Vizes élőhelyek világnapja

Ramsar egy aprócska város Iránban a Kaszpi-tenger partján, ahol számos ország képviselője találkozott 49 évvel ezelőtt, 1971. február 2-án. A többoldalú találkozó azért jött létre, hogy megfogalmazzanak és elfogadjanak egy nemzetközi egyezményt a vizes élőhelyek védelméről. A víz nem csak, mint élőhely jelentős, ezért a rendelkezésre álló vízbázisok tisztán tartása, az iható édesvíz ésszerű felhasználása is elengedhetetlen része a mindennapoknak. A Forest&Fruit Hírlevél 365 második számában éppen ezért ramsari egyezményről, vizes élőhelyekről és az ésszerű ivóvíz-használatról lesz szó.

Ramsari egyezmény

Tavaly májusban idéztem az madarak és fák napja kapcsán az 1906-os hazai törvénycikket és az 1902-es Párizsban megkötött egyezményt. Aminek a jelentőségét a célján kívül – a mezőgazdaság számára hasznos madarak védelme – az is mutatja, hogy a megkötött egyezményt Európa számos uralkodója elfogadta, a svéd királytól spanyol királyig bezárólag, beleértve az ausztriai császárt is. Hasonlóan jelentős nemzetközi összefogást mutatkozott meg akkor, amikor néhány évtizeddel később Európán kívül „hosszas előkészítő munkálatot követően a vízimadarak pusztulásáért aggódó 18 ország képviselői az iráni Ramsar városában, a Kaszpi-tenger partján aláírják az egyezményt” 1971. február 2-án Az egyezmény maga 1975-ben lép hatályba, Magyarország pedig 1979-ben csatlakozik hozzá. Mára 169 ország szignálta ezt a megállapodást, aminek legfontosabb „a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható vagy bölcs hasznosításuk elősegítése és az erre vonatkozó megfelelő jogi, intézményi és együttműködési keretek biztosítása.” Hazánkban a csatlakozás óta eltelt évek alatt 29-re nőtt az ún. ramsari területek száma, köztük van többek között a Velencei-tó, a Balaton, a Felső-Tisza, az Ócsai turjános. Részletesen az egyezményről, a Ramsari egyezmény és a természetvédelem.hu honlapon lehet olvasni, érdemes. 

Bejegyzés a mezőgazdaságilag hasznos madarak védelméről a madarak és fák napja kapcsán

Balaton, Velencei tó és Tura

Hazánk két legnagyobb felületű tava, nyáron és az utóbbi években már más évszakokban is népszerű turisztikai célpont. A nagyszámú látogató fokozott környezeti terhelést jelent a vadvizeknek, legyen az kémiai szennyezés, vagy az emberi tevékenység által keltett zaj. Szintén gondot jelent a természet által elviselhetőnél nagyobb mértékű beépítés. A szabad vizek sérülékenyek és sok ideig tart, amíg képesek regenerálódni az emberi beavatkozás után. A szerves anyagok és a műtrágyák vízbe szivárgó maradványai, a nád levágása, kiirtása, a túlzott halászat és végül, de nem utolsó sorban jelenlétével maga az ember mind-mind jelentős kárt tud tenni hazánk vizes élőhelyein.

20200201_vizeselohelyek01.jpg

A Balaton a nyári turistaszezon miatt csak az év szezonon kívüli hónapjaiban, október 1. és április 30. között védett, ez hazánk egyetlen időszakosan védett ramsari területe. A Velencei tó viszont ökológiai egységet alkot a Dinnyési fertővel így az és idei tartozó madárrezervátum állandóan és fokozottan védett. A Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapján erről bővebben lehet olvasni.

Bejegyzés a téli Balatonról és élőlényeiről

Budapesttől alig 50 kilométerre, keletre egy kisvároska határában egyedi és különleges virágok nyílnak minden tavasszal, nem messze a Galga-pataktól. A patak egykor jóval gazdagabb volt halakban, de az ember által okozott változásoknak köszönhetően az élővilága meggyérült. A csaknem 60 kilométer hosszú vízfolyás Becske Jászfényszaru között kanyarog mielőtt a Zagyva folyóba torkollik. Itt van a Turai Természetvédelmi Terület (nem esik a Ramsari egyezmény hatálya alá), ahol tavasszal a gyönyörű egyhajú virág nyílik. A terület szakmai vezetéssel látogatható.

20200201_vizeselohelyek02.jpg

Bejegyzés az egyhajú virágról

Vízbázisok védelme

A vizes élőhelyek megmaradása mellett hasonlóan fontos az ivóvízbázis megtartása is.  A Földön található víz mennyiségének becsült mennyisége 1,4×108 km3, ami elég jelentősnek tűnik, amíg meg nem tudjuk, hogy ennek 97%-a sós víz, a maradék 3%-ot kitevő édesvíz 80%-a pedig a sarki jégben és gleccserekben van lekötve. A matekfeladat végére, az világossá válik, nem végtelen a rendelkezésünkre álló édesvíz mennyisége, a jó minőségű ivóvíz pedig még ennél is kevesebb.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Budapesten már a rómaiak és építettek vízvezetéket és a Budai várba is csöveken keresztül került víz a mai Zugliget környékéről. Közeli és elrettentő példaként szolgál a vízbázis zsugorodására a Budai-hegység forrásainak a terület beépítését követő gyors elapadása és vagy elszennyeződése. A fővárosban a még meglévő kutaknak köszönhetően a modern, vezetések vízszolgáltatás 1868-ben indult meg. Az elmúlt másfél évszázad vízellátásának történetéről a Vízművek honlapján egy remek történeti összefoglalót lehet találni, a gellért-hegyi víztározó tetejéről pedig remek a kilátás.

Bejegyzés a Budai Zöld túra első szakaszáról

Forráskereső körséta a Csacsi-hegyen

8 tipp a felelős vízhasználatért

  1. Amennyiben a csapból biztosan jó minőségű, ólommentes víz jön, felesleges ásványvízre költeni.
  2. Ha csöpög a csap, vagy folyik a WC tartály, akkor érdemes mihamarabb megjavíttatni.
  3. Fogmosás közben nem kell folyatni a vizet.
  4. A zuhanyozás kevésbé vízigényes a fürdésnék.
  5. A mosógéppel érdemes ésszerűen és víztakarékosan mosni.
  6. A mosogatni is lehet víztakarékosan.
  7. Az elhasználódott olajat nem szabad a lefolyóba önteni. Szelektíven, palackban gyűjtve leadható a kijelölt hulladékgyűjtő helyeken.
  8. A kertlocsolás esővízzel is megoldható.

 

A Forest&Fruit Hírlevél 365 eddig megjelent számai:

2019/1. szám a hatásos hulladékcsökkentésről

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Hulladékcsökkentés hatásosan

Az elmúlt évtizedekben több okból is előtérbe került a környezetvédelem, a bolygó átalakítására képes embernek egyelőre viszont mérsékelt sikerrel és hatékonysággal sikerült megvédenie élőhelyét. Nincs másik Föld, ezért elengedhetetlen problémák hatékony kezelése az igazi környezetvédelem megvalósítása. A Forest&Fruit Zöld Hírlevél 365 letölthető hírlevélben hulladékkezelésen kívül 5, ahhoz szorosan kapcsolódó témát fogok körbejárni. Az egyes részterületek előtérbe helyezése helyett a már meglévő törekvéseket kell rendszerbe foglalni és azokat komplex módon bemutatni, értelmezni. A következő egy évben szó lesz az újrahasznosítás, a felelős hulladékkezelés, a tényleges fenntarthatóság kérdéséről, az üvegházgázok hatásáról, és mennyiségük csökkentésének lehetőségéről, a biodiverzitás csökkenésének megállításáról és végül, de nem utolsó sorban arról, hogyan lehet a bolygónkat kímélni a kizsákmányolás helyett. A kampány az Európai Hulladékcsökkentési Hét része, amihez ezzel a Hírlevéllel a blog is csatlakozott. 

Az újrahasznosításról szóló hírlevelet, hagy kezdjem egy személyes élménnyel. Évekkel ezelőtt, még jóval az környezetvédelmi mozgalmak megerősödése előtt dolgoztam egy cégnek, ahol a vezetőség a papírmentes iroda megvalósítását tűzte ki célul. A vállalati kultúrának része volt, hogy sem A/4-es, sem A/3-as, de még csak post it méretű papírra sem lehetett jegyzetelni, minden ügylet, feljegyzés számítógépen keresztül bonyolódott. Új csatlakozóként azt hittem kihívás lesz így a munka, de tévedtem a papírmentesség egyben egyfajta tehermentességet is jelentett. A megbeszéléseken senki nem rajzolgatott, nem volt mire, az összes ötlet, gondolat és megállapodás azonnal elektronikus formában lett rögzítve és jelent meg a megfelelő helyen.

Ma még messze vagyunk az összes nyomtató száműzésétől. Amit mi itt és most megtehetünk, az az, hogy gondolunk a környezetünkre és nem nyomtatunk, ha nem kell. Ha pedig kell, akkor környezetbarát megoldást választunk. A nagy népszerűségű tintasugaras nyomtatók, számtalan típusban és teljesítményben kaphatók, vásárlás előtt érdemes átgondolni, hogy tényleg szükség van rá vagy sem. Korábban kirándulások, utazások tervezése során én például elég gyakran nyomtattam. Ma már a telefonomba írom az információkat, a legszükségesebbeket papírra (kézzel) és nem nyomtatok. Hosszú oldalakat főleg nem, de amit esetleg mégis, azokat egy darabig megőrzöm.

A tintasugaras nyomtatókhoz használt patronokat veszélyes hulladékként kell kezelni, vagyis tilos a szemétbe tenni. Az újrahasznosításuk, újratöltésük egyelőre költséges, így érdemes a számos forgalmazó valamelyikénél leadni a kiürült patronokat. Az irodákban viszont már főleg lézernyomtatók vannak, ezekben pedig tonerek dolgoznak, hogy a festék a papírra kerüljön.

Egy nyíregyházi cég a ReCOPY Nyomtatástechnikai Kft. vállalkozott arra a cseppet sem egyszerű feladatra, hogy kiürült tonereket varázsol újjá. Alapos munkával szétszedik az üres festéktároló házakat, megtisztítják, kicserélik benne a fényérzékeny csövet, feltöltik tintaporral. Az aprólékos, türelmet igénylő eljárásnak, az újraépítésnek köszönhetően ismét munkára fogható a toner. Kidobás helyett még használható egy darabig. A megfelelő minőséget pedig teszteléssel is garantálják.  Megtudtam tőlük, hogy a toner az EU számos országában – hazánkban is – veszélyes hulladéknak minősül. A kifogyott festékkazetta számára a legrosszabb hely a kuka (így kidobni tilos!), érdemes inkább keresni egy engedéllyel rendelkező céget, aki átveszi. Az újjáépített tonereket meg is lehet vásárolni, az újnál kedvezőbb áron ITT. A vásárlói visszajelzések alapján remek minőségben kaphatóak és az ország bármely pontjáról lehet tőlük rendelni.

hulladekcsokkentes01_1.jpg 

Az igazi túrázók számára még az őszi esős hétvégék sem jelentenek akadályt, ilyenkor is igaz a mondás, nincs rossz idő csak tökéletlen ruha. Az ideális ruhatár kialakításával és a ruháink környezettudatos kezelésével szintén sokat tehetünk a Földünkért. Ugyanis a hulladék mennyiségét a legjobban úgy lehet csökkenteni, ha nincsenek a ruháink között kidobandó darabok. A javaslataim – amiket igyekszem betartani – a következők:

  1. Legyen kapszulagardróbod, de nem úgy, hogy ha sok ruhád van, akkor a felét kidobod, hanem úgy, hogy eleve nem gyűjtesz sokat.
  2. A túrázásra való ruhákból is mértékkel vásárolj és nem az aktuális színtrend, hanem a használhatóság határozza meg a megfelelő ruhatárat.
  3. Ruhát ne dobj a kommunális hulladék közé!. Nem még az Országos Kék túrát megjárt szétcafrangolódott zokni sem.
  4. A cipő is a ruhatár része, abból sem kell készletet halmozni.
  5. Táskából és hátizsákból sem.
  6. Ajándékozás, adományozás során a holmi megfelelő minőségű, hibátlan és hordható legyen.
  7. A cipő, a táska és a hátizsák is.
  8. Te mivel tennél még többet a Földért? Írd meg kommentben, vagy üzenetben!

 

hulladekcsokkentes02.jpg

Az erdőben járva gyakran tapasztalom, hogy van, aki még mindig szeret hazavinni kézzel fogható emléket az erdőből. A kiásott növény már szerencsére nem jellemző, de a levelek, ágak és a különösen így ősszel, a termések is bevándorolnak a hátizsákba, szatyorba. Tény, sok magazin DIY rovata javasolja, a lakás szezonális díszítését színes bogyós ágakkal, tobozokkal. Mindeközben pedig kevesen gondolnak arra, hogy az a termés, ami nekünk a nappali dísze, majd egy idő után kidobni való porfogó, az madarak számára táplálék lett volna. Ha nem került volna el az erdőből.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Aki erre megvonja a vállát, hogy hiszen az csak egy ág, az számoljon utána, hogy ha minden 10. kiránduló mondjuk a Normafáról hazavisz egy ágat, minden hétvégén, akkor mivé válik az erdő három hónap alatt. Hány magonc lesz az erdőben, ha lelkes faültetők összegyűjtik a tölgy termését és hány vaddisznó túrja majd hiába a hótakarót makk után kutatva éhesen? A mókusokat pedig milyen cuki dolog etetni a magunkkal vitt olajos magvakkal. És milyen kellemetlen, hogy ezek az állatok annak a toboznak a magját ennék meg, amit elviszünk az erdőből és arany sprayfestékkel lefújva igyekszünk becsempészni egy darabka természetet a lakásunkba. Mondjuk én nem, és bízom benne, te sem.

Ha szeretnél tenni a Földért, akkor az erdőből csak a szemeted vidd haza, a növényeket, fákat, ágakat és minden más apróságot hagyj ott és csak fotózz.

hulladekcsokkentes03.jpg 

Az újrahasznosításról szóló hírlevelet hagy zárjam egy személyes történettel. Évekkel ezelőtt Adventre készültem, és egy hirtelen ötlettől vezérelve maradék anyagokból szabtam-varrtam, festettem egy adventi naptárat. A naptár színei az éppen rendelkezésre álló maradék kelmékből kerültek ki: polár alap, vászon szegély és zsebek. Kicsit eklektikus, de jó program volt a kiszabása, megfestegetése, elkészítése. Meglepetésnek készítettem ezért nagy volt az öröm, amikor december elsején reggel váratlanul ott virított a falon, benne egy kis ajándékkal. Karácsonyig minden nap került bele valami apróság, gyümölcs, finomság. A gazdaságosságán kívül az lett a jó ebben a naptárban, hogy néhány évvel később már nekem is voltak benne meglepetések, hiszen ki mondta, hogy az adventi naptárból csak kivenni lehet? Ha már gazdaságosság: az egész anyagköltsége körülbelül 1200 forint volt és sok évig kiszolgálta az Adventeket.

Készülj az év végi ünnepekre szeretetben. Közben kíméld a Földet azzal, hogy apró és hatásos lépésekben csökkented a keletkezett hulladék mennyiségét.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.