India, a Föld hetedik legnagyobb országa sok utazó számára vágyott célpont. A kontinens méretű ország megismerésére kevés egy pár hetes utazás, még akkor is, ha előtte alaposan és több szempontból felkészülünk. Az Indiában eltöltött élmény pedig alapjaiban változtathatja meg a világhoz való hozzáállásunkat. A blog történetében először, nem saját élményt osztok meg, a bejegyzés az Indiát többször megjárt Mária és Vilmos elbeszélése és Vilmos remek fotói alapján készült. A bejegyzés másik felében pedig egy közelmúltban megjelent különleges és frissen kiolvasott könyvet ajánlok.
Utazás tervezésekor legtöbbször elsődleges szempont a nyaralásra, telelésre szánt összeg és ma már alapos tájékozódással és gondos szervezéssel egy hosszabb indiai utazás sem elképzelhetetlen. A most beköszöntött kánikula kiváló alkalom arra, emlékeztessük magunkat, egy ügyes repülőjegy foglalással kedvező árú repülőjegyhez juthatunk Delhibe, Mumbaiba vagy Chennaiba, amivel télen megszökhetünk a beköszönő tél elől. Az ott tartózkodásnak is van költsége, lakni, enni és öltözködni ott is kell; és lehet is, a hazainak töredékéből. Ráadásul a téli fűtésszámlával megtakarított pénz bőven fedezi az ottani költségeket
India éghajlata jelentősen különbözik Magyarországétól érdemes felkészülni az eltérő hőmérsékletre és páratartalomra. Utazás és ott tartózkodás szempontjából november közepe és április közepe közötti időszak az, amit a mérsékelt égövhöz szokott szervezet még jól tolerál. A nyár monszun miatt csapadékban gazdag és rendkívül meleg hónapjai akklimatizálódást igényelnek.
Miután a repülő megérkezik Indiába, és nem egy nagyvárosban akarjuk az indiai heteket hónapokat eltölteni, belföldi repülőjáratra, vonatra, buszra vagy iránytaxira kell szállni. Habár Gándhi a vasutat szükséges rossznak tartotta és természetes pusztulásukat eleinte üdvözítőnek, India közlekedésében ma igen fontos szerepet tölt be ez a közlekedési eszköz. A gyarmati időkben kiépített, majd továbbfejlesztett vasút napjainkra a világ negyedik legnagyobb kötöttpályás közlekedési hálózatává vált. Naponta 15 milliónál is többen utaznak rajta és olykor meglepő a szerelvények mérete, felszereltsége. A képen látható vonat nagyjából egy kilométer hosszú, a fotó a szerelvény közepén készült, ahány vagon előtte, annyi volt még utána.
Lehetetlenség röviden összefoglalni, hogy Indiában mennyire más impulzusok érik az utazót az itt töltött hetek vagy hónapok alatt; tény, jól jön egyfajta nyitottság. A számtalan népcsoport évszázados együttélése miatt rendkívül tarka népességű országban így nem csupán turisták lehetünk, hanem egy kicsit jobban megismerhető a hihetetlenül gazdag és sokszínű kultúrájukat.
A szubkontinens évezredek óta lakott, az itt élő civilizációk sokat tettek hozzá az emberiség történelméhez, kultúrájához és különböző tudományokhoz. India a magaskultúra egyik bölcsője, matematikai, csillagászati felfedezéseikkel olykor századokkal megelőzték az európai tudósokat. Művészetük hasonlóan ezerszínű, mint maga az ország, a különböző alkotásokban, legyen az épület, szobor, festmény a vallás központi szerepet játszik, ahogy a természet ábrázolásában is. Nem meglepő, hogy az UNESCO számos helyet, építményt nyilvánított a világörökség részének.
A főleg tamilok lakta Tamil Nadu államban azon belül Tiruvannamalai városban található Arunachalesvara templom egy a Dél-Indiában található szent helyek közül, amit Síva Istennek emeltek. A hinduizmus egyik fő istensége a hatalmasságukon vitázó Brahma és Visnu előtt végtelen nagyságú lángoszlop formájába jelent meg és így formálódott az Arunachala. A Szent Jelzőtűz hegyének is hívott Arunachaláról Paul Bruton angol újságíró írt a Baktay Ervin által lefordított India titkai című könyvében még a múlt század harmincas éveiben. Ebben a könyvben leírja, hogyan találkozott a Ramana Maharshival, 20. század egyik legnagyobb szentjével, aki köré egy Ashram épült, ami nem csupán a hívőknek, de az arra utazóknak is szállással, étellel szolgált és szolgál ma is. Ramana Maharisival darsanokon – a szó maga azt jelenti Isten látása – lehetett találkozni, jobban mondva a közelében lenni, vagy a nap többi részében a kiadott, leírt útmutatásai alapján különböző gyakorlatokat végezni, elmélyülni. Az Ashram a mai napig áll és nyitva van utazók előtt, puritán szállással, banánleveleken feltálalt zamatos, szvasztikus étellel, jó szóval.
A barnás-vöröses kőtömbökből álló jellegzetes formájú 800 méter magas Arunachala csúcsára vezető út egyhangúságát néha megtöri egy magányos zöldellő fa, ami alatt meg lehet pihenni, fentről letekintve pedig lenyűgöző látványt nyújt a 10 hektár területen elterülő hatalmas templom.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Arunachalesvara templom emberöltőkön keresztül épült, messziről látható az épületegyüttes fölé emelkedő 4 hatalmas goupram, más néven átjáró torony. A keleti és nyugati fal 210, az északi 480, a déli pedig 460 méter hosszú. Az épületegyüttest páratlan formagazdasággal építették, a számtalan szentélyben és számos csarnokban Istenek különböző inkarnációi jelennek meg szoborként, domborműként. A legmagasabb keleti torony 66 méter magas, de a többi sem sokkal marad el tőle, a legrégebbi szentély is keletre néz. Az egyik legismertebb nevezetesség az ezer pilléres csarnok, de ezen felül is lehetetlenség felsorolni a terek, folyosók szentélyek számát. A templomban a napi hatszori, heti, kétheti istentiszteleteken kívül évente tucatnyi fesztivált is tartanak. Ezek közül a novemberben van a 10 napig tartó Karthigai, vagy más néven Deepam, amikor a hegy csúcsán több tonna ghee fénye világít. Feljegyzések alapján tudható, hogy ezt az ünnepet, már évszázadok óta megtartják. Arunachalesvara templom honlapja ITT Sri Ramana Maharshival honlapja pedig ITT olvasható.
Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
Nem csupán a szellemi és vallási központok különböznek az európaitól, hanem az is, ahogyan az emberek dolgoznak. Az emberi munkaerő itt nagyon olcsó. A szolgáltatóiparban és a mezőgazdaságban gépek használata helyett jobban megéri embereket fizetni.
Indiában hagyományos és gépesített módon is művelik a földet, és nem meglepő módon legfontosabb termeszetett növényük a rizs, ezt követi a búza, a kukorica, az árpa és még sok gabonaféle. A rizs termesztésekor a magokból kikelt palántákat előbb csomagként szétdobálják a rizsföldeken, majd csomagról csomagra haladva egyesével ültetik el a parányi növényeket, egész nap a tűző napon a vízben állva, görnyedve.
A gabonák aratása történhet gépi erővel is, ezt követően a magokat az útra terítik ki és szitálással, a szél segítségével tisztítják meg a szemeket, választják el az ocsút és a magot, majd zsákolják be a terményt.
A Kreatív Kontroll tartalommarketing ügynökség kiemelkedő szakmai anyagok mellett könyvkiadóként is működik, idén tavasszal náluk jelent meg Mohandász Karamcsand Gándhi kuriózumnak számító könyve az India szabadsága. A diplomás jogászként, ügyvédként és közösségi vezetőként a dél-afrikai indiai közösségért sokat tevő Gándhi 1909 novemberében a Dél-Afrika és India között egy 10 napig tartó hajóúton írta meg ezt a művét. Ez hitvallásának esszenciája és ebben fektette le iskolateremtő politikájának alapjait.
Mit is lehet mondani egy könyvről, amit maga Gándhi írt, aminek minden egyes fejezetében több, megfontolásra érdemes mondat olvasható? Az egyszerű és igényes kiadás, figyelemfelkeltő, de nem hivalkodó, tökéletesen illik a külcsín a belbecshez. A könyvet olvasva közelebb lehet kerülni Indiához, úgy, hogy nem szükséges a felszínes, médián keresztül így úgy megszűrt információkat súlyozni. India szabadságának segítségével lehetővé válik másként és jobban megismerni az országot és magát az embert.
Különös dolog, hogy egy több, mint 100 éve megírt könyv ilyen aktuális információtartalommal bírjon a ma társadalmáról, emberéről és ilyen tűpontosan, közérthetően mutasson meg problémát, megoldást egyaránt. A 21. század Magyarországán különösen jelentős súlyúnak tűnik az a mondat, hogy „A világ egyetlen részén sem tekintik egyazon nemzetet egyazon vallás szinonimájának,” vagy szintén a vallásról szólva az, hogy „Mit számít az, hogy más utakon járunk, ha a cél, ahová érkezünk ugyanaz?”
Gándhinak a civilizációról kifejtett nézetei markánsak, de egyben megengedők is. A párbeszédes formában megírt könyv egyik erénye, az első fejezetekben olvasható, évekkel, évtizedekkel később keletkezett írások. Ezek plasztikusabbá teszik a művet és megmutatják Gándhi bölcsességét, intellektuális nagyságát. A mű időtállóságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Gándhi 110 évvel ezelőtt megállapítását „A civilizáció arra törekszik, hogy kényelmet biztosítson és még abban is kudarcot vall.” a jelenleg hatályos hazai kerettanterv (természetismeret, 5. osztály) így fogalmazza meg: „Napjaink környezeti problémái és a fogyasztói társadalom által kínált, gyakran egészségkárosító életmódra csábító megoldások…”
A könyv borítója abszolút telitalálat, tagolása tetszetős, fellapozva a finom díszítés és a fejezetek határozott tagolása kezdetektől sejteti, ez olyan mű, amit élmény lesz olvasni. Még hozzátesz a könyvhöz a jó szerkesztés és Raffai Péter fordító alapos munkája. Ez nem egy könnyű nyári olvasmány hanem – legyen bármi odakint vagy idebent – egy minden oldalon frissítő és hűsítő, gondolatokkal tápláló kiadvány.
A recenziós példányt a Kreatív Kontroll Kft.-től kaptam, amit hálásan köszönök.
Mária és Vilmos hónapokat töltöttek Indiában, ebben a távoli és ezernyi kincset, tapasztalatot rejtő országban. Hosszú, érdekes történet, miért és hogyan kerültek oda, az pedig még érdekesebb, hogy mit fedeztek fel ott. Az Indiában töltött idő és tapasztalat miatt már régen nem turisták ők, akik csecsebecséket vesznek és nevezetességeket látogatnak. Szinte minden kép mögött van egy történet, egy kapocs egy távoli kultúrával, egy másik emberrel, amit majd valamikor elmesélnek ők. Amiből most csak egy pillantás, egy mosoly látszik. India mosolya.
Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.
