Madarak, fák, wifi

A budai zöld sáv jelzés a Gellért-hegytől egészen a Nagykovácsiban található Zsíros-hegyig vezet, érintve Budapest legszebb nevezetességeit. Az útvonal egy rövidke, János-hegyre panorámás szakaszát már tavaly bemutattuk. A János-hegyi sportolási lehetőségeket bemutató június havi naptár bejegyzésünk kapcsán viszont ellátogattunk Budapest egyik legnépszerűbb panorámás kirándulóhelyére a Normafához, és ha már ott voltunk egy kis nézelődés után lesétáltunk Zugligetbe. Ebben a bejegyzésben megpróbáljuk megmutatni, hogy miért érdemes óvni és védeni az erdőket és a benne lakó élőlényeket, miközben meglepő dolgokat fedezünk fel.

Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a főváros legvonzóbb arcát mutatja annak, aki vállalkozik a budai zöld sáv 42 kilométerének a megtételére; mi most a túra közepén található szűk 4 kilométeres szakaszát mutatjuk be. Több bejegyzésben, a túrák befejezésként ajánlottuk ezt a szakaszt, így éppen ideje önállóan is bemutatni. A mostani túránk kezdete a Normafa volt, ahová a Széll Kálmán tértől induló 21, vagy 21A jelű autóbusszal érkeztünk a város legjobb panorámájú buszvégállomásához. Jó hír, hogy ezentúl a Boráros tértől induló 212-es busz is eljön idáig.

A túrát érdemes a Budai-hegyek domborműtől kezdeni, aminek segítségével rögtön beazonosíthatjuk az előttünk lévő területeket, dombokat, hegyeket.

20180608_madarakfakwifi01_1.jpg

A zöld sáv jelzés a Széchenyi-hegy irányából halad a Szépjuhászné irányába és mi ennél a szobornál csatlakozunk rá. A sima, egyenletes talajú murvás túristaút párhuzamos az Anna-rét felé haladó sétaútvonalakkal, de azokkal ellentátben nem emelkedik hanem lejt. Lassan ballagtunk az úton, így a fák közül újra, meg újra kibukkanó változó panorámát és a dúsan virágzó vadvirágokat is alaposan szemügyre tudtuk venni.

20180608_madarakfakwifi02.jpg

Pár száz méter után odaérünk egy elágazáshoz, a zöld sáv jelzés leágazik és lefelé, jobbra folytatódik az út. A fák között tompán beszűrődik a fény és a hőmérséklet is jobban elviselhető, mint a réten, egy-két kerékpáros tolja felfelé a járművét. Az út továbbra is széles és kényelmes, de egyre jobban lejt és csakhamar meg is érkezünk egy műútra, ami a Tündér-hegyi út vége, a Mátyás király út eleje, a János-hegy és a Kissvábhegy találkozása. A műút és a Normafa közötti szakasz azért érdekes, mert az évekkel ezelőtti állapothoz képest a turista útvonal sokkal szélesebb és jobban járható, akár babakocsival is. Ezen kívül az új, modern vonalú útjelző és tájékoztató táblák is jelzik: ezt a területet karban tartják. Nem lehet viszont nem észre venni a sok kitaposott csapást az erdőt amúgy is sűrűn átszelő utak között: bizony, ha a hegyikerékpáros felmegy a hegyre, az le is fog valahol jönni.

20180608_madarakfakwifi03.jpg

Itt található hazánk első Kossuth-emlékműve. A terméskövekből épült talapzatra elhelyezett másfélszeres életnagyságú mellszobrot a Zugligeti Egyesület megbízásából Tóth István szobrászművész készített el 1913-ban. Az emlékmű a műútnak háttal áll, annak megalkotásakor valószínűleg Zugliget felől volt gyakrabban megközelített, most pedig a fák közé tekint be az egykori kormányzó szobra. A talapzaton egy dombormű Kossuth Lajos Istenszeme fogadóban történt letartóztatását ábrázolja.

20180608_madarakfakwifi04.jpg

A kis kitérő után a tovább haladunk a Tündér-hegyi útról elágazó zöld jelzésen. A néhol erősebben lejtő talajt itt már puha, kissé korhadt levélszőnyeg borítja és hamar elértünk egy szétgraffitizett épülethez, ami mellett egy minden festékét elvesztett, de működő és iható vizet adó kút van.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Az egykori Disznófő vendéglő sajnos nem vehető alaposabban szemügyre, bekerítették. A szemmel láthatóan nyomorúságos állapotú épületen már nincs is sok látnivaló, de a terület történetéről egy kiváló összefoglaló olvasható a Normafa Park honlapján. A fotón a gaz mögött megbújó Disznófő forrás is ugyanezen kerítés mögé szorult és el is apadt. Nem lehet azt a döbbenetet elfelejteni, amikor a kétkedve szálló suttogások igaznak bizonyultak és a múlt század végén a terület egyszer csak bekerítődött és a közkincsnek számító forrás elzáródott a nagyközönség elől. A szabadon álló téret – aminek a szélén még most is ott áll a Szentendrei Erdészet 1988-as térképe – egy meglehetősen ormótlan kerítés váltotta fel, ami mellett az elmúlt évtizedek alatt számtalan turista taposta ki a ma már normál szélességűnek mondható utat.

20180608_madarakfakwifi06.jpg

A zöld sáv jelzés meglepő módon nem a Szilassy úton folytatódik – pedig az is egy látványos, öles fákkal övezett szakasz – hanem levágva a szép kanyart, bevisz az erdőbe. Most már lakóházak, telkek kerítése mellett haladunk tovább, közel a városhoz, de mégis madaraktól hihetetlenül hangos területen. Miután kereszteztünk több autófelhajtót a Tücsök-rét alsó sarkánál bukkanunk ki az erdőből és érünk le a túránk utolsó előtt szakaszához. A zöld sáv jelzés a Disznófő úton halad tovább Tündér-hegy oldalán a Tündér-szikla irányába. Mi a Tücsök rét után letértünk az útról és kisebb hezitálás után a hegyikerékpárosok által kedvelt zöld kereszt jelzésű utat (ami a zöld sáv jelzést köti össze az Erzsébet kilátóhoz vezető zöld háromszöggel)  kihagyva a Janka utcán  végig ballagva értük el a 155-ös buszt.

20180608_madarakfakwifi05.jpg

Ez a szakasz kevesebb, mint 3 kilométer mégis nagyon változatosan megmutatja, hogyan avatkozik be az ember a természetbe és kellő körültekintés hiányában milyen károkat tud okozni. A nem túl régi vicc szerint szívesebben ültetnének fákat, ha azok térerős adnának, nem pedig oxigént. Pedig a hazai erdők a nélkülözhetetlen fotoszintetizálás mellett még számtalan értéket hordoznak, és az itt kialakult ökoszisztéma egyensúlyának megőrzése, az azt alkotó fajok védelme elemi érdekünk.

Szeretnéd kommentálni? Itt megteheted:

A választás szabadsága

Egy kirándulás során soha nem lehet tudni, hogy az adott útvonal milyen meglepetéseket és élményeket tartogat. Az erdő szélén a turistajelzésre pillantva még ismeretlen terep előtt állunk, a térkép persze segít valamennyit, de magunk fogjuk megtapasztalni, hogy mit rejt az erdő, ha rálépünk az útra. Magunknak kell majd utólag bevallani, hogy jó döntést hoztunk, amikor azt választottuk amit, nem bántuk meg a döntésünket, és valóban jó élményekkel gazdagodva, feltöltődve térünk haza.

calendar_hu_201804.jpg

Valahogy ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor összeszedegettem a Forest&Fruit Naptár 2018 áprilisi fotójához kapcsolódó blogbejegyzéshez az anyagokat. Az blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy-egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi, ezért úgy döntöttünk, hogy idén a túráink során felkeressük azt a helyet, ahol a naptárkép készült és szemügyre vesszük a kép készítése óta történt változásokat.

Az április fotón a Budai-hegység jellegzetes és nagyon különleges természeti képződménye van, a Tündér-szikla, melyet a 291-es busz végállomásából fotóztam le, pont egy évvel ezelőtt. 2017-ben is napsütéses volt április eleje, pont, mint idén, a különbség csak a hőmérsékletben jelentkezett. Míg tavaly már érezhető volt a meleg hatása, ébredezett a természet, rügyeztek a fák, addig idén ennek alig volt jele. A sokáig elhúzódó tél és a makacsul vissza-visszatérő hideg miatt a fákon alig volt rügy és az erdőben is csak a tavaszi lágyszárú növények és a kecskerágó bontogatták virágaikat. Nem javította a hőérzetet az olykor feltámadó szél sem, ami miatt ajánlott volt óvatosnak lenni az erdőben.

A Tündér-szikla a 386 méter magas Tündér-hegy kelet-északkeleti oldalában álló, onnan toronyszerűen kiemelkedő dolomitkő képződmény. Könnyen megközelíthető éppen ezért kedvelt a kirándulók körében. Növény és állatvilága miatt évtizedek óta része a Budai tájvédelmi körzetnek. A terület védettsége miatt és a szikla porlódása miatt nem ajánlatos felmászni rá, legyen a lehetőség bármilyen csábító.

20180407_avalasztasszabadsaga04.jpg

Az osztrák-magyar monarchiában a Buda határában fekvő területeknek német neve volt, de Döbrentei Gábor királyi tanácsos kezdeményezésére ezeket a neveket magyarosították. Így lett Sauwinkel Zugliget, Krutzenwinkel Kurucles, Dreihotter pedig Csillebérc. Az 1847-ben megtartott dűlőkeresztelőn az Am Himmel nevet viselő hely megkapta a Tündér-szikla nevet.

A Tündér-hegy és a János-hegy oldalán több egymással párhuzamos túraútvonal is van, melyeken keresztül bebarangolhatjuk Zugligetet. Időjárástól és a rendelkezésre álló időtől függően többféle túra közül lehet választani, ha a Zugligeti úton lévő egykori Lóvasút végállomáson elindulunk a zöld háromszög jelzésen és célnak a 155-ös autóbusz végállomását határozzuk meg.

Az 1. túra egy részét már bemutattuk, de akkor a zöld háromszög jelzés után a zöld sáv jelzésen folytattuk a gyaloglást.  Most ne ijedjünk meg a lépcsőktől, vegyünk egy nagy levegőt és vágjunk neki a felfelé vezető útnak. Egy rövid, de annál meredekebb lépcsőzés után – itt a lépcsőket óriásoknak tervezték – meg is érkezünk a Tündér-szikla lábához.

20180407_avalasztasszabadsaga03.jpg

Tényleg pár lépés és magunk mögött tudhatjuk a város zaját, elénk tárul egy kis tisztás és már felettünk magasodik a dolomitképződmény. Innen a már egyenesen vezet lefelé egy jól járható turista út, a zöld jelzés és nagyjából 1 kilométer séta után ki érünk az erdőből. Az aszfaltos úton felfelé elhaladunk a Tücsök rét, majd az egykori OPNI épület mellett és már ott is vagyunk a 155-ös autóbusz megállójában. Legutóbb idén februárban voltunk ezen a távon – és ahogy a képekből kiderül, az előző években még néhányszor. Most egy kevés hóban és még kevesebb panorámában volt részünk a köd miatt. Frissítő, de alig 2 kilométeres, rövid túra, erős emelkedővel az elején és enyhe lejtővel a végén.

 

20180407_avalasztasszabadsaga01.jpg

A 2. túra során szintén nem ijedünk meg a lépcsőktől és nem is állunk meg a Tündér-szikla lábánál, hanem a hegy oldalában kialakított lépcsőkön felmegyünk a Tündér-szikla tetejéhez. Ehhez már egy kicsivel több lendület kell, hiszen csaknem 40 méter szintemelkedést kell leküzdeni. Az elénk táruló panoráma miatt megéri erőfeszítést tenni. Ha kifotóztuk magunkat, akkor a málló kövekkel borított vezető úton induljunk el lefelé. Az út a kövek miatt lefelé csúszhat, ezért óvatosan haladjunk, aztán ismételt lépcsőzés – most lefelé – után az első és a második túra útvonala itt találkozik, átérünk a zöld jelzésre, majd a már említett aszfaltos útra.  Kicsivel több, mint 2 kilométeres túra, kicsit nehezebb terepen, lépcsőkkel. 

20180407_avalasztasszabadsaga02.jpg

A 3. túra egy hosszabb és kalandosabb gyaloglást ígér, ugyanis a Tündér-szikla elérése után újabb erőt gyűjtve tovább lépcsőzünk, fel egészen a Tündér-hegy csúcsára. A megteendő táv hossza nagyjából 600 méter és közben 80 méteres szintemelkedést kell leküzdeni. Ha tetszett a Tündér-sziklától elénk táruló panoráma, érdemes hátra pillantani lépcsőzés közben, a feltűnő Hármashatárhegy és Budapest panorámája is tetszeni fog. Ha elértük a Tündér-hegy csúcsát és tovább haladunk az erdőben hamarosan ismét egy aszfaltborítású úton találjuk magunkat, a Tündér-hegyi úton, amin balra fordulva haladunk tovább.  A túrának a további része már ismerős lesz, ugyanis leánykökörcsinek után kutatva már jártunk errefelé.  Sőt, télen is.  A túra során elmegyünk egészen a Tündér-hegyi út végéig, majd a Kossuth-szobornál, ahol a zöld jelzés keresztezi az utat elindulunk lefelé. A Disznófő-forrás és a romokban álló Disznófő étterem, majd a Tücsök-rét után érünk el a 155-ös autóbuszhoz. Ez egy 4 kilométeres túra, erős emelkedőkkel, változatos terepen és sokféle látnivalóval.

Mivel Zugliget a János-hegy északi-északkeleti oldalán fekszik, bármelyik túra jó választás lehet még melegebb időben is, nem csak kora tavasszal. Reméljük, ezzel a háromféle útvonallal kicsit meg tudtuk mutatni, hogy milyen változatosság rejtőzik a nem is olyan távoli Budai-hegyekben. Hiszen már a 19. században is annyira kedvelt volt Zugliget, hogy megérte villamosvonalat létesíteni az ide kirándulók kiszolgálására.

A választás csak rajtunk múlik.

Vaddisznólesen

A blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi így nagy öröm, hogy a naptár miatt is felkereshetjük ezeket a helyeket.

calendar_hu_201803.jpg

A Forest & Fruit Naptár 2018 márciusi fotója 2015. március 7-én a Hárs-hegyen készült, de abban kicsit bizonytalan voltam, hogy a hegyet megkerülő Zöld körön, vagy a valamivel felette futó Sárga jelzésen. Éppen ezért az utolsó márciusi téli napok egyikén elindultunk, hogy megtaláljuk a kép készítésének helyét.

A Szépjuhászné megállóban leszállva konstatáltuk, hogy sok hó fedi még a Budai-hegyeket és eléggé ködös az idő. Rövid hezitálás után úgy döntöttünk, hogy a kicsit meredekebb terepen vezető Sárga jelzésen indulunk el.  Sokan előszeretettel szánkóznak a Hárs-hegy kicsit meredek lejtőin, éreztük az út síkosságán, hogy az elmúlt hétvége népszerű szánkópályáján járunk. Azért a napsütés már megtette a hatását, az egyik oldalon még vastag volt a hótakaró, a másik oldalon már felbukkant az őszi avar.

20180309_vaddisznolesen08ff.jpg

 

A sárga jelzés a Dél-Buda felől érkezik a Hárs-hegyre és annak a legmagasabb pontját és a Kaán Károly kilátót érintve halad Hűvösvölgyön keresztül Nagykovácsi felé. Ez a jelzés éppúgy megkerüli a Hárs-hegyet, mint a Zöld kör csak a hegyoldalban magasabban vezet a turistaút. Éppen ezért vannak benne meredekebb szakaszok, cserébe két kilátót is érinthetünk. A Szépjuhásznétól 240 méter tengerszint feletti magasságról induló túra legmagasabb pontja a 454 méter magasan fekvő Kaán Károly kilátó, ahonnan a Kis Hárs-hegy 362 méter magasan fekvő Makovecz kilátójához ereszkedünk, majd a 250 méter magasan elterülő Hűvösvölgybe érünk. Ez a táv jó időben, megfelelő terepviszonyok esetén, kényelmes pihenőkkel egy szolid kétórás túra, gyerekkel is.

20180309_vaddisznolesen01ff.jpg

A sétánk elején rögtön észrevettünk egy csapást, amin szemmel láthatóan sok erdei vad vonult keresztül, bár a nyomok nem voltak frissek. Gondoltuk, hogy ennek most utána járunk és béreltünk egy helikoptert kezdtük jobban figyelni a nyomokat. Ahogy feljebb haladtunk, az út mindkét oldalán láttunk vaddisznó túrásnyomokat és sejtettük, hogy lesz még több is.

20180309_vaddisznolesen02ff.jpg

 

Valóban, elhaladva a valamikori kőbánya felé vezető útelágazás mellett ismét láttunk nyomokat. Végül a hegycsúcsra vezető nagy emelkedő előtt egy pihenőhelynél bukkantunk arra a helyre, ahol a vaddisznók alaposan átrendezték a hóval borított laza erdei talajt. A vaddisznótúrás elég feltűnő még akkor is, ha az aljnövényzettel fedett talajt bolygatja fel az állat, de a fehér hóval keveredett fekete erdei föld kétségkívül különleges látvány.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

 20180309_vaddisznolesen09ff.jpg

Kutattunk lábnyomok után is, végül sikerrel jártunk. Ez egy 8 cm hosszú nyom, egy nagyobb vaddisznó, valószínűleg kan nyoma, ahogy éppen Budakeszi felé veszi az irányt.

20180309_vaddisznolesen05ff_1.jpg

Kicsit feljebb a pihenőhely feletti vájatban is látható volt, hogy alapos munkát végeztek az élelem után kutató állatok, és egy egészen nagy területen áttúrták a talajt.

Vaddisznó, az intelligens állat

A vaddisznó Eurázsiában őshonos, sötétbarna, sűrű szőrzetű páros ujjú patás. Európában elterjedt alfaja kifejlett korában 250-150 kilós is lehet. Élőhelyét tekintve nincs nagy igénye, viszont intelligens állatként könnyen alkalmazkodik akár a városi körülményekhez is. Megfelelő mennyiségű víz és táplálék megléte esetén árnyas elvadult telkek lakója is lehet.

Kondákba verődve él, nappal az erdő aljnövényzetébe behúzódva. Éjjel keresi táplálékát, ami növények gyökere, a lehullott makk, kisebb rágcsálók, madártojások. Kedveli a nedves, mocsaras  helyeket. A március-április között az anyaállat által vájt gödörben születő sárgásbarna-mogyoróbarna csíkozású kis állatok gyorsan fejlődnek. Az anyakoca nagyon veszélyes, megtámad bárkit, aki a malacai közelébe megy.

A főváros környékén az utóbbi időben nagyon elszaporodtak, ezért a Pilisi Parkerdő szakemberei már több, mint száz állatot fogtak be és szállítottak el az ország más területeire.

20180309_vaddisznolesen06ff.jpg

 Egy darabig elfotóztunk, elnézelődtünk errefelé, de a túrát nem folytattuk és érthető okból az erdőbe sem merészkedtünk be jobban. Habár két futó is felfutott mellettünk, a sziklás talaj meglehetősen jeges volt a megolvadó és az éjjel megfagyó hótól, nem szerettünk volna visszafelé kockáztatni.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

20180309_vaddisznolesen04ff.jpg

Visszafelé sem volt kevésbé csúszós az út, így óvatosan araszolgatva jöttünk le a Hárs-hegyről. Az akkor készült fotókat visszanézve találtam egy képet, ami hasonlít a 2015-ben készült fotóra, ami – most már szinte biztos vagyok benne – a Zöld körön készült.

20180309_vaddisznolesen03ff.jpg

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Az erdőben és úgy általában a természetben járva nagyon fontos néhány alapvető szabály betartása. Az állatok általában félnek az embertől, éppen ezért tisztes távolságot tartanak tőlünk. A legritkább esetben támadnak. Az utódok születése idején a felnőtt állatok viszont fokozottabban ingerlékenyek. Éppen ezért tilos hozzájuk közeledni, a talált kölyköket simogatni, megfogni, elvinni. A vaddisznó nagy termete miatt a támadása veszélyes lehet, ezért, sötétedés után egyedül nem tanácsos olyan területen tartózkodni, ahol előfordulhat. Ha látótávolságon  belül látsz valamilyen állatot, ami nem vett észre, semmiképpen ne közeledj felé, hagyd elmenni

Hegyre fel, hegyen át

A Budai-hegységben lévő számtalan túraútvonal bőséges választékot nyújt mindenkinek, aki hosszabb vagy rövidebb kirándulásra vágyik. Sőt, az útvonalakat lehet egymással kombinálni, így csaknem végtelen számú lehetőség van előttünk, ha kirándulni, feltöltődni szeretnénk. Mi az egyik hétvégén egy olyan túrát választottunk, ahol egy kis emelkedő után hosszabban lehet sétálni az erdőben. A kiránduláson a Zugligeti úttól a Tündér-hegyen és a János-hegy északi oldalán gyalogoltunk át egészen a Budakeszi útig. Az egyetlen nehézséget a sáros talaj jelentette, de ha esik a hó, vagy szárazabb az idő ez nem jelent problémát, cserébe a kilátás és a táj igazán nagyszerű.

A túra elején a zöld háromszög jelzést követtük, ami a Zugligeti úton lévő egykori Lóvasút végállomáson indul. Érdemes elidőzni itt és megnézni a közelmúltban gyönyörűen felújított és a mellé felhúzott épületet is. Utóbbi a Helytörténeti gyűjteménynek ad helyet. A nem olyan régen még romosan csúfoskodó épültet alaposan átformálták, tetszetősen egyterűvé alakították. A tavalyi megnyitó óta már számos rendezvény volt itt kicsiknek és nagyoknak is. A rendezett környezetben bármikor jó megpihenni, hallgatni a természet hangját és beletörődni, hogy villamos már nem fog erre járni.

A Zugligeti úton az enyhe emelkedőn felfelé haladva előbb elértünk a busz végállomásához, majd az út túloldalára érve a Libegőhöz. A jelzés a kemping bejárat mellett bal oldalon folytatódik, végig a járdán maradtunk, előbb átkeltünk a kemping felett átívelő hídon és vetettünk egy pillantást vetve az egykori villamos végállomásra, majd a néhány száz méter után konstatáltuk, hogy most pedig lépcsőzni fogunk. Bizony a jelzés a Zugligeti útról egy lépcsősorra vezetett és már bent is voltunk az erdőben. Lassan, komótosan haladtunk felfelé, a levéltelen fák miatt elég jó volt a kilátás a környező hegyekre és a városra is. Nyáron ettől sokkal kevesebbet lehet látni a lomboktól. Aztán ez erdő csendjét hirtelen egy régi Ikarusz busz tört meg, a meglepetésből ocsúdva sikerült felvenni pár másodpercet, ahogy a többévtizedes jármű megküzd az emelkedővel. Mi is megküzdöttünk a hosszú emelkedővel, ami után a zöld háromszög jelzés egy meredek emelkedőben és lépcsősorban folytatódott és ha úgy terveztük volna, a Tündér-sziklán keresztül elmehettünk volna egészen az Erzsébet-kilátóig, ugyanis háromszög jelzés mindig valamilyen csúcs felé vezet. De nem úgy terveztük.

20180216_hegyrefel01ff.jpg

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

A Tündér-szikla alatt találkozik ugyanis a zöld háromszög, a zöld sáv és a zöld kör jelzés és mi átváltottunk a zöld sávra, ami a annak a Budai Zöldnek a része, ami a Szent Gellért téren kezdődik. Mivel ebben az évben dokumentáltan végig járjuk Budai Zöldet, adódott az alkalom, hogy megnézzük, milyen a jelzés János-hegyen átvehető szakasza. Most leginkább sáros volt, de még így is lenyűgözően szépnek tűnt az erdő. Hatalmas fák, most éppen kevés aljnövényzet és alkalmanként pompás panoráma.

20180216_hegyrefel02ff.jpg

Az út vezetett kicsit felfelé, kicsit lefelé és pont mire belefeledkeztünk volna a gyaloglásba, le is ágazott a zöld körről és a Budakeszi út felé kellett vennünk az irányt. Ha eddig nem is, most lett igazán fontos, hogy körültekintően lépkedjünk, mert hó ugyan nem volt, de a sáros ázott talaj lefelé is tartogathatott volna meglepetést, ha nem figyelünk. Így a legutolsó lejtőn nagyjából egy csiga sebességével araszoltunk lefelé és éreztük a combizmainkban, hogy edzésbe lendültek. Kevéssel a Dénes utcai buszmegálló felett bukkantunk ki az erdőből, ahol balra fordulva kényelmes tempóban elsétáltunk felfelé a következő buszmegállóig. Egy kényelmes, üdítő nagyjából egy órás sétát tudtunk magunk mögött, ezen a napsütéses téli-tavaszi februárban.

A zöld sáv jelzés a Szépjuhászné megállónál megy át a Budakeszi úton és folytatódik a Hárs-hegyen, amiről már korábban írtunk egy másik bejegyzésben, ami IDE kattintva olvasható.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Házi almás rétes finoman és roppanósan

Már egy hónap el is telt 2018-ból, éppen ezért készítettünk egy bejegyzést arról, hogy merre jártunk és mi történt az elmúlt egy hónapban. Nem meglepő módon ebben a hónapban is rendszeresen túráztunk, de nem írtuk fel, hogy pontosan hány kilométert is gyűjtöttünk a lábunkba. A megtett távolságnál sokkal fontosabb volt, hogy jól érezzük magunkat és alkalomról alkalomra feltöltődjünk. Ezen kívül megosztunk  egy családi receptet, aminek a fotójával már találkozhattatok: a rétes, ahogy a nagymamám készítette. 

Január másodikán rögtön egy régi túrát elevenítettünk fel és ellátogattunk arra a helyre, ahol napra pontosan 9 évvel ezelőtt egy deres facsoportot fényképeztünk. Persze kilenc évvel ezelőtt az egész János-hegyet vastag zúzmara borította, nem volt nehéz dolgunk. A következő hétvégén a Budai Zöld egy újabb szakaszát hódítottuk meg, erről készül a bejegyzés. hogy hol voltunk. Január közepén csak rövid túrákra volt alkalom, legtöbbször a hóra várakozó erdőben gyalogoltunk egy kicsit.

 

Majd a percek alatt megérkező hó miatt fél Budapest a Normafa felé vette az irányt, mi csak hét közben mentünk fel oda, egyszer hóvihar, másszor ragyogó napsütés és páratlan panoráma fogadott.

Azt, hogy a János-hegyen és környékén van-e hó, a szemben lévő hegyekről is megállapítható, de érdemes biztos forrásból is tájékozódni a pályák és az erdő állapotáról. A januári túrák közül az utolsón ismét az Apáthy-sziklát vettük célba, az elolvadó hótól nehezen járható terepen.

A kirándulások során több alkalommal is felmentünk a szánkópályákhoz így szinte adta magát, hogy az ott kapható rétes megkóstolása után itthon is készítsünk. Kedvenc szakácskönyvembe belelapozva konstatáltam, hogy hiába lehet jó rétest kapni sok helyen, azok elkészítésekor kevesen használják a nagymamámnak azt a trükkjét, amitől igazán ínycsiklandó lesz a sütemény. A legtöbb helyen a tészta bánatos és egyre száradó rétegben veszi körül a tölteléket. Az igazi rétesben viszont váltakozik a tészta és a töltelék, a rétestészta csak kívül roppanós, belül szaftos és puha. Nem könnyű a hagyományos réteshez közelítő desszertet előállítani, de megfelelő előkészülettel egy szűk óra alatt (plusz a sütési idő) egy igazán pompás süteményt tudunk az asztalra vagy a hátizsákunkba tenni.

Hozzávalók – két rétesrúdhoz

  • 1 csomag 8 lapos réteslap
  • 70 dkg alma hámozott és reszelt alma
  • 10-20 dkg cukor
  • 1 dl olaj a kenéshez
  • 10 dkg búzadara vagy zsemlemorzsa
  • teáskanál fahéj

A hagyományos elkészítés során a rétestésztát összegyúrás után az asztal teljes nagyságába ki kell nyújtani szinte hártyavékony vastagságúra, majd megtöltve feltekerni és az így kígyózó süteményt kell úgy feldarabolni, hogy beférjen a tepsibe. Habár a rétestészta nyújtását már nem tudtam megtanulni a nagymamámtól, a töltését  még igen. Amikor a már ő is készen vásárolt réteslapokat használt, úgy töltötte meg a tésztát, hogy a lehető legjobban hasonlítson a hagyományos rétesre. 

Első lépésként az almát meghámozom és nagylyukú reszelőn lereszelem, megszórom ízlés szerint cukorral és a teáskanál fahéjjal. Ezután a sütőpapírra teszek egy réteslapot, amit nagyon vékonyan megolajozok, majd vékonyan meghintem zsemlemorzsával. Erre kerül néhány kupac enyhén kinyomkodott reszelt alma. Ráteszem a második lapot, amit szintén vékonyan megolajozok, meghintek zsemlemorzsával és néhány kupac kinyomkodott almát elhelyezek ott, ahol az előző lapra nem tettem. Ezt a lépést megismétlem a harmadik és a negyedik lappal is. Amikor végeztem a negyedik lappal is, akkor a széleket kivéve az alma mindenhol befedi valamelyik réteg tésztát. Amikor készen vagyok a töltéssel, határozott, de finom mozdulatokkal, nem túl szoros tekercset hajtogatok. Mivel a tészta vékony, hamar átázhat, ha éppen ott nem ideális a zsemlemorzsa mennyisége, éppen ezért a töltése előtt érdemes 8 adagra szétszedni az almát, hogy mindenhova egyenletesen jusson és persze érdemes gyorsan dolgozni. Egy rúd rétes 4 levélből fog állni és kb. 35-40 dkg alma lesz benne. A második 4 lappal ugyanezt megismétlem.

Előmelegített 170 fokos sütőben 30-40 percig sütöm, de rajta tartom a szemem, ha barnul a tészta hamarabb kiszedem. Langyosra hűlés után felszeletelem és pillanatok alatt elfogy.

4plusz1_ff.jpg

Első lépések a téli túrázásban

Év elején sokan elhatározzák, hogy ezen túl törekszenek az egészségesebb életre. A cél a teljesítéséhez sokat tehet hozzá a jól felkészülten elkezdett és rendszeresen végzett testmozgás, túrázás. Való igaz, a szelíd tavaszi időben könnyebb elindulni egy-egy kirándulásra, mégsem érdemes a természet ébredésére várni, ha most már tényleg szeretnél többet mozogni. Megfelelő rákészüléssel télen is elkezdhetsz mozogni, megteremtve ezzel a folyamatos túrázás lehetőségét. Ebben a bejegyzésben összefoglaltuk, hogyan kezdj neki a túrázásnak, ha még soha, vagy nagyon-nagyon régen nem voltál kirándulni, azért, hogy minden egyes túra egy pozitív élmény és feltöltődés legyen számodra.

20180111_elso_lepesek.jpg

Egészségi állapot

Néhány észszerű tényező figyelembe vételével bármikor és bármilyen életszakaszban elkezdhetsz túrázni. Az első és legfontosabb szempont az egészségi állapotod. Mielőtt bármilyen, az eddigi életmódodtól radikálisan eltérő életmódba belefognál érdemes konzultálnod a háziorvosoddal, illetve, ha bármilyen krónikus betegséged van, akkor a szakorvosoddal. Ha olyan az egészségi állapotod, akkor ne indulj el egyedül hosszabb túrára, vagy ne indulj el egyáltalán. Ezenkívül pedig csak és kizárólag olyan mozgásformába kezdj bele, melyet az orvosod is jóváhagy.

Megfelelő öltözék

A jó túrázás alapfeltétele a megfelelő minőségű, jó tapadású, a terepviszonyoknak megfelelő cipő, mely a lábadat stabilan, szárazon és (télen) melegen tartja. Néha találkozom a túráim során magassarkúban, vagy vékony bőrtalpú cipőben sétálókkal, persze lehet így is sétálni, csak nem biztos, hogy érdemes. A megfelelő réteges öltözködés télen szintén elengedhetetlen. Több vékony réteg ad megfelelően szigetelést. Nem szükséges rögtön technikai ruházatba beruháznod, de öltözködj úgy, hogy ne legyen gond, ha megizzadsz, vagy megázol. Ha mégis vennél néhány spéci dolgot egy technikai póló és sapka és kompressziós meleg zokni legyen közte. A megfelelő szél és esőálló ruházat (esőkabát) gondolom egyértelmű, ahogy sál, sapka és kesztyű is. Az időjárás csalóka tud lenni télen is ezen kívül a magasabban fekvő területeken, a hegyekben és úgy általában a városon kívül a levegő általában hűvösebb néhány fokkal, ami adott esetben sokat számít.

Szükséges enni és innivaló

Soha ne indulj el túrázni éhesen, szomjasan, fáradtan inkább egy kiadós reggelivel alapozd meg jól a napot. Ételt és italt a távnak megfelelően vigyél magaddal: több szendvics, sütemény, kalóriadús gyümölcs esetleg energiaszelet. Folyadék mindig legyen nálad, a legcélszerűbb a tiszta víz, de télen termoszban forró tea is jó. Az alkohol teljesen felesleges, csak becsapja a szervezet hőérzékelését és vizet von el. Persze nem kell az egész kamrát elvinni kirándulni és arra is gondolj, hogy a hátizsákodat te fogod a végig cipelni, ezért nem célszerű túlpakolni. Ha többen mentek kirándulni, praktikus, ha mindenki a saját elemózsiáját viszi. A gyerekek örülnek a nekik összekészített apró falatkáknak, amit a saját hátizsákjukban vihetnek, majd önállóan kiszolgálhatják magukat. Érdemes megnézni, hogy a tervezett túra útvonalán van-e büfé vagy bolt, de nem szabad teljesen rájuk hagyatkozni, vagy megszakítani a túrát vásárlással.

Felszerelések, előkészületek, tennivalók

Talán furcsának tűnik, de nem baj, ha van nálad papír alapú térkép, az biztos nem merül le. Ha mégsem lenne, a telefonod legyen feltöltve, hogy a tájékozódáson kívül baj esetén tudj segítséget hívni. Van néhány térképes alkalmazás, aminek kiránduláskor is jó hasznát veszed. A Google map az androidos készülékekben alap, de a HuMap is nagyon jól használható. Ha nagyon új a túraútvonal, néha ellenőrizheted, hogy valóban a helyes úton jársz. Ha tömegközlekedsz, érdemes megnézni, hogy milyen járatok vannak még azon a környéken, ahol túrázni fogsz. Ha Budapesten vagy, akkor 1-3 kilométeren belül szinte biztos van valamilyen BKV járat, de nem mindegy, hogy azt az 1-3 kilométert milyen távhoz kell még hozzátenni.

Legyél tisztában azzal, hogy aznapra milyen idő várható, viharos kifejezetten rossz idő esetén nem érdemes elindulni. Ha viharkár miatt egy erdőrész le van zárva, maradj távol attól a területtől, tervezd újra az utat, vagy fordulj vissza. Télen sokkal hamarabb sötétedik, azért igazítsd ehhez az indulás idejét a tervezett túratávot. Sötétedés után – hacsak nem éppen biztosított éjjeli túráról van szó – télen kifejezetten ellenjavallt egyedül túrázni. Ha esetleg nem tudnád, a Libegő sötétedés után nem közlekedik, találkoztunk már turistával, aki emiatt reklamált. 

Egy jó hátizsák sokat hozzá tehet a túraélményhez, vagy inkább egy rossz hátizsák vehet el sokat. A hátizsák legyen könnyű, jó, ha anatómiailag formázott és vízálló. Ne legyen túl nagy, mert akkor hajlamos leszel telepakolni és a kirándulásból teherhordás lesz. Nagyon kevés helyet foglal, de jó, ha a papírzsebkendő, szalvéta, WC papír kombón kívül van nálad kézfertőtlenítő, elsősegély dobozka benne fertőtlenítő, sebtapasz, kötszer és esetleg fásli. Ezeket csak egyszer kell összekészíteni egy kis neszesszerbe és csak egy mozdulat betenni a hátizsákba induláskor. Ha úgy gondolod, hogy a túrázást megkönnyíti, vihetsz magaddal túrabotot is, jól jöhet emelkedőn felfelé és nagyon szuper minőségű, állítható méretű darabokat lehet kapni. Bár nálunk a túrabot eddig csak arra volt jó, hogy volt mit elhagyni.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

Választott táv és terep

Tartsd szem előtt, a kevesebb néha több. A rendszeres túrázásnak nem feltétlenül az a célja, hogy feszegesd a határaid, inkább az, hogy a szabadban töltött idő alatt töltekezz és apránként javítsd a kondíciód. Hogy pozitív élményeket szerezz, ahogy felfedezed a téged körülvevő természetet, megfigyeled a növényeket és állatokat, ahogy sétálsz a friss levegőn. Lehet, hogy nem javasolja számodra az orvos a terepfutást, de a néhány kilométeres sétától nem tilt el. Éppen ezért érdemes rövidebb és könnyebb és általad valamennyire ismert távon kezdeni a túrázást, ha még tényleg nem csináltad ezt. A sík terepről fokozatosan érdemes a sziklásabb, meredekebb útvonalra váltani, ha már kitapasztaltad, hogy mennyi a teherbírásod. bírsz. Bármilyen csábító nem mássz sziklákat, ott, ahol nem szabad. Ha tapasztaltabb kirándulóként hosszabb túrára indulsz, akkor is alaposabban készülj fel és szólj valakinek mielőtt beleveted magad a vadonba. Ha nem megfelelő a talaj a hosszas gyalogláshoz, válassz olyan útvonalat, ahol biztosan lehet közlekedni, mi is így tettünk év elején, erről ide kattintva olvashatsz.

Tudd, hogy te vendég vagy

Ha természetvédelmi területen túrázol, maradj a kijelölt turista útvonalakon, egyrészt, hogy ne téved el, másrészt mert ezzel is óvod a terület növény és állatvilágát. A szemetet mindig vidd magaddal, az a néhány papírszalvéta és zacskó neked nem nagy teher, az erdőben hagyva azonban évekig csúfíthatja azt. A látott szépségeket fotókon, videókon megörökítheted, bármennyire is szép a mohás, zuzmós fatörzs, hagy ott és ne vidd haza. Mivel a város szépen lassan terjeszkedik, az itt élő állatok hozzászoktak valamennyire az emberhez. Ettől függetlenül igyekezz úgy közlekedni, hogy ne zavard meg őket, haza pedig belőlük sem vigyél. Ha nyitott szemmel jársz, alig pár percre a forgalmasabb helyektől a rengeteg madárfaj mellett láthatod a nagyobb testű emlősöknek a nyomát vagy magát az állatot is.

Számtalan túraútvonal közül választhatsz és, ha betartod ezeket az alapvető szabályokat, közelebb kerülhetsz az év elején tett fogadalmadhoz.

Tetszett amit olvastál? Kövesd a Forest& Fruit blogot a Facebookon, az Instagramon vagy Pinteresten.

 

Az eltűnt hó nyomában

Az blog tavalyi évét egy naptárral zártuk, amibe az elmúlt évek legszebb fotóiból válogattunk, azért, hogy az is megismerkedjen a Budai-hegység változatos arcával, aki ritkán jár arrafelé. (A naptár innen szabadon letölthető és nyomtatható.) Minden fotó egy-egy jól sikerült kirándulás emlékét őrzi, ezért úgy döntöttünk, hogy idei első túránk során felkeressük azt a helyet, ahol a januári havas-zúzmarás kép készült és szemügyre vesszük a kép készítése óta történt változásokat.
cal_201801.jpg

A téli túrák sajátossága, hogy a változékony idő miatt elég képlékeny, hova és hogyan tudunk útnak indulni. Másként kell csikorgó hidegben és másként kell a tavaszias télben készülni ruhával és felszereléssel. Bármilyen hihetetlen, a havas túraútvonalakon olykor könnyebb közlekedni, mint az olyan felázott, sáros talajon, mint amivel az idei év elején szembesültünk. Ez még egy érv volt amellett, hogy a Szépjuhásznénál végül a János-hegyi túra mellett döntsünk és az erdei útvonal helyett maradjunk az aszfalton. A túra ~4,5 kilométer hosszú, kétharmadáig szelíden emelkedő, kényelmes tempóban 2 óra alatt lejárható. Indulási pont a 22-es busz Szépjuhászné megállója, érkezés a 155-ös busz Zugligeti, Béla király úti végállomása. A túra nagyjából végig aszfaltúton halad, azonban ez kerékpárút, így figyelni kell az érkező bringásokra.

Tetszett, amit olvastál? Kövesd a Forest & Fruit blog Facebook oldalát, még több, hasonló tartalomért.

Az út a János-hegy északi oldalán halad, fokozatosan emelkedik. Nagyjából egy kilométert haladtunk a János-hegyi úton, majd az útelágazódástól egyenesen a keskenyebb Tündérhegyi úton folytattuk tovább a sétát. A télen lombjukat vesztett fák közül ki lehet pillantani a városra és a kilátás is egyre szebb lenne, ha nem lenne olyan párás az idő. Teljesen más arcát mutatja ilyenkor a természet, a nyáron lombokkal és zöld levelekkel fedett fák ágai között most felfedezhetők madárfészkek és jobban szembetűnők a kidőlt fatörzsek. A város zaja egyre halkul, a szemközti Hárs-hegyről áthallatszik a Gyermekvasút zakatolása. Ahogy feltűnnek az első fenyőfák, már közel vagyunk a János-hegy egyik nevezetességéhez a Libegőhöz.

budapest_libego_ff_1.jpg

Tény, páratlan a panoráma még a pilonok lábától is, ezért is érthető, hogy a mostoha időjárás ellenére néhányan most is utaznak ezzel. Néhány fotó készítése után elindulunk tovább és hamarosan megérkezünk egy pihenőhelyhez, ami régebben kőfejtő volt, ez is a neve: Tündérhegyi kőfejtő.

 20180106_azeltuntho_kofejtoff.jpg

A közeli tájékoztató tábla szerint párszáz méterre voltunk a Tündér-sziklától. Valóban, közben elértünk a 386 méter magas Tündér-hegyhez, mely a János-hegy északi oldalán magasodik. A zöld háromszög jelzést követve mely egy darabig a műúton halad – lesétálhatnánk ennek a hegynek a csúcsára, de mi nem errefelé mentünk, hanem folytattuk az utunkat a Tündérhegyi úton. Az út egyre keskenyebb és kicsit meredekebb lett, a ritkás erdőben látható lett az egykori nevelőotthon, már tudtuk, hogy közel vagyunk ahhoz a helyhez, ahol a zúzmarás januári kép készült.

20180106_azeltuntho_2009.jpg

A fákat hamar felismertük, zúzmarának nyoma sem volt, fakó fények, de a levegő frissessége mit sem változott. Az Forest & Fruit Naptár 2018 januári fotója 2009. január másodikán készült. Aznap a frissen érkezett hidegnek köszönhetően, az egész János-hegyen és Budapest magasabban fekvő területein vastag zúzmara réteg rakódott a tájra és öltöztette csipkés fehérbe a fákat. 9 évvel később viszont nyoma sem a téli hidegnek, a plusz hét fok mellé felhős és enyhén csapadékos időjárás társult.

20180106_azeltunthoff.jpg

 

A tavaszi leányköröcsin túra szintén ezen az útvonalon haladt, ide kattintva megnézhető, hogy milyen élénkzöld tavasszal a táj errefelé és milyen a kilátás a Széchenyi-hegy felé. A 2009 és 2017 tavaszán készült fotókon nyomon követhető az út másik oldalán található a kis tisztás változása.
 

Ha már minden vaddisznónyomot megvizsgáltunk és készítettünk pár panorámafotót, akkor folytassuk a gyaloglást addig, amíg a zöld jelzés keresztezi a Tündérhegyi utat. Mi így tettünk, a műútról lefelé, balra fordulva egy rövid, de annál lejtősebb szakaszon dagonyáztunk, amíg el nem értünk a Szilassy útig, ahol elhagytuk a jelzést és némi cipőpucolás után ismét az aszfalton haladtunk tovább. A tavasszal már említett Tücsök rét és az egykori OPNI osztály jobb sorsra érdemes épülete mellett elhaladva a Janka úton értünk el a 155-ös busz végállomására.

Tetszett, amit olvastál? Kövesd a Forest & Fruit blog Facebook oldalát, még több, hasonló tartalomért.

 

Irány a Vaskapu-hegy!

Ne lepődj meg, ha Budapesten, csaknem a belvárosban találkozol turistajelzéssel. A város sajátos fekvésének köszönhetően a forgalmas útvonalakhoz egészen lehet turistautakra lelni. A zöld jelzésű túraútvonal több kilométeren keresztül kanyarog, a Gellért-hegytől egészen Nagykovácsiig. Terveink szerint a következő egy évben végig járjuk az egészet, fényképekkel és térképpel dokumentálva a túrát.  Ha érdekelnek a részletek, kövesd nyomon a túrákról szóló írásaink.

A Budai-hegység változatos domborzatának köszönhetően számos hegycsúcsról nyílik páratlan kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre. Az egyik ilyen fantasztikus panorámát nyújtó hely a II. kerület Nyék nevű részén fekvő Vaskapu-hegy, mely a nevét a turistaútról is jól látható vörös anyaggal körülvett sziklakapujáról kapta. Mivel a zöld jelzés ezen a hegyen keresztülvezet, ezt választottuk ki elsőnek a Zöld-túra szakaszaiból. Az túra rövid, kevesebb, mint 2 kilométer, de a szintkülönbség jelentős.

A kiindulópont a villamos pasaréti Nagyhíd megállója, onnan gyalogoltunk, vagyis inkább lépcsőztünk fel a Vaskapu-hegyre. Ha valaki errefelé túrázik, meg lehet toldani a túrát ezzel a szűk 2 kilométerrel, de száraz, hideg téli időben önmagában is ideális rövid séta.

Pasarétre a legegyszerűbben a 61-es vagy 56-os villamossal lehet eljutni, a néhány éve szépen felújított Nagyhíd megállóig. A villamosról leszállva nem csak ezt, hanem a túra útvonalát is szemügyre vettük,  pont szemben van az Apáthy-szikla. Aki gyakran és régóta jár erre nyomon követheti, hogyan csökken telkenként a zöldfelület, a házak már nem csak a hegy oldalán, de a tetején is ott terpeszkednek. A hegycsúcsnál lévő bunkert most már csak messziről lehet megnézni, néhány évtizeddel ezelőtt még ott vezetett a turistaút. A jelenlegi útvonal egy szakaszán már  mindkét  oldalon vannak korlátok, így óvják a dolomitgyep védett növényit  és állatait.

apathyszikla01f.jpg

A Nagyhíd megálló után a lépcsőn lefelé a Zuhatag soron indultunk el, majd az Ördög-árok felett és a Pasaréti úton áthaladva már ott is voltunk a első lépcsősor előtt. Ezután a meredek Battai úton lépcsőztünk tovább és nagyjából 30 méter emelkedést leküzdve már Csalán útról tekinthettük meg az elénk tároló panorámát.  A kereszteződésben balra fordulva tovább haladtunk a zöld jelzésen, majd hamarosan következik egy újabb lépcsősor, mely 40 méteres emelkedéssel el is vezetett bennünket a túra egyik pihenőpados kilátópontjára. Itt kezdődik a tulajdonképpeni természetvédelmi terület, sok a kiránduló és kutyasétáltató is a hét bármely napján.

Tetszik amit olvasol? Kövesd a Forest&Fruit blogot a Facebookon is!

A keskeny nyomvonalon hamar elértünk az Apáthy-sziklához, lepillantottunk a túra kiindulópontjára a Nagyhíd villamosmegállóra, megcsodáltuk a páratlan panorámát a Parlamenttől a nagykovácsi hegyekig. (A képre kattintva megnyílik nagyobban is)

 apathyszikla_panorama01f.jpg

A 242 méter magas Apáthy-szikla szikla nevét a környék egykori tulajdonosáról kapta, Apáthy Gábornak egy majorja volt errefelé. Ez a jellegzetes alakú szikla dolomitból, rárakódott mészkőből és anyagból áll, alaposan szemügyre véve a felületüket láttuk a fúrókagylók jellegzetes kör alakú furatainak nyomát, melyek még az földtörténeti eocén korban keletkeztek. A sziklának nincs védőkorlátja így kellő körültekintéssel nézelődtünk, fotóztunk. Sok kirándulónak csábító lehet, hogy a még az utolsó lépcsős szakasz előtt lent is körbejárja a sziklát. Ezt nem érdemes megtenni,  a kőomlás veszély miatt és azért, mert minden lépéssel az 1977 óra védett természeti értéknek számító 13,5 hektáros terület szenved kárt. A dolomit természetes porlódását jól mutatja a murva, ami sétáló  útvonalakat néhol vastagon borítja.

A területnek mindig is gazdag növény és állatvilága volt, ahogy a Magyar Madártani Központ Aquila nevű folyóiratának 1909-es(!) lapszámában olvashatunk is erről (a linkre kattintva egy pdf nyílik meg), de a madarak közül nemcsak kakukk, hanem a holló és héja is megtalálható erre. A szikla területén a karsztbokorerdőben megél az imádkozó sáska, több futrinkafaj, hőscincér, lepkefélék nagy számban. Számos védett növényfaj is honos, a korábban a blogban már bemutatott budai nyúlfarkfű, a jellegzetes sárga keresztesvirágú magyar repcsény, a lilás vagy fehéres virágot hozó törpe nőszirom és a mára beszűkült élőhelyű hegyi árvalányhaj.

 

A természetvédelmi terület elejétől a túra végéig tartó néhány száz méteres úton a tájékoztató táblákról sok érdekességet megtudtunk. Az elágazó túraútvonalon továbbra is a zöld jelzést követük, a jobbra felfelé vezető lépcsőt megmászva a télire lombját vesztett erdő fái közül szemügyre vettük az elénk táruló panorámát.

Majd egy újabb pihenőhely után, elhaladva vaddisznónyomok és túrások mellett elhagytuk a tanösvény legutolsó tábláját már meg is érkeztünk a Görgényi útra a 11-es busz végállomásához. Az naplemente táján az idő is barátságtalanná vált, így le sem szálltunk a buszról egészen a Mechwart- ligetig.

A séta összesen kevesebb volt, mint két kilométer, de az arra sétáló emberek száma alapján ez a kis erdős, emelkedős rész lakóövezethez közelsége miatt is nagyon népszerű sétára vagy kutyasétáltatásra.

A leánykökörcsin nyomában

Minden téren, parkban egyre több és több virág kerül, gyönyörködtetni a szemet, megnyugtatni a lelket. Aki az erdőben jár szintén rácsodálkozhat arra, hogy mennyi változatos formában és színben virágzó növény van a budapesti hegyekben. Tavasszal hétről hétre lehet gyönyörködni a kivirágzó természetben és észre lehet venni a máskor rejtőző növényeket is. A néhány hétig virágzó keltikék, melyek miatt érdemes körbe kerülni a Hárs-hegyet, hamar eltűnnek, visszahúzódnak a földbe és hasonlóan szemfülesnek, sőt kitartónak kell lenni, ha virágját bontó leánykökörcsint szeretnénk látni.

 leanykokorcsin_nyomaban_01.jpg

A Budai-hegységben több helyen előfordul, kényelmes túrán és meredekebb emelkedőkön is találkozhatunk vele. A leánykökörcsin 10-40 cm magas, a levelei hosszú nyélen ülnek, a halványlila virágai a szár végén egyesével nyílnak. A teljes növényt selymes szőrbunda fedi, így védekezik a tavaszi hideg reggelek ellen Aszmagcsokor terméséből a szél messzire röpíti a magokat. Védett és gyógynövény is!

A túra indulási útvonala most a Szépjuhászné és a cél a Normafa, hasonlóan a Kisvasúttól, kisvasútig túrához, de most nem a csúcsot célozzuk meg, hanem a János-hegy oldalán haladunk végig.

***
Indulási helyszín: Szépjuhászné.
Megközelítés: 22, 22A, 222 -es autóbusz a Széll Kálmán tértől.
Útvonal: János-hegyi út, Tündérhegyi út, Kossuth Lajos emlékmű, zöld jelzés, Normafa
Útvonal hossza: ~4 km
Javasolt felszerelés: évszaknak és időjárásnak megfelelő öltözet, túracipő, folyadék, élelmiszer, fényvédő, térkép, távcső
***

Induljunk el a Jánoshegyi-úton, majd egy útelágazásnál menjünk tovább a Tündérhegyi-úton. A kerékpárút, melyen haladunk változatos minőségű, nem kíméli az időjárás, számos gödör és bucka van rajta, ezért is figyeljünk az előforduló járművekre. Az éppen zöldellő fák nyáron közül még éppen kilátni a városra, nyáron hatalmas lombsátrak alatt lehet majd sétálni. Ahogy haladunk felfelé a hegyen, egyre halkul a város moraja, eltűnni nem fog, de már lehet hallani a madarak énekét. A sétánk során keresztezzük a Libegőt, persze jóval a fejünk felett halad el és a várost mi is megcsodálhatjuk a pilonok lábától. Nem sokkal ezután az út jobb oldalán lesz egy pihenőhely, majd néhány méter után megérkezünk a Tündér-hegy tetejére.

 leanykokorcsin_nyomaban_02.jpg

Az útról balra kanyarodva érhetnénk el a Tündér-hegy csúcsát, de a mi tovább haladunk az aszfaltos úton. Az út oldalán több helyen meredek lejtő van, ezért is van az út szélén korlát.  Néhány helyen kiszélesedik az útszéli zöld terület, de az ilyen területeket oszlopokkal védik, hiszen ez egy természetvédelmi terület a zöld fű védett, vagy ritka növényfajokat rejthet. Elhaladva a Tücsök rét felett néhány száz méter séta után meg is pillanthatunk egy ilyen oszlopokkal védett területet, ahol évekkel ezelőtt még dúsan tenyészett a leánykökörcsin. A képek elkészítésének évszámát meg lehet tippelni kommentben.

leanykokorcsin_nyomaban_34.jpg

Most már nagyobb a tűzrakóhely, sörösdoboz és szemét van ezen a területen, talán az erdőben beljebb még akad néhány tő.  Ha látunk néhány példányt, fotózni lehet. Folytatva utunkat az aszfaltozott úton elérünk a Kossuth Lajos emlékműhöz, ahol felfelé véve az irányt a zöld jelzésen előbb az Anna-rétre, majd a Normafa-lejtőn keresztül elérünk a Normafához, ahol szintén van pár tő elszórtan. Közben persze lehetőség van bármelyik helyen megállni pihenni, uzsonnázni, csak a szemetet vigyük magunkkal.

Ha nem jártunk sikerrel és nem láttunk leánykökörcsint, de szeretnénk, érdemes felkeresni a Sas-hegyet. Vezetett túra keretén belül megkerülve az egyedülálló természeti képződményt láthatjuk a virágját kibontó törékeny kis növényt és sőt több érdekes növényritkaságot is.

Ha tetszett a cikk, használd a megosztás gombokat. Kövesd a Forest & Fruit blogot a Facebookon  is!

leanykokorcsin_nyomaban_56.jpg

 

Kisvasúttól, kisvasútig

Ha már igazán jó az idő, érdemes egy valamivel hosszabb és változatosabb tereptúrát is kipróbálni és célba venni Budapest legmagasabb pontját. A Budai-hegység vonulata a város több pontjáról és városhatáron túlról is jól látható, ennek része a János-hegy a maga 527 méteres magasságával.

kilatotol_kilatoig_01_1.jpg

***
Indulási helyszín: Normafa

Megközelítés: Gyermekvasút Normafa vagy Csillebérc megálló, 21-es, 21A busz a Széll Kálmán tértől

Útvonal:  Normafa – Anna rét – János-hegy –  Erzsébet kilátó – Szépjuhászné (János-hegyi út zöld jelzés vagy kék kör majd az Erzsébet kilátótól a piros jelzés)

Útvonal ~5 kilométer

Felszerelés: évszaknak és időjárásnak megfelelő öltözet, túracipő, folyadék, élelmiszer 

***

A  kisvasútról Csillebércen vagy Normafán leszállva a Gyermekvasútról a János-hegyen épült Erzsébet kilátó felé induljunk el.   A kiindulási pont tetszőlegesen megválasztható és meg lehet közelíteni a helyet a 21-es busszal is, a lényeg, hogy valamennyi gyaloglás után az Anna rétre érkezzünk. Az Normafa területét nem olyan régen átszabták, megújították, kerültek új padok a sétaútvonalra és a murvával leszórt utak is megújultak. Ahogy az Anna réten is egyre hatalmasabb a játszótér.

A Normafa és az Anna rét területéről mindig is káprázatos látvány tárul a turista szeme elé, érdemes elidőzni egy kicsit itt. Az Erzsébet kilátó nagyjából két kilométerre van innen, kényelmes gyalogtempóban elérhető, szinte nincs szintemelkedés. Több út fut egymással párhuzamosan, lehet menni a nem olyan régen megújított műúton, ahol kerékpárok mellett futópályán sportolók is vannak, de inkább válaszuk az erdei utat. A séta ezen szakaszának vége felé jobbra van a Libegő, ahonnan szintén páratlan a kilátás, de mi csak tartsunk továbbra is egyenesen, más módon fogunk lejutni a hegyről.

A János-hegyen található Erzsébet kilátó szintén a város bármely pontjáról látható épület, jellegzetes sziluettje 102 éve díszíti a hegyet. A kőből készült épület Schulek Frigyes tervei alapján készült el neoromán stílusban.

kilatotol_kilatoig_03.jpg

A felfelé egyre keskenyedő épület 4 emeletéről pompás kilátás nyílik nem csak Budapestre, hanem a távoli hegyekig tekinthetünk körbe-körbe akadálytalanul. A kilátót 2005-ben újították fel, tövében a padokon lehet pihenni, az épületben büfé is üzemel.
 kilatotol_kilatoig_04.jpg

A csúcson való megpihenés után következik a túra ismét nagyjából 2 kilométeres szakasza, ami a combizmokat fogja igénybe venni. Ha ellenálltunk a Libegőre vágyó túratársaknak, és a közelben található játszótérnél sem indultunk el a Gyermekvasút János-hegyi megállójához, nincs más hátra, mint a kilátótó lépcsőjétől egyenesen a piros jelzésen elindulni lefelé a János hegyről.

A János-hegyen több aszfaltozott út van, ezek közül az egyik a János-hegyi út. Ezeken az utakon kerékpárral is lehet közlekedni, de futók is vannak szép számmal. A piros turista jelzést a János-hegyi út a lefelé vezető út során 3 alkalommal fogja keresztezni 4 szakaszra bontva a sétát. Az első szakaszon több, változó állapotú lépcsősor vezet lefelé, a lassan kizöldülő fák közül kipillantva ismét megnézhetjük  a várost. Az következő szakasz már kíméletesebb a lábakhoz, alig van lejtő és ugyanez jellemző a következő részre is, ahol szinte a műúttal párhuzamosan haladhatunk. Érdemes megfigyelni, hogyan változik meg néhány száz méter alatt a növényzet, az örökzöld fák hamar eltűnnek és átveszik helyüket a lombhullatók. A túra végén a 4. szakaszon  ismét lépcsőkhöz lesz szerencsénk, érdemes ezekre és a turista útvonalon való maradásra is figyelni. Ha éppen nem a lábunk elé nézünk, megcsodálhatjuk a szemben lévő Hárs-hegyet, a Kaán Károly kilátót és a hegy oldalában lévő már nem működő kőbányát is.

A túra végén egyesül a piros és a sárga jelzés, ez vezet el a két hegy közötti nyeregbe. Ha Családi napijegyünk van, akkor újabb jegyváltás nélkül visszaülhetünk a Gyermekvasútra, és elvonatozhatunk Hűvösvölgybe, vagy akár a szintén itt található BKV busszal mehetünk vissza a városba.