A Forest&Fruit Naptár 2020 ebben az évben a bennünket körülölelő természet egy-egy darabját mutatja be hónapról, hónapra. A színes naptárlapok segítenek a mindennapok megszervezésében, a havonta megjelenő naptárposztokból pedig megismerhetők a fotókon szereplő növények. A januári naptárlapon egy örökzöld fenyőféle, a tiszafa látható. Ami neve szerint közönséges, tulajdonságai alapján viszont egyértelműen egyedi és különleges.
A legfontosabb tulajdonsága a tiszafa növénycsaládnak, hogy termésük piros magköpenyén kívül minden egyes részük mérgező többek között a bennük megtalálható taxán vázas alkaloidok, például taxin, taxol, a cianogén glikozidok, például taxifillin miatt A levelek még elszáradva is tartalmaznak az élőlények számára veszedelmes anyagokat, ezért fogyasztásuk szigorúan tilos. Nem jellemző, hogy a díszparkokban olyan gyakori, kertészeti szempontból kedvező tulajdonságai miatt akár sövényként is előszeretettel ültetett közönséges tiszafát bárki is megkóstolná, de azért ezt az információt jó tudni erről a fafajtáról.
Maga a növény nagyon lassan nő az egyébként sem gyorsan növekvő fák csoportján belül is kiemelkedően lassúnak számít az, ahogyan a tiszafa évről érve gyarapodik. A felnőtt fa 20-28 méternél nem nő magasabbra, törzsét vékony ágacskák fedhetik. A növény levelei 1-4 cm hosszúak és 1-3 mm szélesek, a vezérhajtások fésűsen, az oldalhajtáson körkörösen állnak. Fája vöröses színű, betegségeknek kiválóan ellenáll, nem támadja meg rovar vagy gomba. A tiszafa jól formára alakítható, vágható, így sötétzöld leveleivel és piros álbogyóival sokáig dísze lehet parkoknak, kerteknek. Az egyes példányok hosszú életűek, a kormeghatározás viszont nem egyszerű, mert a fa törzse idővel belülről üregessé válik. Minden valószínűség szerint skóciai fortingalli tiszafa a kontinens legidősebb példánya. A közönséges tiszafa többnyire kétlaki növény, de képes a nemváltásra, ahogy ez a már említett famatuzsálemmel is megtörtént 2015-ben.
Túlzás nélkül mondható, hogy a tiszafa egy valóban különleges növény, számos érdekes tulajdonsággal. Szép, de veszélyes, lassan növő, de tekintélyes kort megérő és végül kétlaki, de nemváltó. Mire is lehet mégis használni ezt a fát?
A kilencvenes évek legelején az Észak-Amerikában honos oregoni tiszafa kérgében található taxolról kimutatták, hogy bizonyos rákfajták, az emlő-és petefészek daganatok gyógyítására kiválóan használható. Először csak a fa kérgének lehántásával (ami a növény pusztulását eredményezte) tudtak hozzájutni a hatóanyagalapanyaghoz. Később a közönséges tiszafa leveleiből félszintetikus módon lehetővé vált a szükséges hatóanyag kinyerése.
A tiszafában a növény lassú gyarapodása miatt keskeny évgyűrűk alakulnak ki, a fája pedig jó minőségű kemény, de ugyanakkor rugalmas. Ezért egykor elődeink íjat készítettek belőle, de a műbútorasztalosok is előszeretettel használták egészen apró darabjait intarziás bútorok készítésére. Ma is lehet tiszafából készült kézműves holmikat kapni és most nem Voldemort varázspálcájára gondolok. Az eni.co treasure’s megálmodója Enikő sok mindent elárult erről a fafajtáról, ő a tiszafából fonáshoz való lakkozott orsókat készít. Aki szeretne egyet, annak érdemes rákérdezni, hogy mikor lesz kapható.
Szeretnél még több bejegyzést olvasni? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!
A kultúrában több költőt és írót is megihletett, John Keatstól egészen Agatha Christieig több versben regényeben is feltűnt. Illő távolságból kedveljük.
Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.