Trópusi arborétum, mediterrán tengerpart

Opatija, korábbi nevén Abbázia remek elhelyezkedése és kedvező klímája miatt régóta a horvát tengerpart egyik gyöngyszeme, egyben Európa méltán kedvelt úticélja. Az Osztrák-Magyar Monarchia népszerű, sokak által látogatott üdülőhelyére ma is érdemes ellátogatni, nem csak az Adriai-tenger, hanem a város gazdag épített öröksége és a közelben található méltán népszerű Úcka-hegység miatt. Balatonfüred testvérvárosának szubjektív városajánlója következik (képgalériával).

Opatija története egészen a 15. századi nyúlik vissza, feljegyzések 1453-ban említik először a Szent Jakab apátság nevét. A bencés kolostorból és a körülötte felépülő házakból évszázadok alatt alakult ki a ma ismert és kedvelt tízezres népességű városka. A kies, tengerparti fekvésű vidéken először Fiuméből érkező kereskedők kezdtek építkezni egyre növekvő mértékben,  ám míg az előbbi kikötője miatt kereskedelmi csomópont lett, Opatija inkább üdülőhellyé vált. Olyannyira, hogy remek elhelyezkedése és kedvező klímája miatt a XX. század elejére  az Osztrák-Magyar Monarchia második legnagyobb üdülőhelye lett. A vasúti összeköttetésnek is köszönhetően a fejlődő települést már szívesen látogatott a kor számtalan híressége, előkelősége; gyógyulni, pihenni érkeztek. A fejlődés egy tehetős kereskedő által építtetett villával – erről majd később – kezdődött, majd a Déli Vasút által megvásárolt területeken luxusvillák, nyaralók, gondosan megtervezett szállodák, panziók, szanatóriumok, fürdők és csodaszép sétányok és parkok létrehozásával folytatódott a XIX. század második felében. A növekedés ütemére jellemző volt, hogy mindössze 50 év alatt vált az apró település mediterrán hangulatú, szecessziós stílusú épületekkel beépített elit téli és nyári üdülőhellyé, kulturális központtá.

20200502_opatija_10.jpg

Mint minden  városban Opatijában is rengeteg történelmi emlékkel, épített örökséggel találkozhatunk. Ez az a város, aminek a hangulata – tapasztalat alapján mondhatom –  bármilyen időben, szikrázó napsütésben, vagy esős időben egyaránt magával ragadó. Az itt található rengeteg nevezetesség közül a teljesség igénye nélkül csak néhányat mutatok be, remélve, hogy hamarosan ismét föl kereshetjük Opatija vonzó városát.

A város nevét a Szent Jakab templomról (apátságról) kapta. A névadó épület, pontosabban mindaz, ami a számos átépítés után megmaradt belőle, egy hangulatos parkban áll. A szürke, kőfalallal övezett épület szépen ellenpontontozza környezetének kék és zöld színeit. Az Angiolia park a maga csaknem 30 ezer négyzetméterével és gondosan ápolt gazdag növényzetével az Adriai-tenger partjának egyik legszebb része. A maga nemében egyedülálló, a kiemelkedő számú növényfaj között őshonos és melegebb vidékekről származó egyaránt megtalálható. A tengerparti arborétum déli részén jobbára egzotikus, trópusi növényekben gyönyörködhetünk. Van itt banán, bambusz, japán kamélia, valamint gondosan ápolt zöld gyep a sétautak között. A XX. század elején alakították ki a park északi részét Opatija szálloda mellett, itt fenyőfákat, cédrusokat és babérokat találtunk. Nagyon hangulatosak a sétautak, néha el is lehet felejtkezni arról, hogy milyen közel a tenger. 

A park névadó épülete  a villa Angolnia gyönyörűen díszített, klasszicista sítlusú rózszaszínű épülete a park déli részén van, nem messze a Lungomare sétánytól. Ez a kiváló elhelyezkedésű villa, volt az, aminek a nyomán elindult a város fejlődése, módos építtetője Ignio Scarpa példáját követve egyre több romantikus hangulatú villa épült. Jelenleg a villa Angioliában működik a Horvát Turisztikai Múzeum, aminek honlapján, Facebook oldalán naprakész információk olvashatók. Igen, hétfő kivételével már minden nap nyitva vannak, megfelelő védőintézkedések mellett látogathatók.

Az Angolina park mellett a kiepített sétautat látva csakhamar szembetűnővé válik, hogy milyen hosszan lehet a tenger mellett sétálni. Szintén a XIX. században kezdődött el ennek a különleges tengerparti sétány, a Lungomare építése, ami mára 12 km hosszan kanyarog egészen Lovranig. Egyik oldalán épületek a másikon pedig végtelen hullámaival a tenger. Többen biciklivel suhannak rajta keresztül, szerintem érdemes lassan, a látvánnyal eltelve sétálni és hallgatni a morajló tengert.

A tengerparttól távolodva is van olyan nevezetesség, amit feltétlenül látni kell. A város látképét uralja a tengerparttól távolabb, a hegyoldalon álló Angyali Üdvözlet templomának zöld kupolája és rózsaablakos masszív homlokzata. A román stílusú épület alapkövét 1908-ban tették le, majd 94 évvel ezelőtt, az első világháború és következményei miatt csak 1926-ban szentelték fel.

 

Források saját élmények kívül: 

http://opatija.hr/hr/turizam/

https://www.hrmt.hr/

Tetszik, amit olvastál? Kövesd a Fores&Fruit blogot a Facebookon vagy az Instagramon!

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

 

 

Az Isztriai-félsziget csúcsán

A közeli és meredek hegyek mögé kora délután eltűnő nap miatt különleges az Isztriai-félsziget keleti tengerpartja. Még kellemes és meleg az idő, még messze a naplemente időpontja, de a nap már eltűnik a hegy mögé. Ez egy kiemelkedően különleges hely az Adriai-tenger partján. Néhány éve ott jártam, megmutatom, miért.

Az Isztriai-félszigeten a változatos klíma és domborzati viszonyok jellemzők. Az Adriai-tenger 2820 négyzetkilométeres félszigete különleges adottságainak és végtelen tengerpartjának köszönhetően turisták millióit vonzza évről évre. Mi is turisták, nyaralók voltunk, de kíváncsiságunk és néhány, a térképen látható érdekesség miatt hamar úgy döntöttünk, megnézzük a félsziget belsejét. 

 20200424_istria_011.jpg

Az Ucka hegység legmagasabb csúcsára, Vojakra a tengerparti Lovranból indultunk. Azt tudtuk, hogy nem lesz hosszú az utazás, és valóban a nem túl széles kétsávos úton néhány kilométerrel az indulásunk után előttünk magasodott maga az Ucka-hegység. Nem volt időnk azon gondolkodni, hogyan érünk fel az előttünk magasodó  hegyre, hamar kiderült, az út nem megkerüli, hanem átmegy alatta.
 20200424_ucka-tunnel_011.jpg

Az Ucka alagút 5 kilométer hosszú és 1981-ben adták át, a szocialista Jugoszlávia egyik jelentős vállalkozása volt a megépítése. A beruházás hamar megtérült, ugyanis az átutazóknak az alagútnak köszönhetően nem kellett kerülőt tenni Belső-Isztria felé. Mindössze pár perc alatt átértünk az alagúton és az a hegy ami előttünk magasodott immár mögöttünk tűnt fel. A kiválóan kitáblázott útnak és egy jól használható papírtérképnek köszönhetően eltévedni sem sikerült és rövidesen elkezdődött a felfelé kapaszkodás a Vojakra.

Az Ucka hegység forrásai mindig is jelentőséggel bírtak az itt élők és ide látogató emberek számára; ahogy más jó minőségű és bőséges vízlelőhelyek az ember történelme során. A Vela Ucka közelében található II. József forrás az elmúlt évszázadokban állattartással és mezőgazdasággal foglalkozó hegyvidéki lakosok számára volt rendkívül fontos. Mint megtudtuk a forrást az Ucka Nemzeti Park Kezdeményezésére  és a Friss Víz Nemzetközi éve alkalmából 2003-ban állították helyre. A névadó császár – a  felújítás során előkerült emléktábla szerint – többször is tett látogatást ezen a helyen.  A forrás köré emelt építmény magán hordozza az XVIII-XIX. század végének építészeti jegyeit, feltételezhetően a Habsburg Monarchia idején épült.

20200424_vodajosipa_011.jpg

 

A terület élővilága a csapadékban gazdag időjárásnak köszönhetően különösen gazdag. A sajátos mikroklíma, az itt található különleges geológiai képződmények, az őshonos, veszélyeztetett és védett növények és állatok  védelme érdekében 1999 létrehozták az Ucka Nemzeti Parkot, ami az Ucka-hegyet és az Cicarija-hegység egy részét foglalja magában. A természet védelme mellett viszont különféle szabadtéri sportnak hódolhatnak ez erre járók. A túrázáson és kerékpározáson sziklamászásra és siklóernyőzésre is van lehetőség.

A hegység legmagasabb pontja Vojak éppen ezért autóval nem közelíthető meg. A hely történeti és természeti értékeinek megőrzése érdekében, kerékpárral vagy gyalogosan lehet eljutni Vela Uckatól. A látványért megéri a két órás gyalogtúra.  Bár az idő a kora ősznek megfelelően kellemesen meleg volt és tényleg nem fáztunk, azért meglepődtünk, amikor az 1401 méter magas hegycsúcson gyenge hószállingózás fogadott bennünket. A hegycsúcsra felérve valóban a végtelen panoráma tárult elénk. Az Isztriai-félsziget csúcsáról lenézve fantasztikus és magával ragadó, három országot átfogó kilátás a Kvarner-öböltől egészen az Alpokig.   Tengerpart, szigetek és hegyek Horvátország, Szlovénia és Olaszország – mind, mind a lábunk előtt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,

 

Ahogy a nemzeti park honlapján is megfogalmazták: az már örökre titok marad, hogy a túlélésért vagy csak a kikapcsolódás miatt mászott fel az első ember az Isztriai-félsziget legmagasabb csúcsára. Az  viszont köztudott, hogy ez a területet évszázadok óta kedvelik a túrázók, hegymászók, tudósok körében.

20200424_vojak_011.jpg

Hegymászók és lelkes turisták kezdeményezésére épült 1911-ben a Vojak csúcsán álló, hatalmas sakkfigurára emlékeztető, masszív torony, ami a nemzeti park egyik jelképe. A torony a remek kilátás miatt az első világháborúban katonai és haditengerészeti célokat szolgált, megfigyelőpontként működött. 2004-ben a nemzeti park felújíttatta és újranyitotta az építményt, jelenleg turisták számára információs iroda és ajándéktárgy bolt működik benne.

A kora ősznek köszönhetően kevés virágzó növényt láttunk, kettőt sikerült lencsevégre kapni. A távoli panorámán kívül az út mellett nyíló színes virágokban is gyönyörködhettünk.

Szeretné hozzászólni? ITT megteheted