Örökifjú örökerdő – időutazás a János-hegyen

A blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket.

A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi , májusi és júniusi  naptárfotóinkról a hozzájuk kapcsolódó túrákról. A Forest & Fruit Naptár 2018 júliusi fotója a megunhatatlan Budapesti panorámáról 10 évvel ezelőtt 2008 júliusában készült az Erzsébet kilátóból. Úgy tűnik, abban az évben nem volt olyan hőség és délután 2-kor simán lehetett nézelődni a kilátó bármelyik szintjéről. Az idei kirándulás napján sem volt túl meleg, nem készültek napfényes, bárányfelhős képek. Budapest sokat változott 10 éve alatt, de a város változásainak vizsgálata helyett mi most megmutatnánk, ezt a hegyet nem csak látogatni, de megóvni is érdemes.

calendar_hu_201807.jpg

Azt gondolnánk, hogy a János-hegy nem rejt túl sok meglepetést, hiszen minden nevezetessége szem előtt van és az egyre urbánusabb turista utakat bejárva a hegy minden titkát megtudhatjuk. Ha azt gondolnánk, tévednénk. Bármilyen hihetetlen vannak még ezen a hegyen csendes, hatalmas bükkfákkal szegélyezett tényleg csodás területek, ahol azért jó megállni egy percre. Az általunk választott túraútvonalról már írtunk a Kisvasútról kisvasútig című bejegyzésünkben, több alkalommal bejártuk, ismerjük, szeretjük és most tettünk egy kis kitérőt. 

Normafa hegygerincen lévő buszvégállomása a 21, vagy a 21A jelzésű busszal közelíthető meg, melyek a Széll Kálmán térről indulnak 5-6 perces követési idővel. Szükség is van arra, hogy ilyen gyakran közlekedjenek a buszok, ugyanis a hegy gerincén lévő parkolók hamar megtelnek és a buszok sem üresen érkeznek a végállomásra. A túra kezdete most is a Budai-hegységet ábrázoló bronzszobor volt, ahonnan továbbra is pazar kilátás nyílik a városra. Az időjárás most nem volt kegyes hozzánk, napsütés helyett borús, felhős idő fogadott bennünket, de legalább nem esett. A télen hóval fedett sípályákon most színes vadvirágok és fűfélék virágoznak, zöldbe borult az egész domboldal.

20180711_orokifju01.jpg

Rövid nézelődés és fotózás után elindultunk a pár száz méterre található Anna-rét felé a János-hegyi úttal párhuzamosan futó murvás gyalogúton. Ahhoz képest, hogy vasárnap délután volt egészen sokan voltak még a réten és környékén. Az egyre hatalmasabbra növő játszótér szinte tele volt és a tűzrakó helyeken is parázslott a tűz. Meg is állapítottuk, hogy aki csendre és kikapcsolódásra vágyik, az ne jöjjön vasárnap a Normafára, mert igaz, hogy a zöldellő természetben friss a levegő, de kezelhetetlen a tömeg. Örömmel hagytuk magunk mögött a zajos Anna-rétet, a felújított bicikliút és futópálya helyett az erdőben kanyargó szintén murvával felszórt, könnyen járható kék kör jelzésen folytattuk utunkat, elhaladtunk a Sporthotel mellett, majd követtük a jobbra leágazó jelzést.

Az erdőgazdálkodás részeként az erdőkben gyakori, hogy egyes területeken az összes fát kivágják így tar területek keletkeznek. Örökerdőnek nevezzük azok az erdőket, melyekben nem történik tarvágás, csak kisebb csoportokban vagy egyenként, úgynevezett szálalással vágják a fákat. Ennek köszönhetően az erdő területete folyamatosan erdő marad a rá jellemző élővilággal. A gazdálkodás során a maguktól kidőlő fák egyrészét hagyják elkorhadni, így az ökoszisztéma részeként a korhadó fa élőhelyet jelent más élőlénynek. Az örökerdő erdő ellenállóbb és természetes életközössége zavartalanul tud fejlődni. Az örökerdők létrehozását Kaán Károly földművelésügyi államtitkár javasolta, akinek a nevét a Hárs-hegyen lévő kőkilátó viseli.

 20180711_orokifju02.jpg

Az út egy öreg bükkösbe vezetett és már első pillantásra lenyűgöztek bennünket ezek a hatalmas fák. Nem véletlenül, itt veszi ugyanis kezdetét a WWF János-hegyi tanösvénye. Az elhelyezett táblákat böngészve sok mindent elolvashattunk a körülöttünk lévő bükkerdőről és a bükkfákról, melyek között van számos 100 évesnél idősebb fa. A táblákról megtudhatjuk még, hogy miért hasznos az örökerdő és miért kifizetődő a szálaló gazdálkodás. Kiderült, hogy az erdőgazdálkodás nem egy rövid távú folyamat (ezt azért eddig is sejtettük), hiszen egy-egy erdőrészlet gondozásához 5-10 évente kell csak visszatérni és évtizedekben kell előre gondolkodni. Viszont a változatos életkorú egyedekből álló és kiegyensúlyozott élővilágú erdő meghálálja a gondoskodást, erősebb és ellenállóbb lesz a különböző életkorú fák alkotta társulás. Nagyon érdekes és üdítő volt a már-már parkszerű turistautak után a csendes, dús aljnövényzetű erdő. Igaz csak pár száz méter hosszú a tanösvény, de megmutatja, hogy felelős erdőgazdálkodással hogyan nevelhető kirándulók számára vonzó erdő és milyen lehetne a János-hegy valódi arca.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A tanösvény kitérője után megérkeztünk a Libegő felső állomásához, ami szintén egy központi helynek számít, hiszen a Libegőn kívül van itt játszótér, ivókút, de a Gyermekvasút János-hegyi megállója sincs messze. Megtaláltuk az egykori Lóvasút végllomástól induló zöld háromszög jelzést és ezen haladva folytattuk utunkat az Erzsébet kilátó felé. A sík terepet felváltotta a számtalan lépcső, ha valaki kényelmesebben szeretne felérni a kilátóhoz, a futópályával párhuzamos műutat is választhatja.

20180711_orokifju03.jpg

A rövid, de meredek kaptató után szerencsére hamar feltűnik az kilátó kőből készült épülete a zöld lombok között.

20180711_orokifju05.jpg

Az Erzsébet-kilátóból a felhős idő ellenére is pompás volt a kilátás, tisztult annyit a légkör, hogy láthatóvá vált nem csak a Pilis, hanem a Mátra vonulata is. Persze a város nevezetességei jól kivehetők voltak, aki ismeri Budapestet minden érdekességet megtalálhatott.

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,

A túra következő szakasza a piros sáv jelzésen folytatódott, hiszen ez vezet le a Szépjuhásznéhoz. A lefelé vezető út több szakaszra osztható, többször keresztezi az aszfaltburkolatú János-hegyi út. Érdemes ezen a szakaszon kellő körültekintéssel közlekedni, mert néhol hiányosak a lépcsők és a kerékpárosok által itt is szétszabdalt erdőben néha kérdéses, merre is vezet a piros jelzés. A talaj meglehetősen egyenetlen, sziklás, több helyen lépcsőzni is kell lefelé, de előfordul, hogy puha erdei ösvényen vezet az út. Az általában nyüzsgő erdő most csendes volt, kevés túrázóval találkoztunk, így fel lehetett fedezni néhány még virágzó növényt, rovarokat és a lombok közül kitekintve megcsodálni a Hárs-hegyet. Igazán érdekes a különleges nevű kéküstökű csormolya, mely a vajvirágfélék családjába tartozik és félparazita növény, mivel a gazdanövény gyökeréből vizet és tápanyagot szív el, de a zöld színe miatt azért tudható, hogy fotoszintetizálni is képes. 

 20180711_orokifju04.jpg

Lefelé kényelmes tempóban haladtunk, a piros és a sárga sáv, a piros és a zöld kereszt és a két zarándokút összefonódása után értük el a Budakeszi utat, ahol rögtön ott a Szél Kálmán térre vivő 22-es busz megállója. Összességében a kis kitérőknek köszönhetően 5 kilométeres volt ez a túra, amit a számos megálló miatt az átlagnál lassabban tettünk meg. Miközben eljutottunk az urbánus parktól a Budai-hegység másik örökerdőjéhez.

Szeretnél hozzászólni?  Itt megteheted: