Hűvösvölgytől Szépvölgyig

A Budai Zöld túra kirándulók által gyakrabban látogatott utolsó szakasza a Hűvösvölgyi úttól a Szépvölgyi útig tart. Lassú de biztos emelkedőjén szinte észrevétlenül lehet felérni a főváros egyik legszebb panorámájú, csaknem 100 éves kilátójához. Aki szeretné Budapest több arcát megismerni, annak ideális választás ez a közepesen könnyű, nem túl hosszú túra Hűvösvölgytől Szépvölgyig.

Az előző túra, ahol Mátyás király palotájának romjainál is voltunk, a hűvösvölgyi villamos Nagyhíd megállójánál ért véget. A Hűvösvölgyi út aszfaltcsíkja és az Apáthy-szikla orma között körülbelül félúton lévő villamosmegálló, az egyik legszebb Budapesten mióta néhány évvel ezelőtt felújították. A Széll Kálmán tér és Hűvösvölgy közötti,  rendkívül elhasználódott csaknem 7 kilométeres pálya töredékét tették csak rendbe, de ebbe a felújításba a Nagyhíd pont belefért.

A 170 méteres tengerszint feletti magasságról az Ördög-árok felett átkelve a Battai út és a Csalán és Nagybányai utakat összekötő rengeteg lépcső leküzdése után már ott is vagyok a természetvédelmi terület határán egy remek, de kissé szemetes kilátópontnál. Szemben a Tündér-szikla és a János-hegy, de jó időben jól látható balra a Duna a Gellért-heggyel, ahonnan a Budai Zöld indul. Az utóbbi időben ez a kilátópont volt a kedvenc pihenőhelyem, de másnak is, szóval nem egy csendes hely.

Nem csak jobbra, hanem szemben is vannak érdekes látnivalók: az egykori OPNI hatalmas épülete még romos, egyre pusztuló állapotában kitűnik a házak közül. A budai molnárról Göbl Lipótról elnevezetett terület még bőven a városhatáron kívül esett, amikor 152 évvel 1868 december 6-án megnyílt a Magyar Királyi Országos tébolyda. A kor igényeit kiszolgáló és csaknem folyamatosan fejlődő intézmény 137 évének története minden részletében izgalmas, de terület ma már nem látogatható, az emlékek pedig lassan kopnak. Bármilyen hihetetlen több, mint 10 évvel ezelőtt 2007-ben egyik napról a másikra úgy döntöttek, hogy az intézményt be kell zárni. Megalapításának 100 éves évfordulóját méltó módon ünnepelték 1968-ban, 50 évvel később már nem sikerült.

huvosvolgytol_szepvolgyig00100.jpg

 

 

huvosvolgytol_szepvolgyig_001.jpg

A pihenőpont után az Apáthy-szikla hegyoldalból kiemelkedő dolomittömbje a cél, ahonnan a panoráma még szebb és szélesebb. A turistautak mentén méretes fehér korlát védené a természetet, mégis sokan szeretnek felmenni egy-egy jó fotóért, szelfiért a dolomitgyepre. Elmondom, ez miért nem jó ötlet. A szabadon látogatható 14 hektáros természetvédelmi területen sokféle természeti érték van, a sérülékeny dolomitgyep vékony termőtalaján 26 féle védett növényfaj él. Minden egyes növényre szükség van, hogy az időjárási viszonyok miatt ne csupaszodjon le a táj szikláig.

huvosvolgytol_szepvolgyig_0010.jpgEgy-egy ballépéssel növényeket a földbe taposva hatásosan rombolható a sziklagyep. Van még itt cserszömörce, karsztbokorerdő és tölgyes is, ezeket mind meg lehet csodálni a turistaútról a korláton belül maradva. Különböző maradványok miatt is értékes geológiailag ez Natura 2000-es terület. Az párszáz méteres tanösvény mellett a tájékoztató táblán már az erdőbe érve azt is megtudhatjuk, hogy a mára már zárványjellegű zöldterület madárvilága is kiemelkedően gazdag, hát ezért is érdemes ide eljönni.

Az erdőből némi lépcsőzés után a Görgényi útra értem ki a 11-es busz végállomásának közelébe. Balra a nem olyan régen szintén felújított Macis játszótérre lehetne menni, de zöld jelzés egyenesen folytatódik, kicsit kaptatósan. Ez az túra, ahol az út a kilátóig tényleg csak felfelé visz és egy idő után a meredek emelkedő is megszelídül.

huvosvolgytol_szepvolgyig_002.jpg

Az Árpád kilátóig tartó néhány száz méteren a fák ágai között szemügyre lehet venni a János-hegyet, majd ahogy elkanyarodik az út a lassan kibontakozó panorámát is. A hegy viszonylag lankás voltát az idei építkezők is maximálisan kihasználták. Néhol a belátni a lakások ablakán, annyira felkúsztak ide a házak.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A Látó-hegyen csaknem 100 évvel ezelőtt megépített Árpád kilátó 376 méteres magasságából minden évszakban pazar a kilátás, a nincs nagy köd, akkor még a téli szürke napokon is. A túrázás és friss levegő miatt ide bármikor érdemes jönni, évszakváltáskor egyenesen ajánlott. Az őszi, gyakori látogatásaim alkalmával, jó volt gyönyörködni a hétről hétre változó tájban. Itt találkozik és kicsit összefonódik az Országos Kéktúra kékje és a Budai Zöld zöldje, ügyelni kell arra, hogy a nézelődés után merre indul az ember. A kilátótól balra vezet tovább a zöld út, kicsit kanyargós, majd egyszerre lejtős lesz. Itt is vannak fenyvesek, pihenőhelyek (focipálya). A táj arculata észrevehetően megváltozik, a talajt tűlevelek borítják. Ha csendesen megyünk, akár az erdőben élő félénk nagyvadakkal is találkozhatunk, nekem néhányszor már sikerült.

huvosvolgytol_szepvolgyig003.jpg

Egy hosszabb lejtő végén egy, járművek által is használt erdei útra értem, ahol balra fordulva mentem tovább. A túra vége a Szépvölgyi útnál, a Szépvölgyi köznél ér véget, Ez egy megállóra jánál van a Fenyőgyöngyétől. Ide a 65-ös busz már csak hívásra, vagy óránként jár. Összességében kicsit több, mint 4 kilométer a túra, emelkedőkkel, lejtőkkel és remek panorámával tarkítva. Érdemes télen is kipróbálni.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

A Budai Zöld eddig megtett szakaszai:

Ivókúttól víztározóig

Játszótértől játszótérig

1000 lépcső útja 1. rész – Városmajortól Istenhegyig

1000 lépcső útja 2. rész – Gőzmozdonnyal a Svábhegyre

1000 lépcső útja 3. rész – Svábhegy kincsei 

Hegyek árnyékában

Elfeledett budai palota

Hűvösvölgytől Szépvölgyig

 

Kéktúrázz Budapesten

Az Országos Kéktúra 1164 kilométere Magyarország északi részén vezet Írott-kőtől Hollóházáig, a táv egy rövidke szakasza érinti Budapestet. Pár nappal ezelőtt egy remek hangulatú és jó szervezésű túrán én is kipróbáltam a Kéktúra fővárosi szakaszát. A hét kilométeres távot lassan tettük meg, a meleg őszi napon hagytunk időt napfürdőzésnek, játéknak és helytörténetnek egyaránt. Képes beszámoló következik a Kéktúra könnyű, de látványos budapesti szakaszáról.

A négy színnel jelölt turista utak közül eddig főleg a zöld, a sárga és a piros színnel jelzett utakról írtam, ami nem meglepő, hiszen ezek főleg helyi túrák. A viszonylag rövidebb táv ellenére ezek az útvonalak is változatos terepen és tájon haladhatnak keresztül. A Kéktúra a maga 1164 kilométerével egy igazán tekintélyt parancsoló táv, a túrázás egy új szintjét jelenti, ha valaki szakaszról szakaszra elkezdi teljesíteni. Egy kedves invitálásra igent mondtam és én is ráléptem erre az útra. Azt kell mondjam, eddig nem bántam meg.

A túra kiindulópontja a Fenyőgyöngye volt a Szépvölgyi úton, ahová a 65-ös busszal jutottam el. Kedvelt találkozási pontja ez a túrázóknak, futóknak és bicikliseknek egyaránt, hiszen innen lehet az Újlaki-hegy felé venni az irányt, de a Glück Frigyes úton a Hármashatár-hegy csúcsára is hamar felérhetünk. Mi a kéken az Árpád-kilátó felé indultunk el, a reggeli nap szokatlanul melegen sütött, ilyen ez az indián nyár.

kekturazzunk071.jpg

A Szépvölgyből induló út jól kiépített és enyhén emelkedik, a jelzéseknek köszönhetően jól lehet rajta tájékozódni. A terület rendezettségéből látszik, hogy a Látó-hegy már régóta népszerű a turisták körében. Az úton rengeteg a gyalogos és a futó is, a csendes erdő varázsára még várni kell. Többen a természetvédelmi terület tenyérnyi köveit megpillantva fedezik fel a bennük élő Rodent és építenek tornyocskákat. A kis alkotások a kövek alatt lakó élőlények számára a lakóhelyük elvesztését jelentik, szóval alkotás helyett érdemes gondolkodni, hogyan változhat az erdő ökoszisztémája a beavatkozástól. 

 

kekturazzunk01.jpg

A fotóim között kutatva találtam egy 11 évvel ezelőtti fotót, a Budai Zöldön túráztunk szintén egy nagyobb csapattal, október közepén. Akkor nem ilyen ragyogó zöld lombok és remek kilátás, hanem rozsdásodó levelek és ködös Budapest fogadtak bennünket a kora délutáni időpont ellenére.

kekturazzunk0101.jpg

A kék és a zöld jelzés találkozik a kilátónál, az utat a kéken folytatunk, a kőkapun a Budai Zöld halad át. Rövid kanyargás után a focipálya következett – senki nem hozott labdát – így ezt kihagytuk. A Glück Frigyes út és a kék jelzés a Kecske-hegy oldalában kanyargott tovább, ezen haladtunk. A Látó-hegytől 10 méterrel magasabb dolomithegység erdővel sűrűn borított útjáról a fák lombjai közül megpillanthattuk a János-hegy csúcsán lévő Erzsébet, majd egy kanyar után a Hárs-hegy tetején lévő Kaán Károly kilátókat. A Kéktúra fővárosi szakasza azért kedvelt a túrázók körében, mert a változatos panoráma mellett a kényelmesen bejárható terepen számos nevezetesség is látható, amellett, hogy az év nagy részében az erdő üde zöldjében is lehet gyönyörködni.

kekturazzunk061.jpg

Hamar odaértünk a II. világháborúban megsérült Oroszlán-sziklához, aminek a formáját egy kicsit a nevéhez igazították. Az út mentén magasodó dolomitröghöz hasonló darabok az út bal oldalán is fellelhetők, némelyik kicsit mohosan húzódik meg a fák árnyékában. A mészkő mellett a dolomit a másik fő hegységalkotó kőzet a Budai-hegységben, a keményebb anyagból álló nevezetes sziklákból több is található a fővárosban, például a Tündér-szikla, vagy a különleges növény-és állatvilágú Sas-hegy.

kekturazzunk031.jpg

A Kecske-hegyről kanyargós úton értünk Vadaskertbe. A hely nem csak mostanában népszerű, hanem évszázadokkal ezelőtt is az volt, eleink sportolás helyett a gazdag vadállomány miatt látogattak ide. Vadaskert hajdanán Mátyás király által vadászatra használat területe volt. A  mostani Hűvösvölgyi út közepe táján valamikor állt egy Bonfini által is említett vadászkastély, aminek romjai még ma is láthatók.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A túra következő állomása az egykori reptér hatalmas síksága volt, itt egy hosszabb pihenőn töltődtünk fel. A reptér 8 évtizeden keresztül szolgálta ki a kisgépes repülés szerelmeseit, 4 éve már csak kutyasétáltatásra használják, a hangár és a kiszolgáló épületen üresen állnak. Egy közelmúltban született bírósági ítélet alapján lehet, hogy van remény arra, hogy a területet 1933-ban örökhasználatra megkapó Műegyetemi Sportrepülő Egyesület ismét működtethesse a repteret. Most siklóernyősöket láttunk, akik a közeli domboldalról, vagy az Újlaki-hegy csúcsáról indultak és egy-egy kör után a légáramlatok meglovagolva ügyesen ugyanott landoltak.

A befejező etap már ismerő lehetett annak, aki erre teker bátran, hiszen a Kéktúra ezen szakasza már nem csak turista, hanem kerékpáros útvonal is. A terep is barátságosabb, hatalmas szál bükk-és erdei fenyőfák mellett puha talajon haladunk. A 334 méter magas Nyéki hegy oldalában már nyoma sincs a dolomithegység éles köveinek. Egy kicsit lassulva érünk az Ördög-árokhoz, amiben az aszályos időjárás miatt – augusztusban elmaradt a szokásos nyár végi zápor – kevés víz csillan meg, sajnos annál több benne a szemét.

A túrát végül egy fagyizóban zárjuk, aki magával hozta a füzetét az a 7 kilométeres táv legyaloglása után most pecsételhet a Kék Túra füzetébe. A túrát remekül megszervező Kati ezt a távot egész naposra tervezte, így szintidőt most nem írok. Biztosan mondhatom, hogy a túrán, a programokon mindenki remekül érezte magát és a rengeteg napsütésnek is köszönhetően feltöltődve mehetett haza.

A Kék Túrának a budapesti szakasza az, amire érdemes a slow living jegyében egész napot szánni és átvenni egy kicsit az erdő ritmusából.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

Perspektívák

A blog tavalyi évét a Budai-hegységben készült legszebb fotóinkból összeállított naptárral zártuk. Így az is megismerkedhet a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket. A hónapok neveire kattintva olvashatsz a A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januárifebruárimárciusiáprilisimájusijúniusijúliusiaugusztusiszeptemberioktóberi és novemberi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról.

A Forest & Fruit Naptár 2018 decemberi fotóját pont egy évvel ezelőtt készítette Petra az Apáthy-sziklánál. A Nagybányai úttal párhuzamosan futó zöld turistaút, a tanösvénnyel rajta a tájékoztató táblákkal és az város java részét láttatni engedő panorámával méltán népszerű a környék lakói és a túrázók előtt is.

calendar_hu_201812.jpgA tavalyi évben amikor arra jártunk december 25-én az időjárás is nekünk kedvezett, ragyogó napsütésben, kellemes időjárási viszonyok között tudtunk végigmenni a karácsonyi túránk útvonalán. Az idén viszont úgy alakult, hogy inkább karácsony második napján mentünk ugyanide és hát, az idő nem kedvezett nekünk. Igaz a nap legalább sütött, de konkrétan majd’ lefújta a fejünket a szél. A növényzeten észrevehető volt, hogy az idei ősz hosszabbra nyúlt és jóval melegebb volt, a csipkebogyó vidám zöld levelei és piros bogyó színesítették a jégkék tájat. És elkészült egy újabb örökpanorámás ház…

20181231_perpektivak03.jpg

Az Apáthy-szikláról már írtunk korábban, ITT olvasható a bejegyzés a rövid, de tartalmas sétáról. Tavaly télen volt egy alkalom, amikor túrát megtoldottuk még néhány kilométerrel és a 11-es busz végállomásástól átsétáltunk a Fenyőgyöngye étteremhez. Valamilyen okból errefelé eddig szinte csak télen jártunk és az ideje korán lemerülő telefonok miatt jó, ha néhány képben meg tudtuk örökíteni látványt.

20181231_perpektivak01.jpg

Miután magunk mögött hagytuk a Liptómező felé panorámás utat, az eleinte meredeknek tűnő Látóhegyi úton indultunk el. Azért éri meg felsétálni, mert a Glück Frigyes kezdeményezésére Friedrich Lóránd tervei alapján 1929-ben terméskőből megépített fedeles Árpád kilátóhoz, mert innen a város azon részeire is csodás panoráma nyílik, amik az Apáthy-szikláról nem voltak láthatók: jól látható a Budapest nagy része, a Duna és a Budai-hegység nyugati oldala.

20181231_perpektivak02.jpg

A területen, hasonlóan a Vaskapu-hegyhez, itt is sok a turista, a futó és kutyasétáltató. Az összefüggő erdőrészeket érdemes csendben megközelíteni, már több alkalommal láttunk előttünk elsuhanni a felvert vadat, legalább mi ne zavarjuk őket. A kilátó után két útvonalon mehetünk tovább: a kék út, amit Glück Frigyes útnak neveznek, rögtön a Fenyőgyöngyéhez visz – kicsivel több, mint másfél kilométer – a zöld pedig a Szépvölgyi dűlőhöz. Mindkét helyen megáll a 65-ös telebusz, vagyis Fenyőgyöngyétől csak előzetes telefonos bejelentés után meg tovább felfelé a Szépvölgyi úton.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Összességében a pasaréti Nagyhídtól végig a zöld jelzésen a Szépvölgyi útig haladva két pontról is megcsodálhattuk a téli Budapest lenyűgöző panorámáját, a változó perspektívákat és a Budai-hegység számos arcát, dombokat és völgyeket. A táv több, mint 5 kilométer volt, annak, aki nem bulizik Szilveszterkor, ideális évkezdő túra.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.