Járt utat járatlanért el ne hagyj – Gubóvirág tanösvény a Budaörsi-kopárokon

A Gubóvirág-tanösvény a Duna-Ipoly Nemzeti Park egyik legfiatalabb tanösvénye, az útvonalát 2020. júliusában jelölték ki és tették a nagyközönség számára látogathatóvá. A Budaörsi kopárok távolról egy olyan csupasz, sziklás területnek tűnik, ahol szabadon lehet barangolni kilátópontról, kilátópontra. Ez nem így van, ugyanis  a Budaörsi-kopárok fokozottan védett, Natura 2000-es terület*, ahol a túrázás, kirándulás, csak a kijelölt útvonalakon lehetséges. Tanösvényt bemutató bejegyzés térképpel, a cikk végén képgalériával.

A Budaörsi kopárok területe mindig is népszerű volt nem véletlenül. A síkságból kiemelkedő sziklákhoz számtalan monda és történet kapcsolódik, elég csak Törökugrató, a Szekrényes, Huszonnégyökrös, neveket felidézni. A fokozatosan terjeszkedő ember előbb kisebb területeket foglalt el, majd Budapest létrejötte után gyakorlatilag körbeépítette Farkas-hegy környékét, hasonlóan Hűvösvölgyhöz. A város szabad földjeinek felparcellázása idején természettudós szerencsére felfedezték, hogy milyen ökológialag értékes részeket szeretnének beépíteni és javaslatot tettek a védetté nyilvánításra. Így menekülhetett meg több, mint 60 éve a budai Sas-hegy és így lett védett a nyolcvanas években a Budaörsi-kopárok is. A védettség évei előtt azért forgattak itt ifjúsági sorozatot: a Mit csinál őfelsége délután 3-tól 5-ig boltíves betondíszlete mai is része a tájnak. Kicsivel korábban a hazai vitorlázórepülés is itt kezdte szárnyait bontogatni a múlt század húszas éveiben. A meredek – és nem látogatható! – Szekrényes-hegyen található rámpa ma is erről árulkodik. És persze a  vitorlázórepülő emlékmű a Farkas-hegy csúcsán. 

Vitorlázórepülő emlékmű Farkas-hegyen

A budaörsi-kopárokat alkotó kőzetről, a dolomitról a Tündér-szikla kapcsán már volt szó. A kalcium és magnézium karbonátos vegyülete meleg tengerek üledékes kőzete, évmilliók alatt keletkezett. Magyarországon több hegység ebből a kőzetből áll. Tulajdonságainak megértéshez egy másik kőzetről a mészkőről, más néven a kalcium-karbonátról. és a gyakoribb földfémekről a kalciumról és a magnéziumról is beszélnünk kell.

A mészkővel már mindenki találkozott, mivel többek csontjaink egyik alkotórésze. A kalcium-karbonát ezen kívül hegységalkotó közet, ezért a kalcium a földkéreg harmadik  leggyakoribb eleme. A mészkövet már a gyenge savak is oldják. Ha a kezünk ügyébe kerül valami kalcium-karbonát tartalmú anyag, egy darab kréta, egy tyúktojás, vagy vízköves lesz a vízforraló, akkor magunk is meggyőződhetünk arról, hogy mire tesz a 20 %-os ecetsav oldat ezzel az anyaggal. A savakkal való reakció miatt alakulhattak ki a mészkőhegységek gyomrában üregek, barlangok évmilliók alatt. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy számos ilyen mészkőbarlangot meg is nézhetünk Budapesten, erről többek között ITT is írtam. 

A magnézium szintén alkáliföldfém – földfémnek a kőzetalkotó elemeket nevezik – és a nyolcadik leggyakoribb elem a földkéregben. Ez a jó helyezés annak köszönhető, hogy a dolomit, más néven a kalcium-magnézium-karbonát szintén jelentős mennyiségben előforduló hegységalkotó, üledékes kőzet. A vegyület tulajdonságai a magnézium tartalom miatt – nem túl meglepő módon – megváltoznak, mintha a mészkő felvenne egy vékonyabb-vastagabb páncélmellényt. A dolomit enyhe savakkal nem reagál. Hideg sósavval kelletlenül reakcióba lép, a forróval pedig rendesen pezsegve.

Szeretnél még több hasonló bejegyzést olvasni?
Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon és az Instagramon is!

A dolomit – attól függően, hogy még milyen más elemekkel, vegyületekkel társul –  keményebbé, ridegebbé válhat. Lehet, hogy jól aprózódó, murvásodó kőzetté vált, olyanná. amiből tisztító, pontosabban súrolószert készítenek. Kovasav beépülésével viszont egy olyan kemény kőzet alakult ki, ami újabb évmilliókig ellenállt az eróziónak és lassan a hegy síkjából kiemelkedő szikla vált belőle. Mint a Beethoven-szikla a már említett Sas-hegyen, vagy a Tündér-szikla, vagy a Budaörsi-medence tanúhegyei.

A dolomit alkotta hegységekben nincsenek barlangok. Ha vannak bennük üregek, azokat általában katonai céllal vájták a hegyek gyomrába, például az árulkodó nevű Örödögorom sziklába. Érdekességképpen megjegyzem, hogy a kőzetek keménységét az úgynevezett Mohr skálán mérik és a kalcium bizony puhább, morzsalékosabb, mint a dolomit.

Budaörsi-kopárok panoráma, dolomittal

Nem érdekesség, hanem fontos és alapvető információ, hogy a dolomit nem mállik, hanem fizikai erőhatás következtében aprózódik, kisebb-nagyobb, éles szélű darabokra hasad. Éppen ezért nagyon fontos, hogy sziklás dolomitgyepen járva mindig maradjunk a kijelölt útvonalon. Arról letérve ugyanis ha bele, vagy mélyebbre taposunk egy dolomit darabkát a földbe, az biztosan elvágja az ott élő növény gyökerét, elpusztítva azt. Néhány meggondolatlan lépéssel visszavonhatatlan kárt tudunk okozni. Csak nézzünk át a szemközti hegyre és az azon található évtizedes terepmotorversenyek okozta tájsebre.

A Budaörsi kopárok területe fokozottan védett, Natura 2000-es terület. A dolomit sziklagyepek értékét már 40 évvel ezelőtt is felismerték. A Turista Magazin 1980-ban sorozatot indított, hogy az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal elnöke által kijelölt területeket bemutassa. Az újságban található térkép elég egyértelműen megmutatta azt, hogy Farkas-hegy mely része volt már akkor is fokozottan védett. Vagyis idő már lett volna arra, hogy bekerüljön a köztudatba: nem lehet keresztül kasul sétálgatni a ezen a dolomitgyepen.

A dolomit sziklákon a termőtalaj rendkívül vékony, az itt élő fajok extrém módon alkalmazkodtak ugyan a körülményekhez. Mégis szűktűrésűnek számítanak, vagyis csekély mértékű környezeti változás is veszélyeztetheti a létüket. A növényfajok nagy részük endemikus, bennszülött faj, a magyar méreggyilok, a budai imola, magyar gurgolya elnevezés talán sejteti, hogy máshol a világon ezek a növények nem fordulnak elő. A műanyagmentes július kapcsán íródó bejegyzésemből ki fog derülni, hogy az ember által okozott fajkihalásban már átléptünk egy vörös vonalat. Éppen ezért szükséges a még meglévő fajokra vigyázni. 

A Gubóvirág tanösvényen a káprázatos az ökoszisztéma, lépten nyomon újabb fajok mutatják meg magukat az év minden napján. A friss levegő, a nyugodt táj mellett még csodálatos panorámában is gyönyörködhet az, aki erre jár. Apropó panoráma. Habár csábító lehet az összes kilátó pontot végigjárni továbbra is szükséges a tanösvényen maradni. A stilizált gubóvirág virágot ábrázoló oszlopokat nem lehet eltéveszteni. Ha vannak vezetett túrák, érdemes azokhoz csatlakozni, a következő augusztus 28-án lesz.

A tanösvényt legutóbb szakvezetéses túrán jártam be. A túravezető Mocsári Vazul természetvédelmi őr volt, akit korábban a Sas-hegyen is vezetett túrát. Azon kívül, hogy rengeteg hasznos információt, érdekességet elárult a környékről, állatokról, a fekete fenyő örökségéről, növényekről, azt hiszem, nem volt olyan kérdés, amire ne tudott volna válaszolni.

A Gubóvirág tanösvény 1,1 kilométer hosszú és összesen hat állomásból áll.

Állomás neveLátnivaló
Izgő, mozgó színkavalkádmagasabb virágos növények, lepkefajok
Virágoskertek a dolomitonvédett növények
Titokzatos dolomitdolomit
A Budaörsi-medence panorámájamagával ragadó panoráma
Tájformáló embervitorlázó repülő emlékmű
A fekete-fenyő örökségefekete fenyő

A Gubóvirág tanösvény bejárása előtt érdemes letölteni a Duna-Ipoly Nemzeti Park oldalán található tanösvény füzetet. A nemzeti parknak van még egy egy alkalmazása is, amit a Google Play-ről lehet letölteni, INNEN. Ebben az alkalmazásban a Duna-Ipoly Nemzeti Park több tanösvényét is megtalálhatjuk, térképpel, részletes és alapos leírésokkal. Amennyiben az egyes ösvényeken kísérő nélkül megyünk, úgy az applikáció elindításával, pont olyan, mintha vittünk volna magunkkal egy túravezetőt.

A Duna-Ipoly Nemzeti Parktól megszokott magas minőségű szakmai anyag segítségével minden fontos információt megtudhatunk az egyes állomásokról. Sőt, ha nem szeretnénk olvasni a tudnivalókat, azokat meg is hallgathatjuk.

Amennyiben a túrát a KFKI-nál – 21-es busz végállomása – kezdjük meg, majd oda érkezünk, és szigorúan az úton maradva bejárjuk a tanösvényt, akkor a túra hossza nagyjából 5 és fél kilométer. Az időtartam pedig annyi amennyit valaki rászán.

A vezetett túra 3 órás hosszúságú volt, a teljes naplementét nem vártuk meg, így is sötét lett mire visszaértünk a KFKI-hoz.

A sötétedés beálltával célszerű felvenni egy fényvisszaverős mellényt, ugyanis az elvártnál – nulla – nagyobb az autó és motorkerékpár forgalom az úton. 

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted

Képgaléria

1. állomás
Kézben tartott telefonnal ennyit lehet megörökíteni egy pillangóból.
Közönséges orbáncfű
Macskafarkű veronika
Kilátás a 4. állomásról
A Budaörsi-medence középen a Törökugratóval
Kilátás a 4. állomásról
Szállás-hegy a 60 évvel ezelőtti motorversenyek nyomaival
Kilátás a 4. állomásról
A Szekrényes-hegy
5. állomás
A hazai vitorlázórepülés bölcsője. A Farkas-hegy csúcsa, szemben a Szekrényes-hegy és a egy díszletként épített boltív
6. állomás
A fekete fenyő öröksége. Kopár fásítás a dolomiton

Források:
– Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapja, szakvezetése
– *275/2004.(X.8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről.
– A HUDI20010 Budaörsi kopárok kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve – http://dinp.nemzetipark.gov.hu/_user/browser/File/Natura2000/Fenntartasi_terv_Budaorsi_koparok_egyeztetesre.pdf
– Tájvédelmi körzetek 1980 Turista Magazin, 1980
(26. évfolyam, 1-11. szám)
-Saját tudás, tapasztalat

Örökifjú örökerdő – időutazás a János-hegyen

A blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket.

A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi , májusi és júniusi  naptárfotóinkról a hozzájuk kapcsolódó túrákról. A Forest & Fruit Naptár 2018 júliusi fotója a megunhatatlan Budapesti panorámáról 10 évvel ezelőtt 2008 júliusában készült az Erzsébet kilátóból. Úgy tűnik, abban az évben nem volt olyan hőség és délután 2-kor simán lehetett nézelődni a kilátó bármelyik szintjéről. Az idei kirándulás napján sem volt túl meleg, nem készültek napfényes, bárányfelhős képek. Budapest sokat változott 10 éve alatt, de a város változásainak vizsgálata helyett mi most megmutatnánk, ezt a hegyet nem csak látogatni, de megóvni is érdemes.

calendar_hu_201807.jpg

Azt gondolnánk, hogy a János-hegy nem rejt túl sok meglepetést, hiszen minden nevezetessége szem előtt van és az egyre urbánusabb turista utakat bejárva a hegy minden titkát megtudhatjuk. Ha azt gondolnánk, tévednénk. Bármilyen hihetetlen vannak még ezen a hegyen csendes, hatalmas bükkfákkal szegélyezett tényleg csodás területek, ahol azért jó megállni egy percre. Az általunk választott túraútvonalról már írtunk a Kisvasútról kisvasútig című bejegyzésünkben, több alkalommal bejártuk, ismerjük, szeretjük és most tettünk egy kis kitérőt. 

Normafa hegygerincen lévő buszvégállomása a 21, vagy a 21A jelzésű busszal közelíthető meg, melyek a Széll Kálmán térről indulnak 5-6 perces követési idővel. Szükség is van arra, hogy ilyen gyakran közlekedjenek a buszok, ugyanis a hegy gerincén lévő parkolók hamar megtelnek és a buszok sem üresen érkeznek a végállomásra. A túra kezdete most is a Budai-hegységet ábrázoló bronzszobor volt, ahonnan továbbra is pazar kilátás nyílik a városra. Az időjárás most nem volt kegyes hozzánk, napsütés helyett borús, felhős idő fogadott bennünket, de legalább nem esett. A télen hóval fedett sípályákon most színes vadvirágok és fűfélék virágoznak, zöldbe borult az egész domboldal.

20180711_orokifju01.jpg

Rövid nézelődés és fotózás után elindultunk a pár száz méterre található Anna-rét felé a János-hegyi úttal párhuzamosan futó murvás gyalogúton. Ahhoz képest, hogy vasárnap délután volt egészen sokan voltak még a réten és környékén. Az egyre hatalmasabbra növő játszótér szinte tele volt és a tűzrakó helyeken is parázslott a tűz. Meg is állapítottuk, hogy aki csendre és kikapcsolódásra vágyik, az ne jöjjön vasárnap a Normafára, mert igaz, hogy a zöldellő természetben friss a levegő, de kezelhetetlen a tömeg. Örömmel hagytuk magunk mögött a zajos Anna-rétet, a felújított bicikliút és futópálya helyett az erdőben kanyargó szintén murvával felszórt, könnyen járható kék kör jelzésen folytattuk utunkat, elhaladtunk a Sporthotel mellett, majd követtük a jobbra leágazó jelzést.

Az erdőgazdálkodás részeként az erdőkben gyakori, hogy egyes területeken az összes fát kivágják így tar területek keletkeznek. Örökerdőnek nevezzük azok az erdőket, melyekben nem történik tarvágás, csak kisebb csoportokban vagy egyenként, úgynevezett szálalással vágják a fákat. Ennek köszönhetően az erdő területete folyamatosan erdő marad a rá jellemző élővilággal. A gazdálkodás során a maguktól kidőlő fák egyrészét hagyják elkorhadni, így az ökoszisztéma részeként a korhadó fa élőhelyet jelent más élőlénynek. Az örökerdő erdő ellenállóbb és természetes életközössége zavartalanul tud fejlődni. Az örökerdők létrehozását Kaán Károly földművelésügyi államtitkár javasolta, akinek a nevét a Hárs-hegyen lévő kőkilátó viseli.

 20180711_orokifju02.jpg

Az út egy öreg bükkösbe vezetett és már első pillantásra lenyűgöztek bennünket ezek a hatalmas fák. Nem véletlenül, itt veszi ugyanis kezdetét a WWF János-hegyi tanösvénye. Az elhelyezett táblákat böngészve sok mindent elolvashattunk a körülöttünk lévő bükkerdőről és a bükkfákról, melyek között van számos 100 évesnél idősebb fa. A táblákról megtudhatjuk még, hogy miért hasznos az örökerdő és miért kifizetődő a szálaló gazdálkodás. Kiderült, hogy az erdőgazdálkodás nem egy rövid távú folyamat (ezt azért eddig is sejtettük), hiszen egy-egy erdőrészlet gondozásához 5-10 évente kell csak visszatérni és évtizedekben kell előre gondolkodni. Viszont a változatos életkorú egyedekből álló és kiegyensúlyozott élővilágú erdő meghálálja a gondoskodást, erősebb és ellenállóbb lesz a különböző életkorú fák alkotta társulás. Nagyon érdekes és üdítő volt a már-már parkszerű turistautak után a csendes, dús aljnövényzetű erdő. Igaz csak pár száz méter hosszú a tanösvény, de megmutatja, hogy felelős erdőgazdálkodással hogyan nevelhető kirándulók számára vonzó erdő és milyen lehetne a János-hegy valódi arca.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A tanösvény kitérője után megérkeztünk a Libegő felső állomásához, ami szintén egy központi helynek számít, hiszen a Libegőn kívül van itt játszótér, ivókút, de a Gyermekvasút János-hegyi megállója sincs messze. Megtaláltuk az egykori Lóvasút végllomástól induló zöld háromszög jelzést és ezen haladva folytattuk utunkat az Erzsébet kilátó felé. A sík terepet felváltotta a számtalan lépcső, ha valaki kényelmesebben szeretne felérni a kilátóhoz, a futópályával párhuzamos műutat is választhatja.

20180711_orokifju03.jpg

A rövid, de meredek kaptató után szerencsére hamar feltűnik az kilátó kőből készült épülete a zöld lombok között.

20180711_orokifju05.jpg

Az Erzsébet-kilátóból a felhős idő ellenére is pompás volt a kilátás, tisztult annyit a légkör, hogy láthatóvá vált nem csak a Pilis, hanem a Mátra vonulata is. Persze a város nevezetességei jól kivehetők voltak, aki ismeri Budapestet minden érdekességet megtalálhatott.

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés,

A túra következő szakasza a piros sáv jelzésen folytatódott, hiszen ez vezet le a Szépjuhásznéhoz. A lefelé vezető út több szakaszra osztható, többször keresztezi az aszfaltburkolatú János-hegyi út. Érdemes ezen a szakaszon kellő körültekintéssel közlekedni, mert néhol hiányosak a lépcsők és a kerékpárosok által itt is szétszabdalt erdőben néha kérdéses, merre is vezet a piros jelzés. A talaj meglehetősen egyenetlen, sziklás, több helyen lépcsőzni is kell lefelé, de előfordul, hogy puha erdei ösvényen vezet az út. Az általában nyüzsgő erdő most csendes volt, kevés túrázóval találkoztunk, így fel lehetett fedezni néhány még virágzó növényt, rovarokat és a lombok közül kitekintve megcsodálni a Hárs-hegyet. Igazán érdekes a különleges nevű kéküstökű csormolya, mely a vajvirágfélék családjába tartozik és félparazita növény, mivel a gazdanövény gyökeréből vizet és tápanyagot szív el, de a zöld színe miatt azért tudható, hogy fotoszintetizálni is képes. 

 20180711_orokifju04.jpg

Lefelé kényelmes tempóban haladtunk, a piros és a sárga sáv, a piros és a zöld kereszt és a két zarándokút összefonódása után értük el a Budakeszi utat, ahol rögtön ott a Szél Kálmán térre vivő 22-es busz megállója. Összességében a kis kitérőknek köszönhetően 5 kilométeres volt ez a túra, amit a számos megálló miatt az átlagnál lassabban tettünk meg. Miközben eljutottunk az urbánus parktól a Budai-hegység másik örökerdőjéhez.

Szeretnél hozzászólni?  Itt megteheted: