Lesz gasztroforradalom Budán?

Szinte minden túrázási útmutató úgy kezdődik, hogy mindig legyen nálunk elegendő étel és ital, ha kirándulni indulunk. Ami nem meglepő, hiszen kilométereket megtenni csak energiával telten lehet. Ebben a bejegyzésben szemügyre vesszük, hogy a turisták által közkedvelt Budai-hegység nevezetes pihenőhelyein vajon milyen lehetőségek közül választhatnak az éhes és szomjas kirándulók. Nem meglepő módon, főleg az eddig ajánlott túrák mentén fellelhető büféket, vendéglátóhelyeket vesszük sorra, amik közül néhányat már ki is próbáltunk és feltérképezzük, hol lehet szendvicset, egytálételt vagy egy komplett ebédet elfogyasztani. Előre szólunk, a felsorolás nem teljes. Megköszönjük, ha kiegészíted az észrevételeiddel, tippjeiddel az írásunk.

Keltikék túra a Hárs-hegy körül

A blog egyik legnépszerűbb bejegyzésében (ide kattintva elolvasható) a Szépjuhésznétól indulva és oda is érkezve a Hárs-hegy körül tettünk egy túrát, azért, hogy gyönyörködjünk a kora tavasszal nyíló keltikékben. Számos más túránknak is ez a kezdő vagy végpontja, ami nem véletlen, hiszen több turista útvonal is keresztezi egymást a János-hegy és Hárs-hegy között. A hely népszerűsége – hasonlóan Zugligethez – a XIX. század óta töretlen, ezért érthető, hogy régóta van itt valamilyen vendéglátóhely. A terület akkor esett át nagyobb átalakításon, amikor ide álmodták meg az Úttörővasút egyik megállóját. A Ságvári-ligetre keresztelt megálló mellé alapos tereprendezés után örökzöldeket telepítettek, sajnos az utóbbi években a fenyőfákból és tujafélékből álló társulást alaposan megritkította a mostoha időjárás. Túléve a rendszerváltást a Gyermekvasút továbbra is működik, most már nem pajtások, hanem gyermekvasutasok teljesítenek szolgálatot.

Az úttörőmozgalomról

Az 1990-ig létező Magyar Népköztársaságban a szocializmus eszméivel már egészen fiatal korban meg kellett ismerkedni a gyerekeknek. A tanulók rögtön az iskolába kerüléskor, a másodlagos szocializációjukat meghatározó módon kapcsolatba kerültek a munkásmozgalommal. A kisiskolások még csak kisdobosok majd felsős korukban úttörők lettek. Az úttörőmozgalom elméletileg önkéntes gyerekmozgalom volt, a valóságban minden 6 évnél idősebb gyerek tagja kellett, hogy legyen. A kisdobosoknak, illetve az úttörőknek előírt 6, illetve 12 pont alapján kellett viselkedniük és úgy élniük, hogy méltók legyenek a Magyar Kommunista Szövetség tagságára. A közelmúlt történelmének részletezésétől eltekintve, tény az, hogy a gyerekek ilyen jellegű nevelése fontos része volt a szocialista társadalomnak. A pajtások megfelelő világnézetének kialakításában a felnőttek mellett az idősebb ifjúvezetők, sok közös program – kötelező őrsgyűlések – és több, gyerekeknek kiadott újság is kivette a részét. Más baráti szocialista népköztársaságok Magyarországra látogató vezetőit rendszeresen úttörő pajtások köszöntötték, pedig lássuk be, egy 10 éves gyereknek minden öltönyös elvtárs egyforma. Mindaz amire ma akár nosztalgikusan is visszatekinthetnénk, nem volt más, mint ítélőképességgel még nem rendelkező gyerekek ideológiai képzése. Talán az épületben található mozaik ezt visszatükrözi. Csak a nyolcvanas évek második felére puhult fel annyira a rendszer, hogy nem kellett jelentős retorziótól tartani, ha egy diák már nem kívánt KISZ-tag lenni.

  leszgasztroforradalom01.jpg 

Az állomás kettős funkciójú lapos tetős épületében volt már étterem és volt egyszerű kiadóablakos büfé is. A tavalyi év jelentős változást hozott a büfé életében, a finom ételeket kínáló étterem hirtelen bezárt egy időre. A rövid szünet után ismét megnyíló büfé előbb kint működött, majd a benti teret is átfazonírozták és újranyitották. Ugyan a csúszós padlólapot nem sikerült lecserélni, de vidám színes berendezés, új pult, a pultra szamovár a falakra az úttörővasútat ábrázoló retro fotók kerültek. Most éppen zárva van a belső tér, nyár lévén viszont előkerültek a kockás viaszosvásznak és Gyermekvasút mellett elhelyezett tekintélyes méretű napernyők alatt lehet kényelmesen lehet falatozni. Nekünk jobban tetszene, ha lenne reklám a napernyőkön, de így legalább mindegyik egyforma zöld. A megújult konyhára igazán nem lehet panasz, az ételekbe tisztességesen beleteszik a hozzávalókat és klasszikus, de finom magyaros ételeket kínálnak, átlagos büféáron. Hétfő kivételével minden nap van menü, (ide kattintva elolvasható), hétvégén az állandó Jókai bableves mellett kapható még számos laktató főétel, desszert. A palacsinta finom, ezt és a többi ételt is bátran ajánljuk. Vasárnaponként állandóan változó kínálattal Kurunczi József grillvilágbajnok készíti el specialitásait.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Kisvasúttól kisvasútig

A Szépjuhászné megállótól nem csak a Hárs-hegy, hanem a János-hegy irányában is lehet továbbmenni. Mindössze 1,8 kilométert kell megtenni a piros sáv jelzésen és már fel is értünk a Schulek Frigyes tervezte gyönyörű kő kilátóhoz. A táv rövid, de legalább meredek. Nem annyira, mintha a Zugligeti útról indultunk volna zöld háromszög jelzésen ugyanehhez a célhoz, de meg lehet éhezni, vagy szomjazni a hegymenet után. A jó hír, hogy itt is van egy büfé, sőt a vásárlóknak ingyen illemhely is. A büfé kínálata átlagos, van szendvics és jégkrém is, a megszokott extra árréssel, de a kiszolgálás kedves volt. Persze itt is az elmaradhatatlan logós napernyők.

leszgasztroforradalom03.jpg

Ha folytatjuk utunkat, akkor újabb csekély két kilométer után Normafán is lehet harapnivalóhoz jutni. Néhány éve már konzumlángos és hot-dog is kapható az időtlen idők óta létező Rétesező mellett. A rétes a helyhez képest nem túl drága, van, amelyik finom is, a kilométerektől megéhezett kirándulónak egy alapos szénhidrátlöket. Ha van időnk, akkor mi inkább otthon készítjük el félkész lapokból, a rétes zamatosabb, puhább változatát, de előfordult, hogy már vásároltunk itt. Normafát és környékét elkezdték felújítani, áttervezni, hogy teret több teret adjanak a természetnek. Ez jól látható a megújuló játszótereken, padokon, útjelző táblákon és az  épülő ingyenes illemhelyeken. Ebből a sorból arculatilag kicsit kilóg a lángosos-rétesen, de remélhetőleg ők is kapnak egy ráncfelvarrást.

 

Irány a Vaskapu-hegy

A Budai-hegység másik kedvelt kirándulóhelye a Vaskapu-hegy, könnyű megközelíthetősége és az innen nyíló páratlan panoráma miatt. A kirándulók száma errefelé valamivel csekélyebb, cserébe büfé nincs. Egy sem. A 11-es busz végállomásánál van egy vegyesbolt, de jobb, ha viszünk magunkkal enni-, innivalót. Néhány évvel ezelőtt viszont úgy alakult, hogy egyenesen a Gourmet-fesztiválról vettük célba az Apáthy-sziklát.

A Millenáris-parkban rendezett Gourmet fesztivál valóban egy igazi fesztivál, a minőségi ételek és a fantasztikus ízek fesztiválja. Már több alkalommal voltunk fesztivállátogatók, így tapasztalatból mondhatjuk, érdemes felkészülten érkezni. Az ízkavalkád miatt úgysem lehet mindent megkóstolni és az egész fesztivált végig enni, érdemes inkább a pénztárcánkra figyelemmel a legjobb ár-érték arányú ételekből falatozni. Általában a fesztivál honlapjának és különböző gasztrocelebek videóinak átböngészése után választunk, így évek óta befutó a KIOSK, a Costes, az IKON, a Larus, de mindig vannak új szerelmek, mint volt a Babel, vagy lett a Borkonyha és a Bori mami. Persze nem csak a különleges ételeket lehet kóstolni, hanem változatos programokat láthatunk a Gasztroszínpadon és testközelből megismerkedhetünk néhány sztárséffel, bepillanthatunk a kulisszák mögé. Idén lesz szó a házi réteskészítésről is, (ide kattintva elolvashatod, mi hogy készítjük). A fesztiválra nyilván minden konyha készül és igyekeznek valami különlegessel előrukkolni. Ez általában sikerül és különleges gasztroélményekkel lehetünk gazdagabbak. 

leszgasztroforradalom02.jpg

Egyik kedvencünk a KIOSK, már évekkel ezelőtt levett bennünket a lábunkról a kacsamájas hamburgerükkel. Nem volt túl nagy méretű darab, de az intenzív íz miatt pont elég is volt ennyi és a desszerten is maradt hely. A fotón a zöldhajtásos cserép egy fantasztikus bazsalikomos málnafagylalatot rejtett csokimorzsával a tetején. Ha már hamburger, akkor megkerülhetetlen a debreceni IKON, ami évek óta megbízhatóan hozza az elvárható minőséget és mennyiséget. Legutóbbi alkalommal falatozva a hamburger-krumpli menüt, egyöntetűen megállapítottuk, hogy sok kiránduló örömmel venné, ha a Budai-hegység valamely kiemelt pontján hozzá lehetne jutni ehhez a minőséghez. A zsömle, a köret és a hús is nagyon finom, kár, hogy Debrecenig kell érte menni. Aki Budapestről a Márta felé tart (ide kattints a túraajánlatért), jól teszi, ha útba ejti a Gyöngyösön a Bori mamit. Az idei fesztiválplakáton látható ételkompozíció sejteti, hogy milyen finom ételt tudnak alkotni, nem véletlen, hogy egyre többen térnek be hozzájuk Gyöngyösre. De rájuk külön is emlékeznénk a kedvességük és közvetlenségük miatt. A Larus passionfruit-os, kókusztejes-fehércsokoládés krémjéről nem készül vállalható minőségű fotó, ahogy egy évvel később a Costes konzervdobozba zárt meggyes pitéjéről sem. Mivel abban az évben az időjárás nem volt túl kegyes, azért nem maradtunk a fesztiválon sötétedésig, hanem elindultunk lesétálni a megevett kalóriákat. A 11-es busszal elmentünk a végállomásig és lesétáltunk az Apáthy-sziklához. Akkor már volt hely a Borkonyha műanyag villanykörtében adagolt, ezért szállítható ázsiai, kókusztejes sárgarépa krémlevesének, ami igazán jó választás volt.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Ha végigtekintünk a Budai-hegység kedvelt kirándulóhelyein, elmondhatjuk, hogy van hely minőségi büfét vagy éttermet nyitni, és minden bizonnyal – a Szépjuhászné büfé népszerűségéből kiindulva – lenne rá kereslet. Habár minden gyerek szereti a vattacukrot, mint legutóbbi körsétánkon kiderült, talán a Széchenyi-hegyi végállomásnál ettől többre is lenne igény. A gasztroforradalom, ami minőségi alapanyagokból készített, de azért megfizethető ételeket jelenti Pesten már elkezdődött. Talán egyszer nem áll meg a Millenárisnál a sokak által látogatott Budán és a Budai-hegységben.

Forráskereső körséta a Csacsi-hegyen

A blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket.

A Forest&Fruit Naptár 2018 májusi fotóján is a Tündér-szikla látható. Az áprilisi naptár bejegyzésben ajánlottunk 3 túrát, és előtte is volt már szó Zugligetről, az egykori Lóvasút-végállomás kapcsán. Szóval alaposan körbejártunk már – szó szerint is – a környéket. Vajon tartogat-e még meglepetést Zugliget? A helyzet az, hogy igen. Kicsit rendhagyóan, most senkit nem viszünk be az erdőbe, a séta során végig lakóövezetben, de mégis zöldben leszünk.

calendar_hu_201805.jpg

A XIX. század óta töretlen népszerűségnek örvendő Zugliget ma már könnyen megközelíthető autóval, vagy a Nyugati-pályaudvartól a Rózsadombon keresztül kanyargó alacsonypadlós 291-es busszal. A célpont általában a méltán népszerű Libegő, de vannak, akik a zöld háromszög jelzést veszik célba és inkább felsétálnak az Erzsébet kilátóhoz. A Budai-hegyekben egykor számos forrás volt, ez alkalommal néhányat felkeresünk. Ugyanis bármilyen meglepő, alig egy kilométerre a 291-es busz végállomásától a beszédes nevű Csermely úton van egy ma is aktív, felszínen is látható forrás. Szomorú tény, hogy a Béla király útja és a Kútvölgyi út találkozásánál kezdődő Csermely-völgyben egykor 3 forrás – a Csermely-forrás, a Csermely-kút és a Darázs-forrás – közül mindössze az utóbbi látható ma már. A többi áldozatul esett a környék társasház építéseinek.

 20180505_forraskereso01.jpg

A források felderítéséhez haladjunk el a Zugligeti úton a Libegő mellett, térjünk be a kemping területére, majd a híd jobb oldalán lévő lépcsőn menjünk fel. Ha zárva van a lépcső kapuja, akkor a Csermely és Zugligeti út kereszteződéséhez a Zugligeti úton átkelve – a járműforgalom miatt körültekintéssel és óvatosan – tudunk elérni. Innen már csak pár lépés után már fák ölelte úton találjuk magunkat, ami lassan, de masszívan emelkedik. A Hunyad-orom és Csacsi-hegy ölelte völgy csendes, az aszfalt patchwork mintás, előbb balra, majd jobbra is tetszetős házak kúsznak fel a meredek domboldalakra. Van olyan ház, ahol a szintemelkedés miatt egy ferdepályás liftet is beépítettek, ilyen szerkezetekről mostanában a 3-as metró felújítása kapcsán lehet kuriózumként hallani.

20180505_forraskereso02.jpg

A Csermely-kút a Csermely út 10 szám alatt található egy kőlap alatt, a vizét a csatornába vezetik. Egy pár lépéssel feljebb viszont megtaláljuk a Darázs-forrást, melyet 1999-ben állítottak helyre és jól felismerhető a hajtogatott fém darázsszoborról. A forrás vize hideg, mindössze 9 fokos, de nem iható! A felette lévő ház emésztője elszennyezte a forrás vizét. Ezt a forrást elhagyva elérünk a Csermely lépcsőhöz, ahol az aknafedők alól kihallatszik a csatornába vezetett Csermely-forrás csobogása.

20180505_forraskereso03.jpg

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A meredek lépcsőn komótosan felballagva a Béla-király útjára érkezünk, itt ér véget a Csillagvölgy. Ahhoz, hogy Zugligetbe visszaérjünk, jobbra kell fordulni Harangvölgy felé, a 155-ös busz végállomásához. Ez a rész már több túránknak is volt végállomása, akár Zugligetből jöttünk a többféle módon, akár a Szépjuhásznétól. A még most is számtalan nevezetességet rejtő részt – gondoljunk csak a Fácánosra – most csak érintjük, egyetlen helyen állunk meg egy fotó erejéig. Itt van ugyanis a Zugligeti Általános Iskola szép és impozáns épülete, mely 4 évenként egyszer biztos szerepel az országgyűlési választásokról szóló hírekben, mint szavazókörzet. Pont a szabadságharc előtt egy évvel is fontos dolgok történtek itt. Ebben az – akkor még kicsit más külsejű és funkciójú – épületben tartották meg a dűlőkeresztelőt, aminek során a Buda külterületei magyar nevet kaptak.

20180505_forraskereso04.jpg

Az iskola után az utat nem az erdőben, hanem a helyenként hiányos járdán folytatjuk.

20180505_forraskereso05.jpg

Jobbra, a Csacsi-hegyre tekintve jól látható, hogy az elhanyagolt épületeket, területeket hogyan veszi ismét birtokba a természet. Kár ezért a területért,  hiszen ahhoz képest, hogy milyen gyönyörű maga az erdő, milyen bájosak az itt található zegzugos útvonalak, bántóan gyakran bukkannak elő elhagyatott, romos, elcsúfított épületek. A járda egy idő múlva elfogy, ezért a túloldalon kell folytatni a sétát, a kicsit kanyargós, lejtős Zugligeti úton. 

20180505_forraskereso06.jpg

 

Hamar előbukkan a Hunyad-orom még érintetlen zöldje, feltűnik a zöld háromszög jelzés és rövidesen ismét a Zugligeti kemping felett átívelő hídra érünk. Ha túrából hiányzó erdőt szeretnénk pótolni, vagy a megtett alig több, mint két kilométert szeretnénk még gyarapítani, akkor azt a zöld háromszög jelzésen túrázva is megtehetjük. Vagy egy cseppet sem egészséges, de néha megengedhető vattacukor elfogyasztása után kipróbálhatjuk Libegőt.

Fontos! A túrázás során érdemes előre, de legkésőbb a helyszínen tájékozódni, hogy előbukkanó forrás vize vajon iható, vagy sem. Sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat. 

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Egy 132 éves, derűs épület

Sokáig romosan árválkodott a Zugligeti út 64. alatt az egykor szép napokat megélt Lóvasút-végállomás, a pusztulófélben lévő épületet szinte a legutolsó órában mentették meg. A zimankós időjárás miatt mi egy délutánt töltöttünk el a most már kulturális és rendezvényközpontként működő varázslatos hangulatú, barátságos épületben.

A Budai-hegység lábánál fekszik Zugliget, mely mára már szervesen a fővároshoz tartozik és igen kedvelt hely a kikapcsolódásra, sportolásra vágyók körében. A területet a középkorban még vadban nagyon gazdag vadregényes, tölgyes erdővel borította, de a zegzugos terület a 19. századi pest-budai polgárság számára is kedvelt kirándulóhely volt, alpesi hangulata és jó levegője miatt.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A hely népszerűségét jó mutatja, hogy jövedelmező volt egy külön villamosvonalat a létesíteni a kirándulók számára. A Budai Közúti Vaspálya Társaság által 1868 június 30-án indított lóvontatású villamos a Lánchídtól közlekedett és a végállomása a mai Zugligeti út 64. alatt álló épület területénél volt. A járat végállomásánál ekkor még csak egy fából készült pavilon állt, a ma is látható épület Kauser József tervei alapján 1886-ra készült el. Az állomásépület két zárt és közötte egy nyitott térből állt, egyikben posta és távírda, másikban pedig a kocsivezetői laktanya és az állomásfőnöki szoba volt. A kettő között egy nyitott csarnokban várakozhattak az utasok, de volt az állomáson illemhely is. Ebben a korban előszeretettel terveztek épületeket gazdagon díszített, finom megmunkálású faelemekkel és alkalmaztak olyan építészeti megoldásokat, melyektől egy egyszerű állomásépület tündérkastélyként tudott tündökölni. Valóban, ha jobban szemügyre veszünk néhány részletet – a nyolcszögletű lépcsőteret a bejáratnál, a felső ablakokat és a rengeteg finom, nagy gonddal elkészített díszítést és áttört mintát a tetőn és a faszerkezeteken – láthatjuk, hogy mindez egészen mesebelivé és derűssé teszi ezt az épületet.

 132evesderus04ff.jpg

Néhány évtized alatt eljárt az idő a népszerű és Pest-Budán több helyen is használt lóvasút felett, ezért 1896-tól már Zugligetben is gépi erővel vontatták a villamosokat . A épület kevesebb, mint 30 évig volt végállomás, egy baleset miatt a pályát továbbépítették és az utolsó megálló átkerült a Tündér-szikla lábához. A 30-as években az akkor már Budai Közúti Vaspálya Társaság felügyelet alatt működő vonal mellett lévő állomás középperonját, személyzeti laktanyává alakították és családok költöztek be a megváltozott funkciójú épületbe. Időközben az erre járó villamosvonal a 81-es számot kapta és már csak a Széll Kálmán tértől közlekedett. Később a járatszám 58-asra módosult és a vonal hossza tovább rövidült. Végül a pálya romlása miatt, az akkor már csak Budagyöngye és Zugliget között járó villamosvonal bezárásáról döntöttek. Ezzel egy időre megpecsételődött az egykori Lóvasút-végállomás sorsa is, habár a 2000-es évekig még lakóházként működött.

Budapest tömegközlekedésének története dióhéjban

A főváros tömegközlekedésére, mely mintegy 150 éves múltra tekint vissza, kezdetekben az volt a jellemző, hogy a különböző viszonylatokat egymástól függetlenül működve más és más társaságok hozták létre és üzemeltetették. Az első omnibusz a reformkor idején jelent Pesten, ahogy az Osztrák Magyar Monarchiában gyarapodó Pest-Buda közlekedése rohamosan fejlődésnek indult. Az omnibuszok után megjelentek a sínen vontatott lóvasutak, a gőzmozdonyos vasutak, később a villamosok is, sőt hajójáratok is összekötötték a Duna által elválasztott városrészeket. A 20 század elejének viharos időszaka után a húszas évekre az egyre nagyobbra növekvő és monopóliumra törekvő, különböző vonalakat birtokló részvénytársaságok és a város vezetése között megjelenő hatalmi harc miatt elkerülhetetlenné vált a tömegközlekedés egységesítése. Így 1923. január 1-jével megalakult a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság, rövidebb és ismertebb nevén a BSZKRT. Érdekes tény, hogy a BSZKRT volt az első vállalat, mely pszichotechnikai intézetet hozott létre a dolgozók alkalmasságának megállapítására. A közel 3 évtizeden keresztül létező BSZKRT a fővárossal együtt fejlődött, nőtt a hálózat hossza és egyre korszerűsödött a járműpark. 1949-ben, az újabb világégést követően az tömegközlekedésért felelős egységes nagyvállalatot ismét szétdarabolták, mígnem a jelentkező nehézségekből a 60-as évek közepétől arra következtettek a hozzáértők, de olykor a laikusok is, hogy hiba volt ezt tenni. Ezért 1968-ban megalakult a Budapesti Közlekedési Vállalat, közismertebb nevén a BKV  5 vállalat, a Fővárosi Villamosvasút, a Fővárosi Autóbuszüzem, a Budapesti Helyi Érdekű Vasút, valamint a Fővárosi Hajózási Vállalat összevonásával.

Végül a 24. órában a Hegyvidéki Önkormányzat és a Miniszterelnökség – Társadalmi és Örökségvédelmi Ügyekért, valamint Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Helyettes Államtitkársága szárnyaik alá vették az épületet.

132evesderus02ff.jpg

A felújítást övezte egy kis aggodalom, a középrészt kibontása után attól tartottak, hogy ez egy teljes bontás lesz, de csupán az eredeti állapot helyreállítása volt a cél. Ahogy a panorámafotón is látható, alaposan le kellett csupaszítani az épületet, ami végül 2017 őszére az önkormányzat beruházásában, a magyar állam és az EGT Alap támogatásával megújultan áll ismét a látogatók rendelkezésére.

132evesderus03ff.jpg

Aki járt már itt, elmondhatja, hogy az egykori állomást sikerül nagyon szépen helyreállítani és közben új funkciókat is beleépíteni. Az egész épület belülről egyterű lett, szellős és világos; szabad az átjárás az elejétől a végéig. Az eredetileg szabadon álló középperon üvegfalakat kapott és egy másik épületet is felhúztak a hegyoldalra, a kettő között egy alagúton is lehet közlekedni és itt vannak a mosdók is. A rendelkezésre álló térben kulturális eseményeket rendeznek, vannak filmvetítések, koncertek, könyvbemutatók, sőt vannak gyerekeknek múzeumpedagógiai foglalkozások. Az épület minden héten szerdától vasárnapig 10-18-ig van nyitva. Ottjártunkkor a kulturális és rendezvényközpont központi terében a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény volt kiállítva, mi hosszan böngészgettük a kiállított tablókat és hallgattuk az ott dolgozó munkatárs kalauzolását és ismertetőjét. Petra végigfotózta az összes tablót, de olyan mennyiségű és minőségű válogatott helytörténeti anyagot sikerült kiállítani, nem beszélve a személyes tárlatvezetésről, hogy meg sem próbáljuk átadni az élményt.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

132evesderus01ff.jpg

Az épület környezetét is rendbe tették, hosszú évek után ismét van járda az Zugligeti út páros oldalán is, csaknem végig lehet sétálni a Zugligeti út bal oldalán az elejétől a végéig. A Nyugati pályaudvartól a Rózsadombon át ide tekergőző 291-es busz megállóját és az épület környékét is rendezték, parkosítottak és padokat, turista jelzéseket, térképet is elhelyeztek. A lassan zöldellő parkban jólesik üldögélni, de a térképet szemlélve elindulhatunk az itt kezdődő zöld háromszög túrára, melynek a vége az Erzsébet kilátónál van.

Aki erre jár, megcsodálhatja eredeti pompájában az egykori Lóvasút-végállomást és meggyőződhet arról, hogy korszerűen felújítva és új funkciókkal kibővítve milyen sikeresen lehet megmenteni egy jelentős emléket.

Szerző: Tünde

Források:

https://lovasut.hu

http://norvegalap.hu/web/guest/a-zugligeti-lovasut-vegallomas-epuletenek-felujitasa-a-muemlek-megorzese-es-kulturalis-kozossegi-terkent-valo-fenntarthato-hasznositasa-erdekeben

http://www.kitervezte.hu/epuletek/kozlekedes/zugligeti-uti-lovasut

http://hampage.hu/kozlekedes/58-as/index.html#zugligetiut

http://oroksegfigyelo.blog.hu/2015/10/22/volt_egyszer_egy_zugligeti_lovasut

Koroknai Ákos-Sudár Kornélia: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada I.-III.

A szerző saját emlékei, tapasztalatai

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Az eltűnt hó nyomában

Az blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy-egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi, ezért úgy döntöttünk, hogy idei első túránk során felkeressük azt a helyet, ahol a januári havas-zúzmarás kép készült és szemügyre vesszük a kép készítése óta történt változásokat.
cal_201801.jpg

A téli túrák sajátossága, hogy a változékony idő miatt elég képlékeny, hova és hogyan tudunk útnak indulni. Másként kell csikorgó hidegben és másként kell a tavaszias télben készülni ruhával és felszereléssel. Bármilyen hihetetlen, a havas túraútvonalakon olykor könnyebb közlekedni, mint az olyan felázott, sáros talajon, mint amivel az idei év elején szembesültünk. Ez még egy érv volt amellett, hogy a Szépjuhásznénál végül a János-hegyi túra mellett döntsünk és az erdei útvonal helyett maradjunk az aszfalton. A túra ~4,5 kilométer hosszú, kétharmadáig szelíden emelkedő, kényelmes tempóban 2 óra alatt lejárható. Indulási pont a 22-es busz Szépjuhászné megállója, érkezés a 155-ös busz Zugligeti, Béla király úti végállomása. A túra nagyjából végig aszfaltúton halad, azonban ez kerékpárút, így figyelni kell az érkező bringásokra.

Tetszett, amit olvastál? Kövesd a Forest & Fruit blog Facebook oldalát, még több, hasonló tartalomért.

Az út a János-hegy északi oldalán halad, fokozatosan emelkedik. Nagyjából egy kilométert haladtunk a János-hegyi úton, majd az útelágazódástól egyenesen a keskenyebb Tündérhegyi úton folytattuk tovább a sétát. A télen lombjukat vesztett fák közül ki lehet pillantani a városra és a kilátás is egyre szebb lenne, ha nem lenne olyan párás az idő. Teljesen más arcát mutatja ilyenkor a természet, a nyáron lombokkal és zöld levelekkel fedett fák ágai között most felfedezhetők madárfészkek és jobban szembetűnők a kidőlt fatörzsek. A város zaja egyre halkul, a szemközti Hárs-hegyről áthallatszik a Gyermekvasút zakatolása. Ahogy feltűnnek az első fenyőfák, már közel vagyunk a János-hegy egyik nevezetességéhez a Libegőhöz.

budapest_libego_ff_1.jpg

Tény, páratlan a panoráma még a pilonok lábától is, ezért is érthető, hogy a mostoha időjárás ellenére néhányan most is utaznak ezzel. Néhány fotó készítése után elindulunk tovább és hamarosan megérkezünk egy pihenőhelyhez, ami régebben kőfejtő volt, ez is a neve: Tündérhegyi kőfejtő.

 20180106_azeltuntho_kofejtoff.jpg

A közeli tájékoztató tábla szerint párszáz méterre voltunk a Tündér-sziklától. Valóban, közben elértünk a 386 méter magas Tündér-hegyhez, mely a János-hegy északi oldalán magasodik. A zöld háromszög jelzést követve mely egy darabig a műúton halad – lesétálhatnánk ennek a hegynek a csúcsára, de mi nem errefelé mentünk, hanem folytattuk az utunkat a Tündérhegyi úton. Az út egyre keskenyebb és kicsit meredekebb lett, a ritkás erdőben látható lett az egykori nevelőotthon, már tudtuk, hogy közel vagyunk ahhoz a helyhez, ahol a zúzmarás januári kép készült.

20180106_azeltuntho_2009.jpg

A fákat hamar felismertük, zúzmarának nyoma sem volt, fakó fények, de a levegő frissessége mit sem változott. Az Forest & Fruit Naptár 2018 januári fotója 2009. január másodikán készült. Aznap a frissen érkezett hidegnek köszönhetően, az egész János-hegyen és Budapest magasabban fekvő területein vastag zúzmara réteg rakódott a tájra és öltöztette csipkés fehérbe a fákat. 9 évvel később viszont nyoma sem a téli hidegnek, a plusz hét fok mellé felhős és enyhén csapadékos időjárás társult.

20180106_azeltunthoff.jpg

 

A tavaszi leányköröcsin túra szintén ezen az útvonalon haladt, ide kattintva megnézhető, hogy milyen élénkzöld tavasszal a táj errefelé és milyen a kilátás a Széchenyi-hegy felé. A 2009 és 2017 tavaszán készült fotókon nyomon követhető az út másik oldalán található a kis tisztás változása.
 

Ha már minden vaddisznónyomot megvizsgáltunk és készítettünk pár panorámafotót, akkor folytassuk a gyaloglást addig, amíg a zöld jelzés keresztezi a Tündérhegyi utat. Mi így tettünk, a műútról lefelé, balra fordulva egy rövid, de annál lejtősebb szakaszon dagonyáztunk, amíg el nem értünk a Szilassy útig, ahol elhagytuk a jelzést és némi cipőpucolás után ismét az aszfalton haladtunk tovább. A tavasszal már említett Tücsök rét és az egykori OPNI osztály jobb sorsra érdemes épülete mellett elhaladva a Janka úton értünk el a 155-ös busz végállomására.

Tetszett, amit olvastál? Kövesd a Forest & Fruit blog Facebook oldalát, még több, hasonló tartalomért.

 

Forest & Fruit Naptár 2018

Az elmúlt évek fényképes termései között szemezgetve fogalmazódott meg bennünk a naptárkészítés gondolata.  Sokfelé jártunk az elmúlt években, de szerettünk volna egy téma köré csoportosítani a képeket. Végül úgy döntöttünk, hogy a 2018-as naptárunkban megmutatjuk a Budai-hegység változó, de mindig szép arcát az év bármely hónapjában. 

2018ff.jpg

Budapest jellegzetes sziluettjét adja a Budai-hegységen belül a János-hegy, így kézenfekvőnek tűnt ezt választani a naptár témájául. A János-hegy, vele szemben a Hárs-hegy, a Tündér-szikla, a Normafa, az Apáthy-szikla és persze az ezekről a  helyekről készített páratlan panoráma fotók. Minden fotó az adott hónapban készült, az majd hónapról hónapra fog kiderülni, hogy melyik évben. Nem titok, egy darabig eltartott a naptár elkészítése, és időnként rácsodálkoztunk, hogy mennyit változott a természet, de éppen ezért nagy örömmel szerkesztettük meg.

Nyomtassátok ki és használjátok ti is nagy örömmel az új évben!

Forest & Fruit Naptár 2018 

Forest & Fruit Calendar 2018

A Forest&Fruit Naptár 2018 projekt 2019. február 23-án ért véget, a tapasztalatokat ITT összegeztük.

A letöltéssel elfogadod a következőket: engedélyezett a naptár nyomtatása és sokszorosítása, nem engedélyezett  a naptár módosítása és kereskedelmi forgalomba hozatala! 

Irány a Vaskapu-hegy!

Ne lepődj meg, ha Budapesten, csaknem a belvárosban találkozol turistajelzéssel. A város sajátos fekvésének köszönhetően a forgalmas útvonalakhoz egészen lehet turistautakra lelni. A zöld jelzésű túraútvonal több kilométeren keresztül kanyarog, a Gellért-hegytől egészen Nagykovácsiig. Terveink szerint a következő egy évben végig járjuk az egészet, fényképekkel és térképpel dokumentálva a túrát.  Ha érdekelnek a részletek, kövesd nyomon a túrákról szóló írásaink.

A Budai-hegység változatos domborzatának köszönhetően számos hegycsúcsról nyílik páratlan kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre. Az egyik ilyen fantasztikus panorámát nyújtó hely a II. kerület Nyék nevű részén fekvő Vaskapu-hegy, mely a nevét a turistaútról is jól látható vörös anyaggal körülvett sziklakapujáról kapta. Mivel a zöld jelzés ezen a hegyen keresztülvezet, ezt választottuk ki elsőnek a Zöld-túra szakaszaiból. Az túra rövid, kevesebb, mint 2 kilométer, de a szintkülönbség jelentős.

A kiindulópont a villamos pasaréti Nagyhíd megállója, onnan gyalogoltunk, vagyis inkább lépcsőztünk fel a Vaskapu-hegyre. Ha valaki errefelé túrázik, meg lehet toldani a túrát ezzel a szűk 2 kilométerrel, de száraz, hideg téli időben önmagában is ideális rövid séta.

Pasarétre a legegyszerűbben a 61-es vagy 56-os villamossal lehet eljutni, a néhány éve szépen felújított Nagyhíd megállóig. A villamosról leszállva nem csak ezt, hanem a túra útvonalát is szemügyre vettük,  pont szemben van az Apáthy-szikla. Aki gyakran és régóta jár erre nyomon követheti, hogyan csökken telkenként a zöldfelület, a házak már nem csak a hegy oldalán, de a tetején is ott terpeszkednek. A hegycsúcsnál lévő bunkert most már csak messziről lehet megnézni, néhány évtizeddel ezelőtt még ott vezetett a turistaút. A jelenlegi útvonal egy szakaszán már  mindkét  oldalon vannak korlátok, így óvják a dolomitgyep védett növényit  és állatait.

apathyszikla01f.jpg

A Nagyhíd megálló után a lépcsőn lefelé a Zuhatag soron indultunk el, majd az Ördög-árok felett és a Pasaréti úton áthaladva már ott is voltunk a első lépcsősor előtt. Ezután a meredek Battai úton lépcsőztünk tovább és nagyjából 30 méter emelkedést leküzdve már Csalán útról tekinthettük meg az elénk tároló panorámát.  A kereszteződésben balra fordulva tovább haladtunk a zöld jelzésen, majd hamarosan következik egy újabb lépcsősor, mely 40 méteres emelkedéssel el is vezetett bennünket a túra egyik pihenőpados kilátópontjára. Itt kezdődik a tulajdonképpeni természetvédelmi terület, sok a kiránduló és kutyasétáltató is a hét bármely napján.

Tetszik amit olvasol? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon is!

A keskeny nyomvonalon hamar elértünk az Apáthy-sziklához, lepillantottunk a túra kiindulópontjára a Nagyhíd villamosmegállóra, megcsodáltuk a páratlan panorámát a Parlamenttől a nagykovácsi hegyekig. (A képre kattintva megnyílik nagyobban is)

 apathyszikla_panorama01f.jpg

A 242 méter magas Apáthy-szikla szikla nevét a környék egykori tulajdonosáról kapta, Apáthy Gábornak egy majorja volt errefelé. Ez a jellegzetes alakú szikla dolomitból, rárakódott mészkőből és anyagból áll, alaposan szemügyre véve a felületüket láttuk a fúrókagylók jellegzetes kör alakú furatainak nyomát, melyek még az földtörténeti eocén korban keletkeztek. A sziklának nincs védőkorlátja így kellő körültekintéssel nézelődtünk, fotóztunk. Sok kirándulónak csábító lehet, hogy a még az utolsó lépcsős szakasz előtt lent is körbejárja a sziklát. Ezt nem érdemes megtenni,  a kőomlás veszély miatt és azért, mert minden lépéssel az 1977 óra védett természeti értéknek számító 13,5 hektáros terület szenved kárt. A dolomit természetes porlódását jól mutatja a murva, ami sétáló  útvonalakat néhol vastagon borítja.

A területnek mindig is gazdag növény és állatvilága volt, ahogy a Magyar Madártani Központ Aquila nevű folyóiratának 1909-es(!) lapszámában olvashatunk is erről (a linkre kattintva egy pdf nyílik meg), de a madarak közül nemcsak kakukk, hanem a holló és héja is megtalálható erre. A szikla területén a karsztbokorerdőben megél az imádkozó sáska, több futrinkafaj, hőscincér, lepkefélék nagy számban. Számos védett növényfaj is honos, a korábban a blogban már bemutatott budai nyúlfarkfű, a jellegzetes sárga keresztesvirágú magyar repcsény, a lilás vagy fehéres virágot hozó törpe nőszirom és a mára beszűkült élőhelyű hegyi árvalányhaj.

 

A természetvédelmi terület elejétől a túra végéig tartó néhány száz méteres úton a tájékoztató táblákról sok érdekességet megtudtunk. Az elágazó túraútvonalon továbbra is a zöld jelzést követük, a jobbra felfelé vezető lépcsőt megmászva a télire lombját vesztett erdő fái közül szemügyre vettük az elénk táruló panorámát.

Majd egy újabb pihenőhely után, elhaladva vaddisznónyomok és túrások mellett elhagytuk a tanösvény legutolsó tábláját már meg is érkeztünk a Görgényi útra a 11-es busz végállomásához. Az naplemente táján az idő is barátságtalanná vált, így le sem szálltunk a buszról egészen a Mechwart- ligetig.

A séta összesen kevesebb volt, mint két kilométer, de az arra sétáló emberek száma alapján ez a kis erdős, emelkedős rész lakóövezethez közelsége miatt is nagyon népszerű sétára vagy kutyasétáltatásra.

Tíz meglepő tény a Gyermekvasútról

Ha távolról nem is, de a Budai-hegyek, a János-hegy vagy a Hárs-hegy lábától a ritkás tavaszi erdőben jól látható, hogy hol kanyarog a keskeny nyomtávú kisvonat, a Gyermekvasút. A turista útvonalak mentén haladó járművekből az utasok ráláthatnak Budapestre a kilátókanyarból és bármelyik évszakban bepillanthatnak az erdők másként megismerhetetlen zugaiba is.

10teny_01.jpg

A képeken túl, íme 10 tény, amit biztos nem tudtál a Gyermekvasútról. 

  1. A Budai-hegységben 11 kilométer hosszan kanyargó keskeny nyomtávú vasutat, ami akkor még az Úttörővasút nevet viselte, mindösszesen 3 év alatt építették meg. 1948-ban a Széchenyi-hegyen lévő végállomástól a mai Virágvölgy megállóig, 1949-ben a mai Szépjuhásznéig, majd 1950-ben a mai végállomásig, Hűvösvölgyig épült a kisvasút.
  2. Nem csak a vasút neve, de néhány állomás elnevezése is megváltozott 1990-ben: Úttörővárosból Csillebérc lett, Előre állomás helyett Virágvölgy és a Ságvári ligetet is Szépjuhásznénak hívják már.
  3. Volt változás a megállók elhelyezkedésében, számában is. Kis-Hárshegy megállót 1951-ben megszüntették, Normafa megállót 1973-ban áthelyezték. A János-hegy és Szépjuhászné állomás között azonban 2004-ben létesítettek egy újabb megállóhelyet Vadaspark névvel, ami 2006 óta időszakos megállóhely.
  4. A vasúton 10-14 éves gyerekek teljesítenek szolgálatot, akik egy négyhónapos tanfolyamon sajátítják el a szükséges ismereteket. A tanfolyamra azok jelentkezhetnek, akiknek a tanulmányi eredménye legalább 4.0.
  5. A szolgálatba induló gyermekvasutasok minden reggel, a szolgálatuk megkezdése előtt ünnepélyes zászlófelvonást majd szolgálatuk befejezése után minden este zászlólevonást tartanak.
  6. Az Úttörővasúton létesült Magyarország első szabadtéri mozgólépcsője, ugyanis a hűvösvölgyi villamos végállomás egykori helyét és a kisvasút végállomását így kötötték össze. A mozgólépcső gépháza bemutatóterem és műhely.
  7. A Hárs-hegy megálló és Hűvösvölgy végállomás között található, patkó alakú alagút 198 méter hosszú és úgy tervezték, hogy a későbbiekben legyen hely a villamosításhoz szükséges vezetékeknek is. A nyitástól 1964-től alagútőri szolgálat is volt a kisvasútnál.
  8. Az 1951-ben átadott Hűvösvölgyben található vontatási telepen van egy olyan fordítókorong, ami Magyarországon szintén egyedülálló, ugyanis ez az egyetlen ilyen kisvasúti berendezés, ami villanymotorral működik.
  9. A Gyermekvasúton 2000 karácsonyától már nem csak gőzmozdonnyal, hanem nosztalgia gőzmozdonyokkal is lehet utazni.
  10. A Gyermekvasút legforgalmasabb állomása a János-hegy megálló. Innen kisebb sétával megközelíthető az Erzsébet kilátó vagy a Libegő. Viszont a hegyoldalban olyan szűkös a hely, hogy az állomásépületben csak egy állomásfőnöki és forgalmi iroda fér el.

 Ha szeretnél még többet megtudni a Gyermekvasútról, ezen a hétvégén szombaton, április 8-én részt ellátogathatsz a Gyermekvasút napja rendezvényre.

Ha tetszett a cikk, használd a megosztás gombokat. Kövesd a Forest & Fruit blogot a Facebookon  is!

10teny_02_1.jpg

A programajánló nem hirdetés, kizárólag saját érdeklődési körből fakad. 

Kisvasúttól, kisvasútig

Ha már igazán jó az idő, érdemes egy valamivel hosszabb és változatosabb tereptúrát is kipróbálni és célba venni Budapest legmagasabb pontját. A Budai-hegység vonulata a város több pontjáról és városhatáron túlról is jól látható, ennek része a János-hegy a maga 527 méteres magasságával.

kilatotol_kilatoig_01_1.jpg

***
Indulási helyszín: Normafa

Megközelítés: Gyermekvasút Normafa vagy Csillebérc megálló, 21-es, 21A busz a Széll Kálmán tértől

Útvonal:  Normafa – Anna rét – János-hegy –  Erzsébet kilátó – Szépjuhászné (János-hegyi út zöld jelzés vagy kék kör majd az Erzsébet kilátótól a piros jelzés)

Útvonal ~5 kilométer

Felszerelés: évszaknak és időjárásnak megfelelő öltözet, túracipő, folyadék, élelmiszer 

***

A  kisvasútról Csillebércen vagy Normafán leszállva a Gyermekvasútról a János-hegyen épült Erzsébet kilátó felé induljunk el.   A kiindulási pont tetszőlegesen megválasztható és meg lehet közelíteni a helyet a 21-es busszal is, a lényeg, hogy valamennyi gyaloglás után az Anna rétre érkezzünk. Az Normafa területét nem olyan régen átszabták, megújították, kerültek új padok a sétaútvonalra és a murvával leszórt utak is megújultak. Ahogy az Anna réten is egyre hatalmasabb a játszótér.

A Normafa és az Anna rét területéről mindig is káprázatos látvány tárul a turista szeme elé, érdemes elidőzni egy kicsit itt. Az Erzsébet kilátó nagyjából két kilométerre van innen, kényelmes gyalogtempóban elérhető, szinte nincs szintemelkedés. Több út fut egymással párhuzamosan, lehet menni a nem olyan régen megújított műúton, ahol kerékpárok mellett futópályán sportolók is vannak, de inkább válaszuk az erdei utat. A séta ezen szakaszának vége felé jobbra van a Libegő, ahonnan szintén páratlan a kilátás, de mi csak tartsunk továbbra is egyenesen, más módon fogunk lejutni a hegyről.

A János-hegyen található Erzsébet kilátó szintén a város bármely pontjáról látható épület, jellegzetes sziluettje 102 éve díszíti a hegyet. A kőből készült épület Schulek Frigyes tervei alapján készült el neoromán stílusban.

kilatotol_kilatoig_03.jpg

A felfelé egyre keskenyedő épület 4 emeletéről pompás kilátás nyílik nem csak Budapestre, hanem a távoli hegyekig tekinthetünk körbe-körbe akadálytalanul. A kilátót 2005-ben újították fel, tövében a padokon lehet pihenni, az épületben büfé is üzemel.
 kilatotol_kilatoig_04.jpg

A csúcson való megpihenés után következik a túra ismét nagyjából 2 kilométeres szakasza, ami a combizmokat fogja igénybe venni. Ha ellenálltunk a Libegőre vágyó túratársaknak, és a közelben található játszótérnél sem indultunk el a Gyermekvasút János-hegyi megállójához, nincs más hátra, mint a kilátótó lépcsőjétől egyenesen a piros jelzésen elindulni lefelé a János hegyről.

A János-hegyen több aszfaltozott út van, ezek közül az egyik a János-hegyi út. Ezeken az utakon kerékpárral is lehet közlekedni, de futók is vannak szép számmal. A piros turista jelzést a János-hegyi út a lefelé vezető út során 3 alkalommal fogja keresztezni 4 szakaszra bontva a sétát. Az első szakaszon több, változó állapotú lépcsősor vezet lefelé, a lassan kizöldülő fák közül kipillantva ismét megnézhetjük  a várost. Az következő szakasz már kíméletesebb a lábakhoz, alig van lejtő és ugyanez jellemző a következő részre is, ahol szinte a műúttal párhuzamosan haladhatunk. Érdemes megfigyelni, hogyan változik meg néhány száz méter alatt a növényzet, az örökzöld fák hamar eltűnnek és átveszik helyüket a lombhullatók. A túra végén a 4. szakaszon  ismét lépcsőkhöz lesz szerencsénk, érdemes ezekre és a turista útvonalon való maradásra is figyelni. Ha éppen nem a lábunk elé nézünk, megcsodálhatjuk a szemben lévő Hárs-hegyet, a Kaán Károly kilátót és a hegy oldalában lévő már nem működő kőbányát is.

A túra végén egyesül a piros és a sárga jelzés, ez vezet el a két hegy közötti nyeregbe. Ha Családi napijegyünk van, akkor újabb jegyváltás nélkül visszaülhetünk a Gyermekvasútra, és elvonatozhatunk Hűvösvölgybe, vagy akár a szintén itt található BKV busszal mehetünk vissza a városba.

Hétköznapi kaptatás

Vannak olyan napok, amikor hétköznap is jól esik egy kicsit az erdőben, a természetben időzni, akár egy félóra, vagy óra is elég lehet a nap végi megnyugváshoz, a feltöltődéshez. A Hárs-hegy oldalán van egy túraútvonal, mely nem túl hosszú, a kezdete és a vége is egy-egy buszjárathoz van közel, így könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel is.

A séta a 129-es busz Széher úton található végállomásától kezdődik. A busz a Széll Kálmán térről indul, de idő takarékosabb a buszra átszállni a Budagyöngye megállónál az arrafelé közlekedő valamelyik villamosról.

hetkoznapi_kaptatas_01.jpg

A busz végállomásától a Széher úton menjünk felfelé, amíg be nem érünk az erdőbe. Jobb oldalon pihenőhely, bal oldalon az egykori Lipót területe fekszik. A sétánk elején egy kisebb emelkedőn kell felmennünk, majd az ösvény két irányba elágazik. A bal oldali elágazás a zöld kereszt turista jelzés, de mi tartsunk jobbra, a jelzés nélküli sétaúton. A sétaút végig a Gyermekvasút és a Budakeszi út között halad, nem szakítja meg egyetlen vasúti vagy közúti átjáró sem, zavartalanul sétálhatunk a Lipótmező északi résztől a Kis-Hárs-hegy déli oldalán egészen a Nagy-Hárs-hegy és a János-hegy között elterülő nyeregig és érhetünk el a Szépjuhásznéhoz. Az út első felén a hegy déli oldalán a még nem zöldülő fák miatt át lehet látni a János hegyre és szemügyre lehet venni az Erzsébet kilátót. Egy kisebb emelkedő után egy mohás fánál lehet megpihenni. A sétaút változó terepviszonyok közt folytatódik, enyhe lejtők és emelkedők követik egymást, ahogy kanyarogva egyre közelebb kerülünk a Nagy-Hárs-hegyhez.

***

Indulási helyszín: Széher út vége

Megközelítés: 129-es autóbusz a Széll Kálmán tértől, vagy a Budagyöngye megállótól.

Útvonal: zöld kereszt, majd nincs jelzés

Útvonal hossza: ~2 km

Szintemelkedés: ~100 m

Felszerelés: évszaknak és időjárásnak megfelelő öltözet, túracipő, folyadék, élelmiszer

***

 

Az erdők védelme és karbantartása nagyon fontos, a fákat a Pilis Parkerdő munkatársai rendszeresen gondozzák és az nem megfelelő fákat kivágják. Erről is olvashatunk a sétaútvonalon elhelyezett táblákon.

hetkoznapi_kaptatas_02.jpg

A még éppen zöldellő erdőben nyugalmasan haladhatunk, útközben találkozhatunk futókkal és kutyasétáltatókkal is és néha kerékpárosokkal is… A sétaúton több helyen van pihenőpad, bárhol le lehet ülni és elfogyasztani a magunkkal hozott enni vagy innivalót. Az út utolsó szakasza egy enyhébb emelkedő, amin felkaptatva jobbra már látható is a Gyermekvasút épülete, mellette pihenőhely, baloldalon a Budakeszi úton pedig a buszmegálló, ahonnan a 22-es buszokkal vissza lehet térni a városba.

Megjegyzés: aki nem szeret kaptatni,  az induljon el a Szépjuhásznétól lefelé, úgy is pihentető lehet a séta.

Ha tetszett a cikk, használd a megosztás gombokat. Kövesd a Forest & Fruit blogot a Facebookon is

 

 

 

 

Keltikék túra a Hárs-hegy körül

Budapesten könnyen elérhető távolságban van a Budai-hegység, még a belvárosból is rövid időn belül el lehet érni egy-egy nyugalmasabb kis zöld szigetet. Aki alaposan böngészi a térképet, megláthatja, hogy számtalan túraútvonal közül lehet választani. A bőség zavarán, egy apró virág segít: a most virágzó ujjas és a védett odvas keltike, hatalmas virágtengerével és jellegzetes illatával még a legelszántabb szobalakókat is el fogja varázsolni.

keltike_03.jpg

***
Indulási helyszín: Szépjuhászné.
Megközelítés: 22, 22A, 222 -es autóbusz a Széll Kálmán tértől.
Útvonal: zöld kör
Útvonal hossza: ~4 km
Javasolt felszerelés: évszaknak és időjárásnak megfelelő öltözet, túracipő, folyadék, élelmiszer, távcső
***

A 22-es buszról leszállva a buszmegállótól balra érdemes elindulni a zöld kör jelzésen, ha rögtön szeretnénk a keltikéket látni. A Nagy Hárs hegy déli, délnyugati oldalán már nagy mennyiségben virágoznak. Itt már van néhány pad is, ahol le lehet ülni, de ki tenne ilyet egy túra elején?

***
Keltikék – Odvas keltike, ujjas keltike

Mindkét növény a boglárkafélék családjába tartozó 20-30 cm magas növény, jellegzetes liláskék és fehér virágokkal. Az odvas keltike magas alkaloid tartalma miatt gyógynövény,  de hatóanyagai miatt csakis kizárólag orvosi ellenőrzés mellett használható! Védett növény, 10-30 cm magasra nő, szára húsos, hamvas, levelei hármasan szeldeltek. Virágai fehérek, krémszínűek, lilák és rózsaszínűek lehetnek. A föld alatt található gumója dió nagyságú, üreges, vékony falú. Az ujjas keltike kisebb, 10-20 cm magas növény, levelei jobban osztottak, mint az odvas keltikéé. Virágai általában lilásvörösesek, ritkán fehér színűek. A nevét adó gumó mindössze mogyoró nagyságú és nem üreges.

keltike_02.jpg

Pár száz méter után egy enyhe emelkedőn felhaladva átérünk a hegy nyugati, majd északnyugati oldalára, ahol már megváltozik a növényzet összetétele, itt még feltűnik a hóvirág. A kisebb kaptató után már le lehet ülni és elővenni a kulacsokat, apró szendvicseket.

Ezután egy hosszabb, változó terepmagasságú rész következik, ahol ilyenkor még hűvösebb az idő, mivel ez a hely északi oldala. A gyér lombok közül messze elláthatunk, előbb Nagykovácsi, majd Solymár irányába.  

A zöld kör turista útvonal keresztezi a sárga jelzést, itt balra fordulva Hűvösvölgybe lehet lesétálni.  Ha már van olyan tagja a csapatnak, aki fáradt, ebben a kereszteződésben jobbra fordulva lerövidíthető a túra útvonala, és hamarabb vissza lehet jutni a Szépjuhásznéhoz.  Az utat egyenesen folyatva egy lejtős rész után egy újabb elágazásnál jobbra fordulva rákanyarodunk az utolsó előtti, hosszabb szakaszára. Amennyiben egyenesen mennénk tovább, akkor a Széher út végére jutnánk. De maradjunk a zöld kör jelzésen és hamarosan elérünk a következő pihenőhelyhez, ahonnan természetesen nyílik egy újabb turista útvonal és jelzés, balra. Ha még van bennünk erő, itt az alkalom meg lehet nézni a Kis Hárs-hegy csúcsán lévő Makovecz-kilátót, néhány száz méter kitérő csupán.

A kitérő/pihenőtől a tábla szerint már csak 1,8 km Szépjuhászné, szinte teljesen végig a Gyermekvasút mellett vezet az utunk. A kisvasúton átkelve ismét a hegy déli oldalára érkezünk és ismét nagy tömegben jelenik meg az odvas keltike. Bejárva a Hárs-hegy más turista útvonalait vagy a közelben található Örökerdő tanösvényt további hatalmas virágmezőben gyönyörködhetünk. 

A Hárs-egy igen kedvelt kirándulóhely, szinte nincs olyan napja a hétnek, amikor ne lennének futók, kirándulók, kutyasétáltatók a hegyen. Éppen ezért fontos, hogy meglátogatva ezt  szép helyet ügyeljünk annak értékeinek megtartására. Bármennyire is megtetszik egy növény vagy egy állat, ne vigyük haza.  A kijelölt turista útvonalról ne térjünk le, használjuk a pihenőhelyeket és az elhelyezett szemeteseket. 

Ha tetszett a cikk, használd a megosztás gombokat. Kövesd a Forest & Fruit blogot a Facebookon is

keltike_01_1.jpg

Ha tetszett a cikk, használd a megosztás gombokat. Kövesd a Forest & Fruit blogot a Facebookon is