Tündér-szikla – Forest&Fruit

2022.05.06.2023.04.19.

Lépcsős túra a Tündér-hegyen

Egy korábbi blogposztban már volt arról szó, hogy milyen kihívás fellépcsőzni a János hegyre. Itt az ideje, hogy frissítsem ezt a posztot, többek között azért, mert azóta hivatalosan is átadták a János-hegyen a káprázatos útvonalon vezető piros háromszög jelzést. A János-hegyi kilátó már kilométerekkel a város határ előtt látszik. Két túraútvonal, változatos terepen és panorámával.

A Budai-hegység egy középhegység, nem túl magas, nem túl alacsony. A legmagasabb fővárosi pontjának meghódítása energia befektetést igényel. Egy ilyen túrán kellemesen el lehet ugyan fáradni, de kimerülni biztosan nem. Egy szó mint száz, a János-hegyre kirándulni – induljunk bárhonnan is – mindig egy üdítő program.

Két túraútvonalat ajánlok, mindkettő kiindulási pontja a zugligeti Lóvasút végállomás és mindkettő végállomása a Libegő. Az első túrán könnyed sétával, lassan emelkedve érjük el a János-hegy csúcsát. A második túrán viszont a lépcsőket részesítjük előnyben, a kijelölt útvonal mellett – ahol csak lehet – lépcsőzve tesszük meg a távot.

Az első túra a zöld háromszög jelzésen induljunk el a Lóvasút végállomástól, majd a Libegő végállomása után forduljunk jobbra és induljunk fel el a Csiga úton. Fontos információ, hogy a Libegő 2022. május 2. és június 3. között karbantartás miatt nem üzemel. A Csiga utca lépcsőin lassan haladunk, miközben felettünk haladnak el – most pont nem – a Libegő székei, balra pedig a Remete-szikla borostyánnal benőtt tömbje magasodik. Ennek a területnek a flórája mellett a faunája is nagyon gazdag, rengeteg a madár, az ember közelségét már megszokó feketerigók egészen közel repülnek, de vannak itt bizony békák is.

A Csiga út a Remete úton ér véget, itt balra kell fordulni. Rövid szakaszon rátérünk a Budai Zöld sávjára néhány méter után pedig ott vagyunk a Tündér-szikla aljához vezető lépcső sornál. Újabb lépcsősor következik, itt már nagyobbakat kell lépni. Ezeket a lépcsőfokokat nem kényelmes járásra, hanem a hegyről lezúduló biciklisek miatt porló dolomit megállítása miatt alakították így ki. A kerékpáros helyzet mit sem változott, ezért ne csak a lábunk, hanem magunk elé is figyeljünk. Könnyen előfordulhat hogy szembetalálkozunk egy-egy biciklissel. A Tündér-szikla alján lehet egy kicsit pihenni, bár pad nincs, csak egy általában szemetes tűzrakóhely és egy fektetett farönk. Ha a fák még nem zöldellnek, akkor nagyon szépen látni a Hunyadorom egyelőre meghódítatlan ormát.

A túra ezen pontján választhatunk, hogy a Tündér-hegy oldalán futó zöld háromszög jelzést követjük, vagy további lépcsőzés után a hely kopár oldalán érünk fel a Tündér-szikla tetejére. vagy a hegy kopár déli részén öles léptekkel haladunk a meredek lépcsősoron. Akárhogy is döntünk, körülbelül 10 perc alatt érhetünk fel szikla csúcsához. Bár sokan megteszik mi azért ne álljunk fel a Tündér-szikla csúcsára, a dolomit fizikai nyomásra hasad, nem tesz jót a kőzetnek az évtizedek óta tartó tapodás. Az turisták és biciklisek által okozott erózió az elmúlt néhány évtized alatt mintegy fél méterrel csökkentette az út szintjét.

A Tündér-szikla csúcsától már jól kiépített lépcsősoron haladhatunk felfelé. Rövidesen elérjük a Tündér-hegy csúcsát, néhány méter után pedig a Tündérhegyi útra érkezünk. Innen még mindig tudunk lépcsőzve haladni felfelé. A két évvel ezelőtt megépített, de csak most átadott káprázatos panorámájú piros háromszög jelzésen tempótól függően 15-30 perc alatt a Libegőnél lehetünk.

A Budai Zöld Ezer lépcsős túrájával ellentétben nem számoltam meg hogy összesen hány lépcsőfokból áll a túra. A lépcsők száma mellett a Tündér-hegy elmúlt néhány évtizedben bekövetkezett változása sokkal meglepőbb.

A második túra szintén Lóvasút végállomástól indul és ezen a túrán szinte végig követjük a zöld háromszög jelzést. Az aszfaltúton felmegyünk az Erdei útig, vigyázva, hogy a járdán(!) ne gázoljon el bennünket egy mounten bike-os. Dús erdei avaron taposva érünk a Tündér-szikla aljához, ahonnan az elmúlt évtizedben sokat szélesedett, a Tündér-hegy oldalában futó úton és néhány kopott lépcsőn haladva megérkezünk a Tündér-szikla tetejéhez. Innen a Tündér-hegy csúcsán keresztül vezet az út. Majd a műútra, a Tündér-hegyi útra kiérve jobbra fordulunk, a Szépjuhászné irányában haladunk to az erdőbe ismét. A lankás emelkedő a túra leghosszabb része, de mivel kellemes erdei talajon halad, nem igazából megerőltető. Az túra vége pontosan a Libegőnél van, ahol megpihenhetünk a padokon, illetve megnézhetjük a kilátást az Erzsébet-kilátóból az alatta lévő kilátó teraszból.

Az ajánlott két túra 3-5 kilométer hosszú, változatos terepen és csodás környezetben haladnak. Érdemes a János-hegy és s Tündér-hegy ezen oldalát is felfedezni és amennyire csak lehet óvni. A kedvelt kirándulóhelyek sokak számára útcélok, másoknak viszont a jellegzetes sziluett megpillantása egyet jelent az érzéssel, hazaérkeztem. Vigyázzunk az otthonunkra, legyen az bárhol is.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted!

Kapcsolódó bejegyzés
Lépcsős túra a János-hegyen

2020.07.23.2023.05.09.

Lépcsős túra a János-hegyen

A Budai Zöld túra egyik, a Városmajorból induló szakaszán nyolc kilométeren és ezer lépcsőn keresztül vezetett az út felfelé. Aki szeret lépcsőzni, annak ez a Normafánál végződő út jó bemelegítés lehet egy Zugliget, Erzsébet-kilátó távhoz. Idei egyik első nyári túrám képgalériás beszámolója következik.

A Libegő és Zugliget közötti távot az elmúlt években többször is megtettem, a János-és Tündér-hegyet sűrűn behálózó utaknak köszönhetően változatos módon. Volt, hogy a kanyargós ösvényeken a lehető leghosszabb úton ereszkedtem le a hegyről, de az is megtörtént, hogy szinte végig lépcsőn haladtam lefelé. A legutóbbi alkalommal viszont úgy gondoltam, hogy Zugligetből indulok el a János-hegyen felfelé, végig a zöld háromszögön. A kiindulási pont az egykori Zugligeti lóvasút végállomás volt, erről a szépen felújított és azóta újabb funkcióval bővülő épületről már írtam korábban. A tábla szerint az útvonal mindössze 3,7 km hosszú és 45 perc alatt leküzdhető, a szintemelkedés pedig mindössze 270 méter.

A több hetes home office és a 30 fok felletti hőmérséklet miatt úgy gondoltam, nem feszegetem a határaim, ahol lehet, a lankásabb emelkedőket választom. A túrát így a zöld háromszög vonalán kezdtem el egy kilométert megtéve a Zugligeti úton, majd egy lépcsősor után már az erdei talajt taposta a lábam. Lassan de biztosan nyílt kilátás a városra és a szemben lévő szinte bevehetetlen meredekségű Hunyadoromra. A zöld sáv és a zöld háromszög találkozásánál ráfordultam a Tündér-sziklához vezető lépcsősorhoz, ami első ránézésre úgy néz ki, mintha óriásoknak tervezték volna. A talaj és terepviszonyok miatt 50-60 cm magas lépcsőkön ettől függetlenül jól lehet haladni, a bal oldalon lassan előbukkanó Normafa és a zöld számtalan változatát megmutató panoráma miatt azért meg is lehet állni. Mondjuk volt annyi szúnyog, hogy nem akartam gyakran megállni, keveset is fotóztam. A pulzusemelő lépcsősor után a meredek sziklafalként elém tornyosuló Tündér-szikla lábánál szusszantam egy kicsit. Innen azért hiányzik egy-két pad és jó lenne a spontán tűzrakóhelyet is karban tartani. Innen a zöld háromszög egy rövidebb sík szakasz után kis falépcsőkön, a hegy bal oldalán vezet fel a Tündér-szikla csúcsához. A túrámat én viszont nem ezen az úton, hanem a hegy jobb oldalán kialakított lépcsősoron folytattam, így kevesebbet gyalogoltam, cserébe rövidebb távon nagyobb volt az emelkedő és gyérebb a szúnyogpopuláció. A szorgalmas hegymenet mellett nem felejtettem el a lombok közül is nagyszerűen látható budapesti panorámát megörökíteni, iránytól függetlenül lefelé és felfelé is magával ragadó. Nem túl gyors tempóban értem el a Tündér-szikla csúcsához, ami a túrának a mindössze a második kilométere volt, hát egy kicsit többnek érzetem.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A Normafa és János-hegy területei rehabilitációjának köszönhetően a Tündér-szikla és a Tündér-hegy csúcsa közötti talán száznéhány méter hosszú úton most már egy kapaszkodós, murvás lépcső van. Ami egyrészt megnyugtató, mert talán kevesebb az esély, hogy egy hegyikerékpáros szembe jön, másrészt, habár az eddigi útvonalakhoz képest sokkal könnyebb volt ezen haladni, nekem azért hiányzott a rönkökből épített régi lépcső.

A Tündér-hegy csúcsára érve konstatáltam, hogy a vizem felfelé elfogyott, így végül a Tündér-hegyi kőfejtőnél üldögélve úgy döntöttem, hogy sem a most már piros háromszöggel jelölt a kőfejtő felett is elhaladó úton, sem pedig a hosszabb, de kellemes emelkedésű zöld háromszög útvonalon nem fogok továbbmenni. Helyettük a végig aszfaltos Tündér-hegyi utat választottam és kényelmes tempóban lesétáltam a Szépjuhásznéhoz. A túra így mindösszesen 4 kilométer hosszú lett, 190 méter szintemelkedéssel. Azt végül nem tudtam meg, hogy a János-hegy hány emelet magas, azt viszont igen, hogy a Tündér-hegy 26.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

A túra és a Zugliget-Libegő közötti táv fotói ebben a képgalériában tekinthetők meg.

2019.05.14.2020.08.07.

Meddig ér a gasztroforradalom Budán?

Tavalyi mustránk után egy év elteltével ismét sorra vesszük a Budai-hegység kirándulóhelyeit és feltérképezzük, mi változott étel és ital fronton Budapest kiemelt kiránduló övezetében. Vajon tele hátizsákkal lehet csak elindulni, vagy meg lehet kockáztatni egy kirándulást kevés elemózsiával felszerelkezve. A tavalyi bejegyzéshez hasonlóan idén is kedvenc túraútvonalainkat ajánljuk egy-egy édes vagy exkluzív vendéglátóhellyel és a hétvégi Gourmet-fesztivált.

Budai Zöld – Beefbar Budapest

A Budai Zöld túra 44,5 kilométerét bejárni energiaigényes feladat, így érdemes nekikészülni egy-egy hosszabb távnak, vagy feltankolni az energiaforrásokat néhány kilométer után. Budai Zöld Gellérthegytől a Horváth kertig tartó szakasza pont egy kiadós séta és az Alagút túloldalán van egy hely, ahol minőségi harapnivalóhoz juthatunk. Ha a kirándulást előre elterveztük és foglaltunk is helyet a Várhegy túloldalán lévő Beefbar Budapestbe, akkor ott biztosan jól fogunk lakni. A street foodnak számító hamburgert extra kiadásban kiváló választás. Számunkra a hamburger az az étel, amit szeretünk a legtöbb helyen kipróbálni, a hamburger nem hazudik, csak jó alapanyagból lehet finoman elkészíteni. A 2018-as Guormet-fesztivál apropóján emlékeztünk meg a Kiosk kacsamájas hamburgeréről, amit a mai napig a legjobbak között tartunk nyilván. A Beefbarban a Mini Kobe & Angus burgerek közül 3 darab egy adag és minden valószínűség szerint a minőségi beltartalom miatt pont elég is. A ragyogó kilátás mellett pedig érdemes elidőzni ezen a történelmi emlékekben rendkívül gazdag téren.

A Várhegy és a Duna partja közötti terület igazán mindig is kiváló fekvésű volt, ténylegesen azonban csak a Lánchíd megépítésével vált igazán jelentőssé. Pesttel ellentétben a mai Buda területén több egymástól függetlenül és eltérő mértékben fejlődő település volt, ezek elég sokáig egymáshoz lazán, a Duna túlpartján fekvő Pesthez pedig alig kapcsolódtak.

A változás Lánchíd megépítésével kezdődött. Az 1859-ben átadott híd megépítésének szükségessége még 1820-ban fogalmazódott meg gróf Széchenyi Istvánban egy sikertelen dunai átkelést követően. Széchenyi kitartó munkájának köszönhetően alakult meg 1832-ben Hídegylet, 1836-ban pedig az országgyűlés megalkotta az 1836. évi XXVI. törvénycikket, amely egy állandó hídnak Buda és Pest közötti építéséről rendelkezett. A híd megépítése hatalmas feladat volt, a kor legfejlettebb technikai vívmányait kellett alkalmazni, hogy ez a nagyfolyami építmény megépíthető legyen és tartósan ellenálljon a folyó erejének. A hely kiválasztásánál fontos volt, hogy ne a folyó legkeskenyebb részén épüljön, így esett a választás Pestnek arra a részére, amit Kirakodó térnek neveztek, ma pedig Roosevelt tér. A 380 méter hosszú híd építése csaknem 10 éven át tartott. A hidat viharos történelmi idők után – amikor a hidat már használták – 1849-ben a szabadságharc leverése után maga Haynau adta át, dermedt légkörben, ünneplés nélkül. Akkor Széchenyi István már a döblingi elmegyógyintézet lakója volt, az abban a korban is kiemelkedő műszaki alkotásnak számító hidat soha nem látta.

A Lánchíd megépítése után egyre ide futottak be a kereskedelmi útvonalak, lassan kialakult az a csomópont, ahonnan már a tömegközlekedési eszközök is indultak. A budai villamosközlekedés az eddigiek alapján nem meglepő módon szintén a Lánchídtól indult. Az első lóvasút vonalakat 1868-ben innen indították el, májusban Óbudára, júliusban Zugligetbe, előbbi vonal teljes hosszban nagy forgalmat bonyolított, utóbbi kiváltképp a kirándulók között volt népszerű.

Szinte ugyanebben az időben meg kellett oldani a Budai Vár megközelítését és kiváló választásnak tűnt a lassan forgalmi csomóponttá váló Lánchíd tér. Széchenyi Ödön kezdeményezésére 1868 és 1870 között a Várhegy oldalában megépítették a Budavári Siklót, vagy, ahogy akkor elnevezték a Budai Hegyipályát. Ebből a gőzhajtású, kötélvontatású vasútból szintén ez volt a második Európában, hasonlóan a néhány évvel később átadott Svábhegyi vasúthoz. Mivel a Budai Vár megközelítése addig megoldatlan volt, nem volt meglepő, hogy 1870-es megnyitása után néhány évvel már évi másfél millió utasa volt. A 30 fokos lejtésű pálya áthalad a József nádor kezdeményezésére létrehozott, sétányos, parkosított területen – ezt úgy hívták Ellipsz és fentebb látható, hogy milyen a kilátás onnan Pest felé – ezért a pálya felett két hidat is építettek. A Gőzsikló gőzgépe a Várhegy alján volt, egészen a II. világháború végéig, akkor azonban bombatalálat, majd azt követő romeltakarítás során elbontották. A Budavári Sikló 40 év szünet után, alapos felújítást követően kezdte meg működését és Margit és Gellért nevű azóta is kocsikkal szállítja az utasokat.

Budai Zöld – Majorka

A Budai Zöld Gellért-hegytől Városmajorig tartó szakaszát egy menetben is le lehet tudni és akkor nagyon jól jön, hogy itt van a Majorka, a hely, ahol szintén kiváló hamburgert lehet kapni. Az itt kapható hamburgerben az a legjobb, hogy nem spórolnak ki belőle semmit, a húspogácsa ízletes, szaftos, a választható köretekre sem volt eddig panasz. Ha nem is túl gyakran, de szoktunk itt ebédelni, vacsorázni, nyáron biztosan. Ez az a hely, ahol nem lehet rohanni, maga a hamburger is megköveteli az időt, amíg el tudjuk fogyasztani, az erdei gyümölcsös limonádé pedig akár egy desszert is lehetne a benne lévő temérdek fagyasztott gyümölcs miatt.

Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel, várostörténettel, gasztronómiával foglalkozó bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Tündér-szikla, ahogy még sosem gondoltál rá – Eber desszert

Zugliget kies zöld völgyei mindig is vonzották a városi zajtól elcsigázott polgárokat, így a terület gasztronómiája évszázadokkal ezelőtt jelentős volt. Számos vendéglő és fogadó állt azoknak a rendelkezésére, aki néhány órát vagy akár néhány napot szerettek volna itt eltölteni. Napjainkra a vendéglők száma megfogyatkozni látszik, hiszen nincs már Disznófő és Istenszeme fogadó sem. A zugligeti Fácános épületegyüttest pedig hosszú, enyészetben eltöltött évek után most újítják fel és ruházzák fel új funkciókkal. Szóval Zugliget felé érdemes tele tarisznyával indulni és legfeljebb a desszertnek hagyni egy kevés helyet. Mert a desszert is az étkezés része, éppen ezért érdemes jól megválasztani, hogy hol fogyasztjuk el.

Az összeomlástól az utolsó pillanatban megmentett egykori Lóvasút végállomást 2017-ben felújították és izgalmas, de legfőképpen gyönyörű kulturális teret hoztak létre. Egy helyet, ahol megismerhetjük a főváros múltjának egy kis részét, egy olyan helyet, ahol most remek süteményeket és desszerteket is kaphat a betérő vendég. Úgy tűnik, elindult a gasztroforradalom Budán, mert az Eber Desszert nem olyan régen beköltözött az épület első traktusába. Létrehoztak egy kellemes és kényelmes hangulatú helyet, franciás és sós aprósüteményekkel, pohárdesszertekkel.

A Gourmet fesztiválnak köszönhetően évről évre megismerhetjük, megtapasztalhatjuk, hogyan változik, fejlődik a hazai gasztrokultúra. Számunkra egyfajta iránytű, hogy milyen éttermeket érdemes felkeresni, kire és mire érdemes figyelni. A Gourmet-fesztiválon megismert éttermeket, főleg a desszertezőket, ha úgy adódik, év közben is felkeressük és megkóstoljuk, mit kínálnak fesztiválon kívül. Mivel szabadidőnk jelentős részét a Budai-hegyekben töltjük, erre a kelleténél ritkábban került sor. Pedig Chezdodo macaronjai, vagy az ÉS Bisztró epres gombóca nagyon jól esne egy-egy túra végén. Persze volt már arra példa, hogy a fesztiválon megvásárolt, remek csomagolású, ínycsiklandó levessel a hátizsákunkban mentünk egy rövidebb kirándulásra, szóval megfelelő csomagolással bármilyen különleges ételt vihetünk magunkkal kirándulni.

Az idei Gourmet-fesztivál május 16-19. között lesz, megszokott helyén a Millenárison. Az idei tematika elég markáns, biztosan vagyunk benne, hogy a paprika, sercli és sör hármasra komponált fogások vagy menük kellemes gasztronómiai meglepetéseket fognak okozni. A menüt már elkezdtük tanulmányozni és kiválasztani azokat az ételeket, amiket meg szeretnénk kóstolni. Talán még korai elárulni, de az Arany kaviár, az Erhard Étterem, a Kistücsök és a Laurel Budapest főételei, a Bock bistro, a Bori mami, a Kiosk és a Larus desszertjei nekünk a nagyon bejönnek – a kínálatban többek között makréla, nudli, és a titokzatos „Paprika Jancsi”.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

2018.12.08.

A Tündér-szikla, ahogy még soha nem gondoltál rá

A blog tavalyi évét a Budai-hegységben készült legszebb fotóinkból összeállított naptárral zártuk. Így az is megismerkedhet a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket. A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi, májusi, júniusi, júliusi, augusztusi, szeptemberi és októberi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról.

A novemberi naptár fotója 2008. november 1-jén készült, amikor egy kellemesen meleg őszi napon Zugligetből elindultunk fel a Normafához, majd onnan a kisvasúttal vissza Hűvösvölgybe. A fotók tanúsága szerint olyan meleg volt, hogy aznap kabát sem kellett a túra nagy részében. Habár idén is végigjártuk november elsején egy részét a távnak, most mégis a 2008-as túrát idézzük fel. Olyan szépek voltak akkor az őszi erdő színei, hogy kár lenne 10 év után nem elővenni őket. Közben teszünk egy kis időutazást néhány panorámás Budapest fotóval.

A Budai-hegység számos pontján vannak a tájból kiemelkedő szikladarabok, magányos, változatos formájú kövek. Ezek közül én a Tündér-sziklát ismertem meg legelőször, a jellegzetes alakja után a neve is megtetszett, nem véletlenül. A sok-sok évvel ezelőtti kirándulásokról nem készítettem fotókat, de mivel az első túra óta rendszeresen visszatérek, visszatérünk a sziklához, pontosan felismerhető, hogy milyen sokat és milyen gyorsan változott a terület az eltelt évek alatt. Bárki számára, aki rendszeresen túrázik arrafelé, könnyedén nyomon követhető, hogy az 1977 óta természetvédelmi területként nyilvántartott területen hogyan áll vesztésre a természet. Hogyan porlad a kelleténél jobban a nem csak turistabakancsokkal koptatott dolomitos kőzet, tűnnek el a lépcsősorok és süllyednek a turistautak.

A Budai-hegység alapját triászban a területet borító sekély és meleg Thetys-tenger élőlényeiből származó üledékből kialakuló mészkő és dolomit képezi. Az évmilliók alatt képződött jelentős mennyiségű és vastagságú kőzetben ezek nyomai mai is több helyen fellehetők. A többféle kőzetből álló területen a miocén kor elején törések alakultak ki, változatos formájú hegység alakult ki. Az ezután bekövetkező eróziós folyamatok következtében nyerte el mai formáját a Budai-hegység néhány jellegzetes kőformája, többek között a Tündér-szikla is. A mészkő és dolomit egyaránt a karbonátok családjába tartozó egyásványos üledékes kőzetek, összetételük legalább 90%-a kalcium-karbonát, illetve kalcium-magnézium karbonát. A legkevésbé kemény ásványok közé tartozó mészkő színe a benne lévő további anyagok miatt változatos színű lehet. Gyenge savas közegben oldódik, üregekbe alakulnak ki benne és a beáramló nagyobb keménységű hordalék erősen koptatja. Rideg és állékony kőzet, a mészkőbarlangok hosszabb ideig megmaradnak. A mészkőnél keményebb dolomit színe szintén változatos lehet, a szennyezőanyagoktól függően. Az ásványok keménységét kifejező Mohs-skálán 3,5-4 az értéke és savakban is rosszabbul oldódik. A dolomithegységekre nem jellemzőek a barlangok. Évmilliók után most az ember alakítja drámai gyorsasággal a környezetét.

A túrára az éppen 2008. szeptembere óta közlekedő 291-es busz végállomásától indultunk el és az enyhén emelkedő Zugligeti úton elsétáltunk az 1847-es Dűlőkeresztelőnek helyet adó, mára jelentősen kibővült és iskolaként működő épületig. Zugliget évtizedek óta népszerű a kikapcsolódásra vágyók körében és számtalan módon lehet bejárni ezt a területet, néhány útvonalat ITT ajánlottunk.

Egy kicsivel az épület előtt a Zugligeti útból nyílik a Disznófő út, amin végig haladva végül a romantikus hangulatú, zsákutcaként végződő Szilassy úton ballagtunk tovább.

Az itt található Disznófő forrás már akkor is körbe volt kerítve, a terület is talán rendezettebb volt, mi a kerítés mellett elhaladva meg sem álltunk a Normafáig.

A késő őszi erdő színei mindig magával ragadók és az akkor a szürkületbe hajló délutánon különösen ragyogók voltak a fák. Néhány fotó a látható panorámáról, a képre kattintva galéria nyílik.

A kék jelzés érintésével elbóklásztunk a Normafa megállóig, ahol a 4 kilométeres séta után pont elcsíptük az Gyermekvasút egy délutáni szerelvényét és visszavonatoztunk Hűvösvölgybe. A túra 4-5 kilométerét pontosan 3 óra alatt tettük meg, szóval nem haladtunk túl gyorsan.

Az idei évben az időjárás nem volt olyan kegyes hozzánk és a felhős ég nem sok jót ígért. A Zugligeti úton a zöld háromszög jelzés egy lépcsőn az Erdei úton folytatódik.

Habár a Tündér-sziklán messziről nem látható sok változás, a hegyből lemorzsolódó apró dolomitdarabkák az utat és a lépcsőt teljesen beterítik. A szikla messziről hatalmasnak és lerombolhatatlannak tűnik, de a hegy lábánál rendre összegyűlő kődarabkák jelzik, fogy a hegy.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

2018.04.07.

A választás szabadsága

Egy kirándulás során soha nem lehet tudni, hogy az adott útvonal milyen meglepetéseket és élményeket tartogat. Az erdő szélén a turistajelzésre pillantva még ismeretlen terep előtt állunk, a térkép persze segít valamennyit, de magunk fogjuk megtapasztalni, hogy mit rejt az erdő, ha rálépünk az útra. Magunknak kell majd utólag bevallani, hogy jó döntést hoztunk, amikor azt választottuk amit, nem bántuk meg a döntésünket, és valóban jó élményekkel gazdagodva, feltöltődve térünk haza.

Valahogy ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor összeszedegettem a Forest&Fruit Naptár 2018 áprilisi fotójához kapcsolódó blogbejegyzéshez az anyagokat. Az blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy-egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi, ezért úgy döntöttünk, hogy idén a túráink során felkeressük azt a helyet, ahol a naptárkép készült és szemügyre vesszük a kép készítése óta történt változásokat.

Az április fotón a Budai-hegység jellegzetes és nagyon különleges természeti képződménye van, a Tündér-szikla, melyet a 291-es busz végállomásából fotóztam le, pont egy évvel ezelőtt. 2017-ben is napsütéses volt április eleje, pont, mint idén, a különbség csak a hőmérsékletben jelentkezett. Míg tavaly már érezhető volt a meleg hatása, ébredezett a természet, rügyeztek a fák, addig idén ennek alig volt jele. A sokáig elhúzódó tél és a makacsul vissza-visszatérő hideg miatt a fákon alig volt rügy és az erdőben is csak a tavaszi lágyszárú növények és a kecskerágó bontogatták virágaikat. Nem javította a hőérzetet az olykor feltámadó szél sem, ami miatt ajánlott volt óvatosnak lenni az erdőben.

A Tündér-szikla a 386 méter magas Tündér-hegy kelet-északkeleti oldalában álló, onnan toronyszerűen kiemelkedő dolomitkő képződmény. Könnyen megközelíthető éppen ezért kedvelt a kirándulók körében. Növény és állatvilága miatt évtizedek óta része a Budai tájvédelmi körzetnek. A terület védettsége miatt és a szikla porlódása miatt nem ajánlatos felmászni rá, legyen a lehetőség bármilyen csábító.

Az osztrák-magyar monarchiában a Buda határában fekvő területeknek német neve volt, de Döbrentei Gábor királyi tanácsos kezdeményezésére ezeket a neveket magyarosították. Így lett Sauwinkel Zugliget, Krutzenwinkel Kurucles, Dreihotter pedig Csillebérc. Az 1847-ben megtartott dűlőkeresztelőn az Am Himmel nevet viselő hely megkapta a Tündér-szikla nevet.

A Tündér-hegy és a János-hegy oldalán több egymással párhuzamos túraútvonal is van, melyeken keresztül bebarangolhatjuk Zugligetet. Időjárástól és a rendelkezésre álló időtől függően többféle túra közül lehet választani, ha a Zugligeti úton lévő egykori Lóvasút végállomáson elindulunk a zöld háromszög jelzésen és célnak a 155-ös autóbusz végállomását határozzuk meg.

Az 1. túra egy részét már bemutattuk, de akkor a zöld háromszög jelzés után a zöld sáv jelzésen folytattuk a gyaloglást. Most ne ijedjünk meg a lépcsőktől, vegyünk egy nagy levegőt és vágjunk neki a felfelé vezető útnak. Egy rövid, de annál meredekebb lépcsőzés után – itt a lépcsőket óriásoknak tervezték – meg is érkezünk a Tündér-szikla lábához.

Tényleg pár lépés és magunk mögött tudhatjuk a város zaját, elénk tárul egy kis tisztás és már felettünk magasodik a dolomitképződmény. Innen a már egyenesen vezet lefelé egy jól járható turista út, a zöld jelzés és nagyjából 1 kilométer séta után ki érünk az erdőből. Az aszfaltos úton felfelé elhaladunk a Tücsök rét, majd az egykori OPNI épület mellett és már ott is vagyunk a 155-ös autóbusz megállójában. Legutóbb idén februárban voltunk ezen a távon – és ahogy a képekből kiderül, az előző években még néhányszor. Most egy kevés hóban és még kevesebb panorámában volt részünk a köd miatt. Frissítő, de alig 2 kilométeres, rövid túra, erős emelkedővel az elején és enyhe lejtővel a végén.

A 2. túra során szintén nem ijedünk meg a lépcsőktől és nem is állunk meg a Tündér-szikla lábánál, hanem a hegy oldalában kialakított lépcsőkön felmegyünk a Tündér-szikla tetejéhez. Ehhez már egy kicsivel több lendület kell, hiszen csaknem 40 méter szintemelkedést kell leküzdeni. Az elénk táruló panoráma miatt megéri erőfeszítést tenni. Ha kifotóztuk magunkat, akkor a málló kövekkel borított vezető úton induljunk el lefelé. Az út a kövek miatt lefelé csúszhat, ezért óvatosan haladjunk, aztán ismételt lépcsőzés – most lefelé – után az első és a második túra útvonala itt találkozik, átérünk a zöld jelzésre, majd a már említett aszfaltos útra. Kicsivel több, mint 2 kilométeres túra, kicsit nehezebb terepen, lépcsőkkel.

A 3. túra egy hosszabb és kalandosabb gyaloglást ígér, ugyanis a Tündér-szikla elérése után újabb erőt gyűjtve tovább lépcsőzünk, fel egészen a Tündér-hegy csúcsára. A megteendő táv hossza nagyjából 600 méter és közben 80 méteres szintemelkedést kell leküzdeni. Ha tetszett a Tündér-sziklától elénk táruló panoráma, érdemes hátra pillantani lépcsőzés közben, a feltűnő Hármashatárhegy és Budapest panorámája is tetszeni fog. Ha elértük a Tündér-hegy csúcsát és tovább haladunk az erdőben hamarosan ismét egy aszfaltborítású úton találjuk magunkat, a Tündér-hegyi úton, amin balra fordulva haladunk tovább. A túrának a további része már ismerős lesz, ugyanis leánykökörcsinek után kutatva már jártunk errefelé. Sőt, télen is. A túra során elmegyünk egészen a Tündér-hegyi út végéig, majd a Kossuth-szobornál, ahol a zöld jelzés keresztezi az utat elindulunk lefelé. A Disznófő-forrás és a romokban álló Disznófő étterem, majd a Tücsök-rét után érünk el a 155-ös autóbuszhoz. Ez egy 4 kilométeres túra, erős emelkedőkkel, változatos terepen és sokféle látnivalóval.

Mivel Zugliget a János-hegy északi-északkeleti oldalán fekszik, bármelyik túra jó választás lehet még melegebb időben is, nem csak kora tavasszal. Reméljük, ezzel a háromféle útvonallal kicsit meg tudtuk mutatni, hogy milyen változatosság rejtőzik a nem is olyan távoli Budai-hegyekben. Hiszen már a 19. században is annyira kedvelt volt Zugliget, hogy megérte villamosvonalat létesíteni az ide kirándulók kiszolgálására.

A választás csak rajtunk múlik.

2018.01.06.

Az eltűnt hó nyomában

Az blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy-egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi, ezért úgy döntöttünk, hogy idei első túránk során felkeressük azt a helyet, ahol a januári havas-zúzmarás kép készült és szemügyre vesszük a kép készítése óta történt változásokat.

A téli túrák sajátossága, hogy a változékony idő miatt elég képlékeny, hova és hogyan tudunk útnak indulni. Másként kell csikorgó hidegben és másként kell a tavaszias télben készülni ruhával és felszereléssel. Bármilyen hihetetlen, a havas túraútvonalakon olykor könnyebb közlekedni, mint az olyan felázott, sáros talajon, mint amivel az idei év elején szembesültünk. Ez még egy érv volt amellett, hogy a Szépjuhásznénál végül a János-hegyi túra mellett döntsünk és az erdei útvonal helyett maradjunk az aszfalton. A túra ~4,5 kilométer hosszú, kétharmadáig szelíden emelkedő, kényelmes tempóban 2 óra alatt lejárható. Indulási pont a 22-es busz Szépjuhászné megállója, érkezés a 155-ös busz Zugligeti, Béla király úti végállomása. A túra nagyjából végig aszfaltúton halad, azonban ez kerékpárút, így figyelni kell az érkező bringásokra.

Tetszett, amit olvastál? Kövesd a Forest & Fruit blog Facebook oldalát, még több, hasonló tartalomért.

Az út a János-hegy északi oldalán halad, fokozatosan emelkedik. Nagyjából egy kilométert haladtunk a János-hegyi úton, majd az útelágazódástól egyenesen a keskenyebb Tündérhegyi úton folytattuk tovább a sétát. A télen lombjukat vesztett fák közül ki lehet pillantani a városra és a kilátás is egyre szebb lenne, ha nem lenne olyan párás az idő. Teljesen más arcát mutatja ilyenkor a természet, a nyáron lombokkal és zöld levelekkel fedett fák ágai között most felfedezhetők madárfészkek és jobban szembetűnők a kidőlt fatörzsek. A város zaja egyre halkul, a szemközti Hárs-hegyről áthallatszik a Gyermekvasút zakatolása. Ahogy feltűnnek az első fenyőfák, már közel vagyunk a János-hegy egyik nevezetességéhez a Libegőhöz.

Tény, páratlan a panoráma még a pilonok lábától is, ezért is érthető, hogy a mostoha időjárás ellenére néhányan most is utaznak ezzel. Néhány fotó készítése után elindulunk tovább és hamarosan megérkezünk egy pihenőhelyhez, ami régebben kőfejtő volt, ez is a neve: Tündérhegyi kőfejtő.

A közeli tájékoztató tábla szerint párszáz méterre voltunk a Tündér-sziklától. Valóban, közben elértünk a 386 méter magas Tündér-hegyhez, mely a János-hegy északi oldalán magasodik. A zöld háromszög jelzést követve mely egy darabig a műúton halad – lesétálhatnánk ennek a hegynek a csúcsára, de mi nem errefelé mentünk, hanem folytattuk az utunkat a Tündérhegyi úton. Az út egyre keskenyebb és kicsit meredekebb lett, a ritkás erdőben látható lett az egykori nevelőotthon, már tudtuk, hogy közel vagyunk ahhoz a helyhez, ahol a zúzmarás januári kép készült.

A fákat hamar felismertük, zúzmarának nyoma sem volt, fakó fények, de a levegő frissessége mit sem változott. Az Forest & Fruit Naptár 2018 januári fotója 2009. január másodikán készült. Aznap a frissen érkezett hidegnek köszönhetően, az egész János-hegyen és Budapest magasabban fekvő területein vastag zúzmara réteg rakódott a tájra és öltöztette csipkés fehérbe a fákat. 9 évvel később viszont nyoma sem a téli hidegnek, a plusz hét fok mellé felhős és enyhén csapadékos időjárás társult.

A tavaszi leányköröcsin túra szintén ezen az útvonalon haladt, ide kattintva megnézhető, hogy milyen élénkzöld tavasszal a táj errefelé és milyen a kilátás a Széchenyi-hegy felé. A 2009 és 2017 tavaszán készült fotókon nyomon követhető az út másik oldalán található a kis tisztás változása.

Ha már minden vaddisznónyomot megvizsgáltunk és készítettünk pár panorámafotót, akkor folytassuk a gyaloglást addig, amíg a zöld jelzés keresztezi a Tündérhegyi utat. Mi így tettünk, a műútról lefelé, balra fordulva egy rövid, de annál lejtősebb szakaszon dagonyáztunk, amíg el nem értünk a Szilassy útig, ahol elhagytuk a jelzést és némi cipőpucolás után ismét az aszfalton haladtunk tovább. A tavasszal már említett Tücsök rét és az egykori OPNI osztály jobb sorsra érdemes épülete mellett elhaladva a Janka úton értünk el a 155-ös busz végállomására.

Tetszett, amit olvastál? Kövesd a Forest & Fruit blog Facebook oldalát, még több, hasonló tartalomért.

2017.12.31.

Forest & Fruit Naptár 2018

Az elmúlt évek fényképes termései között szemezgetve fogalmazódott meg bennünk a naptárkészítés gondolata. Sokfelé jártunk az elmúlt években, de szerettünk volna egy téma köré csoportosítani a képeket. Végül úgy döntöttünk, hogy a 2018-as naptárunkban megmutatjuk a Budai-hegység változó, de mindig szép arcát az év bármely hónapjában.

Budapest jellegzetes sziluettjét adja a Budai-hegységen belül a János-hegy, így kézenfekvőnek tűnt ezt választani a naptár témájául. A János-hegy, vele szemben a Hárs-hegy, a Tündér-szikla, a Normafa, az Apáthy-szikla és persze az ezekről a helyekről készített páratlan panoráma fotók. Minden fotó az adott hónapban készült, az majd hónapról hónapra fog kiderülni, hogy melyik évben. Nem titok, egy darabig eltartott a naptár elkészítése, és időnként rácsodálkoztunk, hogy mennyit változott a természet, de éppen ezért nagy örömmel szerkesztettük meg.

Nyomtassátok ki és használjátok ti is nagy örömmel az új évben!

Forest & Fruit Naptár 2018

Forest & Fruit Calendar 2018

A Forest&Fruit Naptár 2018 projekt 2019. február 23-án ért véget, a tapasztalatokat ITT összegeztük.

A letöltéssel elfogadod a következőket: engedélyezett a naptár nyomtatása és sokszorosítása, nem engedélyezett a naptár módosítása és kereskedelmi forgalomba hozatala!