Naptár – Forest&Fruit

2020.01.01.2020.08.07.

Forest&Fruit Naptár 2020

Az év első napján megjelent a legújabb letölthető Forest&Fruit Naptár. A mindennapok, a bennünket körülölelő természet növényeivel díszített kiadvány egyszerű és könnyen kezelhető. Ezzel a naptárral jól szervezhetőek a napok: színes fotók mellett maradt hely a fontosabb programoknak, megjegyzéseknek.

A Forest&Fruit Naptár 2020 fotóin a virágok a főszereplők. Az talán nem meglepő, hogy a tavaszi virágözön mellett az év bármely hónapjában lehet virágzó növényt, vidám színes szirmokat találni. A vizuális élményen kívül azonben a növényeknek számtalan fontos és jó tulajdonságuk van. Ebben az évben a tervek szerint ezekről is lesz szó: bemutatok csendesen velünk élő, gyógyító hatású, vagy más szempontból jelentős növényeket, kicsit bepillantunk a növényvilág rejtelmeibe.

A Forest&Fruit Naptár 2020 ITT letölthető. Változtatás nélkül és forrásmegjelöléssel szabadon másolható, nyomtatható, terjeszthető.

Az eddigi Forest&Fruit Naptárral kapcsolatos bejegyzések ITT elolvashatók.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

2019.02.23.2020.08.07.

Változó természet II.

A Forest&Fruit Naptár 2018 első bejegyzése 2017 december 31-én jelent meg, benne tizenkettő, a Budai-hegység közkedvelt helyeit bemutató fotóval. A 2018-as év során ezt a bejegyzést követte még tizenkettő, majd 2019-ben a 13., ami ITT olvasható, ez pedig a 14., a projektet záró bejegyzés. A Forest&Fruit Naptár 2018 fotói az elmúlt 10, vagyis most már 11 év során készültek, a havi naptárbejegyzésekben pedig az egyes helyszíneket jártuk végig. A havi rendszerességű írásokban hónapról-hónapra megmutattuk, hogyan változott a Budai-hegység egy évtized vagy rövidebb idő alatt. Ez a naptár nem csupán színes képek gyűjteménye, sokkal inkább dokumentálása az időjárás okozta változásoknak, az urbanizációnak és annak, hogy mi történik, ha figyelmen kívül hagyjuk az erdőjárás szabályait. A tapasztalatainkat hónapról hónapra lebontva osztjuk meg veletek, felhívva a figyelmet a környezettudatos viselkedésre. Íme az év második hat hónapjának tapasztalata.

Urbanizáció

Júliusban ismét a János-hegyen voltunk és a kék, majd a piros sáv jelzésen haladva mentünk keltünk át a hegyen ITT. A WWF Örökerdő tanösvénye a sokak által használt, csatornázott turistaúttól kissé távolabb a hatalmasra megnőtt bükkfák alatt vezet. A fák mérete önmagában is lenyűgöző, érdemes a tanösvényt alaposan végig járni, ha szeretnénk megtudni, hogy milyen valójában az örökerdő. Valóban azt gondolhatnánk, hogy egy érintetlen erdőben sétálunk, ha nem csikordulna meg a lábunk alatt a gondosan leszórt murva. Ennek a hónapnak fotója a naptár legkorábbi képe, pontosan 10 év távlatából tudjuk összehasonlítani, hogy mi változott a budapesti panorámában 2008 óta. Az élesebb szemű olvasók számára észrevehetők a részletek.

Ismét a jégkár

Tavaly nyáron többször is készültünk a Libegőhöz , de előbb júliusban a nagy tömeg és az éjszakában önfeledten kiabáló résztvevők miatt nem vettünk részt az I. Libegők éjszakáján, augusztusban pedig a hőségriadó miatt maradtunk le erről a programról és nem készítettük el 2011 után ugyanonnan a panorámás Budapest fotót. A városra nyíló kilátás bemutatására viszont vállalkoztunk és megmutattuk, hogy a januári hónapnál említett jégkár hogyan tépázta meg a János-hegy csúcsa körül elterülő erdőket ITT. Hiába teltek el hónapok a zord időjárás óta, 2015 késő tavaszán a fák törzsén és ágain jól láthatóan fehérlettek a letört ágdarabok nyomai.

A látogatók és járművek okozta környezeti terhelés

Szeptemberben is a János-hegyen voltunk és bemutattuk a terület elnevezésének és kilátójának történetét ITT, az elmaradhatatlan közeli és a távoli fotókkal. Feltérképeztük azt, hogyan változik a talaj szerkezete, amikor ott és úgy törnek utat az védett erdőben, ahogy nem kellene. A János-hegy Hárs-hegy felé eső része kedvelt kirándulóhely, és elég népszerű a hegyről úgymond toronyiránt leszáguldó kerékpárosok körében. Akik, hatalmas és jól dokumentálható környezetkárosítást vittek végbe a Budai-hegységben az elmúlt néhány évben. A változásokat még az is észreveszi, aki csak évente néhány alkalommal ballag át a hegyen, mert ott bizony jól láthatóan ritkul a növényvilág. A Pilisi Parkerdő kezelésében lévő budai erdőségekben szép számmal vannak kijelölt kerékpárutak, ott lehet hódolni ennek a szenvedélynek. Mert mára az évekkel ezelőtt keskeny, erdőbe hasított sávok méteres utakká terebélyesedtek, ahol a védett növények és állatok helyett már nem él meg semmi és egyszer ez az erdő is elfogy.

Többször látunk a kerékpárok vájta meredek, sziklás csapásokon felfelé igyekvő kirándulókkal, akik elvétették a jelzést. Hiába tettek ki évekkel ezelőtt korlátokat, azokat hamar lekerültek a helyükről, a legtöbb helyen csak az oszlopok maradtak.

Megváltozott időjárás

Októberben szintén egy 2017-es fotóhoz kapcsolódóan bemutattuk, hogyan lehet eljutni Szépjuhásznétól Hűvösvölgybe ITT. Nekünk a Hárs-hegy az egyik kedvenc terepünk, a hegynek nincs olyan túraútvonala, amit ne jártunk volna be többször. Ezért is örültünk előre, hogy a szépen karban tartott Makovecz-kilátóból milyen remek fotókat tudunk majd készíteni. Aztán nem készítettünk semmilyet, ugyanis azokban a napokban városszerte poloskainvázió volt és a szokatlan meleg napon, ezek az ízeltlábúak pont a kilátó faszerkezetén pihentek nagy tömegben, mi meg nem zavartuk el őket. Az ajánlott túra a sárga jelzésen vezet el Szépjuhásznétól Hűvösvölgyig, benne olyan látnivalókkal, mint a Pilisre panorámás Csanádi pihenő, a Kaán Károly-kilátó, a Bátori-barlang, a már említett Makovecz-kilátó, a Gyermekvasút Hárs-hegyi megállója, az ismeretlen katona sírja és a túra végén Hűvösvölgyben a Gyermekvasút végállomása.

Járművek okozta környezeti terhelés

A novemberi Tündér-sziklát ITT bemutató bejegyzésünkkel egy régi adósságunkat törlesztettük, ugyanis Zugliget ezen nevezetességéről még nem írtunk külön bejegyzést. A naptár fotója szintén 2008-as keltezésű, és bizony ezen a fotón az avatott szem kiveszi, hogy változott a szikla és környéke. A blog történetében itt történt meg először, hogy moderálnunk kellett kommentet a területet nem túl környezetbarát módon használó emberek miatt. Az indulat érthető, a dolomitos, fizikai behatásra könnyen málló szikla bizony magán viseli annak nyomát, hogy nem csak turista bakancsokkal koptatják. Ennek a sziklának a kialakulásához, a fantasztikus forma létrejöttéhez szükség volt néhány évre és lehet, hogy egy ideje kicsit gyorsabban kopik a kelleténél. A sziklával együtt gyérül és tűnik el az a különleges növény- és állatvilág, ami miatt ez a terület már évtizedek óta védett.

Szeretnél még több, környezetvédelemmel foglalkozó cikket, bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Zugligetben, ahogy a budai rész számos területén egyre-másra állnak üresen jobb sorsra érdemes épületek. Ilyen volt az egykori Lóvasút végállomás, amit nem csak hazai támogatások igénybevételével is szépen megmentettek, erről ITT írtunk. Remélhetőleg, az egykor nagy népszerűségnek örvendő Fácános épületei is méltó módon kapják vissza a régi fényüket, az erről szóló hírek mindenesetre biztatók; a fotón az építkezés utcáról látható állapota.

10 évvel ezelőtt Zugligetből felsétáltunk a Normafához és az akkor készült fotókat a maiakkal összehasonlítva elég feltűnő, hogyan urbanizálódott az Anna-rét és környéke. Sok kiránduló és számos terepkerékpáros jár erre, akik felfelé inkább tolják a járműveiket és lefelé már száguldanak. A fák persze minden évben ugyanolyan pompás színekbe öltöznek ősszel, addig, amíg vannak.

Ismét a megváltozott időjárás

A Budai-hegység addig közelről szemügyre vett nevezetességeit decemberben távolabbi perspektívából szemléltük meg és írtunk róla ITT. Az Apáthy-sziklánál készült fotók mindössze egy év különbséggel készültek, itt nem volt olyan sok a változás, amit regisztrálni tudtunk volna. Felépült egy újabb ház, természetesen örökpanorámával, az általában csurig töltődő szemetest a kilátó padtól pedig áthelyezték egy kevésbé észrevehető helyre.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés, Dec 29., 2018, időpont: 12:30 (PST időzóna szerint)

Az időjárás viszont jelentősen eltért az egy évvel korábbitól, 2018-ben szokatlanul sokáig volt az átlagnál magasabb a hőmérséklet és nem csak ősszel vagy télen. 2017-ben lombtalan fák és bokrok között készültek a fotók, most decemberben még zöld leveleket is lehetett szép számban találni néhány bokron.

Összességében tanulságos volt a naptár fotói alapján végigjárni a Budai-hegység nevezetességeit. Számítottunk arra, hogy számos tényezőt figyelembe véve jelentős változásokat fogunk dokumentálni és ez a feltételezésünk igaznak bizonyult. Összességében nem csupán az környezeti tényezők, az időjárás változtatják meg természetes környezetünket. Az ember által okozott változások, az urbanizálódás, az eltűnő források, tavak, a környezeti terhelés, a szemetelés rövid idő alatt és masszív lenyomatot képzett. Tényleg nyomot hagyunk.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

2019.02.21.2020.08.07.

Változó természet I.

A Forest&Fruit Naptár 2018 első bejegyzése 2017 december 31-én jelent meg, benne tizenkettő, a Budai-hegység közkedvelt helyeit bemutató fotóval. A 2018-as év során ezt a bejegyzést követte még tizenkettő, ez pedig a 13., és ez már 2019-ben íródik. A Forest&Fruit Naptár 2018 fotói az elmúlt 10, vagyis most már 11 év során készültek, a havi naptárbejegyzésekben pedig az egyes helyszíneket jártuk végig. A havi rendszerességű írásokban hónapról-hónapra megmutattuk, hogyan változott a Budai-hegység egy évtized vagy rövidebb idő alatt. Ez a naptár nem csupán színes képek gyűjteménye, sokkal inkább dokumentálása az időjárás okozta változásoknak, az urbanizációnak és annak, hogy mi történik, ha figyelmen kívül hagyjuk az erdőjárás szabályait. A tapasztalatainkat hónapról hónapra lebontva osztjuk meg veletek, felhívva a figyelmet a környezettudatos viselkedésre. Íme az első hat hónap tapasztalata, az eredeti és a 2018-as fotók lapozható képgalériában a cikk legvégén.

Környezeti tényezők, időjárás okozta változások

Az erdők és a bennük lévő fák állapotából számtalan dologról árulkodik, a szélsőséges időjárási viszonyok okozta károk nyomai például elég sokáig fellelhetők. A Forest&Fruit Naptár 2018 első, januári naptárlapjának képeslapra kívánkozó fotóját még 2009-ben készítettük. A mesevilágot idéző, zúzmarával vastagon fedett fákkal valóban hangulatos volt az erdő. A János-hegy északi oldalán végig futó Tündérhegyi úton az elmúlt években gyakran megfordultunk, tavaly év elején is; akkor fehér, zúzmarás, hanem fakóbarna, hómentes erdőben jártunk, ITT írtunk erről, egyik kedvenc tavaszi virágunkról pedig ITT.

Kilenc év alatt nem csak az időjárás változott meg, hanem az erdő is: habár az út hegyfelőli oldalán ugyanúgy álltak a fák és a panoráma mit sem változott, a város felőli oldalán számos fának törött volt ága, törzse. Ezen a területen főleg tölgyesek vannak, amik 10 év alatt már látható mennyiséget nőhetnek, de egy szélsőséges időjárási esemény miatt sajnos a legtöbb fának nem volt lehetősége nagyobbra nőni. 2014 kora telén jelentősebb mennyiségű jeges csapadék zúdult többek között a Budai-hegységre, és a fákra fagyó ónos eső hihetetlen kárt okozott. A Budai-hegység erdeinek jelentős részét akkor lezárták, a saját érdekében mindenki jobban tette, ha az erdőhatárokon húzott szalagon kívül maradt, mert a megdermedt csapadék súlya alatt leszakadtak a faágak, derékba törtek örökzöldek és lombhullatók egyaránt. A 2018-as fotó a 2014-es jégkár után 4 évvel készült és a nyomok még jól láthatók.

Megváltozott időjárás

A tavalyi évben az időjárás nem mindig igazodott a naptárhoz és ez már rögtön év elején így volt. Februárban a Hárs-hegyen barangoltunk. Habár 8 év után nem leltük meg a pontos helyszínt, a 2010-es hatalmas havazással beköszöntő utolsó téli hónaphoz képest tavaly futóidőben, a laza talaj miatt nehéz terepviszonyok között jártunk ismét az eltűnt hó ITT nyomában.

Ismét a megváltozott időjárás

Márciusban, a tavasz első napjain igazi hamisítatlan téli fotók készültek a Hárs-hegyen. Végre megérkezett az addig hiányolt hó, és mi a 2015-ben készült, 3 éves fotó alapján a sárga jelzésen, vaddisznólesen jártunk ITT, előtte egy évvel pedig a hegyen nagy tömegben nyíló keltikéket mutattuk be ITT. Az eredeti fotó a zöld kör jelzésen készült, mi viszont a sárga jelzésen indultunk fel a hegyre. A tavaszi tél hava március elején végül pár nap alatt olvadt el a hirtelen jött felmelegedésnek köszönhetően.

Szeretnél még több, környezetvédelemmel foglalkozó cikket, bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Látogatók okozta környezeti terhelés, szemetelés

Áprilisban Zugligetben jártunk 2017 után 2018-ban is és mivel a hegyvidéknek ezt a kies részét, hagyományait és nevezetességeit jól ismerjük több túraútvonalat ajánlottunk ITT, hogy meglegyen a választás szabadsága. Az tavalyi fotón nem a Tündér-szikla, hanem a vele szemben lévő Hunyad-orom van, mindkét fotó április legelején készült egyetlen év eltéréssel. A népesebb városnegyedektől nem túl távol fekvő Zugliget évszázadok óta igen kedvelt a friss levegőre vágyó emberek körében és ez meg is látszik rajta. A Budai-hegység erdeit úton útféle csúfítják az otthagyott műanyag-vagy üvegpalackok, alumínium dobozok, szélfútta, soha le nem bomló műanyag zacskók, vagy a szemetesekből a szél vagy az erdei állatok által kifújt, kitúrt hulladék. Az erdőben járó emberek között bizony vannak, akik az amúgy is környezetszennyező pillepalackot csak tele töltve tudják vinni a hátizsákjukban, üresen már nem. Az erdők kezelői elhelyeznek szemetes konténereket a turista útvonalak mellé és rendszeresen el is szállítják azokból a bele dobált hulladékot. De ez nem azt jelenti, hogy a szemeteseket kötelező tele pakolni. Ez egy plusz szolgáltatás, és ha megoldható, haza lehet vinni a szemetet és szelektíven megszabadulni attól. Idén is jártunk már Zugligetben és az erdőben heverő szekrényre még nem találtunk magyarázatot.

Eltűnő források, tavak

Májusban ismét Zugligetben voltunk és a terület most még meglévő egyik forrását mutattuk be ITT egy 2010-es fotó alapján. A következő hasonló szögből készült fotó 2016-os, pazar látvány a virágba boruló szikla. A középkori Magyarországról beszámoló írások mind, mind vizekben gazdag erdőségként írták le a Budai-hegyeket is. Nos, manapság ennek a vidéknek a vízhozamára aligha tudna a város hagyatkozni. Ahogy a terület beépült, a talajt és annak szerkezetét megbolygató földmunkák miatt úgy apadtak el az egykor bővízű források. Tényleg ilyen egyszerűen lehet meddővé tenni egy gazdag vízhozamú kies völgyet: néhány rosszul elhelyezett ház, csatornázás, és volt forrás, nincs forrás? Sajnos kevesen emlékeznek a földrajz órán tanultakra, arra, hogy mi táplálja a tengereket, óceánokat. A természetes vízfelületek csökkenése nem csak Zugligetben figyelhető meg. A János-hegy oldalában lévő Béka-tó is egyike az utolsó, tengerszem szerű, felszíni vizeknek. A már 2011 áprilisában is parányi méretű tó számos állatfajnak ad otthont, békák és pettyes gőték élnek itt.

A látogatók okozta környezeti terhelés, urbanizáció

Júniusban egy igazi turistamágnes helyre mentünk és a János-hegy ezer arcát mutattuk be ITT a 2016-ben készült fotóhoz kapcsolódóan. Egy másik alkalommal pedig lesétáltunk a budai zöld jelzésen Zugligetbe ITT. Budapest legmagasabb pontja minden kiránduló bakancslistáján szerepel a kötelező látnivalók között a hozzá közel álló Normafával együtt, ami meg is látszik a mindkét területen. Érdemes azzal tisztában lenni, hogy jelenlétünk az erdőben környezeti terhelést jelent, zavarjuk az erdő állatvilágát, és ha letérünk a turistaútról, eltaposva a növényzetet, akkor nagyobb nyomot hagyunk a kelleténél. Éppen ezért érdemes úgy kirándulni, hogy a lehető legkevesebbet változtassunk az erdőn, ne vigyünk haza gombát, növényt, állatot, így más is gyönyörködhet a természet szépségében.

Az Erzsébet kilátó környéke inkább az terület, ami nem a bakancsos, hanem az utcai cipős, tipegős kirándulók kedvence. Nincs semmi baj azzal, ha valaki nem technikai pólóban és terepre termett bakanccsal rója a kilométereket, azzal viszont már van, ha a kilátóig autóval megy, az ugyanis tilos.

Normafa a síelésre alkalmas lankái miatt télen előszeretettel és sokan síelnek Európa egyetlen ilyen alacsonyan fekvő sípályáján. A rövid szezont rengetegen akarják kihasználni és hétvégente hatalmas tömeg hömpölyög a két rendelkezésre álló sípályán és az Anna-réti szánkópályánál. Ez nagyon megterhelő a környezet számára, hazánkban jellemzően nem tart sokáig a tél, de néhány hétig még így is fokozott terhelés éri a védett növényekben és állatokban gazdag Natura 2000 besorolás alatt álló területet. Az Anna-réti játszótér, most már inkább játszórét, évről évre egyre nagyobb helyet foglalnak el a legkisebbek számára telepített játékok. Néhány évvel ezelőtt itt álló pár kedves faépítmény helyett – emlékszik valaki a favonatra? – komplex és terebélyes várak, építmények vannak. Ha leülünk egy-egy fa alá a padra, a madarak már vannak olyan bátrak, hogy a közvetlen közelünkben is merészkednek.

Ezek az év első hat hónapjában felfedezett változások, változtatások, folytatás következik.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

2019.01.05.2020.08.07.

Forest & Fruit Naptár 2019

A tavalyi évhez hasonlóan idén is készítettünk naptárat, az idei a Fától az erdőt nevet kapta. A Forest & Fruit Naptár 2019-ben a főváros és a Budai-hegység néhány jellegzetes facsoportosulását és egy-egy szokatlan időjárási jelenségét mutatjunk be nektek.

A városi zöld növényzet szinte észrevétlen, a jelenléte nem, csak a hiánya tűnik fel. A fákat gyakran már csak akkor tudjuk értékelni, ha a helyükön egy tönk maradt. A zöld növények, köztük a fák elő tudnak állítani valamit, ami minden élőlény számára nagyon fontos: oxigént. Jelentőségükhöz képest nem óvjuk a fákat és nem figyelünk elég jól az erdőre – vagy csak kevesen tesszük ezt.

A kiválogatott képek között van néhány, ami az egyre gyakoribb rendhagyó időjárási viszonyokat is megmutatja. Lehetett miből válogatni, és volt fotó, amit csak a rossz minőség miatt hagytunk ki. A természet most már megmutatja: az emberi beavatkozás hatása visszafordíthatatlan.

A képek 12 különböző helyszínen készültek, egy-egy területhez tartozó érdekességről tematikus bejegyzésben számolunk be az év során, terveink szerint negyedéves gyakorisággal.

A naptárat IDE kattintva tudjátok letölteni, a fotókat pedig ebben az albumban lapozhatjátok át.

A naptár változtatás nélkül, forrásmegjelöléssel szabadon másolható, nyomtatható, terjeszthető.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

2018.12.31.

Perspektívák

A blog tavalyi évét a Budai-hegységben készült legszebb fotóinkból összeállított naptárral zártuk. Így az is megismerkedhet a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket. A hónapok neveire kattintva olvashatsz a A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi, májusi, júniusi, júliusi, augusztusi, szeptemberi, októberi és novemberi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról.

A Forest & Fruit Naptár 2018 decemberi fotóját pont egy évvel ezelőtt készítette Petra az Apáthy-sziklánál. A Nagybányai úttal párhuzamosan futó zöld turistaút, a tanösvénnyel rajta a tájékoztató táblákkal és az város java részét láttatni engedő panorámával méltán népszerű a környék lakói és a túrázók előtt is.

A tavalyi évben amikor arra jártunk december 25-én az időjárás is nekünk kedvezett, ragyogó napsütésben, kellemes időjárási viszonyok között tudtunk végigmenni a karácsonyi túránk útvonalán. Az idén viszont úgy alakult, hogy inkább karácsony második napján mentünk ugyanide és hát, az idő nem kedvezett nekünk. Igaz a nap legalább sütött, de konkrétan majd’ lefújta a fejünket a szél. A növényzeten észrevehető volt, hogy az idei ősz hosszabbra nyúlt és jóval melegebb volt, a csipkebogyó vidám zöld levelei és piros bogyó színesítették a jégkék tájat. És elkészült egy újabb örökpanorámás ház…

Az Apáthy-szikláról már írtunk korábban, ITT olvasható a bejegyzés a rövid, de tartalmas sétáról. Tavaly télen volt egy alkalom, amikor túrát megtoldottuk még néhány kilométerrel és a 11-es busz végállomásástól átsétáltunk a Fenyőgyöngye étteremhez. Valamilyen okból errefelé eddig szinte csak télen jártunk és az ideje korán lemerülő telefonok miatt jó, ha néhány képben meg tudtuk örökíteni látványt.

Miután magunk mögött hagytuk a Liptómező felé panorámás utat, az eleinte meredeknek tűnő Látóhegyi úton indultunk el. Azért éri meg felsétálni, mert a Glück Frigyes kezdeményezésére Friedrich Lóránd tervei alapján 1929-ben terméskőből megépített fedeles Árpád kilátóhoz, mert innen a város azon részeire is csodás panoráma nyílik, amik az Apáthy-szikláról nem voltak láthatók: jól látható a Budapest nagy része, a Duna és a Budai-hegység nyugati oldala.

A területen, hasonlóan a Vaskapu-hegyhez, itt is sok a turista, a futó és kutyasétáltató. Az összefüggő erdőrészeket érdemes csendben megközelíteni, már több alkalommal láttunk előttünk elsuhanni a felvert vadat, legalább mi ne zavarjuk őket. A kilátó után két útvonalon mehetünk tovább: a kék út, amit Glück Frigyes útnak neveznek, rögtön a Fenyőgyöngyéhez visz – kicsivel több, mint másfél kilométer – a zöld pedig a Szépvölgyi dűlőhöz. Mindkét helyen megáll a 65-ös telebusz, vagyis Fenyőgyöngyétől csak előzetes telefonos bejelentés után meg tovább felfelé a Szépvölgyi úton.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Összességében a pasaréti Nagyhídtól végig a zöld jelzésen a Szépvölgyi útig haladva két pontról is megcsodálhattuk a téli Budapest lenyűgöző panorámáját, a változó perspektívákat és a Budai-hegység számos arcát, dombokat és völgyeket. A táv több, mint 5 kilométer volt, annak, aki nem bulizik Szilveszterkor, ideális évkezdő túra.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

2018.12.08.

A Tündér-szikla, ahogy még soha nem gondoltál rá

A blog tavalyi évét a Budai-hegységben készült legszebb fotóinkból összeállított naptárral zártuk. Így az is megismerkedhet a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket. A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi, májusi, júniusi, júliusi, augusztusi, szeptemberi és októberi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról.

A novemberi naptár fotója 2008. november 1-jén készült, amikor egy kellemesen meleg őszi napon Zugligetből elindultunk fel a Normafához, majd onnan a kisvasúttal vissza Hűvösvölgybe. A fotók tanúsága szerint olyan meleg volt, hogy aznap kabát sem kellett a túra nagy részében. Habár idén is végigjártuk november elsején egy részét a távnak, most mégis a 2008-as túrát idézzük fel. Olyan szépek voltak akkor az őszi erdő színei, hogy kár lenne 10 év után nem elővenni őket. Közben teszünk egy kis időutazást néhány panorámás Budapest fotóval.

A Budai-hegység számos pontján vannak a tájból kiemelkedő szikladarabok, magányos, változatos formájú kövek. Ezek közül én a Tündér-sziklát ismertem meg legelőször, a jellegzetes alakja után a neve is megtetszett, nem véletlenül. A sok-sok évvel ezelőtti kirándulásokról nem készítettem fotókat, de mivel az első túra óta rendszeresen visszatérek, visszatérünk a sziklához, pontosan felismerhető, hogy milyen sokat és milyen gyorsan változott a terület az eltelt évek alatt. Bárki számára, aki rendszeresen túrázik arrafelé, könnyedén nyomon követhető, hogy az 1977 óta természetvédelmi területként nyilvántartott területen hogyan áll vesztésre a természet. Hogyan porlad a kelleténél jobban a nem csak turistabakancsokkal koptatott dolomitos kőzet, tűnnek el a lépcsősorok és süllyednek a turistautak.

A Budai-hegység alapját triászban a területet borító sekély és meleg Thetys-tenger élőlényeiből származó üledékből kialakuló mészkő és dolomit képezi. Az évmilliók alatt képződött jelentős mennyiségű és vastagságú kőzetben ezek nyomai mai is több helyen fellehetők. A többféle kőzetből álló területen a miocén kor elején törések alakultak ki, változatos formájú hegység alakult ki. Az ezután bekövetkező eróziós folyamatok következtében nyerte el mai formáját a Budai-hegység néhány jellegzetes kőformája, többek között a Tündér-szikla is. A mészkő és dolomit egyaránt a karbonátok családjába tartozó egyásványos üledékes kőzetek, összetételük legalább 90%-a kalcium-karbonát, illetve kalcium-magnézium karbonát. A legkevésbé kemény ásványok közé tartozó mészkő színe a benne lévő további anyagok miatt változatos színű lehet. Gyenge savas közegben oldódik, üregekbe alakulnak ki benne és a beáramló nagyobb keménységű hordalék erősen koptatja. Rideg és állékony kőzet, a mészkőbarlangok hosszabb ideig megmaradnak. A mészkőnél keményebb dolomit színe szintén változatos lehet, a szennyezőanyagoktól függően. Az ásványok keménységét kifejező Mohs-skálán 3,5-4 az értéke és savakban is rosszabbul oldódik. A dolomithegységekre nem jellemzőek a barlangok. Évmilliók után most az ember alakítja drámai gyorsasággal a környezetét.

A túrára az éppen 2008. szeptembere óta közlekedő 291-es busz végállomásától indultunk el és az enyhén emelkedő Zugligeti úton elsétáltunk az 1847-es Dűlőkeresztelőnek helyet adó, mára jelentősen kibővült és iskolaként működő épületig. Zugliget évtizedek óta népszerű a kikapcsolódásra vágyók körében és számtalan módon lehet bejárni ezt a területet, néhány útvonalat ITT ajánlottunk.

Egy kicsivel az épület előtt a Zugligeti útból nyílik a Disznófő út, amin végig haladva végül a romantikus hangulatú, zsákutcaként végződő Szilassy úton ballagtunk tovább.

Az itt található Disznófő forrás már akkor is körbe volt kerítve, a terület is talán rendezettebb volt, mi a kerítés mellett elhaladva meg sem álltunk a Normafáig.

A késő őszi erdő színei mindig magával ragadók és az akkor a szürkületbe hajló délutánon különösen ragyogók voltak a fák. Néhány fotó a látható panorámáról, a képre kattintva galéria nyílik.

A kék jelzés érintésével elbóklásztunk a Normafa megállóig, ahol a 4 kilométeres séta után pont elcsíptük az Gyermekvasút egy délutáni szerelvényét és visszavonatoztunk Hűvösvölgybe. A túra 4-5 kilométerét pontosan 3 óra alatt tettük meg, szóval nem haladtunk túl gyorsan.

Az idei évben az időjárás nem volt olyan kegyes hozzánk és a felhős ég nem sok jót ígért. A Zugligeti úton a zöld háromszög jelzés egy lépcsőn az Erdei úton folytatódik.

Habár a Tündér-sziklán messziről nem látható sok változás, a hegyből lemorzsolódó apró dolomitdarabkák az utat és a lépcsőt teljesen beterítik. A szikla messziről hatalmasnak és lerombolhatatlannak tűnik, de a hegy lábánál rendre összegyűlő kődarabkák jelzik, fogy a hegy.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

2018.11.23.

Két kilátó túra, avagy melyik út vezet Hűvösvölgybe?

A blog tavalyi évét a Budai-hegységben készült legszebb fotóinkból összeállított naptárral zártuk. Így az is megismerkedhet a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket. A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi, májusi, júniusi, júliusi és augusztusi és szeptemberi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról.

A Forest & Fruit Naptár 2018 októberi fotóját Budapest egyik kilátójáról készítettül el, megörökítve két másik nevezetességet. A Makovecz-kilátó szerintünk minden kiránduló kedvence, izgalmas formája és könnyű megközelíthetősége miatt. A János-hegyet és a csúcsára épült Erzsébet kilátót pedig pont az előző havi naptár bejegyzésünkben mutattuk be. A naptárban szereplő fotó 2017 október elején készült készült, egy olyan hétvégi napon, amikor gomolyfelhők borították az eget. Egy kicsit talán az eső is szemerkélt, ezért jól felöltözve túráztunk a Hárs-hegyen. Idén zord időjárásról szó sem volt, ragyogó napsütésben, 20 fokos melegben jártuk az erdőt Szépjuhászné és Hűvösvölgy között. Nem titok, ebben az évben is többször túráztunk a Hárs-hegyen, számtalan fotót és videót készítettünk a Budai-hegység legnépszerűbb területéről. A bejegyzés fotóinak egy része nyáron készült, a tarka lombú fákon kívül a nyári harsogó zöld erdőt is szeretnénk nektek bemutatni.

A Budai-hegység sűrű turista útvonal hálózatának köszönhetően több lehetőség is áll a kirándulók előtt, ha a Szépjuhászné 424 méter magasan fekvő nyergéből lejutnának a 234 méter magasságban elterülő Hűvösvölgybe. A legrövidebb és leggyorsabb mód, Gyermekvasút; mindössze 15 perc alatt a kilátókanyar mentén és egy patkó alakú alagúton áthaladva már Hűvösvölgyben is vagyunk. A vonzó vonatozás helyett kicsit hosszabb úton, előbb a zöld körön majd a sárga jelzésen haladva is megtehetjük a túra két pontja közötti távolságot, így egy kb 2-3 kilométeres, kényelmes és gyakorlatilag folyamatosan lejtő útvonalon haladuk Hűvösvölgy felé.

A tapasztaltabb turisták tudják, hogy a Szépjuhásznétól északkeletre található Hűvösvölgy eléréséhez északnyugat felé, a sárga jelzésen elindulni. Az kisvasút állomása előtt el kell kanyarodni balra, majd sínek után egyenesen előre tartani. A túra rögtön egy kiadós hegymenettel indul, ami télen havas időben igazi edzésnek számít. Mi márciusban is jártunk errefelé a vaddisznók nyomában, azóta elolvadt, majd újra megérkezett a hó. A Hárs-hegynek ez a része nem csak az itt honos állatok és növények miatt érdekes, de alkalomadtán érdemes kitérőt tenni a hegy oldalában található felhagyott és messziről is jól látható mészkőbánya miatt. Néhány évvel ezelőtt az első pihenőnél fákat kivágtak ki, de a fák lombja mára ismét elrejti a köves hegyoldalt.

Jó időben és száraz terepviszonyok mellett kényelmes tempóban hamar fel lehet érni a 454 méter magas Hárs-hegy csúcsára, előbb a Hármashatár-hegyre panorámás Csanádi Pihenőhöz, majd a kőből és fából készült masszív kilátóhoz. Az építményt Kaán Károly erdőmérnökről, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjáról nevezték el, aki újjászervezte a hazai erdőgazdálkodás és neki köszönhetően született meg 1923-ban az Alföld fásítási törvény, majd jött létre a modern állami természetvédelem. Maga a kilátó 1989-ben épült és nem olyan régen, 2016-ban újították fel. Szükség is volt rá, hiszen a faszerkezet elég megviselt állapotban volt. A több emelet magas épület legfelső szintjéről akadálytalanul lehet körbe pillantani Budapestre és a környező településekre, a fával borított hegyekre és a zöldet telkenként felfaló városra.

Alapos nézelődés után a sárga jelzés egy sziklás úton folytatódik lefelé, olykor nagyobbakat kell lépni. Rövid, koncentrált gyaloglás után egy hangulatos szurdokban feltűnik a fokozottan védett, régészeti szempontból is jelentős Bátori barlang bejárata. A 360 méter mély, jelenleg csak kísérettel és engedéllyel látogatható vasajtóval lezárt barlang nevét egy szerzetesről kapta, aki a 15. században elvonultan, remeteként élt itt és idejét Bibliamagyarázat írásának szentelte.

Ezt követően a terep már könnyebben járható, néhány száz méter után előbb az az Örökerdő tanösvényt, majd a zöld kör jelzést keresztezi a sárga jelzés.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A túra ezen pontján teszünk egy kis kitérőt a sárga háromszög jelzésen, hiszen ez vezet a naptárfotón is szereplő Makovecz-kilátóhoz. A Kis Hárs-hegy 362 méter magas csúcsán található különleges formájú építményt nem olyan régen újították fel, a terület látogatottsága miatt szükséges is rendszeresen karban tartani. Az 1977-ben elkészült kilátó nevét a tervezőjéről kapta, habár ezt a nevet csak 2012. májusában egy névadó ünnepségen kapta meg, amin teljesen véletlenül ott voltunk. A kerek alaprajzú építmény tengelye egy acélcső és erre építettek rá 30 lépcsőt spirálisan, a tetején egy parányi terasz van. Idén október elején szokatlanul meleg volt és nem csak mi hanem néhány száz poloska is úgy gondolta, hogy közelebbről szemügyre veszi a felújított kilátót. A nagy tömegben napozó rovarokat inkább nem zavartuk meg és az idei panoráma fotót nem a kilátó csúcsáról készítettük el.

A Kis Hárs-hegy csúcsa után ismét visszatérünk a sárga sáv, zöld kör jelzésre és folytatjuk az utat lefelé. Az Út az egészséghez táblánál egyenesen haladunk tovább és hamarosan keresztezzük a Gyermekvasút vonalát, majd elhaladunk a Hárs-hegy állomás alatt. Ez az a terület, ahol tavasszal rengeteg keltike nyílik és a látszólag rendezetlen erdő valójában egy örökerdő.

Ahogy közeledünk Hűvösvölgyhöz egyre jobban hallatszik az autók hangja és előfordul, hogy a meredek úton egy-egy biciklis is elsuhan mellettünk, annak ellenére, hogy itt is tilos kerékpározni. A sárga jelzés egy része közös a Tótasszony sétányon is futó sárga kör jelzéssel, így ezeken haladva kelünk át a forgalmas Nagykovácsi úton és haladtunk a végállomás felé. Az erdőben már alig talpalatnyi terület maradt a turistaútnak, ami Hűvösvölgyig az 56/61-es villamos vonalával párhuzamosan fut.

A túra vége a régi villamos végállomásnál van, összesen bő 5 kilométer megtétele után értünk le a kirándulóközpontnak számító Szépjuhásznétól a közlekedési csomóponttá váló Hűvösvölgyig. Egy korábbi Facebook videónkból már kiderült, levezetésképpen érdemes visszavonatozni a Szépjuhásznéhoz.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

2018.10.24.2021.08.19.

„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok”

A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi, májusi, júniusi, júliusi és augusztusi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról. A Forest & Fruit Naptár 2018 szeptemberi fotója a Budapest egyik legismertebb és egészen biztosan a legjobban látható két nevezetességét örökíti meg, a János-hegyet és a rajta több, mint száz évvel ezelőtt megépült Erzsébet kilátót. A fotó tavaly készült, egy olyan napon, amikor polár pulóverben és mellényben néztünk szét kicsit vacogva a hűvös őszi tájon. Ehhez képest, idén ugyanazon a napon délután 28 fok volt, szóval mellényről szó sem lehetett.

A János-hegy és az Erzsébet-kilátó megközelítéséről már több alkalommal írtunk, túráztunk Kisvasúttól, kisvasútig, felfedeztük az hegy oldalában elterülő Örökifjú örökerdőt, de lesétáltunk madarak és fák között Zugligetbe. Bemutattuk az Ezerarcú János-hegyet és érintőlegesen írtunk a számos sportolási lehetőségről, ami adott ezen a fantasztikus adottságú és panorámájú hegyen.

A terület népszerűsége nem újkeletű, lassan 200 éve kirándulnak a pesti polgárok a Budai-hegységbe és több száz éve alakítja ez ember kénye-kedve szerint a Budai-hegység növényvilágát. Aki szeretne jobban elmélyedni Budapest történetében és kutatni, hogyan terjeszkedett az ember évről évre, az kapcsolja be a Budapest Időgépet. A Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Hungaricana rendszerben a nem csak Budapest, de Európa történelmi térképeinek korszerű változatai is böngészhetők. A helymeghatározás engedélyezése után IDE kattintva rögtön a tartózkodási helyünk 19. századi helyszínének térképét pillanthatjuk meg a képernyőn. A Budapest Időgép pedig ITT található, adatbázisában a vázlatos és a korabeli térkép segítségével egészen 1837-ig lehet visszapörgetni az időt.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A János-hegy a maga 527 méterével, ha nem is a Budai-hegység, de Budapest legmagasabb pontja, lebilincselő a csúcsról elénk táruló 360 fokos panoráma. Elnevezéséhez több monda kötődik, emlegetik a törökverő Hunyadi Jánost, Mátyás király apját, de egy egykor itt álló szoborról is szó van a magyarázatokban. Az 1837-es térképen még Johannseberg név szerepel, amit az 1847-es dűlőkeresztelőn, változtattak át Pozsonyi-hegyre. A későbbi térképeken egy újabb névvariáció tűnik fel, a kutakodásaim során talált 1902-es képeslapon a Pozsony- Jánoshegyi messzelátó látható. Ma már a János-hegy egyik oldalán lévő 427 méter magas csúcs viseli a Pozsonyi-hegy nevet, a Johannesberg végérvényesen János-hegyre magyarosodott.

Az egykori messzelátó helyén ma már egy tekintélyes méretű, kőből épült kilátó áll, ami az évtizedek óta töretlen népszerűségnek örvendő Erzsébet királynő nevét viseli. A kiegyezéskor megkoronázott Ferenc József felesége Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja volt, kedvelte a magyarokat. Megkoronázása előtt, uralkodó házastársaként a nők számára megengedett reprezentatív szerepen túllépve, a politikai életben is részt vett egy rövid ideig.

A Pozsony-Jánoshegyen álló faszerkezetet 1908-ban bontották el, és a város turizmusának fejlesztéséért sokat tevő Glück Frigyes javaslatára döntöttek az Erzsébet-kilátó megépítéséről. A neoromán stílusban készült épület tervezője Schulek Frigyes volt. A finom díszítésű, mészkőből készült kilátót a döntéstől számított 2 éven belül átadták; a 25.3 méter magas, 53 méter kerületű építmény korának leghatalmasabb ilyen jellegű épülete volt. A kilátó nagyon népszerű a kirándulók körében és valóban megéri megmászni, mind a 100 lépcsőt. A legfelső teraszról ugyanis tiszta időben 75-80 kilométerre is ellátni. A kilátót a 100 éves évforduló környékén rendbe hozták, megközelíthető a piros sáv és a zöld háromszög jelzéseken, de a sportos természetjárók rekortánon is felfuthatnak a csúcsra.

A szeptemberi naptárlap a Budai-hegység két nevezetességét ábrázoló fotója egy harmadik nevezetes helyről, Normafáról készült. A hegyoldalból elénk táruló panoráma mindig arra késztet, hogy megörökítsük ezt a látványt,. próbálgatva az éppen nálunk lévő telefon/fényképezőgép határait. A felső 2017-es szeptember végi és az alsó 2018 október eleji kép ugyanazzal az okostelefonnak készült, nagyjából ugyanarról a helyről.

Azon talán már nem lepődik meg senki, hogy a Normafa elnevezése is a Hunyadiakhoz köthető. elnevezése. Egy évszázadok alatt hatalmasra megnőtt Viharbükknek nevezett fa mellett – ami a monda szerint Mátyás király születésekor hajtott ki – énekelte el Schódelné Klein Rozália Bellini Norma operájának nagyáriáját 1840-ben. Ezután kezdték a kies, művészek, írók, költők által előszeretettel látogatott domboldalt Normafaként emlegetni. A fa évtizedekkel később kidőlt, a helyére egy másikat ültettek és emléktáblát állítottak.

Kétségtelen tény, hogy Normafa népszerű a turisták, sportolók és a kikapcsolódni vágyó emberek körében. Itt vezet még a budai zöld sáv jelzés, ami ugyan az Erzsébet-kilátóra nem vezet fel, de a Széchenyi-hegy felől ezen a jelzésen lehet a János-hegy oldalán lévő ösvényen eljutni a Hárs-hegyre. A Normafa népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy nincs olyan évszak és napszak, amikor teljesen néptelen lenne. Ezt tapasztaltuk, amikor a naptárbejegyzés készítése miatt a szokásosnál több alkalommal mentünk fel a hegyre, de a korábbi téli és tavaszi alkalmakon is ezt láttuk. Sajnos a Normafa hétvégén túlzsúfolt, a 21-es buszcsalád mellé ekkor becsatlakozik a 212-es busz, ami a Boráros térről szállítja a kirándulni vágyókat. A város egyik legszebb panorámával rendelkező parkolójában álló számtalan autó pedig tovább növeli a zsúfoltságot. Budapest nem túl jól ellátott karbantartott, minőségi zöldfelületekkel, természetes, hogy a fővárosiak felkeresik a még rendelkezésre álló szabad területeket.

Amellett, hogy többen az erdőjárás alapvető szabályait sem tartják be, szomorú tény, hogy a fokozott terhelés mellett nem tud az erdő megújulni, a vékony termőtalajon megkapaszkodott növény- és állatfajok egyre kisebb élőhelyre szorulnak vissza. A területet folyamatosan fejlesztik és mindamellett, hogy volt is rajta mit, néhány része kezd egészen közpark jelleget ölteni. Egyre terebélyesedő mulcsos játszóterek, kultúrnövények szegélyes ágyásokban és az egyre több utat beterítő murva, mely nem dacol a gravitációval, hanem az esővízzel együtt szépen becsorog a védett erdőbe.

Budapest egyik legkülönlegesebb helye a Sas-hegy, ahol nem olyan régen eltöltöttünk egy egész délutánt. A látszólag kopár sziklacsúcs geológiáját, élővilágát a 18. század végétől változatos intenzitással kutatták és kiderült, hogy a különleges sziklaalakzatokban is gazdag terület ritka és különleges növény és állatfajoknak ad otthont. Beépítésének ötlete 1930-ben merült fel, azért, hogy kiszolgálják az egyre növekvő város területi igényeit. Ezért a Sas-hegyet felparcellázták, lakóházakat és közparkot tervezve betelepítették feketefenyővel és a minden évben két hétig virágban pompázó, de minden mást elnyomó özönnövény orgonával. A hegyet szinte az utolsó pillanatban 1958-ban nyilvánították védetté, létrehozva a Sas-hegy Természetvédelmi területet. Legutóbbi látogatásunkkor, melyről ITT írtunk, azt láttuk, hogy még nyílnak az északi oldalon a tarka virágok. A terület parkosítása ma már csak egy meglehetősen botor ötletnek tűnik és 60 év távlatából visszatekintve elmondható, hogy bölcs döntés volt fokozottan védetté nyilvánítani a területet. Az itt található értékek miatt a Sas-hegy ma is csak szakvezetéssel látogatható.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés, Okt 19., 2018, időpont: 11:17 (PDT időzóna szerint)

A Forest & Fruit Naptár 2018 minden egyes hónapjánál nyomon követhetőek az ember által okozott beavatkozások és a környezeti terhelés. A Budai-hegység Normafa és az Erzsébet-kilátó közötti területének utóbbi időszakban bekövetkezett változásait most mégsem taglalnánk, hiszen a közösségi médiában és más forrásból fellelhető fotók, valamint a rendszeresen odajáró kiránduló, kikapcsolódó emberek tapasztalatai önmagukért beszélnek.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Budai_Sas-hegy_Term%C3%A9szetv%C3%A9delmi_Ter%C3%BClet

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gl%C3%BCck_Frigyes

https://hu.wikipedia.org/wiki/Erzs%C3%A9bet-kil%C3%A1t%C3%B3

https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Ferenc_J%C3%B3zsef_magyar_kir%C3%A1ly

https://hu.wikipedia.org/wiki/Wittelsbach_Erzs%C3%A9bet_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9

2018.09.07.

Panoráma túra

A blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket.

A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi, májusi, júniusi és júliusi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról. A Forest & Fruit Naptár 2018 augusztusi fotója a Budapesti panorámát örökíti meg a hegyvidék egy másik nevezetességéről, a Libegőről. A fotó 7 évvel ezelőtt 2011 augusztusában készült. Idén, a harmadfokú hőségriadó idején nem tűnt valószínűnek, hogy napra pontosan lelibegjünk a hegyről, pedig mi készültünk és a panoráma tényleg megunhatatlan. Amíg a Budai-hegység más tájai el nem csábítottak, éveken keresztül kedvencünk volt a most ajánlott túraútvonal, ami ideális egész napos program, ha az időjárás kegyes hozzánk. Hűvösvölgyből indulunk és Zugligetbe érkezünk, a köztes távon pedig a Budai-hegység különböző pontjairól gyönyörködünk a beépült és a beépítetlen tájban. Ha úgy választjuk meg az útvonalat, nem kell sokat gyalogolni, mert a táv egy részét vonatozunk, a másik részén meg libegünk.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A túra első szakaszát a Hűvösvölgyből induló a Gyermekvasúttal tesszük meg, a Szépjuhászné, vagy a János-hegy megállóig. A kisvasút hűvösvölgyi végállomása 235 méter magasan fekszik, a Hárs-hegy megálló 300, míg a Szépjuhászné megálló 350 méter magasan van. A keskeny nyomtávú vonalon a dízelmozdonyok erőltetett hegymenetben kúsznak fel a magasan fekvő nyeregre miközben áthaladnak egy patkó alakú alagúton. Az első panorámás hely, ahol a 20 kilométer/órás sebességről lassító vonatról érdemes szemlélődni (ügyesebben fotózhatnak is), a Hárs-hegy és Szépjuhászné megálló között található kilátókanyar.

A Szépjuhászné megállótól a 490 méter magasan fekvő Libegőhöz az Erzsébet kilátón keresztül a piros jelzésen jutunk el, egészen pontosan 2,5 kilométer gyaloglás után. Ezt a túrát már több alkalommal javasoltuk, rövid, változatos terepű, panorámás séta, ami többször keresztezi a János-hegyi és a Tündér-hegyi utat.

A lombok közül néhány helyen rátlátni a környező hegyekre és a rajtuk lévő kilátókra, levelek közül itt éppen Kaán Károly kilátó tűnik elő.

Béka-tó

Aki kevesebbet szeretne gyalogolni, az a 410 méter magasan fekvő János-hegy megállónál szálljon csak le. Az idáig tartó utazás során a vonatból kitekintve megcsodálhatjuk a Budapest nyugati szomszédságát, a közeli és távolabbi településeket, hegyeket és a fákkal borított, az ősszel egyre színesedő tájat. A kisvasút megállójából egyhén emelkedő úton, a piros jelzésen jutunk el a Libegőhöz, kicsit több, mint egy kilométeres séta után. Útközben megnézhetjük a hegy oldalán található parányi Béka-tavat, amelyet egészen érdekes módon az év egy részében nádas övez.

Mivel sokáig ez volt az egyik kedvenc túraútvonalunk, az elmúlt évek alatt számtalan képet készítettünk az erdő változó arcáról és az ember által okozott változásokról. Általános tapasztalatunk, hogy a Budai-hegységben a turista jelzések jól nyomon követhetők, eltévedni csak nagy igyekezettel, a kijelölt útvonalról letérni pedig csak szándékosan lehet. Annak ellenére, hogy a Budai-hegységben számos jelzett kerékpárút, a János-hegyen pedig változó minőségű aszfaltos műút van, egyre többen tekernek önfeledten az erdőben úgy, hogy védett növényeket letarolva alakítanak ki járatokat az erdő aljnövényzetében. Persze nem lehet minden védett növény és állat mellé természetvédelmi őrt állítani, de ha eltűnik az erdő aljnövényzete, majd az erdő, akkor nem is lesz mit védeni. A kerekek alatt kikopó aljnövényzet helyét hamar átveszik a csupasz sziklák, ugyanis a csapadék a kerekek nyomvonalában talál utat magának sodorja magával a vékony erdei talajt. Az arasznyi keréknyom néhány év alatt méteres, kopár csapássá szélesedik, így lesz lesz egyre nagyobb területen tarra koptatva a hegy.

Számtalan kanyargós lépcső után érünk fel a Budai-hegység sziluettjétől elválaszthatatlan Erzsébet kilátóhoz, aminek a legfelső szintjéről 360 fokban lehet szemlélődni. A korábban készült fotón nem csak Széchenyi hegy, a fákkal borított hegyoldal és a zöldellő Normafa látható, hanem az is, hogy a János-hegy fáinak még erősödnie kell.

A Libegő előtti területet idén megújítják; remélhetőleg eltakarítanak valamennyit az évek alatt idekerült betonból, aszfaltból és murvából. Jó lenne, ha Budapest egyik szó szerint is kiemelt helyen fekvő természetvédelmi területe zölden újulna meg. Aki követi ezt a panorámás túraútvonalat, a bejegyzés fotói alapján szemügyre veheti, hogy mennyit változott a János-hegy és környezete az elmúlt években.

A Libegő nyitva tartását érdemes megjegyezni, ugyanis augusztus 31-ig 19 óráig, szeptember 1-től viszont 18 óráig van nyitva. Így maradtunk mi le az idei nyári libegőzésről. Ha már így alakult, kipróbáltuk a régóta bakancslistás zöld háromszög jelzést és megtoldottuk néhány kilométerrel a tervezett távot.

A bejegyzés egyetlen idén készült fotóján látható, hogy milyen a panoráma az út felénél 390 méter magasan. Innen a Tündér-hegy felé véve az irányt lelépcsőztünk a Tündér-szikla mellett, majd a zöld sáv jelzésen balra fordulva a Csiga úton értünk le a Libegőhöz, ahonnan a 291-es busszal indultunk el hazafelé.

Összesen kicsit több, mint 5 kilométer lett a megtett táv, az emelkedők, majd a lépcsők miatt kellemesen fárasztó kiránduláson.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted:

2018.07.11.

Örökifjú örökerdő – időutazás a János-hegyen

A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi , májusi és júniusi naptárfotóinkról a hozzájuk kapcsolódó túrákról. A Forest & Fruit Naptár 2018 júliusi fotója a megunhatatlan Budapesti panorámáról 10 évvel ezelőtt 2008 júliusában készült az Erzsébet kilátóból. Úgy tűnik, abban az évben nem volt olyan hőség és délután 2-kor simán lehetett nézelődni a kilátó bármelyik szintjéről. Az idei kirándulás napján sem volt túl meleg, nem készültek napfényes, bárányfelhős képek. Budapest sokat változott 10 éve alatt, de a város változásainak vizsgálata helyett mi most megmutatnánk, ezt a hegyet nem csak látogatni, de megóvni is érdemes.

Azt gondolnánk, hogy a János-hegy nem rejt túl sok meglepetést, hiszen minden nevezetessége szem előtt van és az egyre urbánusabb turista utakat bejárva a hegy minden titkát megtudhatjuk. Ha azt gondolnánk, tévednénk. Bármilyen hihetetlen vannak még ezen a hegyen csendes, hatalmas bükkfákkal szegélyezett tényleg csodás területek, ahol azért jó megállni egy percre. Az általunk választott túraútvonalról már írtunk a Kisvasútról kisvasútig című bejegyzésünkben, több alkalommal bejártuk, ismerjük, szeretjük és most tettünk egy kis kitérőt.

Normafa hegygerincen lévő buszvégállomása a 21, vagy a 21A jelzésű busszal közelíthető meg, melyek a Széll Kálmán térről indulnak 5-6 perces követési idővel. Szükség is van arra, hogy ilyen gyakran közlekedjenek a buszok, ugyanis a hegy gerincén lévő parkolók hamar megtelnek és a buszok sem üresen érkeznek a végállomásra. A túra kezdete most is a Budai-hegységet ábrázoló bronzszobor volt, ahonnan továbbra is pazar kilátás nyílik a városra. Az időjárás most nem volt kegyes hozzánk, napsütés helyett borús, felhős idő fogadott bennünket, de legalább nem esett. A télen hóval fedett sípályákon most színes vadvirágok és fűfélék virágoznak, zöldbe borult az egész domboldal.

Rövid nézelődés és fotózás után elindultunk a pár száz méterre található Anna-rét felé a János-hegyi úttal párhuzamosan futó murvás gyalogúton. Ahhoz képest, hogy vasárnap délután volt egészen sokan voltak még a réten és környékén. Az egyre hatalmasabbra növő játszótér szinte tele volt és a tűzrakó helyeken is parázslott a tűz. Meg is állapítottuk, hogy aki csendre és kikapcsolódásra vágyik, az ne jöjjön vasárnap a Normafára, mert igaz, hogy a zöldellő természetben friss a levegő, de kezelhetetlen a tömeg. Örömmel hagytuk magunk mögött a zajos Anna-rétet, a felújított bicikliút és futópálya helyett az erdőben kanyargó szintén murvával felszórt, könnyen járható kék kör jelzésen folytattuk utunkat, elhaladtunk a Sporthotel mellett, majd követtük a jobbra leágazó jelzést.

Az erdőgazdálkodás részeként az erdőkben gyakori, hogy egyes területeken az összes fát kivágják így tar területek keletkeznek. Örökerdőnek nevezzük azok az erdőket, melyekben nem történik tarvágás, csak kisebb csoportokban vagy egyenként, úgynevezett szálalással vágják a fákat. Ennek köszönhetően az erdő területete folyamatosan erdő marad a rá jellemző élővilággal. A gazdálkodás során a maguktól kidőlő fák egyrészét hagyják elkorhadni, így az ökoszisztéma részeként a korhadó fa élőhelyet jelent más élőlénynek. Az örökerdő erdő ellenállóbb és természetes életközössége zavartalanul tud fejlődni. Az örökerdők létrehozását Kaán Károly földművelésügyi államtitkár javasolta, akinek a nevét a Hárs-hegyen lévő kőkilátó viseli.

Az út egy öreg bükkösbe vezetett és már első pillantásra lenyűgöztek bennünket ezek a hatalmas fák. Nem véletlenül, itt veszi ugyanis kezdetét a WWF János-hegyi tanösvénye. Az elhelyezett táblákat böngészve sok mindent elolvashattunk a körülöttünk lévő bükkerdőről és a bükkfákról, melyek között van számos 100 évesnél idősebb fa. A táblákról megtudhatjuk még, hogy miért hasznos az örökerdő és miért kifizetődő a szálaló gazdálkodás. Kiderült, hogy az erdőgazdálkodás nem egy rövid távú folyamat (ezt azért eddig is sejtettük), hiszen egy-egy erdőrészlet gondozásához 5-10 évente kell csak visszatérni és évtizedekben kell előre gondolkodni. Viszont a változatos életkorú egyedekből álló és kiegyensúlyozott élővilágú erdő meghálálja a gondoskodást, erősebb és ellenállóbb lesz a különböző életkorú fák alkotta társulás. Nagyon érdekes és üdítő volt a már-már parkszerű turistautak után a csendes, dús aljnövényzetű erdő. Igaz csak pár száz méter hosszú a tanösvény, de megmutatja, hogy felelős erdőgazdálkodással hogyan nevelhető kirándulók számára vonzó erdő és milyen lehetne a János-hegy valódi arca.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A tanösvény kitérője után megérkeztünk a Libegő felső állomásához, ami szintén egy központi helynek számít, hiszen a Libegőn kívül van itt játszótér, ivókút, de a Gyermekvasút János-hegyi megállója sincs messze. Megtaláltuk az egykori Lóvasút végllomástól induló zöld háromszög jelzést és ezen haladva folytattuk utunkat az Erzsébet kilátó felé. A sík terepet felváltotta a számtalan lépcső, ha valaki kényelmesebben szeretne felérni a kilátóhoz, a futópályával párhuzamos műutat is választhatja.

A rövid, de meredek kaptató után szerencsére hamar feltűnik az kilátó kőből készült épülete a zöld lombok között.

Az Erzsébet-kilátóból a felhős idő ellenére is pompás volt a kilátás, tisztult annyit a légkör, hogy láthatóvá vált nem csak a Pilis, hanem a Mátra vonulata is. Persze a város nevezetességei jól kivehetők voltak, aki ismeri Budapestet minden érdekességet megtalálhatott.

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés, Júl 11., 2018, időpont: 10:32 (PDT időzóna szerint)

A túra következő szakasza a piros sáv jelzésen folytatódott, hiszen ez vezet le a Szépjuhásznéhoz. A lefelé vezető út több szakaszra osztható, többször keresztezi az aszfaltburkolatú János-hegyi út. Érdemes ezen a szakaszon kellő körültekintéssel közlekedni, mert néhol hiányosak a lépcsők és a kerékpárosok által itt is szétszabdalt erdőben néha kérdéses, merre is vezet a piros jelzés. A talaj meglehetősen egyenetlen, sziklás, több helyen lépcsőzni is kell lefelé, de előfordul, hogy puha erdei ösvényen vezet az út. Az általában nyüzsgő erdő most csendes volt, kevés túrázóval találkoztunk, így fel lehetett fedezni néhány még virágzó növényt, rovarokat és a lombok közül kitekintve megcsodálni a Hárs-hegyet. Igazán érdekes a különleges nevű kéküstökű csormolya, mely a vajvirágfélék családjába tartozik és félparazita növény, mivel a gazdanövény gyökeréből vizet és tápanyagot szív el, de a zöld színe miatt azért tudható, hogy fotoszintetizálni is képes.

Lefelé kényelmes tempóban haladtunk, a piros és a sárga sáv, a piros és a zöld kereszt és a két zarándokút összefonódása után értük el a Budakeszi utat, ahol rögtön ott a Szél Kálmán térre vivő 22-es busz megállója. Összességében a kis kitérőknek köszönhetően 5 kilométeres volt ez a túra, amit a számos megálló miatt az átlagnál lassabban tettünk meg. Miközben eljutottunk az urbánus parktól a Budai-hegység másik örökerdőjéhez.

Szeretnél hozzászólni? Itt megteheted: