Ramsar egy aprócska város Iránban a Kaszpi-tenger partján, ahol számos ország képviselője találkozott 49 évvel ezelőtt, 1971. február 2-án. A többoldalú találkozó azért jött létre, hogy megfogalmazzanak és elfogadjanak egy nemzetközi egyezményt a vizes élőhelyek védelméről. A víz nem csak, mint élőhely jelentős, ezért a rendelkezésre álló vízbázisok tisztán tartása, az iható édesvíz ésszerű felhasználása is elengedhetetlen része a mindennapoknak. A Forest&Fruit Hírlevél 365 második számában éppen ezért ramsari egyezményről, vizes élőhelyekről és az ésszerű ivóvíz-használatról lesz szó.
Ramsari egyezmény
Tavaly májusban idéztem az madarak és fák napja kapcsán az 1906-os hazai törvénycikket és az 1902-es Párizsban megkötött egyezményt. Aminek a jelentőségét a célján kívül – a mezőgazdaság számára hasznos madarak védelme – az is mutatja, hogy a megkötött egyezményt Európa számos uralkodója elfogadta, a svéd királytól spanyol királyig bezárólag, beleértve az ausztriai császárt is. Hasonlóan jelentős nemzetközi összefogást mutatkozott meg akkor, amikor néhány évtizeddel később Európán kívül „hosszas előkészítő munkálatot követően a vízimadarak pusztulásáért aggódó 18 ország képviselői az iráni Ramsar városában, a Kaszpi-tenger partján aláírják az egyezményt” 1971. február 2-án. Az egyezmény maga 1975-ben lép hatályba, Magyarország pedig 1979-ben csatlakozik hozzá. Mára 169 ország szignálta ezt a megállapodást, aminek legfontosabb „a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható vagy bölcs hasznosításuk elősegítése és az erre vonatkozó megfelelő jogi, intézményi és együttműködési keretek biztosítása.” Hazánkban a csatlakozás óta eltelt évek alatt 29-re nőtt az ún. ramsari területek száma, köztük van többek között a Velencei-tó, a Balaton, a Felső-Tisza, az Ócsai turjános. Részletesen az egyezményről, a Ramsari egyezmény és a természetvédelem.hu honlapon lehet olvasni, érdemes.
Bejegyzés a mezőgazdaságilag hasznos madarak védelméről a madarak és fák napja kapcsán
Balaton, Velencei tó és Tura
Hazánk két legnagyobb felületű tava, nyáron és az utóbbi években már más évszakokban is népszerű turisztikai célpont. A nagyszámú látogató fokozott környezeti terhelést jelent a vadvizeknek, legyen az kémiai szennyezés, vagy az emberi tevékenység által keltett zaj. Szintén gondot jelent a természet által elviselhetőnél nagyobb mértékű beépítés. A szabad vizek sérülékenyek és sok ideig tart, amíg képesek regenerálódni az emberi beavatkozás után. A szerves anyagok és a műtrágyák vízbe szivárgó maradványai, a nád levágása, kiirtása, a túlzott halászat és végül, de nem utolsó sorban jelenlétével maga az ember mind-mind jelentős kárt tud tenni hazánk vizes élőhelyein.
A Balaton a nyári turistaszezon miatt csak az év szezonon kívüli hónapjaiban, október 1. és április 30. között védett, ez hazánk egyetlen időszakosan védett ramsari területe. A Velencei tó viszont ökológiai egységet alkot a Dinnyési fertővel így az és idei tartozó madárrezervátum állandóan és fokozottan védett. A Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapján erről bővebben lehet olvasni.
Bejegyzés a téli Balatonról és élőlényeiről
Budapesttől alig 50 kilométerre, keletre egy kisvároska határában egyedi és különleges virágok nyílnak minden tavasszal, nem messze a Galga-pataktól. A patak egykor jóval gazdagabb volt halakban, de az ember által okozott változásoknak köszönhetően az élővilága meggyérült. A csaknem 60 kilométer hosszú vízfolyás Becske Jászfényszaru között kanyarog mielőtt a Zagyva folyóba torkollik. Itt van a Turai Természetvédelmi Terület (nem esik a Ramsari egyezmény hatálya alá), ahol tavasszal a gyönyörű egyhajú virág nyílik. A terület szakmai vezetéssel látogatható.
Vízbázisok védelme
A vizes élőhelyek megmaradása mellett hasonlóan fontos az ivóvízbázis megtartása is. A Földön található víz mennyiségének becsült mennyisége 1,4×108 km3, ami elég jelentősnek tűnik, amíg meg nem tudjuk, hogy ennek 97%-a sós víz, a maradék 3%-ot kitevő édesvíz 80%-a pedig a sarki jégben és gleccserekben van lekötve. A matekfeladat végére, az világossá válik, nem végtelen a rendelkezésünkre álló édesvíz mennyisége, a jó minőségű ivóvíz pedig még ennél is kevesebb.
Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
Budapesten már a rómaiak és építettek vízvezetéket és a Budai várba is csöveken keresztül került víz a mai Zugliget környékéről. Közeli és elrettentő példaként szolgál a vízbázis zsugorodására a Budai-hegység forrásainak a terület beépítését követő gyors elapadása és vagy elszennyeződése. A fővárosban a még meglévő kutaknak köszönhetően a modern, vezetések vízszolgáltatás 1868-ben indult meg. Az elmúlt másfél évszázad vízellátásának történetéről a Vízművek honlapján egy remek történeti összefoglalót lehet találni, a gellért-hegyi víztározó tetejéről pedig remek a kilátás.
Bejegyzés a Budai Zöld túra első szakaszáról
Forráskereső körséta a Csacsi-hegyen
8 tipp a felelős vízhasználatért
- Amennyiben a csapból biztosan jó minőségű, ólommentes víz jön, felesleges ásványvízre költeni.
- Ha csöpög a csap, vagy folyik a WC tartály, akkor érdemes mihamarabb megjavíttatni.
- Fogmosás közben nem kell folyatni a vizet.
- A zuhanyozás kevésbé vízigényes a fürdésnék.
- A mosógéppel érdemes ésszerűen és víztakarékosan mosni.
- A mosogatni is lehet víztakarékosan.
- Az elhasználódott olajat nem szabad a lefolyóba önteni. Szelektíven, palackban gyűjtve leadható a kijelölt hulladékgyűjtő helyeken.
- A kertlocsolás esővízzel is megoldható.
A Forest&Fruit Hírlevél 365 eddig megjelent számai:
2019/1. szám a hatásos hulladékcsökkentésről
Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.