A mai napig emlékszem, hogy mekkora élmény volt a Sziget első évében az a Kispál koncert. Kicsit tétováztam, hogy a másik estén fellépő Tankcsapda koncertjére menjek, de 300 forintnál többet nem tudtam egy héten koncertre költeni. Az, hogy ’93 óta mennyire megváltozott a Sziget, nem lehet elég jól leírni: egy népszerű, de nem túl nagy rendezvényből egy abszolút naprakész, széles körű ismertségnek örvendő, elismert és mindenekelőtt monstre fesztivállá vált.
A DiákSzigetből a Sziget fesztivál lett és én az elkövetkező években szinte minden alkalommal kint voltam, egy, vagy több napot, sőt egyszer egy hetet is, és nem bántam meg.
A fesztiválnak helyet adó Óbudai-sziget az év minden szakában egy varázslatos hely, nem csak a szigetet körülölelő folyó, de a számtalan ligetes rész, a tágas mezők, az eldugott részeken fellelhető számtalan állatfaj miatt is. A Sziget megépítése heteken keresztül folyik és a rendezők ebben az évben a fesztivál vendégeit igyekeznek még környezettudatosabban kiszolgálni.
A Zöld Sziget és azon belül a Love Revolution egyik fő üzenete a környezettudatosság és a fenntartható fejlődés, ennek megvalósítására idén még nagyobb gondot fordítanak. A hangsúly azon van, hogy közösen lehessen elérni a fenntartható fejlődést és a környezetünk megóvása a mindennapok része legyen. Így a népszerű repohár mellett lesznek ivóvíz pontok, a kulacsok újra töltésével egy ekkora fesztiválom már jelentősen kevesebb egyszer használatos műanyag palack fog fogyni. A képzésről a Green Sziget Centerben gondoskodnak, ahol workshopokkal, előadásokkal várják a vendégeket, a fesztivál után pedig egy fenntarthatósági jelentésben számolnak be az elért eredményekről. Kézenfekvő az, hogy vigyáznak a Duna tisztaságára is, ezért meghirdették a Tisztább folyópart programot, hogy a pillepalackok se kerüljenek a vízbe. A fesztivál ideje alatt összegyűjtik a folyóparton keletkezett szemetet és megakadályozzák annak folyóba jutását. A keletkezett zöldhulladékot pedig komposztálják.
A Sziget Fesztivál után hátramaradt sátrakat, matracokat és hálózsákokat pedig összegyűjtik és olyan embereknek adják, akiknek ez nagy segítség. Ebben benne van az, amit én is gondolok a világról. Ne csak a környezetünkkel legyünk tudatosak, ne csak növényeket és állatokat védjünk, hanem figyeljünk embertársainkra is, lehet nekik is szükségük van figyelemre, segítségre, jó szóra.
A 2019-es Sziget Fesztivál augusztus 13-án ért véget, a szitizenek pedig a remek koncerteknek, programoknak köszönhetően igazi élményekkel lehettek gazdagabbak. A fesztivál utolsó napján én is ott voltam és a színes programok mellett azt is próbáltam megfejteni, hogy mennyire éri meg környezettudatos fesztivált szervezni. Vajon érdemes a keletkező hulladékról komplex módon gondoskodni és törekedni arra, hogy a rendezvény ökológiai lábnyoma a lehető legkisebb legyen? Élménybeszámoló következik.
Számomra az idei Sziget Fesztivál a két és fél órás, fantasztikus Foo Fighters koncerttel zárult, ami méltó befejezése volt augusztus 13-nak. Az időjárás aznap kegyes arcát mutatta, egy rövid esős időszakot kivéve kellemes szellős időben lehetett bejárni a fesztivál területét. Már indulás előtt tisztában voltam azzal, hogy aznap a lépésszámlálóm rekordot fog dönteni – így is történt -, de nem tettem le arról, hogy a lehető legnagyobb területen megnézzem, hogyan néz ki egy környezettudatos fesztivál a gyakorlatban.
A Sziget Fesztivál mára elfoglalja a Hajógyári-sziget legnagyobb részét. Befogadóképessége csaknem 100 000 főre nőtt, ami nagyjából két kisvárosnyi ember igényeinek kiszolgálását jelenti naponta. Minden évben megjelennek cikkek, melyek arról szólnak, hogy a Sziget megváltozott és ez így is van. Ahogy a számokból is rövid úton kiderült, a fesztivál hatalmasra növekedett és a kezdeti gyermekbetegségeit kinőve előnyére változott. Mára pedig a fenntartható fejlődést célul kitűzve, számos remek ötlettel inspirációként is szolgálhat a rendezvénynek helyet adó városnak.
Az idén egyik kedvenc helyem a Nagyszínpaddal szemben, a fák árnyékába telepített Green Sziget volt, ez talán nem meglepő. A több részből álló zöld szigeten egy hét alatt volt számos workshop és előadás egy iglu formájú sátorban. Hulladékgazdálkodás még soha nem kapott ilyen menő helyet, ide telepítettek ugyanis egy profi komposztálót és egy minilabort is. Aki akár egy cseppet is érdeklődött a fenntartható megoldások iránt, biztos itt ragadt egy időre és új infókkal gazdagodott, aki pedig összegyűjtött egy zsák újrafelhasználható hulladékot, ajándékot kapott.
Még soha nem volt olyan átlátható a szelektív hulladékgyűjtés, mint a mindent elnyelő sárga műanyagkukák helyett telepített rácsos falú gyűjtőnél. Ez az egyszerű fémdoboz láthatóvá tette, a hulladékot hiába dobjuk ki, attól még nem szűnik meg létezni. A környezettudatosság mellett hihetetlen volt látni, hogy a keletkező szemét eltakarításában hány ember vesz részt. Nem volt olyan pillanata a napnak, amikor ne találkoztam volna a szemetet facsipesszel és boszorkányos gyorsasággal felszedő önkéntesekkel. Akik ráadásul olyan hatékonyan dolgoztak, hogy fényes nappal nekem esélyem sem volt megtölteni egy műanyagzsákot újrahasznosítható a hulladékkal. Pedig a cserébe kapott ajándék – ami ugye nem ajándék, mert egy teli zsákért rendesen meg kellett volna dolgozni – is vonzó volt.
A szervezők a keletkezett műanyag és fémhulladékok összegyűjtése és a szerves anyagok komposztálása mellett a vendégek által hátrahagyott holmikkal is foglalkoztak. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársainak a Green Szigeten lehetett leadni azokat a holmikat, amelyeket a tulajdonosok nem szerettek volna magukkal vinni, de a fesztivál után a többi hátrahagyott holmit – sátrat, cipőket, ruhákat – is összeszedték. Ezek válogatás, tisztítás után jó helyre kerültek.
A Sziget Fesztiválon nem csupán egyféle, hanem a látogatók által termelt hulladék minden fajtájával professzionálisan foglalkoztak. A Green Szigeten kívül is észre lehetett venni azt, hogy ez egy környezettudatos fesztivál. A keletkezett hulladékok jelentős része már egyértelműen nem egyszer használatos műanyagból, hanem fából vagy papírból készült. A jó példát követve, remélhetőleg hamarosan nem csak fesztivál szinten fejeződik be a polipropilén evőeszközök használata, hanem a boltokban is. Ráadásul a Szigeten az utak mentén elég sok és nagyméretű kuka volt, szóval a szemetet tényleg csak az hagyta el, aki nagyon akarta. A vécék állapotáról egy korábban olvastam egy cikket, tényleg rendesen használható volt ez az infrastruktúra és – mivel a férfi és a női rész is ugyanolyan kialakítású volt – a táblák ellenére ezek koedukált wc-k lettek.
Az infópultnál, annak aki kért, adtak henger alakú zsebhamutartót, ami nem volt más, mint a PET palack felfújás előtt. Érdemes volt megnézni, hogy mennyivel másabb egy polietilén palack a végleges kialakítás előtt. Cigarettacsikkekből viszont több helyen is rengeteg volt, ami a zsebhamutartók szükségességét bizonyítja, csak készüljön valami másból. Minden hulladékfajtánál igaz az, hogy attól még valaki kidobja, az nem válik semmivé. Viszont pont a csikk az, ami a benne lévő, majd a talajba kerülő szerves és szervetlen vegyületek miatt kiemelkedően környezetszennyező.
Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
Évekkel ezelőtt az újrapohár volt az első nagyobb feltűnést keltő változás a fesztivál zöldülésében. A használat után pillanatok alatt összegyűrődő és egész hatalmas területeket több rétegben befedő egyszer használatos műanyag pohár helyett már évek óta a szuperül kinéző és sokáig használható repoharak kerülnek a fesztiválozók kezébe. A kiürült poharat nem kell magunknál hordani, beválthatjuk egy tokenre, amiért, ha úgy adódik, újabb poharat válthatunk ki. A leadott repoharak megfelelő tisztítás után újból kiadhatók. Emiatt nem pár perc az élettartamuk, aminek köszönhetően sokkal kevesebb polipropilén keletkezik hulladékként.
Más cégek megjelentek környezettudatos megoldásokkal. Az e-ON kreativitását dicséri az például az Eco Kemping, ami karton sátraival elég látványos képet mutatott. Egy rövid filmjükben a telepítésben résztvevő szakember olyan természetességgel beszél a Szigetre vitt napelem-rendszer telepítéséről, hogy óhatatlanul is megfordul az ember fejében, hogy napelem helyett miért is használnak annyi aggregátort máshol?
Számomra külön kedves volt, a közösség erejére építő Love Revolution meghirdetése, immár a második éve. A fenntarthatóságon kívül, fontos beszélni az emberi jogokról, elítélni a nemi identitás, a bőrszín és a vallás miatti kirekesztést. A további részletes program ITT visszakereshető, lenyűgöző. Idén a nagyszínpadra olyan produkciók is feljutottak – fókuszba helyezve nagyon fontos társadalmi problémákat – amelyekkel még a hazai médiában is csak elvétve találkozhatunk. Bár nem voltak sokan, de aki látta Dakota & Nadia duettjét a családon belüli erőszakról és annak dinamikájáról, az nem felejti. ITT visszanézhető.
Időben visszafelé haladva a fesztivál első napján lépett fel a legkülönlegesebb előadó, a világhírű főemlőskutató és természetvédő Dr. Jane Goodall. Az ő 10 perces, de szenvedélyes beszéde ITT visszanézhető, egy élmény nézni és hallgatni.. A nevét viselő és általa, a csimpánzok védelmére alapított intézet vezetője már járt Magyarországon, sőt tavaly tavasszal a Vörös-kőváron egy róla elnevezett tanösvényt is átadtak.
A Szigeten idén eltöltött nap, nekem olyan volt, mintha nyaralni mentem volna és nem csak a nyelvi sokszínűség, hanem a szolgáltatások minősége miatt is. A címben feltett kérdésre a válasz – már, ha ez kérdés volt bárkinek – a válasz egyértelműen igen. Igen, megéri környezettudatos fesztivált szervezni. A 2019-es Sziget Fesztivál ráadásul a környezettudatos szemlélethez egészen komplex módon közelített és az odafigyelés a sok apró részletre az, aminek köszönhetően sokkal, de sokkal hatékonyabbak lettek.
A nagy tömegeket megmozgató és így a fontos ügyeket is támogatni képes fesztiválok szervezői számára mindenképpen jó, ha rendezvényeiket környezettudatos és fenntartható módon szervezik meg és közönségüket a lehető legjobban bevonják ebben a folyamatba. A Sziget Fesztivál látogatói idén is a világ minden pontjáról érkeztek Budapestre, Új-Zélandról, Ausztráliából, Észak-és Dél-Amerikából, Európából Angliától Oroszországig. Szóval gyakorlatilag a Föld valamennyi földrészről felkerekednek emberek, azért, hogy egy nem túl nagyméretű, közép-európai ország gyönyörű fővárosában csatlakozzanak a Szabadság Szigetéhez és egy hétig jól érezzék magukat a koncerteken és más színes programokon. Ekkor már a szórakoztatáson kívül feladat a társadalmi szerepvállalás is, amit a szervezők jól teljesítettek.
A műanyagmentes július hihetelen népszerű mozgalommá nőtte ki magát néhány év alatt, szerte a világban emberek százmilliói próbálnak meglenni műanyagok nélkül. Az idei év különösen eredményes volt, hiszen a mozgalmat elindító Plastic Free July arról számolt be, hogy 230 millió ember csatlakozott hozzájuk és egy hónapon keresztül törekedtek a műanyag felhasználásuk csökkentésére. Egy évvel ezelőtt, 2018. júliusában a Forest&Fruit is csatlakozott ehhez a mozgalomhoz és nem csupán egy hónapra. Egy év után pedig eljött az ideje, hogy több szempontból is értékeljem a műanyagmentes mindennapokat, áttekintve közben a műanyagipar szédítő sebességű fejlődését.
A műanyag felfedezése nagyjából a miben tároljuk a mindent feloldó anyagot probléma ellenkezője. Hiszen itt egy anyag, ami nehezen bomlik le és sokáig megőrzi eredeti összetételét. Az anyagok átalakítása, valami kölönleges megteremtése a természettudomány azon része, mely mindig is vonzotta az embereket. Gondoljunk csak az aranycsinálás vágyára. Az embert hajtotta természetes kíváncsisága, a természet törvényszerűségeinek megismerése, de minden új felfedezés újabb talányt hozott.
A műanyagok felfedezéséhez, vagy inkább megalkotásához és tetszés szerinti alakítgatásához a szerves kémia tudományának fejlődésére volt szükség és nagyjából 150-200 évnyi szorgalmas kísérletezgetésre. Manapság a különböző szerves és szervetlen molekulák vegyítésével katalizátorok használatával, a hőmérséklet és a nyomás variálásával a létrehozható anyagok spektruma igen széles.
A kémiai alapismeretek kapcsán sok embernek akkor csukódik be a füle, amikor a kovalens kötésről először szó esik. Tény, hogy talán elsőre nem tűnik túl izgalmasnak az, hogy két, az atommag körül magányosan keringő elektron összeáll párba és egyesült erővel nemesgáz-szerkezethez segítenek egy-egy atomot. Pedig így jön létre mondjuk a hidrogénmolekula, a két kialakuló kötést a kovalens kötés. A műanyagok már nem mikró- hanem makromolekulák, igazi óriási méretű vegyületek. Ezekben az atomok egymáshoz kovalens kötéssel kapcsolódnak. Vagyis a különböző vegyipari eljárások során létrejövő anyag egy stabil kémiai kötést tartalmaz, nem csak olyan tessék-lássék másodlagos kötést.
A műanyagok polimerizációval képződnek, így lesz a két szénatomos, kettős kovalens kötésű gáz halmazállapotú szénhidrogénből, az etilénből egyszeres kovalens kötésű polietilén. Ezzel az anyaggal minden bevásárlásnál találkozhatunk, egyik változatából az LDPE-ből készülnek ugyanis a leheletvékony, könnyen szakadó, de kémiailag stabil, egyszer használatos zacskók. Az egyik első véletlenül előállított műanyag a PVC volt, ez a rövidítés a poli(vinil-klorid) elnevezést rejti. A vinil-klorid az etilén egy klórszármazéka, a molekulában az egyik hidrogén helyett klór van. A vinil-klorid vízben rosszul oldódó, mérgező gáz, amiből szintén polimerizációval jön létre a hőre lágyuló, ellenálló poli(vinil-klorid), aminek lágyabb változatát előszeretettel használják elektromos szigetelőanyagnak (ez borítja az elektromos vezetékeket, telefontöltő zsinórját) a keményebb változatából pedig csöveket, padlóburkolatot készítenek. A műanyagok színes világát még számtalan molekulán keresztül be lehet mutatni, mert ez eddig csak egyetlen egy szerves molekula és egy származékának felhasználási módja volt.
Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
Ha a számokat nézzük, akkor az látható, hogy 1900-ban a világ műanyagtermelése 20 ezer tonna volt, ami 1956-ra már 3400 tonnára nőtt. A volumennövekedést sem a két világháború, sem a 20-as évek gazdasági válsága nem törte meg. A természetes, például cellulóz, alapú műanyagok gyártása mellett nagyipari igényeket viszont hamarosan az addig maradványterméknek tekintett kőszénkátrány, majd a kőolaj elégítette ki.
A második világháború után a hazai műanyagipar is számos újítással járult hozzá ennek az elpusztíthatatlan anyagnak az elterjedéséhez. A műanyag kedvező tulajdonságai miatt komoly kutatások és kísérletek folytak a fa műanyagokkal való nemesítésésre (ez nem elírás) és vizsgálták, hogy a fémeket hogyan helyettesítheti ez az anyag.
A fanemesítés legcélszerűbb módjának az ojtásos sugárkémiai polimerizáció tűnt, ami tényleg az, aminek első olvasatra tűnik. Gamma vagy elektronsugárzás mellett az impregnáló oldattal érintkező, átitatott fában térhálós kopolimer alakul ki. A kopolimernek azt a műanyagot nevvezzük, amiben nem ugyanazon egy típusú molekula ismétlődik, henm több. Mintha kooperálnának egymással a különböző vegyületek. A kémiai folyamat során keletkezett mesterséges termékből azért volt szinte lehetetlen volt eltávolítani a műanyagot, mert előfordult, hogy a térhálós műanyag a növényi sejt falán belül jött létre. Folyékony halmazállapotban az alkotóelemek bekerült a sejtbe majd térhálósodtak, megszilárdultak. A Műanyagipari Kutatóintézet 1967-es kiadványa szerint ezt a kedvező tulajdonságú, nemesített fát széles körben lehet majd használni, sportszerek, bútorok, padlóburkolatok készítésére.
A fémek kiváltására a műanyagokat elsősorban kedvezőbb fizikai tulajdonságaik és áruk miatt szerették volna használni. Egy szintén 1967-es egyetemi jegyzetből viszont érdekes tények derültek ki. Amíg a fémek korrodálódása tömegvesztéssel jár és a folyamatnak az anyag belsejébe való átterjedését a kialakuló védőréteg meg is állíthatja, a műanyagok nem várt módon viselkednek. A vízbe tett műanyagoknál a korrodálódási folyamat az anyag belsejében is folytatódik, a korrodálódásért felelős anyag növelheti a műanyag tömegét, vagyis egyesül vele. Kevesen gondolnánk, hogy a műanyag igy reagál a vízzel. A tankönyv nagyon alapos, a műanyagok vízfelvételi képességéről is közöl egy részletes táblázatot, ugyanis vannak olyan műanyagok, amik felveszik és át is eresztik a vizet.
A hatvanas évek persze elég régen voltak és most a 2000-es években a műanyagok egyre több, határozottan kedvezőtlen tulajdonságára derül fény. Pontosabban kap kellő hangsúlyt. Azon kívül, hogy a műanyag nehezen, hosszú évek alatt bomlik le, most már sikerült igazán figyelemre méltó mennyiséget termelni itt a Földön. Viszont tévedés azt állítani, hogy a valaha megtermelt összes műanyag itt van még velünk. Főként tőlünk nyugatabbra előszeretettel égetik el speciális, erre a célra kialakított erőművekben, kihasználva azt, hogy a fűtőértéke nagyobb, mint a széné és nem sokkal marad el a fűtőolajétól.
Sajátos utat jár be így a nyersolajból hosszas folyamatokon keresztül előállított anyag, amíg szerves vegyületként szén-dioxiddá és vízzé ég el. Hosszú és anyag-és energiaigényes utat. Attól viszont mindenkit óva intenék, hogy hulladékmegsemmisítés címén önfeledten bedobja a pillepalackot, vagy az elvásott telefontöltő zsinórt az otthoni kazánjába, kandallójába, tábortüzébe. Ezek ugyanis nem csupán szén és hidrogén alkotta vegyületekből előállított tárgyak. A sok adalékanyagból, vagy például a klórtartalmú PVC-ből, mérgező anyagok szabadulnak fel az égetés során.
Az nem is kérdés, hogy a műanyagok mennyiségét csökkenteni kell és valóban érdemes átgondolni, hogy az egyes ember mit tud hozzátenni a bolygó műanyag-mentesítéséhez. A műanyagmentes július és a szívószálmentes augusztus ehhez azért kevés lesz, de első, parányi lépésnek ideiglenesen talán megteszi. Azért ideiglenes, mert nem lehet tartósan elvárni egy társadalomtól, hogy kiskapuzzon és cipelje magával a befőttesüvegét, dobozát, járjon több boltba, akkor is, ha nem akar. Hogy saját idejét és energiáját nem kímélve otthon keverjen, kavarjon ételt és mosószert egyaránt, majd alkudozzon a sajtosnál, húsosnál, hogy most akkor mibe is kerülhet az áru. A vászonszatyi és a bevásárlótáska nyilván megoldható és a fogyasztás racionalizálása is elengedhetetlen. De közben nem lehet úgy végigmenni egyetlen bolt, hiper- és szupermarket polcai között sem, hogy ne műanyag palackok és csomagolások foglalnák a helyet csúfondárosan mindenhol. Az üveg és/vagy fémcsomagolású termékek – ahol egyáltalán kaphatók – pedig jóval többe kerülnek.
Az igazi változáshoz fel kell ismerni: a környezet nem szennyezhető tovább felelőtlenül.
Az igazi változás nem akkor kezdődik, amikor a kedvenc tusfürdő a műanyag flakonja miatt nem kerül a kosárba, hanem ott, hogy gyártó készít belőle szappant, környezetbarát, papír csomagolásban. Ahogy a Crepto meg tudta lépni, hogy gazdaságos kiszerelésben, kartonpapírba csomagolja a toalettpapírt és nem műanyagba úgy ezt valószínűleg más gyártó is meg tudja tenni. Ahogy van számos higiéniai termék is, aminek nem a házilagos elkészítés a valódi megoldása, hanem az, hogy nagyüzemben készüljön környezetbarát, higiénikus és instant módon.
Az igazi változás akkor kezdődik – addig azért mindenki tegyen meg a lehető legtöbbet a műnyagmentes mindennapokért – amikor a gyártók is felismerik, nem szennyezhetik a környezetettovább felelőtlenül.
Továbbra is fontos tudatosítani, hogy személy szerint minden ember felelős a környezetéért. Ha nem is mindenki kedveli meg a kémiát és nem lesz oda szerves kémiáért, talán átolvassa a műanyagiparról szóló fejezeteket. Megérti, hogy a kovalens kötés bizony fontos, mert a darabokra aprózódó műanyag trükkös, kémiailag mit sem változik. Ahogy azt is fontos észrevenni, hogy a műanyag kínálta kényelem csak látszólagos.
Ezúton szeretném megköszönni a bejegyzés elkészítésében nyújtott segítségüket a KSH Könyvtár könyvtárosainak. Nélkülük nagy valószínűséggel soha nem bukkantam volna rá a következő könyvekre: – Barta István: Fémek helyettesítésére szolgáló korszerű műanyagok – Tankönyvkiadó 1967 – dr. Czikovszky Tibor: Fanemesítés műanyagokkal – Műanyagipari Kutató Intézet 1967 – Macskásy Hugó: A műanyagipar fejlődése a kapitalista országokban – Műanyagipari Kutató Intézet 1957
