A nyári kánikula idején sem kell lemondani a túrázásról, kirándulásról. A gondos felkészülésnek és a jól megválasztott távnak és terepnek köszönhetően ebben az évszakban is kellemes időtöltés lehet a természetben eltöltött idő. Bármilyen hihetetlen Budapest határában van egy több méter magas vízesés, ami túrázásra ideális választás lehet ebben az évszakban. Mi már több alkalommal jártunk ott, most megosztjuk a Paprikás-patak partján szerzett élményeinket.
Eddig a legtöbb túránk a kedvenc budai zöld sáv jelzésű túraútvonalon haladt, nem véletlenül, hiszen ez a jelzés halad át Budapest kedvenc és jól megközelíthető kirándulóhelyein. A nyári melegben a páratlan panorámájú kirándulóhelyek helyett érdemes a kellemesebb klímájú, szabad vízfelületű erdei útvonalakat választani. Mi is így tettünk, ezért meglátogattuk a Budapest határában található Paprikás-patak vízesését. A valóban különleges látnivalókat rejtő hűvös erdőben, majd a nem olyan hűvös mezőn elsétáltunk egészen a Solymári várig összehozva végül egy kellemes 4 kilométeres túrát.
Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.
A túra kezdőpontja a Solymáron van, ahová az 56/61-es villamossal, majd a 64/64A/264 busszal lehet eljutni. A Kökörcsin utca megállónál szálltunk le, majd egy kicsit visszasétálva az sárga sáv jelzésen indultunk el a lefelé lejtő erdei úton. A levegő hőmérséklete már néhány lépés után kellemesebbé vált, ahogy beértünk az erdőbe és haladtunk a sima talajú, a Paprikás-patak medrét kanyarogva követő úton. Több hangulatos híd is keresztezi a sárga jelzést, legtöbbször a patak partja is jól megközelíthető, alternatív útvonalként át is lehet rajta kelni egy arra alkalmas cipőben. Az eső után páradús erdő a környéken lakók között kedvelt kirándulóhely, több kutyással és kerékpárossal is találkoztunk.
A túristaút egy darabig a völgyben, egy szintben halad a patakkal, de a 3. híd után a domboldalon fut tovább. Ezért vezet lefelé egy kis ösvény vagy egy lépcső a Budai-hegység egyik legszebb természeti képződményéhez a Paprikás-patak vízeséséhez. Fentről jól megközelíthető, de a hegy oldalán óvatosan lépkedve is lehet fotózni. A patakmeder szintjét nehéz elérni, bár a kitaposott ösvények állapotából ítélve nem lehetetlen. Sőt, vannak vállalkozó kedvű családok, aki a patak medrében kialakult medencében fürdenek, mi inkább tekintsünk el ettől.
A nagyobb vízesést egy néhány méterrel később egy kisebb követi, amiből csak az évtizedekkel ezelőtt odatákolt és soha be nem fejezett medence betontorzóját látni.. Az út bal oldalán néhány száz méter után a patak már egészen a mélyben fut, a túra következő különlegességét a jobb oldalon fogjuk felfedezni. A dús erdő zöldjét a felhagyott dolomitbánya sárga színe töri meg, és a felette elterülő kis rét számtalan érdekes állatnak ad otthont. Ahol van pad és árnyék, érdemes egy kicsit elidőzni, pihenés közben sokféle pókot, rovart megfigyelhetünk. A könnyen málló kövek érdekes alakzatban maradtak meg itt és egy pár méterrel későbbi következő kőfejtőnél is, különleges kontrasztot adnak a felettük magasodó fekete fenyvessel.
A kőfejtők után hamarosan ismét találkozik a csendesen csobogó patak és a túristaút és miután elhaladtunk egy nagyobb táborozásra és tűzrakásra alkalmas pihenőhely mellett, elérünk a Rózsika-forráshoz. A forrás – melynek a vize a vízbázis szennyezettsége miatt nem iható – nevét egy munkásnőről kapta, aki szegény gyerekeket vitt kirándulni. A most már nem túl bővízű forrás vize a Paprikás patakba folyik, szép domborművét a Patrona Solymaris civilszervezet állította 2002-ben.
Az Alsó- Jegenyevölgy a Rózsika-forrás után is nagyon hangulatos, a gyakran meredek, hirtelen leszakadó patakpart a változatos módon kapaszkodó nagy fáival és azok a hatalmas gyökereikkel, dúsan burjánzó ágaikkal igazi mesebeli tájat alkotnak. A patak szintjével néhol egy magasságban lévő út gyakran nedves, pocsolyás. Egy sorompó után kiértünk egy hangulatos tisztásra, ahol több út találkozik. A sárga jelzés elkanyarodik jobbra a Kálvária-hegy irányába, mi viszont a zarándokúton a tisztás jobb oldalán haladtunk tovább. A patakon átívelő kis hídról jól meg lehetett figyelni a vízben élő bolharákot és a csíkbogarat, amiket lefotózni a csillanó víz miatt nem igazán sikerült. A víz felett romantikusan átívelő fákon kívül találtunk egy emlékművet, amit szintén a Patrona Solymaris egyesület állított a millennium évében született gyerekek emlékére. A patak ezután már jóval csendesebben csobogott és csakhamar el is tűnt, a mederből. Mire megpillantjuk a solymári vár kilátótornyának a tetejét, már csak a száraz meder mellett ballagtunk.
A Solymári vár a település keleti felénél, a budai zöld turistaút mellett emelkedik, de a Mátyás-dombon álló építmény gyakorlatilag teljesen elpusztult a XX. század elejére. Az első régészeti kutatásokat itt mintegy 90 évvel ezelőtt kezdték meg, és 10 évvel ezelőtt állították helyre a vár egyes részeit. Sokáig szabadon volt látogatható, egy ideje – évszakonként változó nyitva tartással – mérsékelt árú belépődíjat kell váltani. Sok érdekes tárgyi emléket állítottak ki, nem csak a kilátásért érdemes a várat nyitvatartási időben is felkeresni. Arra viszont figyeljünk, hogy a hosszú nyári nappalok ellenére a vár az évnek ebben a hónapjaiban is csak délután 6-ig van nyitva. A kilátás a vár oldalából is pazar, a vidám ökörfarkkórók díszítik az Alsó-Patak-hegyre nyíló panorámát.
A vár meghódítása után mehettünk volna a budai zöld turistaúton Telki felé, de mi továbbra is a zarándokúton haladtunk, egészen a Solymári vasútállomásig. A túrára készülve megnéztem a 64-es busz menetrendjét, ami itt már csak óránként közlekedik és most belefért az időbe a nem olyan régen felújított állomás megtekintése – ahonnan valamiért kispórolták a padokat – és el tudtuk készíteni minden idők legszebb háttérképét. A budai zöld is jó választás lett volna, ugyanis az bevisz Solymárra, ahol gyakrabban járnak a buszok.
Ha nincs nagy hőség ezt a túrát el lehet kezdeni Solymár vasútállomástól (ahová a Nyugatiból érkeznek a vonatok), vagy a település központjából a Mátyás király út és a budai zöld út találkozásától. Megéri, mert az Alsó-Jegenyevölgy és a Paprikás-patak pár kilométeres partja változatos terepen tartogat izgalmas látnivalókat.
Szeretnél hozzászólni a bejegyzéshez? Itt megteheted.