Szíves látás, vendéglátás

Az vagy, amit megeszel, tartja a mondás, és valóban, az elfogyasztott étel minősége és mennyisége alapvetően meghatározza, hogyan is érezzük magunkat. Talán szokatlannak tűnik, hogy innen indulunk, amikor az idei Gourmet Fesztiválon szerzett élményeinkről számolunk be. A bejegyzésből kiderül, hogy mi az a hozzávaló, amitől a legtöbb étel olyan ízletessé tud válni, hogy a kóstoló után tervbe veszünk egy ebédet vagy vacsorát, akár az ország egy távolabbi pontján.

Mi régóta és gyakran főzünk, így az egyik barátnőm érdeklődésére, miszerint téged mi motivál a főzésre, lakonikusan egyszer azt válaszoltam, hogy az éhség. Tény, az elmúlt évek alatt, megtanultam gyorsan, praktikusan elkészíteni a mindennapi ennivalót. Sok évi menzázás után megnyugtató, ha tudom, hogy mi kerül a tányérra és a hozzávalók összeválogatásánál törekedhetek a jó minőségre. Egy jól sikerült fogásnak mindenki örül, ezért az éhség csillapításán túl, ha úgy adódik csapatban is főzünk (helló befőzőszezon) és szívesen vagyok kukta is, nem csak séf. Éppen a csapatjáték volt az, ami megragadott bennünket első alkalommal a Gourmet Fesztiválon, hiszen átlagemberként viszonylag keveset (semennyit) látunk egy étterem konyhájából. Külön kedvencünk a Gasztroszínpad, itt lehet testközelből megismerkedni a csúcsgasztronómia legújabb trendjeivel. Szinte képtelenség megunni, ahogyan az étel összetevőit többen elkészítik, majd azokat összerendezik, ezért sem untuk soha a sorban állást. Utána, sajnos vagy nem sajnos, hihetetlenül hamar meg tudjuk enni bármelyik fogást, a fotózásról a legtöbbször el is felejtkeztünk.

Indulás előtt ebben az évben is alaposan áttanulmányoztuk a menüt és a különböző ajánlókat. Tekintettel a pénztárcánkra és a hatalmas választékra elterveztük, hogy mit kóstolnánk meg leginkább a fesztivál 63 éttermének több tucatnyi főétel és desszert ajánlata közül.  Az idei téma a gombóc, a kaviár és a pezsgő volt, vagyis egy komplett menüt el lehetett fogyasztani erre a 3 hozzávalóra hangolva. Most úgy alakult, hogy szinte csak olyan éttermek ételeit kóstoltuk, ahol előtte még nem ettünk és nem bántuk meg, sőt. Minden fogás a helyén volt, a legemlékezetesebbeket, főként desszerteket, most meg is osztjuk. 

A kóstolási listánkon régóta szerepelt az Onyx, végül a saját maguk által készített anyagtányérokon tálalt szilva és gombóc elnevezésű és desszertjüket választottuk. A gombócban egy édes, főzött krém, mellette és rajta szilva, sőt a kompozícióban helyet kap a fesztivál pezsgője is, zselékocka formájában.  Az egész falatra a Gerbeaud feliratos csokija teszi fel a kalapot, szó szerint. Különleges élmény volt. 

20180523_sziveslatas02.jpg

Mivel a fesztivált az eperszezon közepén rendezik kézenfekvőnek tűnik ilyenkor az epres gombóc.  Mi az ÉS Bisztróban próbáltuk ki, ízletes eper a gombócban és mellette is, morzsával. Az idén 160 éves Gerbeaud macaronja és a Chez Dodo Elizabeth-je rekord sebesség alatt tűnt el, finom volt.

Persze nem csak Budapesten vannak nagyszerű fogások, így a vidéki séfek ajánlatai közül is válogattunk.  A Százéves cukrászdát akkor alapították, amikor Pestről még omnibuszok szállították a pihenésre vágyó polgárokat a kies Zugligetbe. A gyulai cukrászdának helyet adó épületet 1801-ben építették és 1840 óta térhetnek be ide az édességre vágyók. Önmagában is figyelemre méltó az egykori cukrászműhely helyén lévő múzeum és a 32 sípos géporgona, ha valaki Gyulán jár, érdemes ezeket is szemügyre venni. Budapestre most bonbonokat és pitéket hoztak, mi a mákos pitét kóstoltuk meg, a tetszetős külső finom ízt takar. A máktölteléket tojáshab fedi és egy csepp feketeribizli lekvárral kerülnek egyensúlyba az ízek.

20180523_sziveslatas01.jpg

A főételek széles kínálata közül szerettük még balatonszemesi Kistücsök étterem, nem túl vonzó külsejű házi kenyérgombóc nyurgaponty „császárhússal” sóska szósszal elnevezésű ételét. Kicsit rábeszéltek, de sóska és a halfélék amúgy is nagy kedvenc, így párban pedig verhetetlenek. A citromnád hihetetlenül friss ízt kölcsönzött a fogásnak. Ha elmegyünk a Balatonhoz, megpróbáljuk őket is útba ejteni. Az Arany Kaviár pelmenyijével pedig visszakanyarodunk Budapestre. Ez az étterem kakukktojás, mert náluk évekkel ezelőtt már ettünk, de nem olyan régen előkerült egy könyv, amiben gyakran készítenek pelmenyit, így most ezt nem tudtuk kihagyni.  

Az elfogyasztott finom falatokon és a jó társaságon túl a profizmus, a szakma és vendéglátás szeretetének nyilvánvaló jelei miatt idén is élmény volt ez a fesztivál. Minden kiállító több száz adag ételt készített és adott el ez alatt a 4 nap alatt. Azon kívül, hogy a minden adag étel nagy figyelemmel készült, még az érdeklődő kérdésekre is ugyanúgy választ kaptunk. Sok izgalmas összetevőt megismertünk, az ehető virágoktól a különlegesebb fűszerekig, az ételek elkészítésnek módjáról nem csak a gasztroszínpadról hanem csaknem bármelyik standról megtudhattunk csaknem mindent, amit csak szerettünk volna. Nem csak ránk szánták az időt, a figyelmet, de mosolyogva tették a tálra a 4000. ízletes pöttyöt is.

Lesz gasztroforradalom Budán?

Szinte minden túrázási útmutató úgy kezdődik, hogy mindig legyen nálunk elegendő étel és ital, ha kirándulni indulunk. Ami nem meglepő, hiszen kilométereket megtenni csak energiával telten lehet. Ebben a bejegyzésben szemügyre vesszük, hogy a turisták által közkedvelt Budai-hegység nevezetes pihenőhelyein vajon milyen lehetőségek közül választhatnak az éhes és szomjas kirándulók. Nem meglepő módon, főleg az eddig ajánlott túrák mentén fellelhető büféket, vendéglátóhelyeket vesszük sorra, amik közül néhányat már ki is próbáltunk és feltérképezzük, hol lehet szendvicset, egytálételt vagy egy komplett ebédet elfogyasztani. Előre szólunk, a felsorolás nem teljes. Megköszönjük, ha kiegészíted az észrevételeiddel, tippjeiddel az írásunk.

Keltikék túra a Hárs-hegy körül

A blog egyik legnépszerűbb bejegyzésében (ide kattintva elolvasható) a Szépjuhésznétól indulva és oda is érkezve a Hárs-hegy körül tettünk egy túrát, azért, hogy gyönyörködjünk a kora tavasszal nyíló keltikékben. Számos más túránknak is ez a kezdő vagy végpontja, ami nem véletlen, hiszen több turista útvonal is keresztezi egymást a János-hegy és Hárs-hegy között. A hely népszerűsége – hasonlóan Zugligethez – a XIX. század óta töretlen, ezért érthető, hogy régóta van itt valamilyen vendéglátóhely. A terület akkor esett át nagyobb átalakításon, amikor ide álmodták meg az Úttörővasút egyik megállóját. A Ságvári-ligetre keresztelt megálló mellé alapos tereprendezés után örökzöldeket telepítettek, sajnos az utóbbi években a fenyőfákból és tujafélékből álló társulást alaposan megritkította a mostoha időjárás. Túléve a rendszerváltást a Gyermekvasút továbbra is működik, most már nem pajtások, hanem gyermekvasutasok teljesítenek szolgálatot.

Az úttörőmozgalomról

Az 1990-ig létező Magyar Népköztársaságban a szocializmus eszméivel már egészen fiatal korban meg kellett ismerkedni a gyerekeknek. A tanulók rögtön az iskolába kerüléskor, a másodlagos szocializációjukat meghatározó módon kapcsolatba kerültek a munkásmozgalommal. A kisiskolások még csak kisdobosok majd felsős korukban úttörők lettek. Az úttörőmozgalom elméletileg önkéntes gyerekmozgalom volt, a valóságban minden 6 évnél idősebb gyerek tagja kellett, hogy legyen. A kisdobosoknak, illetve az úttörőknek előírt 6, illetve 12 pont alapján kellett viselkedniük és úgy élniük, hogy méltók legyenek a Magyar Kommunista Szövetség tagságára. A közelmúlt történelmének részletezésétől eltekintve, tény az, hogy a gyerekek ilyen jellegű nevelése fontos része volt a szocialista társadalomnak. A pajtások megfelelő világnézetének kialakításában a felnőttek mellett az idősebb ifjúvezetők, sok közös program – kötelező őrsgyűlések – és több, gyerekeknek kiadott újság is kivette a részét. Más baráti szocialista népköztársaságok Magyarországra látogató vezetőit rendszeresen úttörő pajtások köszöntötték, pedig lássuk be, egy 10 éves gyereknek minden öltönyös elvtárs egyforma. Mindaz amire ma akár nosztalgikusan is visszatekinthetnénk, nem volt más, mint ítélőképességgel még nem rendelkező gyerekek ideológiai képzése. Talán az épületben található mozaik ezt visszatükrözi. Csak a nyolcvanas évek második felére puhult fel annyira a rendszer, hogy nem kellett jelentős retorziótól tartani, ha egy diák már nem kívánt KISZ-tag lenni.

  leszgasztroforradalom01.jpg 

Az állomás kettős funkciójú lapos tetős épületében volt már étterem és volt egyszerű kiadóablakos büfé is. A tavalyi év jelentős változást hozott a büfé életében, a finom ételeket kínáló étterem hirtelen bezárt egy időre. A rövid szünet után ismét megnyíló büfé előbb kint működött, majd a benti teret is átfazonírozták és újranyitották. Ugyan a csúszós padlólapot nem sikerült lecserélni, de vidám színes berendezés, új pult, a pultra szamovár a falakra az úttörővasútat ábrázoló retro fotók kerültek. Most éppen zárva van a belső tér, nyár lévén viszont előkerültek a kockás viaszosvásznak és Gyermekvasút mellett elhelyezett tekintélyes méretű napernyők alatt lehet kényelmesen lehet falatozni. Nekünk jobban tetszene, ha lenne reklám a napernyőkön, de így legalább mindegyik egyforma zöld. A megújult konyhára igazán nem lehet panasz, az ételekbe tisztességesen beleteszik a hozzávalókat és klasszikus, de finom magyaros ételeket kínálnak, átlagos büféáron. Hétfő kivételével minden nap van menü, (ide kattintva elolvasható), hétvégén az állandó Jókai bableves mellett kapható még számos laktató főétel, desszert. A palacsinta finom, ezt és a többi ételt is bátran ajánljuk. Vasárnaponként állandóan változó kínálattal Kurunczi József grillvilágbajnok készíti el specialitásait.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Kisvasúttól kisvasútig

A Szépjuhászné megállótól nem csak a Hárs-hegy, hanem a János-hegy irányában is lehet továbbmenni. Mindössze 1,8 kilométert kell megtenni a piros sáv jelzésen és már fel is értünk a Schulek Frigyes tervezte gyönyörű kő kilátóhoz. A táv rövid, de legalább meredek. Nem annyira, mintha a Zugligeti útról indultunk volna zöld háromszög jelzésen ugyanehhez a célhoz, de meg lehet éhezni, vagy szomjazni a hegymenet után. A jó hír, hogy itt is van egy büfé, sőt a vásárlóknak ingyen illemhely is. A büfé kínálata átlagos, van szendvics és jégkrém is, a megszokott extra árréssel, de a kiszolgálás kedves volt. Persze itt is az elmaradhatatlan logós napernyők.

leszgasztroforradalom03.jpg

Ha folytatjuk utunkat, akkor újabb csekély két kilométer után Normafán is lehet harapnivalóhoz jutni. Néhány éve már konzumlángos és hot-dog is kapható az időtlen idők óta létező Rétesező mellett. A rétes a helyhez képest nem túl drága, van, amelyik finom is, a kilométerektől megéhezett kirándulónak egy alapos szénhidrátlöket. Ha van időnk, akkor mi inkább otthon készítjük el félkész lapokból, a rétes zamatosabb, puhább változatát, de előfordult, hogy már vásároltunk itt. Normafát és környékét elkezdték felújítani, áttervezni, hogy teret több teret adjanak a természetnek. Ez jól látható a megújuló játszótereken, padokon, útjelző táblákon és az  épülő ingyenes illemhelyeken. Ebből a sorból arculatilag kicsit kilóg a lángosos-rétesen, de remélhetőleg ők is kapnak egy ráncfelvarrást.

 

Irány a Vaskapu-hegy

A Budai-hegység másik kedvelt kirándulóhelye a Vaskapu-hegy, könnyű megközelíthetősége és az innen nyíló páratlan panoráma miatt. A kirándulók száma errefelé valamivel csekélyebb, cserébe büfé nincs. Egy sem. A 11-es busz végállomásánál van egy vegyesbolt, de jobb, ha viszünk magunkkal enni-, innivalót. Néhány évvel ezelőtt viszont úgy alakult, hogy egyenesen a Gourmet-fesztiválról vettük célba az Apáthy-sziklát.

A Millenáris-parkban rendezett Gourmet fesztivál valóban egy igazi fesztivál, a minőségi ételek és a fantasztikus ízek fesztiválja. Már több alkalommal voltunk fesztivállátogatók, így tapasztalatból mondhatjuk, érdemes felkészülten érkezni. Az ízkavalkád miatt úgysem lehet mindent megkóstolni és az egész fesztivált végig enni, érdemes inkább a pénztárcánkra figyelemmel a legjobb ár-érték arányú ételekből falatozni. Általában a fesztivál honlapjának és különböző gasztrocelebek videóinak átböngészése után választunk, így évek óta befutó a KIOSK, a Costes, az IKON, a Larus, de mindig vannak új szerelmek, mint volt a Babel, vagy lett a Borkonyha és a Bori mami. Persze nem csak a különleges ételeket lehet kóstolni, hanem változatos programokat láthatunk a Gasztroszínpadon és testközelből megismerkedhetünk néhány sztárséffel, bepillanthatunk a kulisszák mögé. Idén lesz szó a házi réteskészítésről is, (ide kattintva elolvashatod, mi hogy készítjük). A fesztiválra nyilván minden konyha készül és igyekeznek valami különlegessel előrukkolni. Ez általában sikerül és különleges gasztroélményekkel lehetünk gazdagabbak. 

leszgasztroforradalom02.jpg

Egyik kedvencünk a KIOSK, már évekkel ezelőtt levett bennünket a lábunkról a kacsamájas hamburgerükkel. Nem volt túl nagy méretű darab, de az intenzív íz miatt pont elég is volt ennyi és a desszerten is maradt hely. A fotón a zöldhajtásos cserép egy fantasztikus bazsalikomos málnafagylalatot rejtett csokimorzsával a tetején. Ha már hamburger, akkor megkerülhetetlen a debreceni IKON, ami évek óta megbízhatóan hozza az elvárható minőséget és mennyiséget. Legutóbbi alkalommal falatozva a hamburger-krumpli menüt, egyöntetűen megállapítottuk, hogy sok kiránduló örömmel venné, ha a Budai-hegység valamely kiemelt pontján hozzá lehetne jutni ehhez a minőséghez. A zsömle, a köret és a hús is nagyon finom, kár, hogy Debrecenig kell érte menni. Aki Budapestről a Márta felé tart (ide kattints a túraajánlatért), jól teszi, ha útba ejti a Gyöngyösön a Bori mamit. Az idei fesztiválplakáton látható ételkompozíció sejteti, hogy milyen finom ételt tudnak alkotni, nem véletlen, hogy egyre többen térnek be hozzájuk Gyöngyösre. De rájuk külön is emlékeznénk a kedvességük és közvetlenségük miatt. A Larus passionfruit-os, kókusztejes-fehércsokoládés krémjéről nem készül vállalható minőségű fotó, ahogy egy évvel később a Costes konzervdobozba zárt meggyes pitéjéről sem. Mivel abban az évben az időjárás nem volt túl kegyes, azért nem maradtunk a fesztiválon sötétedésig, hanem elindultunk lesétálni a megevett kalóriákat. A 11-es busszal elmentünk a végállomásig és lesétáltunk az Apáthy-sziklához. Akkor már volt hely a Borkonyha műanyag villanykörtében adagolt, ezért szállítható ázsiai, kókusztejes sárgarépa krémlevesének, ami igazán jó választás volt.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Ha végigtekintünk a Budai-hegység kedvelt kirándulóhelyein, elmondhatjuk, hogy van hely minőségi büfét vagy éttermet nyitni, és minden bizonnyal – a Szépjuhászné büfé népszerűségéből kiindulva – lenne rá kereslet. Habár minden gyerek szereti a vattacukrot, mint legutóbbi körsétánkon kiderült, talán a Széchenyi-hegyi végállomásnál ettől többre is lenne igény. A gasztroforradalom, ami minőségi alapanyagokból készített, de azért megfizethető ételeket jelenti Pesten már elkezdődött. Talán egyszer nem áll meg a Millenárisnál a sokak által látogatott Budán és a Budai-hegységben.

Húsvéti hangoló

Hamarosan itt a húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepe, melyet vallástól függetlenül sokan megtartanak, így vagy úgy. A hosszú hétvége a gyerekeknek sok játékot, süteményt és tojásfestést, a felnőtteknek pedig egy kis kikapcsolódási lehetőséget ígér. A sok munkaszüneti nap miatt extra hosszúra nyúlt pihenő időre az online olvasnivaló mellé két olyan helyet ajánlunk, ahová érdemes ellátogatni kicsiknek és nagyoknak. Esős idő esetére pedig kretaív bloggerektől válogattunk dekorációs ötleteket és süteményrecepteket.

Nincs húsvét tojás nélkül, sokan szeretik ezeket az apróságokat maguk festeni otthon, sőt merészen valami egyedi dekorációba is belefognak. A tojásfestés rejtelmeibe avat be kedves, fanyar humorral a Mom with Five blog szerzője, Barabara, aki 5 gyerek mellett vállalkozott egyedi dekoros tojások készítésére. Hogy milyen sikerrel, az ide kattintva elolvasható. Ha még kérdés a húsvéti dekor, akkor érdemes ellátogatni a Bármitartó blogra. Eszterre egy speed paint bejegyzés kapcsán találtam rá és egyszerűen magával ragadott a kreativitása. Bár a horgolható nyuszis falapokat most nem lehet beszerezni, más típusból és diy dekorációs ötletekből nincs hiány. A nyuszis bármitartó elkészítéséhez a fonal és horgolótű mellé csak türelemre van szükség. Hasznos, ha a sütés-főzés nem vesz el túl sokat a pihenésre szánt időből, éppen ezért jó Degeszpocak honlapján böngészni a receptek közt. Pluszpont, hogy Brigitta oldalán van valóban működő tej és tojásmentes recept, de tetszik az a kendőzetlen őszinteség, ahogy a lábtörlő kalácsot ajánlja – “csak, ha nagyon ráérsz”. A végtelen számú sütnivaló közül, mi az almás-fahéjas kalácsot készítjük el, az alma mindig nyerő, ha süteményről van szó.

A hosszú hétvége arra is lehetőséget ad, hogy hosszabban kiránduljunk, körtúrákat tegyünk, vagy meglátogassunk mondjuk a Budakeszi Vadasparkot vagy a Budakeszi Arborétumot.

Budakeszi Vadaspark

A Budakeszi Vadaspark Budakeszi és Budapest határán helyezkedik el, számos Magyarországon őshonos és betelepített állatfajt mutat be természetes élőhelyén. Vagyis az idelátogatók nem Budapesti egyébként remek Állakertben megszokott módon aszfaltozott útvonalakon hanem szinte ösvényeken és az állatokhoz nagyon közel kerülve járhatják be a vadasparkot. A Budakeszi Vadaspark mindig is népszerű hely volt, az okostelefonos alkalmazásoknak, a mellépült kalandparknak és a Dínó parknak, a tavaly átadott tanösvényeknek köszönhetően még többen látogatják. Az elmúlt évek alatt voltunk már néhány alkalommal, észrevehetően egyre több a program és nagy hangsúlyt helyeznek a szakmai ismeretterjesztésre. A park bejárható önállóan barangolva, de szakvezetéssel is. Mi szeretünk inkább hétköznap délután kiszökni a városból, mert akkor nagyobb a csend, de gyakorlatilag az év bármely napján jó ide eljönni.

Bármilyen hihetetlen, a Vadasparknak van egy kilátója. Ez sajnos már évek óta nem látogatható, de a tervek szerint majd felújítják. Nos, évekkel ezelőtt ilyen volt róla a kilátás.

 20180330_nyuszihopp01.jpg

A Vadasparkban számos nagyemlős él, melyeket természetes élőhelyükön ritkán lehetne csak megfigyelni. Minden korosztálynak nagy élmény, hogy tágas helyen szemügyre veheti ez egyébként csak fotón, filmen látható nagyvadakat. Sőt arra is van lehetőség, hogy testközebe kerüljünk, az emberhez szokott szelíd dámszarvasok és muflonok meg is simogathatók az állatsimogatóban. Csak le kell ülni csendesen egy padra és várni, hogy a kinyújtott kezünkben lévő zoo csemegét elvegyék az állatok.

20180330_nyuszihopp02.jpg

Ha nem csak a vaddisznó nyomában szeretnénk járni, itt megnézhetjük szemtől-szembe ezeket az álatokat. Még a kismalacokat is.

20180330_nyuszihopp03.jpg

De megcsodálhatjuk a fantasztikus szarvú dámszarvast is távolról, ha éppen nem szeretnénk megsimogatni. 

Néhány évvel ezelőtt igazi szenzációt jelentett, hogy egy újabb nagyvad, a medve is a vadaspark lakója lett. A farkas mellett ezzel a csúcsragadozóval kis hazánk erdeiben nagyon ritkán lehet találkozni, itt őket is szemügyre vehetjük.

A Vadasparkban van büfé, hideg és meleg étel kapható. Kifejezetten ügyelnek arra, hogy a legkisebbek is komfortosan érezzék magukat: nem csak szép állapotú mosdó, hanem díjmentesen kölcsönözhető, a terepviszonyokhoz illő babakocsi és külön baba-mama szoba is van. A nyitvatartásról itt, a jegyárakról pedig itt lehet tájékozódni.

A Budakeszi Vadasparkhoz tartozik a díjmentesen látogatható Parasztudvar is, ami a városlakó gyerekeknek – és sokszor a felnőtteknek is – tud újdonságot mutatni. Ezen a területen kecskék, szamarak, szarvasmarhák, mangalica disznók laknak, de ebben az időszakban inkább a szintén itt élő nyulak népszerűek és a szárnyasok.

Budakeszi Arborétum

Ha nem csak állatokat, hanem növényeket is szeretnénk tanulmányozni, akkor egy kicsit tovább kell autóznunk /buszoznunk ezen a környéken, Budakeszin van ugyanis egy különleges arborétum. A csaknem 30 hektár nagyságú hely területén nem őshonos fajok és díszkerti növények találhatók, amiket azért telepítettek ide, hogy hogy a klímaváltozásra felkészülve vizsgálják a viselkedésüket. A meghatározó fajok a nem őshonos tűlevelűek és a Budai hegyekben is őshonos alap fafajok, a hárs, a kőris és a tölgyek. Ezeken kívül madárbirs-, borbolya-, galagonya-, som-, fagyal-, gyöngyvessző- és a tűztövis-félékkel lehet itt találkozni. Így összesen 1060 fajta található az arborétum fokozottan védett területén.

20180330_nyuszihopp04.jpg

Az arborétum a Hidegvölgyben fekszik és a névadás nem véletlen. Ottjártunkkor a városban már nyoma sem volt a hónak, itt viszont csak lassan húzódott vissza a hótakaró.

 

20180330_nyuszihopp05.jpg

A bejárható területen a növények szabályos parcellákban vannak, ezért az egész park könnyen átlátható. Az ösvények süppedős mohával borítottak és a fák törzse is zöldes-szürke színű a moháktól zuzmóktól, sőt még a lehullott ágakat is vastagon fedi a zuzmó. A hangulatos kör alakú pihenőhelyeknél érdemes megállni és közelebbről is szemügyre venni a látnivalókat például a négy évszak szoborcsoportot a örökzöldeknél pedig el lehet tűnődni, hogy hányféle árnyalata van a zöldnek.

20180330_nyuszihopp06.jpg

Arborétum márpedig nem igazi mesterséges, vagy természetes szabad víz, tó nélkül, így itt is vagy egy kedves kis zug híddal és lombhullató tűlevelűvel.

Az arborétumban nincs büfé, csak mosdó – éppen nem működött csőtörés miatt. Van viszont fedett tűzrakó hely és játszótér, így érdemes magunkkal ennivalót vinni, hogy akár több órát is pihenhessünk távol a város zajától. 

A nyitvatartásról és a jegyárakról itt lehet bővebben olvasni.

Ebben a bejegyzésben szereplő mindegyik szolgáltatásért fizettünk és azért ajánljuk jó szívvel, mert nekünk tetszett.

Tripla tökös melengető téli leves

Úgy tűnik, hogy most még hiába szeretnénk elbúcsúztatni a telet, az még ellenáll és maradni fog egy darabig. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, az az, hogy a kiadós séta után megmelengetjük magunka egy  zamatos krémlevessel, ami tarka, színes összetevőivel a lelkünknek is jót tesz. Ennek a változatnak az elkészítése nagyon egyszerű és gyors, kezdők is bátran nekifoghatnak.

A sütőtök a téli időszak kedvelt zöldségféléje, a vastag sárgászöld héj alatt rejtőző vidám narancssárga tökhús rostokban vitaminban gazdag. Több fajtája kapható: a zömökebb, lapított gömb alakú, vastag szürkészöld héjú nagydobosi fajta 4-8 kilósra is megnő, ettől valamivel barátságosabb méretű kiszombori, ami 4-6 kilós lehet piacképes állapotban. Magában sokáig eláll, kedvező ára miatt érdemes egészben megvásárolni és így a feldolgozás során kikotort magokból magunk is készíthetünk pirított tökmagot. A magjából készítenek még tökmagolajat is, ami hidegen szintén kiváló salátához, levesekhez. A tök jellegzetes narancssárga színét a magas karotintartalmának köszönheti, de jelentős mennyiségben van még benne B1, B12, C-vitamin, folsav, kalcium és foszfor is. A csecsemők hozzátáplálásában jelentős szerepet játszik, önmagában is édes, a babák hamar elfogadják és könnyen emészthető.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Most önmérsékletet tanúsítok és csak a leves receptjét osztom meg, de nagyon sokféle étel készíthető még a sütőtökből.

Hozzávalók:

75 dkg tök

25 dkg krumpli

½ húsleveskocka

hidegen sajtölt tökmagolaj

hántolt, sózatlan nyers tökmag

zsemle vagy kenyérszeletek

étolaj

Elkészítés:

A krumplit és a tököt megtisztítom és a fél leveskockával felteszem főni. Ha van otthon húsleves alaplé, azzal a legjobb, ha nincs, ezt váltja ki a húsleveskocka. Miután megfőtt, botmixerrel pürésítem és még forralok egyet rajta a kívánt sűrűség eléréséig és utána sózom, ha szükséges. Szárazon megpirítom a tökmagot, majd összedarabolom, olajon pedig enyhén megpirítom a kockákra vágott zsemlét. Mindkettőt külön tálkába teszem és a kiszedett leves mellé teszem, hogy mindenki kedve szerint dekorálja a levesét. Természetesen nem felejtkezem el a kellemes, markáns ízű nyersen sajtolt tökmagolajról sem, ami mélybarna színével nagyon jól mutat a narancssárga levesen.

Azt hiszem, tovább tartott leírni a receptet, mint elkészíteni. Jó étvágyat hozzá!

20180222_triplatokos02ff.jpg

 

Kiskanál küldetés

Látsz valakit, vagy tudsz valakiről, akinek jólesne egy tál meleg étel, egy pár meleg cipő, ruha, vagy bármi, ami neked feleslegben van, neki meg nincs? Kérdezd meg, hogy adhatsz-e és ha úgy gondolod, akkor adj. Ami neked egy kiskanálnyi, neki lehet, egy egész tányér.

 Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Házi almás rétes finoman és roppanósan

Már egy hónap el is telt 2018-ból, éppen ezért készítettünk egy bejegyzést arról, hogy merre jártunk és mi történt az elmúlt egy hónapban. Nem meglepő módon ebben a hónapban is rendszeresen túráztunk, de nem írtuk fel, hogy pontosan hány kilométert is gyűjtöttünk a lábunkba. A megtett távolságnál sokkal fontosabb volt, hogy jól érezzük magunkat és alkalomról alkalomra feltöltődjünk. Ezen kívül megosztunk  egy családi receptet, aminek a fotójával már találkozhattatok: a rétes, ahogy a nagymamám készítette. 

Január másodikán rögtön egy régi túrát elevenítettünk fel és ellátogattunk arra a helyre, ahol napra pontosan 9 évvel ezelőtt egy deres facsoportot fényképeztünk. Persze kilenc évvel ezelőtt az egész János-hegyet vastag zúzmara borította, nem volt nehéz dolgunk. A következő hétvégén a Budai Zöld egy újabb szakaszát hódítottuk meg, erről készül a bejegyzés. hogy hol voltunk. Január közepén csak rövid túrákra volt alkalom, legtöbbször a hóra várakozó erdőben gyalogoltunk egy kicsit.

 

Majd a percek alatt megérkező hó miatt fél Budapest a Normafa felé vette az irányt, mi csak hét közben mentünk fel oda, egyszer hóvihar, másszor ragyogó napsütés és páratlan panoráma fogadott.

Azt, hogy a János-hegyen és környékén van-e hó, a szemben lévő hegyekről is megállapítható, de érdemes biztos forrásból is tájékozódni a pályák és az erdő állapotáról. A januári túrák közül az utolsón ismét az Apáthy-sziklát vettük célba, az elolvadó hótól nehezen járható terepen.

A kirándulások során több alkalommal is felmentünk a szánkópályákhoz így szinte adta magát, hogy az ott kapható rétes megkóstolása után itthon is készítsünk. Kedvenc szakácskönyvembe belelapozva konstatáltam, hogy hiába lehet jó rétest kapni sok helyen, azok elkészítésekor kevesen használják a nagymamámnak azt a trükkjét, amitől igazán ínycsiklandó lesz a sütemény. A legtöbb helyen a tészta bánatos és egyre száradó rétegben veszi körül a tölteléket. Az igazi rétesben viszont váltakozik a tészta és a töltelék, a rétestészta csak kívül roppanós, belül szaftos és puha. Nem könnyű a hagyományos réteshez közelítő desszertet előállítani, de megfelelő előkészülettel egy szűk óra alatt (plusz a sütési idő) egy igazán pompás süteményt tudunk az asztalra vagy a hátizsákunkba tenni.

Hozzávalók – két rétesrúdhoz

  • 1 csomag 8 lapos réteslap
  • 70 dkg alma hámozott és reszelt alma
  • 10-20 dkg cukor
  • 1 dl olaj a kenéshez
  • 10 dkg búzadara vagy zsemlemorzsa
  • teáskanál fahéj

A hagyományos elkészítés során a rétestésztát összegyúrás után az asztal teljes nagyságába ki kell nyújtani szinte hártyavékony vastagságúra, majd megtöltve feltekerni és az így kígyózó süteményt kell úgy feldarabolni, hogy beférjen a tepsibe. Habár a rétestészta nyújtását már nem tudtam megtanulni a nagymamámtól, a töltését  még igen. Amikor a már ő is készen vásárolt réteslapokat használt, úgy töltötte meg a tésztát, hogy a lehető legjobban hasonlítson a hagyományos rétesre. 

Első lépésként az almát meghámozom és nagylyukú reszelőn lereszelem, megszórom ízlés szerint cukorral és a teáskanál fahéjjal. Ezután a sütőpapírra teszek egy réteslapot, amit nagyon vékonyan megolajozok, majd vékonyan meghintem zsemlemorzsával. Erre kerül néhány kupac enyhén kinyomkodott reszelt alma. Ráteszem a második lapot, amit szintén vékonyan megolajozok, meghintek zsemlemorzsával és néhány kupac kinyomkodott almát elhelyezek ott, ahol az előző lapra nem tettem. Ezt a lépést megismétlem a harmadik és a negyedik lappal is. Amikor végeztem a negyedik lappal is, akkor a széleket kivéve az alma mindenhol befedi valamelyik réteg tésztát. Amikor készen vagyok a töltéssel, határozott, de finom mozdulatokkal, nem túl szoros tekercset hajtogatok. Mivel a tészta vékony, hamar átázhat, ha éppen ott nem ideális a zsemlemorzsa mennyisége, éppen ezért a töltése előtt érdemes 8 adagra szétszedni az almát, hogy mindenhova egyenletesen jusson és persze érdemes gyorsan dolgozni. Egy rúd rétes 4 levélből fog állni és kb. 35-40 dkg alma lesz benne. A második 4 lappal ugyanezt megismétlem.

Előmelegített 170 fokos sütőben 30-40 percig sütöm, de rajta tartom a szemem, ha barnul a tészta hamarabb kiszedem. Langyosra hűlés után felszeletelem és pillanatok alatt elfogy.

4plusz1_ff.jpg

Vándorló vírusok, avagy 4+1 ok, hogy miért ne túrázz betegen

A szürke és ködös napok után igazi felüdülés kimenni a szabadba, ha végre ragyogóan süt a nap. Jól is tesszük, ha a téli napsugár erejével is töltődünk, de előfordul, hogy éppen egy betegséggel küzdünk, ha süt a nap. Ebben a postban néhány pontban összefoglaltuk, hogy miért nem érdemes hosszabb túrákat tenni, ha éppen nem vagyunk jól.

Nem titok a blog szerzőinek a túrázás az egyik hobbija: szorgalmasan és nagy kedvvel rójuk a kilométereket, amikor csak tehetjük. Van viszont egy szabályunk, amit mindig betartunk: lázasan és betegen soha nem indulunk el kirándulni. Az alábbiakban röviden felsoroljuk, hogy miért nem.

Az első és legfontosabb ok: ilyenkor a szervezetünk minden energiája, az immunrendszer minden folyamata a fertőzés leküzdésére, a gyógyulásra fordítódik, a huzamosabb ideig tartó és megerőltető gyaloglás csak feleslegesen merítené az amúgy sem nagy energiaszintet.

A második ok, amiért lázasan biztos, hogy nem túrázunk az az, hogy a hosszabb, nehezebb táv a szívet is megerőltetheti és előfordulhat, hogy egy banális megfázásból egy komoly szívprobléma, vagy bármilyen más szövődmény alakul ki.

A harmadik ok, hogy a gyógyulás sokkal tovább fog tartani, ha nem adunk időt a saját szervezetünknek és az esetleges gyógyszereknek. Ha abban a téves képzetben szenvedünk, hogy egy nagyobb emelkedőn megtett táv során hamarabb kiizzadjuk magunkból a megfázást, garantáltan rá tudunk még húzni pár napot a betegségre.

A negyedik ok, hogy jófejek vagyunk és tekintettel vagyunk más túrázókra is, akik még vagy már nem betegek. Biztosan nem adunk át senkinek semmilyen nyavalyát, ha inkább otthon maradunk, ahelyett, hogy egy büfében teát kortyolgatva próbáljuk meg visszanyerni a megfázástól rekedtes hangunkat és magunkba tömni az újabb adag lázcsillapítót.

A plusz egy ok, hogy betegség esetét -hacsak az orvos nem javasolja – sincs „szobafogság”. Könnyű séta, a megszokottnál talán kicsit lassabb ütemben simán belefér egy-egy alkalommal naponta. Csak annyi és olyan mértékben, ahogy jólesik egy kis napfürdőzés.

A betegség elmúltával, pedig fokozatosan visszalehet térni a megszokott rendhez és emelni a távot és a túra nehézségét.

(Ha úgy érzed, hogy attól jobb lesz, rendelj/süss – kívánt rész aláhúzandó – egy rétest, és gondolj a kilátásra a Normafáról.) 

4plusz1_ff.jpg