Normafa – Forest&Fruit

2019.11.01.2020.08.07.

Hegyek árnyékában

Budapest egyik legismertebb védett zöld területére, a Normafára 1000 lépcsőn át vezet az épített emlékekben gazdag Budai Zöld túra. Több részletben jártuk be a Városmajortól Normafáig tartó, ide vezető 9 kilométeres szakaszt, azért, hogy a lehető legtöbb értékes nevezetességet csodálhassuk meg, megismerhessük múltjukat, jelenüket és gondolkodhassunk jövőjükön. A gyakran aszfalton haladó zöld jelzésen kanyarogva egy kis ízelítőt kaptunk Budapest pompás panorámájából. A Normafától induló és a Budakeszi útig tartó hatodik szakaszon a kilátás, a növény-és állatvilág ha lehet még szebb, tartalmasabb és izgalmasabb az eddigieknél, tartsatok velünk.

A Budai Zöld ötödik szakasza a Normafánál ért véget, a túrának ez az egyik legmagasabb pontja, innen egy darabig lefelé vezet az út. A Budai-hegység város fölé emelkedő magaslata a főváros legnépszerűbb kirándulóterülete, aminek látogatottsága évtizedek óta töretlen mértékben emelkedik. A XIX. században még a pesti polgárok kirándultak errefelé, a keskeny ösvényekről letekintve vagy a János-hegy csúcsán fából ácsolt vadászlesből áradoztak a kies tájról és a gazdag élővilágról. Ahogy a kő felváltotta a fát és gyarapodtak, szélesedtek az ösvények, úgy szorultak ki a növények és állatok innen és úgy csökkent a biodiverzitás.

A jó levegő miatt ma is sokan látogatnak el jó időben és hétvégén a Normafára és a játékokkal az utóbbi években telezsúfolt Anna rétre. Az épített nevezetességek közül pedig töretlen népszerűségnek örvend a Libegő és az Erzsébet-kilátó. A fotósok is imádják ezt a helyet, hiszen innen Budapest bármelyik nevezetessége nagyszerű fotókon örökíthető meg.

A régi viharbükknek és a Norma áriáját eléneklő Schodelné Klein Rozáliának állít emléket egy tábla a hegygerinc alatt, itt haladtunk tovább. Ezt az útvonalat már bemutattuk korábban ITT. Érdemes újra és újra megcsodálni a János-hegynek ezt a történelmi nevezetességekben, növény és állatvilágban gazdag területét. Ahol a vaddisznó sem ritka, de a vaddisznó-csapda még üres volt.

A Tücsök-réten nem az iskolaként működő,a dűlőkeresztelőnek helyt adó régi présház épülete felé vettük az irányt, hanem balra kanyarodtunk és rátérünk a Tündér-hegy oldalán vezető útra. Habár ez a rész is ismert és kedvelt a turisták és kutyatulajdonosok között, itt már sokkal kevesebben voltak. A murvás út helyett jó volt ismét a puha erdei talajt érezni a lábunk alatt. A zöld jelzésről balra felfelé vezet a zöld kör jelzés, amin a Tündér-szikla csúcsához lehet feljutni, de ezt kihagytuk. A lombok között itt-ott ki lehetett kukkantani a városra, a távoli panoráma helyett érdemes volt a közelben zöldellő Hunyad-oromra figyelni.

A Budai-hegységnek ez egy olyan területe, ahol előfordulnak még a vaddisznón kívül más nagyvadak is. A Hunyad-orom csúcsa egyik oldaláról a teljes beépítettség miatt megközelíthetetlen, a másik oldalon meg elég meredek, ahhoz, hogy a kíváncsi túrázó más útvonal után nézzen. A következő pihenőhely a Tündér-szikla lábánál van, itt már többször készült fotó a szikláról és a virágzó, vagy éppen lombjukat vesztett fákról, télen pedig a városról.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Az út, nem meglepő módon továbbra is lefelé haladt és a lépcsők olyanok voltak, mintha óriásoknak szabták volna. Ha felfelé mentünk volna, akkor a Tündér-szikla csúcsához, majd onnan a Tündérhegyi úthoz értünk volna. A zöld háromszög jelzésű útvonalat nemrég felújították, a lépcső korlátot kapott, az utat durva murvával szórták tele. Most viszont lefelé mentünk és öles, de óvatos léptekkel haladtunk. A málló dolomitból nem csak az időjárás viszontagságai miatt sok, közreműködnek az aprózódban az itt lekerekező biciklisek is.

A lépcső alján már el is értük a lakott terület határát és a Tündér-hegy alsó részén ismét balra kanyarodtunk. A városra nyíló panorámát itt sajnos korlátozta a természetvédelmi terület határára felhúzott házikó kerítése, a Libegő ülései a házak udvarai felett libegnek.

A Remete út végén tértünk vissza az erdőbe, ami ismét új arcát mutatta. A hegynek ez az északi oldala. Itt gyérebb az aljnövényzet, az erdő a tájolás miatt árnyékosabb, sötétebb és bizony, egy picit hűvösebb. A magas, sima törzsű bükkfák között egy kicsit felfelé is haladtunk a csendes erdőben, az avarból madarak nesze hallattszott. A vaddisznók ezt a helyet is előszeretettel választják otthonuknak, ezt ne feledjük, ha erre járunk. Néhány száz méter után az zöld jelzés elkanyarodott jobbra és vékony növendékfák között értünk el a zajos Budakeszi úthoz. A túrának még nem volt vége, gyalogátkelőhely híján az Irén utcáig az öles fák alkotta erdő árnyékában gyalogoltunk. A csendnek már nyoma sem volt, de a lombok kicsit csökkentették a zajt.

A túra hatodik szakasza az Irén utcai buszmegállóban ér véget. Pihenőkkel tarkítva végül kicsit több, mint 4 kilométer lett, miközben a város legmagasabb pontja mellől leereszkedtünk a két hegy között fekvő völgybe. Ezt a távot nyár elején tettük meg, de az út az év bármely hónapjában elég jól járható.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

A Budai Zöld túra eddig megtett szakaszai

Ivókúttól víztározóig

Játszótértől játszótérig

1000 lépcső útja 1. rész – Városmajortól Istenhegyig

1000 lépcső útja 2. rész – Gőzmozdonnyal a Svábhegyre

1000 lépcső útja 3. rész – Svábhegy kincsei

Hegyek árnyékában

2019.10.19.2021.08.24.

Hogyan túrázz ősszel?

Az év utolsó hónapjai felé közeledve jó érzés a színesedő erdőben barangolni és megfigyelni, hogyan változik hétről hétre a fák lombja. Mintha a természet az ősz ragyogó sárga, meleg mélybordó és hűvös barna színeivel előre kárpótolni szeretne bennünket a tél fakó, szürke hónapjaiért. Az aktív nyár után ősszel nem csak a kondíció megtartásáért éri meg túrázni, hanem a jó társaságért és az őszi erdő nyújtotta élményekért. Az évszakok alapján összeállított Hogyan túrázz… sorozatunk ötödik része következik. Fontos felhívni a figyelmet a felelős erdőjárásra, ezért más szempontok alapján természetesen lesz még szó arról, hogyan túrázz erdőn és mezőn.

Egészségi állapot

Amilyen gyorsan és jól feltöltődtek nyáron a vitamin raktárak, olyan gyorsan és olykor észrevétlenül le is csapolódnak a zsúfolt őszi hónapokban. A túrákat érdemes úgy tervezni, hogy fokozatosan tudjuk magunkat terhelni, így hétről hétre hosszabb/meredekebb útvonalakat járhatunk be. Az egészségi állapotnak megfelelő séta, kirándulás vagy túra megválasztása ebben az évszakban is nagyon fontos, ezt nem lehet elégszer elmondani. A kényelmes tempójú kirándulás, pihenővel ebben az évszakban – főleg, ha olyan meleg van, mint az utóbbi pár hétben – remek döntés lehet. Arra érdemes figyelni, hogy hűvösebb időben hamarabb fáradhatunk és a hidegben még a szabadban üldögélés sem esik olyan jól.

Megfelelő öltözék

A klímaváltozásnak köszönhetően az időjárás sokkal kiszámíthatatlanabb, mint korábban volt; egy nyáriasan meleg kora délutánt követhet egy hideg, borongós este. Azért, hogy jól tudjunk alkalmazkodni a nagy hőingadozáshoz, ősszel érdemes valóban rétegesen öltözködni. Több, vékonyabb réteg ruha, melyek közül egy-két réteg technikai póló/felső, nagymértékben segíthet abban, hogy hidegben, melegben egyaránt jól érezzük magunkat. Nem szükséges sok darabból álló ruhagyűjteményt beszerezni, főleg nem egyszerre. Két hosszú és két rövidujjú felső elég egész szezonra és több évre. A technikai pólók fölé kerülhet még egy réteg meleg ruha. Egy esőkabát is jól jön, ha lóg az eső lába, de mennénk kirándulni. A vékony technikai sál és sapka úri huncutságnak tűnhet, de az őszi szelek jobban csípnek, mint a tavasziak és ezzel a két pillekönnyű darabbal megkímélhetjük magunkat a megfázástól. A laza nyári túracipő után ősszel már érdemes egy strapabíró darabot választani. A szuper kényelmes, strapabíró, de túracipőnek legkevésbé sem nevezhető piros edzőcipőm 8 év után esett szét már javíthatatlanul, egy ideje keresem méltó utódját.

Szükséges enni- és innivaló

Az őszi túrákra már ismét tápláló szendvicsekkel és melegítő ételekkel érdemes készülni. A pogácsa, a fánk és más laktató apró falatok jól jönnek, ha megéhezünk túra közben. A friss zöldségeknek még szezonja van, és a péksütemények mellett pedig elférnek a hasábokra darabolt répa, retek, karalábé falatok. A mazsolával és más aszalt gyümölccsel kevert olajos magvak ilyenkor már igazán jól tudnak esni, tavaly egy egész bejegyzést szenteltünk a müzliknek, ez itt olvasható. A megfelelő folyadékpótlás sima vízzel vagy teával is megoldható, egy palack és egy termosz még együtt sem túl nehéz, belefér a hátizsákban.

Vidd haza a szemetet és ételmaradékot

Minden természetjáró észleli, hogy az erdőben, a turistautak mellett számos hulladékgyűjtő edény található. Aki védi is a környezetét, az azt is tudja, hogy a kirándulás során javasolt a magunkkal ételek maradékát és más keletkező hulladékot haza is vinni az erdőből, felesleges ezzel terhelni a természetet, az erdők kezelőit és esélyt adni az állatoknak ételmaradványok megdézsmálására.

Az afrikai sertéspestis sajnos a Budapest környéki erdők egy részét is elérte, éppen ezért kiemelten fontos, hogy az ezzel kapcsolatos hatósági utasításokat mindenki betartsa. Így talán megmenekülhet a vaddisznóállomány egy része. Bővebb tájékoztatásért a NÉBIH honlapját érdemes figyelni.

Felszerelések, előkészületek, tennivalók

Ősszel is hasznos a papír alapú térkép és mellé egy remek térképalkalmazás. A telefon és fényképezőgép feltöltése és a várható időjárással kapcsolatos tájékozódás ugyanilyen fontos.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Választott táv és terep

Az őszi erdő sokkal színesebb és könnyen kedvet kaphatunk egy hosszabb, ismeretlen terephez, hogy újabb és szebb lombkoronákat, erdőrészletet és panorámát lássunk. Ha megtervezzük az útvonalat, nem érhet csalódás, ha van nálunk térkép vagy túraalkalmazás, akkor pedig nem is tévedhetünk el.

Járt utat járatlanért el ne hagyj, főleg ne biciklivel

A késő őszi meleg napsugarak arra is csábíthatnak, hogy a választott távot ne gyalog, hanem kerékpárral tegyük meg. A nagyobb sebesség miatt a nem csak a megtett út, hanem az élmény is nagyobb lehet. Gondolhatjuk, ahol elférnek a túrabakancsok, ott a gumiabrocsok sem tehetnek túl nagy kárt. Ha ezt gondoljuk, akkor tévedünk. A károkozás elkerülése érdekében kiemelten fontos annak az elemi szabálynak a betartása: csak ott kerékpározz erdőben, ahol erre kijelölt út van: betonúton, vagy turistajelzéssel ellátott úton.

Fékezgetve leevickélni Harangvölgybe nem menő, ahogy a János-hegyen a turistaúton csapatás sem az. Természetvédelmi területen a kijelölt területeken kívül a szélrózsa bármely irányába brigázni, az erdőben úttalan utakon, ösvényeken lefelé ezerrel száguldani veszélyes, felelőtlen cselekedet és – ne szépítsük a dolgot – természetkárosítás.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

2018.12.08.

A Tündér-szikla, ahogy még soha nem gondoltál rá

A blog tavalyi évét a Budai-hegységben készült legszebb fotóinkból összeállított naptárral zártuk. Így az is megismerkedhet a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket. A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi, májusi, júniusi, júliusi, augusztusi, szeptemberi és októberi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról.

A novemberi naptár fotója 2008. november 1-jén készült, amikor egy kellemesen meleg őszi napon Zugligetből elindultunk fel a Normafához, majd onnan a kisvasúttal vissza Hűvösvölgybe. A fotók tanúsága szerint olyan meleg volt, hogy aznap kabát sem kellett a túra nagy részében. Habár idén is végigjártuk november elsején egy részét a távnak, most mégis a 2008-as túrát idézzük fel. Olyan szépek voltak akkor az őszi erdő színei, hogy kár lenne 10 év után nem elővenni őket. Közben teszünk egy kis időutazást néhány panorámás Budapest fotóval.

A Budai-hegység számos pontján vannak a tájból kiemelkedő szikladarabok, magányos, változatos formájú kövek. Ezek közül én a Tündér-sziklát ismertem meg legelőször, a jellegzetes alakja után a neve is megtetszett, nem véletlenül. A sok-sok évvel ezelőtti kirándulásokról nem készítettem fotókat, de mivel az első túra óta rendszeresen visszatérek, visszatérünk a sziklához, pontosan felismerhető, hogy milyen sokat és milyen gyorsan változott a terület az eltelt évek alatt. Bárki számára, aki rendszeresen túrázik arrafelé, könnyedén nyomon követhető, hogy az 1977 óta természetvédelmi területként nyilvántartott területen hogyan áll vesztésre a természet. Hogyan porlad a kelleténél jobban a nem csak turistabakancsokkal koptatott dolomitos kőzet, tűnnek el a lépcsősorok és süllyednek a turistautak.

A Budai-hegység alapját triászban a területet borító sekély és meleg Thetys-tenger élőlényeiből származó üledékből kialakuló mészkő és dolomit képezi. Az évmilliók alatt képződött jelentős mennyiségű és vastagságú kőzetben ezek nyomai mai is több helyen fellehetők. A többféle kőzetből álló területen a miocén kor elején törések alakultak ki, változatos formájú hegység alakult ki. Az ezután bekövetkező eróziós folyamatok következtében nyerte el mai formáját a Budai-hegység néhány jellegzetes kőformája, többek között a Tündér-szikla is. A mészkő és dolomit egyaránt a karbonátok családjába tartozó egyásványos üledékes kőzetek, összetételük legalább 90%-a kalcium-karbonát, illetve kalcium-magnézium karbonát. A legkevésbé kemény ásványok közé tartozó mészkő színe a benne lévő további anyagok miatt változatos színű lehet. Gyenge savas közegben oldódik, üregekbe alakulnak ki benne és a beáramló nagyobb keménységű hordalék erősen koptatja. Rideg és állékony kőzet, a mészkőbarlangok hosszabb ideig megmaradnak. A mészkőnél keményebb dolomit színe szintén változatos lehet, a szennyezőanyagoktól függően. Az ásványok keménységét kifejező Mohs-skálán 3,5-4 az értéke és savakban is rosszabbul oldódik. A dolomithegységekre nem jellemzőek a barlangok. Évmilliók után most az ember alakítja drámai gyorsasággal a környezetét.

A túrára az éppen 2008. szeptembere óta közlekedő 291-es busz végállomásától indultunk el és az enyhén emelkedő Zugligeti úton elsétáltunk az 1847-es Dűlőkeresztelőnek helyet adó, mára jelentősen kibővült és iskolaként működő épületig. Zugliget évtizedek óta népszerű a kikapcsolódásra vágyók körében és számtalan módon lehet bejárni ezt a területet, néhány útvonalat ITT ajánlottunk.

Egy kicsivel az épület előtt a Zugligeti útból nyílik a Disznófő út, amin végig haladva végül a romantikus hangulatú, zsákutcaként végződő Szilassy úton ballagtunk tovább.

Az itt található Disznófő forrás már akkor is körbe volt kerítve, a terület is talán rendezettebb volt, mi a kerítés mellett elhaladva meg sem álltunk a Normafáig.

A késő őszi erdő színei mindig magával ragadók és az akkor a szürkületbe hajló délutánon különösen ragyogók voltak a fák. Néhány fotó a látható panorámáról, a képre kattintva galéria nyílik.

A kék jelzés érintésével elbóklásztunk a Normafa megállóig, ahol a 4 kilométeres séta után pont elcsíptük az Gyermekvasút egy délutáni szerelvényét és visszavonatoztunk Hűvösvölgybe. A túra 4-5 kilométerét pontosan 3 óra alatt tettük meg, szóval nem haladtunk túl gyorsan.

Az idei évben az időjárás nem volt olyan kegyes hozzánk és a felhős ég nem sok jót ígért. A Zugligeti úton a zöld háromszög jelzés egy lépcsőn az Erdei úton folytatódik.

Habár a Tündér-sziklán messziről nem látható sok változás, a hegyből lemorzsolódó apró dolomitdarabkák az utat és a lépcsőt teljesen beterítik. A szikla messziről hatalmasnak és lerombolhatatlannak tűnik, de a hegy lábánál rendre összegyűlő kődarabkák jelzik, fogy a hegy.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

2018.10.24.2021.08.19.

„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok”

A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi, májusi, júniusi, júliusi és augusztusi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról. A Forest & Fruit Naptár 2018 szeptemberi fotója a Budapest egyik legismertebb és egészen biztosan a legjobban látható két nevezetességét örökíti meg, a János-hegyet és a rajta több, mint száz évvel ezelőtt megépült Erzsébet kilátót. A fotó tavaly készült, egy olyan napon, amikor polár pulóverben és mellényben néztünk szét kicsit vacogva a hűvös őszi tájon. Ehhez képest, idén ugyanazon a napon délután 28 fok volt, szóval mellényről szó sem lehetett.

A János-hegy és az Erzsébet-kilátó megközelítéséről már több alkalommal írtunk, túráztunk Kisvasúttól, kisvasútig, felfedeztük az hegy oldalában elterülő Örökifjú örökerdőt, de lesétáltunk madarak és fák között Zugligetbe. Bemutattuk az Ezerarcú János-hegyet és érintőlegesen írtunk a számos sportolási lehetőségről, ami adott ezen a fantasztikus adottságú és panorámájú hegyen.

A terület népszerűsége nem újkeletű, lassan 200 éve kirándulnak a pesti polgárok a Budai-hegységbe és több száz éve alakítja ez ember kénye-kedve szerint a Budai-hegység növényvilágát. Aki szeretne jobban elmélyedni Budapest történetében és kutatni, hogyan terjeszkedett az ember évről évre, az kapcsolja be a Budapest Időgépet. A Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Hungaricana rendszerben a nem csak Budapest, de Európa történelmi térképeinek korszerű változatai is böngészhetők. A helymeghatározás engedélyezése után IDE kattintva rögtön a tartózkodási helyünk 19. századi helyszínének térképét pillanthatjuk meg a képernyőn. A Budapest Időgép pedig ITT található, adatbázisában a vázlatos és a korabeli térkép segítségével egészen 1837-ig lehet visszapörgetni az időt.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A János-hegy a maga 527 méterével, ha nem is a Budai-hegység, de Budapest legmagasabb pontja, lebilincselő a csúcsról elénk táruló 360 fokos panoráma. Elnevezéséhez több monda kötődik, emlegetik a törökverő Hunyadi Jánost, Mátyás király apját, de egy egykor itt álló szoborról is szó van a magyarázatokban. Az 1837-es térképen még Johannseberg név szerepel, amit az 1847-es dűlőkeresztelőn, változtattak át Pozsonyi-hegyre. A későbbi térképeken egy újabb névvariáció tűnik fel, a kutakodásaim során talált 1902-es képeslapon a Pozsony- Jánoshegyi messzelátó látható. Ma már a János-hegy egyik oldalán lévő 427 méter magas csúcs viseli a Pozsonyi-hegy nevet, a Johannesberg végérvényesen János-hegyre magyarosodott.

Az egykori messzelátó helyén ma már egy tekintélyes méretű, kőből épült kilátó áll, ami az évtizedek óta töretlen népszerűségnek örvendő Erzsébet királynő nevét viseli. A kiegyezéskor megkoronázott Ferenc József felesége Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja volt, kedvelte a magyarokat. Megkoronázása előtt, uralkodó házastársaként a nők számára megengedett reprezentatív szerepen túllépve, a politikai életben is részt vett egy rövid ideig.

A Pozsony-Jánoshegyen álló faszerkezetet 1908-ban bontották el, és a város turizmusának fejlesztéséért sokat tevő Glück Frigyes javaslatára döntöttek az Erzsébet-kilátó megépítéséről. A neoromán stílusban készült épület tervezője Schulek Frigyes volt. A finom díszítésű, mészkőből készült kilátót a döntéstől számított 2 éven belül átadták; a 25.3 méter magas, 53 méter kerületű építmény korának leghatalmasabb ilyen jellegű épülete volt. A kilátó nagyon népszerű a kirándulók körében és valóban megéri megmászni, mind a 100 lépcsőt. A legfelső teraszról ugyanis tiszta időben 75-80 kilométerre is ellátni. A kilátót a 100 éves évforduló környékén rendbe hozták, megközelíthető a piros sáv és a zöld háromszög jelzéseken, de a sportos természetjárók rekortánon is felfuthatnak a csúcsra.

A szeptemberi naptárlap a Budai-hegység két nevezetességét ábrázoló fotója egy harmadik nevezetes helyről, Normafáról készült. A hegyoldalból elénk táruló panoráma mindig arra késztet, hogy megörökítsük ezt a látványt,. próbálgatva az éppen nálunk lévő telefon/fényképezőgép határait. A felső 2017-es szeptember végi és az alsó 2018 október eleji kép ugyanazzal az okostelefonnak készült, nagyjából ugyanarról a helyről.

Azon talán már nem lepődik meg senki, hogy a Normafa elnevezése is a Hunyadiakhoz köthető. elnevezése. Egy évszázadok alatt hatalmasra megnőtt Viharbükknek nevezett fa mellett – ami a monda szerint Mátyás király születésekor hajtott ki – énekelte el Schódelné Klein Rozália Bellini Norma operájának nagyáriáját 1840-ben. Ezután kezdték a kies, művészek, írók, költők által előszeretettel látogatott domboldalt Normafaként emlegetni. A fa évtizedekkel később kidőlt, a helyére egy másikat ültettek és emléktáblát állítottak.

Kétségtelen tény, hogy Normafa népszerű a turisták, sportolók és a kikapcsolódni vágyó emberek körében. Itt vezet még a budai zöld sáv jelzés, ami ugyan az Erzsébet-kilátóra nem vezet fel, de a Széchenyi-hegy felől ezen a jelzésen lehet a János-hegy oldalán lévő ösvényen eljutni a Hárs-hegyre. A Normafa népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy nincs olyan évszak és napszak, amikor teljesen néptelen lenne. Ezt tapasztaltuk, amikor a naptárbejegyzés készítése miatt a szokásosnál több alkalommal mentünk fel a hegyre, de a korábbi téli és tavaszi alkalmakon is ezt láttuk. Sajnos a Normafa hétvégén túlzsúfolt, a 21-es buszcsalád mellé ekkor becsatlakozik a 212-es busz, ami a Boráros térről szállítja a kirándulni vágyókat. A város egyik legszebb panorámával rendelkező parkolójában álló számtalan autó pedig tovább növeli a zsúfoltságot. Budapest nem túl jól ellátott karbantartott, minőségi zöldfelületekkel, természetes, hogy a fővárosiak felkeresik a még rendelkezésre álló szabad területeket.

Amellett, hogy többen az erdőjárás alapvető szabályait sem tartják be, szomorú tény, hogy a fokozott terhelés mellett nem tud az erdő megújulni, a vékony termőtalajon megkapaszkodott növény- és állatfajok egyre kisebb élőhelyre szorulnak vissza. A területet folyamatosan fejlesztik és mindamellett, hogy volt is rajta mit, néhány része kezd egészen közpark jelleget ölteni. Egyre terebélyesedő mulcsos játszóterek, kultúrnövények szegélyes ágyásokban és az egyre több utat beterítő murva, mely nem dacol a gravitációval, hanem az esővízzel együtt szépen becsorog a védett erdőbe.

Budapest egyik legkülönlegesebb helye a Sas-hegy, ahol nem olyan régen eltöltöttünk egy egész délutánt. A látszólag kopár sziklacsúcs geológiáját, élővilágát a 18. század végétől változatos intenzitással kutatták és kiderült, hogy a különleges sziklaalakzatokban is gazdag terület ritka és különleges növény és állatfajoknak ad otthont. Beépítésének ötlete 1930-ben merült fel, azért, hogy kiszolgálják az egyre növekvő város területi igényeit. Ezért a Sas-hegyet felparcellázták, lakóházakat és közparkot tervezve betelepítették feketefenyővel és a minden évben két hétig virágban pompázó, de minden mást elnyomó özönnövény orgonával. A hegyet szinte az utolsó pillanatban 1958-ban nyilvánították védetté, létrehozva a Sas-hegy Természetvédelmi területet. Legutóbbi látogatásunkkor, melyről ITT írtunk, azt láttuk, hogy még nyílnak az északi oldalon a tarka virágok. A terület parkosítása ma már csak egy meglehetősen botor ötletnek tűnik és 60 év távlatából visszatekintve elmondható, hogy bölcs döntés volt fokozottan védetté nyilvánítani a területet. Az itt található értékek miatt a Sas-hegy ma is csak szakvezetéssel látogatható.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés, Okt 19., 2018, időpont: 11:17 (PDT időzóna szerint)

A Forest & Fruit Naptár 2018 minden egyes hónapjánál nyomon követhetőek az ember által okozott beavatkozások és a környezeti terhelés. A Budai-hegység Normafa és az Erzsébet-kilátó közötti területének utóbbi időszakban bekövetkezett változásait most mégsem taglalnánk, hiszen a közösségi médiában és más forrásból fellelhető fotók, valamint a rendszeresen odajáró kiránduló, kikapcsolódó emberek tapasztalatai önmagukért beszélnek.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Budai_Sas-hegy_Term%C3%A9szetv%C3%A9delmi_Ter%C3%BClet

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gl%C3%BCck_Frigyes

https://hu.wikipedia.org/wiki/Erzs%C3%A9bet-kil%C3%A1t%C3%B3

https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Ferenc_J%C3%B3zsef_magyar_kir%C3%A1ly

https://hu.wikipedia.org/wiki/Wittelsbach_Erzs%C3%A9bet_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9

2018.07.11.

Örökifjú örökerdő – időutazás a János-hegyen

A blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket.

A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi , májusi és júniusi naptárfotóinkról a hozzájuk kapcsolódó túrákról. A Forest & Fruit Naptár 2018 júliusi fotója a megunhatatlan Budapesti panorámáról 10 évvel ezelőtt 2008 júliusában készült az Erzsébet kilátóból. Úgy tűnik, abban az évben nem volt olyan hőség és délután 2-kor simán lehetett nézelődni a kilátó bármelyik szintjéről. Az idei kirándulás napján sem volt túl meleg, nem készültek napfényes, bárányfelhős képek. Budapest sokat változott 10 éve alatt, de a város változásainak vizsgálata helyett mi most megmutatnánk, ezt a hegyet nem csak látogatni, de megóvni is érdemes.

Azt gondolnánk, hogy a János-hegy nem rejt túl sok meglepetést, hiszen minden nevezetessége szem előtt van és az egyre urbánusabb turista utakat bejárva a hegy minden titkát megtudhatjuk. Ha azt gondolnánk, tévednénk. Bármilyen hihetetlen vannak még ezen a hegyen csendes, hatalmas bükkfákkal szegélyezett tényleg csodás területek, ahol azért jó megállni egy percre. Az általunk választott túraútvonalról már írtunk a Kisvasútról kisvasútig című bejegyzésünkben, több alkalommal bejártuk, ismerjük, szeretjük és most tettünk egy kis kitérőt.

Normafa hegygerincen lévő buszvégállomása a 21, vagy a 21A jelzésű busszal közelíthető meg, melyek a Széll Kálmán térről indulnak 5-6 perces követési idővel. Szükség is van arra, hogy ilyen gyakran közlekedjenek a buszok, ugyanis a hegy gerincén lévő parkolók hamar megtelnek és a buszok sem üresen érkeznek a végállomásra. A túra kezdete most is a Budai-hegységet ábrázoló bronzszobor volt, ahonnan továbbra is pazar kilátás nyílik a városra. Az időjárás most nem volt kegyes hozzánk, napsütés helyett borús, felhős idő fogadott bennünket, de legalább nem esett. A télen hóval fedett sípályákon most színes vadvirágok és fűfélék virágoznak, zöldbe borult az egész domboldal.

Rövid nézelődés és fotózás után elindultunk a pár száz méterre található Anna-rét felé a János-hegyi úttal párhuzamosan futó murvás gyalogúton. Ahhoz képest, hogy vasárnap délután volt egészen sokan voltak még a réten és környékén. Az egyre hatalmasabbra növő játszótér szinte tele volt és a tűzrakó helyeken is parázslott a tűz. Meg is állapítottuk, hogy aki csendre és kikapcsolódásra vágyik, az ne jöjjön vasárnap a Normafára, mert igaz, hogy a zöldellő természetben friss a levegő, de kezelhetetlen a tömeg. Örömmel hagytuk magunk mögött a zajos Anna-rétet, a felújított bicikliút és futópálya helyett az erdőben kanyargó szintén murvával felszórt, könnyen járható kék kör jelzésen folytattuk utunkat, elhaladtunk a Sporthotel mellett, majd követtük a jobbra leágazó jelzést.

Az erdőgazdálkodás részeként az erdőkben gyakori, hogy egyes területeken az összes fát kivágják így tar területek keletkeznek. Örökerdőnek nevezzük azok az erdőket, melyekben nem történik tarvágás, csak kisebb csoportokban vagy egyenként, úgynevezett szálalással vágják a fákat. Ennek köszönhetően az erdő területete folyamatosan erdő marad a rá jellemző élővilággal. A gazdálkodás során a maguktól kidőlő fák egyrészét hagyják elkorhadni, így az ökoszisztéma részeként a korhadó fa élőhelyet jelent más élőlénynek. Az örökerdő erdő ellenállóbb és természetes életközössége zavartalanul tud fejlődni. Az örökerdők létrehozását Kaán Károly földművelésügyi államtitkár javasolta, akinek a nevét a Hárs-hegyen lévő kőkilátó viseli.

Az út egy öreg bükkösbe vezetett és már első pillantásra lenyűgöztek bennünket ezek a hatalmas fák. Nem véletlenül, itt veszi ugyanis kezdetét a WWF János-hegyi tanösvénye. Az elhelyezett táblákat böngészve sok mindent elolvashattunk a körülöttünk lévő bükkerdőről és a bükkfákról, melyek között van számos 100 évesnél idősebb fa. A táblákról megtudhatjuk még, hogy miért hasznos az örökerdő és miért kifizetődő a szálaló gazdálkodás. Kiderült, hogy az erdőgazdálkodás nem egy rövid távú folyamat (ezt azért eddig is sejtettük), hiszen egy-egy erdőrészlet gondozásához 5-10 évente kell csak visszatérni és évtizedekben kell előre gondolkodni. Viszont a változatos életkorú egyedekből álló és kiegyensúlyozott élővilágú erdő meghálálja a gondoskodást, erősebb és ellenállóbb lesz a különböző életkorú fák alkotta társulás. Nagyon érdekes és üdítő volt a már-már parkszerű turistautak után a csendes, dús aljnövényzetű erdő. Igaz csak pár száz méter hosszú a tanösvény, de megmutatja, hogy felelős erdőgazdálkodással hogyan nevelhető kirándulók számára vonzó erdő és milyen lehetne a János-hegy valódi arca.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A tanösvény kitérője után megérkeztünk a Libegő felső állomásához, ami szintén egy központi helynek számít, hiszen a Libegőn kívül van itt játszótér, ivókút, de a Gyermekvasút János-hegyi megállója sincs messze. Megtaláltuk az egykori Lóvasút végllomástól induló zöld háromszög jelzést és ezen haladva folytattuk utunkat az Erzsébet kilátó felé. A sík terepet felváltotta a számtalan lépcső, ha valaki kényelmesebben szeretne felérni a kilátóhoz, a futópályával párhuzamos műutat is választhatja.

A rövid, de meredek kaptató után szerencsére hamar feltűnik az kilátó kőből készült épülete a zöld lombok között.

Az Erzsébet-kilátóból a felhős idő ellenére is pompás volt a kilátás, tisztult annyit a légkör, hogy láthatóvá vált nem csak a Pilis, hanem a Mátra vonulata is. Persze a város nevezetességei jól kivehetők voltak, aki ismeri Budapestet minden érdekességet megtalálhatott.

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés, Júl 11., 2018, időpont: 10:32 (PDT időzóna szerint)

A túra következő szakasza a piros sáv jelzésen folytatódott, hiszen ez vezet le a Szépjuhásznéhoz. A lefelé vezető út több szakaszra osztható, többször keresztezi az aszfaltburkolatú János-hegyi út. Érdemes ezen a szakaszon kellő körültekintéssel közlekedni, mert néhol hiányosak a lépcsők és a kerékpárosok által itt is szétszabdalt erdőben néha kérdéses, merre is vezet a piros jelzés. A talaj meglehetősen egyenetlen, sziklás, több helyen lépcsőzni is kell lefelé, de előfordul, hogy puha erdei ösvényen vezet az út. Az általában nyüzsgő erdő most csendes volt, kevés túrázóval találkoztunk, így fel lehetett fedezni néhány még virágzó növényt, rovarokat és a lombok közül kitekintve megcsodálni a Hárs-hegyet. Igazán érdekes a különleges nevű kéküstökű csormolya, mely a vajvirágfélék családjába tartozik és félparazita növény, mivel a gazdanövény gyökeréből vizet és tápanyagot szív el, de a zöld színe miatt azért tudható, hogy fotoszintetizálni is képes.

Lefelé kényelmes tempóban haladtunk, a piros és a sárga sáv, a piros és a zöld kereszt és a két zarándokút összefonódása után értük el a Budakeszi utat, ahol rögtön ott a Szél Kálmán térre vivő 22-es busz megállója. Összességében a kis kitérőknek köszönhetően 5 kilométeres volt ez a túra, amit a számos megálló miatt az átlagnál lassabban tettünk meg. Miközben eljutottunk az urbánus parktól a Budai-hegység másik örökerdőjéhez.

Szeretnél hozzászólni? Itt megteheted:

2018.06.08.

Madarak, fák, wifi

A budai zöld sáv jelzés a Gellért-hegytől egészen a Nagykovácsiban található Zsíros-hegyig vezet, érintve Budapest legszebb nevezetességeit. Az útvonal egy rövidke, János-hegyre panorámás szakaszát már tavaly bemutattuk. A János-hegyi sportolási lehetőségeket bemutató június havi naptár bejegyzésünk kapcsán viszont ellátogattunk Budapest egyik legnépszerűbb panorámás kirándulóhelyére a Normafához, és ha már ott voltunk egy kis nézelődés után lesétáltunk Zugligetbe. Ebben a bejegyzésben megpróbáljuk megmutatni, hogy miért érdemes óvni és védeni az erdőket és a benne lakó élőlényeket, miközben meglepő dolgokat fedezünk fel.

Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a főváros legvonzóbb arcát mutatja annak, aki vállalkozik a budai zöld sáv 42 kilométerének a megtételére; mi most a túra közepén található szűk 4 kilométeres szakaszát mutatjuk be. Több bejegyzésben, a túrák befejezésként ajánlottuk ezt a szakaszt, így éppen ideje önállóan is bemutatni. A mostani túránk kezdete a Normafa volt, ahová a Széll Kálmán tértől induló 21, vagy 21A jelű autóbusszal érkeztünk a város legjobb panorámájú buszvégállomásához. Jó hír, hogy ezentúl a Boráros tértől induló 212-es busz is eljön idáig.

A túrát érdemes a Budai-hegyek domborműtől kezdeni, aminek segítségével rögtön beazonosíthatjuk az előttünk lévő területeket, dombokat, hegyeket.

A zöld sáv jelzés a Széchenyi-hegy irányából halad a Szépjuhászné irányába és mi ennél a szobornál csatlakozunk rá. A sima, egyenletes talajú murvás túristaút párhuzamos az Anna-rét felé haladó sétaútvonalakkal, de azokkal ellentátben nem emelkedik hanem lejt. Lassan ballagtunk az úton, így a fák közül újra, meg újra kibukkanó változó panorámát és a dúsan virágzó vadvirágokat is alaposan szemügyre tudtuk venni.

Pár száz méter után odaérünk egy elágazáshoz, a zöld sáv jelzés leágazik és lefelé, jobbra folytatódik az út. A fák között tompán beszűrődik a fény és a hőmérséklet is jobban elviselhető, mint a réten, egy-két kerékpáros tolja felfelé a járművét. Az út továbbra is széles és kényelmes, de egyre jobban lejt és csakhamar meg is érkezünk egy műútra, ami a Tündér-hegyi út vége, a Mátyás király út eleje, a János-hegy és a Kissvábhegy találkozása. A műút és a Normafa közötti szakasz azért érdekes, mert az évekkel ezelőtti állapothoz képest a turista útvonal sokkal szélesebb és jobban járható, akár babakocsival is. Ezen kívül az új, modern vonalú útjelző és tájékoztató táblák is jelzik: ezt a területet karban tartják. Nem lehet viszont nem észre venni a sok kitaposott csapást az erdőt amúgy is sűrűn átszelő utak között: bizony, ha a hegyikerékpáros felmegy a hegyre, az le is fog valahol jönni.

Itt található hazánk első Kossuth-emlékműve. A terméskövekből épült talapzatra elhelyezett másfélszeres életnagyságú mellszobrot a Zugligeti Egyesület megbízásából Tóth István szobrászművész készített el 1913-ban. Az emlékmű a műútnak háttal áll, annak megalkotásakor valószínűleg Zugliget felől volt gyakrabban megközelített, most pedig a fák közé tekint be az egykori kormányzó szobra. A talapzaton egy dombormű Kossuth Lajos Istenszeme fogadóban történt letartóztatását ábrázolja.

A kis kitérő után a tovább haladunk a Tündér-hegyi útról elágazó zöld jelzésen. A néhol erősebben lejtő talajt itt már puha, kissé korhadt levélszőnyeg borítja és hamar elértünk egy szétgraffitizett épülethez, ami mellett egy minden festékét elvesztett, de működő és iható vizet adó kút van.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Az egykori Disznófő vendéglő sajnos nem vehető alaposabban szemügyre, bekerítették. A szemmel láthatóan nyomorúságos állapotú épületen már nincs is sok látnivaló, de a terület történetéről egy kiváló összefoglaló olvasható a Normafa Park honlapján. A fotón a gaz mögött megbújó Disznófő forrás is ugyanezen kerítés mögé szorult és el is apadt. Nem lehet azt a döbbenetet elfelejteni, amikor a kétkedve szálló suttogások igaznak bizonyultak és a múlt század végén a terület egyszer csak bekerítődött és a közkincsnek számító forrás elzáródott a nagyközönség elől. A szabadon álló téret – aminek a szélén még most is ott áll a Szentendrei Erdészet 1988-as térképe – egy meglehetősen ormótlan kerítés váltotta fel, ami mellett az elmúlt évtizedek alatt számtalan turista taposta ki a ma már normál szélességűnek mondható utat.

A zöld sáv jelzés meglepő módon nem a Szilassy úton folytatódik – pedig az is egy látványos, öles fákkal övezett szakasz – hanem levágva a szép kanyart, bevisz az erdőbe. Most már lakóházak, telkek kerítése mellett haladunk tovább, közel a városhoz, de mégis madaraktól hihetetlenül hangos területen. Miután kereszteztünk több autófelhajtót a Tücsök-rét alsó sarkánál bukkanunk ki az erdőből és érünk le a túránk utolsó előtt szakaszához. A zöld sáv jelzés a Disznófő úton halad tovább Tündér-hegy oldalán a Tündér-szikla irányába. Mi a Tücsök rét után letértünk az útról és kisebb hezitálás után a hegyikerékpárosok által kedvelt zöld kereszt jelzésű utat (ami a zöld sáv jelzést köti össze az Erzsébet kilátóhoz vezető zöld háromszöggel) kihagyva a Janka utcán végig ballagva értük el a 155-ös buszt.

Ez a szakasz kevesebb, mint 3 kilométer mégis nagyon változatosan megmutatja, hogyan avatkozik be az ember a természetbe és kellő körültekintés hiányában milyen károkat tud okozni. A nem túl régi vicc szerint szívesebben ültetnének fákat, ha azok térerős adnának, nem pedig oxigént. Pedig a hazai erdők a nélkülözhetetlen fotoszintetizálás mellett még számtalan értéket hordoznak, és az itt kialakult ökoszisztéma egyensúlyának megőrzése, az azt alkotó fajok védelme elemi érdekünk.

Szeretnéd kommentálni? Itt megteheted:

2018.06.02.

Az ezerarcú János-hegy

A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi és a májusi naptárfotóinkról a hozzájuk kapcsolódó túrákról. A júniusi fotó 2016-június elején készült, azóta sok minden nem változott az Erzsébet-kilátó sziluettjén. A nyár beköszöntével már nyoma sincs a harsogó zöld leveleknek, mélyebb tónusban és sűrű lombokban öltöznek a fák.

Budapest felé közeledve messziről látható a Budai-hegység sziluettje és a negyedik legmagasabb pontja a János-hegy és a csúcsára épített Erzsébet-kilátó. Kedvelt kirándulóhely télen és nyáron egyaránt, a pihenésre és feltöltődésre, vagy komolyabb sportolásra is alkalmas ez a lassan alakuló és sajnos fogyatkozó zöldfelületű 528 méter magas hegy. Összegyűjtöttük a lehetséges sportolási módokat és helyszíneket, ahol a természet kímélete mellett hódolhatunk az egészséges életmódnak. A legtöbb kiránduló előszeretettel veszi célba a János-hegyet és a Normafát, akkor is ha az önfeledt túrázás és evés helyett inkább sportolni szeretne. Amellett, hogy a János-hegy erdeiben számos túraútvonal közül választhat valóban többféle módon is sportolhat, edzhet.

A téli hideg sokak számára nem azt jelenti, hogy a túrabakancsot bejglire cserélik, hanem megfelelő felkészüléssel ugyanúgy róják a kilométereket, mint bármely másik évszakban. A téli erdő különösen varázslatos, finom zúzmara vonja be a fákat, még akkor is, ha nem esik a hó. A bizonytalan minőségű turista útvonalak helyett a János-hegyen érdemes az aszfaltot választani, így el lehet gyalogolni a Szépjuhásznétól, a 22-es autóbusz megállójától indulva a János-hegyi, majd a Tündérhegyi úton egészen a Mátyás-király útig, ahol a Szilassy útra letérve elérünk a Virágvölgybe, a 155-ös buszhoz. Az átlagos napi középhőmérséklet a hideg évszakban a János-hegyen átlagosan 5 fokkal kevesebb, mint a városban, így ezen a területen nem csak sétálni, hanem síelni is lehet, ha elegendő hó esik. A hegyen és a Normafa lejtőin több kialakított és jelzett sífutó útvonal található, melyeken jókat lehet síelni. Az idei tél során a Normafa Park munkatársai az időjárásnak köszönhetően több héten keresztül alakíthattak sífutó útvonalak a síelők nagy örömére. Amikor nem jeges az Anna-rét, ott lehet szánkózni is, kellő körültekintéssel. Az év többi részében ezeket a jelzéseket és helyszíneket legfeljebb nosztalgikus pillantásokkal lehet pásztázni és örülni annak, hogy különösebb emberi beavatkozás nélkül még télen is ilyen sokféle módon lehet sportolni a János-hegyen.

A János-hegyi úton tavasszal, nyáron és ősszel is nagyon jól lehet kerékpározni. A Szépjuhászné irányából indulva több lehetőség áll a kerékpárosok előtt, akár hosszú, akár meredek utat választ. Budapest egyik nagyon szép panorámájú és hosszan a hegy észak-keleti oldalán vezető, már ajánlott, közúti forgalom elől elzárt útján a Tündér-hegyi úton akár a Mátyás-hegyi útig is eltekerhet, meg-meg állva, mondjuk a Tündér-hegyi kőfejtőnél vagy a Kossuth szobornál. Az út változó minőségű, ezért érdemes itt is figyelemmel közlekedni a néhol tekintélyes méretű kátyúk mellett. Aki a meredekebb utat választja akár gyalog, akár kerékpáron az végig haladjon a János-hegyi úton, mely kicsit több, mint 4 kilométer után az Erzsébet kilátó lábánál ér véget. Ez egy értelemszerűen fokozatosan emelkedő, szerpentinekkel tarkított útvonal. Aki nem szereti a kerékpáros kaptatókat, közelítse meg a János-hegyet a Széchenyi-hegy felől fogaskerekűvel, a Hegyhát úton tekerjen el a Normafáig és a buszvégállomás után csatlakozzon rá a János-hegyi útra és onnan guruljon le a Szépjuhásznéig.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A futók számára is számtalan lehetőséget rejt ez a terület, habár a köves, egyenetlen talajú turistautak nem mindenkinek jön be és az aszfalton kellő körültekintéssel jókat lehet kocogni. A közelmúltban Normafa és az Erzsébet-kilátó között átadtak, illetve felújítottak egy két kilométer kivilágított rekortán pályát, ami egyrészt jó, mert nem kell az keményebb aszfalton futni. Másrészt nagyon furcsa volt látni, hogy természetvédelmi területen füvesítettek, hiszen, amíg nem túrták fel, addig is volt fű, aljnövényzet ezen a területen. A kivilágított területnek a futók örülhetnek, az ott élő éjszakai életmódra berendezkedett állatok már kevésbé… Az erdei tornapályák sok helyen találhatók az országban változó minőségben és karbantartottságban. A János-hegyen – ellentétben a Hárs-heggyel – szerencsére még nincs ilyen pálya, de egy szabadtéri kondipark, helyet kapott a Normafánál és itt is lehet saját súlyos edzéseket végezni. Kár, hogy a kialakításakor ennyire bevitték az erdőbe és a közúthoz is közel került.

A János-hegy gyerekbarát, legalábbis az aprónép számára rendelkezésre álló játszóterek szempontjából mindenképp. Az Anna-réten található egy egyre bővülő és egyre több játékot felvonultató játszótér, ahol a fiatalabb korosztály csaknem mindenki talál kedvére való játékot. Van egy másik játszótér a Libegőnél is, nagyjából másfél kilométerre az Anna-réttől. Az itt található játékok is sokfélék, és mindkét játszótérben közös, hogy a játékok bizony alapos és állandó karbantartás igényelnek. Az ide érkező rengeteg látogató viszont az erdőnek jelent nagy környezeti terhelést, hiányoznak a táblák, melyek felhívják arra kicsik és nagyon figyelmét arra, hogy ők most vendégek az erdőben, vigyázzanak rá. Az idén 70 éves gyermekvasút 11 kilométerének nagy része is a János-hegyen halad át, a nagy meredekségű pályán felfelé szuszogó kisvasút hangja messzire hallatszik. Ide kattintva olvasható 10 érdekes tényt róla.

Persze nem lehet a János-hegyről túraútvonalak ajánlata nélkül beszélni, a mi kedvencünk a piros sáv jelzés, melyre a Szépjuhásznénál szoktunk felcsatlakozni és a rengeteg lépcsős, köves talajú mintegy 1,8 kilométer megtétele után megérkezni az Erzsébet-kilátóhoz.

A másik izgalmas útvonal a teljes hosszában még nekünk is bakancslistás zöld háromszög jelzés, amely a Libegő felső szakaszától halad lefelé a Tündér-hegyen keresztül a Libegő alsó állomásához, melynek egyes szakaszait már érintettük és a panoráma mellett néhol a szintemelkedés is izgalmas. A budai zöld sáv jelzés a Széchenyi-hegy felől érkezve szintén áthalad a János-hegyen és a Normafán. Habár a János-hegy város felé néző lankái kedveltek, a hegygerinc nyugati oldala – ahol kevesebb a túrázó – is tartogat még meglepetéseket. Az évnek ebben a szakában gyakoriak a hirtelen kezdődő zivatarok, a János-hegyen is nagyobb valószínűséggel esik az eső, ami után általában sűrű párába burkolódzik a hegycsúcs.

Szerencsére még számos programról, útvonalról és a megújuló infrastruktúráról és a nem is annyira titkos felszíni vizekről lehetne beszámolni, de talán ennyi is elég volt kedvcsinálónak, egy kora nyári erdei túrához, szabadtéri sporthoz. Amennyiben valaki úgy érzi, hogy a felsorolás nem volt teljes (valószínű) és valami fontos kimaradt, annak megköszönjük, ha levelet ír nekünk a forestandfruit@gmail.com e-mail címre üzen a Facebook oldalunkon.

Szeretnél hozzászólni? Itt megteheted:

2018.05.11.

Lesz gasztroforradalom Budán?

Szinte minden túrázási útmutató úgy kezdődik, hogy mindig legyen nálunk elegendő étel és ital, ha kirándulni indulunk. Ami nem meglepő, hiszen kilométereket megtenni csak energiával telten lehet. Ebben a bejegyzésben szemügyre vesszük, hogy a turisták által közkedvelt Budai-hegység nevezetes pihenőhelyein vajon milyen lehetőségek közül választhatnak az éhes és szomjas kirándulók. Nem meglepő módon, főleg az eddig ajánlott túrák mentén fellelhető büféket, vendéglátóhelyeket vesszük sorra, amik közül néhányat már ki is próbáltunk és feltérképezzük, hol lehet szendvicset, egytálételt vagy egy komplett ebédet elfogyasztani. Előre szólunk, a felsorolás nem teljes. Megköszönjük, ha kiegészíted az észrevételeiddel, tippjeiddel az írásunk.

Keltikék túra a Hárs-hegy körül

A blog egyik legnépszerűbb bejegyzésében (ide kattintva elolvasható) a Szépjuhésznétól indulva és oda is érkezve a Hárs-hegy körül tettünk egy túrát, azért, hogy gyönyörködjünk a kora tavasszal nyíló keltikékben. Számos más túránknak is ez a kezdő vagy végpontja, ami nem véletlen, hiszen több turista útvonal is keresztezi egymást a János-hegy és Hárs-hegy között. A hely népszerűsége – hasonlóan Zugligethez – a XIX. század óta töretlen, ezért érthető, hogy régóta van itt valamilyen vendéglátóhely. A terület akkor esett át nagyobb átalakításon, amikor ide álmodták meg az Úttörővasút egyik megállóját. A Ságvári-ligetre keresztelt megálló mellé alapos tereprendezés után örökzöldeket telepítettek, sajnos az utóbbi években a fenyőfákból és tujafélékből álló társulást alaposan megritkította a mostoha időjárás. Túléve a rendszerváltást a Gyermekvasút továbbra is működik, most már nem pajtások, hanem gyermekvasutasok teljesítenek szolgálatot.

Az úttörőmozgalomról

Az 1990-ig létező Magyar Népköztársaságban a szocializmus eszméivel már egészen fiatal korban meg kellett ismerkedni a gyerekeknek. A tanulók rögtön az iskolába kerüléskor, a másodlagos szocializációjukat meghatározó módon kapcsolatba kerültek a munkásmozgalommal. A kisiskolások még csak kisdobosok majd felsős korukban úttörők lettek. Az úttörőmozgalom elméletileg önkéntes gyerekmozgalom volt, a valóságban minden 6 évnél idősebb gyerek tagja kellett, hogy legyen. A kisdobosoknak, illetve az úttörőknek előírt 6, illetve 12 pont alapján kellett viselkedniük és úgy élniük, hogy méltók legyenek a Magyar Kommunista Szövetség tagságára. A közelmúlt történelmének részletezésétől eltekintve, tény az, hogy a gyerekek ilyen jellegű nevelése fontos része volt a szocialista társadalomnak. A pajtások megfelelő világnézetének kialakításában a felnőttek mellett az idősebb ifjúvezetők, sok közös program – kötelező őrsgyűlések – és több, gyerekeknek kiadott újság is kivette a részét. Más baráti szocialista népköztársaságok Magyarországra látogató vezetőit rendszeresen úttörő pajtások köszöntötték, pedig lássuk be, egy 10 éves gyereknek minden öltönyös elvtárs egyforma. Mindaz amire ma akár nosztalgikusan is visszatekinthetnénk, nem volt más, mint ítélőképességgel még nem rendelkező gyerekek ideológiai képzése. Talán az épületben található mozaik ezt visszatükrözi. Csak a nyolcvanas évek második felére puhult fel annyira a rendszer, hogy nem kellett jelentős retorziótól tartani, ha egy diák már nem kívánt KISZ-tag lenni.

Az állomás kettős funkciójú lapos tetős épületében volt már étterem és volt egyszerű kiadóablakos büfé is. A tavalyi év jelentős változást hozott a büfé életében, a finom ételeket kínáló étterem hirtelen bezárt egy időre. A rövid szünet után ismét megnyíló büfé előbb kint működött, majd a benti teret is átfazonírozták és újranyitották. Ugyan a csúszós padlólapot nem sikerült lecserélni, de vidám színes berendezés, új pult, a pultra szamovár a falakra az úttörővasútat ábrázoló retro fotók kerültek. Most éppen zárva van a belső tér, nyár lévén viszont előkerültek a kockás viaszosvásznak és Gyermekvasút mellett elhelyezett tekintélyes méretű napernyők alatt lehet kényelmesen lehet falatozni. Nekünk jobban tetszene, ha lenne reklám a napernyőkön, de így legalább mindegyik egyforma zöld. A megújult konyhára igazán nem lehet panasz, az ételekbe tisztességesen beleteszik a hozzávalókat és klasszikus, de finom magyaros ételeket kínálnak, átlagos büféáron. Hétfő kivételével minden nap van menü, (ide kattintva elolvasható), hétvégén az állandó Jókai bableves mellett kapható még számos laktató főétel, desszert. A palacsinta finom, ezt és a többi ételt is bátran ajánljuk. Vasárnaponként állandóan változó kínálattal Kurunczi József grillvilágbajnok készíti el specialitásait.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Kisvasúttól kisvasútig

A Szépjuhászné megállótól nem csak a Hárs-hegy, hanem a János-hegy irányában is lehet továbbmenni. Mindössze 1,8 kilométert kell megtenni a piros sáv jelzésen és már fel is értünk a Schulek Frigyes tervezte gyönyörű kő kilátóhoz. A táv rövid, de legalább meredek. Nem annyira, mintha a Zugligeti útról indultunk volna zöld háromszög jelzésen ugyanehhez a célhoz, de meg lehet éhezni, vagy szomjazni a hegymenet után. A jó hír, hogy itt is van egy büfé, sőt a vásárlóknak ingyen illemhely is. A büfé kínálata átlagos, van szendvics és jégkrém is, a megszokott extra árréssel, de a kiszolgálás kedves volt. Persze itt is az elmaradhatatlan logós napernyők.

Ha folytatjuk utunkat, akkor újabb csekély két kilométer után Normafán is lehet harapnivalóhoz jutni. Néhány éve már konzumlángos és hot-dog is kapható az időtlen idők óta létező Rétesező mellett. A rétes a helyhez képest nem túl drága, van, amelyik finom is, a kilométerektől megéhezett kirándulónak egy alapos szénhidrátlöket. Ha van időnk, akkor mi inkább otthon készítjük el félkész lapokból, a rétes zamatosabb, puhább változatát, de előfordult, hogy már vásároltunk itt. Normafát és környékét elkezdték felújítani, áttervezni, hogy teret több teret adjanak a természetnek. Ez jól látható a megújuló játszótereken, padokon, útjelző táblákon és az épülő ingyenes illemhelyeken. Ebből a sorból arculatilag kicsit kilóg a lángosos-rétesen, de remélhetőleg ők is kapnak egy ráncfelvarrást.

Irány a Vaskapu-hegy

A Budai-hegység másik kedvelt kirándulóhelye a Vaskapu-hegy, könnyű megközelíthetősége és az innen nyíló páratlan panoráma miatt. A kirándulók száma errefelé valamivel csekélyebb, cserébe büfé nincs. Egy sem. A 11-es busz végállomásánál van egy vegyesbolt, de jobb, ha viszünk magunkkal enni-, innivalót. Néhány évvel ezelőtt viszont úgy alakult, hogy egyenesen a Gourmet-fesztiválról vettük célba az Apáthy-sziklát.

A Millenáris-parkban rendezett Gourmet fesztivál valóban egy igazi fesztivál, a minőségi ételek és a fantasztikus ízek fesztiválja. Már több alkalommal voltunk fesztivállátogatók, így tapasztalatból mondhatjuk, érdemes felkészülten érkezni. Az ízkavalkád miatt úgysem lehet mindent megkóstolni és az egész fesztivált végig enni, érdemes inkább a pénztárcánkra figyelemmel a legjobb ár-érték arányú ételekből falatozni. Általában a fesztivál honlapjának és különböző gasztrocelebek videóinak átböngészése után választunk, így évek óta befutó a KIOSK, a Costes, az IKON, a Larus, de mindig vannak új szerelmek, mint volt a Babel, vagy lett a Borkonyha és a Bori mami. Persze nem csak a különleges ételeket lehet kóstolni, hanem változatos programokat láthatunk a Gasztroszínpadon és testközelből megismerkedhetünk néhány sztárséffel, bepillanthatunk a kulisszák mögé. Idén lesz szó a házi réteskészítésről is, (ide kattintva elolvashatod, mi hogy készítjük). A fesztiválra nyilván minden konyha készül és igyekeznek valami különlegessel előrukkolni. Ez általában sikerül és különleges gasztroélményekkel lehetünk gazdagabbak.

Egyik kedvencünk a KIOSK, már évekkel ezelőtt levett bennünket a lábunkról a kacsamájas hamburgerükkel. Nem volt túl nagy méretű darab, de az intenzív íz miatt pont elég is volt ennyi és a desszerten is maradt hely. A fotón a zöldhajtásos cserép egy fantasztikus bazsalikomos málnafagylalatot rejtett csokimorzsával a tetején. Ha már hamburger, akkor megkerülhetetlen a debreceni IKON, ami évek óta megbízhatóan hozza az elvárható minőséget és mennyiséget. Legutóbbi alkalommal falatozva a hamburger-krumpli menüt, egyöntetűen megállapítottuk, hogy sok kiránduló örömmel venné, ha a Budai-hegység valamely kiemelt pontján hozzá lehetne jutni ehhez a minőséghez. A zsömle, a köret és a hús is nagyon finom, kár, hogy Debrecenig kell érte menni. Aki Budapestről a Márta felé tart (ide kattints a túraajánlatért), jól teszi, ha útba ejti a Gyöngyösön a Bori mamit. Az idei fesztiválplakáton látható ételkompozíció sejteti, hogy milyen finom ételt tudnak alkotni, nem véletlen, hogy egyre többen térnek be hozzájuk Gyöngyösre. De rájuk külön is emlékeznénk a kedvességük és közvetlenségük miatt. A Larus passionfruit-os, kókusztejes-fehércsokoládés krémjéről nem készül vállalható minőségű fotó, ahogy egy évvel később a Costes konzervdobozba zárt meggyes pitéjéről sem. Mivel abban az évben az időjárás nem volt túl kegyes, azért nem maradtunk a fesztiválon sötétedésig, hanem elindultunk lesétálni a megevett kalóriákat. A 11-es busszal elmentünk a végállomásig és lesétáltunk az Apáthy-sziklához. Akkor már volt hely a Borkonyha műanyag villanykörtében adagolt, ezért szállítható ázsiai, kókusztejes sárgarépa krémlevesének, ami igazán jó választás volt.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Ha végigtekintünk a Budai-hegység kedvelt kirándulóhelyein, elmondhatjuk, hogy van hely minőségi büfét vagy éttermet nyitni, és minden bizonnyal – a Szépjuhászné büfé népszerűségéből kiindulva – lenne rá kereslet. Habár minden gyerek szereti a vattacukrot, mint legutóbbi körsétánkon kiderült, talán a Széchenyi-hegyi végállomásnál ettől többre is lenne igény. A gasztroforradalom, ami minőségi alapanyagokból készített, de azért megfizethető ételeket jelenti Pesten már elkezdődött. Talán egyszer nem áll meg a Millenárisnál a sokak által látogatott Budán és a Budai-hegységben.

2017.12.31.

Forest & Fruit Naptár 2018

Az elmúlt évek fényképes termései között szemezgetve fogalmazódott meg bennünk a naptárkészítés gondolata. Sokfelé jártunk az elmúlt években, de szerettünk volna egy téma köré csoportosítani a képeket. Végül úgy döntöttünk, hogy a 2018-as naptárunkban megmutatjuk a Budai-hegység változó, de mindig szép arcát az év bármely hónapjában.

Budapest jellegzetes sziluettjét adja a Budai-hegységen belül a János-hegy, így kézenfekvőnek tűnt ezt választani a naptár témájául. A János-hegy, vele szemben a Hárs-hegy, a Tündér-szikla, a Normafa, az Apáthy-szikla és persze az ezekről a helyekről készített páratlan panoráma fotók. Minden fotó az adott hónapban készült, az majd hónapról hónapra fog kiderülni, hogy melyik évben. Nem titok, egy darabig eltartott a naptár elkészítése, és időnként rácsodálkoztunk, hogy mennyit változott a természet, de éppen ezért nagy örömmel szerkesztettük meg.

Nyomtassátok ki és használjátok ti is nagy örömmel az új évben!

Forest & Fruit Naptár 2018

Forest & Fruit Calendar 2018

A Forest&Fruit Naptár 2018 projekt 2019. február 23-án ért véget, a tapasztalatokat ITT összegeztük.

A letöltéssel elfogadod a következőket: engedélyezett a naptár nyomtatása és sokszorosítása, nem engedélyezett a naptár módosítása és kereskedelmi forgalomba hozatala!

2017.04.06.2023.05.09.

Tíz meglepő tény a Gyermekvasútról

Ha távolról nem is, de a Budai-hegyek, a János-hegy vagy a Hárs-hegy lábától a ritkás tavaszi erdőben jól látható, hogy hol kanyarog a keskeny nyomtávú kisvonat, a Gyermekvasút. A turista útvonalak mentén haladó járművekből az utasok ráláthatnak Budapestre a kilátókanyarból és bármelyik évszakban bepillanthatnak az erdők másként megismerhetetlen zugaiba is.

A képeken túl, íme 10 tény, amit biztos nem tudtál a Gyermekvasútról.

A Budai-hegységben 11 kilométer hosszan kanyargó keskeny nyomtávú vasutat, ami akkor még az Úttörővasút nevet viselte, mindösszesen 3 év alatt építették meg. 1948-ban a Széchenyi-hegyen lévő végállomástól a mai Virágvölgy megállóig, 1949-ben a mai Szépjuhásznéig, majd 1950-ben a mai végállomásig, Hűvösvölgyig épült a kisvasút.
Nem csak a vasút neve, de néhány állomás elnevezése is megváltozott 1990-ben: Úttörővárosból Csillebérc lett, Előre állomás helyett Virágvölgy és a Ságvári ligetet is Szépjuhásznénak hívják már.
Volt változás a megállók elhelyezkedésében, számában is. Kis-Hárshegy megállót 1951-ben megszüntették, Normafa megállót 1973-ban áthelyezték. A János-hegy és Szépjuhászné állomás között azonban 2004-ben létesítettek egy újabb megállóhelyet Vadaspark névvel, ami 2006 óta időszakos megállóhely.
A vasúton 10-14 éves gyerekek teljesítenek szolgálatot, akik egy négyhónapos tanfolyamon sajátítják el a szükséges ismereteket. A tanfolyamra azok jelentkezhetnek, akiknek a tanulmányi eredménye legalább 4.0.
A szolgálatba induló gyermekvasutasok minden reggel, a szolgálatuk megkezdése előtt ünnepélyes zászlófelvonást majd szolgálatuk befejezése után minden este zászlólevonást tartanak.
Az Úttörővasúton létesült Magyarország első szabadtéri mozgólépcsője, ugyanis a hűvösvölgyi villamos végállomás egykori helyét és a kisvasút végállomását így kötötték össze. A mozgólépcső gépháza bemutatóterem és műhely.
A Hárs-hegy megálló és Hűvösvölgy végállomás között található, patkó alakú alagút 198 méter hosszú és úgy tervezték, hogy a későbbiekben legyen hely a villamosításhoz szükséges vezetékeknek is. A nyitástól 1964-től alagútőri szolgálat is volt a kisvasútnál.
Az 1951-ben átadott Hűvösvölgyben található vontatási telepen van egy olyan fordítókorong, ami Magyarországon szintén egyedülálló, ugyanis ez az egyetlen ilyen kisvasúti berendezés, ami villanymotorral működik.
A Gyermekvasúton 2000 karácsonyától már nem csak gőzmozdonnyal, hanem nosztalgia gőzmozdonyokkal is lehet utazni.
A Gyermekvasút legforgalmasabb állomása a János-hegy megálló. Innen kisebb sétával megközelíthető az Erzsébet kilátó vagy a Libegő. Viszont a hegyoldalban olyan szűkös a hely, hogy az állomásépületben csak egy állomásfőnöki és forgalmi iroda fér el.

Ha szeretnél még többet megtudni a Gyermekvasútról, ezen a hétvégén szombaton, április 8-én részt ellátogathatsz a Gyermekvasút napja rendezvényre.

Ha tetszett a cikk, használd a megosztás gombokat. Kövesd a Forest & Fruit blogot a Facebookon is!

A programajánló nem hirdetés, kizárólag saját érdeklődési körből fakad.