Fát ültetni nem kell féltenetek jó lesz

Számos vagy most már inkább számtalan világnap közül többnek az a célja, hogy a Föld és az élővilág megóvásának jelentőségére felhívja a figyelmet. Néhány év kivételével a Madarak és Fák Napját 1906 óta ünnepeljük, hogy ne feledjük, fák nélkül nehéz lenne az élet ezen a bolygón. A történeti, természetismereti áttekintésen és a természetvédelmi ünnepek jelentőségének hangsúlyozásán kívül egy kedves, hagyományteremtő céllal megtartott eseményről is beszámolunk.

20190511_fatultetni04.jpg

A madarak védelme érdekében a 20. század első éveiben, 1902 március 19-én született egy nemzetközi egyezmény Párizsban, ami meghatározta, hogy a mezőgazdasági szempontból hasznos madarak – néhány faj, például a rovarevők külön kiemelve – közül melyek azok, amik védettséget kapnak. Az egyezményhez Európa számos országa csatlakozott Svédországtól Spanyolországig, példaértékű volt az egyetértés ebben a kérdésben. Hazánkban a madarak védelme már ekkor is fontos ügy volt, maga Hermann Ottó is papírra vetette aggodalmát a megfogyatkozott madárállomány miatt. A földművelődésügyi miniszter 1901-es védett állatokról szóló rendeletét 1904-ben kiegészítette, így ebben az időben már több száz állatfaj szerepelt a védett fajok listáján, az itt élő fajok harmada volt védett. Nem volt tehát előzmény nélküli az madarakat védő 1906. évi I. törvény sem.
 20190511_fatultetni01.jpg

A határozatlan időre szóló törvény-czikk, amit „Ő Felsége az Ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya, Ő Fensége Liechtenstein herczeg nevében is” jegyzett és a Párizsi egyezmény a magyar jogrendbe illesztésére volt hivatott. A törvény 2. czikke alapján a „Tiltva lesz bármely időszakban és bármely módon is a fészkeket és tojásokat elszedni s a madárfiókot elfogni vagy elpusztitani. Ezen fészkek fészkek-, tojások- és madárfiókoknak behozatala és átvitele, szállitása, az azokkal való házalás, azoknak elárusítása, eladásuk és megvételük tilos lesz.” Így az éjjeli ragadozók közül többek között védett lett a ma is védett karvalybagoly, a „kuszókhoz” sorolt fajok közül minden harkály, fakopáncs, küllő, az üldögélők közül a gyurgyalag, a „veréb-alkatuak” közül a poszáták, füzikék, sármányok és csicsörkék, a gázlók közül pedig a fekete és fehér gólya.

Ilyen törvényi környezetben szervezte meg Chernel István ornitológus ugyanebben az évben a madarak és fák napját, az jeles nap iskolai keretek közé pedig Apponyi Albert vallás és közoktatásügyi miniszter 1906. április 27-én kelt 26.120/1906.-VI. számú rendelete okán került. Az ünnep megújításáról pedig a ma már közismert nevű közel 10 évig vallás és közoktatásügyi miniszter pozíciót is betöltő és elődje előtt tisztelgő Klebelsberg Kúnó gondoskodott az 1931. évi 300—76. számú körrendeletében.

Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel foglalkozó bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A történeti áttekintés mellett érdemes utána gondolni, hogy valóban miért is olyan fontos a fák védelme. A kitermelt fa hasznos alapanyaga a bútoriparnak, de dolgozhatnak vele kézművesek és az asztalosok keze alól is számtalan értékes alkotás kerülhet ki. Fűteni is jól lehet vele, bár fűtőértéke elmarad a barna vagy fekete kőszénétől és a keletkező gázok miatt a környezetszennyezőbb a földgáznál. Azt talán még a biológiában járatlanabbak is tudják, hogy a papírkészítés alapanyaga is a fa, cellulóz tartalmú rostjai miatt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,

A fa mégis inkább élve jó nekünk és a Föld legtöbb élőlényének. A zöld levelekből álló lombkorona ugyanis tud valami olyat, amit nélkül nagy bajban lennénk itt a Földön. Oxigént állít elő. Oxigént, ami egy színtelen, szagtalan gáz, az élethez nélkülözhetetlen, és amit jelentőségéhez képest elég kalandos úton fedeztek fel. A 18. században Joseph Priestley kísérletei során konstatálta, hogy zöld hajtásos növények olyan körülmények között is életben maradtak, amikor el kellett volna sorvadniuk. De mivel kísérletei vagy sikerültek, vagy nem, így felhagyott velük. Kísérletei alapján előbb az oxigént azonosította majd nevezte el Antoine Laurent de Lavoisier franca vegyész, majd a fotoszintézis folyamatát fedezte fel Jan Ingenhousz holland orvos. A világ így 1789-re, a világ birtokában lett a tudásnak: a növények a fotszintézis során oxigént termelnek és szén-dioxidot lélegeznek ki és szerves anyagot állítana elő szervetlenből.

Jan Ingenhousz volt az, aki felfedezte, hogy a víz alá tett növények apró buborékokat fejlesztenek és a keletkezett gázok az égést táplálják, vagy elfojtják. Több száz kísérlet alapján megállapította, hogy a növények az emberekkel ellentétben szén-dioxidot vesznek fel és oxigént bocsájtanak ki. Majd azt is megállapította, hogy fény hiányában a növények is oxigént lélegeznek be és szén-dioxidot bocsájtanak ki, de a leadott szén dioxid mennyisége kevesebb, mint a fényben termelt oxigéné. Kimutatta, hogy a növények a levegőben lévő szén (szén-dioxid) megkötésével növekednek, tömegük növekszik, miközben a talaj, amiben vannak, nem veszít a tömegéből, ezzel bebizonyította a növények szervetlen anyagokból szerves anyagot állítanak elő. A jelenséget néhány évvel később nevezték el fotoszintézisnek, a folyamat általános képlete így írható le: 6CO2 + 6H2O + fényenergia = C6H12O6 (glükóz) + 6O2 + E

A fák a nélkülözhetetlen oxigén termelésén kívül azoknak az élőlényeknek is fontos, amik rajta, a kérgén, a lombjai közt élnek. Egy-egy nagyobb fa külön kis ökoszisztéma számos más növény és állatfaj, sőt gomba tud az árnyékában, gyökerén, ágain élni, érdemes rájuk vigyázni az ésszerűtlen favágás, gallyazás helyett inkább a számukat gyarapítani.

Hatvan fát Hatvannak

Budapesttől 56 kilométerre van egy kisváros Hatvan, ami sokáig a ma már nem létező konzerv-és cukorgyáráról volt híres. A Zagyva partján két partján és az Alföld és Mátra határán fekvő település területe már évezredek óta – kisebb nagyobb szünetekkel – lakott. Ez tényleg az a város, ahol a hegyeket nem kell keresni, ugyanis nincsenek, van helyettük végtelen síkság és nyáron tűző napsütés. A településen több helyen vannak parkok és a felújított Grassalkovich kastély hosszú évtizedek hányódása után – előbb rendelőintézet volt, majd sokáig üresen és egyre romosabban állt – végre teljesen megújulva Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum néven fogadja a látogatókat. Nem csak a múzeumot, a hozzá tartozó kestélykertet is érdemes megnézni.

Hatvan Város Önkormányzata és az Anya Paradicsom közös szervezésben a városban két helyen közösségi faültetést tartottak május 10-én délután. A két helyszínen közösségi megmozdulás  keretén belül összesen 60 fát ültettek el, díszalma- és díszcseresznyefát, gömb kőrist, keskenylevelű kőrist, magas kőrist, virágos kőrist és fehér törzsű nyírfát. A fákat könnyen megközelíthető helyre Újhatvanba és a Zagyva partra telepítették, aminek köszönhetően a füves zöld terek új funkciót kaptak, néhány év múlva gondos ápolás mellett árnyas ligetekké válhatnak a most beültetett részek. Bízunk benne, hogy egyre több lesz a fás zöldfelület ebben a városban is és reméljük ezek a fák sokáig fognak az állatoknak élőhelyet, az embereknek pedig jó levegőt és nyáron árnyat adni. Addig is bárki visszatérhet a családjával a növények fejlődését megfigyelni vagy a saját lakóhelyén is megszervezhet egy közösségi faültetést. 

Az eseményről a Hatvan TV készített egy rövid összefoglalót, ami ITT nézhető meg, a Hatvani Hírlap beszámolója pedig ITT olvasható.

20190511_fatultetni03.jpg

Még több hasznos olvasnivaló: 

Hatályos magyar törvények gyűjteménye V. Magyar törvénytár. – Corpus juris Hungarici. Szerkesztette: Márkus Dezső –Tárfy Gyula. Bp., 1912. Franklin Társulat
Hermann Ottó: Madarak hasznáról és káráról – Bp. 1901. A M. Kir. Földmívelésügyi Minister Kiadványai 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fotoszint%C3%A9zis

 Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Szépségek sziklája

Aki már utazott vonattal a Déli pályaudvarról, vagy volt a MOM parkban, az megcsodálhatott egy, a Tündér-sziklánál kicsit nagyobb kiterjedésű dolomitsziklát, ami központi elhelyezkedése ellenére szinte észrevétlenül olvad bele környezetébe. A közelgő Föld napja alkalmából egy nem messziről nem túl látványos, de annál értékesebb és érdekesebb területet mutatunk be, a Sas-hegyet.

Budapest Budai részére jellemző, hogy itt alig pár perc alatt akár tömegközlekedéssel is magunk mögött hagyhatjuk a város zaját és rövid idő alatt megérkezhetünk egy különleges flórájú-faunájú védett területre. A Széchenyi-hegytől délkeletre fekszik a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület, egy 266 méter magas domb. Messziről megpillantva egyáltalán nem tűnik különlegesnek, csupán egy csupasz dolomitsziklának, ami valamiért érintetlenül maradt egy zajos nagyvárosban. A Sas-hegyet azonban érdemes közelebbről is megnézni, a Hegyalja útról a 8-as autóbusszal és egy kis gyaloglással közelíthető meg. A terület különlegességét jelzi, hogy csak szakvezetéssel látogatható a csaknem egy kilométeres, a hegyet megkerülő útvonal, ami a páratlan panoráma mellett sok érdekes történetet is tartogat.

20180421_szepsegeksziklaja06.jpg

A Sas-hegy dolomitos kőzetből áll, a benne lévő márga térfogata a vízfelvétel miatt változik, így a hegy nem túl stabil. A jellegzetes alakú sziklái időről időre megerősítést igényelnek, mert hegy dél felé csúszik. A Tündér-sziklához hasonló csak éppen kisebb képződményeket, málló sziklafalakat több oldalon is megfigyelhetünk, éppen ezért tűnhet furcsának, hogy ezt a területet egykor közparknak szánták és orgonát, fenyőt telepítettek be az itt őshonos dolomit sziklagyep kárára.

20180421_szepsegeksziklaja05.jpg

Az 50-es évek vége óta viszont ez a terület védett, a különleges mikroklímában maradványfajok és más bennszülöttfajok már biztonságban vannak. Itt él a leánykökörcsin, a budai nyúlfarkfű, melyekről már írtunk a blogon korábban, de itt honos virágával a sugárzó napra emlékeztető tavaszi hérics, a csak látszólag közönséges csikófark és a valóban nem túlságosan nagyméretű apró nőszirom.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A közönséges csikófark nevével ellentétben egyáltalán nem közönséges, ellenben fokozottan védett cserje. Mutatós fotót nehéz készíteni róla, ez a 100 000 Ft eszmei értékű védett növény kora tavasszal inkább tűnik valami száraz kórónak, mintsem a nyitvatermő ősfák egy kései leszármazottjának. A 20-30 cm magasra megnövő cserje ágai 1-3 mm vastagok, ízekre tagoltak és zöld színükből adódóan fotoszintetizálnak. A növény kétlaki, ami azt jelenti, hogy a porzós és a termős virágok két külön növényen vannak. A porzós közönséges csikófark a Sas-hegyen, míg a termős példányok a Gellért-hegyen honosak, a beporzódás pedig a szél segítségével történik. A növénynek piros színű, ízletes álbogyó termése van, gyógynövény, de erős hatású alkaloidákat, ephedrint tartalmaz, így felhasználásáról kizárólag orvos dönthet.

20180421_szepsegeksziklaja01.jpg

Az apró nőszirom szintén védett növény, eszmei értéke 5000 Ft. Az évelő növény gyakran feltűnik kopár fennsíkokon és esik áldozatául a fásításnak, vagy a tájékozatlan turisták virággyűjtő szenvedélyének. Az apró nőszirom igazán filigrán növény csupán 10-15 cm magas, kard alakú leveleinek tőrózsájából nő ki a hosszú, egyenes száron ülő jellegzetes sötétlila vagy halványsárga színű virága. Toktermése van. Vastag gyöktörzsével a föld alatt terjeszkedik, hasonlóan a pongyola pitypanghoz.

 20180421_szepsegeksziklaja02.jpg

A területnek nem csupán a növényvilága különleges, de számos érdekes állatfajjal is találkozhatunk, ha szerencsénk van. Itt őshonos a pannon gyík, mely a Sas-hegy címerállata. A 10-12 cm hosszúra megnövő hüllő hátának alapszíne bronzosan olajbarna, közepén két fekete vonallal, a külső szegény pedig világos pontsorral díszített, hasa ezüstös szürkésfehér. A pikkelyei kerekek a lábai aprók, gyengék és messze állnak egymástól. Mivel a szemhéjai összenőttek, ezért nem tud pislogni. Az állat fokozottan védett, 250 000 Ft az eszmei értéke.

Amikor ottjártunk nekünk nem sikerült pannon gyíkot közelről szemügyre venni, helyette ezt a fatörzsön napozó, kis zöld szépséget kaptuk lencsevégre.

20180421_szepsegeksziklaja03.jpg

Ezen a hétvégén a Duna-Ipoly Nemzeti Park több helyen tart rendezvényt a Föld napjához kapcsolódóan, érdemes valamelyik programra ellátogatni, akár a Sas-hegyre is.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

 

 

Tavaszi háttérképek – szajkó, más néven mátyásmadár

Vajon ki gondolta volna, hogy ez a tarka tollú madár a rokona a varjúnak? Pedig így van, a rózsaszínes és barna színű tollakba öltözött szajkó a varjúfélék családjába tartozik.

Kimondottan erdei madár, bárhol megtalálható, ahol lombos, vagy tűlevelű fák vannak. Budapest zölddel borított területein, erdeiben, parkjaiban és kertjeiben is előfordul. Jól felismerhető a feketés szárnyán megjelenő élénk kék, fekete vonalas szárnytükréről. Nevét jó hangutánzó képességéről kapta, nem csak madarak hangját, de többféle zajt és hangot is élethűen utánoz, ismétel – szajkóz. Növényeket, gyümölcsöket, magvakat eszik, de ha úgy adódik kisebb állatokat is elfogyaszt. Magyarországon rendszeresen fészkel, egy fészekalja 5-6 tojásból áll.

A letöltéshez kattints a képre, majd a mentés másként gombbal tudsz menteni. 

Háttérkép mérete: 1366×768

forestandfruit-170410-1366768.jpg

 Háttérkép mérete: 1440×990

forestandfruit-170410-1440990.jpg

Háttérkép mérete: 1440×1080 (1024×768, 800×600)

forestandfruit-170410-14401080.jpg

Ha tetszik a kép és szeretnéd mással megosztani, a bejegyzésre mutató hivatkozást használd. http://forestandfruit.blog.hu/2017/04/10/letoltheto_hatterkepek_szajko_mas_neven_matyasmadar

A képeket ne vágd meg, de nyugodtan kinyomtathatod. Köszönöm! Ötlet és kivitelezés: Forest&Fruit.

Ha tetszett a cikk, használd a megosztás gombokat. Kövesd a Forest & Fruit blogot a Facebookon is, ha szeretnél még hasonló tartalmat olvasni.