Hulladékcsökkentés hatásosan

Az elmúlt évtizedekben több okból is előtérbe került a környezetvédelem, a bolygó átalakítására képes embernek egyelőre viszont mérsékelt sikerrel és hatékonysággal sikerült megvédenie élőhelyét. Nincs másik Föld, ezért elengedhetetlen problémák hatékony kezelése az igazi környezetvédelem megvalósítása. A Forest&Fruit Zöld Hírlevél 365 letölthető hírlevélben hulladékkezelésen kívül 5, ahhoz szorosan kapcsolódó témát fogok körbejárni. Az egyes részterületek előtérbe helyezése helyett a már meglévő törekvéseket kell rendszerbe foglalni és azokat komplex módon bemutatni, értelmezni. A következő egy évben szó lesz az újrahasznosítás, a felelős hulladékkezelés, a tényleges fenntarthatóság kérdéséről, az üvegházgázok hatásáról, és mennyiségük csökkentésének lehetőségéről, a biodiverzitás csökkenésének megállításáról és végül, de nem utolsó sorban arról, hogyan lehet a bolygónkat kímélni a kizsákmányolás helyett. A kampány az Európai Hulladékcsökkentési Hét része, amihez ezzel a Hírlevéllel a blog is csatlakozott. 

Az újrahasznosításról szóló hírlevelet, hagy kezdjem egy személyes élménnyel. Évekkel ezelőtt, még jóval az környezetvédelmi mozgalmak megerősödése előtt dolgoztam egy cégnek, ahol a vezetőség a papírmentes iroda megvalósítását tűzte ki célul. A vállalati kultúrának része volt, hogy sem A/4-es, sem A/3-as, de még csak post it méretű papírra sem lehetett jegyzetelni, minden ügylet, feljegyzés számítógépen keresztül bonyolódott. Új csatlakozóként azt hittem kihívás lesz így a munka, de tévedtem a papírmentesség egyben egyfajta tehermentességet is jelentett. A megbeszéléseken senki nem rajzolgatott, nem volt mire, az összes ötlet, gondolat és megállapodás azonnal elektronikus formában lett rögzítve és jelent meg a megfelelő helyen.

Ma még messze vagyunk az összes nyomtató száműzésétől. Amit mi itt és most megtehetünk, az az, hogy gondolunk a környezetünkre és nem nyomtatunk, ha nem kell. Ha pedig kell, akkor környezetbarát megoldást választunk. A nagy népszerűségű tintasugaras nyomtatók, számtalan típusban és teljesítményben kaphatók, vásárlás előtt érdemes átgondolni, hogy tényleg szükség van rá vagy sem. Korábban kirándulások, utazások tervezése során én például elég gyakran nyomtattam. Ma már a telefonomba írom az információkat, a legszükségesebbeket papírra (kézzel) és nem nyomtatok. Hosszú oldalakat főleg nem, de amit esetleg mégis, azokat egy darabig megőrzöm.

A tintasugaras nyomtatókhoz használt patronokat veszélyes hulladékként kell kezelni, vagyis tilos a szemétbe tenni. Az újrahasznosításuk, újratöltésük egyelőre költséges, így érdemes a számos forgalmazó valamelyikénél leadni a kiürült patronokat. Az irodákban viszont már főleg lézernyomtatók vannak, ezekben pedig tonerek dolgoznak, hogy a festék a papírra kerüljön.

Egy nyíregyházi cég a ReCOPY Nyomtatástechnikai Kft. vállalkozott arra a cseppet sem egyszerű feladatra, hogy kiürült tonereket varázsol újjá. Alapos munkával szétszedik az üres festéktároló házakat, megtisztítják, kicserélik benne a fényérzékeny csövet, feltöltik tintaporral. Az aprólékos, türelmet igénylő eljárásnak, az újraépítésnek köszönhetően ismét munkára fogható a toner. Kidobás helyett még használható egy darabig. A megfelelő minőséget pedig teszteléssel is garantálják.  Megtudtam tőlük, hogy a toner az EU számos országában – hazánkban is – veszélyes hulladéknak minősül. A kifogyott festékkazetta számára a legrosszabb hely a kuka (így kidobni tilos!), érdemes inkább keresni egy engedéllyel rendelkező céget, aki átveszi. Az újjáépített tonereket meg is lehet vásárolni, az újnál kedvezőbb áron ITT. A vásárlói visszajelzések alapján remek minőségben kaphatóak és az ország bármely pontjáról lehet tőlük rendelni.

hulladekcsokkentes01_1.jpg 

Az igazi túrázók számára még az őszi esős hétvégék sem jelentenek akadályt, ilyenkor is igaz a mondás, nincs rossz idő csak tökéletlen ruha. Az ideális ruhatár kialakításával és a ruháink környezettudatos kezelésével szintén sokat tehetünk a Földünkért. Ugyanis a hulladék mennyiségét a legjobban úgy lehet csökkenteni, ha nincsenek a ruháink között kidobandó darabok. A javaslataim – amiket igyekszem betartani – a következők:

  1. Legyen kapszulagardróbod, de nem úgy, hogy ha sok ruhád van, akkor a felét kidobod, hanem úgy, hogy eleve nem gyűjtesz sokat.
  2. A túrázásra való ruhákból is mértékkel vásárolj és nem az aktuális színtrend, hanem a használhatóság határozza meg a megfelelő ruhatárat.
  3. Ruhát ne dobj a kommunális hulladék közé!. Nem még az Országos Kék túrát megjárt szétcafrangolódott zokni sem.
  4. A cipő is a ruhatár része, abból sem kell készletet halmozni.
  5. Táskából és hátizsákból sem.
  6. Ajándékozás, adományozás során a holmi megfelelő minőségű, hibátlan és hordható legyen.
  7. A cipő, a táska és a hátizsák is.
  8. Te mivel tennél még többet a Földért? Írd meg kommentben, vagy üzenetben!

 

hulladekcsokkentes02.jpg

Az erdőben járva gyakran tapasztalom, hogy van, aki még mindig szeret hazavinni kézzel fogható emléket az erdőből. A kiásott növény már szerencsére nem jellemző, de a levelek, ágak és a különösen így ősszel, a termések is bevándorolnak a hátizsákba, szatyorba. Tény, sok magazin DIY rovata javasolja, a lakás szezonális díszítését színes bogyós ágakkal, tobozokkal. Mindeközben pedig kevesen gondolnak arra, hogy az a termés, ami nekünk a nappali dísze, majd egy idő után kidobni való porfogó, az madarak számára táplálék lett volna. Ha nem került volna el az erdőből.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Aki erre megvonja a vállát, hogy hiszen az csak egy ág, az számoljon utána, hogy ha minden 10. kiránduló mondjuk a Normafáról hazavisz egy ágat, minden hétvégén, akkor mivé válik az erdő három hónap alatt. Hány magonc lesz az erdőben, ha lelkes faültetők összegyűjtik a tölgy termését és hány vaddisznó túrja majd hiába a hótakarót makk után kutatva éhesen? A mókusokat pedig milyen cuki dolog etetni a magunkkal vitt olajos magvakkal. És milyen kellemetlen, hogy ezek az állatok annak a toboznak a magját ennék meg, amit elviszünk az erdőből és arany sprayfestékkel lefújva igyekszünk becsempészni egy darabka természetet a lakásunkba. Mondjuk én nem, és bízom benne, te sem.

Ha szeretnél tenni a Földért, akkor az erdőből csak a szemeted vidd haza, a növényeket, fákat, ágakat és minden más apróságot hagyj ott és csak fotózz.

hulladekcsokkentes03.jpg 

Az újrahasznosításról szóló hírlevelet hagy zárjam egy személyes történettel. Évekkel ezelőtt Adventre készültem, és egy hirtelen ötlettől vezérelve maradék anyagokból szabtam-varrtam, festettem egy adventi naptárat. A naptár színei az éppen rendelkezésre álló maradék kelmékből kerültek ki: polár alap, vászon szegély és zsebek. Kicsit eklektikus, de jó program volt a kiszabása, megfestegetése, elkészítése. Meglepetésnek készítettem ezért nagy volt az öröm, amikor december elsején reggel váratlanul ott virított a falon, benne egy kis ajándékkal. Karácsonyig minden nap került bele valami apróság, gyümölcs, finomság. A gazdaságosságán kívül az lett a jó ebben a naptárban, hogy néhány évvel később már nekem is voltak benne meglepetések, hiszen ki mondta, hogy az adventi naptárból csak kivenni lehet? Ha már gazdaságosság: az egész anyagköltsége körülbelül 1200 forint volt és sok évig kiszolgálta az Adventeket.

Készülj az év végi ünnepekre szeretetben. Közben kíméld a Földet azzal, hogy apró és hatásos lépésekben csökkented a keletkezett hulladék mennyiségét.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Kitekintő – Zöld Sziget Óbudán

A mai napig emlékszem, hogy mekkora élmény volt a Sziget első évében az a Kispál koncert. Kicsit tétováztam, hogy a másik estén fellépő Tankcsapda koncertjére menjek, de 300 forintnál többet nem tudtam egy héten koncertre költeni. Az, hogy ’93 óta mennyire megváltozott a Sziget, nem lehet elég jól leírni: egy népszerű, de nem túl nagy rendezvényből egy abszolút naprakész, széles körű ismertségnek örvendő, elismert és mindenekelőtt monstre fesztivállá vált.

A DiákSzigetből a Sziget fesztivál lett és én az elkövetkező években szinte minden alkalommal kint voltam, egy, vagy több napot, sőt egyszer egy hetet is, és nem bántam meg.

A fesztiválnak helyet adó Óbudai-sziget az év minden szakában egy varázslatos hely, nem csak a szigetet körülölelő folyó, de a számtalan ligetes rész, a tágas mezők, az eldugott részeken fellelhető számtalan állatfaj miatt is. A Sziget megépítése heteken keresztül folyik és a rendezők ebben az évben a fesztivál vendégeit igyekeznek még környezettudatosabban kiszolgálni.

A Zöld Sziget és azon belül a Love Revolution egyik fő üzenete a környezettudatosság és a fenntartható fejlődés, ennek megvalósítására idén még nagyobb gondot fordítanak. A hangsúly azon van, hogy közösen lehessen elérni a fenntartható fejlődést és a környezetünk megóvása a mindennapok része legyen. Így a népszerű repohár mellett lesznek ivóvíz pontok, a kulacsok újra töltésével egy ekkora fesztiválom már jelentősen kevesebb egyszer használatos műanyag palack fog fogyni. A képzésről a Green Sziget Centerben gondoskodnak, ahol workshopokkal, előadásokkal várják a vendégeket, a fesztivál után pedig egy fenntarthatósági jelentésben számolnak be az elért eredményekről. Kézenfekvő az, hogy vigyáznak a Duna tisztaságára is, ezért meghirdették a Tisztább folyópart programot, hogy a pillepalackok se kerüljenek a vízbe. A fesztivál ideje alatt összegyűjtik a folyóparton keletkezett szemetet és megakadályozzák annak folyóba jutását. A keletkezett zöldhulladékot pedig komposztálják.

A Sziget Fesztivál után hátramaradt sátrakat, matracokat és hálózsákokat pedig összegyűjtik és olyan embereknek adják, akiknek ez nagy segítség. Ebben benne van az, amit én is gondolok a világról. Ne csak a környezetünkkel legyünk tudatosak, ne csak növényeket és állatokat védjünk, hanem figyeljünk embertársainkra is, lehet nekik is szükségük van figyelemre, segítségre, jó szóra.

Még több Green Sziget program ITT

Megéri környezettudatos fesztivált szervezni?

A 2019-es Sziget Fesztivál augusztus 13-án ért véget, a szitizenek pedig a remek koncerteknek, programoknak köszönhetően igazi élményekkel lehettek gazdagabbak. A fesztivál utolsó napján én is ott voltam és a színes programok mellett azt is próbáltam megfejteni, hogy mennyire éri meg környezettudatos fesztivált szervezni. Vajon érdemes a keletkező hulladékról komplex módon gondoskodni és törekedni arra, hogy a rendezvény ökológiai lábnyoma a lehető legkisebb legyen? Élménybeszámoló következik.

Számomra az idei Sziget Fesztivál a két és fél órás, fantasztikus Foo Fighters koncerttel zárult, ami méltó befejezése volt augusztus 13-nak. Az időjárás aznap kegyes arcát mutatta, egy rövid esős időszakot kivéve kellemes szellős időben lehetett bejárni a fesztivál területét. Már indulás előtt tisztában voltam azzal, hogy aznap a lépésszámlálóm rekordot fog dönteni – így is történt -, de nem tettem le arról, hogy a lehető legnagyobb területen megnézzem, hogyan néz ki egy környezettudatos fesztivál a gyakorlatban.

A Sziget Fesztivál mára elfoglalja a Hajógyári-sziget legnagyobb részét. Befogadóképessége csaknem 100 000 főre nőtt, ami nagyjából két kisvárosnyi ember igényeinek kiszolgálását jelenti naponta. Minden évben megjelennek cikkek, melyek arról szólnak, hogy a Sziget megváltozott és ez így is van. Ahogy a számokból is rövid úton kiderült, a fesztivál hatalmasra növekedett és a kezdeti gyermekbetegségeit kinőve előnyére változott. Mára pedig a fenntartható fejlődést célul kitűzve, számos remek ötlettel inspirációként is szolgálhat a rendezvénynek helyet adó városnak.

01_20190814_megeri.jpg

Az idén egyik kedvenc helyem a Nagyszínpaddal szemben, a fák árnyékába telepített Green Sziget volt, ez talán nem meglepő. A több részből álló zöld szigeten egy hét alatt volt számos workshop és előadás egy iglu formájú sátorban. Hulladékgazdálkodás még soha nem kapott ilyen menő helyet, ide telepítettek ugyanis egy profi komposztálót és egy minilabort is. Aki akár egy cseppet is érdeklődött a fenntartható megoldások iránt, biztos itt ragadt egy időre és új infókkal gazdagodott, aki pedig összegyűjtött egy zsák újrafelhasználható hulladékot, ajándékot kapott.

04_20190814_megeri01.jpg

Még soha nem volt olyan átlátható a szelektív hulladékgyűjtés, mint a mindent elnyelő sárga műanyagkukák helyett telepített rácsos falú gyűjtőnél. Ez az egyszerű fémdoboz láthatóvá tette, a hulladékot hiába dobjuk ki, attól még nem szűnik meg létezni. A környezettudatosság mellett hihetetlen volt látni, hogy a keletkező szemét eltakarításában hány ember vesz részt. Nem volt olyan pillanata a napnak, amikor ne találkoztam volna a szemetet facsipesszel és boszorkányos gyorsasággal felszedő önkéntesekkel. Akik ráadásul olyan hatékonyan dolgoztak, hogy fényes nappal nekem esélyem sem volt megtölteni egy műanyagzsákot újrahasznosítható a hulladékkal. Pedig a cserébe kapott ajándék – ami ugye nem ajándék, mert egy teli zsákért rendesen meg kellett  volna dolgozni – is vonzó volt.

05_20190814_megeri.jpg

A szervezők a keletkezett műanyag és fémhulladékok összegyűjtése és a szerves anyagok komposztálása mellett a vendégek által hátrahagyott holmikkal is foglalkoztak. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársainak a Green Szigeten lehetett leadni azokat a holmikat, amelyeket a tulajdonosok nem szerettek volna magukkal vinni, de a fesztivál után a többi hátrahagyott holmit – sátrat, cipőket, ruhákat – is összeszedték. Ezek válogatás, tisztítás után jó helyre kerültek. 

07_20190814_megeri.jpg

A Sziget Fesztiválon nem csupán egyféle, hanem a látogatók által termelt hulladék minden fajtájával professzionálisan foglalkoztak. A Green Szigeten kívül is észre lehetett venni azt, hogy ez egy környezettudatos fesztivál. A keletkezett hulladékok jelentős része már egyértelműen nem egyszer használatos műanyagból, hanem fából vagy papírból készült. A jó példát követve, remélhetőleg hamarosan nem csak fesztivál szinten fejeződik be a polipropilén evőeszközök használata, hanem a boltokban is. Ráadásul a Szigeten az utak mentén elég sok és nagyméretű kuka volt, szóval a szemetet tényleg csak az hagyta el, aki nagyon akarta. A vécék állapotáról egy korábban olvastam egy cikket, tényleg rendesen használható volt ez az infrastruktúra és – mivel a férfi és a női rész is ugyanolyan kialakítású volt – a táblák ellenére ezek koedukált wc-k lettek.

Az infópultnál, annak aki kért, adtak henger alakú zsebhamutartót, ami nem volt más, mint a PET palack felfújás előtt. Érdemes volt megnézni, hogy mennyivel másabb egy polietilén palack a végleges kialakítás előtt. Cigarettacsikkekből viszont több helyen is rengeteg volt, ami a zsebhamutartók szükségességét bizonyítja, csak készüljön valami másból. Minden hulladékfajtánál igaz az, hogy attól még valaki kidobja, az nem válik semmivé. Viszont pont a csikk az, ami a benne lévő, majd a talajba kerülő szerves és szervetlen vegyületek miatt kiemelkedően környezetszennyező.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Évekkel ezelőtt az újrapohár volt az első nagyobb feltűnést keltő változás a fesztivál zöldülésében. A használat után pillanatok alatt összegyűrődő és egész hatalmas területeket több rétegben befedő egyszer használatos műanyag pohár helyett már évek óta a szuperül kinéző és sokáig használható repoharak kerülnek a fesztiválozók kezébe. A kiürült poharat nem kell magunknál hordani, beválthatjuk egy tokenre, amiért, ha úgy adódik, újabb poharat válthatunk ki. A leadott repoharak megfelelő tisztítás után újból kiadhatók. Emiatt nem pár perc az élettartamuk, aminek köszönhetően sokkal kevesebb polipropilén keletkezik hulladékként.

Más cégek megjelentek környezettudatos megoldásokkal. Az e-ON kreativitását dicséri az például az Eco Kemping, ami karton sátraival elég látványos képet mutatott. Egy rövid filmjükben a telepítésben résztvevő szakember olyan természetességgel beszél a Szigetre vitt napelem-rendszer telepítéséről, hogy óhatatlanul is megfordul az ember fejében, hogy napelem helyett miért is használnak annyi aggregátort máshol?

Love Revolution

Számomra külön kedves volt, a közösség erejére építő Love Revolution meghirdetése, immár a második éve. A fenntarthatóságon kívül, fontos beszélni az emberi jogokról, elítélni a nemi identitás, a bőrszín és a vallás miatti kirekesztést. A további részletes program ITT visszakereshető, lenyűgöző. Idén a nagyszínpadra olyan produkciók is feljutottak – fókuszba helyezve nagyon fontos társadalmi problémákat – amelyekkel még a hazai médiában is csak elvétve találkozhatunk. Bár nem voltak sokan, de aki látta Dakota & Nadia duettjét a családon belüli erőszakról és annak dinamikájáról, az nem felejti. ITT visszanézhető.

Időben visszafelé haladva a fesztivál első napján lépett fel a legkülönlegesebb előadó, a világhírű főemlőskutató és természetvédő Dr. Jane Goodall. Az ő 10 perces, de szenvedélyes beszéde ITT visszanézhető, egy élmény nézni és hallgatni.. A nevét viselő és általa, a csimpánzok védelmére alapított intézet vezetője már járt Magyarországon, sőt tavaly tavasszal a Vörös-kőváron egy róla elnevezett tanösvényt is átadtak.

A Szigeten  idén eltöltött nap, nekem olyan volt, mintha nyaralni mentem volna és nem csak a nyelvi sokszínűség, hanem a szolgáltatások minősége miatt is. A címben feltett kérdésre a válasz – már, ha ez kérdés volt bárkinek – a válasz egyértelműen igen. Igen, megéri környezettudatos fesztivált szervezni. A 2019-es Sziget Fesztivál ráadásul a környezettudatos szemlélethez egészen komplex módon közelített és az odafigyelés a sok apró részletre az, aminek köszönhetően sokkal, de sokkal hatékonyabbak lettek.

02_20190814_megeri.jpg

A nagy tömegeket megmozgató és így a fontos ügyeket is támogatni képes fesztiválok szervezői számára mindenképpen jó, ha rendezvényeiket környezettudatos és fenntartható módon szervezik meg és közönségüket a lehető legjobban bevonják ebben a folyamatba. A Sziget Fesztivál látogatói idén is a világ minden pontjáról érkeztek Budapestre, Új-Zélandról, Ausztráliából, Észak-és Dél-Amerikából, Európából Angliától Oroszországig. Szóval gyakorlatilag a Föld valamennyi földrészről felkerekednek emberek, azért, hogy egy nem túl nagyméretű, közép-európai ország gyönyörű fővárosában csatlakozzanak a Szabadság Szigetéhez és egy hétig jól érezzék magukat a koncerteken és más színes programokon. Ekkor már a szórakoztatáson kívül feladat a társadalmi szerepvállalás is, amit a szervezők jól teljesítettek.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

A nagy műanyag svindli

A műanyagmentes július hihetelen népszerű mozgalommá nőtte ki magát néhány év alatt, szerte a világban emberek százmilliói próbálnak meglenni műanyagok nélkül. Az idei év különösen eredményes volt, hiszen a mozgalmat elindító Plastic Free July arról számolt be, hogy 230 millió ember csatlakozott hozzájuk és egy hónapon keresztül törekedtek a műanyag felhasználásuk csökkentésére. Egy évvel ezelőtt, 2018. júliusában a Forest&Fruit is csatlakozott ehhez a mozgalomhoz és nem csupán egy hónapra. Egy év után pedig eljött az ideje, hogy több szempontból is értékeljem a műanyagmentes mindennapokat, áttekintve közben a műanyagipar szédítő sebességű fejlődését.

A műanyag felfedezése nagyjából a miben tároljuk a mindent feloldó anyagot probléma ellenkezője. Hiszen itt egy anyag, ami nehezen bomlik le és sokáig megőrzi eredeti összetételét. Az anyagok átalakítása, valami kölönleges megteremtése a természettudomány azon része, mely mindig is vonzotta az embereket. Gondoljunk csak az aranycsinálás vágyára. Az embert hajtotta természetes kíváncsisága, a természet törvényszerűségeinek megismerése, de minden új felfedezés újabb talányt hozott.

A műanyagok felfedezéséhez, vagy inkább megalkotásához és tetszés szerinti alakítgatásához a szerves kémia tudományának fejlődésére volt szükség és nagyjából 150-200 évnyi szorgalmas kísérletezgetésre. Manapság a különböző szerves és szervetlen molekulák vegyítésével katalizátorok használatával, a hőmérséklet és a nyomás variálásával a létrehozható anyagok spektruma igen széles.

A kémiai alapismeretek kapcsán sok embernek akkor csukódik be a füle, amikor a kovalens kötésről először szó esik. Tény, hogy talán elsőre nem tűnik túl izgalmasnak az, hogy két, az atommag körül magányosan keringő elektron összeáll párba és egyesült erővel nemesgáz-szerkezethez segítenek egy-egy atomot. Pedig így jön létre mondjuk a hidrogénmolekula, a két kialakuló kötést a kovalens kötés. A műanyagok már nem mikró- hanem makromolekulák, igazi óriási méretű vegyületek. Ezekben az atomok egymáshoz kovalens kötéssel kapcsolódnak. Vagyis a különböző vegyipari eljárások során létrejövő anyag egy stabil kémiai kötést tartalmaz, nem csak olyan tessék-lássék másodlagos kötést.

A műanyagok polimerizációval képződnek, így lesz a két szénatomos, kettős kovalens kötésű gáz halmazállapotú szénhidrogénből, az etilénből egyszeres kovalens kötésű polietilén. Ezzel az anyaggal minden bevásárlásnál találkozhatunk, egyik változatából az LDPE-ből készülnek ugyanis a leheletvékony, könnyen szakadó, de kémiailag stabil, egyszer használatos zacskók. Az egyik első véletlenül előállított műanyag a PVC volt, ez a rövidítés a poli(vinil-klorid) elnevezést rejti. A vinil-klorid az etilén egy klórszármazéka, a molekulában az egyik hidrogén helyett klór van. A vinil-klorid vízben rosszul oldódó, mérgező gáz, amiből szintén polimerizációval jön létre a hőre lágyuló, ellenálló poli(vinil-klorid), aminek lágyabb változatát előszeretettel használják elektromos szigetelőanyagnak (ez borítja az elektromos vezetékeket, telefontöltő zsinórját) a keményebb változatából pedig csöveket, padlóburkolatot készítenek. A műanyagok színes világát még számtalan molekulán keresztül be lehet mutatni, mert ez eddig csak egyetlen egy szerves molekula és egy származékának felhasználási módja volt.

Szeretnél még több bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Ha a számokat nézzük, akkor az látható, hogy 1900-ban a világ műanyagtermelése 20 ezer tonna volt, ami 1956-ra már 3400 tonnára nőtt. A volumennövekedést sem a két világháború, sem a 20-as évek gazdasági válsága nem törte meg. A természetes, például cellulóz, alapú műanyagok gyártása mellett nagyipari igényeket viszont hamarosan az addig maradványterméknek tekintett kőszénkátrány, majd a kőolaj elégítette ki.

A második világháború után a hazai műanyagipar is számos újítással járult hozzá ennek az elpusztíthatatlan anyagnak az elterjedéséhez. A műanyag kedvező tulajdonságai miatt komoly kutatások és kísérletek folytak a fa műanyagokkal való nemesítésésre (ez nem elírás) és vizsgálták, hogy a fémeket hogyan helyettesítheti ez az anyag.

A fanemesítés legcélszerűbb módjának az ojtásos sugárkémiai polimerizáció tűnt, ami tényleg az, aminek első olvasatra tűnik. Gamma vagy elektronsugárzás mellett az impregnáló oldattal érintkező, átitatott fában térhálós kopolimer alakul ki. A kopolimernek azt a műanyagot nevvezzük, amiben nem ugyanazon egy típusú molekula ismétlődik, henm több. Mintha kooperálnának egymással a különböző vegyületek. A kémiai folyamat során keletkezett mesterséges termékből azért volt szinte lehetetlen volt eltávolítani a műanyagot, mert előfordult, hogy a térhálós műanyag a növényi sejt falán belül jött létre. Folyékony halmazállapotban az alkotóelemek bekerült a sejtbe majd térhálósodtak, megszilárdultak. A Műanyagipari Kutatóintézet 1967-es kiadványa szerint ezt a kedvező tulajdonságú, nemesített fát széles körben lehet majd használni, sportszerek, bútorok, padlóburkolatok készítésére.

A fémek kiváltására a műanyagokat elsősorban kedvezőbb fizikai tulajdonságaik és áruk miatt szerették volna használni. Egy szintén 1967-es egyetemi jegyzetből viszont érdekes tények derültek ki. Amíg a fémek korrodálódása tömegvesztéssel jár és a folyamatnak az anyag belsejébe való átterjedését a kialakuló védőréteg meg is állíthatja, a műanyagok nem várt módon viselkednek. A vízbe tett műanyagoknál a korrodálódási folyamat az anyag belsejében is folytatódik, a korrodálódásért felelős anyag növelheti a műanyag tömegét, vagyis egyesül vele. Kevesen gondolnánk, hogy a műanyag igy reagál a vízzel. A tankönyv nagyon alapos, a műanyagok vízfelvételi képességéről is közöl egy részletes táblázatot, ugyanis vannak olyan műanyagok, amik felveszik és át is eresztik a vizet.

A hatvanas évek persze elég régen voltak és most a 2000-es években a műanyagok egyre több, határozottan kedvezőtlen tulajdonságára derül fény. Pontosabban kap kellő hangsúlyt. Azon kívül, hogy a műanyag nehezen, hosszú évek alatt bomlik le, most már sikerült igazán figyelemre méltó mennyiséget termelni itt a Földön. Viszont tévedés azt állítani, hogy a valaha megtermelt összes műanyag itt van még velünk. Főként tőlünk nyugatabbra előszeretettel égetik el speciális, erre a célra kialakított erőművekben, kihasználva azt, hogy a fűtőértéke nagyobb, mint a széné és nem sokkal marad el a fűtőolajétól.

Sajátos utat jár be így a nyersolajból hosszas folyamatokon keresztül előállított anyag, amíg szerves vegyületként szén-dioxiddá és vízzé ég el. Hosszú és anyag-és energiaigényes utat. Attól viszont mindenkit óva intenék, hogy hulladékmegsemmisítés címén önfeledten bedobja a pillepalackot, vagy az elvásott telefontöltő zsinórt az otthoni kazánjába, kandallójába, tábortüzébe. Ezek ugyanis nem csupán szén és hidrogén alkotta vegyületekből előállított tárgyak. A sok adalékanyagból, vagy például a klórtartalmú PVC-ből, mérgező anyagok szabadulnak fel az égetés során.

Az nem is kérdés, hogy a műanyagok mennyiségét csökkenteni kell és valóban érdemes átgondolni, hogy az egyes ember mit tud hozzátenni a bolygó műanyag-mentesítéséhez. A műanyagmentes július és a szívószálmentes augusztus ehhez azért kevés lesz, de első, parányi lépésnek ideiglenesen talán megteszi. Azért ideiglenes, mert nem lehet tartósan elvárni egy társadalomtól, hogy kiskapuzzon és cipelje magával a befőttesüvegét, dobozát, járjon több boltba, akkor is, ha nem akar. Hogy saját idejét és energiáját nem kímélve otthon keverjen, kavarjon ételt és mosószert egyaránt, majd alkudozzon a sajtosnál, húsosnál, hogy most akkor mibe is kerülhet az áru. A vászonszatyi és a bevásárlótáska nyilván megoldható és a fogyasztás racionalizálása is elengedhetetlen. De közben nem lehet úgy végigmenni egyetlen bolt, hiper- és szupermarket polcai között sem, hogy ne műanyag palackok és csomagolások foglalnák a helyet csúfondárosan mindenhol. Az üveg és/vagy fémcsomagolású termékek – ahol egyáltalán kaphatók – pedig jóval többe kerülnek.

 

Az igazi változáshoz fel kell ismerni: a környezet nem szennyezhető tovább felelőtlenül.

Az igazi változás nem akkor kezdődik, amikor a kedvenc tusfürdő a műanyag flakonja miatt nem kerül a kosárba, hanem ott, hogy gyártó készít belőle szappant, környezetbarát, papír csomagolásban. Ahogy a Crepto meg tudta lépni, hogy gazdaságos kiszerelésben, kartonpapírba csomagolja a toalettpapírt és nem műanyagba úgy ezt valószínűleg más gyártó is meg tudja tenni. Ahogy van számos higiéniai termék is, aminek nem a házilagos elkészítés a valódi megoldása, hanem az, hogy nagyüzemben készüljön környezetbarát, higiénikus és instant módon.

Az igazi változás akkor kezdődik – addig azért mindenki tegyen meg a lehető legtöbbet a műnyagmentes mindennapokért – amikor a gyártók is felismerik, nem szennyezhetik a környezetet tovább felelőtlenül.

Továbbra is fontos tudatosítani, hogy személy szerint minden ember felelős a környezetéért. Ha nem is mindenki kedveli meg a kémiát és nem lesz oda szerves kémiáért, talán átolvassa a műanyagiparról szóló fejezeteket. Megérti, hogy a kovalens kötés bizony fontos, mert a darabokra aprózódó műanyag trükkös, kémiailag mit sem változik. Ahogy azt is fontos észrevenni, hogy a műanyag kínálta kényelem csak látszólagos.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Ezúton szeretném megköszönni a bejegyzés elkészítésében nyújtott segítségüket a KSH Könyvtár könyvtárosainak. Nélkülük nagy valószínűséggel soha nem bukkantam volna rá a következő könyvekre:
Barta István: Fémek helyettesítésére szolgáló korszerű műanyagok – Tankönyvkiadó 1967
– dr. Czikovszky Tibor: Fanemesítés műanyagokkal – Műanyagipari Kutató Intézet 1967
– Macskásy Hugó: A műanyagipar fejlődése a kapitalista országokban – Műanyagipari Kutató Intézet 1957

Fát ültetni nem kell féltenetek jó lesz

Számos vagy most már inkább számtalan világnap közül többnek az a célja, hogy a Föld és az élővilág megóvásának jelentőségére felhívja a figyelmet. Néhány év kivételével a Madarak és Fák Napját 1906 óta ünnepeljük, hogy ne feledjük, fák nélkül nehéz lenne az élet ezen a bolygón. A történeti, természetismereti áttekintésen és a természetvédelmi ünnepek jelentőségének hangsúlyozásán kívül egy kedves, hagyományteremtő céllal megtartott eseményről is beszámolunk.

20190511_fatultetni04.jpg

A madarak védelme érdekében a 20. század első éveiben, 1902 március 19-én született egy nemzetközi egyezmény Párizsban, ami meghatározta, hogy a mezőgazdasági szempontból hasznos madarak – néhány faj, például a rovarevők külön kiemelve – közül melyek azok, amik védettséget kapnak. Az egyezményhez Európa számos országa csatlakozott Svédországtól Spanyolországig, példaértékű volt az egyetértés ebben a kérdésben. Hazánkban a madarak védelme már ekkor is fontos ügy volt, maga Hermann Ottó is papírra vetette aggodalmát a megfogyatkozott madárállomány miatt. A földművelődésügyi miniszter 1901-es védett állatokról szóló rendeletét 1904-ben kiegészítette, így ebben az időben már több száz állatfaj szerepelt a védett fajok listáján, az itt élő fajok harmada volt védett. Nem volt tehát előzmény nélküli az madarakat védő 1906. évi I. törvény sem.
 20190511_fatultetni01.jpg

A határozatlan időre szóló törvény-czikk, amit „Ő Felsége az Ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya, Ő Fensége Liechtenstein herczeg nevében is” jegyzett és a Párizsi egyezmény a magyar jogrendbe illesztésére volt hivatott. A törvény 2. czikke alapján a „Tiltva lesz bármely időszakban és bármely módon is a fészkeket és tojásokat elszedni s a madárfiókot elfogni vagy elpusztitani. Ezen fészkek fészkek-, tojások- és madárfiókoknak behozatala és átvitele, szállitása, az azokkal való házalás, azoknak elárusítása, eladásuk és megvételük tilos lesz.” Így az éjjeli ragadozók közül többek között védett lett a ma is védett karvalybagoly, a „kuszókhoz” sorolt fajok közül minden harkály, fakopáncs, küllő, az üldögélők közül a gyurgyalag, a „veréb-alkatuak” közül a poszáták, füzikék, sármányok és csicsörkék, a gázlók közül pedig a fekete és fehér gólya.

Ilyen törvényi környezetben szervezte meg Chernel István ornitológus ugyanebben az évben a madarak és fák napját, az jeles nap iskolai keretek közé pedig Apponyi Albert vallás és közoktatásügyi miniszter 1906. április 27-én kelt 26.120/1906.-VI. számú rendelete okán került. Az ünnep megújításáról pedig a ma már közismert nevű közel 10 évig vallás és közoktatásügyi miniszter pozíciót is betöltő és elődje előtt tisztelgő Klebelsberg Kúnó gondoskodott az 1931. évi 300—76. számú körrendeletében.

Szeretnél még több, kirándulással, környezetvédelemmel foglalkozó bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A történeti áttekintés mellett érdemes utána gondolni, hogy valóban miért is olyan fontos a fák védelme. A kitermelt fa hasznos alapanyaga a bútoriparnak, de dolgozhatnak vele kézművesek és az asztalosok keze alól is számtalan értékes alkotás kerülhet ki. Fűteni is jól lehet vele, bár fűtőértéke elmarad a barna vagy fekete kőszénétől és a keletkező gázok miatt a környezetszennyezőbb a földgáznál. Azt talán még a biológiában járatlanabbak is tudják, hogy a papírkészítés alapanyaga is a fa, cellulóz tartalmú rostjai miatt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,

A fa mégis inkább élve jó nekünk és a Föld legtöbb élőlényének. A zöld levelekből álló lombkorona ugyanis tud valami olyat, amit nélkül nagy bajban lennénk itt a Földön. Oxigént állít elő. Oxigént, ami egy színtelen, szagtalan gáz, az élethez nélkülözhetetlen, és amit jelentőségéhez képest elég kalandos úton fedeztek fel. A 18. században Joseph Priestley kísérletei során konstatálta, hogy zöld hajtásos növények olyan körülmények között is életben maradtak, amikor el kellett volna sorvadniuk. De mivel kísérletei vagy sikerültek, vagy nem, így felhagyott velük. Kísérletei alapján előbb az oxigént azonosította majd nevezte el Antoine Laurent de Lavoisier franca vegyész, majd a fotoszintézis folyamatát fedezte fel Jan Ingenhousz holland orvos. A világ így 1789-re, a világ birtokában lett a tudásnak: a növények a fotszintézis során oxigént termelnek és szén-dioxidot lélegeznek ki és szerves anyagot állítana elő szervetlenből.

Jan Ingenhousz volt az, aki felfedezte, hogy a víz alá tett növények apró buborékokat fejlesztenek és a keletkezett gázok az égést táplálják, vagy elfojtják. Több száz kísérlet alapján megállapította, hogy a növények az emberekkel ellentétben szén-dioxidot vesznek fel és oxigént bocsájtanak ki. Majd azt is megállapította, hogy fény hiányában a növények is oxigént lélegeznek be és szén-dioxidot bocsájtanak ki, de a leadott szén dioxid mennyisége kevesebb, mint a fényben termelt oxigéné. Kimutatta, hogy a növények a levegőben lévő szén (szén-dioxid) megkötésével növekednek, tömegük növekszik, miközben a talaj, amiben vannak, nem veszít a tömegéből, ezzel bebizonyította a növények szervetlen anyagokból szerves anyagot állítanak elő. A jelenséget néhány évvel később nevezték el fotoszintézisnek, a folyamat általános képlete így írható le: 6CO2 + 6H2O + fényenergia = C6H12O6 (glükóz) + 6O2 + E

A fák a nélkülözhetetlen oxigén termelésén kívül azoknak az élőlényeknek is fontos, amik rajta, a kérgén, a lombjai közt élnek. Egy-egy nagyobb fa külön kis ökoszisztéma számos más növény és állatfaj, sőt gomba tud az árnyékában, gyökerén, ágain élni, érdemes rájuk vigyázni az ésszerűtlen favágás, gallyazás helyett inkább a számukat gyarapítani.

Hatvan fát Hatvannak

Budapesttől 56 kilométerre van egy kisváros Hatvan, ami sokáig a ma már nem létező konzerv-és cukorgyáráról volt híres. A Zagyva partján két partján és az Alföld és Mátra határán fekvő település területe már évezredek óta – kisebb nagyobb szünetekkel – lakott. Ez tényleg az a város, ahol a hegyeket nem kell keresni, ugyanis nincsenek, van helyettük végtelen síkság és nyáron tűző napsütés. A településen több helyen vannak parkok és a felújított Grassalkovich kastély hosszú évtizedek hányódása után – előbb rendelőintézet volt, majd sokáig üresen és egyre romosabban állt – végre teljesen megújulva Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum néven fogadja a látogatókat. Nem csak a múzeumot, a hozzá tartozó kestélykertet is érdemes megnézni.

Hatvan Város Önkormányzata és az Anya Paradicsom közös szervezésben a városban két helyen közösségi faültetést tartottak május 10-én délután. A két helyszínen közösségi megmozdulás  keretén belül összesen 60 fát ültettek el, díszalma- és díszcseresznyefát, gömb kőrist, keskenylevelű kőrist, magas kőrist, virágos kőrist és fehér törzsű nyírfát. A fákat könnyen megközelíthető helyre Újhatvanba és a Zagyva partra telepítették, aminek köszönhetően a füves zöld terek új funkciót kaptak, néhány év múlva gondos ápolás mellett árnyas ligetekké válhatnak a most beültetett részek. Bízunk benne, hogy egyre több lesz a fás zöldfelület ebben a városban is és reméljük ezek a fák sokáig fognak az állatoknak élőhelyet, az embereknek pedig jó levegőt és nyáron árnyat adni. Addig is bárki visszatérhet a családjával a növények fejlődését megfigyelni vagy a saját lakóhelyén is megszervezhet egy közösségi faültetést. 

Az eseményről a Hatvan TV készített egy rövid összefoglalót, ami ITT nézhető meg, a Hatvani Hírlap beszámolója pedig ITT olvasható.

20190511_fatultetni03.jpg

Még több hasznos olvasnivaló: 

Hatályos magyar törvények gyűjteménye V. Magyar törvénytár. – Corpus juris Hungarici. Szerkesztette: Márkus Dezső –Tárfy Gyula. Bp., 1912. Franklin Társulat
Hermann Ottó: Madarak hasznáról és káráról – Bp. 1901. A M. Kir. Földmívelésügyi Minister Kiadványai 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fotoszint%C3%A9zis

 Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Változó természet II.

A Forest&Fruit Naptár 2018 első bejegyzése 2017 december 31-én jelent meg, benne tizenkettő, a Budai-hegység közkedvelt helyeit bemutató fotóval. A 2018-as év során ezt a bejegyzést követte még tizenkettő, majd 2019-ben a 13., ami ITT olvasható, ez pedig a 14., a projektet záró bejegyzés. A Forest&Fruit Naptár 2018 fotói az elmúlt 10, vagyis most már 11 év során készültek, a havi naptárbejegyzésekben pedig az egyes helyszíneket jártuk végig. A havi rendszerességű írásokban hónapról-hónapra megmutattuk, hogyan változott a Budai-hegység egy évtized vagy rövidebb idő alatt. Ez a naptár nem csupán színes képek gyűjteménye, sokkal inkább dokumentálása az időjárás okozta változásoknak, az urbanizációnak és annak, hogy mi történik, ha figyelmen kívül hagyjuk az erdőjárás szabályait. A tapasztalatainkat hónapról hónapra lebontva osztjuk meg veletek, felhívva a figyelmet a környezettudatos viselkedésre. Íme az év második hat hónapjának tapasztalata.

Urbanizáció

Júliusban ismét a János-hegyen voltunk és a kék, majd a piros sáv jelzésen haladva mentünk keltünk át a hegyen ITT. A WWF Örökerdő tanösvénye a sokak által használt, csatornázott turistaúttól kissé távolabb a hatalmasra megnőtt bükkfák alatt vezet. A fák mérete önmagában is lenyűgöző, érdemes a tanösvényt alaposan végig járni, ha szeretnénk megtudni, hogy milyen valójában az örökerdő. Valóban azt gondolhatnánk, hogy egy érintetlen erdőben sétálunk, ha nem csikordulna meg a lábunk alatt a gondosan leszórt murva. Ennek a hónapnak fotója a naptár legkorábbi képe, pontosan 10 év távlatából tudjuk összehasonlítani, hogy mi változott a budapesti panorámában 2008 óta. Az élesebb szemű olvasók számára észrevehetők a részletek.

Ismét a jégkár

Tavaly nyáron többször is készültünk a Libegőhöz , de előbb júliusban a nagy tömeg és az éjszakában önfeledten kiabáló résztvevők miatt nem vettünk részt az I. Libegők éjszakáján, augusztusban pedig a hőségriadó miatt maradtunk le erről a programról és nem készítettük el 2011 után ugyanonnan a panorámás Budapest fotót. A városra nyíló kilátás bemutatására viszont vállalkoztunk és megmutattuk, hogy a januári hónapnál említett jégkár hogyan tépázta meg a János-hegy csúcsa körül elterülő erdőket ITT. Hiába teltek el hónapok a zord időjárás óta, 2015 késő tavaszán a fák törzsén és ágain jól láthatóan fehérlettek a letört ágdarabok nyomai.

A látogatók és járművek okozta környezeti terhelés

Szeptemberben is a János-hegyen voltunk és bemutattuk a terület elnevezésének és kilátójának történetét  ITT, az elmaradhatatlan közeli és a távoli fotókkal. Feltérképeztük azt, hogyan változik a talaj szerkezete, amikor ott és úgy törnek utat az védett erdőben, ahogy nem kellene. A János-hegy Hárs-hegy felé eső része kedvelt kirándulóhely, és elég népszerű a hegyről úgymond toronyiránt leszáguldó kerékpárosok körében. Akik, hatalmas és jól dokumentálható környezetkárosítást vittek végbe a Budai-hegységben az elmúlt néhány évben. A változásokat még az is észreveszi, aki csak évente néhány alkalommal ballag át a hegyen, mert ott bizony jól láthatóan ritkul a növényvilág. A Pilisi Parkerdő kezelésében lévő budai erdőségekben szép számmal vannak kijelölt kerékpárutak, ott lehet hódolni ennek a szenvedélynek. Mert mára az évekkel ezelőtt keskeny, erdőbe hasított sávok méteres utakká terebélyesedtek, ahol a védett növények és állatok helyett már nem él meg semmi és egyszer ez az erdő is elfogy.

Többször látunk a kerékpárok vájta meredek, sziklás csapásokon felfelé igyekvő kirándulókkal, akik elvétették a jelzést. Hiába tettek ki évekkel ezelőtt korlátokat, azokat hamar lekerültek a helyükről, a legtöbb helyen csak az oszlopok maradtak. 

forestandfruit_rider.jpg

Megváltozott időjárás

Októberben szintén egy 2017-es fotóhoz kapcsolódóan bemutattuk, hogyan lehet eljutni Szépjuhásznétól Hűvösvölgybe ITT. Nekünk a Hárs-hegy az egyik kedvenc terepünk, a hegynek nincs olyan túraútvonala, amit ne jártunk volna be többször. Ezért is örültünk előre, hogy a szépen karban tartott Makovecz-kilátóból milyen remek fotókat tudunk majd készíteni. Aztán nem készítettünk semmilyet, ugyanis azokban a napokban városszerte poloskainvázió volt és a szokatlan meleg napon, ezek az ízeltlábúak pont a kilátó faszerkezetén pihentek nagy tömegben, mi meg nem zavartuk el őket. Az ajánlott túra a sárga jelzésen vezet el Szépjuhásznétól Hűvösvölgyig, benne olyan látnivalókkal, mint a Pilisre panorámás Csanádi pihenő, a Kaán Károly-kilátó, a Bátori-barlang, a  már említett Makovecz-kilátó, a Gyermekvasút Hárs-hegyi megállója, az ismeretlen katona sírja és a túra végén Hűvösvölgyben a Gyermekvasút végállomása. 

forestandfruit_makovecz.jpg

Járművek okozta környezeti terhelés

A novemberi Tündér-sziklát ITT bemutató bejegyzésünkkel egy régi adósságunkat törlesztettük, ugyanis Zugliget ezen nevezetességéről még nem írtunk külön bejegyzést. A naptár fotója szintén 2008-as keltezésű, és bizony ezen a fotón az avatott szem kiveszi, hogy változott a szikla és környéke. A blog történetében itt történt meg először, hogy moderálnunk kellett kommentet a területet nem túl környezetbarát módon használó emberek miatt. Az indulat érthető, a dolomitos, fizikai behatásra könnyen málló szikla bizony magán viseli annak nyomát, hogy nem csak turista bakancsokkal koptatják. Ennek a sziklának a kialakulásához, a fantasztikus forma létrejöttéhez szükség volt néhány évre és lehet, hogy egy ideje kicsit gyorsabban kopik a kelleténél. A sziklával együtt gyérül és tűnik el az a különleges növény- és állatvilág, ami miatt ez a terület már évtizedek óta védett.

Szeretnél még több, környezetvédelemmel foglalkozó cikket, bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Zugligetben, ahogy a budai rész számos területén egyre-másra állnak üresen jobb sorsra érdemes épületek. Ilyen volt az egykori Lóvasút végállomás, amit nem csak hazai támogatások igénybevételével is szépen megmentettek, erről ITT írtunk. Remélhetőleg, az egykor nagy népszerűségnek örvendő Fácános épületei is méltó módon kapják vissza a régi fényüket, az erről szóló hírek mindenesetre biztatók; a fotón az építkezés utcáról látható állapota.

10 évvel ezelőtt Zugligetből felsétáltunk a Normafához és az akkor készült fotókat a maiakkal összehasonlítva elég feltűnő, hogyan urbanizálódott az Anna-rét és környéke. Sok kiránduló és számos terepkerékpáros jár erre, akik felfelé inkább tolják a járműveiket és lefelé már száguldanak. A fák persze minden évben ugyanolyan pompás színekbe öltöznek ősszel, addig, amíg vannak.

Ismét a megváltozott időjárás

A Budai-hegység addig közelről szemügyre vett nevezetességeit decemberben távolabbi perspektívából szemléltük meg és írtunk róla ITT. Az Apáthy-sziklánál készült fotók mindössze egy év különbséggel készültek, itt nem volt olyan sok a változás, amit regisztrálni tudtunk volna. Felépült egy újabb ház, természetesen örökpanorámával, az általában csurig töltődő szemetest a kilátó padtól pedig áthelyezték egy kevésbé észrevehető helyre.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,

Az időjárás viszont jelentősen eltért az egy évvel korábbitól, 2018-ben szokatlanul sokáig volt az átlagnál magasabb a hőmérséklet és nem csak ősszel vagy télen. 2017-ben lombtalan fák és bokrok között készültek a fotók, most decemberben még zöld leveleket is lehetett szép számban találni néhány bokron. 

Összességében tanulságos volt a naptár fotói alapján végigjárni a Budai-hegység nevezetességeit. Számítottunk arra, hogy számos tényezőt figyelembe véve jelentős változásokat fogunk dokumentálni és ez a feltételezésünk igaznak bizonyult. Összességében nem csupán az környezeti tényezők, az időjárás  változtatják meg természetes környezetünket. Az ember  által okozott változások, az urbanizálódás, az eltűnő források, tavak, a környezeti terhelés, a szemetelés rövid idő alatt és masszív lenyomatot képzett. Tényleg nyomot hagyunk.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Változó természet I.

A Forest&Fruit Naptár 2018 első bejegyzése 2017 december 31-én jelent meg, benne tizenkettő, a Budai-hegység közkedvelt helyeit bemutató fotóval. A 2018-as év során ezt a bejegyzést követte még tizenkettő, ez pedig a 13., és ez már 2019-ben íródik. A Forest&Fruit Naptár 2018 fotói az elmúlt 10, vagyis most már 11 év során készültek, a havi naptárbejegyzésekben pedig az egyes helyszíneket jártuk végig. A havi rendszerességű írásokban hónapról-hónapra megmutattuk, hogyan változott a Budai-hegység egy évtized vagy rövidebb idő alatt. Ez a naptár nem csupán színes képek gyűjteménye, sokkal inkább dokumentálása az időjárás okozta változásoknak, az urbanizációnak és annak, hogy mi történik, ha figyelmen kívül hagyjuk az erdőjárás szabályait. A tapasztalatainkat hónapról hónapra lebontva osztjuk meg veletek, felhívva a figyelmet a környezettudatos viselkedésre. Íme az első hat hónap tapasztalata, az eredeti és a 2018-as fotók lapozható képgalériában a cikk legvégén.

Környezeti tényezők, időjárás okozta változások

Az erdők és a bennük lévő fák állapotából számtalan dologról árulkodik, a szélsőséges időjárási viszonyok okozta károk nyomai például elég sokáig fellelhetők. A Forest&Fruit Naptár 2018 első, januári naptárlapjának képeslapra kívánkozó fotóját még 2009-ben készítettük. A mesevilágot idéző, zúzmarával vastagon fedett fákkal valóban hangulatos volt az erdő. A János-hegy északi oldalán végig futó Tündérhegyi úton az elmúlt években gyakran megfordultunk, tavaly év elején is; akkor fehér, zúzmarás, hanem fakóbarna, hómentes erdőben jártunk, ITT írtunk erről, egyik kedvenc tavaszi virágunkról pedig ITT.

Kilenc év alatt nem csak az időjárás változott meg, hanem az erdő is: habár az út hegyfelőli oldalán ugyanúgy álltak a fák és a panoráma mit sem változott, a város felőli oldalán számos fának törött volt ága, törzse. Ezen a területen főleg tölgyesek vannak, amik 10 év alatt már látható mennyiséget nőhetnek, de egy szélsőséges időjárási esemény miatt sajnos a legtöbb fának nem volt lehetősége nagyobbra nőni. 2014 kora telén jelentősebb mennyiségű jeges csapadék zúdult többek között a Budai-hegységre, és a fákra fagyó ónos eső hihetetlen kárt okozott. A Budai-hegység erdeinek jelentős részét akkor lezárták, a saját érdekében mindenki jobban tette, ha az erdőhatárokon húzott szalagon kívül maradt, mert a megdermedt csapadék súlya alatt leszakadtak a faágak, derékba törtek örökzöldek és lombhullatók egyaránt. A 2018-as fotó a 2014-es jégkár után 4 évvel készült és a nyomok még jól láthatók. 

Megváltozott időjárás

A tavalyi évben az időjárás nem mindig igazodott a naptárhoz és ez már rögtön év elején így volt. Februárban a Hárs-hegyen barangoltunk. Habár 8 év után nem leltük meg a pontos helyszínt, a 2010-es hatalmas havazással beköszöntő utolsó téli hónaphoz képest tavaly futóidőben, a laza talaj miatt nehéz terepviszonyok között jártunk ismét az eltűnt hó ITT nyomában.

Ismét a megváltozott időjárás

Márciusban, a tavasz első napjain igazi hamisítatlan téli fotók készültek a Hárs-hegyen. Végre megérkezett az addig hiányolt hó, és mi a 2015-ben készült, 3 éves fotó alapján a sárga jelzésen, vaddisznólesen jártunk ITT, előtte egy évvel pedig a hegyen nagy tömegben nyíló keltikéket mutattuk be ITT. Az eredeti fotó a zöld kör jelzésen készült, mi viszont a sárga jelzésen indultunk fel a hegyre. A tavaszi tél hava március elején végül pár nap alatt olvadt el a hirtelen jött felmelegedésnek köszönhetően.

Szeretnél még több, környezetvédelemmel foglalkozó cikket, bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

Látogatók okozta környezeti terhelés, szemetelés

Áprilisban Zugligetben jártunk 2017 után 2018-ban is és mivel a hegyvidéknek ezt a kies részét, hagyományait és nevezetességeit jól ismerjük több túraútvonalat ajánlottunk ITT, hogy meglegyen a választás szabadsága. Az tavalyi fotón nem a Tündér-szikla, hanem a vele szemben lévő Hunyad-orom van, mindkét fotó április legelején készült egyetlen év eltéréssel. A népesebb városnegyedektől nem túl távol fekvő Zugliget évszázadok óta igen kedvelt a friss levegőre vágyó emberek körében és ez meg is látszik rajta. A Budai-hegység erdeit úton útféle csúfítják az otthagyott műanyag-vagy üvegpalackok, alumínium dobozok, szélfútta, soha le nem bomló műanyag zacskók, vagy a szemetesekből a szél vagy az erdei állatok által kifújt, kitúrt hulladék. Az erdőben járó emberek között bizony vannak, akik az amúgy is környezetszennyező pillepalackot csak tele töltve tudják vinni a hátizsákjukban, üresen már nem. Az erdők kezelői elhelyeznek szemetes konténereket a turista útvonalak mellé és rendszeresen el is szállítják azokból a bele dobált hulladékot. De ez nem azt jelenti, hogy a szemeteseket kötelező tele pakolni. Ez egy plusz szolgáltatás, és ha megoldható, haza lehet vinni a szemetet és szelektíven megszabadulni attól. Idén is jártunk már Zugligetben és az erdőben heverő szekrényre még nem találtunk magyarázatot.

Eltűnő források, tavak

Májusban ismét Zugligetben voltunk és a terület most még meglévő egyik forrását mutattuk be ITT egy 2010-es fotó alapján. A következő hasonló szögből készült fotó 2016-os, pazar látvány a virágba boruló szikla. A középkori Magyarországról beszámoló írások mind, mind vizekben gazdag erdőségként írták le a Budai-hegyeket is. Nos, manapság ennek a vidéknek a vízhozamára aligha tudna a város hagyatkozni. Ahogy a terület beépült, a talajt és annak szerkezetét megbolygató földmunkák miatt úgy apadtak el  az egykor bővízű források. Tényleg ilyen egyszerűen lehet meddővé tenni egy gazdag vízhozamú kies völgyet: néhány rosszul elhelyezett ház, csatornázás, és volt forrás, nincs forrás? Sajnos kevesen emlékeznek a földrajz órán tanultakra, arra, hogy mi táplálja a tengereket, óceánokat. A természetes vízfelületek csökkenése nem csak Zugligetben figyelhető meg. A János-hegy oldalában lévő Béka-tó is egyike az utolsó, tengerszem szerű, felszíni vizeknek. A már 2011 áprilisában is parányi méretű tó számos állatfajnak ad otthont, békák és pettyes gőték élnek itt. 

forestandfruit_bekato.jpg

A látogatók okozta környezeti terhelés, urbanizáció

Júniusban egy igazi turistamágnes helyre mentünk és a János-hegy ezer arcát mutattuk be ITT a 2016-ben készült fotóhoz kapcsolódóan. Egy másik alkalommal pedig lesétáltunk a budai zöld jelzésen Zugligetbe ITT. Budapest legmagasabb pontja minden kiránduló bakancslistáján szerepel a kötelező látnivalók között a hozzá közel álló Normafával együtt, ami meg is látszik a mindkét területen. Érdemes azzal tisztában lenni, hogy jelenlétünk az erdőben környezeti terhelést jelent, zavarjuk az erdő állatvilágát, és ha letérünk a turistaútról, eltaposva a növényzetet, akkor nagyobb nyomot hagyunk a kelleténél. Éppen ezért érdemes úgy kirándulni, hogy a lehető legkevesebbet változtassunk az erdőn, ne vigyünk haza gombát, növényt, állatot, így más is gyönyörködhet a természet szépségében. 

forestandfruit_juniusf.jpg

Az Erzsébet kilátó környéke inkább az terület, ami nem a bakancsos, hanem az utcai cipős, tipegős kirándulók kedvence. Nincs semmi baj azzal, ha valaki nem technikai pólóban és terepre termett bakanccsal rója a kilométereket, azzal viszont már van, ha a kilátóig autóval megy, az ugyanis tilos.

Normafa a síelésre alkalmas lankái miatt télen előszeretettel és sokan síelnek Európa egyetlen ilyen alacsonyan fekvő sípályáján. A rövid szezont rengetegen akarják kihasználni és hétvégente hatalmas tömeg hömpölyög a két rendelkezésre álló sípályán és az Anna-réti szánkópályánál. Ez nagyon megterhelő a környezet számára, hazánkban jellemzően nem tart sokáig a tél, de néhány hétig még így is fokozott terhelés éri a védett növényekben és állatokban gazdag Natura 2000 besorolás alatt álló területet. Az Anna-réti játszótér, most már inkább játszórét, évről évre egyre nagyobb helyet foglalnak el a legkisebbek számára telepített játékok. Néhány évvel ezelőtt itt álló pár kedves faépítmény helyett – emlékszik valaki a favonatra? – komplex és terebélyes várak, építmények vannak. Ha leülünk egy-egy fa alá a padra, a madarak már vannak olyan bátrak, hogy a közvetlen közelünkben is merészkednek. 

Ezek az év első hat hónapjában felfedezett változások, változtatások,  folytatás következik.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

 

 

Az őszi erdő gyümölcsei

Ahogy a téli szürkeség után örülünk a vidám és friss zöld tavaszi lomboknak úgy fogadjuk szívesen a nyári szemkápráztató fények és a perzselő napsütés után a színesedő lombokat és a kellemesen simogató napsugarakat. Ráadásul a természet újabb meglepetéssel és csemegével készül, sorra teremnek erdőben a változatos színű és tapintásra, kóstolásra csábító gyümölcsök. Több bejegyzésben írtunk már arról, hogyan túrázz télen és nyáron, mit vigyél magaddal és mire figyelj, ha útnak indulsz. Most megtudhatod, mennyit és mit kóstolhatsz és mi az, amitől jobb, ha távol tartod magad.

Az őszi erdő bőséges ajándékkal lepi meg a turistákat, fákon és cserjéken érnek az erdő zamatos gyümölcsei. A termések begyűjtésekor, a gyümölcsök kóstolásakor érdemes néhány szempontot figyelembe venni, hogy az erdő ajándéka valóban öröm legyen.

A természetben vadon termő gyümölcsök, bizonyos keretek között, de gyűjthetők, a szabályozás lehetővé teszi, hogy – védett területen engedéllyel – naponta legfeljebb két kilogrammot szedjünk gyümölcsből, gombából saját fogyasztásra. Első olvasatra talán nem is tűnik túl soknak a maximális mennyiség, de szedéskor érdemes arra gondolni, azért, hogy ne menjen kárba, még aznap fel is kell dolgozni a gyorsan romló gyümölcsöt. Ezeket a területeket általában nem kezelik vegyszeresen, így az ott szedett gyümölcsök amellett, hogy egészségesebbek, könnyebben is megfonnyadnak, hamar veszítenek nedvességükből.

Tüskés kökénybokor terméssel

A most érő gyümölcsök közül bátran szemezgethetünk a tüskés szederbokrokról, vagy válogathatunk a még tüskésebb kökényből és szép színű és lekvárnak kiválóan alkalmas somból és csipkebogyóból. Ügyeljünk, arra, hogy a gyakori fekete bodzát ne keverjük össze a mérgező gyalogbodzával és jegyezzük meg, hogy nyersen még a fekete bodza termése sem ehető! A sok helyen előforduló galagonyából szedhetünk csekély mennyiséget, ez utóbbi gyógynövény, tehát ennek megfelelően fogyasszunk belőle. Mielőtt bármelyik növénynek leszednénk a termését, egy hozzáértő személy, vagy egy növényhatározó segítségével pontosan azonosítsuk be a növényeket, amelyik felismerésében nem vagyunk 100 százalékban biztosak, inkább hagyjuk ott.

forestandfruit_okt.jpg

A gombákkal legyünk körültekintőek, leszedés után és feldolgozás, fogyasztás előtt még akkor is vigyük el bevizsgálásra – ez egy ingyenes szolgáltatás a piacon – ha szakértőnek gondoljuk magunkat. Mi ahhoz a szabályhoz tartjuk magunkat, hogy sosem nyúlunk az erdőben talált gombához, csak meghatározzuk és fotózzuk a talált példányt. Mivel nálunk elég ritkán is kerül az asztalra, meghagyjuk a lelkes, erről blogoló gombászoknak a zsákmányt.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Mielőtt a színes bogyókkal és gombákkal színültig szednénk a kosarunkat, nézzünk körbe, mennyi a termés az adott területen. Illetlenség mohón kopaszra szedni a bokrokat, felszedni az utolsó gombát is, hagyjunk az utánunk jövő túrázóknak is, de főleg az erdő azon lakóinak, akik csak ezekből tudnak jóllakni. Arra is figyeljünk, hogy az ágakat ne törjük le és ne tapossunk össze a kelleténél nagyobb részt a fák, bokrok körül. A kirándulásainkon legyen inkább váratlan öröm, ha az erdő gyümölcseiből valamennyit haza tudunk vinni.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Azért, hogy a kilométerek teljesítése közben mégis zamatos gyümölcsökhöz és energiához jussunk, mindig legyen nálunk valamilyen ízletes apró édesség. Mi csaknem minden túránkra viszünk magunkkal magas cukortartalmú gyümölcsöt, saját készítésű édességet Esetleg finom müzliszeleteteket, melyek kis méretük miatt praktikusan elférnek a hátizsákunkban. Az erdő gyümölcseit pedig meghagyjuk az erdő állatainak.

Kapcsolódó tartalom
Hogyan túrázz ősszel?