintjéről akadálytalanul lehet körbe pillantani Budapestre és a környező településekre, a fával borított hegyekre és a zöldet telkenként felfaló városra.

20181102_ketkilatotura03.jpg

Alapos nézelődés után a sárga jelzés egy sziklás úton folytatódik lefelé, olykor nagyobbakat kell lépni.  Rövid, koncentrált gyaloglás után egy hangulatos szurdokban feltűnik a fokozottan védett, régészeti szempontból is jelentős Bátori barlang bejárata. A 360 méter mély, jelenleg csak kísérettel és engedéllyel látogatható vasajtóval lezárt barlang nevét egy szerzetesről kapta, aki a 15. században elvonultan, remeteként élt itt és idejét Bibliamagyarázat írásának szentelte.

20181102_ketkilatotura04.jpg

Ezt követően a terep már könnyebben járható, néhány száz méter után előbb az az Örökerdő tanösvényt, majd a zöld kör jelzést keresztezi a sárga jelzés.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A túra ezen pontján teszünk egy kis kitérőt a sárga háromszög jelzésen, hiszen ez vezet a naptárfotón is szereplő Makovecz-kilátóhoz. A Kis Hárs-hegy 362 méter magas csúcsán található különleges formájú építményt nem olyan régen újították fel, a terület látogatottsága miatt szükséges is rendszeresen karban tartani. Az 1977-ben elkészült kilátó nevét a tervezőjéről kapta, habár ezt a nevet csak 2012. májusában egy névadó ünnepségen kapta meg, amin teljesen véletlenül ott voltunk. A kerek alaprajzú építmény tengelye egy acélcső és erre építettek rá 30 lépcsőt spirálisan, a tetején egy parányi terasz van. Idén október elején szokatlanul meleg volt és nem csak mi hanem néhány száz poloska is úgy gondolta, hogy közelebbről szemügyre veszi a felújított kilátót. A nagy tömegben napozó rovarokat inkább nem zavartuk meg és az idei panoráma fotót nem a kilátó csúcsáról készítettük el. 

20181102_ketkilatotura05.jpg

A Kis Hárs-hegy csúcsa után ismét visszatérünk a sárga sáv, zöld kör jelzésre és folytatjuk az utat lefelé. Az Út az egészséghez táblánál egyenesen haladunk tovább és hamarosan keresztezzük a Gyermekvasút vonalát, majd elhaladunk a Hárs-hegy állomás alatt. Ez az a terület, ahol tavasszal rengeteg keltike nyílik és a látszólag rendezetlen erdő valójában egy örökerdő.

20181102_ketkilatotura06.jpg

Ahogy közeledünk Hűvösvölgyhöz egyre jobban hallatszik az autók hangja és előfordul, hogy a meredek úton egy-egy biciklis is elsuhan mellettünk, annak ellenére, hogy itt is tilos kerékpározni. A sárga jelzés egy része közös a Tótasszony sétányon is futó sárga kör jelzéssel, így ezeken haladva kelünk át a forgalmas Nagykovácsi úton és haladtunk a végállomás felé. Az erdőben már alig talpalatnyi terület maradt a turistaútnak, ami Hűvösvölgyig az 56/61-es villamos vonalával párhuzamosan fut.

A túra vége a régi villamos végállomásnál van, összesen bő 5 kilométer megtétele után értünk le a kirándulóközpontnak számító Szépjuhásznétól a közlekedési csomóponttá váló Hűvösvölgyig. Egy korábbi Facebook videónkból már kiderült, levezetésképpen érdemes visszavonatozni a Szépjuhásznéhoz. 

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Panoráma túra

A blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket.

A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisimájusi, júniusi  és júliusi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról. A Forest & Fruit Naptár 2018 augusztusi fotója a Budapesti panorámát örökíti meg a hegyvidék egy másik nevezetességéről, a Libegőről. A fotó 7 évvel ezelőtt 2011 augusztusában készült. Idén, a harmadfokú hőségriadó idején nem tűnt valószínűnek, hogy napra pontosan lelibegjünk a hegyről, pedig mi készültünk és a panoráma tényleg megunhatatlan. calendar_hu_201808.jpgAmíg a Budai-hegység más tájai el nem csábítottak, éveken keresztül kedvencünk volt a most ajánlott túraútvonal, ami ideális egész napos program, ha az időjárás kegyes hozzánk. Hűvösvölgyből indulunk és Zugligetbe érkezünk, a köztes távon pedig a Budai-hegység különböző pontjairól gyönyörködünk a beépült és a beépítetlen tájban. Ha úgy választjuk meg az útvonalat, nem kell sokat gyalogolni, mert a táv egy részét vonatozunk, a másik részén meg libegünk.

 Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A túra első szakaszát a Hűvösvölgyből induló a Gyermekvasúttal tesszük meg, a Szépjuhászné, vagy a János-hegy megállóig. A kisvasút hűvösvölgyi végállomása 235 méter magasan fekszik, a Hárs-hegy megálló 300, míg a Szépjuhászné megálló 350 méter magasan van. A keskeny nyomtávú vonalon a dízelmozdonyok erőltetett hegymenetben kúsznak fel a magasan fekvő nyeregre miközben áthaladnak egy patkó alakú alagúton. Az első panorámás hely, ahol a 20 kilométer/órás sebességről lassító vonatról érdemes szemlélődni (ügyesebben fotózhatnak is), a Hárs-hegy és Szépjuhászné megálló között található kilátókanyar.

A Szépjuhászné megállótól a 490 méter magasan fekvő Libegőhöz az Erzsébet kilátón keresztül a piros jelzésen jutunk el, egészen pontosan 2,5 kilométer gyaloglás után. Ezt a túrát már több alkalommal javasoltuk, rövid, változatos terepű, panorámás séta, ami többször keresztezi a János-hegyi és a Tündér-hegyi utat.

20180907_panoramatura01_2.jpg

A lombok közül néhány helyen rátlátni a környező hegyekre és a rajtuk lévő kilátókra, levelek közül itt éppen Kaán Károly kilátó tűnik elő.

Béka-tó

Aki kevesebbet szeretne gyalogolni, az a 410 méter magasan fekvő János-hegy megállónál szálljon csak le. Az idáig tartó utazás során a vonatból kitekintve megcsodálhatjuk a Budapest nyugati szomszédságát, a közeli és távolabbi településeket, hegyeket és a fákkal borított, az ősszel egyre színesedő tájat. A kisvasút megállójából egyhén emelkedő úton, a piros jelzésen jutunk el a Libegőhöz, kicsit több, mint egy kilométeres séta után. Útközben megnézhetjük a hegy oldalán található parányi Béka-tavat, amelyet egészen érdekes módon az év egy részében nádas övez.

20180907_panoramatura02_2.jpg

Mivel sokáig ez volt az egyik kedvenc túraútvonalunk, az elmúlt évek alatt számtalan képet készítettünk az erdő változó arcáról és az ember által okozott változásokról. Általános tapasztalatunk, hogy a Budai-hegységben a turista jelzések jól nyomon követhetők, eltévedni csak nagy igyekezettel, a kijelölt útvonalról letérni pedig csak szándékosan lehet. Annak ellenére, hogy a Budai-hegységben számos jelzett kerékpárút, a János-hegyen pedig változó minőségű aszfaltos műút van, egyre többen tekernek önfeledten az erdőben úgy, hogy védett növényeket letarolva alakítanak ki járatokat az erdő aljnövényzetében. Persze nem lehet minden védett növény és állat mellé természetvédelmi őrt állítani, de ha eltűnik az erdő aljnövényzete, majd az erdő, akkor nem is lesz mit védeni. A kerekek alatt kikopó aljnövényzet helyét hamar átveszik a csupasz sziklák, ugyanis a csapadék a kerekek nyomvonalában talál utat magának sodorja magával a vékony erdei talajt. Az arasznyi keréknyom néhány év alatt méteres, kopár csapássá szélesedik, így lesz lesz egyre nagyobb területen tarra koptatva a hegy.

20180907_panoramatura06_3.jpg

Számtalan kanyargós lépcső után érünk fel a Budai-hegység sziluettjétől elválaszthatatlan Erzsébet kilátóhoz, aminek a legfelső szintjéről 360 fokban lehet szemlélődni. A korábban készült fotón nem csak Széchenyi hegy, a fákkal borított hegyoldal és a zöldellő Normafa látható, hanem az is, hogy a János-hegy fáinak még erősödnie kell. 

20180907_panoramatura03_2.jpg
 A Libegő előtti területet idén megújítják; remélhetőleg eltakarítanak valamennyit az évek alatt idekerült betonból, aszfaltból és murvából. Jó lenne, ha Budapest egyik szó szerint is kiemelt helyen fekvő természetvédelmi területe zölden újulna meg. Aki követi ezt a panorámás túraútvonalat, a bejegyzés fotói alapján szemügyre veheti, hogy mennyit változott a János-hegy és környezete az elmúlt években. 

A Libegő nyitva tartását érdemes megjegyezni, ugyanis augusztus 31-ig 19 óráig, szeptember 1-től viszont 18 óráig van nyitva. Így maradtunk mi le az idei nyári libegőzésről. Ha már így alakult, kipróbáltuk a régóta bakancslistás zöld háromszög jelzést és megtoldottuk néhány kilométerrel a tervezett távot.

20180907_panoramatura04_2.jpg

A bejegyzés egyetlen idén készült fotóján látható, hogy milyen a panoráma az út felénél 390 méter magasan. Innen a Tündér-hegy felé véve az irányt lelépcsőztünk a Tündér-szikla mellett, majd a zöld sáv jelzésen balra fordulva a Csiga úton értünk le a Libegőhöz, ahonnan a 291-es busszal indultunk el hazafelé.

Összesen kicsit több, mint 5 kilométer lett a megtett táv, az emelkedők, majd a lépcsők miatt kellemesen fárasztó kiránduláson.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted: