Tripla tökös melengető téli leves

Úgy tűnik, hogy most még hiába szeretnénk elbúcsúztatni a telet, az még ellenáll és maradni fog egy darabig. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, az az, hogy a kiadós séta után megmelengetjük magunka egy  zamatos krémlevessel, ami tarka, színes összetevőivel a lelkünknek is jót tesz. Ennek a változatnak az elkészítése nagyon egyszerű és gyors, kezdők is bátran nekifoghatnak.

A sütőtök a téli időszak kedvelt zöldségféléje, a vastag sárgászöld héj alatt rejtőző vidám narancssárga tökhús rostokban vitaminban gazdag. Több fajtája kapható: a zömökebb, lapított gömb alakú, vastag szürkészöld héjú nagydobosi fajta 4-8 kilósra is megnő, ettől valamivel barátságosabb méretű kiszombori, ami 4-6 kilós lehet piacképes állapotban. Magában sokáig eláll, kedvező ára miatt érdemes egészben megvásárolni és így a feldolgozás során kikotort magokból magunk is készíthetünk pirított tökmagot. A magjából készítenek még tökmagolajat is, ami hidegen szintén kiváló salátához, levesekhez. A tök jellegzetes narancssárga színét a magas karotintartalmának köszönheti, de jelentős mennyiségben van még benne B1, B12, C-vitamin, folsav, kalcium és foszfor is. A csecsemők hozzátáplálásában jelentős szerepet játszik, önmagában is édes, a babák hamar elfogadják és könnyen emészthető.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Most önmérsékletet tanúsítok és csak a leves receptjét osztom meg, de nagyon sokféle étel készíthető még a sütőtökből.

Hozzávalók:

75 dkg tök

25 dkg krumpli

½ húsleveskocka

hidegen sajtölt tökmagolaj

hántolt, sózatlan nyers tökmag

zsemle vagy kenyérszeletek

étolaj

Elkészítés:

A krumplit és a tököt megtisztítom és a fél leveskockával felteszem főni. Ha van otthon húsleves alaplé, azzal a legjobb, ha nincs, ezt váltja ki a húsleveskocka. Miután megfőtt, botmixerrel pürésítem és még forralok egyet rajta a kívánt sűrűség eléréséig és utána sózom, ha szükséges. Szárazon megpirítom a tökmagot, majd összedarabolom, olajon pedig enyhén megpirítom a kockákra vágott zsemlét. Mindkettőt külön tálkába teszem és a kiszedett leves mellé teszem, hogy mindenki kedve szerint dekorálja a levesét. Természetesen nem felejtkezem el a kellemes, markáns ízű nyersen sajtolt tökmagolajról sem, ami mélybarna színével nagyon jól mutat a narancssárga levesen.

Azt hiszem, tovább tartott leírni a receptet, mint elkészíteni. Jó étvágyat hozzá!

20180222_triplatokos02ff.jpg

 

Kiskanál küldetés

Látsz valakit, vagy tudsz valakiről, akinek jólesne egy tál meleg étel, egy pár meleg cipő, ruha, vagy bármi, ami neked feleslegben van, neki meg nincs? Kérdezd meg, hogy adhatsz-e és ha úgy gondolod, akkor adj. Ami neked egy kiskanálnyi, neki lehet, egy egész tányér.

 Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Hegyre fel, hegyen át

A Budai-hegységben lévő számtalan túraútvonal bőséges választékot nyújt mindenkinek, aki hosszabb vagy rövidebb kirándulásra vágyik. Sőt, az útvonalakat lehet egymással kombinálni, így csaknem végtelen számú lehetőség van előttünk, ha kirándulni, feltöltődni szeretnénk. Mi az egyik hétvégén egy olyan túrát választottunk, ahol egy kis emelkedő után hosszabban lehet sétálni az erdőben. A kiránduláson a Zugligeti úttól a Tündér-hegyen és a János-hegy északi oldalán gyalogoltunk át egészen a Budakeszi útig. Az egyetlen nehézséget a sáros talaj jelentette, de ha esik a hó, vagy szárazabb az idő ez nem jelent problémát, cserébe a kilátás és a táj igazán nagyszerű.

A túra elején a zöld háromszög jelzést követtük, ami a Zugligeti úton lévő egykori Lóvasút végállomáson indul. Érdemes elidőzni itt és megnézni a közelmúltban gyönyörűen felújított és a mellé felhúzott épületet is. Utóbbi a Helytörténeti gyűjteménynek ad helyet. A nem olyan régen még romosan csúfoskodó épültet alaposan átformálták, tetszetősen egyterűvé alakították. A tavalyi megnyitó óta már számos rendezvény volt itt kicsiknek és nagyoknak is. A rendezett környezetben bármikor jó megpihenni, hallgatni a természet hangját és beletörődni, hogy villamos már nem fog erre járni.

A Zugligeti úton az enyhe emelkedőn felfelé haladva előbb elértünk a busz végállomásához, majd az út túloldalára érve a Libegőhöz. A jelzés a kemping bejárat mellett bal oldalon folytatódik, végig a járdán maradtunk, előbb átkeltünk a kemping felett átívelő hídon és vetettünk egy pillantást vetve az egykori villamos végállomásra, majd a néhány száz méter után konstatáltuk, hogy most pedig lépcsőzni fogunk. Bizony a jelzés a Zugligeti útról egy lépcsősorra vezetett és már bent is voltunk az erdőben. Lassan, komótosan haladtunk felfelé, a levéltelen fák miatt elég jó volt a kilátás a környező hegyekre és a városra is. Nyáron ettől sokkal kevesebbet lehet látni a lomboktól. Aztán ez erdő csendjét hirtelen egy régi Ikarusz busz tört meg, a meglepetésből ocsúdva sikerült felvenni pár másodpercet, ahogy a többévtizedes jármű megküzd az emelkedővel. Mi is megküzdöttünk a hosszú emelkedővel, ami után a zöld háromszög jelzés egy meredek emelkedőben és lépcsősorban folytatódott és ha úgy terveztük volna, a Tündér-sziklán keresztül elmehettünk volna egészen az Erzsébet-kilátóig, ugyanis háromszög jelzés mindig valamilyen csúcs felé vezet. De nem úgy terveztük.

20180216_hegyrefel01ff.jpg

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A Tündér-szikla alatt találkozik ugyanis a zöld háromszög, a zöld sáv és a zöld kör jelzés és mi átváltottunk a zöld sávra, ami a annak a Budai Zöldnek a része, ami a Szent Gellért téren kezdődik. Mivel ebben az évben dokumentáltan végig járjuk Budai Zöldet, adódott az alkalom, hogy megnézzük, milyen a jelzés János-hegyen átvehető szakasza. Most leginkább sáros volt, de még így is lenyűgözően szépnek tűnt az erdő. Hatalmas fák, most éppen kevés aljnövényzet és alkalmanként pompás panoráma.

20180216_hegyrefel02ff.jpg

Az út vezetett kicsit felfelé, kicsit lefelé és pont mire belefeledkeztünk volna a gyaloglásba, le is ágazott a zöld körről és a Budakeszi út felé kellett vennünk az irányt. Ha eddig nem is, most lett igazán fontos, hogy körültekintően lépkedjünk, mert hó ugyan nem volt, de a sáros ázott talaj lefelé is tartogathatott volna meglepetést, ha nem figyelünk. Így a legutolsó lejtőn nagyjából egy csiga sebességével araszoltunk lefelé és éreztük a combizmainkban, hogy edzésbe lendültek. Kevéssel a Dénes utcai buszmegálló felett bukkantunk ki az erdőből, ahol balra fordulva kényelmes tempóban elsétáltunk felfelé a következő buszmegállóig. Egy kényelmes, üdítő nagyjából egy órás sétát tudtunk magunk mögött, ezen a napsütéses téli-tavaszi februárban.

A zöld sáv jelzés a Szépjuhászné megállónál megy át a Budakeszi úton és folytatódik a Hárs-hegyen, amiről már korábban írtunk egy másik bejegyzésben, ami IDE kattintva olvasható.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Ismét az eltűnt hó nyomában

A blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket.

calendar_hu_201802.jpg

A Forest & Fruit Naptár 2018 februári fotója 2010 február 7-én készült. 2010 volt az az év, amikor több alkalommal volt piros riasztás a lehullott hó mennyisége miatt országszerte. A nagy havazás az egész országban több alkalommal nehezítette meg az emberek életét azon a télen. 

20180210_ismetazeltunthoff.jpg

Budapesten nem csak a Normafán, hanem a Budai-hegység alacsonyabb pontjain is lehetett szánkózni. A fenti fotón látható, hogy a Zugligeti úton lévő Szent család parki játszótéren a téliesített vízcsap dobozára milyen vastag hóréteg rakódott. 

Akkor mi inkább a kedvenc kirándulóhelyünket vettük célba és egy rövid sétára és szánkózásra. A Forest & Fruit Naptár 2018 februári képe az egyik kedvenc kirándulóhelyünkön készült és azóta is kedveljük azt a helyet könnyű megközelíthetősége és gyerekbarát terepviszonyai miatt. Ez a hely nem más, mint a Hárs-hegy, ahol, nagy valószínűséggel 6 hét múlva már virágozni fog az odvas keltike és a hegyet körbekanyargó nagyjából 4 kilométeres túraútvonalon sokkal többen megfordulnak, mint most. Keltikék-túra a Hárs hegyen címmel már volt egy bejegyzés a blogon, ide kattintva elolvasható.

20180210_ismetazeltuno2ff.jpg

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Ezen a hétvégén szintén sok túrázó megfordult a hegyen, de hó helyett sár és dagonya fogadta az ide érkezőket. A havas fotó óta eltelt hét év alatt sokat változott a Hárs-hegy faállománya, volt egy-két olyan időjárási esemény, ami komolyan károsította a növényeket. Nem is találtuk meg ezt a facsoportot, pedig még segítségünk is volt, a kép közepén az egyik fatörzsön két turistajelzés, egy piros sáv és egy zöld kör.

20180210_ismetazeltuntho3ff.jpg

Ez a kép csak jelzésszinten hasonlít az eredeti képhez, ha lenne hó, itt is lehetne szánkózni. A kanyargós úton tovább sétáltunk és a Hárs-hegy északi oldalán még találtunk valamennyi havat, ami leszedte a bakancsunkra tapadt sarat, de szánkózni, síelni már nem volt alkalmas. A sífutópályán többen is futottak, a lomjukat vesztett fák között felvillantak az élénk színű ruhák. Az ide vezető emelkedővel felfelé és lefelé is megküzdöttünk, a megfelelő tapadású bakancs tényleg elengedhetetlen egy ilyen túrához. 

20180210_ismetazeltuno4ff.jpg 

Miközben visszafelé tartottunk a Szépjuhászné megállóhoz szemügyre vettük a vaddisznók által feltúr erdőt. Igaz csak két kilométert gyalogoltunk, de a terepviszonyok miatt megfelelt ez háromnak is. A januári naptár túránkon nem találtunk havat, most viszont sikerült. 

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Házi almás rétes finoman és roppanósan

Már egy hónap el is telt 2018-ból, éppen ezért készítettünk egy bejegyzést arról, hogy merre jártunk és mi történt az elmúlt egy hónapban. Nem meglepő módon ebben a hónapban is rendszeresen túráztunk, de nem írtuk fel, hogy pontosan hány kilométert is gyűjtöttünk a lábunkba. A megtett távolságnál sokkal fontosabb volt, hogy jól érezzük magunkat és alkalomról alkalomra feltöltődjünk. Ezen kívül megosztunk  egy családi receptet, aminek a fotójával már találkozhattatok: a rétes, ahogy a nagymamám készítette. 

Január másodikán rögtön egy régi túrát elevenítettünk fel és ellátogattunk arra a helyre, ahol napra pontosan 9 évvel ezelőtt egy deres facsoportot fényképeztünk. Persze kilenc évvel ezelőtt az egész János-hegyet vastag zúzmara borította, nem volt nehéz dolgunk. A következő hétvégén a Budai Zöld egy újabb szakaszát hódítottuk meg, erről készül a bejegyzés. hogy hol voltunk. Január közepén csak rövid túrákra volt alkalom, legtöbbször a hóra várakozó erdőben gyalogoltunk egy kicsit.

 

Majd a percek alatt megérkező hó miatt fél Budapest a Normafa felé vette az irányt, mi csak hét közben mentünk fel oda, egyszer hóvihar, másszor ragyogó napsütés és páratlan panoráma fogadott.

Azt, hogy a János-hegyen és környékén van-e hó, a szemben lévő hegyekről is megállapítható, de érdemes biztos forrásból is tájékozódni a pályák és az erdő állapotáról. A januári túrák közül az utolsón ismét az Apáthy-sziklát vettük célba, az elolvadó hótól nehezen járható terepen.

A kirándulások során több alkalommal is felmentünk a szánkópályákhoz így szinte adta magát, hogy az ott kapható rétes megkóstolása után itthon is készítsünk. Kedvenc szakácskönyvembe belelapozva konstatáltam, hogy hiába lehet jó rétest kapni sok helyen, azok elkészítésekor kevesen használják a nagymamámnak azt a trükkjét, amitől igazán ínycsiklandó lesz a sütemény. A legtöbb helyen a tészta bánatos és egyre száradó rétegben veszi körül a tölteléket. Az igazi rétesben viszont váltakozik a tészta és a töltelék, a rétestészta csak kívül roppanós, belül szaftos és puha. Nem könnyű a hagyományos réteshez közelítő desszertet előállítani, de megfelelő előkészülettel egy szűk óra alatt (plusz a sütési idő) egy igazán pompás süteményt tudunk az asztalra vagy a hátizsákunkba tenni.

Hozzávalók – két rétesrúdhoz

  • 1 csomag 8 lapos réteslap
  • 70 dkg alma hámozott és reszelt alma
  • 10-20 dkg cukor
  • 1 dl olaj a kenéshez
  • 10 dkg búzadara vagy zsemlemorzsa
  • teáskanál fahéj

A hagyományos elkészítés során a rétestésztát összegyúrás után az asztal teljes nagyságába ki kell nyújtani szinte hártyavékony vastagságúra, majd megtöltve feltekerni és az így kígyózó süteményt kell úgy feldarabolni, hogy beférjen a tepsibe. Habár a rétestészta nyújtását már nem tudtam megtanulni a nagymamámtól, a töltését  még igen. Amikor a már ő is készen vásárolt réteslapokat használt, úgy töltötte meg a tésztát, hogy a lehető legjobban hasonlítson a hagyományos rétesre. 

Első lépésként az almát meghámozom és nagylyukú reszelőn lereszelem, megszórom ízlés szerint cukorral és a teáskanál fahéjjal. Ezután a sütőpapírra teszek egy réteslapot, amit nagyon vékonyan megolajozok, majd vékonyan meghintem zsemlemorzsával. Erre kerül néhány kupac enyhén kinyomkodott reszelt alma. Ráteszem a második lapot, amit szintén vékonyan megolajozok, meghintek zsemlemorzsával és néhány kupac kinyomkodott almát elhelyezek ott, ahol az előző lapra nem tettem. Ezt a lépést megismétlem a harmadik és a negyedik lappal is. Amikor végeztem a negyedik lappal is, akkor a széleket kivéve az alma mindenhol befedi valamelyik réteg tésztát. Amikor készen vagyok a töltéssel, határozott, de finom mozdulatokkal, nem túl szoros tekercset hajtogatok. Mivel a tészta vékony, hamar átázhat, ha éppen ott nem ideális a zsemlemorzsa mennyisége, éppen ezért a töltése előtt érdemes 8 adagra szétszedni az almát, hogy mindenhova egyenletesen jusson és persze érdemes gyorsan dolgozni. Egy rúd rétes 4 levélből fog állni és kb. 35-40 dkg alma lesz benne. A második 4 lappal ugyanezt megismétlem.

Előmelegített 170 fokos sütőben 30-40 percig sütöm, de rajta tartom a szemem, ha barnul a tészta hamarabb kiszedem. Langyosra hűlés után felszeletelem és pillanatok alatt elfogy.

4plusz1_ff.jpg