Szíves látás, vendéglátás

Az vagy, amit megeszel, tartja a mondás, és valóban, az elfogyasztott étel minősége és mennyisége alapvetően meghatározza, hogyan is érezzük magunkat. Talán szokatlannak tűnik, hogy innen indulunk, amikor az idei Gourmet Fesztiválon szerzett élményeinkről számolunk be. A bejegyzésből kiderül, hogy mi az a hozzávaló, amitől a legtöbb étel olyan ízletessé tud válni, hogy a kóstoló után tervbe veszünk egy ebédet vagy vacsorát, akár az ország egy távolabbi pontján.

Mi régóta és gyakran főzünk, így az egyik barátnőm érdeklődésére, miszerint téged mi motivál a főzésre, lakonikusan egyszer azt válaszoltam, hogy az éhség. Tény, az elmúlt évek alatt, megtanultam gyorsan, praktikusan elkészíteni a mindennapi ennivalót. Sok évi menzázás után megnyugtató, ha tudom, hogy mi kerül a tányérra és a hozzávalók összeválogatásánál törekedhetek a jó minőségre. Egy jól sikerült fogásnak mindenki örül, ezért az éhség csillapításán túl, ha úgy adódik csapatban is főzünk (helló befőzőszezon) és szívesen vagyok kukta is, nem csak séf. Éppen a csapatjáték volt az, ami megragadott bennünket első alkalommal a Gourmet Fesztiválon, hiszen átlagemberként viszonylag keveset (semennyit) látunk egy étterem konyhájából. Külön kedvencünk a Gasztroszínpad, itt lehet testközelből megismerkedni a csúcsgasztronómia legújabb trendjeivel. Szinte képtelenség megunni, ahogyan az étel összetevőit többen elkészítik, majd azokat összerendezik, ezért sem untuk soha a sorban állást. Utána, sajnos vagy nem sajnos, hihetetlenül hamar meg tudjuk enni bármelyik fogást, a fotózásról a legtöbbször el is felejtkeztünk.

Indulás előtt ebben az évben is alaposan áttanulmányoztuk a menüt és a különböző ajánlókat. Tekintettel a pénztárcánkra és a hatalmas választékra elterveztük, hogy mit kóstolnánk meg leginkább a fesztivál 63 éttermének több tucatnyi főétel és desszert ajánlata közül.  Az idei téma a gombóc, a kaviár és a pezsgő volt, vagyis egy komplett menüt el lehetett fogyasztani erre a 3 hozzávalóra hangolva. Most úgy alakult, hogy szinte csak olyan éttermek ételeit kóstoltuk, ahol előtte még nem ettünk és nem bántuk meg, sőt. Minden fogás a helyén volt, a legemlékezetesebbeket, főként desszerteket, most meg is osztjuk. 

A kóstolási listánkon régóta szerepelt az Onyx, végül a saját maguk által készített anyagtányérokon tálalt szilva és gombóc elnevezésű és desszertjüket választottuk. A gombócban egy édes, főzött krém, mellette és rajta szilva, sőt a kompozícióban helyet kap a fesztivál pezsgője is, zselékocka formájában.  Az egész falatra a Gerbeaud feliratos csokija teszi fel a kalapot, szó szerint. Különleges élmény volt. 

20180523_sziveslatas02.jpg

Mivel a fesztivált az eperszezon közepén rendezik kézenfekvőnek tűnik ilyenkor az epres gombóc.  Mi az ÉS Bisztróban próbáltuk ki, ízletes eper a gombócban és mellette is, morzsával. Az idén 160 éves Gerbeaud macaronja és a Chez Dodo Elizabeth-je rekord sebesség alatt tűnt el, finom volt.

Persze nem csak Budapesten vannak nagyszerű fogások, így a vidéki séfek ajánlatai közül is válogattunk.  A Százéves cukrászdát akkor alapították, amikor Pestről még omnibuszok szállították a pihenésre vágyó polgárokat a kies Zugligetbe. A gyulai cukrászdának helyet adó épületet 1801-ben építették és 1840 óta térhetnek be ide az édességre vágyók. Önmagában is figyelemre méltó az egykori cukrászműhely helyén lévő múzeum és a 32 sípos géporgona, ha valaki Gyulán jár, érdemes ezeket is szemügyre venni. Budapestre most bonbonokat és pitéket hoztak, mi a mákos pitét kóstoltuk meg, a tetszetős külső finom ízt takar. A máktölteléket tojáshab fedi és egy csepp feketeribizli lekvárral kerülnek egyensúlyba az ízek.

20180523_sziveslatas01.jpg

A főételek széles kínálata közül szerettük még balatonszemesi Kistücsök étterem, nem túl vonzó külsejű házi kenyérgombóc nyurgaponty „császárhússal” sóska szósszal elnevezésű ételét. Kicsit rábeszéltek, de sóska és a halfélék amúgy is nagy kedvenc, így párban pedig verhetetlenek. A citromnád hihetetlenül friss ízt kölcsönzött a fogásnak. Ha elmegyünk a Balatonhoz, megpróbáljuk őket is útba ejteni. Az Arany Kaviár pelmenyijével pedig visszakanyarodunk Budapestre. Ez az étterem kakukktojás, mert náluk évekkel ezelőtt már ettünk, de nem olyan régen előkerült egy könyv, amiben gyakran készítenek pelmenyit, így most ezt nem tudtuk kihagyni.  

Az elfogyasztott finom falatokon és a jó társaságon túl a profizmus, a szakma és vendéglátás szeretetének nyilvánvaló jelei miatt idén is élmény volt ez a fesztivál. Minden kiállító több száz adag ételt készített és adott el ez alatt a 4 nap alatt. Azon kívül, hogy a minden adag étel nagy figyelemmel készült, még az érdeklődő kérdésekre is ugyanúgy választ kaptunk. Sok izgalmas összetevőt megismertünk, az ehető virágoktól a különlegesebb fűszerekig, az ételek elkészítésnek módjáról nem csak a gasztroszínpadról hanem csaknem bármelyik standról megtudhattunk csaknem mindent, amit csak szerettünk volna. Nem csak ránk szánták az időt, a figyelmet, de mosolyogva tették a tálra a 4000. ízletes pöttyöt is.