Meddig ér a gasztroforradalom Budán?

Tavalyi mustránk után egy év elteltével ismét sorra vesszük a Budai-hegység kirándulóhelyeit és feltérképezzük, mi változott étel és ital fronton Budapest kiemelt kiránduló övezetében. Vajon tele hátizsákkal lehet csak elindulni, vagy meg lehet kockáztatni egy kirándulást kevés elemózsiával felszerelkezve. A tavalyi bejegyzéshez hasonlóan idén is kedvenc túraútvonalainkat ajánljuk egy-egy édes vagy exkluzív vendéglátóhellyel és a hétvégi Gourmet-fesztivált.

Budai Zöld – Beefbar Budapest

A Budai Zöld túra 44,5 kilométerét bejárni energiaigényes feladat, így érdemes nekikészülni egy-egy hosszabb távnak, vagy feltankolni az energiaforrásokat néhány kilométer után. Budai Zöld Gellérthegytől a Horváth kertig tartó szakasza pont egy kiadós séta és az Alagút túloldalán van egy hely, ahol minőségi harapnivalóhoz juthatunk. Ha a kirándulást előre elterveztük és foglaltunk is helyet a Várhegy túloldalán lévő Beefbar Budapestbe, akkor ott biztosan jól fogunk lakni. A street foodnak számító hamburgert extra kiadásban kiváló választás. Számunkra a hamburger az az étel, amit szeretünk a legtöbb helyen kipróbálni, a hamburger nem hazudik, csak jó alapanyagból lehet finoman elkészíteni. A 2018-as Guormet-fesztivál apropóján emlékeztünk meg a Kiosk kacsamájas hamburgeréről, amit a mai napig a legjobbak között tartunk nyilván. A Beefbarban a Mini Kobe & Angus burgerek közül 3 darab egy adag és minden valószínűség szerint a minőségi beltartalom miatt pont elég is. A ragyogó kilátás mellett pedig érdemes elidőzni ezen a történelmi emlékekben rendkívül gazdag téren.

A Várhegy és a Duna partja közötti terület igazán mindig is kiváló fekvésű volt, ténylegesen azonban csak a Lánchíd megépítésével vált igazán jelentőssé. Pesttel ellentétben a mai Buda területén több egymástól függetlenül és eltérő mértékben fejlődő település volt, ezek elég sokáig egymáshoz lazán, a Duna túlpartján fekvő Pesthez pedig alig kapcsolódtak.

A változás Lánchíd megépítésével kezdődött. Az 1859-ben átadott híd megépítésének szükségessége még 1820-ban fogalmazódott meg gróf Széchenyi Istvánban egy sikertelen dunai átkelést követően. Széchenyi kitartó munkájának köszönhetően alakult meg 1832-ben Hídegylet, 1836-ban pedig az országgyűlés megalkotta az 1836. évi XXVI. törvénycikket, amely egy állandó hídnak Buda és Pest közötti építéséről rendelkezett. A híd megépítése hatalmas feladat volt, a kor legfejlettebb technikai vívmányait kellett alkalmazni, hogy ez a nagyfolyami építmény megépíthető legyen és tartósan ellenálljon a folyó erejének. A hely kiválasztásánál fontos volt, hogy ne a folyó legkeskenyebb részén épüljön, így esett a választás Pestnek arra a részére, amit Kirakodó térnek neveztek, ma pedig Roosevelt tér. A 380 méter hosszú híd építése csaknem 10 éven át tartott. A hidat viharos történelmi idők után – amikor a hidat már használták – 1849-ben a szabadságharc leverése után maga Haynau adta át, dermedt légkörben, ünneplés nélkül. Akkor Széchenyi István már a döblingi elmegyógyintézet lakója volt, az abban a korban is kiemelkedő műszaki alkotásnak számító hidat soha nem látta.

gasztroforradalom02.jpg

A Lánchíd megépítése után egyre ide futottak be a kereskedelmi útvonalak, lassan kialakult az a csomópont, ahonnan már a tömegközlekedési eszközök is indultak. A budai villamosközlekedés az eddigiek alapján nem meglepő módon szintén a Lánchídtól indult. Az első lóvasút vonalakat 1868-ben innen indították el, májusban Óbudára, júliusban Zugligetbe, előbbi vonal teljes hosszban nagy forgalmat bonyolított, utóbbi kiváltképp a kirándulók között volt népszerű.

gasztroforradalom01.jpg

Szinte ugyanebben az időben meg kellett oldani a Budai Vár megközelítését és kiváló választásnak tűnt a lassan forgalmi csomóponttá váló Lánchíd tér. Széchenyi Ödön kezdeményezésére 1868 és 1870 között a Várhegy oldalában megépítették a Budavári Siklót, vagy, ahogy akkor elnevezték a Budai Hegyipályát. Ebből a gőzhajtású, kötélvontatású vasútból szintén ez volt a második Európában, hasonlóan a néhány évvel később átadott Svábhegyi vasúthoz. Mivel a Budai Vár megközelítése addig megoldatlan volt, nem volt meglepő, hogy 1870-es megnyitása után néhány évvel már évi másfél millió utasa volt. A 30 fokos lejtésű pálya áthalad a József nádor kezdeményezésére létrehozott, sétányos, parkosított területen – ezt úgy hívták Ellipsz és fentebb látható, hogy milyen a kilátás onnan Pest felé – ezért a pálya felett két hidat is építettek. A Gőzsikló gőzgépe a Várhegy alján volt, egészen a II. világháború végéig, akkor azonban bombatalálat, majd azt követő romeltakarítás során elbontották. A Budavári Sikló 40 év szünet után, alapos felújítást követően kezdte meg működését és Margit és Gellért nevű azóta is kocsikkal szállítja az utasokat.

Budai Zöld – Majorka

A Budai Zöld Gellért-hegytől Városmajorig tartó szakaszát egy menetben is le lehet tudni és akkor nagyon jól jön, hogy itt van a Majorka, a hely, ahol szintén kiváló hamburgert lehet kapni. Az itt kapható hamburgerben az a legjobb, hogy nem spórolnak ki belőle semmit, a húspogácsa ízletes, szaftos, a választható köretekre sem volt eddig panasz. Ha nem is túl gyakran, de szoktunk itt ebédelni, vacsorázni, nyáron biztosan. Ez az a hely, ahol nem lehet rohanni, maga a hamburger is megköveteli az időt, amíg el tudjuk fogyasztani, az erdei gyümölcsös limonádé pedig akár egy desszert is lehetne a benne lévő temérdek fagyasztott gyümölcs miatt.

Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel, várostörténettel, gasztronómiával foglalkozó bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Tündér-szikla, ahogy még sosem gondoltál rá – Eber desszert

Zugliget kies zöld völgyei mindig is vonzották a városi zajtól elcsigázott polgárokat, így a terület gasztronómiája évszázadokkal ezelőtt jelentős volt. Számos vendéglő és fogadó állt azoknak a rendelkezésére, aki néhány órát vagy akár néhány napot szerettek volna itt eltölteni. Napjainkra a vendéglők száma megfogyatkozni látszik, hiszen nincs már Disznófő és Istenszeme fogadó sem. A zugligeti Fácános épületegyüttest pedig hosszú, enyészetben eltöltött évek után most újítják fel és ruházzák fel új funkciókkal. Szóval Zugliget felé érdemes tele tarisznyával indulni és legfeljebb a desszertnek hagyni egy kevés helyet. Mert a desszert is az étkezés része, éppen ezért érdemes jól megválasztani, hogy hol fogyasztjuk el.

gasztroforradalom03.jpg

Az összeomlástól az utolsó pillanatban megmentett egykori Lóvasút végállomást 2017-ben felújították és izgalmas, de legfőképpen gyönyörű kulturális teret hoztak létre. Egy helyet, ahol megismerhetjük a főváros múltjának egy kis részét, egy olyan helyet, ahol most remek süteményeket és desszerteket is kaphat a betérő vendég. Úgy tűnik, elindult a gasztroforradalom Budán, mert az Eber Desszert nem olyan régen beköltözött az épület első traktusába. Létrehoztak egy kellemes és kényelmes hangulatú helyet, franciás és sós aprósüteményekkel, pohárdesszertekkel. 

A Gourmet fesztiválnak köszönhetően évről évre megismerhetjük, megtapasztalhatjuk, hogyan változik, fejlődik a hazai gasztrokultúra. Számunkra egyfajta iránytű, hogy milyen éttermeket érdemes felkeresni, kire és mire érdemes figyelni. A Gourmet-fesztiválon megismert éttermeket, főleg a desszertezőket, ha úgy adódik, év közben is felkeressük és megkóstoljuk, mit kínálnak fesztiválon kívül. Mivel szabadidőnk jelentős részét a Budai-hegyekben töltjük, erre a kelleténél ritkábban került sor. Pedig Chezdodo macaronjai, vagy az ÉS Bisztró epres gombóca nagyon jól esne egy-egy túra végén. Persze volt már arra példa, hogy a fesztiválon megvásárolt, remek csomagolású, ínycsiklandó levessel a hátizsákunkban mentünk egy rövidebb kirándulásra, szóval megfelelő csomagolással bármilyen különleges ételt vihetünk magunkkal kirándulni.

Az idei Gourmet-fesztivál május 16-19. között lesz, megszokott helyén a Millenárison. Az idei tematika elég markáns, biztosan vagyunk benne, hogy a paprika, sercli és sör hármasra komponált fogások vagy menük kellemes gasztronómiai meglepetéseket fognak okozni. A menüt már elkezdtük tanulmányozni és kiválasztani azokat az ételeket, amiket meg szeretnénk kóstolni. Talán még korai elárulni, de az Arany kaviár, az Erhard Étterem, a Kistücsök és a Laurel Budapest főételei, a Bock bistro, a Bori mami, a Kiosk és a Larus desszertjei nekünk a nagyon bejönnek – a kínálatban többek között makréla, nudli, és a titokzatos „Paprika Jancsi”.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

1000 lépcső útja – 1. rész

Tavalyelőtt kezdtük el feltérképezni és bejárni Budapest 42 kilométeres zöld folyosóját a Budai Zöldet, idén pedig leírjuk, hogyan bontottuk szakaszokra az útvonalat és azt is, ha arra járunk mit érdemes megnézni, felfedezni. Eredeti tervünkkel ellentétben végül egy év alatt nem jártuk végig a teljes távot, igaz helyette minden hónapban visszatértünk a Forest&Fruit Naptár 2018 nevezetességeihez és felfedeztük hogyan változik észrevétlenül, de nyomon követhetően a természet

A túra során eddig minden alkalommal a Gellért-hegy irányából haladtunk Nagykovácsi felé és továbbra is így fogunk tenni. Két túra és néhány kilométer megtétele után jutottunk el a Duna partjától a Városmajorig. Persze, lehet gyorsabban is haladni, sőt maratonfutóként mindössze 4 óra is megtehető a Gellért-hegy Nagykovácsi táv. De a túrázás nem az a sport, mi lassan, de alaposan haladunk. Most a Városmajorból indultunk és néhány száz lépcsővel később Istenhegyre értünk fel, áthaladva a Budai-hegységben most már zárványként létező Kis-Sváb-hegy Természetvédelmi Területen

Soha nem tudtam elképzelni, hogy a Budai Zöld hogyan ér fel a zajos Krisztina körútról a valamivel csendesebb Normafához, habár sejtettem, hogy lépcsős, kaptatós a túrának ez a szakasza, végül kiderült, – megszámoltuk –  ezer lépcsőn keresztül vezet az út. A túra ezen szakaszát még tavaly három novemberi hétvégi nap alatt jártuk le. Tény, nem siettünk, a megtett táv összesen nem volt több, mint 8 kilométer, a szintemelkedés viszont jelentős, 140 méterről jutunk el a 479 méter magasan lévő Normafához.

1000lepcsoutja03.jpg

A túrát a Városmajorban kezdtük, a parkon átmentünk és Koós Károly szobránál lépcsőztünk fel a Városmajor utcára, majd elindultunk a Budapest egyik legmeredekebb utcáján az Alma utcán. Akit hidegen hagy a Budai Zöld és néhány érdekes épület, az nyugodtan mehet tovább az Alma utcán, tapasztalatból írjuk, rövidebb és kicsit pihentetőbb úton fog felérni a Kis-Sváb-hegyre. Mi követtük az zöld jelzést és a kissé lejtős Bíró utcában folytattuk az utat. A Ráth György, Tóth Lőrinc, Istenhegyi út és Határőr utcák által határolt területen áll az Árkay Aladár által tervezett Bírák és Ügyészek lakótelepe. A Kis-Sváb-hegy déli lejtőjén több, mint 100 évvel ezelőtt kialakított különleges kísérleti telep lakóinak foglalkozásáról ma már csak az utcanevek árulkodnak. Akkoriban a városvezetés támogatásával a filoxéra miatt kipusztult szőlőültetvények helyén a felparcellázott területeken épült villákat, bérházakat magasabb társadalmi státuszú, tehetős polgárok vették birtokba, az Bírák és Ügyészek egyesületének tagjai. A tömegközlekedés és az úthálózat fejlődésével Budának ez a része nem volt már nehezen és költségesen megközelíthető a múlt század elején, így a tehetősebb polgárok szívesen költöztek ki a Belvárosból a modern épületekbe. Az lakótelep házai különböző, egyedi stílusban, de hasonló elrendezéssel, tágas terekkel épültek, habár az építésük utáni viharos évtizedek miatt belső felosztásuk némileg átalakult, érdemes a egy sétát tenni ebben a városrészben ma is. ITT pedig egy remek tanulmány olvasható a telepről.

A Bíró utcából már felsejlett előttünk valamennyi Budapest panorámájából, de látványosabb összképre a Csaba utca sarkán induló lépcső sorról visszatekintve láttunk rá. A Csaba utcát a budai zöld a Városmajor előtt keresztezi, majd az U alakú kitérő után ismét ebben az utcában folytatódik. A Kis-Sváb-hegy meredek oldalára végül 330 lépcső leküzdése után jutottunk fel keresztezve a Ráth György, Határőr, a Goldmark Károly és a Gál József utat. A budai zöld jelzés most már valóban zöldben folytatódik, az 1992-ben védetté nyilvánított Kis-Sváb-hegy Természetvédelmi Területen. A kirándulók mellett a futók és a kutyasétáltatók számára is vonzó ez az elszigetelt pár hektárnyi rész, a keskeny ösvényen állandó a jövés-menés. Az erdőbe belépve viszont a lombjukat lehullajtó fák közül alaposan szemügyre vehetjük a városi panorámát.

1000lepcsoutja05.jpg

A Budai Zöldnek ez a szakasza inkább a szemnek ad élményeket, mert elég csekély része halad a zöldben. Magunk sem hittünk a térképnek, csak a gyerekjátékok megpillantása után jöttünk rá, nem arra kellett volna mennünk. A jelzést követve végül hamarosan magunk mögött hagytuk a Kis-Sváb-hegy Természetvédelmi Területet, majd a János-hegyre panorámás Álom utcán folytattuk a gyaloglást.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,

A túra többi részében a Budai-hegység magaslataiban és a vidám színekbe öltözött őszi tájban gyönyörködhettünk a Trencsényi úton haladva. A Matyó út végén, az Istenhegyi útnál pedig véget is ért az 1000 lépcsős túra első szakasza.

1000lepcsoutja06.jpg

Összességében zöldben szegény, lépcsőben, panorámában és várostörténetben jeleskedő szakasza ez a Budai Zöldnek, ami bemelegítés lehet egy nagyobb túrához.

A Budai Zöld Túra eddig megtett szakaszai

Ivókúttól víztározóig

Játszótértől játszótérig

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

Játszótértől játszótérig

A budai zöld sáv jelzés 42 kilométer hosszan kanyarog Budapesten, érintve a város legszebb zöld területeit. Aszfalton, lépcsőkön, erdőben halad az a turista út, melyet végig járva számos védett természeti és építészeti értéket megcsodálhatunk egészen közelről. Az út különböző pontjáról a változó, de mindig pompás panoráma megmutatja az egyre ismerősebbé váló város arcait. A túra első részében (ITT olvasható) a Gellért szállótól a Horváth kertig jártuk be a zöld sáv jelzést. A második részben, a Horváth-kerttől a Városmajorba vezető nyúlfarknyi, de túlzás nélkül ezernyi meglepetést rejtő szakaszát jártuk be a zöld sáv jelzésnek.

A Horváth-kert felett tűnt el a budai zöld jelzése, így a túrát térkép alapján folytattuk és az Alagút utcán átkelve a Pauler utcában, a kerékpárút mellett sétáltunk tovább. Budapesten számos ház épült eklektikus stílusban a 19. század végén és ebben az utcácskában is van néhány. A védett lakóházak közül a legtöbbet Illyés Gyula építész tervezte, érdemes böngészgetni a feliratokat. 

A zöld jelzés a Vérmező sarkánál tűnik fel ismét, a Krisztina körút, Mikó utca, Attila út által határolt terület Budapestnek egy olyan része, mely évszázadok óta beépítetlen. A török hódoltság alatt elnéptelenedett az itt lévő település (Logod), így a terület a 18. században katonai védőövezet lett majd kaszálónak használták. Itt végezték ki Martinovics Ignácot és társait a magyar jakobinusokat 1795-ben, innen ered ma használatos neve. Emlékmű őrzi nevüket a tér keleti felén. Amíg be nem fedték, itt folyt keresztül az Ördög-árok patak. A 19. században a Vérmezőt parkosították, majd katonai gyakorlótérnek használták, de tartottak itt díszszemlét is. A II. világháború után az akkori füves területet parkosítani kezdték, ápolt, füves részeket alakítottak ki és változatos fafajokat, cserjéket, bokrokat ültettek. 1979-ben a Nemzetközi Gyermekév alkalmából építettek egy nagyméretű játszóteret, benne Kiss János Szitakötő nevű szobrával.

20180805_jatszotertoljatszoterig01.jpg

A parkot láthatóan rendben tartják, az utakra, padokra és szemetesekre egy kis frissítés ráférne. A 60-70 éve telepített fák több emelet magasra nőttek, akit érdekel, a 140000 négyzetméteres terület néhány évtizeddel előtti állapotáról itt lehet még olvasni és fotókat böngészni.

20180722_194433.jpg

A zöld jelzésen előbb a játszótér, majd a parkos terület mellett megyünk tovább. Az út nem halad el a Jakobinusok emlékműve mellett, jóval előtte kanyarodik balra, ahol pár lépés után el is értünk a forgalmas, többsávos Krisztina körútra. És igen, turistajelzést láttunk a jelzőlámpát tartó oszlopon.

20180805_jatszotertoljatszoterig03.jpg

A zebrán átkelve jobbra kanyarodtunk, majd a zöld jelzést követve a Krisztina körútról balra a Hajnóczy utcába térünk be. Itt is vannak zöld jelzések több fán, egészen szürreális aszfalton, a zajos körúton haladni egy turistaúton. A Csaba utcát keresztezve értünk el a séta következő parkjába

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A Városmajor a Svábhegy és a Rózsadomb által határolt völgyben fekszik, eredetileg a mai Városmajor utca és a Szilágyi Erzsébet fasor közötti területet jelentette. Szintén az Ördög-árok árterülete volt és kaszálóként hasznosították. A nevét onnan kapta, hogy tulajdonosa, Daun Henrik 1739-ben eladta Buda városának, így a város majorja lett. A terület 1785 óta közpark, akkor 30000 fát telepítettek. A Városmajor méretét előbb a fogaskerekű végállomása csökkentette, majd a 30-as években megépült a több épületrészből álló templom, később a gimnázium, a szabadtéri színház és a sportpálya miatt zsugorodott tovább a zöldterületet. Az mocsaras és az esőzések alkalmával gyakran kiöntő Ördög-árok patakot az 1920-as években befedték. Ahogy haladunk nekünk is feltűnik, hogy ebben a parkban sűrűbben vannak a fák és az egzotikus fafajok helyett inkább a gesztenye- és hársfák vannak többségben. Az utcabútorok dizájnja is hasonló, de itt több felé tagolt a tér.

20180805_jatszotertoljatszoterig04.jpg

A park elején van egy kedves és kalandos sorsú szobor, mely Hüvelyk Matyit ábrázolja. Ennek még a 20. század elején állították, amit mi láttunk, az 10 éve került ide. A zöld jelzésen elhaladunk a kondipark és a kissé távolabb lévő játszótér mellett és a futópálya után szomorúan állapítjuk meg, hogy a mai sétánk véget ért. A jelzés balra kanyarodik a Kissvábhegy felé.

20180805_jatszotertoljatszoterig05.jpg

Összesen körülbelül két kilométeres séta volt, rengeteg látnivalóval, épített emlékkel, műemlékkel és számtalan történettel. Korábban írtunk a budai kissé áldatlan gasztrohelyzetről, amin valamennyit javít, hogy a zöld jelzéstől pár száz méterre van a Majorka, ahol nagyszerű a hamburger. Érdemes összekapcsolni ezt  a sétát a zöld jelzés előző szakaszával és a Gellért-hegyről elsétálni a Városmajor végéig, ha útközben megéheznénk.

Ördög-árok – csatorna a Városmajor és a Vérmező alatt.

Buda egyik kis vízhozamú patakja az Ördög-árok, mely Nagykovácsinál ered és az Erzsébet-híd budai hídfőjénél torkollik a Dunába. A mintegy 20 kilométer hosszú ideiglenes vizű patak esőzések alkalmával nagy mennyiségű csapadékot szállít 65 négyzetkilométeres gyűjtőterületéről. A budai részek fokozottabb benépesülésekor a néhol meredek falú, veszélyesen megközelíthető árkot szennyvíz elvezetésére használták, a természetes patak egy idő után egy bűzös, fertőző csatornává vált. Nagy esőzések idején hatalmasra nőve és területeket elöntve annak idején hatalmas károkat tudott okozni. A 19. század végétől – jobb híján több részét befedték, így nem tud kiönteni medréből, de az gyűjtőterületén keletkező esővizet és szennyvizet elvezette, elvezeti.

Bármilyen hihetetlen, de egészen 2009-ig, amíg meg nem épült a budai főgyűjtő csatorna és a csepeli Központi Szennyvíztisztító Telep, a budai oldal szennyvizének jelentős része tisztítatlanul ömlött az Ördög-árkon keresztül a Dunába. Az Ördög-árok várostól távoli területei megmaradtak a természetes állapotukban, egy részét kikövezték, de a fedett területek nem többek egy csatornánál.

Az Ördög-árok távol a Bel-Budától

20180805_jatszotertoljatszoterig06.jpg

 

Szeretnél hozzászólni? Itt megteheted: