Menedék a betontengerben címmel került sor egy több, mint fél napos, remek sajtóbejárásra a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban augusztus végén. Két felszíni és két földalatti állomásból összeállított program minden helyszíne különleges látnivalókat és programokat kínált. A program része volt a Sas-hegy természetvédelmi Terület bemutatása, nem véletlenül. Ez a terület a világon a maga nemében egyedülállónak számít, geológiája, védettsége és nem utolsó sorban fajgazdagsága révén. A Duna-Ipoly nemzeti Park bemutatóhelyeit és ökoturisztikai fejlesztéseit bemutató sorozat első része így erről a területről szól.
A budai Sas-heggyel a kapcsolatom elég messzire nyúlik vissza, néhány évnyi távolról nézegetés után egy 2012 tavaszán, egy Kökörcsin túrán jártam először itt, majd azóta számos alkalommal. Viszont még soha nem láttam ilyen zöldnek és virágzónak, mint ebben az évben. A nyár végi esőnek, majd az ezt követő napfényes, szép időnek köszönhetően a Sas-hegyen nem csak a panoráma volt magával ragadó, hanem a szirmukat bontó és termést hozó növények, a napfényben fürdőző vagy repdeső állatok sokasága.
A Sas-hegy egy főleg dolomitból álló hegység, 266 méteres magassága miatt inkább domb, aminek két magaslatát képzeletben összekötve kiderül, hogy a csúcsok észak-déli irányban helyezkednek el egymás mellett. A dolomit, a mészkőhöz hasonló karbonátos hegységalkotó kőzet, azonban a két agyag kémiai tulajdonságai jelentősen eltérnek egymástól. A mészkő savakkal – akár a benne oldódó szén-dioxid miatt gyengén savas talajvízben – reakcióba lép, magnéziumtartalmú dolomitra ez nem jellemző. Ennek köszönhetően a dolomihegységekben, a mészkőhegységektől eltérően nincsenek barlangok. Vannak viszont különleges sziklaformák, amik az évmilliókkal ezelőtt jellemző vulkáni tevékenységek és melegvizes hőforrások működése miatt jöttek létre. A melegvizes hőforrások kovasavval itatták át a dolomitot, aminek következtében ezek a kőzetdarabok jobban ellenálltak az eróziós erőknek. Így alakulhatott ki a Medve- és Beethoven-szikla.
A képre kattintva galéria nyílik meg.
A dolomit kedvezőtlen tulajdonsága, hogy könnyen mállik, darabolódik. A Sas-hegyen számos növényfaj honos, ezek már vékony termőrétegen is képesek megélni. Viszont az apró éles darabokra törő, lassan porló kőzet éles részei a vékony növénytakaróba taposva képesek elvágni a növények gyökerét. Ezért kell mindig az ösvényen maradni.
A terület fajgazdagságára jellemző, hogy a hazánkban megtalálható növényfajok tekintélyes része ezen a területen is jelen van. A már említett észak-déli irányú fekvésének köszönhetően a mikroklíma pedig nagyon sajátos, vagy inkább különleges. Míg a déli oldalán a jégkorszak előtti és közötti mediterrán, addig az északin az alpesi éghajlat alatt honos növényeket fedezhetjünk fel. Köztük számos, más földtörténeti korból itt maradt reliktum jellegű, világviszonylatban ritka, védett fajt.
A Sas-hegyen élő összes növényfajt lehetetlenség felsorolni, de megismerni, megörökíteni érdemes a lehető legtöbbet. A szakvezetés a déli oldalon kezdődik, ahol a nyári nagy melegben bizony 50 fok körül is lehet a hőmérséklet. Itt megtalálható (virágzási sorrendben) többek között a leánykökörcsin, az István király szegfűje, a sadler imola, a közönséges csikófark. A Gellért-hegyre panorámás bemutatópont után enyhül a hőmérséklet és változik a flóra, így itt látható többek között a budai nyúlfarkfű és az ágas homokliliom is.
A képre kattintva galéria nyílik meg.
A Sas-hegy természetvédelmi terület 1958 óta védett, harminc hektáros területén komoly szakmai munka folyik. A remek panoráma miatt még a múlt század közepén is úgy gondolták, hogy parknak, vagy lakóparknak is kitűnő lehet ez a helyszín és a hazánkban nem őshonos fekete fenyőt és egy gyorsan terjedő, alig kiirtható növényfajt, orgonát telepítettek ide. A terület fejlesztése évek óta folyamatos, ezt talán a fotókból is kiderül, a fekete fenyőnek mára már alig van nyoma és talán a lassan, de biztosan eltűnő orgona helyét is visszaveheti az őshonos flóra.
A panoráma a hegy minden pontjáról páratlanul szép és a Budapesten egyedülállóan változatos: éppúgy része a Gazdagréti lakótelep, a Kelenföldi buszgarázs és a Lakihegyi adótorony, mint a jó időben éppen látható Mátra, a hozzá képest közeli Hármashatár-hegy, vagy a Diana utcai templom tornya és persze főváros számtalan épített emléke a mindig csillogó Dunával együtt.
Látható, a Sas-hegy Természetvédelmi Terület önmagában is érdekes, a nemzeti parknak viszont hozzáadott értéke az itt dolgozók magabiztos tudása és tájékozottsága. Sőt, a hétvégi és hét közbeni csoportos túrák megtartása mellett hét közben is komoly szakmai munka folyik. Többek között a már említett élőhely-helyreállítás vagy egy itt megtalálható szöcskefaj egyedszámának meghatározása egyetemi hallgatók közreműködésével.
A Látogatóközpont barátságos, – és nem mellesleg remek panorámával rendelkező kétszintes épületének földszintjén Menedék a betonrengetegben címmel játékos természetismereti kiállítás várja a vendégeket, az emeleten pedig a teraszról lehet a látnivalókban gyönyörködni. A hétközben idelátogató gyerekcsoportokat – óvodásoktól egészen a középiskolás korosztályig – tematikus csoportos foglalkozásokkal, vetélkedővel és számos érdekes játékkal fogadják. A legkisebbek babakocsival is járható ösvény várja, sőt szabadtéri terrámiumban a zöld gyík alaposan megfigyelhető. Hétvégén változatos tematikájú túrán, évszaknak és alkalomnak megfelelően gyarapíthatók az ismeretek a gyógynövényismerettől a csillagászatig. A konferenciaterem rendezvényhelyszínként, a panorámaterasz és a kilátópont fotózás céljára bérbe vehető.
