Tavaszi virágözön

Egészen pontosan 2 éve, 2017. március 24-én készítettem el a blog első bejegyzését, amit azóta még 65 követett. A cikkek egy része kirándulásainkat írja le, részben tematikus túraként (Budai Zöld), vagy arról számol be, hogyan változik észrevétlenül, de nyomon követhetően a természet (Forest&Fruit Naptár 2018). Az elmúlt két évben a környezetvédelem és a környezettudatos életmód mellett írtunk még várostörténetről, csipetnyi gasztronómiáról, és olykor elkalandoztunk hazánk más tájaira. Ez a blogszülinapi bejegyzés – tavasz lévén – virágokban lesz gazdag.

Túrázás, kirándulás során, ha nem is mindegyik, de néhány növény- és állatfajt érdemes megismerni. Érdekes történetekkel, ismeretekkel gazdagodhatunk, ha nem csupán a nyíló virág tökéletességét csodáljuk meg, de azt is tudjuk, azt a növényt miért nevezik úgy, ahogy. Jó, ha megismerjük egyes növények valódi gyógyhatását, hatóanyagainak mennyiségét és minőségét. Végül, de nem utolsó sorban, miután megtudjuk, hogy egy-egy védett élőlény, vagy terület mennyire sérülékeny, biztosan betartjuk a felelős természetjárás szabályait. Csak ott, akkor és úgy túrázunk, ahol, amikor és ahogyan lehet. Nem térünk le az tanösvényről és nem is viszünk magunkkal haza semmilyen növényt, sem egészben, sem darabokban. 

forestandfruit_mandula01.jpg

Minden, ebben a blogszülinapi bejegyzésben látható fotó idén készült, a Budai-hegység valamelyik részén. A fenti kép Sas-hegy Természetvédelmi Területen. A képgalériában érdekességek, információk olvashatók. Amelyik növényről már írtunk, az linkeltük.

Téltemető (védett)

Boglárkafélék családjába tartozó egynyári növény, gyógynövény. Nem őshonos faj, dísznövényként került Magyarországra, majd kivadult az erdőkbe. Tél végén virágzik, kiskertekben is gyakori.

forestandfruit_teltemeto.jpg

Hóvirág

A kikeleti hóvirág az amariliszfélék családjába tartozó növény és sokáig a Nemzetközi Nőnap elmaradhatatlan kelléke volt. 2005 óra védett, így ma már nem érdemes ebből csokrot kötni, egyetlen szál természeti értéke 10000 Ft. Lombos erdőkben kora tavasszal nyílik.

 

Odvas és ujjas keltike (az odvas keltike védett)

Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel foglalkozó bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Hegyi ternye

A hegyi ternye, ahogy a virágából már sejthető, a káposztafélék családjába tartozik és a sziklagyepek egyik nem túl gyakori növénye. A fotó az Apáthy-sziklán készült.

forestandfruit_hegyiternye01.jpg

Budai nyúlfarkfű (védett)

Az egyik legkevésbé fotogén növény egy reliktum jellegű faj, dolomit  sziklagyepek lakója. Nagy tömegben látványos, ahogy a sötét színű bugák pettyezik a nyúlfarkfűvel beborított domboldalt.  A fotó a Sas-hegyen készült.

 

Kövér daravirág (védett)

A káposztafélék családjába tartozó kövér daravirág a sziklás élőhelyeken fordul elő, tőlevélrózsát alkotó levelei közül 10-15 cm hosszan emelkedik ki sárga keresztes virágzata. A fotó a Sas-hegyen készült.

forestandfruit_daravirag01.jpg

Leánykökörcsin (védett)

A boglárkafélék családjába tartozó növény jól felismerhető a selymes tapintású növényi szőrökről, amelyek megvédik a kora tavaszi hidegtől. A leánykökörcsint nevezik tikdögleszőnek is és ebből az elnevezésből kitalálható, hogy ez egy mérgező növény, magas hatóanyag-tartalommal. 

Az idei tavasz virágözönnel köszöntött be, ebben a bejegyzésben egy ízelítőt adtunk az idén látott és fotózott szépséges és virágzó növényekről.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

Perspektívák

A blog tavalyi évét a Budai-hegységben készült legszebb fotóinkból összeállított naptárral zártuk. Így az is megismerkedhet a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket. A hónapok neveire kattintva olvashatsz a A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januárifebruárimárciusiáprilisimájusijúniusijúliusiaugusztusiszeptemberioktóberi és novemberi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról.

A Forest & Fruit Naptár 2018 decemberi fotóját pont egy évvel ezelőtt készítette Petra az Apáthy-sziklánál. A Nagybányai úttal párhuzamosan futó zöld turistaút, a tanösvénnyel rajta a tájékoztató táblákkal és az város java részét láttatni engedő panorámával méltán népszerű a környék lakói és a túrázók előtt is.

calendar_hu_201812.jpgA tavalyi évben amikor arra jártunk december 25-én az időjárás is nekünk kedvezett, ragyogó napsütésben, kellemes időjárási viszonyok között tudtunk végigmenni a karácsonyi túránk útvonalán. Az idén viszont úgy alakult, hogy inkább karácsony második napján mentünk ugyanide és hát, az idő nem kedvezett nekünk. Igaz a nap legalább sütött, de konkrétan majd’ lefújta a fejünket a szél. A növényzeten észrevehető volt, hogy az idei ősz hosszabbra nyúlt és jóval melegebb volt, a csipkebogyó vidám zöld levelei és piros bogyó színesítették a jégkék tájat. És elkészült egy újabb örökpanorámás ház…

20181231_perpektivak03.jpg

Az Apáthy-szikláról már írtunk korábban, ITT olvasható a bejegyzés a rövid, de tartalmas sétáról. Tavaly télen volt egy alkalom, amikor túrát megtoldottuk még néhány kilométerrel és a 11-es busz végállomásástól átsétáltunk a Fenyőgyöngye étteremhez. Valamilyen okból errefelé eddig szinte csak télen jártunk és az ideje korán lemerülő telefonok miatt jó, ha néhány képben meg tudtuk örökíteni látványt.

20181231_perpektivak01.jpg

Miután magunk mögött hagytuk a Liptómező felé panorámás utat, az eleinte meredeknek tűnő Látóhegyi úton indultunk el. Azért éri meg felsétálni, mert a Glück Frigyes kezdeményezésére Friedrich Lóránd tervei alapján 1929-ben terméskőből megépített fedeles Árpád kilátóhoz, mert innen a város azon részeire is csodás panoráma nyílik, amik az Apáthy-szikláról nem voltak láthatók: jól látható a Budapest nagy része, a Duna és a Budai-hegység nyugati oldala.

20181231_perpektivak02.jpg

A területen, hasonlóan a Vaskapu-hegyhez, itt is sok a turista, a futó és kutyasétáltató. Az összefüggő erdőrészeket érdemes csendben megközelíteni, már több alkalommal láttunk előttünk elsuhanni a felvert vadat, legalább mi ne zavarjuk őket. A kilátó után két útvonalon mehetünk tovább: a kék út, amit Glück Frigyes útnak neveznek, rögtön a Fenyőgyöngyéhez visz – kicsivel több, mint másfél kilométer – a zöld pedig a Szépvölgyi dűlőhöz. Mindkét helyen megáll a 65-ös telebusz, vagyis Fenyőgyöngyétől csak előzetes telefonos bejelentés után meg tovább felfelé a Szépvölgyi úton.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Összességében a pasaréti Nagyhídtól végig a zöld jelzésen a Szépvölgyi útig haladva két pontról is megcsodálhattuk a téli Budapest lenyűgöző panorámáját, a változó perspektívákat és a Budai-hegység számos arcát, dombokat és völgyeket. A táv több, mint 5 kilométer volt, annak, aki nem bulizik Szilveszterkor, ideális évkezdő túra.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

(Ne) szedd a tavasz virágait egy csokorba össze,…

A téli szürkeség és a monokróm erdei séták után már mindenki nagyon várja, hogy rügyezzenek a fák és előbb zöldbe, majd a szivárvány minden színbe boruljon a természet. Az egynyári és a kétnyári növények pompás virágaikkal megszínezik a tavaszt, jókedvre derítik a kirándulókat. Sajnos sokan szertelen boldogságukban csinos csokrokat is készítenek a tavasszal és kora nyáron virágzó egynyári vagy évelő növényekből és gyakran megesik, hogy védett növény is áldozatául esik az önjelölt virágkötőknek. Ebben a bejegyzésben bemutatunk néhány növényt a kedvenceink közül, melyeket érdemes lefotózni, majd ott hagyni, hogy az utánunk jövők is megtehessék ugyanezt.

Idén az időjárás alaposan megtréfált bennünket, hiszen januárban tavasz volt, márciusban pedig tél, de a tréfának áprilisban sem lett vége, mert akkor meg beköszöntött a nyár. A kora tavaszi virágok így kis késéssel, a késő tavasziakkal egy időben bontották ki színes szirmaikat, tőlük tarkállott erdő-mező heteken át. Az alábbi szubjektív válogatásban néhány védett kedvencünket mutatjuk meg. Az odvas keltike, melyről itt írtunk, egyik hírhozója a tavasznak. Nagy tömegben található a Hárs-hegyen és a Normafánál is, mivel rövid ideig virágzik, kár letépkedni és belerohangálni a virágmezőbe, annak széléről is lehet gyönyörködni benne és élvezni az illatát. A keltikéken kívül írtunk már az apró nősziromról, a budai nyúlfarkfűről, a közönséges csikófarkról, a leánykökörcsinről és készítettünk tavaszi háttérképet a salátaboglárkáról és a pongyola pitypangról.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A leánykökörcsin közeli rokona a fekete kökörcsin szintén megtalálható a Budai-hegységben, mi az Újlaki-hegyen fotóztuk le néhány kissé már elnyílt példányát a sárga sáv jelzés mentén. A sziklagyepen a 20-25 cm magas, egyenes szárú növény kiemelkedik ki a környezetéből, kis csoportokban áll. A kökörcsin egész felületét puha, selymes szőr borítja, védve ezzel a reggeli fagyoktól, a szár csúcsán álló, hat lepellevélből álló virága pedig fekete, a közepén sok sárga porzóval. Tikdöglesztő a népies neve, amiből talán kiderül, hogy mérgező, de egyben gyógynövény is. Természeti  értéke 5000 Ft.

neszeddatavasz01.jpg

Habár még számos helyen találkozhatunk a eszmei érték kifejezéssel, a jogszabály a védett természeti érték, ezen belül is a fokozottan védett természeti érték kifejezést használja egy adott élőlény, hely vagy képződmény megnevezésére. A forintban kifejezett összeg azt jelenti, hogy a védelem alatt álló érték megrongálásával, vagy megsemmisítésével milyen összegű kár keletkezik, amit adott esetben meg is kell téríteni.

A Könnyen megközelíthető kirándulóhely az Apáthy-szikla és az itt honos védett budai imola szintén hamar felismerhető. Az 50-100 cm magas, szögletes szárú évelő növény levelei mélyen osztottak és szőrösek, fészekvirágzata középen csöves, a szélén rojtos-sallangos virágokkal egyesével áll a szárak végén. Az imolafélék a fészekpikkelyről azonosíthatók, mely ennél a fajnál fehér színű, megnyúlt, tollas-szabdalt. Hasonlóan a budai nyúlfarkfűhöz, ez is egy endemikus, vagyis csak egy adott területen honos növény. Tépkedésre nagyon csábító a hosszú száron ülő lila színű jellegzetes alakú fészekvirágzata, de ne tegyünk kárt benne, védett növény, természeti értéke 2000 forint.

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,


Az Apáthy-szikla környéke lassan, biztosan és telkenként épül be, ezért a meglévő természeti értékek megóvása érdekében a korlátokkal védik a természetvédelmi területet.  Most virágzik éppen édes illatú Szent István-szegfű, amiből nem csak a korlát mögött, de a Apáthy-szikla csúcsánál is található néhány példány. A szürkészöld keskeny levelekből álló párnából kiemelkednek a fehér, 2-3 cm apró, rojtos szélű fehér virágok. Nem túl fotogén növény és mivel egyenetlen talajon nehéz is lenne megközelíteni, így a sziklafalon lévő példányokat próbáljuk a korlát távolságából megörökíteni. A szegfűfélék családjába tartozik a faj neve Dianthus plumarius, aminek egyik alfaja a Szent István-szegfű. Több alfaja is ismert, hazánkban megtalálható a korai és a Lumnitzer szegfű is, valamennyi fehér virágú és védett. A rokon alfajok nem fordulnak elő ugyanazon növénytársulásban, vikariálnak, vagyis váltják egymás. Ez a növény az Apáthy-szikla egyik kiemelt botanikai értéke, ennek megfelelően Magyarországon fokozottan védett, természeti értéke a Sas-hegyen található pannon gyíkhoz hasonlóan 100 000 forint.

neszeddatavasz02.jpg

Talán érthető, hogy miért jobb otthagyni az éppen virágzó tavaszi és majd nyári növényeket. Nincs minden kiránduló zsebében növényhatározó és nem csak a védett növények száma véges. A nem túl elhanyagolható büntetés is visszatartó tényező, de ha belegondolunk, hamar elfogyna az összes virág, ha mindenki csak egy szálat vinne. 

Szeretnél hozzászólni a bejegyzéshez? Itt megteheted:

Lesz gasztroforradalom Budán?

Szinte minden túrázási útmutató úgy kezdődik, hogy mindig legyen nálunk elegendő étel és ital, ha kirándulni indulunk. Ami nem meglepő, hiszen kilométereket megtenni csak energiával telten lehet. Ebben a bejegyzésben szemügyre vesszük, hogy a turisták által közkedvelt Budai-hegység nevezetes pihenőhelyein vajon milyen lehetőségek közül választhatnak az éhes és szomjas kirándulók. Nem meglepő módon, főleg az eddig ajánlott túrák mentén fellelhető büféket, vendéglátóhelyeket vesszük sorra, amik közül néhányat már ki is próbáltunk és feltérképezzük, hol lehet szendvicset, egytálételt vagy egy komplett ebédet elfogyasztani. Előre szólunk, a felsorolás nem teljes. Megköszönjük, ha kiegészíted az észrevételeiddel, tippjeiddel az írásunk.

Keltikék túra a Hárs-hegy körül

A blog egyik legnépszerűbb bejegyzésében (ide kattintva elolvasható) a Szépjuhésznétól indulva és oda is érkezve a Hárs-hegy körül tettünk egy túrát, azért, hogy gyönyörködjünk a kora tavasszal nyíló keltikékben. Számos más túránknak is ez a kezdő vagy végpontja, ami nem véletlen, hiszen több turista útvonal is keresztezi egymást a János-hegy és Hárs-hegy között. A hely népszerűsége – hasonlóan Zugligethez – a XIX. század óta töretlen, ezért érthető, hogy régóta van itt valamilyen vendéglátóhely. A terület akkor esett át nagyobb átalakításon, amikor ide álmodták meg az Úttörővasút egyik megállóját. A Ságvári-ligetre keresztelt megálló mellé alapos tereprendezés után örökzöldeket telepítettek, sajnos az utóbbi években a fenyőfákból és tujafélékből álló társulást alaposan megritkította a mostoha időjárás. Túléve a rendszerváltást a Gyermekvasút továbbra is működik, most már nem pajtások, hanem gyermekvasutasok teljesítenek szolgálatot.

Az úttörőmozgalomról

Az 1990-ig létező Magyar Népköztársaságban a szocializmus eszméivel már egészen fiatal korban meg kellett ismerkedni a gyerekeknek. A tanulók rögtön az iskolába kerüléskor, a másodlagos szocializációjukat meghatározó módon kapcsolatba kerültek a munkásmozgalommal. A kisiskolások még csak kisdobosok majd felsős korukban úttörők lettek. Az úttörőmozgalom elméletileg önkéntes gyerekmozgalom volt, a valóságban minden 6 évnél idősebb gyerek tagja kellett, hogy legyen. A kisdobosoknak, illetve az úttörőknek előírt 6, illetve 12 pont alapján kellett viselkedniük és úgy élniük, hogy méltók legyenek a Magyar Kommunista Szövetség tagságára. A közelmúlt történelmének részletezésétől eltekintve, tény az, hogy a gyerekek ilyen jellegű nevelése fontos része volt a szocialista társadalomnak. A pajtások megfelelő világnézetének kialakításában a felnőttek mellett az idősebb ifjúvezetők, sok közös program – kötelező őrsgyűlések – és több, gyerekeknek kiadott újság is kivette a részét. Más baráti szocialista népköztársaságok Magyarországra látogató vezetőit rendszeresen úttörő pajtások köszöntötték, pedig lássuk be, egy 10 éves gyereknek minden öltönyös elvtárs egyforma. Mindaz amire ma akár nosztalgikusan is visszatekinthetnénk, nem volt más, mint ítélőképességgel még nem rendelkező gyerekek ideológiai képzése. Talán az épületben található mozaik ezt visszatükrözi. Csak a nyolcvanas évek második felére puhult fel annyira a rendszer, hogy nem kellett jelentős retorziótól tartani, ha egy diák már nem kívánt KISZ-tag lenni.

  leszgasztroforradalom01.jpg 

Az állomás kettős funkciójú lapos tetős épületében volt már étterem és volt egyszerű kiadóablakos büfé is. A tavalyi év jelentős változást hozott a büfé életében, a finom ételeket kínáló étterem hirtelen bezárt egy időre. A rövid szünet után ismét megnyíló büfé előbb kint működött, majd a benti teret is átfazonírozták és újranyitották. Ugyan a csúszós padlólapot nem sikerült lecserélni, de vidám színes berendezés, új pult, a pultra szamovár a falakra az úttörővasútat ábrázoló retro fotók kerültek. Most éppen zárva van a belső tér, nyár lévén viszont előkerültek a kockás viaszosvásznak és Gyermekvasút mellett elhelyezett tekintélyes méretű napernyők alatt lehet kényelmesen lehet falatozni. Nekünk jobban tetszene, ha lenne reklám a napernyőkön, de így legalább mindegyik egyforma zöld. A megújult konyhára igazán nem lehet panasz, az ételekbe tisztességesen beleteszik a hozzávalókat és klasszikus, de finom magyaros ételeket kínálnak, átlagos büféáron. Hétfő kivételével minden nap van menü, (ide kattintva elolvasható), hétvégén az állandó Jókai bableves mellett kapható még számos laktató főétel, desszert. A palacsinta finom, ezt és a többi ételt is bátran ajánljuk. Vasárnaponként állandóan változó kínálattal Kurunczi József grillvilágbajnok készíti el specialitásait.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Kisvasúttól kisvasútig

A Szépjuhászné megállótól nem csak a Hárs-hegy, hanem a János-hegy irányában is lehet továbbmenni. Mindössze 1,8 kilométert kell megtenni a piros sáv jelzésen és már fel is értünk a Schulek Frigyes tervezte gyönyörű kő kilátóhoz. A táv rövid, de legalább meredek. Nem annyira, mintha a Zugligeti útról indultunk volna zöld háromszög jelzésen ugyanehhez a célhoz, de meg lehet éhezni, vagy szomjazni a hegymenet után. A jó hír, hogy itt is van egy büfé, sőt a vásárlóknak ingyen illemhely is. A büfé kínálata átlagos, van szendvics és jégkrém is, a megszokott extra árréssel, de a kiszolgálás kedves volt. Persze itt is az elmaradhatatlan logós napernyők.

leszgasztroforradalom03.jpg

Ha folytatjuk utunkat, akkor újabb csekély két kilométer után Normafán is lehet harapnivalóhoz jutni. Néhány éve már konzumlángos és hot-dog is kapható az időtlen idők óta létező Rétesező mellett. A rétes a helyhez képest nem túl drága, van, amelyik finom is, a kilométerektől megéhezett kirándulónak egy alapos szénhidrátlöket. Ha van időnk, akkor mi inkább otthon készítjük el félkész lapokból, a rétes zamatosabb, puhább változatát, de előfordult, hogy már vásároltunk itt. Normafát és környékét elkezdték felújítani, áttervezni, hogy teret több teret adjanak a természetnek. Ez jól látható a megújuló játszótereken, padokon, útjelző táblákon és az  épülő ingyenes illemhelyeken. Ebből a sorból arculatilag kicsit kilóg a lángosos-rétesen, de remélhetőleg ők is kapnak egy ráncfelvarrást.

 

Irány a Vaskapu-hegy

A Budai-hegység másik kedvelt kirándulóhelye a Vaskapu-hegy, könnyű megközelíthetősége és az innen nyíló páratlan panoráma miatt. A kirándulók száma errefelé valamivel csekélyebb, cserébe büfé nincs. Egy sem. A 11-es busz végállomásánál van egy vegyesbolt, de jobb, ha viszünk magunkkal enni-, innivalót. Néhány évvel ezelőtt viszont úgy alakult, hogy egyenesen a Gourmet-fesztiválról vettük célba az Apáthy-sziklát.

A Millenáris-parkban rendezett Gourmet fesztivál valóban egy igazi fesztivál, a minőségi ételek és a fantasztikus ízek fesztiválja. Már több alkalommal voltunk fesztivállátogatók, így tapasztalatból mondhatjuk, érdemes felkészülten érkezni. Az ízkavalkád miatt úgysem lehet mindent megkóstolni és az egész fesztivált végig enni, érdemes inkább a pénztárcánkra figyelemmel a legjobb ár-érték arányú ételekből falatozni. Általában a fesztivál honlapjának és különböző gasztrocelebek videóinak átböngészése után választunk, így évek óta befutó a KIOSK, a Costes, az IKON, a Larus, de mindig vannak új szerelmek, mint volt a Babel, vagy lett a Borkonyha és a Bori mami. Persze nem csak a különleges ételeket lehet kóstolni, hanem változatos programokat láthatunk a Gasztroszínpadon és testközelből megismerkedhetünk néhány sztárséffel, bepillanthatunk a kulisszák mögé. Idén lesz szó a házi réteskészítésről is, (ide kattintva elolvashatod, mi hogy készítjük). A fesztiválra nyilván minden konyha készül és igyekeznek valami különlegessel előrukkolni. Ez általában sikerül és különleges gasztroélményekkel lehetünk gazdagabbak. 

leszgasztroforradalom02.jpg

Egyik kedvencünk a KIOSK, már évekkel ezelőtt levett bennünket a lábunkról a kacsamájas hamburgerükkel. Nem volt túl nagy méretű darab, de az intenzív íz miatt pont elég is volt ennyi és a desszerten is maradt hely. A fotón a zöldhajtásos cserép egy fantasztikus bazsalikomos málnafagylalatot rejtett csokimorzsával a tetején. Ha már hamburger, akkor megkerülhetetlen a debreceni IKON, ami évek óta megbízhatóan hozza az elvárható minőséget és mennyiséget. Legutóbbi alkalommal falatozva a hamburger-krumpli menüt, egyöntetűen megállapítottuk, hogy sok kiránduló örömmel venné, ha a Budai-hegység valamely kiemelt pontján hozzá lehetne jutni ehhez a minőséghez. A zsömle, a köret és a hús is nagyon finom, kár, hogy Debrecenig kell érte menni. Aki Budapestről a Márta felé tart (ide kattints a túraajánlatért), jól teszi, ha útba ejti a Gyöngyösön a Bori mamit. Az idei fesztiválplakáton látható ételkompozíció sejteti, hogy milyen finom ételt tudnak alkotni, nem véletlen, hogy egyre többen térnek be hozzájuk Gyöngyösre. De rájuk külön is emlékeznénk a kedvességük és közvetlenségük miatt. A Larus passionfruit-os, kókusztejes-fehércsokoládés krémjéről nem készül vállalható minőségű fotó, ahogy egy évvel később a Costes konzervdobozba zárt meggyes pitéjéről sem. Mivel abban az évben az időjárás nem volt túl kegyes, azért nem maradtunk a fesztiválon sötétedésig, hanem elindultunk lesétálni a megevett kalóriákat. A 11-es busszal elmentünk a végállomásig és lesétáltunk az Apáthy-sziklához. Akkor már volt hely a Borkonyha műanyag villanykörtében adagolt, ezért szállítható ázsiai, kókusztejes sárgarépa krémlevesének, ami igazán jó választás volt.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Ha végigtekintünk a Budai-hegység kedvelt kirándulóhelyein, elmondhatjuk, hogy van hely minőségi büfét vagy éttermet nyitni, és minden bizonnyal – a Szépjuhászné büfé népszerűségéből kiindulva – lenne rá kereslet. Habár minden gyerek szereti a vattacukrot, mint legutóbbi körsétánkon kiderült, talán a Széchenyi-hegyi végállomásnál ettől többre is lenne igény. A gasztroforradalom, ami minőségi alapanyagokból készített, de azért megfizethető ételeket jelenti Pesten már elkezdődött. Talán egyszer nem áll meg a Millenárisnál a sokak által látogatott Budán és a Budai-hegységben.

Irány a Vaskapu-hegy!

Ne lepődj meg, ha Budapesten, csaknem a belvárosban találkozol turistajelzéssel. A város sajátos fekvésének köszönhetően a forgalmas útvonalakhoz egészen lehet turistautakra lelni. A zöld jelzésű túraútvonal több kilométeren keresztül kanyarog, a Gellért-hegytől egészen Nagykovácsiig. Terveink szerint a következő egy évben végig járjuk az egészet, fényképekkel és térképpel dokumentálva a túrát.  Ha érdekelnek a részletek, kövesd nyomon a túrákról szóló írásaink.

A Budai-hegység változatos domborzatának köszönhetően számos hegycsúcsról nyílik páratlan kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre. Az egyik ilyen fantasztikus panorámát nyújtó hely a II. kerület Nyék nevű részén fekvő Vaskapu-hegy, mely a nevét a turistaútról is jól látható vörös anyaggal körülvett sziklakapujáról kapta. Mivel a zöld jelzés ezen a hegyen keresztülvezet, ezt választottuk ki elsőnek a Zöld-túra szakaszaiból. Az túra rövid, kevesebb, mint 2 kilométer, de a szintkülönbség jelentős.

A kiindulópont a villamos pasaréti Nagyhíd megállója, onnan gyalogoltunk, vagyis inkább lépcsőztünk fel a Vaskapu-hegyre. Ha valaki errefelé túrázik, meg lehet toldani a túrát ezzel a szűk 2 kilométerrel, de száraz, hideg téli időben önmagában is ideális rövid séta.

Pasarétre a legegyszerűbben a 61-es vagy 56-os villamossal lehet eljutni, a néhány éve szépen felújított Nagyhíd megállóig. A villamosról leszállva nem csak ezt, hanem a túra útvonalát is szemügyre vettük,  pont szemben van az Apáthy-szikla. Aki gyakran és régóta jár erre nyomon követheti, hogyan csökken telkenként a zöldfelület, a házak már nem csak a hegy oldalán, de a tetején is ott terpeszkednek. A hegycsúcsnál lévő bunkert most már csak messziről lehet megnézni, néhány évtizeddel ezelőtt még ott vezetett a turistaút. A jelenlegi útvonal egy szakaszán már  mindkét  oldalon vannak korlátok, így óvják a dolomitgyep védett növényit  és állatait.

apathyszikla01f.jpg

A Nagyhíd megálló után a lépcsőn lefelé a Zuhatag soron indultunk el, majd az Ördög-árok felett és a Pasaréti úton áthaladva már ott is voltunk a első lépcsősor előtt. Ezután a meredek Battai úton lépcsőztünk tovább és nagyjából 30 méter emelkedést leküzdve már Csalán útról tekinthettük meg az elénk tároló panorámát.  A kereszteződésben balra fordulva tovább haladtunk a zöld jelzésen, majd hamarosan következik egy újabb lépcsősor, mely 40 méteres emelkedéssel el is vezetett bennünket a túra egyik pihenőpados kilátópontjára. Itt kezdődik a tulajdonképpeni természetvédelmi terület, sok a kiránduló és kutyasétáltató is a hét bármely napján.

Tetszik amit olvasol? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon is!

A keskeny nyomvonalon hamar elértünk az Apáthy-sziklához, lepillantottunk a túra kiindulópontjára a Nagyhíd villamosmegállóra, megcsodáltuk a páratlan panorámát a Parlamenttől a nagykovácsi hegyekig. (A képre kattintva megnyílik nagyobban is)

 apathyszikla_panorama01f.jpg

A 242 méter magas Apáthy-szikla szikla nevét a környék egykori tulajdonosáról kapta, Apáthy Gábornak egy majorja volt errefelé. Ez a jellegzetes alakú szikla dolomitból, rárakódott mészkőből és anyagból áll, alaposan szemügyre véve a felületüket láttuk a fúrókagylók jellegzetes kör alakú furatainak nyomát, melyek még az földtörténeti eocén korban keletkeztek. A sziklának nincs védőkorlátja így kellő körültekintéssel nézelődtünk, fotóztunk. Sok kirándulónak csábító lehet, hogy a még az utolsó lépcsős szakasz előtt lent is körbejárja a sziklát. Ezt nem érdemes megtenni,  a kőomlás veszély miatt és azért, mert minden lépéssel az 1977 óra védett természeti értéknek számító 13,5 hektáros terület szenved kárt. A dolomit természetes porlódását jól mutatja a murva, ami sétáló  útvonalakat néhol vastagon borítja.

A területnek mindig is gazdag növény és állatvilága volt, ahogy a Magyar Madártani Központ Aquila nevű folyóiratának 1909-es(!) lapszámában olvashatunk is erről (a linkre kattintva egy pdf nyílik meg), de a madarak közül nemcsak kakukk, hanem a holló és héja is megtalálható erre. A szikla területén a karsztbokorerdőben megél az imádkozó sáska, több futrinkafaj, hőscincér, lepkefélék nagy számban. Számos védett növényfaj is honos, a korábban a blogban már bemutatott budai nyúlfarkfű, a jellegzetes sárga keresztesvirágú magyar repcsény, a lilás vagy fehéres virágot hozó törpe nőszirom és a mára beszűkült élőhelyű hegyi árvalányhaj.

 

A természetvédelmi terület elejétől a túra végéig tartó néhány száz méteres úton a tájékoztató táblákról sok érdekességet megtudtunk. Az elágazó túraútvonalon továbbra is a zöld jelzést követük, a jobbra felfelé vezető lépcsőt megmászva a télire lombját vesztett erdő fái közül szemügyre vettük az elénk táruló panorámát.

Majd egy újabb pihenőhely után, elhaladva vaddisznónyomok és túrások mellett elhagytuk a tanösvény legutolsó tábláját már meg is érkeztünk a Görgényi útra a 11-es busz végállomásához. Az naplemente táján az idő is barátságtalanná vált, így le sem szálltunk a buszról egészen a Mechwart- ligetig.

A séta összesen kevesebb volt, mint két kilométer, de az arra sétáló emberek száma alapján ez a kis erdős, emelkedős rész lakóövezethez közelsége miatt is nagyon népszerű sétára vagy kutyasétáltatásra.