Címke: Budai_Zöld

A pesti polgárok a 19. században szerettek bele visszavonhatatlanul a Svábhegy lankáiba, érintetlen erdeibe, friss, tiszta levegőjébe és nem utolsó sorban a páratlan panorámába. Ennek a szerelemnek a nyomán a hegy Pestre néző oldalán gyors egymás után szebbnél szebb villák épültek, majd a közlekedésre alkalmas utak elkészültével és a Fogaskerekű megépítésével a hódítás beteljesült. A Svábhegy mai lakói persze mindezt nem élik meg ilyen romantikusan és valóban, manapság szinte már nincs mit beépíteni, kincsnek számít minden többé kevésbé érintetlenül, ősfás állapotában meghagyott földdarab. Ezek közé tartozik a Jókai-kert, a Svábhegy egyik szépséges zöld területe, ami a Budai Zöld túra mentén található.

Amikor a Kadarkák kertjében próbáltam egy szőlőindát fotózni, az járt a fejemben, hogy miért is nem jártam hamarabb a Jókai-kertben. Hiszen gyakran mentem az Istenhegyi úton fel a Normafához, vagy a Fogaskerekűvel a Gyermekvasút végállomásához, de eddig soha nem szálltam le a Városkút megállónál és nem sétáltam fel a Költő utcába. Pedig kellett volna. 

Jókai Mór 1853-ban vásárolta meg a város zajától távol fekvő, erdővel körülölelt elhanyagolt, anyagos, gödrös telket a Svábhegyen. Tehetséges és tökéletességre törekvő emberként ebből a területből rövid idő alatt egy virágzó gazdaságot hozott létre, a természetbe illeszkedő – ma már csak részben létező – épületekkel, megfelelő növények telepítésével és azok gondos karbantartásával. Ahogy a művészetek közül többen is tehetsége volt, úgy képezte magát a kertművelés és a botanika szakértőjévé és erről a folyamatról Kertészgazdászati jegyzetek címmel egy olvasmányos művet is kiadott 1896-ban. A gondos műveléssel és nagy munkával megnyert kertben és a benne álló családi házban gyakran megfordultak a reformkor szellemi vezetői, a svábhegyi lakhely nem csak a szüretek idején volt fontos találkozóhely.

Jókai halála után a gazdasága nem került gondos kezekbe, az épületek közül sem marad meg sok, de a hely még így is őriz valamit a 19. századból. A kapun belépve szinte azonnal magával ragad a hely hangulata, a szokatlan csend, a lankás ösvények és az ősfák varázsa. A jelenleg Jókai-kert Természetvédelmi Terület néven létező kert nem túl nagy, a kanyargós, lépcsős utakon rövid idő alatt bejárható és a több része van, ahol érdemes elidőzni.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A Kőpark tanösvény az, ami már nincs itt, a kert mellett található Stenidl villa felújítási munkálatai miatt kellett áthelyezni a Szemlő-hegyi barlanghoz. A műemléki védelem alatt álló Steindl villára rá is fér a felújítás, hiszen évtizedek óta használaton kívül, lakatlanul romlik az állapota. Az 1840-es években épült villa egy volt a környék pazar, Pestre és Budára egyaránt kiváló panorámával rendelkező épületének, ahová szívesen vonultak vissza a pesti polgárok. Különös véletlen, hogy Országházat tervező Steindl Imre apjának Steindl Károlynak volt tulajdonában az épület, melynek jellegzetes faszerkezetes teraszáról kiváló a rálátás a Parlamentre.

A panoráma ma is megkapó, a villától nem messze a Magyar Madártani Egyesület borostyánokkal befuttatott épülete felett előtűnik a város. Nem véletlenül madárbarát a Jókai-kert, a számtalan odú, etetőhely elhelyezésével, azok gondos, szakszerű karbantartásával az itt előforduló madarak számára kedvező életfeltételeket biztosítanak a szakemberek. Aki esetleg nem túl járatos a hazai madárfajok között, az itt elhelyezett tájékoztató táblák segítségével könnyen és gyorsan képezheti magát, éppen ezért érdemes egy panorámás padnál, vagy a Kadarkák kertjében egy kicsit letelepedni és fürkészni a szárnyas lakókat. Az önképzéshez a Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár is hozzá tud járulni, de itt van az MME boltja is. A hosszú faház város felőli részén elismerésre méltó szőlőültetvény található. A Svábhegy déli lejtőjén számos nevezetes szőlőfajta lett újratelepítve és a vidáman, de rendezetten kanyargó szőlővesszők különleges kísérői az innen nyíló egyedi panorámának. A Kadarka Kör itt található táblája adja hírül, hogy a cél nem kevesebb, mint az egykor messze földön híres budai vörösbor feltámasztása.

Valamikor a Budai-hegység hatalmas területén jellemző volt a szőlőtermesztés, a Svábhegy, az Istenhegy, a Rózsadomb mind hatalmas szőlő ültetvényeknek adtak helyet. Ennek emlékét őrzi ma már csak nevében az Orbánhegy és ezért volt a szőlőművelés védőszentjét ábrázoló oltárkép a mai Mansfeld Péter park helyén álló Veronika kápolnában. A 19. század végi filoxéra járvány azonban a szőlőket gyakorlatilag teljesen kipusztította és az elhalt szőlőültetvények helyett megkezdődött a város ezen zöldterületének beépülése. Jókai Mór viszont már korábban is sikerrel kezelte a szőlő különböző betegségeit, a kertjében termett szőlőfajtákról sok-sok évig bőségesen szüreteltek és a présházban dolgozták fel a gazdag termést.

A Jókai-kert hangulata a némileg hasonlít Balatonfüredéhez és valóban, az egykori présház előtt állva a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának épületét könnyebben egy el lehet képzelni egy Balaton parti nyaralóként, mintsem irodaházként. Az egykori présházban ma a Petőfi Irodalmi Múzeum által berendezett Jókai emlékszoba tekinthető meg szakértő vezetés mellett, kedvező árú belépődíjért.

Az épített és telepített hagyaték mellett Jókai Mór egy szobor formájában is jelen van a róla elnevezett kertben: Róna József 1903-ban átadott Anakreon című szobrának arcát róla mintázta. A szobor kissé elbújva látható, nem túl messze a híres rózsakerttől és a sajátos hangulatú oroszlános padtól.

A Jókai-kert jó választás annak, aki minőségi kikapcsolódásra vágyik. Aki arra jár, üldögéljen egy kicsit a kő vagy fapadokon, vigye magával Jókai valamelyik könyvét és pár órára merüljön egy rég letűnt kor világába, hogy frissen érkezzen vissza a mába.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.