A különleges tiszafa

A Forest&Fruit Naptár 2020 ebben az évben a bennünket körülölelő természet egy-egy darabját mutatja be hónapról, hónapra. A színes naptárlapok segítenek a mindennapok megszervezésében, a havonta megjelenő naptárposztokból pedig megismerhetők a fotókon szereplő növények.  A januári naptárlapon egy örökzöld fenyőféle, a tiszafa látható. Ami neve szerint közönséges, tulajdonságai alapján viszont egyértelműen egyedi és különleges.

forestandfruitnaptar_2020_januar.jpgA legfontosabb tulajdonsága a tiszafa növénycsaládnak, hogy termésük piros magköpenyén kívül minden egyes részük mérgező többek között a bennük megtalálható taxán vázas alkaloidok, például taxin, taxol, a cianogén glikozidok, például taxifillin miatt A levelek még elszáradva is tartalmaznak az élőlények számára veszedelmes anyagokat, ezért fogyasztásuk szigorúan tilos. Nem jellemző, hogy a díszparkokban olyan gyakori, kertészeti szempontból kedvező tulajdonságai miatt akár sövényként is előszeretettel ültetett közönséges tiszafát bárki is megkóstolná, de azért ezt az információt jó tudni erről a fafajtáról.

Maga a növény nagyon lassan nő az egyébként sem gyorsan növekvő fák csoportján belül is kiemelkedően lassúnak számít az, ahogyan a tiszafa évről érve gyarapodik. A felnőtt fa 20-28 méternél nem nő magasabbra, törzsét vékony ágacskák fedhetik. A növény levelei 1-4 cm hosszúak és 1-3 mm szélesek, a vezérhajtások fésűsen, az oldalhajtáson körkörösen állnak. Fája vöröses színű, betegségeknek kiválóan ellenáll, nem támadja meg rovar vagy gomba. A tiszafa jól formára alakítható, vágható, így sötétzöld leveleivel és piros álbogyóival sokáig dísze lehet parkoknak, kerteknek. Az egyes példányok hosszú életűek, a kormeghatározás viszont nem egyszerű, mert a fa törzse idővel belülről üregessé válik.  Minden valószínűség szerint skóciai fortingalli tiszafa a kontinens legidősebb példánya. A közönséges tiszafa többnyire kétlaki növény, de képes a nemváltásra, ahogy ez a már említett famatuzsálemmel is megtörtént 2015-ben.

20200111_tiszafa.jpg

Túlzás nélkül mondható, hogy a tiszafa egy valóban különleges növény, számos érdekes tulajdonsággal. Szép, de veszélyes, lassan növő, de tekintélyes kort megérő és végül kétlaki, de nemváltó. Mire is lehet mégis használni ezt a fát?

A kilencvenes évek legelején az Észak-Amerikában honos oregoni tiszafa kérgében található taxolról kimutatták, hogy bizonyos rákfajták, az emlő-és petefészek daganatok gyógyítására kiválóan használható. Először csak a fa kérgének lehántásával (ami a növény pusztulását eredményezte) tudtak hozzájutni a hatóanyagalapanyaghoz. Később a közönséges tiszafa leveleiből félszintetikus módon lehetővé vált a szükséges hatóanyag kinyerése.

A tiszafában a növény lassú gyarapodása miatt keskeny évgyűrűk alakulnak ki, a fája pedig jó minőségű kemény, de ugyanakkor rugalmas. Ezért egykor elődeink íjat készítettek belőle, de a műbútorasztalosok is előszeretettel használták egészen apró darabjait intarziás bútorok készítésére. Ma is lehet tiszafából készült kézműves holmikat kapni és most nem Voldemort varázspálcájára gondolok. Az eni.co treasure’s  megálmodója Enikő sok mindent elárult erről a fafajtáról, ő a tiszafából fonáshoz való lakkozott orsókat készít. Aki szeretne egyet, annak érdemes rákérdezni, hogy mikor lesz kapható.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A kultúrában több költőt és írót is megihletett, John Keatstól egészen Agatha Christieig több versben regényeben is feltűnt. Illő távolságból kedveljük.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Fát ültetni nem kell féltenetek jó lesz

Számos vagy most már inkább számtalan világnap közül többnek az a célja, hogy a Föld és az élővilág megóvásának jelentőségére felhívja a figyelmet. Néhány év kivételével a Madarak és Fák Napját 1906 óta ünnepeljük, hogy ne feledjük, fák nélkül nehéz lenne az élet ezen a bolygón. A történeti, természetismereti áttekintésen és a természetvédelmi ünnepek jelentőségének hangsúlyozásán kívül egy kedves, hagyományteremtő céllal megtartott eseményről is beszámolunk.

20190511_fatultetni04.jpg

A madarak védelme érdekében a 20. század első éveiben, 1902 március 19-én született egy nemzetközi egyezmény Párizsban, ami meghatározta, hogy a mezőgazdasági szempontból hasznos madarak – néhány faj, például a rovarevők külön kiemelve – közül melyek azok, amik védettséget kapnak. Az egyezményhez Európa számos országa csatlakozott Svédországtól Spanyolországig, példaértékű volt az egyetértés ebben a kérdésben. Hazánkban a madarak védelme már ekkor is fontos ügy volt, maga Hermann Ottó is papírra vetette aggodalmát a megfogyatkozott madárállomány miatt. A földművelődésügyi miniszter 1901-es védett állatokról szóló rendeletét 1904-ben kiegészítette, így ebben az időben már több száz állatfaj szerepelt a védett fajok listáján, az itt élő fajok harmada volt védett. Nem volt tehát előzmény nélküli az madarakat védő 1906. évi I. törvény sem.
 20190511_fatultetni01.jpg

A határozatlan időre szóló törvény-czikk, amit „Ő Felsége az Ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya, Ő Fensége Liechtenstein herczeg nevében is” jegyzett és a Párizsi egyezmény a magyar jogrendbe illesztésére volt hivatott. A törvény 2. czikke alapján a „Tiltva lesz bármely időszakban és bármely módon is a fészkeket és tojásokat elszedni s a madárfiókot elfogni vagy elpusztitani. Ezen fészkek fészkek-, tojások- és madárfiókoknak behozatala és átvitele, szállitása, az azokkal való házalás, azoknak elárusítása, eladásuk és megvételük tilos lesz.” Így az éjjeli ragadozók közül többek között védett lett a ma is védett karvalybagoly, a „kuszókhoz” sorolt fajok közül minden harkály, fakopáncs, küllő, az üldögélők közül a gyurgyalag, a „veréb-alkatuak” közül a poszáták, füzikék, sármányok és csicsörkék, a gázlók közül pedig a fekete és fehér gólya.

Ilyen törvényi környezetben szervezte meg Chernel István ornitológus ugyanebben az évben a madarak és fák napját, az jeles nap iskolai keretek közé pedig Apponyi Albert vallás és közoktatásügyi miniszter 1906. április 27-én kelt 26.120/1906.-VI. számú rendelete okán került. Az ünnep megújításáról pedig a ma már közismert nevű közel 10 évig vallás és közoktatásügyi miniszter pozíciót is betöltő és elődje előtt tisztelgő Klebelsberg Kúnó gondoskodott az 1931. évi 300—76. számú körrendeletében.

Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel foglalkozó bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A történeti áttekintés mellett érdemes utána gondolni, hogy valóban miért is olyan fontos a fák védelme. A kitermelt fa hasznos alapanyaga a bútoriparnak, de dolgozhatnak vele kézművesek és az asztalosok keze alól is számtalan értékes alkotás kerülhet ki. Fűteni is jól lehet vele, bár fűtőértéke elmarad a barna vagy fekete kőszénétől és a keletkező gázok miatt a környezetszennyezőbb a földgáznál. Azt talán még a biológiában járatlanabbak is tudják, hogy a papírkészítés alapanyaga is a fa, cellulóz tartalmú rostjai miatt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,

A fa mégis inkább élve jó nekünk és a Föld legtöbb élőlényének. A zöld levelekből álló lombkorona ugyanis tud valami olyat, amit nélkül nagy bajban lennénk itt a Földön. Oxigént állít elő. Oxigént, ami egy színtelen, szagtalan gáz, az élethez nélkülözhetetlen, és amit jelentőségéhez képest elég kalandos úton fedeztek fel. A 18. században Joseph Priestley kísérletei során konstatálta, hogy zöld hajtásos növények olyan körülmények között is életben maradtak, amikor el kellett volna sorvadniuk. De mivel kísérletei vagy sikerültek, vagy nem, így felhagyott velük. Kísérletei alapján előbb az oxigént azonosította majd nevezte el Antoine Laurent de Lavoisier franca vegyész, majd a fotoszintézis folyamatát fedezte fel Jan Ingenhousz holland orvos. A világ így 1789-re, a világ birtokában lett a tudásnak: a növények a fotszintézis során oxigént termelnek és szén-dioxidot lélegeznek ki és szerves anyagot állítana elő szervetlenből.

Jan Ingenhousz volt az, aki felfedezte, hogy a víz alá tett növények apró buborékokat fejlesztenek és a keletkezett gázok az égést táplálják, vagy elfojtják. Több száz kísérlet alapján megállapította, hogy a növények az emberekkel ellentétben szén-dioxidot vesznek fel és oxigént bocsájtanak ki. Majd azt is megállapította, hogy fény hiányában a növények is oxigént lélegeznek be és szén-dioxidot bocsájtanak ki, de a leadott szén dioxid mennyisége kevesebb, mint a fényben termelt oxigéné. Kimutatta, hogy a növények a levegőben lévő szén (szén-dioxid) megkötésével növekednek, tömegük növekszik, miközben a talaj, amiben vannak, nem veszít a tömegéből, ezzel bebizonyította a növények szervetlen anyagokból szerves anyagot állítanak elő. A jelenséget néhány évvel később nevezték el fotoszintézisnek, a folyamat általános képlete így írható le: 6CO2 + 6H2O + fényenergia = C6H12O6 (glükóz) + 6O2 + E

A fák a nélkülözhetetlen oxigén termelésén kívül azoknak az élőlényeknek is fontos, amik rajta, a kérgén, a lombjai közt élnek. Egy-egy nagyobb fa külön kis ökoszisztéma számos más növény és állatfaj, sőt gomba tud az árnyékában, gyökerén, ágain élni, érdemes rájuk vigyázni az ésszerűtlen favágás, gallyazás helyett inkább a számukat gyarapítani.

Hatvan fát Hatvannak

Budapesttől 56 kilométerre van egy kisváros Hatvan, ami sokáig a ma már nem létező konzerv-és cukorgyáráról volt híres. A Zagyva partján két partján és az Alföld és Mátra határán fekvő település területe már évezredek óta – kisebb nagyobb szünetekkel – lakott. Ez tényleg az a város, ahol a hegyeket nem kell keresni, ugyanis nincsenek, van helyettük végtelen síkság és nyáron tűző napsütés. A településen több helyen vannak parkok és a felújított Grassalkovich kastély hosszú évtizedek hányódása után – előbb rendelőintézet volt, majd sokáig üresen és egyre romosabban állt – végre teljesen megújulva Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum néven fogadja a látogatókat. Nem csak a múzeumot, a hozzá tartozó kestélykertet is érdemes megnézni.

Hatvan Város Önkormányzata és az Anya Paradicsom közös szervezésben a városban két helyen közösségi faültetést tartottak május 10-én délután. A két helyszínen közösségi megmozdulás  keretén belül összesen 60 fát ültettek el, díszalma- és díszcseresznyefát, gömb kőrist, keskenylevelű kőrist, magas kőrist, virágos kőrist és fehér törzsű nyírfát. A fákat könnyen megközelíthető helyre Újhatvanba és a Zagyva partra telepítették, aminek köszönhetően a füves zöld terek új funkciót kaptak, néhány év múlva gondos ápolás mellett árnyas ligetekké válhatnak a most beültetett részek. Bízunk benne, hogy egyre több lesz a fás zöldfelület ebben a városban is és reméljük ezek a fák sokáig fognak az állatoknak élőhelyet, az embereknek pedig jó levegőt és nyáron árnyat adni. Addig is bárki visszatérhet a családjával a növények fejlődését megfigyelni vagy a saját lakóhelyén is megszervezhet egy közösségi faültetést. 

Az eseményről a Hatvan TV készített egy rövid összefoglalót, ami ITT nézhető meg, a Hatvani Hírlap beszámolója pedig ITT olvasható.

20190511_fatultetni03.jpg

Még több hasznos olvasnivaló: 

Hatályos magyar törvények gyűjteménye V. Magyar törvénytár. – Corpus juris Hungarici. Szerkesztette: Márkus Dezső –Tárfy Gyula. Bp., 1912. Franklin Társulat
Hermann Ottó: Madarak hasznáról és káráról – Bp. 1901. A M. Kir. Földmívelésügyi Minister Kiadványai 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fotoszint%C3%A9zis

 Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Mohák, az erdő sokoldalú telepesei

Vannak olyan növények, amiket szinte csak a téli, hófehér erdőben veszünk észre, mert az év többi évszakában beleolvadnak a környezetükben. Az erdő legalsó szintjén élnek a mohák, ezek az apró, álszövetes növények. Csekély méretük ellenére fontos szerepet töltenek be környezetük egyensúlyának fenntartásában. Hazánkban vannak védett mohafajok, ezért érdemes ezekkel a növénykékkel közelebbről is megismerkedni.

A mohák mindig is a kedvenc növényeim voltak, sokféleségük és szívósságuk miatt, majdnem a szakdolgozatom is ezekből a növénykékből írtam. Éppen ezért a kirándulásaink, túráink alkalmával alaposan szemügyre veszem ezeket a parányiságukban is változatos növényeket.

20190112_mohak07.jpg

Ha valaki még emlékszik rá, a mohákkal, mint növényekkel a Moha és Páfrány mese után az általános iskolai természetismeret órán találkoztunk az erdők szerkezetének tanulásakor. Ekkor megtudtuk, hogy az erdő legalsó, fényben szegényebb, de páradúsabb szintje a mohaszint. Ezen az életterületen találunk a mohákon kívül még a gombákat és a zuzmókat. A Föld 25 ezer mohafajából Magyarországon több, mint 600 fordul elő és nem csak az erdőben, hanem városias környezetben is, kerítések kövén, árnyas kiskertekben.

A mohák az evolúció során valamikor 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön és a fotoszintézisben szerepet játszó pigmentjeik összetétele alapján feltételezhetően egy szárazföldi léthez alkalmazkodott zöldalgaszerű ősből származnak. A mohák törzse egy kicsit rendhagyó, mert a vizsgálatok alapján nincs kizárólagos közös ősük. A mohák törzse a rokonsági kapcsolatok alapján osztható háromfelé és ezen a fotón egyből sikerült Petrának egy májmohát és egy lombosmohát megörökíteni, ezeken kívül ismerünk még a tudomány mai állása szerint becősmohákat.

20190112_mohak06_1.jpg

A mohák azok a növények, amik még nem rendelkeznek valódi szövetekkel, éppen ezért nevezzük őket álszövetesnek. Telepes testű növények, tulajdonságaik alapján a telepes és a hajtásos növények között helyezkednek el. Habár úgy tűnik, hogy a lombosmoháknak van már szára vagy levele, ezek nem egyenértékűek a harasztok, vagy a virágos növények leveleivel, gyakran csak egy egyetlen sejtrétegből álló képződményt jelentenek. A mohanövénykének úgy tűnik, apró gyökere is van, ez része azonban szintszintén nem valódi szövet. Teljes testfelületükön keresztül vesznek fel vizet és ásványi anyagokat. A májmohák egyszerű telepet alkotnak, viszont a lombosmohák között vannak olyan mohafajok, amelyek szárában a megnyúlt sejtekből már összeáll egy vízszállító rendszer, vagy a gázcserét légzőnyíláson keresztül végzik.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A mohák a szárazföldi léthez annyiban alkalmazkodtak, hogy a szaporodáshoz szükséges szerveiket már védik a kiszáradástól, egy-egy mohatelepen nagyon jól megfigyelhetők a hosszú nyél végén lévő spóratartók. A vízháztartásuk, víztartalmuk viszont a környezetüktől függ, száraz időben elveszítik nedvességtartalmukat, kiszáradnak, de vízhez jutva hosszabb idő után ismét kizöldülnek. A talajhoz tapadva segítik a föld nedvességtartalmának megőrzését.

20190112_mohak01_1.jpg

A mohák szaporodása elég érdekes, ugyanis ezek a növények az egyedfejlődés során ivarosan majd ivartalanul szaporodnak. Anélkül, hogy a sejtbiológiába túlzottan belemélyednék annyit érdemes tudni erről a folyamatól, hogy az egyszeres (haploid) kromoszómaszámú spórákból szintén egyszeres kromoszómaszámú sejtekből álló előtelelep, majd mohanövény lesz. Ezen a növényen alakulnak ki az ivarszervek bennük, bennük a hímivarsejttel és/vagy a petesejttel. A mohák szaporodásához szükség van vízre, a petesejthez vízben úszva tudnak eljutni a kétostoros hímivarsejtek A megtermékenyítés után a zigóta az anyanövényen növekszik, fejlődik tovább, létrehozza a kétszeres (diploid) kromoszómaszámú spóratokot. Ebben a spóratokban fejlődnek ki az egyszeres kromoszómaszámú spórák, amikkel újra kezdődik a szaporodási ciklus. Hogy tovább bonyolódjon a helyzet, a mohák lehetnek egylakiak, vagy kétlakiak, mint a csillagos májmoha, vagyis az ivarsejtek lehetnek egyazon vagy két külön növényen is. A mohák nemzedékváltó szaporodását most persze elég egyszerűen vázoltam, azt még érdemes tudni, hogy az egyedfejlődése során csak az egyszeres kromoszómával rendelkező növény fotoszintetizál. Méretükhöz képes jelentős mennyiségű oxigén keletkezik a fotoszintézisük során.

20190112_mohak03_1.jpg

A lombosmohák közül a háztetőmohával lehet gyakran találkozni, köveken, házak tetején, kőkerítéseken, ezen kívül a falimohával és a ciprusmohával is, a közönséges seprűmoha pedig az erdei talajon, erdőben fordul elő.

A lombosmohák egyik osztálya a tőzegmohák, ezek valamennyi Magyarországon előforduló faja védett. Nevüket onnan kapták, hogy az elpusztult növények megfelelő körülmények között tőzeggé alakulnak. A tőzegmohák jellemzően fenyvesekben, magasabban fekvő lépréteken fordulnak elő. Nagyobb méretűek, magasságuk 20 cm is lehet, 2-3 cm hosszú oldalágakkal, és nagy mennyiségű vizet képesek magukban szívni és megtartani.

A mohák még számtalan fotó elkészítése után is nehezen különböztethetők meg egymástól, ezért nem érdemes egy-egy puha és jól kinéző párnácskával hazatérni a kirándulásokról. Inkább vigyünk magunkkal egy határozókönyvet, mondjuk a Búvár zsebkönyvek egy példányát és próbáljuk megfejteni milyen mohát látunk a kirándulásaink során.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Telomerek titka

Tavasszal a hosszú téli esték után az egyre melegedő idő és a hosszabb nappalok arra csábítanak, hogy felfedezzünk újabb túraútvonalakat vagy bebarangoljuk a régieket. Nyáron, aki csak teheti vízparton tölti az idejét, pedig ebben az évszakban is lehet erdőfelfedező utakat tenni távoli tájakon. Az ősz érkeztével viszont sokan szeretnek egy pléddel és forró csokival bekuckózni, ami amellett, hogy az egyik legidegesítőbb kifejezés, egyenes út a téli ellustuláshoz és a pluszkilók begyűjtéséhez.

Megfelelő öltözékkel és előkészületekkel ebben ősszel is ugyanannyit lehet túrázni, mint tavasszal. Ugyanúgy lehet hetente vagy kéthetente pár órát kirándulásra, túrázásra szánni. A kirándulás megtervezésekor figyelembe kell venni az időjárás előrejelzést és azt, hogy mikor fog besötétedni. Viharos időben semmiképpen nem szabad elindulni, ahogy késő délután sem.

A rendszeres testmozgást és a szabadban töltött minőségi időt a testünk meghálálja, mégpedig sejtszinten. Sejtjeinkben az kromoszómák végén egy DNS hurok található, ezt nevezik telomernek. Ezek az ismétlődő szekvenciákat tartalmazó hurkok a védik a kromoszómákat a károsodástól, az osztódás során maguk töredeznek szét és rövidülnek meg nem az örökítőanyag. Több kutatás foglalkozik azzal, hogy az öregedés és a telomer rövidülése hogyan kapcsolódik egymáshoz, még kérdés, hogy vajon a telomer rövidülés az öregedés oka vagy okozata. Anélkül, elmélyednénk a molekuláris gerontológiának akárcsak az alapjaiba is, egyetlen dolgot érdemes megjegyeznünk, a telomerek hossza növelhető. Átfogó életmódváltással megállítható és bizonyos szinten visszafordítható az örökítőanyag végén található „védősapka” rövidülése, melynek következtében megelőzhetők krónikus betegségek és növelhető az élettartam. 

A rendszeres, friss levegőn végzett testmozgás rövid távon is jó hatással van a közérzetünkre és az önbizalmunkra is. Önmagáért a sétáért is érdemes elindulni párosan vagy nagyobb társasággal akár. Aki feladat orientált, az tűzzön ki magának célt, hogy milyen távot szeretne rendszeresen teljesíteni. Aki viszont inkább a természet szépséget fedezi fel vigyen magával egy fényképezőgépet, hogy megörökítse amit lát.

telomer.jpg

Kép: a szerző saját felvétele

Ha tetszett, amit olvastál kövess bennünket a Facebookon is!