Játszótértől játszótérig

A budai zöld sáv jelzés 42 kilométer hosszan kanyarog Budapesten, érintve a város legszebb zöld területeit. Aszfalton, lépcsőkön, erdőben halad az a turista út, melyet végig járva számos védett természeti és építészeti értéket megcsodálhatunk egészen közelről. Az út különböző pontjáról a változó, de mindig pompás panoráma megmutatja az egyre ismerősebbé váló város arcait. A túra első részében (ITT olvasható) a Gellért szállótól a Horváth kertig jártuk be a zöld sáv jelzést. A második részben, a Horváth-kerttől a Városmajorba vezető nyúlfarknyi, de túlzás nélkül ezernyi meglepetést rejtő szakaszát jártuk be a zöld sáv jelzésnek.

A Horváth-kert felett tűnt el a budai zöld jelzése, így a túrát térkép alapján folytattuk és az Alagút utcán átkelve a Pauler utcában, a kerékpárút mellett sétáltunk tovább. Budapesten számos ház épült eklektikus stílusban a 19. század végén és ebben az utcácskában is van néhány. A védett lakóházak közül a legtöbbet Illyés Gyula építész tervezte, érdemes böngészgetni a feliratokat. 

A zöld jelzés a Vérmező sarkánál tűnik fel ismét, a Krisztina körút, Mikó utca, Attila út által határolt terület Budapestnek egy olyan része, mely évszázadok óta beépítetlen. A török hódoltság alatt elnéptelenedett az itt lévő település (Logod), így a terület a 18. században katonai védőövezet lett majd kaszálónak használták. Itt végezték ki Martinovics Ignácot és társait a magyar jakobinusokat 1795-ben, innen ered ma használatos neve. Emlékmű őrzi nevüket a tér keleti felén. Amíg be nem fedték, itt folyt keresztül az Ördög-árok patak. A 19. században a Vérmezőt parkosították, majd katonai gyakorlótérnek használták, de tartottak itt díszszemlét is. A II. világháború után az akkori füves területet parkosítani kezdték, ápolt, füves részeket alakítottak ki és változatos fafajokat, cserjéket, bokrokat ültettek. 1979-ben a Nemzetközi Gyermekév alkalmából építettek egy nagyméretű játszóteret, benne Kiss János Szitakötő nevű szobrával.

20180805_jatszotertoljatszoterig01.jpg

A parkot láthatóan rendben tartják, az utakra, padokra és szemetesekre egy kis frissítés ráférne. A 60-70 éve telepített fák több emelet magasra nőttek, akit érdekel, a 140000 négyzetméteres terület néhány évtizeddel előtti állapotáról itt lehet még olvasni és fotókat böngészni.

20180722_194433.jpg

A zöld jelzésen előbb a játszótér, majd a parkos terület mellett megyünk tovább. Az út nem halad el a Jakobinusok emlékműve mellett, jóval előtte kanyarodik balra, ahol pár lépés után el is értünk a forgalmas, többsávos Krisztina körútra. És igen, turistajelzést láttunk a jelzőlámpát tartó oszlopon.

20180805_jatszotertoljatszoterig03.jpg

A zebrán átkelve jobbra kanyarodtunk, majd a zöld jelzést követve a Krisztina körútról balra a Hajnóczy utcába térünk be. Itt is vannak zöld jelzések több fán, egészen szürreális aszfalton, a zajos körúton haladni egy turistaúton. A Csaba utcát keresztezve értünk el a séta következő parkjába

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A Városmajor a Svábhegy és a Rózsadomb által határolt völgyben fekszik, eredetileg a mai Városmajor utca és a Szilágyi Erzsébet fasor közötti területet jelentette. Szintén az Ördög-árok árterülete volt és kaszálóként hasznosították. A nevét onnan kapta, hogy tulajdonosa, Daun Henrik 1739-ben eladta Buda városának, így a város majorja lett. A terület 1785 óta közpark, akkor 30000 fát telepítettek. A Városmajor méretét előbb a fogaskerekű végállomása csökkentette, majd a 30-as években megépült a több épületrészből álló templom, később a gimnázium, a szabadtéri színház és a sportpálya miatt zsugorodott tovább a zöldterületet. Az mocsaras és az esőzések alkalmával gyakran kiöntő Ördög-árok patakot az 1920-as években befedték. Ahogy haladunk nekünk is feltűnik, hogy ebben a parkban sűrűbben vannak a fák és az egzotikus fafajok helyett inkább a gesztenye- és hársfák vannak többségben. Az utcabútorok dizájnja is hasonló, de itt több felé tagolt a tér.

20180805_jatszotertoljatszoterig04.jpg

A park elején van egy kedves és kalandos sorsú szobor, mely Hüvelyk Matyit ábrázolja. Ennek még a 20. század elején állították, amit mi láttunk, az 10 éve került ide. A zöld jelzésen elhaladunk a kondipark és a kissé távolabb lévő játszótér mellett és a futópálya után szomorúan állapítjuk meg, hogy a mai sétánk véget ért. A jelzés balra kanyarodik a Kissvábhegy felé.

20180805_jatszotertoljatszoterig05.jpg

Összesen körülbelül két kilométeres séta volt, rengeteg látnivalóval, épített emlékkel, műemlékkel és számtalan történettel. Korábban írtunk a budai kissé áldatlan gasztrohelyzetről, amin valamennyit javít, hogy a zöld jelzéstől pár száz méterre van a Majorka, ahol nagyszerű a hamburger. Érdemes összekapcsolni ezt  a sétát a zöld jelzés előző szakaszával és a Gellért-hegyről elsétálni a Városmajor végéig, ha útközben megéheznénk.

Ördög-árok – csatorna a Városmajor és a Vérmező alatt.

Buda egyik kis vízhozamú patakja az Ördög-árok, mely Nagykovácsinál ered és az Erzsébet-híd budai hídfőjénél torkollik a Dunába. A mintegy 20 kilométer hosszú ideiglenes vizű patak esőzések alkalmával nagy mennyiségű csapadékot szállít 65 négyzetkilométeres gyűjtőterületéről. A budai részek fokozottabb benépesülésekor a néhol meredek falú, veszélyesen megközelíthető árkot szennyvíz elvezetésére használták, a természetes patak egy idő után egy bűzös, fertőző csatornává vált. Nagy esőzések idején hatalmasra nőve és területeket elöntve annak idején hatalmas károkat tudott okozni. A 19. század végétől – jobb híján több részét befedték, így nem tud kiönteni medréből, de az gyűjtőterületén keletkező esővizet és szennyvizet elvezette, elvezeti.

Bármilyen hihetetlen, de egészen 2009-ig, amíg meg nem épült a budai főgyűjtő csatorna és a csepeli Központi Szennyvíztisztító Telep, a budai oldal szennyvizének jelentős része tisztítatlanul ömlött az Ördög-árkon keresztül a Dunába. Az Ördög-árok várostól távoli területei megmaradtak a természetes állapotukban, egy részét kikövezték, de a fedett területek nem többek egy csatornánál.

Az Ördög-árok távol a Bel-Budától

20180805_jatszotertoljatszoterig06.jpg

 

Szeretnél hozzászólni? Itt megteheted:

 

Ivókúttól víztározóig

A budai zöld sáv jelzés 42 kilométer hosszan kanyarog Budapesten, érintve a város legszebb zöld területeit. Aszfalton, lépcsőkön, erdőben halad az a turista út, melyet végig járva számos védett természeti és építészeti értéket megcsodálhatunk egészen közelről. Az út különböző pontjáról a változó de mindig pompás panoráma megmutatja az egyre ismerősebbé váló város arcait. A túra első részében a Gellért szállótól a Horváth kertig jártuk be a zöld sáv jelzést.

A blog egyik tavalyi bejegyzésében (IDE kattintva elolvasható) már bemutattuk a zöld sáv jelzés egy parányi szakaszát, mely mérete ellenére sok meglepetést tartogat a természet értékei iránt fogékony turistának. A turistaútvonal első szakasza, mely szintén csekély 3,5 kilométer hosszú, szintén fog meglepetést okozni. Ezt a túrát – vagy a terepviszonyok miatt nevezzük inkább sétának – egy évben több alkalommal is végig szoktuk járni. Igazán lenyűgöző Budapest évszakonként változó arcait szemlélni, ezért megpróbáljuk néhány páros fotón ezt a különbséget visszaadni.

20180721_ivokuttolviztarozoig01.jpg

A túrát Gellért téren található 2004-ben épült neoreneszánsz stílusú ivókútnál kezdjük, de a zöld jelzés a szecessziós stílusú Gellért szállóval szemben található, nagyjából bokamagasságban egy macskaköves támfalon. Az aszfalt út már az elején emelkedik és nagyon hamar ízelítőt kapunk a budapesti panorámából. Számos kisebb nagyobb pihenőnél lehet a kilátásban gyönyörködni és padokból sincs hiány. A Gellért-hegyen számtalan sétaút vezet keresztül lehet választani. Az egyik lépcsősoron kiágazik a Citadellára vezető zöld háromszög jelzés, de mi a zöld jelzést követtük és elértünk egy panorámás teraszhoz, ahonnan csaknem az egész várost belátni kelet és dél felé. Látni a mostoha sorsú Bálnát, a Szabadság-hidat, a Lágymányosi-hidat, távolabb az egyetemi épületeket, közelebb pedig séta kiindulópontját: a Gellért teret. 

20180721_ivokuttolviztarozoig02.jpg

A panorámás teraszról az út a Gellért-hegy oldalában vezet tovább ahonnan a város másik felét lehet belátni. Tény, kevés hely van a városban, ahonnan úgy látni a Hármashatár-hegyet, hogy közben karnyújtásnyira vagyunk a Dunától, a Parlamenttől és közben turistaúton haladunk.

20180721_ivokuttolviztarozoig03.jpg

A rövid egyenes szakasz után egy hosszabb lépcsősor következik, ahol most már lefelé haladtunk, sajnos a lépcsők nincsenek túl jó állapotban. A hangulatos utat egyik oldalán a meredek hegyoldal, a másikon a lombok között kipillantva ott az egész város; ahogy haladunk, úgy kerülünk egyre közelebb egy másik Duna hídhoz, az Erzsébet-hídhoz.

20180721_ivokuttolviztarozoig05.jpg

Bár felette vezet el az út, teszünk egy rövid kitérőt a messziről látható Szent Gellért püspök szoborához, ahonnan tényleg magával ragadó a kilátás. A kompozíció karbantartását úgy tűnik, egy kicsit hanyagolják, meglepve vettük észre, hogy kisebb fák nőnek ki a félköríves, árkádos épületből.

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,

 

Az út sima talajon, enyhe lejtéssel folytatódik, majd letérünk az aszfaltútról és a számtalan lefelé vezető lépcső helyett balra kanyarodunk. Az út a Filozófusok kertjébe vezet, ami jól felismerhető a parkban álló nyolc alakos szoborcsoportról, mely Wagner Nándor alkotása. Innen egyik oldalon a Budai-hegyekre látni, jól nyomon követhető a hegygerinc vonulata a Széchenyi-hegyi adótoronytól a János-hegyi kilátóig, míg a másik oldalon ott van a fokozatosan átalakuló Budai vár. A tér egy másik pontján a kilátás mellett megcsodálhatjuk Buda királyfi és Pest királykisasszony szobrát is, amin a város jellegzetes épületeit is megkereshetjük.

 Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Annál, amit látunk még érdekesebb az, ami a lábunk alatt terül el. Itt van ugyanis a csaknem 50 éve megépített Grúber Józsefről elnevezett víztározó, azon víztározók egyike, melyből ellátják a várost megfelelő minőségű, tiszta ivóvízzel. Az építmény a kor egyik remek műve, magas színvonalú műszaki megoldásokkal. Néha vannak nyílt napok, amikor be lehet menni és kicsit közelebbről megnézni ezt a létesítményt, évekkel ezelőtt mi is voltunk és valóban lenyűgöző az építmény, az oszloperdő és a valószínűtlenül kék víz a zongora alakú medencékben.

20180721_ivokuttolviztarozoig04.jpg

Ezután már lefelé lépcsőztünk és az egyik turistajelzés már a járdára festve mutatta, hogy sétánk a a Hegyalja út túloldalán a Tabánban folytatódik. A Tabán önmagában is nagy élmény, hiszen karbantartott füves lejtőivel az év minden napján népszerű sétálók, kisgyerekesek, kutyások számára. Van is néhány játszótér és füves, fás területek váltják egymást. A panoráma továbbra is megkapó, fokozatosan egyre több teret tölt be a Budai vár. A zöld jelzést követve áthaladunk füves területen, játszótéren és elmegyünk néhány teniszpálya mellett; végül a Budapesti Iparkamara épületénél csatlakozunk a Krisztina körútra. Ahol meglepetésre nem a járdán, hanem a sövény mellett halad a zöld jelzés, de ez már csak amolyan városi séta. Végül a Horváth kertnél szállunk fel a villamosra és így összesen 3.5 kilométert tettünk meg a Gellért szállótól a Krisztina körútig.

Ez egy könnyű túra, inkább séta, ahol a város számos épített nevezetességét szemügyre vehetjük, megszemlélhetjük az útvonal különböző pontjairól a városi panorámát és kedvet kaphatunk, hogy az építetteken kívül a természeti értékeket is megnézzük.

Szeretnél hozzászólni? Itt megteheted:

 


 

Egy 132 éves, derűs épület

Sokáig romosan árválkodott a Zugligeti út 64. alatt az egykor szép napokat megélt Lóvasút-végállomás, a pusztulófélben lévő épületet szinte a legutolsó órában mentették meg. A zimankós időjárás miatt mi egy délutánt töltöttünk el a most már kulturális és rendezvényközpontként működő varázslatos hangulatú, barátságos épületben.

A Budai-hegység lábánál fekszik Zugliget, mely mára már szervesen a fővároshoz tartozik és igen kedvelt hely a kikapcsolódásra, sportolásra vágyók körében. A területet a középkorban még vadban nagyon gazdag vadregényes, tölgyes erdővel borította, de a zegzugos terület a 19. századi pest-budai polgárság számára is kedvelt kirándulóhely volt, alpesi hangulata és jó levegője miatt.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A hely népszerűségét jó mutatja, hogy jövedelmező volt egy külön villamosvonalat a létesíteni a kirándulók számára. A Budai Közúti Vaspálya Társaság által 1868 június 30-án indított lóvontatású villamos a Lánchídtól közlekedett és a végállomása a mai Zugligeti út 64. alatt álló épület területénél volt. A járat végállomásánál ekkor még csak egy fából készült pavilon állt, a ma is látható épület Kauser József tervei alapján 1886-ra készült el. Az állomásépület két zárt és közötte egy nyitott térből állt, egyikben posta és távírda, másikban pedig a kocsivezetői laktanya és az állomásfőnöki szoba volt. A kettő között egy nyitott csarnokban várakozhattak az utasok, de volt az állomáson illemhely is. Ebben a korban előszeretettel terveztek épületeket gazdagon díszített, finom megmunkálású faelemekkel és alkalmaztak olyan építészeti megoldásokat, melyektől egy egyszerű állomásépület tündérkastélyként tudott tündökölni. Valóban, ha jobban szemügyre veszünk néhány részletet – a nyolcszögletű lépcsőteret a bejáratnál, a felső ablakokat és a rengeteg finom, nagy gonddal elkészített díszítést és áttört mintát a tetőn és a faszerkezeteken – láthatjuk, hogy mindez egészen mesebelivé és derűssé teszi ezt az épületet.

 132evesderus04ff.jpg

Néhány évtized alatt eljárt az idő a népszerű és Pest-Budán több helyen is használt lóvasút felett, ezért 1896-tól már Zugligetben is gépi erővel vontatták a villamosokat . A épület kevesebb, mint 30 évig volt végállomás, egy baleset miatt a pályát továbbépítették és az utolsó megálló átkerült a Tündér-szikla lábához. A 30-as években az akkor már Budai Közúti Vaspálya Társaság felügyelet alatt működő vonal mellett lévő állomás középperonját, személyzeti laktanyává alakították és családok költöztek be a megváltozott funkciójú épületbe. Időközben az erre járó villamosvonal a 81-es számot kapta és már csak a Széll Kálmán tértől közlekedett. Később a járatszám 58-asra módosult és a vonal hossza tovább rövidült. Végül a pálya romlása miatt, az akkor már csak Budagyöngye és Zugliget között járó villamosvonal bezárásáról döntöttek. Ezzel egy időre megpecsételődött az egykori Lóvasút-végállomás sorsa is, habár a 2000-es évekig még lakóházként működött.

Budapest tömegközlekedésének története dióhéjban

A főváros tömegközlekedésére, mely mintegy 150 éves múltra tekint vissza, kezdetekben az volt a jellemző, hogy a különböző viszonylatokat egymástól függetlenül működve más és más társaságok hozták létre és üzemeltetették. Az első omnibusz a reformkor idején jelent Pesten, ahogy az Osztrák Magyar Monarchiában gyarapodó Pest-Buda közlekedése rohamosan fejlődésnek indult. Az omnibuszok után megjelentek a sínen vontatott lóvasutak, a gőzmozdonyos vasutak, később a villamosok is, sőt hajójáratok is összekötötték a Duna által elválasztott városrészeket. A 20 század elejének viharos időszaka után a húszas évekre az egyre nagyobbra növekvő és monopóliumra törekvő, különböző vonalakat birtokló részvénytársaságok és a város vezetése között megjelenő hatalmi harc miatt elkerülhetetlenné vált a tömegközlekedés egységesítése. Így 1923. január 1-jével megalakult a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság, rövidebb és ismertebb nevén a BSZKRT. Érdekes tény, hogy a BSZKRT volt az első vállalat, mely pszichotechnikai intézetet hozott létre a dolgozók alkalmasságának megállapítására. A közel 3 évtizeden keresztül létező BSZKRT a fővárossal együtt fejlődött, nőtt a hálózat hossza és egyre korszerűsödött a járműpark. 1949-ben, az újabb világégést követően az tömegközlekedésért felelős egységes nagyvállalatot ismét szétdarabolták, mígnem a jelentkező nehézségekből a 60-as évek közepétől arra következtettek a hozzáértők, de olykor a laikusok is, hogy hiba volt ezt tenni. Ezért 1968-ban megalakult a Budapesti Közlekedési Vállalat, közismertebb nevén a BKV  5 vállalat, a Fővárosi Villamosvasút, a Fővárosi Autóbuszüzem, a Budapesti Helyi Érdekű Vasút, valamint a Fővárosi Hajózási Vállalat összevonásával.

Végül a 24. órában a Hegyvidéki Önkormányzat és a Miniszterelnökség – Társadalmi és Örökségvédelmi Ügyekért, valamint Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Helyettes Államtitkársága szárnyaik alá vették az épületet.

132evesderus02ff.jpg

A felújítást övezte egy kis aggodalom, a középrészt kibontása után attól tartottak, hogy ez egy teljes bontás lesz, de csupán az eredeti állapot helyreállítása volt a cél. Ahogy a panorámafotón is látható, alaposan le kellett csupaszítani az épületet, ami végül 2017 őszére az önkormányzat beruházásában, a magyar állam és az EGT Alap támogatásával megújultan áll ismét a látogatók rendelkezésére.

132evesderus03ff.jpg

Aki járt már itt, elmondhatja, hogy az egykori állomást sikerül nagyon szépen helyreállítani és közben új funkciókat is beleépíteni. Az egész épület belülről egyterű lett, szellős és világos; szabad az átjárás az elejétől a végéig. Az eredetileg szabadon álló középperon üvegfalakat kapott és egy másik épületet is felhúztak a hegyoldalra, a kettő között egy alagúton is lehet közlekedni és itt vannak a mosdók is. A rendelkezésre álló térben kulturális eseményeket rendeznek, vannak filmvetítések, koncertek, könyvbemutatók, sőt vannak gyerekeknek múzeumpedagógiai foglalkozások. Az épület minden héten szerdától vasárnapig 10-18-ig van nyitva. Ottjártunkkor a kulturális és rendezvényközpont központi terében a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény volt kiállítva, mi hosszan böngészgettük a kiállított tablókat és hallgattuk az ott dolgozó munkatárs kalauzolását és ismertetőjét. Petra végigfotózta az összes tablót, de olyan mennyiségű és minőségű válogatott helytörténeti anyagot sikerült kiállítani, nem beszélve a személyes tárlatvezetésről, hogy meg sem próbáljuk átadni az élményt.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

132evesderus01ff.jpg

Az épület környezetét is rendbe tették, hosszú évek után ismét van járda az Zugligeti út páros oldalán is, csaknem végig lehet sétálni a Zugligeti út bal oldalán az elejétől a végéig. A Nyugati pályaudvartól a Rózsadombon át ide tekergőző 291-es busz megállóját és az épület környékét is rendezték, parkosítottak és padokat, turista jelzéseket, térképet is elhelyeztek. A lassan zöldellő parkban jólesik üldögélni, de a térképet szemlélve elindulhatunk az itt kezdődő zöld háromszög túrára, melynek a vége az Erzsébet kilátónál van.

Aki erre jár, megcsodálhatja eredeti pompájában az egykori Lóvasút-végállomást és meggyőződhet arról, hogy korszerűen felújítva és új funkciókkal kibővítve milyen sikeresen lehet megmenteni egy jelentős emléket.

Szerző: Tünde

Források:

https://lovasut.hu

http://norvegalap.hu/web/guest/a-zugligeti-lovasut-vegallomas-epuletenek-felujitasa-a-muemlek-megorzese-es-kulturalis-kozossegi-terkent-valo-fenntarthato-hasznositasa-erdekeben

http://www.kitervezte.hu/epuletek/kozlekedes/zugligeti-uti-lovasut

http://hampage.hu/kozlekedes/58-as/index.html#zugligetiut

http://oroksegfigyelo.blog.hu/2015/10/22/volt_egyszer_egy_zugligeti_lovasut

Koroknai Ákos-Sudár Kornélia: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada I.-III.

A szerző saját emlékei, tapasztalatai

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.