Az ébredő természet a zöld számtalan árnyalatán kívül a szivárvány minden színét megmutatja a virágzó évelőkkel és egynyári növényekkel már fák levélbe borulása előtt. Még akkor is, ha idén a zöld levelek megjelenése pár napot késett és a lombkorona még mindig nem záródott. Tavaszi virágözön címmel két évvel ezelőtt már készítettem egy összefoglalót a Budai hegység varázslatos növényeiről. A bemutatót, most öt színes és különleges nevű virággal kiegészítem.
Ki a virágot szereti rossz ember nem lehet tartja a mondás, hagy tegyem hozzá gyorsan aki szereti a virágot, akkor az élőhelyét is tiszteletben tartja. Vagyis az igazi növénykedvelő nem tér le a kijelölt erdei ösvényekről, ismeri és használja is a telefon/fényképezőgép zoom funkcióját. Ha pedig így sem tud közelről lefotózni egy növényt, akkor megelégszik a növénytársulás megörökítésével. A természetvédelmi területen honos növények letépése, hazavitele tilos, ezért nem is írom oda a védett fajoknál, hogy a fotót pontosan hol készítettem. Nem kell túlságosan nyitott szemmel járni az erdőben, hogy a dúsan virágzó aljnövényzetben bármelyik fajt megleljük.
A leánykökörcsin nagyon jó példája annak hogyan változik az élőlény az egyedfejlődés során, annak érdekében, hogy a lehető legjobban túl tudjon élni a faj.
Amikor február végén, március elején a leánykökörcsin virágozni kezd, még sokkal hűvösebb van, így a virágot és a növényt is puha és vastag szőrpárna borítja. A rózsaszín-lilás árnyalatú virágok alig emelkednek ki a földből, arasznyi magasságban bontogatják szirmakat. A sárga porzóikkal és a termővel könnyű célpontot jelentenek a rovaroknak. A beporzás után a virág színe megváltozik, lilás, majd kékes árnyalatú lesz. a terméseket növesztő növény testfelépítése is megváltozik. Az addig tömzsinek mondható leánykökörcsin elkezd megnyúlni, beporzás után egy sudárul nyújtózó növény válik belőle.
A leánykökörcsin termése repítőszőrös kaszattermés, ahogy a nevéből is kiderül, a növénynek most nem a napra, hanem a szélre van szüksége, a magok új területre való juttatásához. A vékony, ingadozó száron a magok a talajtól 30-40 centiméterről fognak útnak indulni, a szél messzire repíti őket. Így több az esély arra, hogy a magvacskából kihajtó növénynek jusson elég tápanyag és víz, több az esély a túlélésre, szaporodásra. Egy számomra új élőhelyen fedeztem fel azt a néhány tő leánykökörcsint, a virágzó növényeket még nem vettem észre, csak ezeket a bozontos üstökű példányokat.
Közönséges kövifoszlár
A keresztesvirágúak családjába tartozó közönséges kövifoszlár szinte elveszik a körülötte elterülő sárga növénytengerben, szerencsére ez a példány egy kicsit nagyobb a többinél. A 40-60 cm magasra is megnyúló elágazó szár szürkészöld tőlevélrózsából ered, a levelek karélyosak, fogas szélűek.
A közönséges kövifoszlár, mint azt a neve is mutatja egy sziklagyepeken gyakran előforduló faj, régebben a dercevirágként is ismert volt. A növény termése kétüregű toktermés, más néven becő. A termés alakja határozóbélyeg, ezért is érdemes lesz visszatérni ehhez a növényhez is.
A keresztesvirágúak elnevezésüket a négy lepellelvélből álló virágukról kapták: a négy fehér sziromlevél, kereszt alakban helyezkedik el. A keresztesvirágúak a minden kontinensen előfordulnak, számos fajuk, mint például a káposzta, a repce az élelmezésben jelentős szerepet tölt be.
Tavaszi lednek
A tavaszi lednek 30-40 centiméter magas megnövő évelő növény, egy a példány egy kicsit kisebb termetű volt. A szára felálló, a fotón szépen csillogó levelei párosan szárnyaltak, tojásdad-lándzsás alakúak, ahogy látható 5-7 cm hosszúak, és 3-4 cm szélesek. Szép élénk, fűzöld színük van, a fonákjukon fényesek.
A növény márciustól májusig virágzik, a pillangós virágzat elméletileg fürtökben hármasával-nyolcasával áll. Ezen a példányon egy árva színes virágocska volt. Ha alaposan szemügyre vesszük a szárat, akkor látszik a lehulott virágok nyoma.
A virágok fejlődésük során érdekesen színeváltók, bíborpirosból előbb ibolyaszínűek, kékek végül fehérek lesznek. Termése hüvelytermés. Remélem, még megtalálom az erdőben és azt is lefotózhatom.
Fürtös salamonpecsét
A május-júliusban virágzó fürtös salamonpecsét néhány koránkelő példánya már megmutatta magát egy déli lejtőn és a levélhónaljakban álló csöves virágok is kinyíltak. Ez a faj egyszikű, a spárgafélék családjába tartozik, hát ezt kevesen gondolnánk róla. Árnyas, dús aljnövényzetű lomb- és elegyes erdőkben lehet vele még találkozni, a Budai-hegységben több helyen.
Általában 30-60cm magasra, vagy inkább hosszúra nő, a szára hengeres, tojásdad alakú, csúcsban végződő 5-10 cm hosszú levelei szórt állásúak, két sorba rendeződnek. A felső levelek hónaljában találhatók a szagtalan már említett csöves, összeszűkülő leplű virágai, melyek szagtalanok. Bogyótermése van, kékesfekete színű, ősszel szépen színesíti a hideg évszak közeledtével bebarnuló növényt. A termést húsa miatt madarak fogyasztják és a magokat is ők terjesztik. Fényes ovális levelei a gyöngyvirágra emlékeztetnek és ez a növény is mérgező, minden része szteroid-szaponinokat tartalmaz.
Hagymás fogasír
Ez az a növény, amit még virágzás előtt is jó meg lehet határozni, a levél tövénél található kis sarjgumókról. A közönséges kövifoszlárhoz hasonlóan szintén a keresztesvirágúak családjában tartozik. A virága viszont – mint a bimbójából is látszik – nem fehér, hanem rózsaszín és kicsit nagyobb méretűek e sziromlevelek.
Magasra is megnövő, karcsú kinézetű növény, levelei szórt állásúak, hosszúkás lándzsásak, a felsők épek, az alsók páratlanul szárnyaltak és fogas szélűek. A határozójegynek számító sarjgumók csak fiatalon zöldek, éretten lilák. A vízszintesen fekvő tarackgyökerei segítségével is szaporodik. Ezt a növényt a fürtös salamonpecsét szomszédságában találtam, annak ellenére, hogy nem a két növény különböző talajokat kedvel.
Az erdei séták, kirándulások, túrák során persze többféle virágot lehet felfedezni, Kék, sárga, fehér, rózsaszín és ismét fehér, nálam ezek most a tavasz színei a zöld ezer árnyalatán kívül.
Kapcsolódó bejegyzés