Opatija, korábbi nevén Abbázia remek elhelyezkedése és kedvező klímája miatt régóta a horvát tengerpart egyik gyöngyszeme, egyben Európa méltán kedvelt úticélja. Az Osztrák-Magyar Monarchia népszerű, sokak által látogatott üdülőhelyére ma is érdemes ellátogatni, nem csak az Adriai-tenger, hanem a város gazdag épített öröksége és a közelben található méltán népszerű Úcka-hegység miatt. Balatonfüred testvérvárosának szubjektív városajánlója következik (képgalériával).
Opatija története egészen a 15. századi nyúlik vissza, feljegyzések 1453-ban említik először a Szent Jakab apátság nevét. A bencés kolostorból és a körülötte felépülő házakból évszázadok alatt alakult ki a ma ismert és kedvelt tízezres népességű városka. A kies, tengerparti fekvésű vidéken először Fiuméből érkező kereskedők kezdtek építkezni egyre növekvő mértékben, ám míg az előbbi kikötője miatt kereskedelmi csomópont lett, Opatija inkább üdülőhellyé vált. Olyannyira, hogy remek elhelyezkedése és kedvező klímája miatt a XX. század elejére az Osztrák-Magyar Monarchia második legnagyobb üdülőhelye lett. A vasúti összeköttetésnek is köszönhetően a fejlődő települést már szívesen látogatott a kor számtalan híressége, előkelősége; gyógyulni, pihenni érkeztek. A fejlődés egy tehetős kereskedő által építtetett villával – erről majd később – kezdődött, majd a Déli Vasút által megvásárolt területeken luxusvillák, nyaralók, gondosan megtervezett szállodák, panziók, szanatóriumok, fürdők és csodaszép sétányok és parkok létrehozásával folytatódott a XIX. század második felében. A növekedés ütemére jellemző volt, hogy mindössze 50 év alatt vált az apró település mediterrán hangulatú, szecessziós stílusú épületekkel beépített elit téli és nyári üdülőhellyé, kulturális központtá.
Mint minden városban Opatijában is rengeteg történelmi emlékkel, épített örökséggel találkozhatunk. Ez az a város, aminek a hangulata – tapasztalat alapján mondhatom – bármilyen időben, szikrázó napsütésben, vagy esős időben egyaránt magával ragadó. Az itt található rengeteg nevezetesség közül a teljesség igénye nélkül csak néhányat mutatok be, remélve, hogy hamarosan ismét föl kereshetjük Opatija vonzó városát.
A város nevét a Szent Jakab templomról (apátságról) kapta. A névadó épület, pontosabban mindaz, ami a számos átépítés után megmaradt belőle, egy hangulatos parkban áll. A szürke, kőfalallal övezett épület szépen ellenpontontozza környezetének kék és zöld színeit. Az Angiolia park a maga csaknem 30 ezer négyzetméterével és gondosan ápolt gazdag növényzetével az Adriai-tenger partjának egyik legszebb része. A maga nemében egyedülálló, a kiemelkedő számú növényfaj között őshonos és melegebb vidékekről származó egyaránt megtalálható. A tengerparti arborétum déli részén jobbára egzotikus, trópusi növényekben gyönyörködhetünk. Van itt banán, bambusz, japán kamélia, valamint gondosan ápolt zöld gyep a sétautak között. A XX. század elején alakították ki a park északi részét Opatija szálloda mellett, itt fenyőfákat, cédrusokat és babérokat találtunk. Nagyon hangulatosak a sétautak, néha el is lehet felejtkezni arról, hogy milyen közel a tenger.
A park névadó épülete a villa Angolnia gyönyörűen díszített, klasszicista sítlusú rózszaszínű épülete a park déli részén van, nem messze a Lungomare sétánytól. Ez a kiváló elhelyezkedésű villa, volt az, aminek a nyomán elindult a város fejlődése, módos építtetője Ignio Scarpa példáját követve egyre több romantikus hangulatú villa épült. Jelenleg a villa Angioliában működik a Horvát Turisztikai Múzeum, aminek honlapján, Facebook oldalán naprakész információk olvashatók. Igen, hétfő kivételével már minden nap nyitva vannak, megfelelő védőintézkedések mellett látogathatók.
Az Angolina park mellett a kiepített sétautat látva csakhamar szembetűnővé válik, hogy milyen hosszan lehet a tenger mellett sétálni. Szintén a XIX. században kezdődött el ennek a különleges tengerparti sétány, a Lungomare építése, ami mára 12 km hosszan kanyarog egészen Lovranig. Egyik oldalán épületek a másikon pedig végtelen hullámaival a tenger. Többen biciklivel suhannak rajta keresztül, szerintem érdemes lassan, a látvánnyal eltelve sétálni és hallgatni a morajló tengert.
A tengerparttól távolodva is van olyan nevezetesség, amit feltétlenül látni kell. A város látképét uralja a tengerparttól távolabb, a hegyoldalon álló Angyali Üdvözlet templomának zöld kupolája és rózsaablakos masszív homlokzata. A román stílusú épület alapkövét 1908-ban tették le, majd 94 évvel ezelőtt, az első világháború és következményei miatt csak 1926-ban szentelték fel.
Források saját élmények kívül:
Tetszik, amit olvastál? Kövesd a Fores&Fruit blogot a Facebookon vagy az Instagramon!
Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.
