Kirándulás – Oldal 2

2018.12.31.

Perspektívák

A blog tavalyi évét a Budai-hegységben készült legszebb fotóinkból összeállított naptárral zártuk. Így az is megismerkedhet a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket. A hónapok neveire kattintva olvashatsz a A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi, májusi, júniusi, júliusi, augusztusi, szeptemberi, októberi és novemberi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról.

A Forest & Fruit Naptár 2018 decemberi fotóját pont egy évvel ezelőtt készítette Petra az Apáthy-sziklánál. A Nagybányai úttal párhuzamosan futó zöld turistaút, a tanösvénnyel rajta a tájékoztató táblákkal és az város java részét láttatni engedő panorámával méltán népszerű a környék lakói és a túrázók előtt is.

A tavalyi évben amikor arra jártunk december 25-én az időjárás is nekünk kedvezett, ragyogó napsütésben, kellemes időjárási viszonyok között tudtunk végigmenni a karácsonyi túránk útvonalán. Az idén viszont úgy alakult, hogy inkább karácsony második napján mentünk ugyanide és hát, az idő nem kedvezett nekünk. Igaz a nap legalább sütött, de konkrétan majd’ lefújta a fejünket a szél. A növényzeten észrevehető volt, hogy az idei ősz hosszabbra nyúlt és jóval melegebb volt, a csipkebogyó vidám zöld levelei és piros bogyó színesítették a jégkék tájat. És elkészült egy újabb örökpanorámás ház…

Az Apáthy-szikláról már írtunk korábban, ITT olvasható a bejegyzés a rövid, de tartalmas sétáról. Tavaly télen volt egy alkalom, amikor túrát megtoldottuk még néhány kilométerrel és a 11-es busz végállomásástól átsétáltunk a Fenyőgyöngye étteremhez. Valamilyen okból errefelé eddig szinte csak télen jártunk és az ideje korán lemerülő telefonok miatt jó, ha néhány képben meg tudtuk örökíteni látványt.

Miután magunk mögött hagytuk a Liptómező felé panorámás utat, az eleinte meredeknek tűnő Látóhegyi úton indultunk el. Azért éri meg felsétálni, mert a Glück Frigyes kezdeményezésére Friedrich Lóránd tervei alapján 1929-ben terméskőből megépített fedeles Árpád kilátóhoz, mert innen a város azon részeire is csodás panoráma nyílik, amik az Apáthy-szikláról nem voltak láthatók: jól látható a Budapest nagy része, a Duna és a Budai-hegység nyugati oldala.

A területen, hasonlóan a Vaskapu-hegyhez, itt is sok a turista, a futó és kutyasétáltató. Az összefüggő erdőrészeket érdemes csendben megközelíteni, már több alkalommal láttunk előttünk elsuhanni a felvert vadat, legalább mi ne zavarjuk őket. A kilátó után két útvonalon mehetünk tovább: a kék út, amit Glück Frigyes útnak neveznek, rögtön a Fenyőgyöngyéhez visz – kicsivel több, mint másfél kilométer – a zöld pedig a Szépvölgyi dűlőhöz. Mindkét helyen megáll a 65-ös telebusz, vagyis Fenyőgyöngyétől csak előzetes telefonos bejelentés után meg tovább felfelé a Szépvölgyi úton.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Összességében a pasaréti Nagyhídtól végig a zöld jelzésen a Szépvölgyi útig haladva két pontról is megcsodálhattuk a téli Budapest lenyűgöző panorámáját, a változó perspektívákat és a Budai-hegység számos arcát, dombokat és völgyeket. A táv több, mint 5 kilométer volt, annak, aki nem bulizik Szilveszterkor, ideális évkezdő túra.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

2018.11.23.

Két kilátó túra, avagy melyik út vezet Hűvösvölgybe?

A blog tavalyi évét a Budai-hegységben készült legszebb fotóinkból összeállított naptárral zártuk. Így az is megismerkedhet a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket. A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi, májusi, júniusi, júliusi és augusztusi és szeptemberi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról.

A Forest & Fruit Naptár 2018 októberi fotóját Budapest egyik kilátójáról készítettül el, megörökítve két másik nevezetességet. A Makovecz-kilátó szerintünk minden kiránduló kedvence, izgalmas formája és könnyű megközelíthetősége miatt. A János-hegyet és a csúcsára épült Erzsébet kilátót pedig pont az előző havi naptár bejegyzésünkben mutattuk be. A naptárban szereplő fotó 2017 október elején készült készült, egy olyan hétvégi napon, amikor gomolyfelhők borították az eget. Egy kicsit talán az eső is szemerkélt, ezért jól felöltözve túráztunk a Hárs-hegyen. Idén zord időjárásról szó sem volt, ragyogó napsütésben, 20 fokos melegben jártuk az erdőt Szépjuhászné és Hűvösvölgy között. Nem titok, ebben az évben is többször túráztunk a Hárs-hegyen, számtalan fotót és videót készítettünk a Budai-hegység legnépszerűbb területéről. A bejegyzés fotóinak egy része nyáron készült, a tarka lombú fákon kívül a nyári harsogó zöld erdőt is szeretnénk nektek bemutatni.

A Budai-hegység sűrű turista útvonal hálózatának köszönhetően több lehetőség is áll a kirándulók előtt, ha a Szépjuhászné 424 méter magasan fekvő nyergéből lejutnának a 234 méter magasságban elterülő Hűvösvölgybe. A legrövidebb és leggyorsabb mód, Gyermekvasút; mindössze 15 perc alatt a kilátókanyar mentén és egy patkó alakú alagúton áthaladva már Hűvösvölgyben is vagyunk. A vonzó vonatozás helyett kicsit hosszabb úton, előbb a zöld körön majd a sárga jelzésen haladva is megtehetjük a túra két pontja közötti távolságot, így egy kb 2-3 kilométeres, kényelmes és gyakorlatilag folyamatosan lejtő útvonalon haladuk Hűvösvölgy felé.

A tapasztaltabb turisták tudják, hogy a Szépjuhásznétól északkeletre található Hűvösvölgy eléréséhez északnyugat felé, a sárga jelzésen elindulni. Az kisvasút állomása előtt el kell kanyarodni balra, majd sínek után egyenesen előre tartani. A túra rögtön egy kiadós hegymenettel indul, ami télen havas időben igazi edzésnek számít. Mi márciusban is jártunk errefelé a vaddisznók nyomában, azóta elolvadt, majd újra megérkezett a hó. A Hárs-hegynek ez a része nem csak az itt honos állatok és növények miatt érdekes, de alkalomadtán érdemes kitérőt tenni a hegy oldalában található felhagyott és messziről is jól látható mészkőbánya miatt. Néhány évvel ezelőtt az első pihenőnél fákat kivágtak ki, de a fák lombja mára ismét elrejti a köves hegyoldalt.

Jó időben és száraz terepviszonyok mellett kényelmes tempóban hamar fel lehet érni a 454 méter magas Hárs-hegy csúcsára, előbb a Hármashatár-hegyre panorámás Csanádi Pihenőhöz, majd a kőből és fából készült masszív kilátóhoz. Az építményt Kaán Károly erdőmérnökről, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjáról nevezték el, aki újjászervezte a hazai erdőgazdálkodás és neki köszönhetően született meg 1923-ban az Alföld fásítási törvény, majd jött létre a modern állami természetvédelem. Maga a kilátó 1989-ben épült és nem olyan régen, 2016-ban újították fel. Szükség is volt rá, hiszen a faszerkezet elég megviselt állapotban volt. A több emelet magas épület legfelső szintjéről akadálytalanul lehet körbe pillantani Budapestre és a környező településekre, a fával borított hegyekre és a zöldet telkenként felfaló városra.

Alapos nézelődés után a sárga jelzés egy sziklás úton folytatódik lefelé, olykor nagyobbakat kell lépni. Rövid, koncentrált gyaloglás után egy hangulatos szurdokban feltűnik a fokozottan védett, régészeti szempontból is jelentős Bátori barlang bejárata. A 360 méter mély, jelenleg csak kísérettel és engedéllyel látogatható vasajtóval lezárt barlang nevét egy szerzetesről kapta, aki a 15. században elvonultan, remeteként élt itt és idejét Bibliamagyarázat írásának szentelte.

Ezt követően a terep már könnyebben járható, néhány száz méter után előbb az az Örökerdő tanösvényt, majd a zöld kör jelzést keresztezi a sárga jelzés.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A túra ezen pontján teszünk egy kis kitérőt a sárga háromszög jelzésen, hiszen ez vezet a naptárfotón is szereplő Makovecz-kilátóhoz. A Kis Hárs-hegy 362 méter magas csúcsán található különleges formájú építményt nem olyan régen újították fel, a terület látogatottsága miatt szükséges is rendszeresen karban tartani. Az 1977-ben elkészült kilátó nevét a tervezőjéről kapta, habár ezt a nevet csak 2012. májusában egy névadó ünnepségen kapta meg, amin teljesen véletlenül ott voltunk. A kerek alaprajzú építmény tengelye egy acélcső és erre építettek rá 30 lépcsőt spirálisan, a tetején egy parányi terasz van. Idén október elején szokatlanul meleg volt és nem csak mi hanem néhány száz poloska is úgy gondolta, hogy közelebbről szemügyre veszi a felújított kilátót. A nagy tömegben napozó rovarokat inkább nem zavartuk meg és az idei panoráma fotót nem a kilátó csúcsáról készítettük el.

A Kis Hárs-hegy csúcsa után ismét visszatérünk a sárga sáv, zöld kör jelzésre és folytatjuk az utat lefelé. Az Út az egészséghez táblánál egyenesen haladunk tovább és hamarosan keresztezzük a Gyermekvasút vonalát, majd elhaladunk a Hárs-hegy állomás alatt. Ez az a terület, ahol tavasszal rengeteg keltike nyílik és a látszólag rendezetlen erdő valójában egy örökerdő.

Ahogy közeledünk Hűvösvölgyhöz egyre jobban hallatszik az autók hangja és előfordul, hogy a meredek úton egy-egy biciklis is elsuhan mellettünk, annak ellenére, hogy itt is tilos kerékpározni. A sárga jelzés egy része közös a Tótasszony sétányon is futó sárga kör jelzéssel, így ezeken haladva kelünk át a forgalmas Nagykovácsi úton és haladtunk a végállomás felé. Az erdőben már alig talpalatnyi terület maradt a turistaútnak, ami Hűvösvölgyig az 56/61-es villamos vonalával párhuzamosan fut.

A túra vége a régi villamos végállomásnál van, összesen bő 5 kilométer megtétele után értünk le a kirándulóközpontnak számító Szépjuhásznétól a közlekedési csomóponttá váló Hűvösvölgyig. Egy korábbi Facebook videónkból már kiderült, levezetésképpen érdemes visszavonatozni a Szépjuhásznéhoz.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

2018.10.06.2021.08.24.

Az őszi erdő gyümölcsei

Ahogy a téli szürkeség után örülünk a vidám és friss zöld tavaszi lomboknak úgy fogadjuk szívesen a nyári szemkápráztató fények és a perzselő napsütés után a színesedő lombokat és a kellemesen simogató napsugarakat. Ráadásul a természet újabb meglepetéssel és csemegével készül, sorra teremnek erdőben a változatos színű és tapintásra, kóstolásra csábító gyümölcsök. Több bejegyzésben írtunk már arról, hogyan túrázz télen és nyáron, mit vigyél magaddal és mire figyelj, ha útnak indulsz. Most megtudhatod, mennyit és mit kóstolhatsz és mi az, amitől jobb, ha távol tartod magad.

Az őszi erdő bőséges ajándékkal lepi meg a turistákat, fákon és cserjéken érnek az erdő zamatos gyümölcsei. A termések begyűjtésekor, a gyümölcsök kóstolásakor érdemes néhány szempontot figyelembe venni, hogy az erdő ajándéka valóban öröm legyen.

A természetben vadon termő gyümölcsök, bizonyos keretek között, de gyűjthetők, a szabályozás lehetővé teszi, hogy – védett területen engedéllyel – naponta legfeljebb két kilogrammot szedjünk gyümölcsből, gombából saját fogyasztásra. Első olvasatra talán nem is tűnik túl soknak a maximális mennyiség, de szedéskor érdemes arra gondolni, azért, hogy ne menjen kárba, még aznap fel is kell dolgozni a gyorsan romló gyümölcsöt. Ezeket a területeket általában nem kezelik vegyszeresen, így az ott szedett gyümölcsök amellett, hogy egészségesebbek, könnyebben is megfonnyadnak, hamar veszítenek nedvességükből.

A most érő gyümölcsök közül bátran szemezgethetünk a tüskés szederbokrokról, vagy válogathatunk a még tüskésebb kökényből és szép színű és lekvárnak kiválóan alkalmas somból és csipkebogyóból. Ügyeljünk, arra, hogy a gyakori fekete bodzát ne keverjük össze a mérgező gyalogbodzával és jegyezzük meg, hogy nyersen még a fekete bodza termése sem ehető! A sok helyen előforduló galagonyából szedhetünk csekély mennyiséget, ez utóbbi gyógynövény, tehát ennek megfelelően fogyasszunk belőle. Mielőtt bármelyik növénynek leszednénk a termését, egy hozzáértő személy, vagy egy növényhatározó segítségével pontosan azonosítsuk be a növényeket, amelyik felismerésében nem vagyunk 100 százalékban biztosak, inkább hagyjuk ott.

A gombákkal legyünk körültekintőek, leszedés után és feldolgozás, fogyasztás előtt még akkor is vigyük el bevizsgálásra – ez egy ingyenes szolgáltatás a piacon – ha szakértőnek gondoljuk magunkat. Mi ahhoz a szabályhoz tartjuk magunkat, hogy sosem nyúlunk az erdőben talált gombához, csak meghatározzuk és fotózzuk a talált példányt. Mivel nálunk elég ritkán is kerül az asztalra, meghagyjuk a lelkes, erről blogoló gombászoknak a zsákmányt.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Mielőtt a színes bogyókkal és gombákkal színültig szednénk a kosarunkat, nézzünk körbe, mennyi a termés az adott területen. Illetlenség mohón kopaszra szedni a bokrokat, felszedni az utolsó gombát is, hagyjunk az utánunk jövő túrázóknak is, de főleg az erdő azon lakóinak, akik csak ezekből tudnak jóllakni. Arra is figyeljünk, hogy az ágakat ne törjük le és ne tapossunk össze a kelleténél nagyobb részt a fák, bokrok körül. A kirándulásainkon legyen inkább váratlan öröm, ha az erdő gyümölcseiből valamennyit haza tudunk vinni.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted.

Azért, hogy a kilométerek teljesítése közben mégis zamatos gyümölcsökhöz és energiához jussunk, mindig legyen nálunk valamilyen ízletes apró édesség. Mi csaknem minden túránkra viszünk magunkkal magas cukortartalmú gyümölcsöt, saját készítésű édességet Esetleg finom müzliszeleteteket, melyek kis méretük miatt praktikusan elférnek a hátizsákunkban. Az erdő gyümölcseit pedig meghagyjuk az erdő állatainak.

Kapcsolódó tartalom
Hogyan túrázz ősszel?

Panoráma túra

A blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket.

A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi, májusi, júniusi és júliusi naptárfotóinkról, valamint a hozzájuk kapcsolódó túrákról. A Forest & Fruit Naptár 2018 augusztusi fotója a Budapesti panorámát örökíti meg a hegyvidék egy másik nevezetességéről, a Libegőről. A fotó 7 évvel ezelőtt 2011 augusztusában készült. Idén, a harmadfokú hőségriadó idején nem tűnt valószínűnek, hogy napra pontosan lelibegjünk a hegyről, pedig mi készültünk és a panoráma tényleg megunhatatlan. Amíg a Budai-hegység más tájai el nem csábítottak, éveken keresztül kedvencünk volt a most ajánlott túraútvonal, ami ideális egész napos program, ha az időjárás kegyes hozzánk. Hűvösvölgyből indulunk és Zugligetbe érkezünk, a köztes távon pedig a Budai-hegység különböző pontjairól gyönyörködünk a beépült és a beépítetlen tájban. Ha úgy választjuk meg az útvonalat, nem kell sokat gyalogolni, mert a táv egy részét vonatozunk, a másik részén meg libegünk.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A túra első szakaszát a Hűvösvölgyből induló a Gyermekvasúttal tesszük meg, a Szépjuhászné, vagy a János-hegy megállóig. A kisvasút hűvösvölgyi végállomása 235 méter magasan fekszik, a Hárs-hegy megálló 300, míg a Szépjuhászné megálló 350 méter magasan van. A keskeny nyomtávú vonalon a dízelmozdonyok erőltetett hegymenetben kúsznak fel a magasan fekvő nyeregre miközben áthaladnak egy patkó alakú alagúton. Az első panorámás hely, ahol a 20 kilométer/órás sebességről lassító vonatról érdemes szemlélődni (ügyesebben fotózhatnak is), a Hárs-hegy és Szépjuhászné megálló között található kilátókanyar.

A Szépjuhászné megállótól a 490 méter magasan fekvő Libegőhöz az Erzsébet kilátón keresztül a piros jelzésen jutunk el, egészen pontosan 2,5 kilométer gyaloglás után. Ezt a túrát már több alkalommal javasoltuk, rövid, változatos terepű, panorámás séta, ami többször keresztezi a János-hegyi és a Tündér-hegyi utat.

A lombok közül néhány helyen rátlátni a környező hegyekre és a rajtuk lévő kilátókra, levelek közül itt éppen Kaán Károly kilátó tűnik elő.

Béka-tó

Aki kevesebbet szeretne gyalogolni, az a 410 méter magasan fekvő János-hegy megállónál szálljon csak le. Az idáig tartó utazás során a vonatból kitekintve megcsodálhatjuk a Budapest nyugati szomszédságát, a közeli és távolabbi településeket, hegyeket és a fákkal borított, az ősszel egyre színesedő tájat. A kisvasút megállójából egyhén emelkedő úton, a piros jelzésen jutunk el a Libegőhöz, kicsit több, mint egy kilométeres séta után. Útközben megnézhetjük a hegy oldalán található parányi Béka-tavat, amelyet egészen érdekes módon az év egy részében nádas övez.

Mivel sokáig ez volt az egyik kedvenc túraútvonalunk, az elmúlt évek alatt számtalan képet készítettünk az erdő változó arcáról és az ember által okozott változásokról. Általános tapasztalatunk, hogy a Budai-hegységben a turista jelzések jól nyomon követhetők, eltévedni csak nagy igyekezettel, a kijelölt útvonalról letérni pedig csak szándékosan lehet. Annak ellenére, hogy a Budai-hegységben számos jelzett kerékpárút, a János-hegyen pedig változó minőségű aszfaltos műút van, egyre többen tekernek önfeledten az erdőben úgy, hogy védett növényeket letarolva alakítanak ki járatokat az erdő aljnövényzetében. Persze nem lehet minden védett növény és állat mellé természetvédelmi őrt állítani, de ha eltűnik az erdő aljnövényzete, majd az erdő, akkor nem is lesz mit védeni. A kerekek alatt kikopó aljnövényzet helyét hamar átveszik a csupasz sziklák, ugyanis a csapadék a kerekek nyomvonalában talál utat magának sodorja magával a vékony erdei talajt. Az arasznyi keréknyom néhány év alatt méteres, kopár csapássá szélesedik, így lesz lesz egyre nagyobb területen tarra koptatva a hegy.

Számtalan kanyargós lépcső után érünk fel a Budai-hegység sziluettjétől elválaszthatatlan Erzsébet kilátóhoz, aminek a legfelső szintjéről 360 fokban lehet szemlélődni. A korábban készült fotón nem csak Széchenyi hegy, a fákkal borított hegyoldal és a zöldellő Normafa látható, hanem az is, hogy a János-hegy fáinak még erősödnie kell.

A Libegő előtti területet idén megújítják; remélhetőleg eltakarítanak valamennyit az évek alatt idekerült betonból, aszfaltból és murvából. Jó lenne, ha Budapest egyik szó szerint is kiemelt helyen fekvő természetvédelmi területe zölden újulna meg. Aki követi ezt a panorámás túraútvonalat, a bejegyzés fotói alapján szemügyre veheti, hogy mennyit változott a János-hegy és környezete az elmúlt években.

A Libegő nyitva tartását érdemes megjegyezni, ugyanis augusztus 31-ig 19 óráig, szeptember 1-től viszont 18 óráig van nyitva. Így maradtunk mi le az idei nyári libegőzésről. Ha már így alakult, kipróbáltuk a régóta bakancslistás zöld háromszög jelzést és megtoldottuk néhány kilométerrel a tervezett távot.

A bejegyzés egyetlen idén készült fotóján látható, hogy milyen a panoráma az út felénél 390 méter magasan. Innen a Tündér-hegy felé véve az irányt lelépcsőztünk a Tündér-szikla mellett, majd a zöld sáv jelzésen balra fordulva a Csiga úton értünk le a Libegőhöz, ahonnan a 291-es busszal indultunk el hazafelé.

Összesen kicsit több, mint 5 kilométer lett a megtett táv, az emelkedők, majd a lépcsők miatt kellemesen fárasztó kiránduláson.

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted:

2018.08.18.

Azért a víz az úr

Számos természeti hatás következtében alakult ki Budapest hegyes-völgyes arca, ami az ember közreműködése miatt jelentősen átformálódott. Az eltűnő fák, a csökkenő zöldterület alapjaiban változtatta meg a terület éghajlatát, magával vonva további változásokat. Most a budai zöld túra első két szakaszán több alkalommal említett valamikor állandó vizű patak, az Ördög-árok mentén barangoltunk, szemügyre véve a változások egy részét.

A Gellért-hegy és a Várhegy közötti terület régóta fontos szerepet tölt be a főváros területének alakulásában, a hegy lábánál fakadó bővizű hőforrások miatt a hamar megtelepedett az ember a Duna partján. A forrásokhoz közel az Ördög-árok torkolatnál már a rómaiak is építkeztek, a terület formálódásában hasonlóan fontos szerepet töltött be a várost kelet-nyugati irányban csaknem 20 kilométer hosszan átszelő patak.

Az Ördög-árok számos nevet viselt, a lakói által adott beszédes nevek egyaránt utalnak a vízfolyás nagyságára és az itt lakó népekre. Legkorábbi, fellelhető elnevezése a XIV. századra datálható, akkor Paulus-pataknak nevezték el. A török hódoltság idején Kovácsi-patak volt a neve, később Tímár pataknak hívták a partján lakó bőrművesek, tímárok miatt. Molnár-pataknak viszont nem keresztelték el, pedig Jókai Mór visszaemlékezései szerint egykor olyan bővizű volt, hogy még vízimalmok is álltak a partján. Mai nevét szeszélyes vízjárása miatt kapta, különös véletlen, hogy a torkolatánál lévő Gellért-hegyet egykor Boszorkányok hegyének hívták.

A Városmajorban ma már szinte nyoma sincs az Ördög-ároknak, a befedett patak felett park, sétaútvonal.

A változó vízhozamú patak a lazább kőzetbe bevágódó meder miatt egy természetes választóvonalat alakított ki a Hármashatár-hegy és a Hárs-hegy között, miközben a Dunához közeli részeken a hordalék lapályos területeket töltött fel, például a Vérmezőt. Az Ördög-árok a Nagykovácsi medencében ered, Nagykovácsin, Remeteszőlősön és a Remete-szurdokon keresztül éri el Hűvösvölgyet. Ez a terület már középkorban kiemelkedően fontos volt hatalmas, vadban dús erdősége miatt, így nem meglepő, hogy a későbbi évszázadokban már masszív kőhidat építettek a patakra hogy az állandó átkelés biztosított legyen, medencéjének fővárosi részét pedig már a XIX. században kővel burkolták. Az Ördög-árokban torkollik a Kis Ördög-árkon kívül a Budenz-, Zugligeti és a Diósárok is, bár ezek a helyek csak a térképről, utcatáblákról ismerhetők fel, a természetes formájukat befedték és beépítették.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Egy nagyjából öt kilométeres szakaszon az Ördög-ároknak is ez lett a sorsa: az egyre szűkebb helyre szoruló patak meredek partjához az ott lakók kénye-kedve szerint közel vagy távol épülő házak és a beleeresztett szennyvíz megpecsételték a sorsát. Sokan úgy vélik, rászolgált nevére, hiszen több alkalommal is nagy pusztítást végezve áradt ki medréből, ahogy a Múlt-kor történelmi magazin írásából is kiderül. A nagy mennyiségű és hirtelen belezúduló csapadék a fizika törvényeinek engedelmeskedve tört magának utat, magával sodorva ez ember által alkotott építményeket.

Az Ördög-árokhoz hasonló epigenetikus eredetű völgyek, melyek szegényes, természetes vízforrásai elapadtak és a fás területek jelentős ritkulásával csökkent a vízgyűjtő területükre lehulló csapadék, inkább néznek ki elhagyott árokpartnak, mintsem folyómedreknek egészen addig amíg nem érkezik egy nagyobb zápor. A fakó fűcsomós árkok pillanatok alatt egy zavaros, erős sodrású patakká tudnak válni, melyek visznek mindent, ami az útjukba kerül. A természetes mélyedésben futó Ördög-árok mentén megszokott, hogy a Budai-hegyekből lezúduló nagy mennyiségű csapadék nem tud elvezetődni, így egy-egy nagyobb eső után a kialakuló spontán tó miatt menetrendszerint megakad a villamosközlekedés a Budagyöngyénél (Zugligeti-árok) és a János-kórháznál (Diósárok).

Három évvel ezelőtt, augusztus 17-én a Budapest utcáira több részletben lehulló nagy mennyiségű eső okozott káoszt, sok csapadék miatt a hatalmas erővel kizúduló víz fel is szakította az Ördög-árok torkolatát a Duna partján. Aznap rekord mennyiségű esett, a teljes augusztusi elvárt mennyiség két és félszerese ömlött egyetlen nap alatt a városra, a felhőszakadás jelentős része a kora esti órákban érte el a várost.

Mi aznap délután egy egyszerűnek ígérkező erdei kirándulás alkalmával pont Hűvösvölgyben voltunk és láttuk a Budai-hegység zápor után felhőbe és párába burkolódzó magasabb pontjait. A Hűvösvölgyi úrtól lefotóztuk a Kaán Károly kilátót, ennyi volt belőle látható.

A túra végén az Ördög-árok hűvösvölgyi szakaszán haladtunk a sárga kerékpárúton és azt láttuk, hogy a máskor kopár kövek között csörgedező – a szárazabb időszakban pangó vizű – patak medre megtelt sárgásbarna, zavaros vízzel, ami zajosan csobogott a fák között. Ahogy haladtunk lefelé a patak mérete is növekedett, a víz által elsodort szemetet (ruhákat, műanyag zacskókat, flakonokat, bőröndöt!) az iszapfogók megállították, de megdöbbenve figyeltük, milyen sok hulladék gyűlt össze a mederben és a víz felszínén. A fotók elkészülte után röviddel újabb nagy mennyiségű eső zúdult le Budapestre és egy órán keresztül este háromnegyed nyolcig el sem állt, de mi akkor már elhagytuk az Ördög-árok környékét.

Három évvel később ismét végigjártuk ezt az útvonalat, de a hetek óta tartó csapadékszegény időszaknak köszönhetően a mederben még állóvíz is csak mutatóban akad, ahogy a fotókon is látható. Sajnos a szemét, ha nem is nagy mennyiségben, de továbbra is megtalálható a mederben és a parton egyaránt, műanyag zacskók, flakonok és ruhák csúfítják tovább ezt a jobb sorsra érdemes patakot.

Tetszett, amit olvastál? IDE kattintva hozzászólhatsz.

Források:

http://mek.oszk.hu/00800/00836/html/jokai71.htm

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96rd%C3%B6g-%C3%A1rok

https://www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=1380&hir=Felhoszakadas_2015._augusztus_17-en

2018.08.05.2020.08.07.

Játszótértől játszótérig

A budai zöld sáv jelzés 42 kilométer hosszan kanyarog Budapesten, érintve a város legszebb zöld területeit. Aszfalton, lépcsőkön, erdőben halad az a turista út, melyet végig járva számos védett természeti és építészeti értéket megcsodálhatunk egészen közelről. Az út különböző pontjáról a változó, de mindig pompás panoráma megmutatja az egyre ismerősebbé váló város arcait. A túra első részében (ITT olvasható) a Gellért szállótól a Horváth kertig jártuk be a zöld sáv jelzést. A második részben, a Horváth-kerttől a Városmajorba vezető nyúlfarknyi, de túlzás nélkül ezernyi meglepetést rejtő szakaszát jártuk be a zöld sáv jelzésnek.

A Horváth-kert felett tűnt el a budai zöld jelzése, így a túrát térkép alapján folytattuk és az Alagút utcán átkelve a Pauler utcában, a kerékpárút mellett sétáltunk tovább. Budapesten számos ház épült eklektikus stílusban a 19. század végén és ebben az utcácskában is van néhány. A védett lakóházak közül a legtöbbet Illyés Gyula építész tervezte, érdemes böngészgetni a feliratokat.

A zöld jelzés a Vérmező sarkánál tűnik fel ismét, a Krisztina körút, Mikó utca, Attila út által határolt terület Budapestnek egy olyan része, mely évszázadok óta beépítetlen. A török hódoltság alatt elnéptelenedett az itt lévő település (Logod), így a terület a 18. században katonai védőövezet lett majd kaszálónak használták. Itt végezték ki Martinovics Ignácot és társait a magyar jakobinusokat 1795-ben, innen ered ma használatos neve. Emlékmű őrzi nevüket a tér keleti felén. Amíg be nem fedték, itt folyt keresztül az Ördög-árok patak. A 19. században a Vérmezőt parkosították, majd katonai gyakorlótérnek használták, de tartottak itt díszszemlét is. A II. világháború után az akkori füves területet parkosítani kezdték, ápolt, füves részeket alakítottak ki és változatos fafajokat, cserjéket, bokrokat ültettek. 1979-ben a Nemzetközi Gyermekév alkalmából építettek egy nagyméretű játszóteret, benne Kiss János Szitakötő nevű szobrával.

A parkot láthatóan rendben tartják, az utakra, padokra és szemetesekre egy kis frissítés ráférne. A 60-70 éve telepített fák több emelet magasra nőttek, akit érdekel, a 140000 négyzetméteres terület néhány évtizeddel előtti állapotáról itt lehet még olvasni és fotókat böngészni.

A zöld jelzésen előbb a játszótér, majd a parkos terület mellett megyünk tovább. Az út nem halad el a Jakobinusok emlékműve mellett, jóval előtte kanyarodik balra, ahol pár lépés után el is értünk a forgalmas, többsávos Krisztina körútra. És igen, turistajelzést láttunk a jelzőlámpát tartó oszlopon.

A zebrán átkelve jobbra kanyarodtunk, majd a zöld jelzést követve a Krisztina körútról balra a Hajnóczy utcába térünk be. Itt is vannak zöld jelzések több fán, egészen szürreális aszfalton, a zajos körúton haladni egy turistaúton. A Csaba utcát keresztezve értünk el a séta következő parkjába

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A Városmajor a Svábhegy és a Rózsadomb által határolt völgyben fekszik, eredetileg a mai Városmajor utca és a Szilágyi Erzsébet fasor közötti területet jelentette. Szintén az Ördög-árok árterülete volt és kaszálóként hasznosították. A nevét onnan kapta, hogy tulajdonosa, Daun Henrik 1739-ben eladta Buda városának, így a város majorja lett. A terület 1785 óta közpark, akkor 30000 fát telepítettek. A Városmajor méretét előbb a fogaskerekű végállomása csökkentette, majd a 30-as években megépült a több épületrészből álló templom, később a gimnázium, a szabadtéri színház és a sportpálya miatt zsugorodott tovább a zöldterületet. Az mocsaras és az esőzések alkalmával gyakran kiöntő Ördög-árok patakot az 1920-as években befedték. Ahogy haladunk nekünk is feltűnik, hogy ebben a parkban sűrűbben vannak a fák és az egzotikus fafajok helyett inkább a gesztenye- és hársfák vannak többségben. Az utcabútorok dizájnja is hasonló, de itt több felé tagolt a tér.

A park elején van egy kedves és kalandos sorsú szobor, mely Hüvelyk Matyit ábrázolja. Ennek még a 20. század elején állították, amit mi láttunk, az 10 éve került ide. A zöld jelzésen elhaladunk a kondipark és a kissé távolabb lévő játszótér mellett és a futópálya után szomorúan állapítjuk meg, hogy a mai sétánk véget ért. A jelzés balra kanyarodik a Kissvábhegy felé.

Összesen körülbelül két kilométeres séta volt, rengeteg látnivalóval, épített emlékkel, műemlékkel és számtalan történettel. Korábban írtunk a budai kissé áldatlan gasztrohelyzetről, amin valamennyit javít, hogy a zöld jelzéstől pár száz méterre van a Majorka, ahol nagyszerű a hamburger. Érdemes összekapcsolni ezt a sétát a zöld jelzés előző szakaszával és a Gellért-hegyről elsétálni a Városmajor végéig, ha útközben megéheznénk.

Ördög-árok – csatorna a Városmajor és a Vérmező alatt.

Buda egyik kis vízhozamú patakja az Ördög-árok, mely Nagykovácsinál ered és az Erzsébet-híd budai hídfőjénél torkollik a Dunába. A mintegy 20 kilométer hosszú ideiglenes vizű patak esőzések alkalmával nagy mennyiségű csapadékot szállít 65 négyzetkilométeres gyűjtőterületéről. A budai részek fokozottabb benépesülésekor a néhol meredek falú, veszélyesen megközelíthető árkot szennyvíz elvezetésére használták, a természetes patak egy idő után egy bűzös, fertőző csatornává vált. Nagy esőzések idején hatalmasra nőve és területeket elöntve annak idején hatalmas károkat tudott okozni. A 19. század végétől – jobb híján több részét befedték, így nem tud kiönteni medréből, de az gyűjtőterületén keletkező esővizet és szennyvizet elvezette, elvezeti.

Bármilyen hihetetlen, de egészen 2009-ig, amíg meg nem épült a budai főgyűjtő csatorna és a csepeli Központi Szennyvíztisztító Telep, a budai oldal szennyvizének jelentős része tisztítatlanul ömlött az Ördög-árkon keresztül a Dunába. Az Ördög-árok várostól távoli területei megmaradtak a természetes állapotukban, egy részét kikövezték, de a fedett területek nem többek egy csatornánál.

Az Ördög-árok távol a Bel-Budától

Szeretnél hozzászólni? Itt megteheted:

2018.07.29.2020.08.07.

Szabadlábon egész nyáron II.

A nyári szünet 10 hetének még a fele a gyerekek előtt áll, van még idő és lehetőség kikapcsolódásra, túrázásra. Egy júniusi bejegyzésben (ITT olvasható) már írtunk néhány megfontolandó szempontot arról, hogyan lehet jól felkészülni a nyári kirándulásokra. Ahogy a felnőtteknek, úgy a fiatalabb korosztálynak is érdemes önállóan vagy felnőtt segítséggel alaposan átgondolni és felkészülni a szabadban töltött időre. Az előzőhöz hasonló tematikával készítettünk egy összeállítást, arról hogyan érdemes gyerekkel nekivágni egy túrának.

Egészségi állapot

Fontos a megfelelő egészségi állapot szabadidős programnál, ha gyerekről van szó, ez az egyik döntő tényező. Nem érdemes, sőt határozottan veszélyes egy beteg vagy egy lábadozó aprósággal túrázni indulni. Hányós-hasmenéses, lázas megbetegedésnél kifejezetten ellenjavalt, hiszen könnyen kiszáradáshoz vezethet egy ilyen kaland. A többiekkel szemben pedig egyszerűen nem fair egy betegséget terjesztő apróságot közösségbe vinni. Éppen ezért, ha ez a helyzet, akkor inkább otthon kell maradni és gyógyulás után útra kelni.

Megfelelő öltözék

Kiemelten fontos a megfelelő fényvédelem, ebben sokat segíthet a jól megválasztott ruha. A gyerekek, de különösen a babák bőre sokkal érzékenyebb, ezért számukra a praktikus öltözék könnyű, vékony anyagból, laza szabással készült és fedi a vállat. A technikai pólók náluk is jól jöhetnek, mert amellett, hogy hagyják szellőzni a bőrt, elvezetik a felesleges izzadságot is. A fejfedők használata gyerekeknél nagyon fontos, egy baba vagy kisebb gyerek számára elengedhetetlen a tarkót is árnyékoló sapka vagy kiskalap. A kisiskolások és kiskamaszok könnyen megbarátkoznak a baseball sapkával, akkor is, ha nem kedvelik azokat. Ha nagyobb csoporttal megyünk, ahol a gyerekek szabadabban mozognak jó szolgálatot tehet egy telefonszámos karkötő. Ha esetleg a gyerek még nem túl nagy, de a pazar panoráma láttán hirtelen már van bátorsága túl messzire merészkedni, meglegyen a szülő telefonszáma.

Szükséges enni- és innivaló

Ha gyerekek is vannak velünk, igazi kihívás eltalálni a magunkkal vitt étel optimális mennyiségét. Hiszen nem lehet tudni, hogy ki mennyire lesz éhes vagy szomjas. Ahogy a téli túránál is ajánlottuk, érdemes legalább az ételt, a rágcsálnivaló falatokat és egy kisebb palack vizet a gyereknek a saját hátizsákjában magával vinni. Egy ekkora csomagnak nincs jelentős a súlya, a gyerek saját magát ki tudja szolgálni pihenésre, falatozásra szánt időben. A bepakolt elemózsia romlandóságára viszont nyáron és gyerekekkel sokkal jobban kell figyelni. Ha nem szeretnénk cipekedni, egy egészen kisméretű hűtőtáskát érdemes magunkkal vinni, ahol a fagyasztott víz maga a jégakku, így a szendvicsek kibírnak másfél órát. A vajat, tojást és felvágottakat tartalmazó szendvicsek helyett jobban járunk a szalámival és szárazkolbásszal és a megmosott, de fel nem darabolt zöldségekkel. Ha nincs jégakku, akkor csak előre csomagolt és hűtést nem igénylő élelmiszereket vigyünk magunkkal. Magas kalóriatartalmú gyümölcsök, müzliszeletek jól jöhetnek egy rövidebb túrán az éhség csillapítására. A megfelelő mennyiségű folyadék persze elengedhetetlen, lehetőleg víz.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Felszerelések, előkészületek, tennivalók

Az út megtervezésekor azon kívül, hogy a gyerekek mit bírnak (néha többet, mint egy felnőtt), érdemes utána nézni a terepviszonyoknak is. Meg kell nézni a várható időjárást és ennek megfelelően készülni ruhákkal a kirándulásra. A legkisebbeknek általában váltás ruhát is érdemes pakolni és pelenkát is. Az már régóta kiderült, hogy az egyszer használatos pelenka mennyire nem környezetbarát és megoszlanak a vélemények arról, hogy egy kirándulás során a szemetesben végezze, vagy otthon legyen kidobva. A döntés a szülőn múlik. A legrosszabb forgatókönyv az erdőben, út szélén hagyott csomag.

Fontos, hogy a hátizsákban legyen zsebkendő és ragtapasz és fertőtlenítő apró horzsolásra, ezekre remélhetőleg kevéssé lesz szükség. Ami biztos, hogy kell még az erdőben való túrázáshoz is, az a megfelelő minőségű és mennyiségű fényvédő, amit még indulás előtt érdemes használni, majd rendszeres időközönként újra kenni.

A kiskamasz korosztályt valószínűleg nem fogja lenyűgözni az eddig már többször ajánlott papír alapú térkép, hamarabb készít belőle repülőt, vagy sárkányt, mintsem megtanulja jól összehajtani. Ha mutatunk néhány praktikus alkalmazást, akkor neki is nagyobb élmény lehet a kirándulással töltött idő. Sőt a számtalan térkép alkalmazás mellett néhány határozóval is élménydúsabbá tehetjük a kirándulásukat A Magyar Madártani Egyesület Madárhatározója segítségével számos madár megismerhető és jól beazonosítható, nem csupán a küllemük, de a hangjuk alapján is. Az ember közelségéhez már hozzászokott a dolmányos varjú és a fekete rigó, de ezeken a fajokon kívül nagyon sok közvetlen közelről tanulmányozható, ha jól figyelünk. A növények kicsit könnyebben beazonosíthatók és amennyiben nem szeretnénk egyetlen kamasz hátizsákját sem határozókönyvekkel nehezíteni, ajánljunk nekik valamilyen növényhatározó alkalmazást. Változó minőségben tucatnyi lehetőség közül választhatunk, próbáljunk ki bátran többet. Mi egy olyan angol nyelvű alkalmazást használunk, amihez net kell, ez a PlantSnap.

Választott táv és terep

A gyerekek miatt kifejezetten fontos, hogy a túrát alaposan tervezd meg. Csak és kizárólag olyan távot és terepet érdemes választani, ami a gyerekeknek is teljesíthető és biztonságosan tudnak rajta közlekedni. Az indulás és érkezés ideje pedig a legkisebb napirendjéhez igazodjon. A tervezett távba a gyerek elfáradása miatti pihenőt is bele lehet kalkulálni, de egy háti hordozó sokat segíthet szükség esetén. Hőségriadó idején nem csak a magas hőmérséklettel, de a fokozott UV sugárzással is kalkulálni kell, praktikus a túrákat kora délelőttre vagy késő délutánra időzíteni és keresi egy strandot vagy más pancsolásra alkalmas vízfelületet a nap többi részére.

Tudd, hogy te vendég vagy

Ha egy gyerek megismerkedett a zöld fűvel és a bogarakkal, gyakran érez erős kísértést, hogy megkóstolja, megtépdesse, tapogassa, hazavigye valamelyiket. A természetes kíváncsiság és érdeklődés nagyon hasznos, hiszen mindannyian tapasztalás útján tanulunk és tényleg jó közelről megszemlélni egy parányiságában is varázslatosan szép mohatelepet.

A növények és állatok között is vannak azonban olyanok melyeket tanácsos illő távolságból szemlélni. Minden esetben a szülő felelőssége, hogy a gyerekét megóvja, és a gyerek ne kerüljön a kelleténél közelebb olyan növényhez állathoz, amihez nem kellene. Az erdőben számtalan gombafaj él, alapszabály, hogy ezekhez nem nyúlunk, hacsak nem vagyunk jó gombaismerők. Ha nem ismerünk egy növényt és nem tudjuk, hogy mérgező vagy sem akkor ne tapogassuk meg, az állatokat pedig egyáltalán ne akarjuk megfogni. Hamar kiürülne az erdő, ha erdei emlékként mindenki hazavinne növényeket vagy cuki kis rovarokat, állatkákat, (olyanokat, mint a fotón látható kisbéka, ami meghökkentően hasonlít a mellette heverő göröngyre).

Szeretnél hozzászólni? Itt megteheted:

2018.07.21.

Ivókúttól víztározóig

A budai zöld sáv jelzés 42 kilométer hosszan kanyarog Budapesten, érintve a város legszebb zöld területeit. Aszfalton, lépcsőkön, erdőben halad az a turista út, melyet végig járva számos védett természeti és építészeti értéket megcsodálhatunk egészen közelről. Az út különböző pontjáról a változó de mindig pompás panoráma megmutatja az egyre ismerősebbé váló város arcait. A túra első részében a Gellért szállótól a Horváth kertig jártuk be a zöld sáv jelzést.

A blog egyik tavalyi bejegyzésében (IDE kattintva elolvasható) már bemutattuk a zöld sáv jelzés egy parányi szakaszát, mely mérete ellenére sok meglepetést tartogat a természet értékei iránt fogékony turistának. A turistaútvonal első szakasza, mely szintén csekély 3,5 kilométer hosszú, szintén fog meglepetést okozni. Ezt a túrát – vagy a terepviszonyok miatt nevezzük inkább sétának – egy évben több alkalommal is végig szoktuk járni. Igazán lenyűgöző Budapest évszakonként változó arcait szemlélni, ezért megpróbáljuk néhány páros fotón ezt a különbséget visszaadni.

A túrát Gellért téren található 2004-ben épült neoreneszánsz stílusú ivókútnál kezdjük, de a zöld jelzés a szecessziós stílusú Gellért szállóval szemben található, nagyjából bokamagasságban egy macskaköves támfalon. Az aszfalt út már az elején emelkedik és nagyon hamar ízelítőt kapunk a budapesti panorámából. Számos kisebb nagyobb pihenőnél lehet a kilátásban gyönyörködni és padokból sincs hiány. A Gellért-hegyen számtalan sétaút vezet keresztül lehet választani. Az egyik lépcsősoron kiágazik a Citadellára vezető zöld háromszög jelzés, de mi a zöld jelzést követtük és elértünk egy panorámás teraszhoz, ahonnan csaknem az egész várost belátni kelet és dél felé. Látni a mostoha sorsú Bálnát, a Szabadság-hidat, a Lágymányosi-hidat, távolabb az egyetemi épületeket, közelebb pedig séta kiindulópontját: a Gellért teret.

A panorámás teraszról az út a Gellért-hegy oldalában vezet tovább ahonnan a város másik felét lehet belátni. Tény, kevés hely van a városban, ahonnan úgy látni a Hármashatár-hegyet, hogy közben karnyújtásnyira vagyunk a Dunától, a Parlamenttől és közben turistaúton haladunk.

A rövid egyenes szakasz után egy hosszabb lépcsősor következik, ahol most már lefelé haladtunk, sajnos a lépcsők nincsenek túl jó állapotban. A hangulatos utat egyik oldalán a meredek hegyoldal, a másikon a lombok között kipillantva ott az egész város; ahogy haladunk, úgy kerülünk egyre közelebb egy másik Duna hídhoz, az Erzsébet-hídhoz.

Bár felette vezet el az út, teszünk egy rövid kitérőt a messziről látható Szent Gellért püspök szoborához, ahonnan tényleg magával ragadó a kilátás. A kompozíció karbantartását úgy tűnik, egy kicsit hanyagolják, meglepve vettük észre, hogy kisebb fák nőnek ki a félköríves, árkádos épületből.

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés, Júl 20., 2018, időpont: 12:36 (PDT időzóna szerint)

Az út sima talajon, enyhe lejtéssel folytatódik, majd letérünk az aszfaltútról és a számtalan lefelé vezető lépcső helyett balra kanyarodunk. Az út a Filozófusok kertjébe vezet, ami jól felismerhető a parkban álló nyolc alakos szoborcsoportról, mely Wagner Nándor alkotása. Innen egyik oldalon a Budai-hegyekre látni, jól nyomon követhető a hegygerinc vonulata a Széchenyi-hegyi adótoronytól a János-hegyi kilátóig, míg a másik oldalon ott van a fokozatosan átalakuló Budai vár. A tér egy másik pontján a kilátás mellett megcsodálhatjuk Buda királyfi és Pest királykisasszony szobrát is, amin a város jellegzetes épületeit is megkereshetjük.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Annál, amit látunk még érdekesebb az, ami a lábunk alatt terül el. Itt van ugyanis a csaknem 50 éve megépített Grúber Józsefről elnevezett víztározó, azon víztározók egyike, melyből ellátják a várost megfelelő minőségű, tiszta ivóvízzel. Az építmény a kor egyik remek műve, magas színvonalú műszaki megoldásokkal. Néha vannak nyílt napok, amikor be lehet menni és kicsit közelebbről megnézni ezt a létesítményt, évekkel ezelőtt mi is voltunk és valóban lenyűgöző az építmény, az oszloperdő és a valószínűtlenül kék víz a zongora alakú medencékben.

Ezután már lefelé lépcsőztünk és az egyik turistajelzés már a járdára festve mutatta, hogy sétánk a a Hegyalja út túloldalán a Tabánban folytatódik. A Tabán önmagában is nagy élmény, hiszen karbantartott füves lejtőivel az év minden napján népszerű sétálók, kisgyerekesek, kutyások számára. Van is néhány játszótér és füves, fás területek váltják egymást. A panoráma továbbra is megkapó, fokozatosan egyre több teret tölt be a Budai vár. A zöld jelzést követve áthaladunk füves területen, játszótéren és elmegyünk néhány teniszpálya mellett; végül a Budapesti Iparkamara épületénél csatlakozunk a Krisztina körútra. Ahol meglepetésre nem a járdán, hanem a sövény mellett halad a zöld jelzés, de ez már csak amolyan városi séta. Végül a Horváth kertnél szállunk fel a villamosra és így összesen 3.5 kilométert tettünk meg a Gellért szállótól a Krisztina körútig.

Ez egy könnyű túra, inkább séta, ahol a város számos épített nevezetességét szemügyre vehetjük, megszemlélhetjük az útvonal különböző pontjairól a városi panorámát és kedvet kaphatunk, hogy az építetteken kívül a természeti értékeket is megnézzük.

Szeretnél hozzászólni? Itt megteheted:

2018.07.11.

Örökifjú örökerdő – időutazás a János-hegyen

A hónapok neveire kattintva olvashatsz a januári, februári, márciusi, áprilisi , májusi és júniusi naptárfotóinkról a hozzájuk kapcsolódó túrákról. A Forest & Fruit Naptár 2018 júliusi fotója a megunhatatlan Budapesti panorámáról 10 évvel ezelőtt 2008 júliusában készült az Erzsébet kilátóból. Úgy tűnik, abban az évben nem volt olyan hőség és délután 2-kor simán lehetett nézelődni a kilátó bármelyik szintjéről. Az idei kirándulás napján sem volt túl meleg, nem készültek napfényes, bárányfelhős képek. Budapest sokat változott 10 éve alatt, de a város változásainak vizsgálata helyett mi most megmutatnánk, ezt a hegyet nem csak látogatni, de megóvni is érdemes.

Azt gondolnánk, hogy a János-hegy nem rejt túl sok meglepetést, hiszen minden nevezetessége szem előtt van és az egyre urbánusabb turista utakat bejárva a hegy minden titkát megtudhatjuk. Ha azt gondolnánk, tévednénk. Bármilyen hihetetlen vannak még ezen a hegyen csendes, hatalmas bükkfákkal szegélyezett tényleg csodás területek, ahol azért jó megállni egy percre. Az általunk választott túraútvonalról már írtunk a Kisvasútról kisvasútig című bejegyzésünkben, több alkalommal bejártuk, ismerjük, szeretjük és most tettünk egy kis kitérőt.

Normafa hegygerincen lévő buszvégállomása a 21, vagy a 21A jelzésű busszal közelíthető meg, melyek a Széll Kálmán térről indulnak 5-6 perces követési idővel. Szükség is van arra, hogy ilyen gyakran közlekedjenek a buszok, ugyanis a hegy gerincén lévő parkolók hamar megtelnek és a buszok sem üresen érkeznek a végállomásra. A túra kezdete most is a Budai-hegységet ábrázoló bronzszobor volt, ahonnan továbbra is pazar kilátás nyílik a városra. Az időjárás most nem volt kegyes hozzánk, napsütés helyett borús, felhős idő fogadott bennünket, de legalább nem esett. A télen hóval fedett sípályákon most színes vadvirágok és fűfélék virágoznak, zöldbe borult az egész domboldal.

Rövid nézelődés és fotózás után elindultunk a pár száz méterre található Anna-rét felé a János-hegyi úttal párhuzamosan futó murvás gyalogúton. Ahhoz képest, hogy vasárnap délután volt egészen sokan voltak még a réten és környékén. Az egyre hatalmasabbra növő játszótér szinte tele volt és a tűzrakó helyeken is parázslott a tűz. Meg is állapítottuk, hogy aki csendre és kikapcsolódásra vágyik, az ne jöjjön vasárnap a Normafára, mert igaz, hogy a zöldellő természetben friss a levegő, de kezelhetetlen a tömeg. Örömmel hagytuk magunk mögött a zajos Anna-rétet, a felújított bicikliút és futópálya helyett az erdőben kanyargó szintén murvával felszórt, könnyen járható kék kör jelzésen folytattuk utunkat, elhaladtunk a Sporthotel mellett, majd követtük a jobbra leágazó jelzést.

Az erdőgazdálkodás részeként az erdőkben gyakori, hogy egyes területeken az összes fát kivágják így tar területek keletkeznek. Örökerdőnek nevezzük azok az erdőket, melyekben nem történik tarvágás, csak kisebb csoportokban vagy egyenként, úgynevezett szálalással vágják a fákat. Ennek köszönhetően az erdő területete folyamatosan erdő marad a rá jellemző élővilággal. A gazdálkodás során a maguktól kidőlő fák egyrészét hagyják elkorhadni, így az ökoszisztéma részeként a korhadó fa élőhelyet jelent más élőlénynek. Az örökerdő erdő ellenállóbb és természetes életközössége zavartalanul tud fejlődni. Az örökerdők létrehozását Kaán Károly földművelésügyi államtitkár javasolta, akinek a nevét a Hárs-hegyen lévő kőkilátó viseli.

Az út egy öreg bükkösbe vezetett és már első pillantásra lenyűgöztek bennünket ezek a hatalmas fák. Nem véletlenül, itt veszi ugyanis kezdetét a WWF János-hegyi tanösvénye. Az elhelyezett táblákat böngészve sok mindent elolvashattunk a körülöttünk lévő bükkerdőről és a bükkfákról, melyek között van számos 100 évesnél idősebb fa. A táblákról megtudhatjuk még, hogy miért hasznos az örökerdő és miért kifizetődő a szálaló gazdálkodás. Kiderült, hogy az erdőgazdálkodás nem egy rövid távú folyamat (ezt azért eddig is sejtettük), hiszen egy-egy erdőrészlet gondozásához 5-10 évente kell csak visszatérni és évtizedekben kell előre gondolkodni. Viszont a változatos életkorú egyedekből álló és kiegyensúlyozott élővilágú erdő meghálálja a gondoskodást, erősebb és ellenállóbb lesz a különböző életkorú fák alkotta társulás. Nagyon érdekes és üdítő volt a már-már parkszerű turistautak után a csendes, dús aljnövényzetű erdő. Igaz csak pár száz méter hosszú a tanösvény, de megmutatja, hogy felelős erdőgazdálkodással hogyan nevelhető kirándulók számára vonzó erdő és milyen lehetne a János-hegy valódi arca.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A tanösvény kitérője után megérkeztünk a Libegő felső állomásához, ami szintén egy központi helynek számít, hiszen a Libegőn kívül van itt játszótér, ivókút, de a Gyermekvasút János-hegyi megállója sincs messze. Megtaláltuk az egykori Lóvasút végllomástól induló zöld háromszög jelzést és ezen haladva folytattuk utunkat az Erzsébet kilátó felé. A sík terepet felváltotta a számtalan lépcső, ha valaki kényelmesebben szeretne felérni a kilátóhoz, a futópályával párhuzamos műutat is választhatja.

A rövid, de meredek kaptató után szerencsére hamar feltűnik az kilátó kőből készült épülete a zöld lombok között.

Az Erzsébet-kilátóból a felhős idő ellenére is pompás volt a kilátás, tisztult annyit a légkör, hogy láthatóvá vált nem csak a Pilis, hanem a Mátra vonulata is. Persze a város nevezetességei jól kivehetők voltak, aki ismeri Budapestet minden érdekességet megtalálhatott.

Forest&Fruit (@forestandfruit) által megosztott bejegyzés, Júl 11., 2018, időpont: 10:32 (PDT időzóna szerint)

A túra következő szakasza a piros sáv jelzésen folytatódott, hiszen ez vezet le a Szépjuhásznéhoz. A lefelé vezető út több szakaszra osztható, többször keresztezi az aszfaltburkolatú János-hegyi út. Érdemes ezen a szakaszon kellő körültekintéssel közlekedni, mert néhol hiányosak a lépcsők és a kerékpárosok által itt is szétszabdalt erdőben néha kérdéses, merre is vezet a piros jelzés. A talaj meglehetősen egyenetlen, sziklás, több helyen lépcsőzni is kell lefelé, de előfordul, hogy puha erdei ösvényen vezet az út. Az általában nyüzsgő erdő most csendes volt, kevés túrázóval találkoztunk, így fel lehetett fedezni néhány még virágzó növényt, rovarokat és a lombok közül kitekintve megcsodálni a Hárs-hegyet. Igazán érdekes a különleges nevű kéküstökű csormolya, mely a vajvirágfélék családjába tartozik és félparazita növény, mivel a gazdanövény gyökeréből vizet és tápanyagot szív el, de a zöld színe miatt azért tudható, hogy fotoszintetizálni is képes.

Lefelé kényelmes tempóban haladtunk, a piros és a sárga sáv, a piros és a zöld kereszt és a két zarándokút összefonódása után értük el a Budakeszi utat, ahol rögtön ott a Szél Kálmán térre vivő 22-es busz megállója. Összességében a kis kitérőknek köszönhetően 5 kilométeres volt ez a túra, amit a számos megálló miatt az átlagnál lassabban tettünk meg. Miközben eljutottunk az urbánus parktól a Budai-hegység másik örökerdőjéhez.

Szeretnél hozzászólni? Itt megteheted:

2018.06.15.

Szabadlábon egész nyáron I.

A mai napon a V betű is felkerült a táblára és kezdetét vette gyerekek által 184 napja várt vakáció. Ideális esetben a nyár a szabadság és a pihenés lehetőségét ígéri kicsiknek és nagyoknak, de ahogy a téli túrázásra, úgy a nyári kikapcsolódásra is érdemes felkészülni. Így nagyobb valószínűséggel érnek bennünket kellemes meglepetések barangolásaink során. Ebben a bejegyzésben, hasonló tematikával az előzőekhez, néhány ötletet gyűjtöttünk össze, hogyan lehet élményeket gyűjteni saját magunk és a természet kíméletével.

Egészségi állapot

Az egészségi állapotnak megfelelő túra választása nyáron is legalább olyan fontos, mit más évszakban. Általában a kényelmes tempójú séták jó hatással vannak a szervezetre, de a nagyobb meleg miatt sokkal hamarabb ki lehet fáradni. Hasznos konzultálni orvossal, ha azt határozzuk el, hogy pont nyáron váltunk át más sportra/ mozgásformára.

Megfelelő öltözék

A nyári túraöltözék jóval kevesebb, mint a téli, de érdemes éppen olyan gondosan megválogatni, mint máskor. Az erdőt járva alapszabály a terepnek megfelelően zárt, jól szellőző cipő, ami megfelelően tartja a lábat. Bár ma már számtalan könnyű túraszandál is kapható, nekünk eddig a cipő jobban bejött, egy-egy rossz helyen lévő faág, vagy rovar a szandálos lábon nagyobb kellemetlenséget tud okozni. A technikai pólókat érdemes nyáron is bevetni, persze most lehet vékonyabb típusra váltani. A túraútvonalak nem csak az árnyas erdőkben, hanem a napsütéses réteken is kanyarognak, így a fej védelme egy megfelelő sapkával, kalappal szintén elengedhetetlen. Felkészülve a nyári záporokra, amiből az utóbbi hetekben volt elég, érdemes egy vékony esőkabátot is betenni a hátizsákba.

Szükséges enni- és innivaló

Amire sokkal jobban kell figyelni nyáron, az a megfelelő mennyiségű folyadék – lehetőleg víz – magunkkal vitele a kirándulásra, túrára. Bár a térképeken jelzett vízlelőhelyeken általában van iható víz, inkább vigyünk magunkkal még egy teli palackot. A források vízbázisa a fővárosban gyakran szennyezett így érdemes utána olvasni, hogy az erdőben fakadó vizek közül melyik iható. A hűtőtáska cipelése rövidebb távon mellőzhető, de arra érdeme figyelni, hogy csak olyan szendvicsek legyenek csomagolva, melyek néhány óra vándorlás után nem válnak ehetetlenné. Jó szolgálatot tehet a mélyhűtött palackos víz, ami a kiolvadásáig hidegen tartja mellé csomagolt harapnivalót, és nem felesleges teher, hiszen a vizet úgyis megisszuk.

Vidd haza a szemetet

Az erdőkben a turistaútvonalak mellett elhelyezett szemetesek szomorú látványt tudnak nyújtani, ha már folyik ki belőlük a hulladék és a kirándulók csak tovább gyarapítják a szeméthalmazt. Való igaz, hogy az erdészetek, a természetvédelmi területek kezelői üríthetnék gyakrabban a kukákat, de jusson eszedbe, hogy amit abba a kukába beledobsz, azt nem lehet szelektíven feldolgozni, de az erdőlakó állatok legalább hozzáférnek olyan ételhez, ami egyébként nem is nekik való. A hátizsákba gondosan becsomagolt élelmiszerek maradékát, a szalvétákat, a műanyag zacskók halmazát, pillepalackot, fémdobozt a érdemes inkább hazavinni és otthon kidobni, amit pedig lehet a szelektív hulladékgyűjtőbe tenni. A képen az Apáthy-sziklához vezető zöld sáv jelzésű út egy látható, a panorámát csúfító szeméthalmazzal.

Felszerelések, előkészületek, tennivalók

Nyáron is jól jön a papír alapú térkép. Mi elég sok kilométert tettünk bele egy kisebb méretű spirálos darabba. Azon kívül, hogy érdekességek, információk vannak benne, jól firkálható, így most már egy naplóra kezd hasonlítani. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a telefon legyen feltöltve, nem csak a fotózás és a GPS miatt, de ha baj van, akkor legyen mivel segítséget hívni.

Így fotózunk mi

Bár a blogban rengeteg fotóval illusztráljuk a bejegyzéseket, a kirándulásokra elég ritkán viszünk magunkkal fényképezőgépet, legtöbbször a súly és az elfoglalt hely miatt. Ha előre tudjuk, hogy lesz különleges téma, akkor persze bekerül a hátizsákba. A mobiltelefonok közül még a több éves modellekkel is lehet szép képeket készíteni, megfelelő fényviszonyok miatt. Személyes kedvencem a Samsung Galaxy K Zoom, ami egy telefon-fényképezőgép hibrid. Szoftveresen már nem az igazi, de a Samsung S sorozatának legtöbb tagját még most is túlszárnyalja fotózásban.

A várható időjárásról érdemes előre tájékozódni, vihar közeledtével érdemes halasztani a kirándulást. A hevesebb esőzésekkel és széllel járó több napos zivatarok után jó, ha várunk pár napot, míg az erdő a barátságosabb arcát mutatja és ismét biztonságosan és könnyedén járhatók lesznek a kijelölt útvonalak.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A hátizsákba nyáron is legyen elsősegélynyújtáshoz szükséges dolgokat tartalmazó neszesszer, és kerüljön mellé a csípésekre való kenőcs, a kullancs és rovarriasztó és persze a napsugárzás miatt a megfelelő faktorszámú fényvédő.

Választott táv és terep

Nyáron a hőség miatt kifejezetten fontos, hogy jól tervezd meg a túrát. A nagy kánikulában sem kell lemondani a kirándulásról, hiszen az erdőben, főleg egy magasabban fekvő hegyen több fokkal hűvösebb lehet. A Kékesen, a Mátra legmagasabb pontján még nyáron sincs 26 foknál melegebb, ami igazán üdítő tud lenni hőségriadó idején. Ha azonban a tervezett túra útvonala kopár, napsütötte tájon halad, válaszd meg úgy az indulás időpontját, hogy ne a rekkenő hőségben kelljen azt a távot teljesítened.

Tudd, hogy te vendég vagy

Valljuk be, a kopár téli erdő után a tavaszi, de főleg a nyári dús lombozatú erdő számtalan növénye és állata csábít arra, hogy hazavigyük, hogy egy kicsit még a miéd legyen. Érdemes ennek a csábításnak ellenállni, és akár egy kisebb határozókönyvvel felszerelkezve többet kirándulni, naplót írni a változatos fajokból álló erdei ökoszisztémáról. Majd hűvös őszi, téli estéken visszapörgetni, hogy milyen fajokkal ismerkedtünk meg. Nincs minden növényre, állatra ráírva, hogy védett, egy-egy gondatlan gyűjtéssel bárki akár százezrekkel is megkönnyítheti a pénztárcáját.

Azok a csodálatos ízeltlábúak

Az ízeltlábúak egy rendkívül fajgazdag törzs, ide tartoznak a rovarok, a rákok és a pókok. Kirándulások során számtalan képviselőjükkel találkozhatunk, gondoljunk a bosszantó szúnyogokra vagy a veszélyes kullancsokra. A rovarok népes társaságában sokan valóban színesek, meghökkentő és váratlan helyen bukkanhatunk rá egy-egy szép példányra. Ez a bársonyos darázscincér a solymári sziklákon süttette magát a nappal, láthatóan nem zavartuk sem mi, sem a az erre szálló fürge, kék színű boglárkalepkék. A nagyjából 2-3 cm nagyságú feltűnő sárga rajzolatú bogár szárnyfedői lekerekítettek, a csápja és a lábai pedig sárgásvöröses, a feltűnési helyéből kiderül, hogy a napfényes, lombos erdőket kedveli. Emberre nézve ártalmatlan, növényekkel táplálkozik fejlődésének minden szakaszában. Óvatos rovar, ezért is volt meglepő, hogy Petra több fotót tudott készíteni róla.

Reméljük, hogy ezzel a néhány javaslattal hozzájárulunk a túrázás jobbá tételéhez. Ha úgy érzed, valami kimaradt, kommentben, vagy levélben írd meg nekünk.