Budapest egyik legismertebb védett zöld területére, a Normafára 1000 lépcsőn át vezet az épített emlékekben gazdag Budai Zöld túra. Több részletben jártuk be a Városmajortól Normafáig tartó, ide vezető 9 kilométeres szakaszt, azért, hogy a lehető legtöbb értékes nevezetességet csodálhassuk meg, megismerhessük múltjukat, jelenüket és gondolkodhassunk jövőjükön. A gyakran aszfalton haladó zöld jelzésen kanyarogva egy kis ízelítőt kaptunk Budapest pompás panorámájából. A Normafától induló és a Budakeszi útig tartó hatodik szakaszon a kilátás, a növény-és állatvilág ha lehet még szebb, tartalmasabb és izgalmasabb az eddigieknél, tartsatok velünk.
A Budai Zöld ötödik szakasza a Normafánál ért véget, a túrának ez az egyik legmagasabb pontja, innen egy darabig lefelé vezet az út. A Budai-hegység város fölé emelkedő magaslata a főváros legnépszerűbb kirándulóterülete, aminek látogatottsága évtizedek óta töretlen mértékben emelkedik. A XIX. században még a pesti polgárok kirándultak errefelé, a keskeny ösvényekről letekintve vagy a János-hegy csúcsán fából ácsolt vadászlesből áradoztak a kies tájról és a gazdag élővilágról. Ahogy a kő felváltotta a fát és gyarapodtak, szélesedtek az ösvények, úgy szorultak ki a növények és állatok innen és úgy csökkent a biodiverzitás.
A jó levegő miatt ma is sokan látogatnak el jó időben és hétvégén a Normafára és a játékokkal az utóbbi években telezsúfolt Anna rétre. Az épített nevezetességek közül pedig töretlen népszerűségnek örvend a Libegő és az Erzsébet-kilátó. A fotósok is imádják ezt a helyet, hiszen innen Budapest bármelyik nevezetessége nagyszerű fotókon örökíthető meg.
A régi viharbükknek és a Norma áriáját eléneklő Schodelné Klein Rozáliának állít emléket egy tábla a hegygerinc alatt, itt haladtunk tovább. Ezt az útvonalat már bemutattuk korábban ITT. Érdemes újra és újra megcsodálni a János-hegynek ezt a történelmi nevezetességekben, növény és állatvilágban gazdag területét. Ahol a vaddisznó sem ritka, de a vaddisznó-csapda még üres volt.
A Tücsök-réten nem az iskolaként működő,a dűlőkeresztelőnek helyt adó régi présház épülete felé vettük az irányt, hanem balra kanyarodtunk és rátérünk a Tündér-hegy oldalán vezető útra. Habár ez a rész is ismert és kedvelt a turisták és kutyatulajdonosok között, itt már sokkal kevesebben voltak. A murvás út helyett jó volt ismét a puha erdei talajt érezni a lábunk alatt. A zöld jelzésről balra felfelé vezet a zöld kör jelzés, amin a Tündér-szikla csúcsához lehet feljutni, de ezt kihagytuk. A lombok között itt-ott ki lehetett kukkantani a városra, a távoli panoráma helyett érdemes volt a közelben zöldellő Hunyad-oromra figyelni.
A Budai-hegységnek ez egy olyan területe, ahol előfordulnak még a vaddisznón kívül más nagyvadak is. A Hunyad-orom csúcsa egyik oldaláról a teljes beépítettség miatt megközelíthetetlen, a másik oldalon meg elég meredek, ahhoz, hogy a kíváncsi túrázó más útvonal után nézzen. A következő pihenőhely a Tündér-szikla lábánál van, itt már többször készült fotó a szikláról és a virágzó, vagy éppen lombjukat vesztett fákról, télen pedig a városról.
Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.
Az út, nem meglepő módon továbbra is lefelé haladt és a lépcsők olyanok voltak, mintha óriásoknak szabták volna. Ha felfelé mentünk volna, akkor a Tündér-szikla csúcsához, majd onnan a Tündérhegyi úthoz értünk volna. A zöld háromszög jelzésű útvonalat nemrég felújították, a lépcső korlátot kapott, az utat durva murvával szórták tele. Most viszont lefelé mentünk és öles, de óvatos léptekkel haladtunk. A málló dolomitból nem csak az időjárás viszontagságai miatt sok, közreműködnek az aprózódban az itt lekerekező biciklisek is.
A lépcső alján már el is értük a lakott terület határát és a Tündér-hegy alsó részén ismét balra kanyarodtunk. A városra nyíló panorámát itt sajnos korlátozta a természetvédelmi terület határára felhúzott házikó kerítése, a Libegő ülései a házak udvarai felett libegnek.
A Remete út végén tértünk vissza az erdőbe, ami ismét új arcát mutatta. A hegynek ez az északi oldala. Itt gyérebb az aljnövényzet, az erdő a tájolás miatt árnyékosabb, sötétebb és bizony, egy picit hűvösebb. A magas, sima törzsű bükkfák között egy kicsit felfelé is haladtunk a csendes erdőben, az avarból madarak nesze hallattszott. A vaddisznók ezt a helyet is előszeretettel választják otthonuknak, ezt ne feledjük, ha erre járunk. Néhány száz méter után az zöld jelzés elkanyarodott jobbra és vékony növendékfák között értünk el a zajos Budakeszi úthoz. A túrának még nem volt vége, gyalogátkelőhely híján az Irén utcáig az öles fák alkotta erdő árnyékában gyalogoltunk. A csendnek már nyoma sem volt, de a lombok kicsit csökkentették a zajt.
A túra hatodik szakasza az Irén utcai buszmegállóban ér véget. Pihenőkkel tarkítva végül kicsit több, mint 4 kilométer lett, miközben a város legmagasabb pontja mellől leereszkedtünk a két hegy között fekvő völgybe. Ezt a távot nyár elején tettük meg, de az út az év bármely hónapjában elég jól járható.
Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.
A Budai Zöld túra eddig megtett szakaszai
1000 lépcső útja 1. rész – Városmajortól Istenhegyig
1000 lépcső útja 2. rész – Gőzmozdonnyal a Svábhegyre
Amíg a Budai-hegység más tájai el nem csábítottak, éveken keresztül kedvencünk volt a most ajánlott túraútvonal, ami ideális egész napos program, ha az időjárás kegyes hozzánk. Hűvösvölgyből indulunk és Zugligetbe érkezünk, a köztes távon pedig a Budai-hegység különböző pontjairól gyönyörködünk a beépült és a beépítetlen tájban. Ha úgy választjuk meg az útvonalat, nem kell sokat gyalogolni, mert a táv egy részét vonatozunk, a másik részén meg libegünk.
